Zala, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-16 / 217. szám

A feudális elnyomás alól fel- szadault parasztok lelkes munka, ia nyomán a Kínai Népköztársa­ságban egyre növekszik a falvak gazdagsága. A parasztoknak nem kell már odaadni termésük na­gyobbik felét a földesúrnak, mint azelőtt. A népi hatalom gépekkel siet segítségükre, hogy jobban művelhessék meg földjeiket. A kínai falvakban széles körben terjednek a korszerű agrotechni­kai ismeretek. Micsurin és Li- szenko új módszerei és a termés­hozam szovjet mestereinek gya­korlati tapasztalatai. A Huajhe és más folyók mentén sokezer kilo­méter hosszúságban gátak és töl­tések emelkednek, amelyek elhá­rítják a parasztság feje felől az árvízveszélyt. A parasztok jobb életének jele, hogy egyre több iparcikket vásá­rolnak. Az északkínai Laoszi tar­tományban például tavaly egy félév alatt 73 százalékkal több textilárut vásároltak, mint az első év megfelelő időszakában- A kö­zépkínai Camszi tartomány pa­rasztjainak vásárlóereje 1951-ben 66 százalékkal emelkedett. Észak­kelet Kína lakossága tavaly két. szerannyiti vásárolt, mint egy év­vel azelőtt, s két és félszer any- nyit, mint 1949 ben. A kereske­delmi ; forgalom rohamos növeke 1 dése igen jellemző a városi és fa­lusi tömegek életkci ühnényeinek megváltozására. Két évvel ezelőtt sok kínai munkás és iparos volt meg mun­kanélküli. Ma már csak emléke, zetböl tudják, mi a munkanélkü- i liség. Sőt. Északkelet-Kínéban s néhány más vidéken bizonyos szakmákban munkaerőhiány van. Az ország egész területén szerve­zetten folyik a munkások szak­mai továbbképzése. Állandóan emelkedik a dolgo­zók munkabére, ami magával hozza az életszínvonal szüntelen emelkedését. Északkelet-Kínéban-, ahol leghamarabb állították hely­re az ipart, 1950-ben 12.5 száza­lékkal, 1951-ben pedig újabb 16.3 százalékkal emelték a munkások és alkalmazottak bérét. A mér­nökök és technikusok 26.1 száza­lékos béremelést kaptak. Folyamatban van a társadalom- biztosítási rendszer kiépítése. 1S51 végén már 2,600.000 mun­kásra terjedt ki a társadalombiz­tosítós. A dolgozók számára be­tegségi, rokkantsági és öregkori segélyt, emellett ingyenes orvosi, szanatóriumi és üdülői gyógyke­zelést biztosítanak­A népi hatalom gondoskodik a dc-lgczck Egészségének védelmé­ről és pihenéséről. Országszerte kórházakat, klubokat, éjjeli sza­natóriumokat. kultúrpalotákat, sta­dionokat és kényelmes lakóházakat építenek. Már az ország kerüle­teinek 85 százalékában felállítot­ták az egészségügyi Központokat. Tiencsin város költségvetésének kétharmadrészét fordítja közok­tatásra. egészségvédelemre, kultu­rális intézményekre, fásításra, a munkásnegyedek és a többi vá­rosrészek rendezésére. Sanghaj ipari üzemei mellett 215 polikli- nika. 95 csecsemőotthon és 55 éj­jeli szanatórium nyílt meg, ahol sekezer dilgezó gyógykezelteti magát munka után- Számos vá­rosban egcsz lakónegyedeket és kerületeket építenek be jól fel­szerelt munkásházakkal. Az elmúlt évben a városokban 1,780.000 ember tanult munka után esti elemi iskolákon és írni- clvasni nem tudók számára szer­vezett tanfolyamokon. A népi ha­tóságok a falvakban 290.000 téli iskolát szervezitek felnőttek szá­mára. amelyekben 35 millió pa­raszt tanul- A népi kormány* rö­videsen 100 millióra emeli a téli iskolákban és tanfolyamokon ta­nuló írni-olvasni nem tudó pa. vasatok számát. Egy román asszony felemelkedésének útja 1936-ot mutatott a naptár... Zuhogott az eső. A Tei-kulvá- rcs kis házainak ablakait cibálía, tépte a szél. A vihar eloltotta az utcák petróleumvilágítását. Az egyik sarkon rongyokba burkolt, didergő gyermek nyújtogatta ke­zét egy falat kenyér után. Oda­haza már nem volt ennivaló- Édesapja hiába volt ügyes mun­kás. képtelen volt munkához jut­ni. Amott egy barázdált arcú asz- szony tüzelőnek aprította fel a kerítés utolsó deszkáját­A munkások százai hiába jár­ták a gyakran térdigérő sárban úszó utcákat, sehol semmi műm ka. Az élet kín és vergődés volt ebben az időben­Két fiatal ebben a kietlen nyo- 'mórban Határozta el, hegy együtt! vág neki az életnek. Egy alacsony ház szűk szobájában alapított otthont Elizabeth és Marin Dra- niceanu. Állandóan érezték a munkaadó kizsákmányoló kegyet­lenségét és a holnap örökös bi­zonytalanságát. A szegénység még ijesztőbbnek tűnt. amikor idővel még egy szájat kellett etetni. Mi­ből fogják' etetni, ruházni a kis Gábrielt? Nehezen tellek az évek... * És megvirradt az új élet szüle­tésének napja a Draniceanu csa­lád fölött is. 1944 augusztus 23-án a román nép, amelyet a Szovjet Hadsereg felszabadított, saját ke­zébe vette sorsát. A párt vezeté­sével a munkások megkezdték a forradalmi átalakításokat. Elizabela Draniceanu belépett egy kötszevőgyárba. A gyárak államosítása után nem a tőkésnek dolgozott többé, hanem a hazá­nak, a jobb életért, gyermekei boldogságáért. Később férje is ugyanebbe a gyárba került. Be­következett az. amiről álmodoz­tak: munkájukat megbecsülik és jól megfizetik. Ionelre, a legki­sebb gyermekre a napköziotthon­ban vigyáznak, Gabriel pedig is­kolába jár. Eiizabeta megszaba­dult a napi gondoktól, gyermekeit jó kezekben tudja - és így gond­talanul dolgozhatott, egyre többet és jobbat termelt. Soha nem fe­lejti el azt a napot, amikor ki­tüntették a büszke sztahanovista címmel. Szorgalmas sztahanovista, sze­rető anya és gondos feleség — és mindegyik feladatát szeritettel cs örömmel teljesíti. 0 ★ Eiizabeta a munkaidő után siet haza a csinos, tiszta házba, ahol férjével és két gyermekével la­kik. Jól élnek- Nagy gondot for­dítanak a két gyermek nevelésé­re. Legutóbb elolvasták Makaren­ko pedagógiai műveit és az új­ságokban is mindent elolvasnak, ami a gyermeknevelésre és gon­dozásra vonatkozik. Gabriel minden este elbeszéli, mit csináltak aznap az úttörőpa­lotában. Van-e nagyobb öröm a szülő részére, mint gyermeke gondtalan csacsogását hallgatni? Eiizabeta Draniceanu tudja, hogy gyermekei előtt szép jövő áll. Tanulni, építeni, dolgozni fog­nak, életükről és jövőjükről gon­doskodik a párt. A Román Nép- köztársaságban fontos kérdés a gyermekek nevelése. A sztahanovista dolgozó nőnek, feleségnek és anyának sokféle kötelessége van- Eiizabeta azon­ban jól beosztja idejét, minden szabad percét hasznossá teszi. Ö is, mint sok más társa, a Román Népköztársaság dolgozóinak bol­dog életét építi. Eiizabeta tudja, hogy az angol és amerikai impe­rialisták e boldog élet kioltására törekszenek, hogy új vérfürdőt akarnak zúdítani ,a világra. Eli- zabeta Draniceanu munkájával harcol az imperialisták aljas ter­veinek megvalósulása ellen. Szi­lárd meggyőződése, hogy a fel­szabadult dolgozók, az anyák akarata, hogy gyermekeiket fel­neveljék, erősebb, mint az embe­riség ellenségeinek sötét hatalma, Beszélő képek Románia felszabadulása óta rohamosan fejlődik az építőipar is. Képünkön a Sterjavban épülő hatalmas cementgyár építkezési munkálatait látjuk. A cementművek Ricezban a Bistritza folyó völ­gyében épülő „Vladimir Iljics Lenin“ vizierőműállomást fogják ellátni a szükséges cementanyaggal. A ldnai nép a nemzeti felépítés nagy győzelmét ünnepli. Idő előtt elkészült a hatalmas árvizs zabályozó meder, amely 5500—- 6000 millió köbméter vizet képes a Jangce folyó árveszélyes, kö­zépső részén tárolni. A négyévszázados árveszedelem kiküszöbö­lésével a, Hupeh tartomány Kiang-han síkságán élő 3 millió lakos biztonságát teremti meg. Ez a terület igy gazdag rizs- és gyapot- termő földdé válik. Ez a víztároló 535 ezer hektár földet fog meg­védeni, amely területen az évi rizstermelés 1,500.000 tonna lesz. Ä tervhez tartózik az 1054 méter hosszú 54 nyilassal rendelkező, elmozdítható gát építése Talping kounál, amelyet akkor nyitnak lei, amikor a folyó megárad és elvezetik onnan azt a vizet, amely más­kor hatalmas területeket áraszt el. A képen: a. taipingkoui moz­dítható gát a Jangce középső részén, építkezés alatt. Régi ezüstpénz. kopott angol há- rompemiys volt előttem, A ' forga­lomból már régen kivonták, lapján az angol királynő, domborművé hal­ványan látszik. A pénz felső részé­be valamikor kis lyukat fúrták, ép­pen a korona helyén. Nézem a régi ezüstpenzt, s felvillan egy távoli angol városka. A kén szomorú: szűk egyforma utcák, sehol egyetlen fa, vidító virág, egyformák a há­zak, egyhangúak a reklámtáblák, kormos minden, a gyárkémények füstje a fojtó, ködös levegővel ke­veredik. Reggelenkint, feliivöltenek a gyárak szirénái és az utcában megkoppannak a facipők: textilmun­kások sietnek munkába. Az ezüstpénzről, eszembejut az a gyűlés, amelyet ebben a kisvárosban a Szovjetunió barátai tartottak a szovjet küldöttek tiszteletére. A sok szónok között volt egy kis, töpörödött öregasszony. Amikor be­szélt, kezében a kis ezüstpénzt szo­rongatta ... Most elmondom a. hárompennys történetét. ★ Az idős asszony halkan kezdte a beszédét, de aztán mind lendülete­sebben folytatta: — Magamról kell beszélnem, hogy megértsék; amit mondani akarok.. , Féljem takács volt ebben a város­ban, boldogan éltünk, különösen, amikor megszületett a kisfiam: Ja­mes. A boldogságra azonban csak­hamar árnyék borulj kitört az el­ső világháború férjemet átvitték a kontinensre. Az asszony most magasra emel­te a liárompennys. ezüstpénzt és igy folytatta: — A bevonulása előtti estén elő­tétté ezt a kis pénzdarabot, lyukat fúrt belé, zsinórt húzott, keresztül rajta és a kisfiam nyakába akasz­totta. Akkoriban az a hir járta, hogy az öreg Viktóriát. ábrázoló hárompennysek szerencsét hóinak-.. Férjem elmem, és én — fiatalon özvegyen maradtam. 'Nem mentem többé férjhez, minden szere tetemet egyetlen fiamnak tartogattam gond­dal és odaadással neveltem, hogy minél boldogabb legyen . . . Pedig az életem nagyon nehéz volt. Taka­rítónő lettem abban a gyárban ahol valamikor a férjem dolgozott, s bizony, ez sovány keresetet jelen­tett. Meg kellett toldanom valami­vel, esténkiut selyemkendőket hí­meztem egy üzlet megbízásából. Fá­rasztó és szemrontó munka volt, de mindent vállaltam a fiam . érdeké­ben ... James, amikor felnőtt, ta­kács lett, mint az apja s a nagy­apja. Jó fiú volt. melegszívű. Ke­resetét az utolsó pennyig hazaadta, gondos és figyelmes volt vasúraa- ponki'nt még mosogatni is segített. . . Pillanatra megállt,. távoli emlékei.- •ben keresgélt, majd igy folytatta:. — örültem, hogy fiamat, félne­veltem, hogy James szépen és jól dolgozik, újra boldog voltam, de az­tán a boldogságomat megint beár­nyékolta valami. A második hábo­rú!... Nálunk sokan vannak, akik már elfelejtették ezt á liáborufc, de én nem felejtettem el, s nem is’ fe­lejtem cl soha... Éjszakánként sokszor felriadok, .mintha a hitleris­ták repülőgépeinek zúgását, a lö­vedékek vészes sivitását, a bombák robbanását hallannám . .’. És nem felejtem el a napot, amikor a fia­mat elvitték a frontra, Franciaor­szágba. Néhány percre hazaenged­ték, hogy elbúcsúzzunk. Tehergép­kocsin jött és a gépkocsi vezetője a buesuzás percei alatt is szüntele­nül dudált sürgette, hogy induljon már. ö«szeszorult a szivem, do mo­solyogni próbáltam. Megcsókoltam és a lelkére kötöttem, hogv viselje a gyapjusálat, amit kötöttem, ne­hogy megfázzék, mert odaát, a kontinensen hidegebb a tél. Vidá­man nyugtatott meg: „Ne félj, anyácskám, nem történik velem sem­mi baj, hiszen nyakamban vau az eziistpenuy, apám ajándéka,,.“ Aztán elment, a tehergépkocsi mo­torja hosszan, elnyujtottan, szinte szomorúan búgott és én olyan vég­telen egyedül éreztem magam. .. Elfáradt, öreg, munkás keze ki­nyúlt az asztalkára készített viz után, ivott néhány kortyot, azután ■visszatette a poharat a kis asztal­on, amelyet az ünnepség alkalmá­ból szovjet és angol zászlócskákkal díszítettek Felemelte a fejét és folytatta : — Azóta . ■ . azóta nem láttam a fiamat, helyette fekete szegélyű boríték érkezett- néhány gépies szó­val . . . Ezeket a gyászszegélyes bo­rítékokat sokan ismerik, a bánat le­velei . . . most is nagy számban ér­keznek Koreából, Malájföldről. Ül­tem, kezemben a levéllel, megsem- misülten... a háború után felke­resett fiam egyik bajtársa. Elmond­ta halála körülményeit, hol temet­ték el, s átadta az óráját meg — az ezüstpénzt, amit a nyakában hordott,». -Az órát, sajnos nem tudtam megőrizni, hiszen tudják, milyen drága az élet, s. milyen kicsi a nyügdij - ... El kellett adnom! Csak ez a hárompennys maradt- meg! A. kis pénzdarabot az átfűzött zsinórnál fogva megint a magasba emelte és meglengette a hallgatóság elé. Lenn a széksorokban fónylettek a szemek, egv nőből feltört a. .zoko­gás. A kis öregasszony hősi önura­lommal beszélt tovább. — Nézzék ezt a légi ezüstpénzt ami a háborúban elvesztett férjeim tő! cs fiamtól megmaradt... Ez a hárompennys minden kincsem, szá­momra a legnagyobb éritek, min­dennél drágább ... És most mégis megválók tőle-..» Hirtelen a szovjet küldöttekhez fordult, feléjük nyújtotta a régi. pénzdarabot: —• önöknek adom, kérem, fogad­jak el . . , Tudom, hogy' egész né­pük a háború ellen van. s tudom, hogy önök, Äojet emberek, tör­het ellenül harcolnak a békéért, 'har­colnak, hogy egyetlen anya se ve­szítse el a gyermekét... Fogadják cl ezi a hárompennyst egy an­gol öregasszonytól, aki több mint ezer aláírást gyűjtött a Béke Világ- tanács felhívására . -. lk A csendet, ami szobámban azi emlékezés alatt, körülvett, vidám gyermekzsivaj, önfeledt, boldog ka­cagás verté fel- Szünet van a. szom­szédos iskolában. Nézem a régi ezüstpénzt, s látom mögötte az angol városkát, a sziik sikátorokat, a kormos házakat. Em­lékszem a tűzre, ami az angol mun­kások szemében lobogott, amikor sti ml szabad, békés, boldog hazánk­ról beszéltünk. És latom magam előtt a fáradt, töpörödött és mégis olyan erős, bátor öregasszonyt aki messzi ködös hazájában velünk együtt harcol a Írekéért, minden .•.gyermek életéért. A KÍNAI MZTMSASÄG HATALMAS SIKERE! EGY RÉGI EZÜSTPÉNZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom