Zala, 1952. november (8. évfolyam, 259-281. szám)

1952-11-30 / 281. szám

RIDEG SÁNDOR 1 kisvatyai harangozó nyilatkozata (Résztelek) A_ kisvútjai hux uíigozó liiv Hiúid­hoz illő komolysággal éppon. babot válogatott a kemencesutban, ami­kor' rá-köszön-tüttem.. Ezután mind­járt: elmondtam neki, hogy a liaj- dani. plébánosa ügyében jöttem, aki azóta sokkal nagyobb ember lett, .mint gondolnánk, azonfelül most új­ra elő akarják léptetni. Már a ró­mai pápa is foglalkozott a dolog­gal. A harangozó megint csak hivata­lához illő komolysággal azt kérdez­te 'bőjeni, hogy melyik pápa beszélt a plébánosról, a református-e, vagy a katolikus pápa? Mondtam, hogy nyilván a katolikus pápáról van -zó'. Illik tehát, hogy mint egyházi dolgokban járatos személy, szintén rzóljon valamit, mert föltehető, hogy van némi győgyija (sejtelme) mint olyan embernek aki magasabb körökben forog, főként harangozás idején. Nekem ’ elmondhat .mindent .- biztattam —• mert egyrészt tttok- i.artó katolikus ember vagyok, más­részt meg magam is Kis vályúról származtam valamikor. A harangozó éppen befejezte a babválogatásit, élőtörülgdtte fogat­lan száját a szőr közül és beszélt, ■ _ Ott éltünk hármasban a kis- - vatyai parókián, én meg a plébános ur/oneg a Zsófi nevű gazdaasszony, aki nem volt több húsz esztendős­nél. Eeáer aztán, mikor javában él­degéltünk, a papomat váratlanul meglátogatta a püspök. A papom, mint illik, kezet csókolt a püspök­nek, aztán körülvezettük az udva­ron" meg a kertben, megmutattuk neki a kiszáradt körtefát, a deszká­ból ácsolt budit, a disznóólát, majd a plébános hálószobájára került a sor. A szoba összes bútorzata egy kopott szekrényből és egy ágyból á-llt. A falon néhány szentkép ló­gott:, de az már nem sokat javított a dolgok vagyoni helyzetén. A plé­bános röstelkodett a nagy szegény­ség miatt s elmondta a püspöknek, hogy úgy él, mint a hajdani szent apostolok: minden munkát egymaga végez, imádkozik, rendes időben misét mond, litániát tart ,ruhát fol­toz, harisnyát javít, mos, főz és takarít. Ez igy nagyjából igaz is volt, mert a húszéves gazdaasszo­nyok nem szokták agyondolgozni magukat a parókián. — Micsoda szörnyű szegénység! ... csodálkozott a püspök. — Bizony, nagy a mi. szegénysé­günk, püspök atyáin — mondta a ■ papom — olyan szegények vagyunk, ■hogy tökkel harangozunk a torony­ban, ahol már a bőregerek is éhen-, pusztultak a nagy Ínség miau. Ami engem illet, leginkább káposz­tán, élek. Tyúkot csak képesujság- bau. láthatok, meg a gazdák udva­rán. , y A püspök : szomorúan ingatta li- lakobakos fejét, mert nagy. em­berbarát volt és igen sajnálta- a böregereket. — V-an-e valamilyen gazűaasszo- . nyed faki néha ebédet fűzűé, fiam?-- jzfafoiÁe »-jóságos püspök. * Van gazdaasszonyom, püspök atyám, . kegyes engedebnével, de öt- sem . tudom kellően ellátni, .mert mindennap többet kíván. — Hány éves a gazdaasszonyod, fiam? ’— kérdezte a püspök. ,—■ liusz éves lesz karácsony szent • napján, kegyes atyám. — Aztán hol szokott aludni a gazdaasszonyod, ha már nincs több ágyad?-- Itt szokott aludni, mellettem as,ágyban, püspök, atyám. Úgy se­gítünk magunkon, ahogy lehet. Ke­■ Ülöm a pénzkiadóét, mert vékonyan áll az eklézsia erszénye. — Hát ez rettenes — sóhajtott a püspök — 6.5 hogyan bírod ki mellette, ha teszem azt, éjszaka ön­feledten kitakaródzik és meglátod a keble fehérségét, meg miegymást? —- Van ám hosszú vasaló desz ­kánk — mondta a papom — a ,-deszkát végigállitjuk az ágy köze­pén és igy cl vagyunk egymástól kerítve. ...• Oh, to szerencsétlen! — kiál* ■ ott a püspök kétségbeesve — mondd, mit tudsz tenni, ha minden .keménységed ellenére megkísért az ördög? Hogy tudsz ellenállni a rossz csábításnak, ha erőfeszítésed ellenőre fölkelti alantas indulatodat, hiszen éppen éjszaka leggyengébb a férfiember az ördög' hatalmával .szemben? — Ilyenkor1 úgy teszünk — mondta a .papom —, hogy megfog­juk i a vasnWdÁ-vkú • Ipfámayzt'juk oda a sarokba, reggelre aztán min­den rendbe jön magától. így beszélgetett plébánosom a püspökkel, nőig 'teljesen meggyőzte, hogy erkölcsi javakban egyáltalán nincs hiány a parókián. A püspök ezután megigazította fején a lila- szinü kobakját s elment a másik fa­luba. Szerencsére ez a püspök is csak holtig élt — és a plébánosom­mal átkerültünk egy zsírosabb pa­rókiára. Ott már olyan jól ment dolgunk, hogy früstök után is sza­lonnát ettem. Do nemcsak ón éltem igen jól meg a papom, de még a halhús kutyánk is palacsintát szi­varozott ebéd után. Én, mint rende­sen most is háromszor harangoztam napjában, a papom néha belenézett a könyvbe, nehogy elfelejtse a eir- cumdederumot. azután olyan jóizüe- ket aludt utána, hogy a kertvégére hallatszott a horkolása. így éltünk a parókián, amikor egy kerekliasu püspök látogatott él hozzánk. Aszon- gya egy reggel a papom: ­-— Miska te! Szerezz magad mel­lé egy embert és minden szebb bú­tordarabot vigyetek le a pincébe. Nem akarom, hogy a püspök ur meglássa gazdagságunkat, mert köny- nyen megtörténhetne, hogy ezt a helyet Is odaajándékozza valame­lyik párifogoltjának mink. meg mehetünk makkolni valami istentől elhagyott. koldushelyre. Minden dí­ványt és fotelt vigyetek le a pin­cébe, csak a régi faágyat hagyjá­tok bent a hálószobámban. Nem akarom, hogy a püspök ur sokáig nálunk időzzön. Képes volna meg' gyóntatni berniünket, aztán imád­kozhatnál helyettem is, vagy három álló hónapig.., Olyan tizenhét, tizennyolc év kö­rüli, leány volt a plébánosom gazda- asszonya, akinek teljes szabad keze volt a vagyoni dolgokban, de a plé­bánosom most is ellátta tanáccsal ilyenformán: Marosa te, szedd össze magad és tűnj el a parókiáról I Gyön a püspök ur! Nem akarom, hogy vé­letlenül meglásson nálam. Ilyen ven papok tele vannak ártó irigy­séggel és szinte bizonyosan kár érné erkölcsödet, ha észrevenné, hogy mi­lyen szép kebled, lábodszáxa és milyen fehér bőröd van ... Maresa el is ment a parókiáról rögtön, vitte magával az erkölcsét is. Volt a faluban égy kocsis, aki feleségül akarta venni, azt kereste fül az istállóban. Én meg a sógo­rommal minden bútort lehordtám a pincébe. Csak a falra akasztott szentképekefc hagytam benn a ház­ban, meg a régi faágyat. így vár tűk a püspököt a legteljesebb sze- | génységben. Estefelé mégis érke­zett a püspök. A plébánosom megcsó­kolta, rajta .a bőrkesztyűt, aztán ki­vezette a kertbe, megmutatta neki a legnagyobb tököt, ami valaha a | földön termett és bevezette a ház­ba. A püspök látta a nagy .szegény­séget és igen csóválta a fejet. — Ilyen szegényes vagy, fiam? — kérdezte a püspök a papomat­Szegény vagyok, püspök atyám, mert szegény az eklézsia. Már majd­nem ott tartok, hogy magamnak köll ■ harangozni. Kevés a slólapénz. keresztelés álig akad, temetés pedig még ritkábban fordul elő, 'bár úgy ünnepnapokon igaaán szivbezszóló- an dicsérgetem a túlvilágot. A meg­átalkodott parasztok egyáltalán nem akarnák' meghalni. Még azt sem mondhatom, hogy a köszvény gyö-t. ri őket, de a garast a fogukhoz verik és már a kötelező párbért sem akarják megfizetni. Ciberén éltünk farsangban és ciberét eszünk böjt­ben. A miseborhoz nyúlni sem me­rek, nehogy magva szakadjon . .. — Még egy rendes ágyad sincs, fiam! — szörnyiilködött , a püspök. — Szállást sem tudsz adni püspök atyádnak! — Elférünk ebben az ágyban ketten is — szíveskedett a papom — Ugyanúgy hálunk szükségből, mint régi nagy elődeink, a szent, apostolok, 'akik ugyancsak gyakran hálták' együtt a puszta földön ős igyn sokszor vacsora nélkül feküd­tek le. Magam boldognak érzem magam, ha szent elődeim halvány nyomdokába léphetek. Már régen tapasztalom, hogy a tisztes szegény­ségben üdvözítő erő vau ugyanúgy, mint a jámbor tudatlanságban. Le merem fogadni, hogy a harangozom is a mennyországba jut, mert olyan buta, mint a kisvatyai sárfal, az éhezést meg úgy tűri, mint a’ siva­tagban menetet'! púpos tere. Viszont nem mondhatom el ugyanezt arról a bizonyos Mafla Jóska nevezetű hí­vemről, aki bár minden vasárnap ott van a misén, naponta lopja a káposztám és tarolja kertem gyü­mölcsét. Ha idejében föl nem akasztják, szinte semmi ennivalóm sem marad, amivel kitelelhetnénk. így beszélt a plébánosom a püspöknek és végül teljesen elbe­szélgette a vacsora ügyét. Abban re­ménykedett, hogy a püspök hamaro­san odébbáll. A püspök kerek hasát pedig úgy ítélte meg, hogy máris túl van táplálva 3 bizonyosan javá­ra válik, lia vacsora nélkül marad. A püspök látva, hogy a'-parókia szegénységéből egy vacsora sem te­lik, szegre akasztotta lila kobak­ját, levetette engos cipőjét lerakta nyakából a. láncot, a rózsafüzért, meg a keresztet, azután elrébegte az esd. fohászt. Imádkozás után mindjárt ledőlt az ágyra s egy fer­tály óra múlva vigan fújta a ká­sát, mintha egész héten váiyogott vetett volna. A papom lehúzta a firhangot, hogy nyugodtabban pi­henjen a püspök, aztán, hogy más ágy nem volt a házban, ö is lefe­küdt a püspök mellé. Azonban a régi vasalódeszkát elfelejtette elhe­lyezni az ágy közepén. Mindamel­lett hajnalig nem történt semmi kü­lönösebb hiba a papom szobájában. Do hajnalban megszólalt az utcán a csordás száján a duda, amely a tehene® gazdákat figyelmeztette, hogy siessenek kihajtani a tehene­ket ... A csordás istentelen dudá- 1 ásától a papom is eszmélni kezdett de csak a füle környékén és ahe­lyett, hogy a püspök létezésére em­lékezett volna, ébreszgetni próbál­gatta a gazdaasszonyát a koromsö­tét szobájában, ilyenformán: •—- Marosa - te! ... Fene a csül­köd! .,. Ébredj Maresa! ... Hajtsd ki a teheneket.. Siess Maresa, az­tán majd újra lefedhetsz mellém. -. Ne kéresd magad Maresa, mert úgy letaszítalak az ágyról, hogy a nya­kad is kitöröd . .. A Marosának vélt püspök háta a papom tomporait melegítette és nemcsak, hogy nem sietett fölébred­ni a tehenek miatt, de olyan csúnya szamárhangon korkantott mint a kincstári öszvér. A papomat elön­tötte a pogány harag és tomporával igen nagyot taszított a Marosán, A püspök pillanat alatt lepuffant a padlóra, ott aztán akkorát kurjan­tott, amekkorát csak bírt. ő se ér­kezett mindenre, emlékezni és azt hitte, hogy el akarja vinni az ör­dög, vagy már el is vitte. Nem volt’ hozzászokva a hajnali ébredés­hez és nem tudta fölfogni ősszel, hogy mikén!: került az apostolokat megillető csupasz földire. A papom vigasztaló biztatására a püspök ha­marosan létretért, de mindjárt sor- rávette keserves prédikációjában az összes földön háló régi apostolokat Ugyanúgy, mint az újakat-. Hogy ezután mi történt a házban, akár e] se mondom. Heggel aztán bekövetkezett, ami­től a papom félt. A püspök beült a gyóntatószékbe és meggyóntatta a papom. Majdnem dél lőtt amikor abbahagyta a gazdám regnálását és eltávozott a parókiáról. Ekkor, a papom kijött hozzám a kertbe és azt mondta: — Miska te! Itt van egy pakli hármas dohány, imádkozz el helyet­tem ötvenkilenc miatyánkot, kilene- voühafc urangyalát, kilencvenkilenc üdvüzlógyet és hot ven rózsafüzért! Aniig imádkozol, ne lógasd "szájad­ban a pipát, mert anélkül is olyan buta ábrázatod van. mint a bivaly- borjúnak ... Abbahagytam a kramplikapálást és leültem a szilvafa alá imádkoz­ni. Teljes egy héten keresztül hány­tam magamra a keresztet és há­rom hétig imádkoztam egyfolytá­ban. A püspök akkora penitenciát szállott a papomra, hogy akármilyen gyorsan daráltam az imádságokat, nem tudtam vele előbb elkészülni. — Higyje el, uram — mondta a kisvatyai harangozó — én már ak­kor tudtam azt,',amit a papol: a mai napig sem tudlak megtanulni hogy sokkal könnyebb imádkozni mini krumplit kapálni .. . („Urak papok dölyfét, im eleget di-rtük eimü könvv bői.) —. Ügyeletes orvos ma, vasár­nap. Zalaegerszegen elv. László Tíeifóö Munkácsi.u. 1. Ahogy a za láb éri hagyja vonatunk, pár perc múlva szemünkbe tűnik a nr.ikosdpusztai lengyár látképe. Az állomástól párszáz méterre iparvágány ága­zik ki a zalábér—sárvári vonalból a lengyárhoz, melynek, friss salak- töltéséből látszik, hogy nem olyan régen készülhetett. A béketábor legyőzhetetlenségé­nek érzése még jobban megerő­södik bennünk, amikor az ország­úiról balra fordulva, a gesztenye­soron végigmenve megérkezünk a mikosdpusztai sportiskolába. A Zierer-féle ivadékok egykori fel légvára, ahol dőzsöltek és „úri muri’Akat rendeztek a mi'kosd- pusztai nép elnyomói, a kies fek­vésű gyönyörű kastély már mesz- sziről hangos egy felszabadult nép, boldog fiataljainak dalos jó­kedvétől. Ahogy belépünk az ajtón, isme­rőssel találkozunk: Szvoboda La­jos röplabdaedző, u tanfolyam egyik előadója siet felénk. Meg­tudjuk, hogy éppen szünet van és a hallgatók uzsonnázni készülnék. Bemegyünk az ebédlőbe, itt újabb ismerősökkel találkozunk. A hall­gatók egyik csoportja Nagy József megyei TSB-elnököt veszi körül, a másik csoportnál Szabó József MTSB-főelőadót találjuk, odébb Nagy János és Tóth Lajos-, a Vas megyei TSB tagjai, valamint Harcz Gyula testnevelési tanár, előadó beszélgetnek több zalai fiatallal. A hallgatók közül is akad több ismerős. Itt van Artner Petro­nella Nagykanizsáról, aki a me­gyei és az országos szpartakiádon is résztvett. Farkas Antal and- ráshidai röplabdázó, vagy a vasiak közül Büki József, a Szom­bathelyi Lokomotiv röplabdá- zőja. Az uzsonna után az előadóte-' rembe megyünk, ahol egy kis ün­nepségen veszünk részt. Az üriv- nepség a Vas megyei TSB-nek szól abból az alkalomból, hogy Vas megye október hónapban ekő lett az MHK-ban. A zalai TSB részéről Szabó József üdvözli a vasi TSB-t és többek között 'a következőket mondja: „Örömmel tölt el bennünket is az elsőségtek, mert szorosan együtt dolgozunk és azt kívánom, hogy további jó munkával ezt az elsőséget meg­tartsátok“. Tóth Lajos vasi MHK-előadó megköszöni az üdvözlést és hang­súlyozza, hogy az MHK-ban elért elsőrégük elsősorban a pártnak és a tömegszervezőteknek köszön­hető, mert segítségüket lépten- nyonion érzik nemcsak az MHK-I ban, hanem a sport terén minde­nütt. Hatalmas taps következik, az egész iskola tapsol és felállva hangosan éltetik Rákosi elvtár­sat, a magyar sport- nagy barát­ját, Sztálin eiviársat, a beketá­bor őrét Közben „Hajrá' Zala, hajrá Vas!’5 felkiáltások hallatsza­nak én ti taps nem aitar -zu.mi A lelkes hangulat .csak akkor csil­lapul, amikor Farkas Antal pa­pi rr a i a kezében jelzi, hogy szól kér. „Mi zalai hallgatók ,— olvassa. • hangosan — ven. cityre h vj„ a vasi hallgatókat -a Kővetkező versenypontok alapján: 1. Melyik megye hallgatói, vég zik el eredmény useboen' a röp- iabdaedzői tanfolyamok 2. Melyik megye hallgatói ké­szítenek jobb jegyzeteket a tan­folyam anyagáról. 3. A két megye hallgatói közül az 1953-as év első negyedévében. • melyik megyében czerveznek t több röplabdaatapaíot és ezek a csapatok melyik megyében tűn­nek ki minőségileá 4. Melyik megye hallgatói ta­núsítanak nagyobb fejlődést S; ] tanfolyam ideje alatt politikailag és a tanfolyam rendje, fegyelme szempontjából. A verseny,kihívást kitörő lelke­sedéssel fogadják a vasiak és is­mét többször felharsan a „Hajrá Zala, hajrá Vas!’5 — kiáltás. Az ünnepség után megragadjuk az alkalmat és megkérdezünk egy-két hallgatót, milyen élmé­nyeik vannak az iskoláról? Szidoly László a Vas megyei Meezlen községből jött a tanfo­lyamra. Elmondja, hogy már az­előtt is röplabdázott, de igazán itt a tanfolyamon szerette meg ezt a sportot. — Ha haza megyek, otthon olyan csapatot alakítok és úgy edzem társaimat, hogy á megye bármelyik csapatával fel­vehessük a versenyt — jelenti ki magabiztosam Ifj. Molnár János Lovásziban, fogja továbbadni tudását a bá* nyászf ia ta 1 ok n afc. Közben a gyakorlati oktatás ideje letelt és kezdődik az elmé­leti óra, Búcsúzunk egymástól, Egy-egy kézfogás, integetés, mosoly és máris vonul el az ifjú sereg. Szabó József iskolavezető, az egykori mikosdpui-ztai cselédgye-. rek boldog mosollyal kiséri őket abban a kastélyban, melyhez ne­ki és a többi mikosdpusztai volt cselédnek oly sok nyomorúsága fűződött a múltban. (Szalay), ‘ Z. Vörös Meteor— Vörös Lobogó Sortex IPOBI Séta a mikosdpusztai sportiskolán állomást el­A zalaegerszegi NB_ Ií-es csapat' ma játssza utolsó mérkőzését otthonában a nyugati csoport éllovasa, a Sortex ellen. Mivel már nehezen képzelhető el az, hogy a hazai csapat." kiessen az NB II_ bői, a csapat tagjaiíivugodtabban játsz­hatnak, ezért a mérkőzés szépnek és érdekesnek ígérkezik. Minden bizonnyal megyeszékhely kedvenc- csapatának ezévi utolsó baj. noki mérkőzését nagyszámú közönség fogja végignézni. _____________________ £a iá megye ifjúsági labdarugőváloga- foltja ma Csepelen játszik Komárom megye ifjúsági válogatottja ellen. A zalai válogatott már e mérkőzés figyelembevétele nélkül is bejutott a döntőbe . A zalaegerszegi Bástya ma- szintén Csepelen játszik osztályozómérkőzést az NB-be jutásért a csoportelső esztergomi Vasas csapata ellen. ; MOZI Zalaegerszeg’, november 27—3ö-ig: BORODIN öl GYŐZELEM Nagykanizsa, -november 27—30-ig: SEMMELWEIS Z A L A A Magyar Dolgozók Pártja Zala megyei Bizottságának lapja. — Felelős szer kesztő és kiadó: Darabos Iván. — Szer kesztöség: Zalaegerszeg. Kossuth Lajos, utca 22. Telefon: 250. — Kiadóhivatal: Zalaegerszeg. Széchenyi-tér 4. Telefon: 102. — Készült a Vasmegyei Nyomda ipari Vállalatnál Szombathely. Kossuth Lajos.utca ü. Telefon: 75 Felelő? vezető: Hofmann Miklós. APRÓHIRDETÉS AZ ASZFALTÚ TÉP ITÖ V. nagykani­zsai kirendeltsége tisztviselői részére Nagykanizsán bútorozott szobákat ke., rés azonnalra. Ugyancsak keres lielyi1 fuvarozásra és munkára szekérfuva-, rosokat és fizikai dolgozókat azonnali belépésre. Cím: Aszfaltutépítő V. ki- rendeltsége Nagykanizsa, Dupántuli Ásványolaj Gépgyár Vár-u. 9. 1(609) BUNDABÉLÉSES férfi rövid kabá't "él., adó. Nagykanizsa, Somogyi Béla-u. 31 (610) MELASZ tárolására alkalmas hordók kaphatók a Zala megyei MÉH Válla latnál Nagykanizsa, Somogyi Béla ut 15. (597) VENNÉK kétszemélyes rökamíéí> Zala . egefszeg, Berzsenyi-u. 6. ' (612: Nyit (tenyésztők figyelem! A Prémesállattenyésztő Vállalatoké 13-től dce 31 ig élönyul begyűjtést tart.. A belga őriá kivételével mindenfajta 2 kg-on felülj nyulat élősúly kg-ként 10 forintos áron, ugyanazt szer. ződésileg 13 forintos áron átvesz. A belga óriás ára kg-ként S forint, szerződéssel 10 forint. Ajánlja fel átadó nyálait. Szállításról a vállalat gondosko* iik. Nagyobb tételt helyszínen készpénzfizetés ellenében vesz át. Kisebb tétel ellenértékét 48 órán belül kiegyenlíti, PREMESALLATTJBNYÉSZTö VÁLLALAT Budapest, V«, Sütö-utca I. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom