Zala, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-07 / 287. szám
„A modern kapitalizmus g-ateia- eági alaptörvényének íö vonásait és követelményeit körülbelül igy lőhetne megfogalmazni: a maximális tőkés profit biztosítása az adotf ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése utján, más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása utján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása utján.“ (•J. V. Sztálin: A szocializmus köz- gazdasági problémái a Szovjet- unióban“.) I. A forradalmi elmélet és a forradalmi gyakorlat fejlesztése szempontjából hatalmas jelentőségű Sstá Un elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjet unió Dani' cimü' klasszikus munkája, amely a marxista-leninista politikai gazdaságtan fejlődésének magasabb fokát jelenti, A modern kapitalizar.'S gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének Sztálin elvtárs által történt felfedezése hatalmas mértékben gazdagítja a politikai gazdaságtant. Sztálin elvtárs tudományosan bebizonyította, hogy a modem kapitalizmus gazdasági alaptörvénye a maximális profit törvénye amelynek íö vonásai és követelményei: „a maximális tői;és profit) 'biztosítása az adott ország lakossága többségűnek kizsákmányolása, tönkretétele és vvomorbadöntcse utján más országok, különösen az elmaradott orszá, gok ■népeinek leigázása és rendszeres kifosztása utján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság ■militarizálása utján* *. Marx Károly elsőnek magyarázta meg tudományosan a kapitalista profit eredetét, elemezte a kapitalista profit keletkezését az érték- többlet. alapján, a munkások meg nem fizetett, munkája alapján, ame. Íven az egész kapitalista társadalmi rendszer nyugszik. Marx megmutatta, hogy a profitszerzés a kapitalista termelés célja, a fogyasztás pedig a kapitalizmusnak csak annyiban szükséges, amennyiben az biztosítja, a profitszerzést-. lökés termelésben — irta Marx — a profitráta a hajtóerő, s csak azt és addig termelnél1, amit és ameddig profittal termelhetnek“, Marx felfedezte az értéktöbblet törvényét, a kapitalista profit létrejöttének és növekedésének törvényét, megoldotta az átlagpro. .bitráta keletkezésének kérdését fel. fedezte azokat a törvényeket, ’ amelyek a profitráta változásait irányítják. A kapitalizmus belépése az imperializmus korszakába lényegesen megváltoztatta a kapitalizmus fejlődésének gazdasági feltételeit Lenin és 1'Sztálin zseniális müveikben, tovább fejlesztve a marxizmust mélyrehatóim és sokoldalúan tanulmányozták a kapitalizmus gazdasági feltételeinek változásait az imperializmusnak és a kapitalista világ, rendszer általános válságának korszakában. Megmutatták, hogy az imperializmus korszakában, amikor a kapitalizmus hanyatlani kezdett, a kapitalista termelési mód minden ellentéte Tendkivül kiéleződött. Példátlanul kiéleződött a kapitalizmus alapvető ellentmondása — a termelés társadalmi jellege és a termelési eiedményok kisajátításának kapitalista formája közötti ellentét. Sztálin rlvtárs az SzK(b)P XVI. kongresz_ s/usán, 1930-ban tartott, beszámolójában ezeket mondta: „rt kapitalizmusnak ez a fő ellenimondása abban az ellentmondásban jut kifejezésre, hogy a kapitalizmus maximális tőkés haszon elérése céljából létrehozott termelési lehetőségei óriási mértekben növekednek a milliós dolgozó tömegek vájd előkép es kereslete ellenben viszonylagosan csökken, mert a tőkések állandóan " legvégső, minimális határon igye- l.-eznelc tartani e tömegek életszínvonaléit ‘. A kapitalizmus fő ellentmond ásá- nak kiéleződése különös erővel nyilvánul b meg a kapitalista világrend- szer általános válságának időszakában. Ilyen feltételek között a fő kapitalista országokban a bővített újratermelés üteme rendkívül meglassul, a túltermelési gazdasági válságok egyre huzamosabb időszakaiban pedig" még egyszerű újratermelés sem történik. A modem monopolkapitalizmus, mint Sztálin elv társ bebizonyította, már nem elégedhetik meg átlagpro. ríttál, amely a rentabilitás alsó határát .jelenti, amely alatt a kapiPÁRT OK fái A A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye talista termelés lehetetlenné válik. Az extraprofit, amely rendszerint csak némileg múlja felül az átlagprofitot, szintén nem biztosítja a modern monopolkapitalizmusnak azt a lehetőséget, hogy többé-kovésbbé rendszeresen megvalósítsa a bővített újratermelést.. Ennek érdekében nem átlagprofit és nem extraprofit, hanem maximális profit szükséges, amely a monopolkapitalizmus mozgató ereje. A kapitalista fejlődés uj stádiumában a megváltozott feltételeknek megfelelően változnak a kapitalizmus törvényei is. Sztálin elvtárs ,,A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban-'* cimü müvében rámutat, hogy az értéktöbblet törvénye, a kapitalista profit létrejöttének és növekedésének törvény« a monopolkapitalizmus időszaka számára túlságosan általános, törvény, amely nem érinti a legmagasabb profit problémáit. Sztálin clrtlárs ezeket írja: ..Hogy ezt a hézagot kitöltjük, konkretizálnunk kell az éneklőb b let Jörvényt, tovább kell fejlesztenünk a monopolkapvtaliz. raus viszonyaira alkalmazva, figyelembe véve, hogy a mono polka pit a- lizmus nem akármilyen profitot, hanem éppen maximális profitod követel. Éppen ez lesz a modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye A monopolkapitalizmus urai számára a maximális profit szerzésének szükségessége még élesebbé vált a világkapitalista rendszer általános válságának második szakaszában. Ez a szakasz a második világháború időszakában bontakozott ki, különösen az európai és ázsiai népi demokratikus országoknak a kapitalista rendszerről történt leválása után, amikor rendkívül kiéleződött a piacok kérdése. A második világháború, valamint gazdasági következményeinek legfontosabb gazdasági eredménye — tanítja Sztálin elvtárs — az- egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. A világpiac szétesése után szűkülni kezdett a fő kapitalista országok (az. Egyesült Államok, Anglia, Franciaország) számára a világ erőforrásainak kiaknázási övezete. Ezzel kapcsolatban —■ mint Sztálin elvtárs rámutat — a termelés növekedése a fő kapitalista országokban szűkített alapon történik, mert az üzemek kapacitásának kihasználása ezekben az országokban csökken. A maximális profitszerzés szükségessége a niouopolkapitalizmust olyan kockázatos lépésekre ösztökéli, mint amilyen a gyarmatok és más, gazdaságilag elmaradt országok leigázása és rendszeres kifosztása. a független országok egész sorának átváltoztatása függő országokká, továbbá újabb háborúk szervezése, amelyek a modem kapitalizmus főkolomposai számára a maximális profit, megszerzése szempontjából a legjobb „üzletet** jelentik végül pedig a világuralom meghódításának megkísérlésére buzdítja a monopolkapitalizmust. II. Sztálin elvlá.rs „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban* * cimü munkájában mélyrehatóan megmagyarázza a kapitalista és a szocialista termelés céljai közötti gyökeres különbséget és e célok elérésének eszközei közötti különbséget. A szocializmusban a termelés célja nein a profit, hanem az ember, az egész társadalom állandó növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása a szocialista termelés szüntelen növelésével és tökéletesítésével, a legmagasabb technika alapján. Ezzel ellentétben a kapitalista termelés célja a maximális profit biztosítása. E cél elérésének egyik legfontosabb eszköze a kizsákmányolás fokozása, az adott ország, lakossága. többségének tönkretétele és nyomorbadöntése. A kapitalisták minden lehető eszközzel fokozzák a munkásosztály ki. zsákmányolását, a reálbérek csökkentésével és a munka intenzitásának dühödt fokozásával növelik az értéktöbblet rátáját. A modem kapitalizmus gazdasági alaptörvényének hatása a munkásosztály egyre fokozódó abszolút és viszonylagos cl nyom ot od ásóhozvezet. A munkásosztály részesedése a nemzeti jövedelemből csökken a munkások és alkalmazottak reálbére rendszeresen süllyed. így például Franciaországban és Olaszországban a munkások reálbére 1952-ben a háboruelőtfinck alig fele. Angliában 20 százalékkal kevesebb a luu boruelöttinél. Az Egyesült Államokban — a villamosipari munkások szakszervezetének adatai szerint — a megélhetési költségek az 1939. évihez képest csaknem megháromszorozódtak. a munkásosztály fokozott elnvomorodásának különösen fontos fényezője a munkanélküliek sokmilliós serege. A munkanélküliség nemcsak a munkanélkülieket, hanem a munkában lévő munkásokat is sújtja. A munkanélküliek nagy száma ingataggá teszi a termelésben foglalkoztatott munkások helyzetét, bizonytalanná {eszi számukra a holnapot. Á háború befejezése óta a tömeges, krónikus munkanélküliség még nagyobb méreteket öltöBt. Olaszországban ezidőszerint több mint kétmillió a teljes munkanélküliek száma, igen sok a részleges munkanélküli, Xyugat-Xémetfcországban csaknem hárommillió a teljes és részleges munkanélküli. Japánban mint. egy tízmillió a teljes és részleges munkanélküliek száma. Az Egyesült Államokban legalább 3 millió teljes és 10 millió részleges munkanélküli van. Az amerikai monopoltöke a maximális profit utáni hajszában tönkreteszi a farmerek és a városi kispolgárság óriási tömegeit is. Az egyik legfontosabb módszer, amelyet a fináneoligarchia alkalmaz a maximális profit megszerzésére a lakosság többségének tönkretétele, kifosztása utján: a monopolista árak. A monopolista árak a fizetőképes kereslet fokozott csökkentéséhez vezetnek a lakosság túlnyomó többségénél. A monopolista árak segítségével a kapitalisták fokozzák a dolgozóknak nemcsak mint termelőknek, hanem mint az általuk létrehozott áruk fogyasztóinak kizsákmányolását és kirablását is. A dolgozók viszonylagos és abszolút elnyomorodása a kapitalista országokban erősen fokozódik az adók példátlan növekedése, a közszükségleti cikkek órának emelkedése az infláció következtében. Az imperialista országok állami pénzügyei, egész pénzügyi hitele és pénzrendszere eszköz arra. hogy a monopóliumoknak maximális profitot biztosítsanak. Az Egyesült Államokban a folyó költségvetési évben a lakosságtól beszedett közvetlen adók az 1937—38 költségvetési évhez viszo nyitva — még ha figyelembe vesz-* szűk is a valuta elértéktelenedését — több mint 12-szeresére emelkedtek. Ezenkívül a dolgozók széles tömegeire teljes súllyal nehezednek az óriási közvetett adók. A munkásosztály kizsákmányolásának fokozása, a lakosság többségének tönkretétele és nyomorba döntése a kapitalista országokban a monopolisták maroknyi csoportjának maximális profitja érdekében elkerülhetetlenül az osztályellentétek éles fokozódásához vezet. Erősen kiéleződnek az osztályellentétek egyfelől az imperialista burzsoázia, másfelől a munkásosztály és minden dolgozó között. A munkások sztrájkmozgalma egyre szélesebb méreteket ölt. A háboruutáni időszakban teljesen törvényszerű a kommunista világmozgalom óriási növekedése. A kapitalista társadalomban az ember alá van vetve a maximális profit megszerzése könyörtelen törvényének, amelynek érdekében a dolgozókat nyomorra, éhezésre, munkanélküliségre, súlyos szenvedésekre kárhoztatják. Homlokegyenest ellenkezik ezzel a szocializmus gazdasági alaptörvényének hatása. A szocializmusban — mutat rá Sztálin elvtárs — maximális profit biztosítása helyett — a társadalom anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégít6- sének biztosítása: a termelésnek fellendüléstől védságig, válságtól fellendülésig tartó megszakításokkal végbemenő fejlődése helyett a termelés szakadatlan fejlődése; u. technika fejlődésének periodikus megszakadúVasárnap. 3952 dec, 7, sai helyeit, amelyek a társadalom termelőerőinek elpusztításával jár- nak együtt — a termelés szakadat lan tökéletesedése a legfejlettebb technika alapján“. A szocializmus a dolgozók számára jómódú és kulturált életet biztosit. m. Azzal egyidejűleg, hogy fokozza az illető ország lakossága többségének ki zsákmány olását, a monopoltöke a maximális profitot más országok népeinek, különösen az elmaradott országok népeinek lejgázá. sa és rendszeres kifosztása utján is biztosítja, a fináncoligarchia óriási profitjának fontos forrása a tőkekivitel. V. I. Lenin a. tőkekivitelt ,,élős- diség a négyzeten* * -nek nevezte, amely lehetővé teszi a finánctöke számára, hogy minden országra kivesse Kálóját és óriási sarcot szedjen a gyarmati és függő országok lakossága százmillióinak kizsákmányolásából. A kapitalista világrendszer általános válsága idején az Amerikai Egyesült Államok az egész kapitalista világ fő tőkeexportálójává és fő pénzügyi kizsákmányolójává vált. Egyedül az amerikai monopóliumok és bankok külföldi magántőkebefek. teiései meghaladják a többi imperialista ország külföldi tőkebefektetéseit együttvéve. Az amerikai monopóliumok más országok kizsákmányolásából származó együttes jövedelme, beleértve a külföldi tőkebefektetésekből és a függő országokkal való, nem egyenértékű árucseréből származó profitokat, V. Per- ko, haladó közgazdász hozzávetőleges számításai szerint 1948-ban 7.5 milliárd dollárra rúgott. Az amerikai monopolistáknak ez az óriási profitja az egyik fő okozója az amerikai imperializmus igája alá került elmaradott országok néptöme. gei. nyomorának, éhségének és kihalásának. Hagy profitot eredményeznek az Egyesült Államok monopóliumai szá. mára az évről-évre növekvő állama kölcsönök és hitelek is, például a „Marshall-terv* * alapján a katonai segélyprogramon, „Truman pro-g- rammjának 4. pontja'* alápján stb. nyújtott kölcsönök és hitelek is- Ezek a kölcsönök és hitelek katenai- vendőri jellegűek és céljuk az, hogy az egész világon támogassák a reakció és a fasizmus erőit. A modem kapitalizmus gazdasági alaptörvónyének hatására erősen fokozódnak- az ellentétek az Egyesült Államok és a többi kapitalista ország között, mert ezek monopolistái nem tűrhetik a végtelenségig a mai helyzetet, amikor is az amerikai monopóliumok terjeszkedése elveszi piacaikat és gyarmati nyersanyagforrásaikat és ilymődon katasztrofálisan fenyegeti magas profitjukat. Az amerikai Rés angol monopóliumok a maximális profit megszerzésére irányuló törekvésükben elkeseredett harcot vivnak a piacokért áruik számára, az olcsó nyersanyagforrásokért különösen az olaj, kau- csuk színes- és ritkafémek lelőhelyeiért stb. Miként G. M. Malenkov elvtárs a XIX. pártkongresszuson mondott beszámolójában megjegyezte: „Anglia és nyomában Franciaország, s O' többi kapitalista ország arra törekszik, hogy kiszakítsa magát az Egyesült Államok uralma alól, s igy önállóságot és magas profitokat biztosítson a maga számára“. Az imperialista hatalmak rabló módon kizsákmányolják az elmaradott országokat. Ez visszatartja a termelőerők fejlődését, az emberek százmillióit {eszi tönkre, szűkíti a piacokat és igy még jobban fokozza a kapitalista világ-rendszer ellentmondásait. Évről-évre növekszik a nemzeti felszabadító mozgalom lendülete a gyarmati és függő országokban. amelyek népei mind határozottabb ellenállást tanúsítanak az amerikai leigázókkal szemben. A nemzeti felszabadító mozgalom növekvő lendületét tanúsítja Vietnam, Burma, Malájföld. a Eülöpszigetek, Indonézia népeinek harca, a nemzeti ellenállás Indiában, Iránban. Egyiptomban és más országokban. A. háború folytán és a gyarmati és függő országok nemzeti felszabadító harcának újabb fellendülése követ kéziében gyakorlatilag széthullóban van az imperializmus gyarmati rendszere. üymódon a kapitalizmus gazdasági alaptörvénye- a -végsőkig kié- ; lezi a kapitalista világrendszer műiden ellentmondását. Ä maximális profit' utáni hajszában az amerikai monopóltöko aTra törekszik, hogy katonai erővel gyűrje maga alá &z egész földkerekséget uj világháborút robbantson ki. A kibékíthetetlen ellentmondásoktól marcangolt imperialista táborral ellentétben — egyro jobban erősödik a szocializmus táborához tallózó országok baráti és gazdasági együttműködése. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok gazdaság gilag összefogtak, megindították a gazdasági együttműködést és a kői-' esönüs segélynyújtást. Együttműködésük alapja az az ‘őszinte óhaj, hogy egymáson segítsenek és általános gazdasági felemelkedést érjenek el. XV. V. I. Lenin es J, V., tízfálin kimutatták, hogy az imperializmus elkerülhetetlenül háborúra vezet. A háborúk és a nemzetgazdaság mill- tarizálása a monopóltőke legfontosabb eszközei közé tartoznak, amelyekkel maximális profitjukat biztosítjákSztálin elvtárs rámutat arra, hogy az imperialisták számára a háború a legjövedelmezőbb üzlet, ezért aZ imperializmus ügynökei uj világháborút igyekeznek kiprovokálni. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország imperialistái minden utón. módon felszítva a háborús hisztériát a demokratikus tábor ellen, gazdaságukat háborús vágányokra állították, abban a reményben, hogy a katonai megrendelések és szállítások biztosítják a maximális profitot. A koreai '■agresszív háború folytatása és az uj világháború lázas előkészítése a monopolisták számára valóban példátlan profitot biztosi- ott. Még csökkentett hivatalos adatok szerint is az Egyesült Államok kapitalista monopóliumainak profitja az 1938. évi 3.3 milliárd dollárról 3951-ben 42.9 milliárd dollárra emelkedett, vagyis 13-szorosára, növekedett. Abban a törekvésükben. hogy fenntartsák és még jobban növeljék háborús nyereségeiket, az amerikai imperialisták agresszív katonai tömböket létesítenek. Nyugat-Némotor- szágou és Japánt stratégiai katonai felvonulási területekké változtatják a békeszerető népek ellen. Sok amerikai közgazdász, az amerikai mono. póltőke ideológusa, az egymást köve. tő háborúk szakadatlan sorozatáról álmodik, amely örökössé teszi a hadigazdálkodást és fenntartja a hadi. ipari monopóliumok mesés nyereségeit. Válaszul a növekvő háborús veszélyre, a világ minden országában kibontakozik a népek békemozgalma. Az amerikai imperializmus, a világ e zsandárja ellen gyűlölet és ellenállás hulláma támad az általa leigázott népek részéiül. Izmosodnak és megszerveződnek a béke híveinek evői. amelyek fáradhatatlanul leleplezik a háborús gyűj togatókat. ★ A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvényének és a szocializmus gazdasági alaptörvényének ellentétes hatása két ellentétes vonalat eredményez a gazdaság fejlődésében. A modern kapitalizmus gazdasági vonala a, termelőerők tespedésére, a kapitalista világrendszer általános válságának elmélyülésére és megismétlődő túltermelési gazdasági válságokra. eltorzult, egyoldalú hadigazdálkodásra vezet, amelynek célja a termelőerők tönkretétele és az emberek kiirtása. A Szovjetunió vezette szocialista, demokratikus . tábor gazdaságúnak vonala: a békés gazdasági fejlődés vonala, olyan gazdasági fejlődésé, amely nem ismeri a válságokat és a munkanélküliséget, biztosítja a iiéptömegek anyagi és kulturális színvonalának rendszeres emelését. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye megmagyarázza az imperialista államok agresszív rablópo. litikájának okait és ez államok ellentéteinek növekedését. E törvény hatása a kapitalizmus általános válságának elmélyülésére a kapitalista társadalom ellentéteinek elkerülhetetlen növekedésére és kirobbantani ra vezet. A modern kapitalizmus gazdasági alaptörvénye és a szocializmus gazdasági alaptörvénye arról anuskodik, hogy a kapitalista rendszer túlélte magát, hogy ást kell adnia helyét az uj. magasabb rendszernek, a szocialista rendszernek. (M, Rubinsteinnek a „Fi’avdá“. ban megjelent cikkéből).
