Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)
1952-09-23 / 223. szám
UJVARJNE KÉT ELETE f ebruár tolt. A szél tombolt, és vadul csapkodta szemünkbe a havat. Erősen öaszes aontottam öklömet, és szorosabbra húztam magamon a rongyokból összevarrt téllkabábomat. öklömet nem a tél hidege szorította össze hanem az, hogy a szél nemcsak az én szemembe fujt/a a havat, hanem öt apró gyermekem szemé.- be- Is. A szekérre felrakott ócska, kopott holmik tetején fogvacogva kékrefagyett arccal bújtak egymáshoz. Rongyos ruhájuk átázott. Dunyhával p pokróccal lak írtam be őket, hogy meg ne fagyjanak. Tudtam, hogy így lesz, hogy az időfelmondáskor mi is nekiindulhatunk a nagy világnak. Már előtte egy' licitéi nem tudtam aludni. Éjjelenként felébredtem és sírtam, hogy mi lesz velünk, mit csinálok tél közepén csöppségeimmel. Szivemet éles fájdalom hasogatta. összeszorí- toltam fogamat, hogy erőt tudjak venni pnagamon. A lábam majdnem elfagyott, alig volt erőm, hogy lépjek. Már az én ruhám is át tiedvcsede.it. Dideregtem, úgy éreztem, hogy a hidegtől minden tagom fáj. De ezek a testi szenvedések, mákszemnylek voltak ahhoz, ami belül végbement bennem Fájt, hogy hajléktalan, sorsüldözött vagyok. A cselédsors csak ilyen. Nagy nehezen újra kaptunk állást, illetve újra cselédek, kiszolgáltatott munkaerők lettünk. Férjemmel együtt dolgoztunk. Mindennap három órakor keltem, hogy megfőzzek és ki tudjam mosni gyermekeim rongyait. Takarításra jutott idő, meg nem is. 4—5 óra között már mentünk dolgozni. A mezőn sem nyugodhattam a botosispán vezényszóval miatt. Sötétedett, gyermekeimre gondoltam, hogy ugyan mit csinálhatnak azok otthon, ennivaló és világosság nélkül. Egy pillanatra megállt a kapa a kezemben, de már újra a botosispán ordítását hallottam. _ A dolog tálán szakiamé atomodat, elfáradtál? Vagy kemény a kapanyél? Mindjárt megkóstoltatom veled a botomat, vagy ha az sem tetszik, akkor máshol tágasabb. Ilyen és ezeknél sokkal csúnyább szavakkal hajtott bennünket és közben fenyegetően suhogtatta pálcáját. Sokszor 12 órakor értünk haza letörten, az éhségtől és a munkától kimerülve. Nem tudtam, hogy otthon mit csináljak. Először ,az egésznapi piszokból mossam-e ki magam, a lakásban tegyek-e valamit, vagy gyermekeimhez menjek. Ez a munka napről-napra igy folytatódott. Nekem is állandóan dolgoznom kellett, mert férjem keresetéből nem éltünk meg. Amikor kezembe kaptam azt a néhány pengőt, amit kerestem, remegve adtam ki a filléreket is, mert mindenre szükség lett volna. A kevés pénzből azonban nem sokra került. Cukrot és sőt is csak 10 dekánként vettem. A férjem keresete sem volt sokkal több. Éven- kint annyit keresett, hogy a gyermekeimnek nem kellett-koldulni menni. Negyedéver.kint adták ki a gabonát. Volt úgy, hogy majdnem fele 'szemetes volt a gabonának, ha szóltam érte, kidobással fenyegettek: _ Ha nem tetszik, menjetek máshova és majd kaptok még piszkosabb gabonát. Kapunk helyettetek mást. A z is megtörtént, hogy a negyedévi gabonajáruléknak csak felét adták lei. A gazember még mindig tartozik egy negyedévi gabonámmal, 12 kiló sóval .és kétnióter ölfával. Az én gyermekeim fejadagját a német náci csibészeknek -adta. Az életünk még éjjel sem volt nyugodt. Több alkalommal az éjjeli dorbézolásukkor elfogyott a likőrjük és a férjemet vagy engem költöttek fel, hogy hozzunk. Egy alkalommal a férjem nem akart elmenni és Bárcai gróf latézöjo vadul rátámadt: — Te koldus, nem kell a kenyér? segítők rajta! Szomorú volt a mi életünk. Bábfigimtk voltunk és úgy táncoltattak bennünket, ahogy akartak. Nem törődtek azzal, ha véresek voltunk is. A- mi sebeinket nem kötözte be senki. Sötét szomorú éleimből sokszor sóhajtottam föl: — Te nyomorult proletár. meddig bírod még? Ennek az embertelen' életnek sohasem lesz vége? Megrcnirgett a szivem, amikor rengett a föld az ágyuk és géppuskák zajától, de nem a félelemtől, Valamit vártam ettől az ágyúzástól, Megszűntünk örökre cselédek, kiszolgáltatottak lenni. A dicsőséges Vörös Hadsereg fölszabadi, tett bennünket fiz iga alól. A felosztott grófi birtokból mi is 5 holdat kaptunk. Megváltozott, megkönnyebbült az életünk. 1949 ősszel beléptünk az akkor alakuló termelőszövetkezeti csoportba. Pártunk útmutatásain keresztül láttam, hogy ez a helyes ut. Éreztem, hogy itt még köny- nyebb, boldogabb lesz az életünk. A párt ígérete és az én érzésem valóra vált. A közös földben lelkesen és örömmel dolgoztunk. Jó munkánknak meg is látszott az eredménye. Elért eredményeinket látva egyre több egyénileg gazdálkodó paraszt lépett be csoportunkba. Többen lettünk, többet tudtunk dolgozni és eredményeink is egyre nagyobbak leitek. 1950-ben a kertészetből 250 ezer forintot kerestünk és ugyanígy szép eredményeket értünk el. a gazdaságunk minden területén. 1950 februárja örökre emlékezetes lesz. Rákosi elvtárs Nagykanizsára jött és szövetkezetünk tagjai engem küldtek cl, hogy számoljak be szövetkezetünk fejlődéséről, eredményeiről. Előre elhatároztam, hogy mit fogok mondani és hogy köszöntőm Rákosi elvtársat. Elhatározásom nem sikerült,' mert az az érzés, hogy én hazánk, egész dolgozó népünk szeretett fiáva.1 foghatok kezet és beszélhetek vele, eg-y szót sem engedett kimondani. Csak néztem Rákosi elvtársat, ö biztatóan mosolygott rám és ez a mosoly adott erőt ahhoz, hogy közelebb lépjek hozzá. ...Azután... a nyakába borultam és sírtam. Az az idő jutott eszembe, amikor „senki“ voltam, amikor becsületes munkám után kirúgtak, hajléktalanul bolyongtam és szemembe hordta a havat a hideg téli szél. Úgy éreztem, hogy mindent neki köszönhetek, cmberhezméltó életemet, boldogságomat Aztán beszéltem, elmondtam, amivel otthon megbíztak és életemről beszéltem. Pár hónap múlva még nagyobb boldogságban volt részem. Rákosi elvtárs, amikor nálunk volt, kijelölt engem is küldöttnek a Szovjetunióba. Julius 15-én indultam. örömöm és boldogságom határtalan volt. Forrón ma. gamhoz szerettem volna ölelni azt a szovjet katonát, aki legelőször lépett hazám, földjére. Azóta eltelt két év. A régi szövetkezeti csoportból többezerhol- dus termelőszövetkezet lett. Tagjai boldog emberek, akik egy uj boldogabb életet építenek közös erővel, közös megegyezés alap- ján. Én is negyedmagammal dől. gazom. Julius végéig SOI munka, egységünk volt, de most már elkerülte az ezret. Kaptunk 851 kiló búzát, 450 kiló rozsot és 225 kiló árpát. Az egyik lányomnak most vettem egy díványt és .ezután* akarok venni egy hálószoba berendezést. Nemcsak »ebben az évbon, már tavaly is volt, mit a tejbe aprítani. Egy készhizót vettem, -azonkívül egy selyempap. tint, két cS'ipketeriíőt. A gye- íekeknek, férjemnek és magamnak is ruhákat és kabátokat. Nem kell rongyokban járni és éhezni, mint a felszabadulás előtt, amikor cselédek voltunk. Boldog életemet jó munkával hálálom meg. 1951 november l én fejőnö lettem. 5-én már be is vezettem a, háromszori fejést és a tőgymasszázst. Munkámat a legnagyobb odaadással végeztem, igyekeztem minél több eredményt .felmutatni. Rövid idő múlva el. értük .a,?.,t, hogy a tejhozam emel. kedésével a tejbeadási tervünket 350 százalékra teljesítettük. Jelenlegi fejési átlagunk 9—10 liter, de állandóan emelkedik. A munkánk mellett tanulunk tó, férjem most végzett egy öthónapos állattenyésztési iskolát, én pedig egyénileg tanulmányozom az állattenyésztési szakkönyve- ket. Azt akarom, hogy tanulásomon keresztül jó munkával mindig szebbé és gazdagabbá tegyük termelőszövetkezetünket. jEzen keresztül pedig boldogabbá, gondtalanabbá életünket. ★ Újvári Boldizsárné csak egy a nagykanizsai termelőszövetkezeti csoportból, akiket a felszabadulás a koldusi sorsból emelt ki. Rajba. kivül még többen is vannak, akik Bárczai gróf birtokán sínylődtek. A nagykanizsai Vörös Csillag tsz az 5 éves terv eredményeként milliomos szövetkezetté nőtt. Ezzel együtt gazdagodott és emelkedett *a tsz tágjainak életszínvonala is. És igyekeznek minél jobb munkát végezni, harcolnak, hogy a múlt legkisebb árnyékát is eltemessék. Életük napról-napra gazdagabb, gondtalanabb, és ezt az életet maguk teremtették meg* maguknak, jó munkájukkal és forintjaikkal járultak hozzá jövőjük szebbétételéhez. A háborús gyújt ogat óknak ezzel adnak választ gyilkos terveikre. így harcolnak egy jobb, egy boldogabb élet megvalósításáért. Gaál Piroska. Boldog nyerők között i\z egerszegi Ruhagyárban \ második . lékckdlcsönsoisoiás napjaiban megyénk és hazánk dolgozóinak úz és százezrei kíváncsian veszik kezükbe a sajtót. — A kis úttörő talán rám is gondolt, .— mondogatják tréfásan és egyszerre több fej hajol a Szabad Nép hasábjai föló, vagy a többi lapokban kutatnak a. számok sokasága között. Megérkezett a sajtó a zalaegerszegi Ruhagyár dolgozói közó is. Bajor Jenő, a tervosztály egyik dolgozója. Í3 Ugyanúgy mint a Ruhagyár valamennyi dolgozója — közölje veszi a Szabad Népet és futólag végignéz a számokon. Az ötszázasok között sáemo egy pillanatra, megáll, újra elolvassa azt a számsorozatot. — Nyertem, — állapítja meg — és egy pillanatra még a lólekzeté is eláll. Körülnéz, de mielőtt az örömhírt munkatársaival is közölné, még- egyszer megnézi. hogy pontosan egyeznek-e a számok. — Elvtársak nyertem! Ötszáz forintot húztak ki! Munkatársai azonnal körésereg- Jettek és szívből 'gratuláltak boldog elvtársuknak. A hir hamut* szét Szállt, hogy Bajor Jenő 500 forintot nyert, örömük közös volt. i--~ Dupla nyeremény, — mondta Bajor Jenő. — Az 5 éves tervnek köszönhetem, hogy az ezelőtt egy évi 920 forint fizetésem helyett ma 1200 forinton felül keresek. Eddig is minden sorsoláskor úgy éreztem, hogy én is a nyertesek között vagyok. Nékem a mindennapi nyereményem hazánk egyik legnagyobb büszkesége, a Ruhagyár, ahol többszáz ember keresi kenyerét, ahol többszáz ember versenyez és harcol egyre nagyobb eredmények eléréséért, hogy több, a. zalaegerszegi Ruhagyárhoz ha; unió gyárat tudjunk építeni. RT* domes .volt békekölcsönt .jegyezni, mert egyre nősebbnek látom épülő hazánkat, amit a mi munkánk, n mi jegyzésünk tesz még sokszorosan, szebbé. \ nép ér« az én békéin megvédéséhez ezután iá. hozzá fogok járulni, mert nekem drága a béke mely az én családomnak és hazám összes dolgozójának boldog munkát biztosit. Ezért- a békéért pedig még keményebben kell harcolni V Ruhagyár dolgozói között- Bajor Jenőn kivid még többen is mondták cl társaiknak boldog ürömmel, hogy nyertek. Vajda Lászldnő már harmadszor nye rt. — 500 forintot jegyeztem, — mondja Vajdáné. — Gyermekeim érdekében adtam forintjaimat, mert tudtam, amit az államnak adunk, az nékem többszörösen visszatéríti, tudtam, hogy saját magam jövőjét teszem gazdagabbá és szebbel A nyáron férjemmel együtt két hétig Ba 1 at cnf öld váron nyaraltam. Ott, ahol valamikor csak a kiváltságosak nyaraltak és szórták a pénzt, a, dolgozók' verítékét. Nagyon boldog voltam, tudtam, hogy ezt mind formái» yzatunkiiak, pártunknak köszönhetem. Marton Elek is örömpiel mondta el dolgozótársainak, hogy ö is a boldog nyertesek közó tartozik. — Az iskoláim elvégzése után itt .kezdtem legelőször dolgozni. Azóta sok örömben volt már részem és egyre jobban érzem, hogy népköz- társaságunkban a munka becsület- és dicsőség dolga. 700 forint békekölcsönt • jegyeztem, mert éreztem, hogy ez államunkkal szemben kötelességem. is azért az életmódért, amiben minket fiatalokat részesít. Jó 8 verseny nyilvánossága az ásványolaj Gépgyárnál A nagykanizsai Ásványolaj Gépgyárban lelkes, verseny folyik a III. negyedévi terv túlteljesítéséért. A verseny lendületét nagy- mértékben fokozza, hogy a pártós a szakszervezet aktivei állandó felvilágosító és szervező munkát végeznek. Az üzemi bizottság irodájának falán egy .lábát helyeztek el, amelyen januártól fogva havonta feltüntetik az egyes műhelyek átlagteljesítményét. Itt könnyen áttekinthetően, világosan látható, hegy egyes műhelyek az év folyamán hogyan dolgoztak. Az augusztusi eredmények a- következők: a gépműhely 123.6, lakatos- műhely 129.5, hegeteműhely 127.3, gépkocsi , javítóműhely 126.1, trakterműhely 128-1, motorszere- Icműhely 128-9, gumijavítóműhely 129.8. villanyszerelcműhely 129, míg az asztalosműhely 131 százalékos teljesítményt ért el. Augusztusban tehát az elsőséget az asztalosműhely szerezte (meg jó munkájával. Gyűjtsük és tároljuk "a ssöSöiörköäyt A szüretrendelet értelmében -a szőlőtermelő gazdáknak tárofniok kell a szőlőtörkölyt és azt egészséges állapotban szállít?,ni a gyűjtőhelyreA szőlőtermelő gazdák ne feledkezzenek meg arról, hogy a szőlcitörköly gyűjtése és beszállítása is'szorosan hozzájárul ötéves tervünk sikerének biztosításához. A szőlőtcrkölyből nemcsak szeszt, hanem a kifőzött törköly szeszóelem tett levét' kádakba gyűjtve, nagymennyiségű, értékes szőlp- tcrköly-borkövet is nyerhetünk. Még a visszamaradó magnak is nagy értéke van, mert korszerű gépekkel kirostálva, abból elsőrendű. kiváló étolaj nyerhető. A szőlőtörköly vásárlását a szeszfőzdéktől számított 20 kilométeres körzeten belül a szeszfőzdék, ezen a körzeten kívül pedig a föídművesszövetkezetek felvásárlói végzik. K A terv ajándéka — uj munkáslakás épül a zalaegerszegi opác-solás-1 ól hangos a Marxiéi- cs környéke. Kőművesek és ácsok dolgoznak az állványzatok tetején. A iakésépilés ma nem ritkaság Zalaegerszegen. A városban szerte épü'-nek az uj munkáslakások. Nemrégen készült el a Ruhagyár muukásl-akása és máris újabb, rál-ujabbakat építenek. Az uj építkezéseket- már messziről fel lehet ismerni. Pirosló téglarakások, létrák és maltero-steknők mutatják az építés nyomait. A Marx-téren serényen folyik a munka. A Tatarozó Vállalat építi az uj lakást. A építkezés dolgozói jól megálltak a helyüket. A legutóbbi dekádban Harmat Miklós, sztahanovista kőműves briádvezeíö 200 százalékával tűnt ki. — Nagy örömmel készülünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évforlulójára ;— mondja Harmat Mikló« elvtárs. — Idáig is megmutattuk, hogy tudunk eredményeket elérni, mert teljesí; menyeink minidig jóval a 100 százalék felett állt. A Nagy Októberi Szo- cm'ista Forradalom -tette lehetővé boldog életünket és szabadságunkat. Neki köszönhetjük, hogy ma megbecsültjei vagyunk a dolgozók államának. A terv ad'a meg nekünk a felemelkedést és a boldogabb, szebb életet. J-Jarma.t Mikló-s elvtárs,- a Tatarozó Vállálat egyik legjobb dolgozója. Fizetése eléri az ezér forintot. Ebből a pénzből már nagyon sok mindent vásárolt családjának, ruhaneműi, cipőt és sok másféléi.’ Harmat elvtárs bizalmi, az építkezésen. Politikai felvilágosító mun. kát végez a dolgozók között es példát mutat magas teljesítményével Munkájának minőségét a műszaki vezetőség állandóan ellenőrzi. Még sohasem vallott Szégyen«, sohasem mondták neki, hogy munkája nem megfelelő.-- Harmat Miklós elvtárs mint. -ztahánovista. építkezésünk egyik büszkesége — mondja Zsoldos Gyula, építésvezető. — A hozzá beosztott segédmuknásoknak átadja saját munkamódszerét, de ő is örömmel átve-szi a dolgozó kársainak javaslatát, tapasztalatát és érvényesíti munkájában. Segéd- |munkásai sokat tanulnak tőle, de I sokat tanulunk mi is, műszaki vezetők. Megmutatja, hogyan kell legyőzni az akadályokat és hogyan kell magasabb termelési eredménye, két elérni. Vállaltuk, hogy ezt a munkáslakást december 31-re átadjuk a ^rendeltetésének. A Tatarozó Vállalat központjának uj igazgatója mindenben segíti a sztahanovisták munkáját. Elbeszélget velük az uj munkáslakás építkezésének problémiáról és tanácsot ad nekik a. feladatok végrehajtására. A pártitkár megnézi, hogyan dolgoznaik az építkezés kommunistái, népnevelői és segít a nehézséo'ek mego 1 dásában, ______íl Dinünket még jobb munkára kötelez családunk ' bo ldog jövője — mondja Zsoiiav Rudolf elvlárs. — Ezek a munkásba, kások nekünk épülnek, mi építjük saját magunknak. Augusztus 18-án kezdtük meg a íalazási munkálata, kát, de már eddig is jóval túlszárnyaltuk az eredeli előirányza* tot. Nemcsak a -nagyobb százalékra ••íerekad’tlink, hanem az a cél is lebegett előttünk, hogy minőségileg is jo munkát végezzünk. A lelkiismeretes odaadó munkánk m-eghoz-í a a sikert, mert jó eredményeket sikerüli elérnünk. — Nem elégszünk meg eddigi eredményeinkkel, túl akarjuk teljesíteni — mondja Horváth elvtárs, —■ A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére vállaljuk, hogy 2Í5 százalékot teljesítünk ® ■nap tiszteletére. Jó« eredményeket akarunk elérni, mert ezzel a mi boldog jövőnket építjük fel. Kedd, 1952 szept. 23.
