Zala, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-02 / 282. szám
A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban (Folytatás ez 1. oldalról) esztendőben a kenyér szinó valamivel barnább mint amit a* előző évben megszoktak amikor rekordtermésünk volt. Ezek az emberek morognak, ha véletlenül valamely áruból, amely nem is elsőrendű fontosságú, vagy amelyet kényelmesen lehet helyettesíteni más áruval, más termékkel, a szokottnál esetleg kissé kevesebb ' 'lJ v fagy és az aszály okozta súlyos ; károsodás lebecsülése az egyik oka — bár távolról sem egyedüli oka _ annak is, hogy sok párttagunk es i számos pártszervezetünk opportunista ■passzivitással szemlélte s helyenként még mindig igy szemléli az ellensé» támadását a közellátás frontján, amit pártunk vezetése ez ev szép. tember 3-i a budapesti es részben a vidéki felvásárlásokkal kapcsolat- ima hozott határozatával a. legélesebbén elitéit. ' / Növénytermelésünk elmaradasat a .tervhez képest döntően a rossz idol-járás okozta De nem lehet es nem Wtad mindent csak az időjárás xo. 'vására imí Nem az időjárás okozta, liogy az 1951—52 évi vetéstervet or. v számosán csak 97 százalékban telje»' 'C Gerö elvtárs példák sokaságán ke. resztül bizonyította be, hogy ame- Ivik állami gazdaságban, termelő, szövetkezetben jól szervezték a műn ■ kát alkalmazták az agrotechnikai !módszereket, a rossz időjárás ellene re is igen magas termeseredmenye^et értek elÁllattenyésztésünk helyzetéről szol- sva elmondotta Gerö elvtars: hetsc felenni kedvezőbb, mint novenyte - melésühké. A tsz-ekbeu ca III. pusu tszcs-kben az állattdlomany gyorsabban növekszik a területnél de mindez csak kezdet. Az üHaullo jmány növekedésével nem tart lep^t ia hozam emelkedése. Az allatall - 'mány eddigi fejlődését is veszélyezteti a.z idei kedvezőtlen termes, s SwV ******* 'kell tennünk az óUaUíllomany fenn- : tartása álleíeltctése és mennyiségi [továbbfejlesztése érdekeien. Fe’adafok A) AZ IPÁK TEKÉN 1- iparban mindenekelőtt biztosi, innunk kell as 1902-cs termelési ev Ä jelelem. Ml niink a sima, zökkenőmentes, szervezett átmenetei 1953-ra. Ivari termelésünket 1953.ban 1952 várható termeléséhez képest 16 százalékkal kell emelnünk. Olyan feladat ez, amely pán- & állami szerveinktől, egész munkás- osztályunktól és műszaki értelmiségünktől rendkívül magasfoku szerve, kétséget, fegyelmezett, forgalmas munkát, igen komoly erőfeszítést ko'^Bészlefeseii foglalkozott Gerö elv- társ a'szénbányászat vas. és acelko húszat, az alapanyagipar kuJunfUe ágaihoz tartozó iparagak kérdésivel majd felhívta a figyelmet a túlóráztatás korlátozásáról es a dolgozik Pihenőnapja _ biztosításáról szóló minisztertanácsi határozat fel tétlen betartására. Rámutatott a gazdasági és púrtkádorek műszaki es gazdasági képzettsége hiányára ezer ezt a képzést- siettetnünk kell. 5. e&u arra hívta fel a figyelmet, hogy .a muniaversenymozgalom terén is elug gyakran megmutatkozó hurokra izmust sürgősen fel kell számolni. Ez pártszervezeteink-, szakszerveze^eu *, ElSz-szervezeteink egyik ¥°ijFabb feladata. Emellett tovább kell bontakoztatni a különböző mozgalmakat. B) A MJ55SÖGAZDASÁG ÉS A BEGYŰJTÉS TEKÉN A mezőgazdasági, termelésben « fő feladat a hozam növelése, a no' vénytermelésben ennek kulcsa a* alapvető agrotechnikai reuuszabagt következetes megvalósít asa, \alammt a talajerő fokozása, Gerö elvtárs itt ismét példákat hozott fel arra, hogy ahd betartsak az alapvető agrotechnikai eloiiasO- kat magas eredményt érnek el 4 - * hívta a figyelmet a mélyszántás idő- i bon történő jó elvégzésen:. \ másik döntő-fontosságú nnulsza. bélv a terméshozam fokozására: « -t*ayázás. Népgazdaságunkban remi- Mvül nagy veszteségeket okoz, hogj mólunk elhanyagoljak a helyes ia- • vakezelést mindembe ott az átalló. ^ágyúzást. A ti'ágyú zu« elhanyagolt Kedd, 19o!J december 2. voltát mutatja, hogy 1951-ben mindössze 1.2 millió kát. holdat, a szántóterületnek csak mintegy 12 százalékát trágyázták meg szeiavs.trágyával, s ez is túlnyomórészt rosszul kezelt, alacsony értékű trágya volt, Ugyanekkor számos állami gazdaságban és termelőszövetkezetben évek óta hever a trágya használatlanul. Ez évben a trágyázás valamelyes javulást mutat- De a trágya kezelésénél még nincs javulás. A terméshozam növelése érdekében lényegesen meg kell javítani a vetőmag .termelést. Meg kell valósítani a minisztertanács határozatát, melynek értelmében minden állami gazdaságnak, minden termelőszövetkezetnek a saját legjobb parcelláján kell megtermelni a maga szúrná, ra a vetőmagot, s az állami vetőmag-termelésnek vetőmagnemesitő állomásoknak ehhez kell segítséget nyújtani ok. Igen fontos szerepet játszik a növénytermelés hozamának emelkedésében a betakarításnál mutatkozó vess. tesegek csökkentése. Ez évben, amikor egyébként is igen gyenge termést takarít oltunk be. s amikor ezért különösen nagy gonddal kellett volna biztosítani a termés veszteségnélküli betakarítását, az átlagosnál is magasabb volt a betakarítási vesz. tőség. Igen nagy károk élték a népgazdaságot a cukorrépa késedelmes betakarítása miatt is. Végül rá kell irányítanunk a figyelmet az öntözés- kérdésére, mint a terméshozam fokozásának egyik fontos eszközére. Az öntözést a régi Magyarországon teljesen elhanyagol, tűk. Elég megemlíteni, hogy 1938- ban Magyarországon mindössze 19.500 kát. holdon folytattak öntözéses termelést. Ez évben pedig 100.000 kai. holdon, vagyis a hábo- ruelőttinek ötszörösén 1 1953-ban mintegy 150.000 kát. holdnyi öntözőit területünk lesz. Ez kétségtelenül igen. gyorsütemii fejlődés. De ezen a területen mégis elmaradunk a felemelt ötéves terv célkitűzéseihez képest, s az a veszély fenyeget bennünket.' hogy az 1954-beu elkészülő tiszaiük L duzzasztómű vizét hosszabb ideig csak kisebb részben leszünk képesek öntözéses termelésre felhasználni a duzzasztómüvet kiegé. szi tő öntözőmüvek építésének késedelme miatt. Ezért ezt a fontos kérdést újból felül kell vizsgálni s mindent el kell követnünk, hogy öntözéses termelési lehetőségeinket a növénytermelés hozamának növelése és az időjárás szeszélyeitől való függőségünk csökkentése érdekében teljes mértékben kihasználjuk. A nagy, országos jelentőségű ün- tözőmüvek mellett rendkívül fontos ezen a téren a helyi kezdeményezés, melyre széles lehetőség van. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink használjanak ki ennek érdekében minden adottságút, folyókat, tavakat, patakokat, öntözéses szántó- és 1c- gelöterületük kiszélesítésére; párt- és állami szerveink pedig karolják fel. támogassák az ilyen helyes helyi kezdeményezéseket I A még mindig folyó őszi mező- gazdasági munkák jő elvégzésére liivta fel ezután a figyelmet, majd arra mutatott rá, hogy a tavaszi munkákat nagyobb gonddal, előrelátással kell megtervezni. As állaltenyésztésnél a hozam növelésének fő kérdése a helybe takarmánygazdálkodás cs t alcarrnányke- zelés megszervezése, valamint a tenyésztői munka megjavítása. vagyis mindenekelőtt annak biztosítása, hogy a magastermeiékenységü álla., tok leszármazottaiból történjék az anya- és az apaállatok utánpótlása- Emellett, mindenekelőtt az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben komoly erőfeszítéseket kell tenni a napi háromszori fejős és a mesterséges borjunovelés eltörj észté, sére. Azonban az állattenyésztésnél Ugyanúgy, mint a növény termelésnél. amikor a legközelebbi év és a legközelebbi évek döntő, központi feladataként állítjuk előtérbe a hozam emelését, nem feledkezhetünk meg a reális helyzetről, arról, liogy tokár, imumyal. szűkösen vagyunk, hogv állatállományunk át felel tetősét minden körülmények közölt, biztosítani kell, hogy ennek érdekében meg kell valósítani a silózás tervét, amely idén sokkal magasabb, mint; tavaly, hogy fel kell használnunk minden fellelhető és felhasználható ■takarmányt, hogy állatállományunkat mennyiségi- le;:; ír, számszerűleg >■ is továbbfejlesszük, A. hozam növelése, a mezőgazda- ságban most és a legközelebbi években — a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt —központi feladat azért mert egyrészt szántóterületünket csak korlátozott mértékben tudjuk növelni, másrészt mert meglévő szántóterületünk, ha ennek hozamát csupán átlagosan 20—25— 30 százalékkal emeljük, elegendő terményt ad ahhoz hogy összes közellátási szükségleteinket kielégítsük és még külkereskedelmünknek is jelentős feleslegeket bocsássunk rendelkezésére, tartalékokat is gyűjlsünk. A hozam növelése központi kérdés az állattenyésztésben azért is, mert itt különösen szembeszökő az elmaradás. De a hozam növelése úgy a nö_ vény termelésben, mini az állattenyésztésben is előfeltétele és az alap. ja annak is, hogy a dolgozó parasztok százezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek meg a nagyüzemi, tár. sasgazdálkodás fölényéről az egyéni, kisüzemií gazdálkodással szemben és teljesen önkéntesen belépjenek a tér. melőssövetkesetélebe. Ami a mezőgazdaság szocialista álcpilásőt illeti, itt továbbra is változatlanul az eddig elért eredmények megszilárdítása, meglévő szövetkeze, leink gazdasági megerősítése a fő kérdés. Lényegében ennek kell meghatároznia a fejlődés ütemét a továbbiakban. Az idei év tapasztalata azt mutatja, hogy többnyire azok a termelőszövetkezetek küzdöttek meg eredményesen az időjárás viszontagságaival, a nehézségekkel, amelyek már néliáuiyéves múltra tekinthetnek vissza. Azt is figyelembe kell venni, liogy az idei gyenge termés következtében számos termelőszövetkezetünk jövedelme elmarad a múlt évi mögött: s az ilyen termelőszövetkezetek megszilárdítására különös gondot kell fordítanunk. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy a legközelebbi esztendőben sem gondolhatunk a termelőszövetkezeti mozgalom túlságosan gyors mennyiségi fejlesztésére. A terméshozam növelésében s a mezőgazdaság szocialista alapon való átszervezésében különösen fontos sze. repet kell betöltenie a gépállomások hálózatának. Ennek érdekében meg kell szilárdítani a gépállomások köz. pontját, meg kell javítani mindenek, elölt az AMG vezetését! A mezőgazdaság kérdésével szóró, sau összefügg a begyűjtés kérdése. A kedvezőtlen mezőgazdasági esztendő ellenére a begyűjtés feladatait alapjában sikeresen valósítjuk meg, s biztosítjuk a lakosság zavartalan, mondhatni bőséges ellátását az ősz. szes fontosabb élelmiszerekben. Hiányossága a begyűjtésnek, hogy nem tesz elég különbséget a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdaJko_ dók közölt, nem nyújt megfelelő kedvezményt; a termelőszövetkezeteknek. Nein egyszer előfordult olyan tűrhetetlen eset is, hogy a begyűjtési szervek olyanoktól követeltek többlet- teljesítést a begyűjtésben, akik kötelezettségüket már teljesítették. Az ilyen túlkapásokat meg kell szün. telni és a felelősöket szigorúan meg kell büntetni. Azt sem lellet szó nélkül hagyni, hogy termelőszövetkezeteink jelentős része rosszabbul tesz eleget beadási kötelezettségének, mint az egyéni parasztgazdaságok. Különösen, feltűnő a termelőszövetkezetek elmaradása a begyűjtésben kukoricánál és napraforgónál, És az is előfordul, hogy egyes helyi és járási párt-, valamint tanács-funkcionáriusaink helytelenül igyekszenek a termelőszövetkezeteket mentesíteni az állammal szemben fennálló kötelezettségeik teljesítése' alól. Jelentősen lemaradtak begyűjtési kötelezettségeik teljesítésében állami gazdaságaink is. Ennek oka részben a gazdálkodás igen számos területén még meglévő hiányosságokban keresendő, részint azonban onnan is szár. mazik, hogy sok állami gazdaságunk vezetője még nincsen eléggé tudatában amink, hogy az állami gazdaság Alja nem a gazdaság önellátása, ha- ■ mit az ország ellátása! Begyűjtési politikánkban a továb. iánkban is biztosítanunk kell, liogy a termelők feltétlenül, az előirt időre ■Ijes mértékben eleget tegyenek a nép állama iránti kötelezettségüknek Ugyanekkor azonban ügyelni kell •vrra is. hogy az egész mezőgazdaság őrületén úgyszólván minden növény, ’iái, :s az állattenyésztésben is. követ kezet esen megvalósítsuk azt az irány. ■’Ivet. hogy aki az állammal szemben fennálló kötelezettségét teljesítette, a fennmaradó résszel szabadon rendelkezzék. Ezt ki kell terjeszteni már 1953-ban például a napraforgó ra és a rizsre is azzal az egyedüli megszorítással, hogy olajat üttetnl és rizst, hántolta,tni ei-ak állami lOlajütöben, illctTe állami malomban szabad. €) A TAKARÉKOSSÁG TERÉN Ahhoz, hogy az 1952-es év kedvezőtlen mezőgazdasági eredménye ellenére sikeresen megvalósíthassuk felemelt ötéves tervünket, sikeresen fejleszthessük tovább egész népgazdaságunkat, minden téren a legszigorúbb takarékosságot kell megváló, sitani. a takarékosság kérdését most másként kell felvetni, mint ahogy eddig felvetettük. Most sokkal alaposabban, körültekintőbben kell megvalósítani a takarékossági rend. szabályokat, szigorúbban, keményeb. ben, mint ahogy eddig tettük. Mindenekelőtt tekintetbe kell ven. nünk, hogy népgazdaságunkban, a termelésben, és az áruforgalomban egyaránt a megengedett normákon felül igen jelentős készletek lialmo. zódtak fel anyagban, félkész- és készáruban. Gyáraink igazgatói gyakran hivatkoznak „objektiv“ nehézségekre, amikor a termelési tervet nem leijei sitik, hivatkoznak anyaghiányra ho lőtt valóság az, hogy a vállalatok jelentős részénél igen sok fontos anyagból és félkészáruból, félkész, termékből az engedélyezett készlet, normát messze meghaladó készleteket tárolnak. Egész népgazdaságunkban növelni kell a forgóeszközök forgási sebességet, meg kell szüntetni a beruházásoknál tapasztalható pazarlást és szervezetlenséget. 1953-ban 23 százalékkal több beruházást kell megváló, süanunk, mint amennyit 1952-ben előreláthatóan végrehajtunk. Véget kell vetni annak, hogy fontos beruházásokat, nagy késéssel adnak át rendeltetésének, szakítani kell azzal a fényűzéssel, 'amit sokfelé lehet tapasztalni. Nagy a pazarlás az anyag, felhasználás terén is. Igen nagy megtakarítási lehetőség van a vesz leséggel dolgozó üzemek veszteségének megszüntetése s az üzemeknek juttatott: állami dotáció csökkentése révén is. Nagy megtakarítási lehetőségeink vannak a létszámgazdálkodásnál. Túlzottan magas nálunk a neratemelő munkák végzők száma. Számos szervnél súlyosan megsértik a létszíámf egyel met, nem tartják e a határozatokat, különféle fondorlatokkal kijátsszák ezeket. Nagyon sok még nálunk a felesleges reprezentáció,' a bankettezés az állam pénzén. A pazarlás, az állam, a közösség eszközeinek felelőtlen, gondatlan és nem egy esetben bűnös kezelését megkönnyíti nálunk a pénzgazdálkodás lazasága is. Mindezeket figyelembe véve a minisztertanács az elmúlt hetekben Rákosi elvtárs javas, latára, felelős személyekből álló takarékossági bizottság’ létrehozását határozta el, melynek feladata a mi - niszterttaniHCsiÄk javaslatokat tenni annak érdekében, hogy 1953 folyamán jobban gazdálkodjunk gondosabban, takarékosabban bánjunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel, az állami vagyonnal a szövetkezeti vagyonnal, mint ahogy ezt az előző években tettük. Az 1952. évi kedvezőtlen időjárás s az ezzel járó nehézségek viszonyai között, s ugyanakkor eddig elért igen jelentős eredményeinkre és sikereinkre támaszkodva most azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy a nehézségekkel dacolva, az ötéves terv még hátralévő két évében, 1953—ölben úgy dolgozzunk, hogy egészében teljesítsük népgazdaságunk felemelt ötéves tervét. Ez nem könnyű feladat, de eddigi eredményeink alapján Ítélve ez a feladat reális, ez-t & feladatot meg tudjuk valósítani akkor, ha nemcsak az állami, a gazdasági munkát szervezzük meg helyeden hanem lényegesen megjavítjuk a pártpolitikai, a pártszervezeti munkát is, s ennek nyomán a tömegszervezetek, a szakszervezetek, a Elfiz munkáját is. Ha maradék né!, kiil végrehajtjuk Központi Vezetőségünk júniusi ülésének idevonatkozó ’’af ározatait; O) A PÁRTPOLITIKAI ÉS FART. SZERVEZETI MUNKA TERÉN A pártpolitikai és pártszervezeti munkát mindenekelőtt az alapanyag- iparban kell gyökeresen megjavita- nmk: a szénbányászatban és a kohászatban. Fel kell számolnunk azt a tűrhetetlen állapotot, hogy szénbá. nyászalunkban és vaskohászati üzemeinkben, valamint egész sor fontos gépipari nagyüzemünkben a n árt inunk a (ele természetesen a szakszervezeti és DlSz-munka is) 'Italában gyengébb, alacsonyabb színvonalú, mint a legtöbb, közép-, üzemünkben és mint a könnyűipar számos üzemében. Ami a gépipart illeti, különösen áll ez olyan nagyüzemeinkre, melyek nehézipari beruházásaink számára gyártanak ipari felszerelést, vagy amelyek exportra szállítanak. A pártpolitikai és pártszervezeti munka megjavítására konkrét intézkedések szükségesek. Ehhez szükséges — a többi között — bizonyos mértékű káderátesoportositás m'egvalósitása az alapanyagipar különféle ágai, mindenekelőtt a szénbányászát, a vaskohászat és a legfontosabb gépipari üzemek, valamint a megfelelő területi vezető pártszervek (városi, járási, megyei, kerületi pártbizottságok) felé. Szükséges, hogy' mindezeken a területeken az ’eddiginél nagyobb súlyt helyezzünk a káderek képzésére és továbbképzésére, politikai és szakmai fejlődésére, valamint jólmíiködő kommunista aktíva kifejlesztésére, s ezzel az aktívával rendszeresen foglalkozzunk. Szükséges továbbá, hogy a nehézipar legfontosabb üzemeibe, a legfontosabb bányákba, kohászati üzemekbe, gépgyárakba fokozatosan, a Szovjetunióban jól bevált tapasztalat szerint, a Központi Vezetőség pártszervezökefc küldjön s őket rendszeresen segítse és irányítsa. Ee szükség van arra is, hogy bátrabban válasszunk be ’ becsületes, párlliü, tehetséges műszakiakat különféle pártbizottságainkba, párí- szerveinkbe, s állítsuk őket’ felelős funkciókba, az üzemi, a városi a megyei, a budapesti-kerületi és' a felsőbb pártszervek apparátusában is. Ecl kell vetnünk a mezőgazdasági szakkáderek kérdését is. Vidéki pártós tandcskádereink az utóbbi évek folyamán sok gyakorlati mezőgazdasági szakismeretet sajátítottak el. Ec ezzel távolról sern lehetünk megelégedve. Egészében párt. és tanács, kádereink különösen a vezető káderek szakismeretek szempontjából cdmaradtak a követelményektől. Megyei és járási párttitkáraink, megyei és járási tanácselnökeink között gyakorlatilag alig van szakképzett kommunista agronómus vagy zooteelmikus. Pedig ideje elindulni azon az utón, hogy a mezőgazdasági vidékeken legyenek agronómus vagy zooíeclinikus pártíitkáraink és tanácselnökeink is, liogy mind több és több kommunista, marxista-leninista képzettségű mezőgazdasági szakember kerüljön járási pártbizottságaink és járási tanácsaink élére, de persze az sem ártana, ha minden megyében a megyei titkárok egyike kommunista mezőgazdasági szakember volna, ipari megyékben pedig kommunista ipari szakember. Ezt természetesen nem lehet hirtelen, máról holnapra megvalósítani, hanem csak fokozatosan. De ezt határozottan el kell kezdeni! S ezt úgy valósíthatjuk meg, ha meglévő káde. reink egy részét, anélkül, hogy kivonnánk őket a munkából, agronő- mussá, zooteclmikussá képezzük. Ré* szint pedig úgy, hogy az uj szakkáderekből fokozatosan, szívós, következetes céltudatos nevelő munka, val vezető kommunista kádereket képezünk. ÖSSZEFOGLALVA : A fö feladatok. melyeket gazdasági téren a legközelebbi egy—másfél évben meg kell oldanunk, szem előtt tartva második kongresszusunk határozatait, az azóta szerzett tapasztalatokat és jelenlegi helyzetünket, a következők: 3. Biztosítanunk kell uz év még hátralévő részében az ipar 3952. évi teli ének teljesítését és túlteljesítését! 2. Biztosítanunk kell az ipari termelésben az átmenetet 1953-ra olymódon, hogy az ipari termelés, a. tervnek megfelelően, 1953 januárjában és az ezt követő hónapokban, ez év negyedik negyedéhez és decemberéhez képest is minden területen. a szénbányászatban és a kohászatban is, egyenletesen tovább emel. .kodjók! 3. Nagyobb mértékben, mint 1952- ben cs a megelőző években tettük, kell összpontosítanunk a rendelkező, sünkre álló eszközöket az alapanyag. ’v>ar különféle ágainak, s mindenekelőtt a szénbányászatnak és a vaskohászatnak az eddiginél is gyoTabb fejlesztésére, valamint a villamos energia termelés növelésére, s már megkezdett nagy nehézipari létesítményeink tervszerinti, gyors befejezésére ! 4. Gyökeresen meg kell javítanunk néhány, jelenleg nem kielégítően dolgozó nagy gépgyárunk munkáját», a ú\ oldalon).-.
