Zala, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)
1952-08-20 / 195. szám
Parasztküldöttek a szentgróti Barázda tsz-ben Kilenc óra lehetett, amikor begördültek járásaink parasztküldötteivel a teherautók a zalaszentgróti Uj Barázda termelőszövetkezeti csoport udvarára. A rend és tisztaság mindjárt megnyerte a tetszésüket ... __ A jó gazda jelképe a tiszta, udvar — jegyezte meg az egyik vendég. A csoport tagjai nagy szeretettel fogadták a küldötteket. A rövid fogadtatás és ismerkedés után már úgy indult meg a beszélgetés, mintha hosszú éves barátság kötné őket egymáshoz. Először az állatállomány megtekintésére indultak. Itt is a rend és tisztaság volt az, ami elsősorban meglepte a küldötteket. Bődör Imre, esztergáéi hét holdas egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt nagy megelégedéssel nézett végig az istállón. Jár a szeme jobbra-balra, hátha észrevesz valami hibát. Még a plafont is megnézte, hogy nem pókhálós-e? Persze, nem talált semmi kivetni valót. Ürömmel adta tovább észrevételeit a körülötte állóknak: — Elvlársak, itt még pókhálót sem látni. Biztosan ennek a gondozásnak örömére ad ez a tehén 18 litert naponta, a másik meg ott húszat és igy tovább a többi. Mindenki igazat ad Bődör Imrének. Valóban csak dicsérni lehet a tehenészet jó munkáját. Persze arra is kiváncsiak, hogyan érték el ezt a szép fejési átlagot. Nagy figyelemmel hallgatják, hogy bizony nem mindig volt ez igy. Akkor kezdett emelkedni a tejhozam, amikor bevezették a tőgymasszázst, az egyedi takarmányozást és a napi háromszori fejest. Tejből havonta hétezer forint bevételük van. — Hétezer? — csodálkozik az egyik pölöskei egyes tipusu tszcs küldötte a nagy szám hallatára. .— Bizony jó lenne, ha nálunk is igy volna. Na, de mi sem gazdálkodunk mindig egyes típus szerint, — folytatja tovább. — Ha áttérünk a hármasba, nálunk is lesz 16 literes fejési átlag. Abba mindnyájan megegyeznek, hogy egyénileg nem lehet ilyen eredményt elérni. Ahol reggeltől estig a mezőn vannak az állatok, szántanak vele, igázzák őket, ott három-négy litert sem ad le mindig. A lovakat is a jó gazda szemével bírálták, Jól megnézegették az erős, tiszta állatokat, — Csak kevés a vékony, futó ló — veti ellen az egyik küldött. Mutatnak neki olyant is. Szinte ott sem tudja hagyni. Szemei újból, meg újból végig futnak a lő vékony, izmos testén, azután csak legyint egyet: — Hát igen, közösen, egymást megértve lehet állatot nevelni. De én sem küszködök ám egyedül sokáig. Az anyakocák félve húzódtak a kutricák belső sarkaiba a szokatlan, ismeretlen látogatók elől, A vendégek azonban mit sem törődve a kocák félelmével, csoportokban álltak körül egy-egy kutricát és gyönyörködtek a benne lévő sertésekben. A sertéséi túlsó részén még több csodálni való akadt. A 38 hizottsertés minden küldöttnek tetszett. A tszcs párttitkára, Kozma István elvtárs büszkén mondta el, hogy már öt tszcs-nek adtak sertéseket. Ebből a 38-ból 15 még leadásra kerül s a többit pedig szabadpiacon értékesítik, j\ sertésgondozó elmondta, hogy a sertéseket expresszhizlalással hizlalják és ismertette annak módszerét. Horváth (Sánta) János 61 éves nagykanizsai küldött elámulva nézte a gömbölyű hízókat. ! \*&r «£*) — Szinte hihetetlen annyi idő alatt ilyen eredményt elérni, — mondotta —■ Én már vén róka vagyok, sok mindent megértem és sokat láttam, többet éltem a felszabadulás előtt, mint az után és többféle is jártam és mégsem láttam 53 évig any- nyit, mint a felszabadulás után nyolc óv alatt.. Gazdatársak — folytatta — most látom igazán a nagyüzemi gazdálkodás jelentőségét. Közösen hegyeket lehet megmozgatni, do egyedül egy legyet sem tudunk agyonütni, mert az is elrepül a kezünk alól. Ha hazamegyek, mindent elmondok. Meglátják, mi is csoportot fogunk alakítani, mert addig nem nyugszom. Mi is expressz- liizlalással hizlalunk majd sertéseket. Az állatállomány megtekintése után Kozma István elvtárs, a tszcs párttitkára röviden ismertette a csoport fejlődését. Elmondta, hogy kezdetben nehézségek voltak ti munkaszervezésnél, kevés volt az állatállományuk és a nehézségek leküzdésében hogyan segített a párt és a kormány. Elmondta, hogyan kezdett fejlődni, erősödni a csoport és hogyan kezdte magáénak, sajátjának érezni a 'tagság a közös vagyont. Legtöbbet a téli és az idei munkáról beszélt-, amikor megerősödött a pártszervezet és a csoport vezetősége. Elmondta eredményeiket, de nem takargatta hiányosságaikat sem, nyíltan megmondta, hogy tanuljanak belőle a jövendő csoport tagjai. — Az itt felsorolt eredményeink elérése nem ment könnyen — mondta Kozma elvtárs —,' az ellenséggel állandó harcban kellett és kell állnunk. Csoportunk tagsága azonban egy emberként veri vissza a támadásokat, harcol eredményeinkért. Délután a tszcs kukoricáját, burgonyáját és takarmányrépáját nézték meg. A küldöttek meg voltak elégedve a csoport munkájával a növénytermelésben is. Az egyénileg gazdálkodók kukoricája eltörpült a tszcs kukoricája mellett, de ugyanígy volt a burgonyánál és a répánál is. Donnán István söjtöri dolgozó paraszt .ámulva nézte a- kukoricát- — Nem értem, itt is ugyanolyan szárazság van, mint nálunk, és itt mégis egy-egy kukoricaszáron 2—3 eső van, nálunk meg legtöbbön égy sem — mondta csodálkozva.-— Azt elhiszem -— szól a töprengöhöz az egyik csoporttag. — de ez a föld máshogy lett ám megművelve. Ezt ngy értük el, hogy módunkban van alkalmazni a fejlett agrotechnikát. ’ Donnán István nevetve felelt erre pj kijelentésre: — Ha maguk alkalmazzák, akkor majd mi , is. .Igyekszem, hogy módunk legyen az alkalmazására. A tszcs gazdaságának megtekintése után az állami gazdaságot látogatták meg. Itt is megnézték a tehenészetet, de legjobban a gazdaság gyümölcsöse tetszett ■— Nem lehet látni az ágakat és magát a fát a sok almától, —; mondta Horváth (Sánta.) János. A küldöttek alig győztek gyönyörködni a különböző al- mafákban, amelyek ágai földig hajoltak a nagy tehertől. A látogatás végétért. A küldöttek szeretettel búcsúztak az állami gazdaság dolgozóitól és a tszcs tagjaitól. Kozma István elvtárs melegen szorította pieg vendégei kezét. Megyénk paraszt küldöttei lelkesedéssel irdaltak haza, falujuk felé. Látták maguk előtt a csoport eredményeit, lelkes tagjait, akiknek magatartása valóban az uj tipusu embert tükrözte vissza. látogatás mindnyájuknak hatalmas erőt adott és’ úgy indultak el mindnyájan, hogy odahaza termelőszövetkezeti csoportot alakitariuk. Közösen folytatják további munkájukat, harcolva a régi, az elavult ollen, az uj fejlett életmód megvalósításáért. Udvosoljüh u nagy aluliban meg jelenő Szabad Népet 1953 február elsején ünnepelte dolgozó népünk aa egész világ munkásosztályának testvéri rokonsz envétöl kísérve a Szabad Nép megjelenésének 10. évfordulóját. Ma, au gusztus 20.-án ismét ünnepelünk. A Szalad Nép mától kezdve nagyobb alakban, meg gazdagabb tartalommal jelenik meg■ Hatalmas utat telt meg pártunk központi lapja a budafoki kecskééitől — ahol első példányait készite ttéls — a Blalta Lujza-téri székházig. Az utat mártírjaink sir halmai je Isik. A nagytőkések parancsára a Horthy-pribékek elpusztították az il legálisan szerkesztett Szabad Nép első szerkesztőjét, Bóssa Ferenc elv társat. De nem ő volt az egyedüli. Sokan voltak, akik kinhalált szem edtek a Szabad Nép szerkesztéséért, nyomtatásáért és terjesztéséért. Ili ába volt azonban az ország ekkori urainak minden erőfeszítése, hiába hurcolta börtönbe legjobbjainkat, hiába gyilkolta le az igazi hazafiak at, a párt lapja élt cs eljutott szava a dolgozókhoz. A felszabadulással eljött az az idő, amikor a Szabad Nép a párt politikájának döntő jelentőségű esz közévé lehetett. 1945-ben, a különböző politikai eszmék zűrzavarában az egyetlen újság volt, amelyik világitó fáklyaként mutatta a helyes utat. Bohavnra indult nap mind nap a dolgozó tömegek megnyeréséért, a z osztályellenség visszaveréséért. Az illegalitás láncaitól megszabadult Szabad Nép olyan fegyverré lett, amely méltónak bizonyult a felszabadult magyar munkásosztály és dolgozó parasztság hatalomért vívott hős szu harcához. A Szabad Nép milliók minden napi kenyere lett. Szervezi és mozgósítja népünket az előttünk álló nagy feladatok megoldására. A Szabad Nép öntudatra neveli a dolgozókat. Megmutatja nekünk, hogyan kell harcolnunk ötéves tervünk eredmény elért, megmutatja mik a tennivalóink bálcánk védelmében. Nyolcszázezer példányban hagy ja el naponta a nyomdát a Szabad Nép. Több mint egy millió ember olvassa. Több mint egy millió ember merit erőt belőle az uj és uj felada tok elvégzésére. Nem fukarkodik a jól dolgozók dicséretével, de keményen rámutat hibáinkra, feltárja előttünk hibáink gyökereit és megtanít bennünket arra, hogyan szabadulhatunk meg fogyatékosságainktól. Megtaláljuk benne mindazt, ami érdekel és kelt, hogy érdekeljen bennünket. A Szabad Nép Írásaitól remeg az ellenség, ugyanakkor magasra emeli a dolgozókban a harci lelkesedés lángját. Egyöntetű lelkesedéssel fogadjá ló megyénk dolgozói a nagy alakú Szabad Népet. Maries Klára, a nagykanizsai gépgyár dolgozója igy nyilatkozott: Augusztus 20-i vállalásomat azért tudtam teljesíteni, mert rendszeresen olvasom a Szabad Népet. Innen vettem át esztergályos szakmáimhoz több jó munkamód szert. Örülök, hogy nagy formátumú, lesz a Szabad Nép, mert igy még tö bbet tanulhatok belőle, és igy eredményesebben segíthetem elő szó dali zmust építő ötéves tervünk teljesítését:11 Szedlmaier Imme elmondta, hogy az augusztus 12-i számban megjelent műszaki normáról szóló cikk sokat segített munkájában. Biztosra veszi, hogy a nagyalakú Szabad N ép még többet tud foglalkozni az üzemi dolgozók problémáival és igy még több segítséget kapnak. Választ adnak ezek a nyilatko zabok, megnyilvánulások arra is, hogy miért vált a Szabad Nép az egész dolgozó nép lapjává: azért, mert minden erővel igyekezett széle siteni és szorosabbá tenni kapcsolatait a dolgozó tömegekkel, azért, me rt minden sorával a haza, a nép ügyét szolgálja, azért, mert a párt lapja ás a tömegek forrón szeretik pártunkat és a dolgozók milliói a l egnagyobb érdeklődéssel várják pártunk tanításait, útmutatásait és azt a lapot, amely e tanításokat és útmutatásokat közvetíti. A mi dolgozó népünk tanulni akar. De igényes és megválogatja, hogy miből tanuljon. A Szabad Nép ben pedig megtalálja a munkás, a dolgozó paraszt és ac értelmiségi eg yaránt az útmutatást. Megtanulják belőle, hogyan kell és hogyan lehel jobban és eredményesebben dolgozni. Tudják, hogy a nagyalakú Sza bad Népből még több ismeretet szerezhetnek, ismét nagyobb tér nyílik előttük, hogy meg műveltebb, még, öntudalosabb érnberekké váljanak. Ezért ünnepli ma boldog örömm el Zala megye minden dolgozója az uj alakban, gazdagabb tartalommal megjelenő Szabad Népet. Fakod, 1952. augusztus 15. Péntek van és a faluban alig látni munkára siető embereket, Ugyanis még tart a. mise. A reggeli meleg elől a kapuk alá húzódott férfiak úgy maguk között szólnának is miatta, dehát az asszony is mindig a közelben van s inkább hallgatnak, Sohsincs úgy, hogy valamit a pakodi papok ne tennének. Szorgalmasak, miséznek, családot látogatnak, „megpezsgetik" a község életét. Miholcsek Miklós — de ahogy a faluban hivják — röviden Miklós atya, tavaly ősszel jött Fakódra, ahol mint kántor kezdte meg áldatlan működését. Ki gondolta volna Fakódon, hogy a ma már rövid nadrágban járó pocakos kántor valaha barnacsuhás barát volt? Valószínű senki, de Miklós „atya" sem gondolta, hogy úgy fog élni .Pakodon, mint Marci Hevesen. Mert úgy él. Mig a pakodi dolgozók kint a határban dolgoztak az aratás és cséplés rekkenő melegében, addig Miklós atya — szünet nélküli családlátogatásai közben — tyúkok, ludak, torták temetője lett. Annak, ellenére, hogy Miklós atya hihetetlen mennyiségű pusztítást vitt véghez a község baromfiállományában, az aratás alatt terjedt a hir: akinek 10 ludnál többje van, annak félkiló m-W, fAÉCSflS, CSALÜöLáTQSAlUS, tllPi EBÉ!!; A PAKODI KLERIKÁLIS REAKCIÓ MELEOlBYfi zsírt és 10 deka tollat kell leadni ludanként. Aki aztán felült a rémhírnek, nosza, kést kapott és neki az ‘állatoknak: s mindez történt Miklós atya nem kis Ölömére. Közben ilyenfajta hírek kezdtek terjengem a sertésekről is, de a pa- kodiak itt már óvatosabbak voltak. E téren már volt tapasztalatuk az elmúlt évről. így sertéshússal nem bővelkedett a papi vendég asztala. De azért nem éhezett Miklós atya. A hiszékeny emberek bőven ellátták földi jókkal. Orbán Gyuláim a fia esküvőjén evett utoljára tortát, most azonban nem sajnálta a fáradtságot s azzal trakíálta Miklós atyát. Dómján Gyula is állandó etetője a kántornak (akinek egyébként havi fizetése is van), de — s lehet, hogy éppen ezért — a beadási kötelezettségét megtagadta, pedig a padlásán 5 zsák tavalyi lisztet találtak. Miklós atya a szócsöve és előretolt hadállása a helyi kulik plébá- j nosnak, dr. Lukács Istvánnak. Róla köztudomású, hogy hittanóráin csak úgy röpködtek a levegőben a felebaráti szeretet szavai: „vadmarha, belédrugok". Szándékosan nem tartott fegyelmet óráin azért, hogy megnehezítse a pedagógusok munkáját. Ez a „szeretetteljes bánásmód" késztette a szülők egy részét arra, hogy visszavonják a múlt tanév elején tett kívánságukat s többen nem járatták gyermekeiket hittanra. Most, amikor elérkezett a hittan- beÍratás ideje, a pap és a kántor taktikát változtattuk. Azt hiresztel- ték a faluban, hogy senki se menjen gyermekét beíratni hittanra, ínért úgysem járhat senki. A beiratás után Vas János hitoktató vette kézbe a hívőket. Neki más volt a véleménye, ,azt prédikálta: istentelen az, aki nem Íratja be gyermekét hittanra (vagyis nem részesíti a „vadmarha, belédrugok" nevelés élvezeteiben). Egyúttal kihirdette azokat a szülőket, akik jó példát mutatnak az Istentől elrugaszkodottaknak. így elérték azt, Szerda, 1052 aug. 20. hogy a pakodiak már maguk sem j tudják, kinek higyjenek. A plébános -ur egyébként is sze- I réti kihasználni az embereket, mint azt tette Gorza Irénnel, a cselédjével. S még o sértődött meg, amikor a leány otthagyta. Termékeny talajra talált a klerikális reakció Pakodon, A népnevelők ugyan nem egyszer keresik fel a dolgozókat, de ha összemérjük ezt Miklós atya munkájával, meg kell állapítanunk, hogy a klerikális reakció meglehetősen nagy előnyt szerzett. A párttitkár elvtársnő, Zsá- már Jánosné nem vesz tudomást ezekről az apróságokról, hiszen az ő családja is terített asztallal várja Miklós atyát. Fülöp Istvánná, az MNDSz helyi ügyvezetője, tanácstag mindennapos látogatója Lukács István plébánosnak. „Összehangolják" programijukat. Nem csoda, ha a plébános ur mindenről idejében értesül,’ ami a tanácsülésen történik. Fülöpné fia, Fülöp István rövid idő alatt már a harmadik munkahelyén dolgozik. * ö a DISz szervezetben szerez érvényt a klerikális reakció befolyásának. Há más nem, az, hogy pertu barátja é& kártyapartnere Miklós atyának —s kötelezi rá.. Elmélyült kapcsolataikra vall, hogy Fülöpné az Anna-napon Miklós atya társaságában ülte körűi a névnapi asztalt a benfentésekkel, A pedagógusok vajmi keveset tudnak arról, mí történik a faluban. K-t ő munkájuk az iskola ajtajánál véget ér. Harmatlmé kartársnó' nett:' ismeri a községet, mert „csak eg?( éve" van ott. Az iskola lgazgatójá- sem nyújt segítséget az iskolán kívül, ö „csak hét éve" van Pakodon* Bezzeg Miklós atyának nem kelleti: egy év, úgy ismeri a községet, mint a saját tenyerét. Még a éra is jutí ideje, hogy az úttörőkkel kirándulni menjen Sümegre. Nemsokára két hónapja lesz, nogf a Központi Vezetőség ülésén elhangzott beszámolók megszabták további feladatainkat. Ezekután nem kétséges az, hogy a pakodi pártszervezet, : a tanács, a tömegszervezetek nem néztek bele ezekbe a sorokba: pedig magukra ismernének. Ezt megtenni még mindig nem késó', de annál sürgősebb.
