Zala, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)

1952-10-08 / 236. szám

Magyarorsiág csatlakozott a bakteriumfegyver eltiltására vonatkozó Jegyző könyvhöz

Szántó Zoltán, a Magyar Népköztársaság párizsi követe, októ. tőbcr 4-én közölte a csatlakozások átvételévé kijelölt francia kormánnyal, hogy a Magyar Népköztársaság csatlakozik a fojtó, mérges és egyéb hasonló gázok, valamint a bakteriológiai eszközök eltiltásának tárgyában Genfben 1935 június 17-én aláirt jegyző- könyvhöa.

amerikai kalandorok. Ezek a politikusok már kezdenek szót emelni a háború ellen. Fel kell tételezni, hogy az amerikai diktátorok engedelmes bábjainak sorsára ítélt országokban akadnak valóban békeszerető, demokratikus erők, amelyek a maguk önálló, békés politikáját fogják folytatni és megtalálják a kiutat abból a zsákutcából, amelybe anftrikai diktátoraik hajszolták őket. Az európai ős egyéb országok erre az uj útra lépve, teljes megértésre találnak valamennyi békeszerető n%> részéről. (Viharos taps.)

' Az Egyesült Államok uralkodó

körei álcázni igyekeznek hóditó politikájukat, megpróbálják a demokratikus tábor ellen folyó úgynevezett ,,hidegháborút“ békés védelmi politikának feltüntetni és saját népeiket a Szovjetunió részéről megindítandó támadás nemléitezö veszélyével rémitgetik. Az atlanti tömb főkolomposai demagóg, békeszerető frazeológiával leplezik agresszív tér. veiket és a már folyó. hadműveleteket. Ez az álcázás jellemző vonása politikájuknak. A dolog lényege az, hogy mostanában nem olyan könnyű uj háborúba, a békeszerető népek ellen indítandó háborúba hajszolni a népeket, amelyek csali nemrégiben ismerték meg a vérontó hadműveletek egész súlyát. Ezért igyekszik az agresszív atlanti farkas báránybőrt ölteni.

Ilyen körülmények között veszélyes volna lebecsülni a mai agresz- szorok farizeus békekomédiájának: ár tál másságát.

Malenkov elvtárs rámutat a fasi- zálás gyorsuló folyamatára az USA által leigázott országokban. Beszél a bckemozgalom kifejlődéséről, azután áttér a szovjet békepolitika elemzésére.

A park legfőbb irányvonala a külpolitika területén a népek közötti béke és szocialista hazánk biztonsága biztosításának politikája volt és marad.

Helytelen volna azt gondolni, kegy a jráboru csakis a szovjet, állam ellen irányulhat. Mint ismére, les, az imperialisták az első világháborút’ jóval a Szovjetunió megalakulása előtte robbantották ki. A második világháború kapitalista államok közötti háborúként kezdődött, s a háborútól maguk a tőkés országok ás erősen szenvedtek. Azok az ellentmondások, amelyek jelenleg marcangolják az imperia. lista tábort, egyik kapitalista államnak a másik elleni háborújára vezethetnek. Mindezeket; a körűimé, nyékét figyelembevéve, a Szovjet- unió arra törekszik, hogy az egyes államok közti bárminemű háborút megakadályozza s a nemzetközi konfliktusok és nézeteltérések békés szabályozása mellett foglal állást.

Malenkov elvtárs felsorolja a szovjet békediplomácia legfonto, sabb lépéseit és rámutat arra, hogy a szocialista nagyhatalom mindent megtesz a háború megakadályozására,

A Szovjetunió teljes egységben folytatja békepoli'tálcáját más demokratikus, békeszerető állsmiokkal — a Kínai Népköztársasággal, Lengyelországgal, Romániával, Csehszlovákiával, Magyarországgal, Bul. gáriával, Albániával, a Ném^t De. mokraíikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal és a Mongol Népköztársasággal. A Szovjet, unió kapcsolata az említett országokkal azoknak a teljesen uj államközi kapcsolatoknak példája, amelyekhez hasonlót azelőtt nem ismert a ‘történelem. Ezek a kapcsolatok az egyenjogúság, a gazdasági együttműködés és a nemzeti füg. gétlenség tiszfoeleibentartásának elvein alapulnak. A Szovjetunió kölcsönös segélynyújtási szerződéseihez híven segíti és támogatja, g a jövőben is segíteni és támogatni fogja ezeket az országokat további megerősödésükben. (Viharos taps.)

Meggyőződésünk, hogy a szocia. lidta gazdasági rendszer a kapitalizmussal' folytatott békés versenyében évröl-evre Szcmlélbetőbben megmutatja felsőbbségét a kapitalista gazdasági rendszerrel szemben. De mi senkire sem akarjuk erőszakkal rákényszeríteni ideológiánkat vagy gazdasági rendszerűn, két, „A forradalom exportja — os.

(Folytatás az 1 oldalról)

tobaság, Minden ország, ha akarja, maga hajtja végre forradalmát, ha pedig nem akarja, nem lesz forradalom“ — mondja Sztálin elvtárs.

A Szovjetunió rendületlenül folytatja a minden országgal való békés együttműködésre törekvő politikáját, de ugyanakkor számol a fékevesztett háborús gyújtogatok részéről fenyegető uj agresszió ve. szélyével is. Ezérlt erősiti most és a jövőben is védelmi készségét. (Taps)

A Szovjetunió népi ijed meg a háborús gyújtogatok fenyegetéseitől, Népünknek vannak tapasztalatai az agresszorok elleni harcban, s rég megtanulta, hogyan kell ütni őket. Már a polgárháború idején megverte az agresszorokat — ami. kor pedig a szovjet állam még fiatal és viszonylag gyenge volt, megverte őket a második világháborúban; s a jövőben is megveri őket, ha hazánkra merészelnek támadni..

A párt' külpolitikai feladatai: 1 További harc az uj háború előkészítése és kirobbantása ellen, a hatalma« háboruellenes demokratikus

Malenkov elvtárs megemlékezik a szovjet nép óriási teljesítményei, ről a Nagv Honvédő Háborúban, majd megállapítja;

Népünket az az eltökélt szándék hatja át, hogy továbbra is ön- feláldozóan dolgozzék szocialista hazája javára, £ becsülettel teljesi. teqi fogja történelmi feladatát, a kommunista társadalom felépítését. (Hosszantartó, viharos taps.)

A háború előtti ötéves tervek éveiben megvalósult az ország szocialista iparosítása, A hatalmas ipar alapján országunk kifejlesztette egész népgazdaságát és felké. szült az akriv önvédelemre. A háború évei rendkívüli erővel igazolták, hogy helyes volt pártunk vezérfonala: az ország iparosítása, A Szovjetunió iparosítására irányuló

politika megvalósításának döntő je. len1 tősége volt a szovjet nép sorsa, r.ak alakulása szempontjából. Ez mentette meg hazánkat attól, hogy rabszolgasorsra jusson.

Ahhoz, hogy - népgazdaságunk újból elérje a háború előtti színvonalat. bizonyos időre volt szükség'. Az évi ipari össztermelés terén 1948- ban, a széntermelés terén 1947-ben, az acél- és cementgyártás torén 1948- ban. anyersvasgyártás és olajtermelés terén 1949-ben, a lábbeligyártás terén 1950-ben, a gyapotáruk gyártása terén 1951-ben értük el, illetőleg haladtuk túl a háború előtti 1940- cs év színvonalát, Hz. azt jelenti, hogy a háború nyolckilenc ówel, vagyis körülbelül két ötéves tervvel vetette vissza iparunk fejlődését.

Iparunk háború utáni sikeres újjáépítésének és fejlesztésének eredményeképpen ipari termelésünk szin. vonala jelenleg jelentékenyen meghaladja a háború előttit.

Az ipar háború utáni sikeres újjáépítése és fejlesztése eredményeképpen a Szovjetunióban az egy lélekre eső ipari termelés jelenleg felülmúlja, a háború előtti színvonalat. így az egy lakosra jutó villamosenergia, termel és 1951-ben több

mint kétszerese volt az 1940, évi színvonalnak, a nyersvasöntés 50 százalékkal, az acélöntés 70 százalékkal, a széntermelés 00 százalékkal, a cementgyártás több,mint kétszeresen, a gyapotszövet termelés 20 százalékkal, a gyapjúszövet-termelés több mint 00 százalékkal, a papit- termelés 70 százalékkal, sUu múlta felül az 1940 évi. egy leiekre jutó termelés színvonalát.

A beszámolóban ismertetett időszakban -— különösen a háború utáni években -- jelentősen kibővült és megerősödött iparunk termelési technikai alapja, mind uj vállalatok építése, mind a meglévő vállalatok újjáalakítása révén.

A háború utáni években az ipar minden ágát uj gépekkel és gépezetekkel látták cl, tökéletesebb tceh- .uológiai folyamatokat vezettek be, megvalósították a termelés észszerűbb szervezetét, Ebben, az időszakban a szcrs/.ámgépállomány — uj, termelékenyebb szerszámgépekkel való kiegészítés utján — 2,2-szeresére nőtt. A hazai gépgyártás csupán a legutóbbi húrom év alatt , körülbelül 1000 ujtipusu gépet és gépezetet alkotott,

A további technikai haladásért vívott harcban nagy szerepe van tudományunknak, amely találmányaifront fölzárkóztatása a béke megszilárdítására, a barátság és szolidaritás szálainak erősítése a béke híveivel világszerte az összes uj háborús előkészületeknek, a háborús gyújtogatok minden mesterkedésének és cselszövényének állhatatos leleplezése; 2. a nemzet. közi együttműködés és a minden országgal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére törekvő politika továbbfolytatása; 3. a megbonthatatlan barátság kapcsolatainak erősítése és fejlesztése a Kínai Népköztársasággal, az európai népi demokratikus országokkal — Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával — a Nemei Demokratikus Köztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal, a Mongol Nép. köztársasággal; 4. a szovjet állam védelmi erejének lankadatlan növelése, s ama képességünk fokozása, hogy bármely agresszorí megsemmisitően visszaverjünk, (Viharos, hosszantartó taps,)

val segíti a szovjet népet a terme- széf-kincseinek és erejének teljesebb feltárásában és jobb kihasználásában. a háború utáni időszakban tudósaink sikeresen oldottak meg sok hatalmas, népgazdasági jelentőségű tudományos problémát. Abban az időszakban igen fontos eredménye Volt a szovjet tudománynak az atomenergiatermelés módszereinek felfedezése. Ezzel tudományunk és technikánk megszüntette az Egyesült Államok monopolisztikus helyzetét ezen a téren és komoly csapást mért a háborús gyújtogat ókra, akiit más népek megfélemlítésének és zsarolásának eszközeként próbálták felhasználni ezt, hogy birtokában vannak az atom- energjatormelcs titkának és az atomfegyvernek. A szovjetállamnak — miután rendelkezik az atomenergia- termelés reális lehetőségeivel — nagy. érdeke, hogy ezt az uj energiafajtát békés colokra, a nép javára használják fel, mert az atomenergia ilyenirányú felhasználása határtalanul kiszélesíti, az ember hatalmát a természet elemi erői felett, a termelőerők növekedésének, a technikai és kulturális haladásnak, a társadalmi gazdagság növekedésének óriási lehetőségeit tárja az emberiség elé. A szovjet tudomány és technika nagy sikereiről tanúskodik a Sztálin-dijak évenkénti odaítélése kiváló tudományos munkákért, találmányokért és termelő munkamódszerek tökéletesítéseiért. A tudomány, az ipar, a közlekedés és a mezőgazdaság 8470 dolgozóját tüntették ki a Sztálin-dijas megtisztelő címével.

Ezek a Szovjetunió ipari fejlődésének alapvető eredményei a beszámolóban ismertetett időszak alatt. A legközelebbi évek feladatait iparunk fejlesztése terén a Szovjetunió fejlesztésére irányuló ötödik ötéves tervre vonatkozó előirányzatok tervezete fejti ki, amelyet a kongresz- szus elé terjesztenek. Ezek a feladatok abból állnak, hogy az ipari termelés színvonalát 1955-ben — 1950-hez képest ■— körülbelül 70 százalékkal emeljük úgy, hogy a termelési eszközök termelésének körülbelül S0 százalékkal, a fogyasztási cikkek termelésének körülbelül 05 százalékkal kell emelkednie. Ez a feladat az ipari termelés növelésének terén azt jelenti, hogy 1955-ben — 1940-hez képest — háromszorosára emelkedik nz ipar teljes termelése.

Az ötödik ötéves terv uj, nagy lépést jelent előre országunknak a szocializmusból a kommunizmusba való fejlődése utján, (Viharos taps )

Malenkov elvtárs bírálja, az iparban mutatkozó hiányosságokat és kiemeli a munka termelékenysége emelésének feladatát,

Pártunk a szocialista építés minden szakaszában lankadatlanul harcolt a munka termelékenységének rendszeres emeléséért, mert ez a legfontosabb feltétele a szocialista termelés növekedésének és tökéletesedésének, Főként ezzel magyarázhatók azok az óriási sikerek, amelyeket a Szovjetunió termelésének fejlesztésében elértünk. 1940-től 1951-ig a munka termelékenysége az iparban 50 százalékkal növekedett Az ipari ■ovmolés növekedésének 70 százaléka ebben az időszakban a munka termelékenységének növekedéséből származott. Ugyanezen időszakban az építkezésnél 36 ■ százalékkal növekedett a munka termelékenysége,

A beszámolóban ismertetett időszak kezdetéig — vagyis a párt XVIII. kongresszusáig — a kolhozrendszer véglegesen megszilárdult országunkban, a kolhozok megerősödtek és megingathatatlan a szocialista gazdaság rendszere, mint a földművelés egyetlen formája.

A háború ideiglenesen feltartóztatta a mezőgazdaság fejlődését s nagy kárt okozott neki, különösen a volt megszállott területeken, ahol a hitlerista hódítók tönkretették és kirabolták a kolhozokat, gép- é£ traktorállomásokat és a szovhozokat. De a háborús idők óriási nehézségei ellenére a keleti területek kolhozai és szovhozai fennakadás nélkül el- látták a hadsereget és a lakosságot élelmiszerrel, a könnyűipart pedig nyersanyaggal. A kolhozrendszer nélkül, a kolhozparasztok és kolhozparasztnők önfeláldozó munkája nélkül, magasfoku politikai öntudat és szervezettség nélkül nem tudtuk volna megoldani ezt a fölötte nehéz feladatot.

A békés építésre való átmenettel kapcsolatban az a feladat állt a párt előtt, hogy megvalósitsa a Aezőgaz- daság minél gyorsabb helyreállítását és továbbfejlesztését & párt a háború utáni időszakban különleges gondot fordított a kolhozok szervezeti-gazdasági megerősítésére, arra, hogy' segítséget nyújtson nekik a közösségi gazdálkodás helyreállítására és továbbfejlesztésére s ezen az alapon növelje’ a kolhozparasztság anyagi jólétét. A mezőgazdasági termelőerők további fellendítése szempontjából nagy jelontösé.ge volt a kis kolhozok egyesítésének, mert a nagy kolhozok sokkal sikeresebben bővíthetik ki és tökéletesíthetik a közösségi gazdálkodást. Jelenleg 97.000 megnagyobbodott kolhoz van, az 1950 január elsejei 254.000 kis kolhoz helyett.

A mezőgazdaságban tett párt- és kormányintézkedések megvalósítású, nak eredményeképpen sikeresen leküzdöttük azokat a nehézségeket, amelyeket a háború cs azt kővetőiig az 1946. évi erős aszály okozott, s rövid idő alatt helyreállítottuk és túlszárnyaltuk a mezőgazdasági termelés háború előtti színvonalát.

Földművelésünk mind szakszerűbbé, mint termelékenyebbé válik, s mind több és több áruterméket termel. Fontoljuk meg földművelésünk fejlődésének ezt a fontos sajátosságát. Most, amikor a. gabona- problémát sikeresen megoldottuk, a földművelés eredményeit már nem ítélhetjük meg a régi módon, csupán a termelt gabona mennyisége alapján. Mint az idézett adatokból látható a gabonatermelés sikerei mellett a gyapot, cukorrépa, az olajos- növények, a takarmányfélék és más mezőgazdasági növények termelésének fejlesztésében is nagy sikert értünk el.

Korszerű földművelésünk minőségileg megváltozott, gyökeresen különbözik a régi kisíermel/’kcnyscgü külterjes földműveléstől. Míg a Szovjetunióban valamennyi mezőgazda- sági növény 1950. évi vetésterülete 1,4-szerese volt az 1913. évinek, s amellett a gabonanövények vetésterülete öt. százalékkal emelkedett, addig az ipari növények, valamint zöldségfélék és kobakosok vetésterülete több mint 2.4-szeresre, a takarmánynövényeké pedig’ több mint 11- szeresre szökött fel. A növénytermelés árutermékenek összértékéből jelenleg több mint 40 százalék az ipari növényekre esik- Durva hiba lenne tehát, ha a földművelés sikereit csak a gabonafélék . termelési színvonala alapján Ítélnénk meg.

A háború utáni években nagy figyelmet fordítottunk a mezőgazdaságnak uj technikával való felszerelésére. Énélkü! nem oldhattuk volna meg oly rövid idő alatt a mezőgazdaság helyreállításának és további fejlesztésének feladatát-.

Malenkov elvtárs beszél a szovjet mezőgazdaság gépesítéséről és az ötödik ötéves tervben előirányzott fejlődéséről. Behatóan foglalkozik azokkal a feladatokkal, melyeknek megoldása a terméshozam további emelését, az állattenyésztés hatalmas fejlődését fogja biztosítani. Majd igy folytatja:

Püt-, szovjet- és mezőgazdasági

szerveink a mezőgazdaság háború utáni újjáépítése és fejlesztése során megjavították a kolhozok, a gépes ri-aktorállomások és a szovhozok vezetését Ezen a téren azonban még mindig akadnak hibák és hiányosságok.

Melyek a hibák és a hiányosságok a mezőgazdaság vezetése terén, s mik itt a feladatok?

Elsősorban rá kell mutatni arra. hogy egyes vezető funkcionáriusok 1— különösen a kis kolhozok egyesítésével kapcsolatban, helytelenül, fogyasztói szemszögből kezelték a kol- hozépités kérdéseit. Olyan javaslatokkal álltak elö^ hogy fokozott ütemben valósítsák meg a kolhozok , lakosságának egyesítését nagy kolhozfalvakban, hagyják tönkremenni az összes régi kolhozépületeket és lakóházakat, s emeljenek uj helyen nagy „kolhoz-lakótelepeket'' és „kolhoz-városokat/ ', „mezőgazdasági városokat' '. ök ebben látták a kolhozok szervezeti és gazdasági megszilárdításának legfontosabb feladatát. Ezeknek az elvtársaknak tévedése abban van, hogy megfeledkeztek a kolhozok fő termelési feladatairól, a megoldása a terméshozam további helyezték előtérbe: a kolhozok mii.: donnapi élete berendezésének feladatait.

A beszámoló még rámutat néhány hiányosságra és leszögezi:

A kolhozokban be kell vezetni a jövedelemelosztás haladóbb rendszerét. A kolhoz tagjai között az artyel jövedelmét a javukra irt munkaegységek,’ valamint a brigádjuk, munkacsapatuk, vagy a saját maguk által elért tényleges terméseredmények arányában kell elosztani. Ez módot nyújt maid a munkatermelékenység jelentékeny emelésére, az egyenlösdi végleges megszüntetésére és elő fogja segíteni a munkaegység értékének további emelkedését.

Elvtársak! Mindannyian örvendünk szocialista mezőgazdaságunk óriási fejlődésének. Földművelésünk és állattenyésztésünk ma újabb hatalmas fellendülésben van. Nem kétséges, hogy a közeli években gazdag technikával felszerelt kolhozaink, gép- és traktorállomásaink és szovhoza- ink még sokkal jelentősebb sikereket aratnak majd a mezőgazdaság fejlesztésében; élelmisserbő- ség lesz az országban a nép számára és teljesen elegendő nyersanyag gyorsan fejlődő könnyűiparunk számára. (Hosszantartó tape.)

Malenkov elvtára foglalkozik az áruforgalom, a közlekedés és hírközlés kérdéseivel, majd a takarékosság kérdésére tér rá.

A Szovjetunió népgazdasága saját tartalékaiból, belső felhalmozási forrásaiból fejlődik. Ezért pártunk mindig nagy figyelmet fordított és forclit a szigorú taka- í ékességért folyó küzdelemre, s a takarékosságot a gazdaságon be-> lüli felhalmozás megteremtése és a felhalmozott eszközök helyes . felhasználása fontos feltételének tekinti, A takarékosságnak — mint a szocialista gazdálkodás módszerének —• nagy szerepe volt az ország iparosításában. Most,, amikor országunkban a népgazdaság újabb hatalmas fellendülése megy végbe, s ezzel egyidejűleg rendszeresen csökkentik a közszükségleti cikkek árát a takarékosság még fokozottabb jelentőségű. Minél teljesebben és észszerűbben használjuk fel a ts rae. lési tartalékokat, minél takarékosabban és körültekintőbben vezetjük gazdaságunkat, annál nagyobb sikereket érünk el a népgazdaság valamennyi ágának fejlesztésében, annál nagyobb eredményeket érünk el a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében.

(Folytatás a 3. oldalon)

II.

A Szovjetunió belső helyzete