Zala, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-27 / 200. szám

„Jobb ct társasgazdálkodás'' Erről győződtek meg a Dicsőség Sztálinnak tsz látogatói A ZALAEGERSZEGI Dicsőség Sztálinnak termelőszövetkezet tag­jai már kora reggel talpon voltak. Nagy napra készültek. Megyénk élenjáró dolgozó parasztjait aúrták, akik eljönnek megnézni, az ö mun­kájuk eredményét. Büszkék is erre a tsz tagjai, de mégis most nyug­talanok voltak. Az elért eredménye­ik nem tűntek olyan nagynak, mint ahogy eddig látták. Úgy érezték, heoy többet is tehettek volna. Töb­bet, szebbet, is mutathatnának. Most látták maguk előtt a még meglevő hiányosságukat, ami gátolta őket nagyobb eredmények elérésében. A sertés,gondozók már bora reggel a sertésó laknál voltak. Tisztították az ólakat és ami javítani valót eddig nem látóit meg a, szemük, most azt is észrevették. Horváth János ál- lattcnyésr.tési brigádvezető elégedet­ten nézett végig a kutricakou, me­lyek fehérre voltak meszelve. — Már jöhetnek — gondolta magában és elindult, hogy ő is fogadhassa a kedves vendégeket. De nemcsak a sertésgondeeók, hanem ugyanígy n tsz összes dolgozói reggel még jól körülnéztek, hogy nem akad-e valami csinosítani való. A kulturliázban a mikrofon han­gosan közvetítette a vig dalokat, ami még ünnepélyesebbé tette ezt a, reggelt. Kileacóra fele megérkez­nek a küldöttek. Még le sem szállnak az autókról, máris megtetszik nekik a tiszta udvar és a virágokkal dí­szített kulturház. A küldötteket Ma­gyar Mihály és Bcnkő Erzsébet fo­gadták. Kovád köszöntőbeszéd után Benkö Erzsébet egy pirosszeg fűből állő virágcsokrot nyújt fit út a küldöttség egyik tagjának. A kül­döttek ezután bementek a szépen feldíszített kultúrterembe ahol 3/o- jcr Gyula elvtávs, a ts? elnöke üd­vözölte őket és ismertette a szövetkezet életét. — Szövetkezetünk tagjai min­denütt ott voltak, ahol munkaerő­re volt szükség. Munkájuk eredmé­nyeként tudunk is mit mutogatni, — mondta bevezetőben Major Gyu­la elvtárs. — Ezeket az eredménye­ket mi sem könnyen értük el. tío- kat kellett pártszervezetünknek har­colni, mire minden tag magáénak érezte a szövetkezet közös vagyonát és a munka elvégzését is kötelessé­gének tartotta. Nálunk is próbált az ellenség bomlasztó munkát vé­gezni, de idejében, észrevettük és le­lepleztük aljas terveit. Azóta a meg­értés a, tsz tagjai között egyre jobb és a közös erő munkájából egyre több eredményt tudnak felmutatni­'.Kezd kialakulni az, pjtipusu ember, mely egy uj, fejlettebb és boldo­gabb életet épít, — fejezte be be­szédét Major elvtárs. AZ ELSŐ UT a hízósertésekhez vezetett. A sertésgondozó 14 115-— 120 kilós szép hízósertést hajtott a kifutóba a vendégek elé. Percei elv- társ, a tsz agronómusa elmondta, hogy ezek a sertések expressz hiz­lalással híznak. 25 kilósak voltak, amikor betették őket hízni és 4 hónap elmúltával llő —120 kilót értek el átlagba. — Mondja elvtárs, maga is úgy hallotta, hogy 4 hónap alatt híztak igy meg a sertések? — kérdezte szomszédjától Herman Ferenc, ke- kaszentkirályi dolgozó paraszt. —- Szinte hihetetlen. Ha nem láthat­nám, nem is hinném el. Csak most látom, mit lehet elérni közös és tervszerű munkával. Azt szeretném, ha falunkban nünden dolgozó meg-. ■ láthatná ezeket a liizókat, Bizo- iv.ára egy kételkedő sem akadna többé köztük. A hízósertések után 30 darab, 50 —55 kiló körüli süldő rohant nagy röhögéssel a kifutóba, arra gondol­va, hogy újra enni kapnak. Ezek az előbbi hizók testvérei voltak. A küldöttek nem győztek gyönyör­ködni az előttük futkosó állatokban Nem akarták elhinni Pércsi elvtárs­nak, hogy ezek a süldők februáriak. — Biztosan elszámitották magu­kat. -- mondja nevetve társának az egyik küldött. — Hiszen ezek már akkora, állatok, mintha, legalább egy evesek lennének. Pércsi elviére mintha sajátja vol­na a sertés, úgy felel a kételkedő nek: — Elvtárs! Hát maga elfelej­tette azt, hogy itt termelőcsoport ban vagyunk? Ezeket a sertéseket sertésgondozó nevelte, akinek a reá- bizott állatok mellől nem kellett az istállóba futni, hogy szénát dobjon a teheneit elé, vagy trágyával meg­rakni a szekeret, hogy azt a mező­re tudja vinni. A sertésóltól pár méterre nagy beton silógödrök állnak. Pércsi elv­társ itt is a vendégek rendelkezésé­re áll. Elmondta, hogy milyen szük­séges és főleg nagy állattenyészté­seknél nélkülözhetetlen a silótakar- niány. Silózással a máshol éitékesit- lieíctlen növényeket is értósesitlie- tövé lehet tenni. Ezekután a tsz modern baromfite­lepét és baromfiállományát nézték meg. Orbán néni, a bnromfigondozó örömmel beszélt baromfiállomá­nyáról : — Jövőre, ha eljönnek hozzánk az elvtársak, nem 11(30 baromfit ta_ Iáinak, hanem legalább négyszer annyit. Kern volt könnyű ezeket felnevelni, lágyrészét kora tavasz,* szál hoztuk az újonnan épített ba­rom fi óiba, ami bizony nem nagy előnyére volt a gyenge kis csirkék­nek, do azért szorgalmas > munka mellett fel lehetett őket nevelni. Nézzék csak azt 'a nagy vörös ka­kast. Mintha nem is áprilisba hoz­tuk volna ide. A szép baromfiállományban va­lóban lehetett gyönyörködni, melyek mit sem törődve a körülöttük álló emberekkel ügyesen, egymásközé tolakodva kapkodták fel az eléjük szórt gabonaszemeket. — Eddig mégcsak képen láttam ennyi baromfit. Nem is gondoltam arra, hogy rövidesen életben is 'gyö­nyörködhetem ilyenben — mondta Farkas Gyula lentikápolnai dolgozó paraszt. — Boldog lehet az a pa­raszt ember, aki sajátjának érezhet ilyen állatállományt. A küldöttek egy része még a vesze­kedő kakasokban gyönyörködött, mig a másik része már a kertészet fele indult, NEMVÁRT SZÉPSÉGEK tárul­tak a vendég dolgozó parasztok elé. Szinte hihetetlennek tűnt fel előt­tük az, hogy az itt látott szép­ségek ugyanolyan — egykor egyé­nileg gazdálkodó — dolgozó parasztok munkájából születtek, mint amilye­nek ők. Bonkő Gyula elvtárs, a kertészeti brigádvezető büszke volt munkájának eredményeire. Ragyogó szemmel nézte a csodálkozó embere­ket és egy percre sem szűnt meg be­szélni arról, hegy a kertészetből mennyi pénzt vettek be és .ezt az eredményt milyen munkamódszerek­kel érték cl. Pércsi elvtárs a kerté­szeti növényekben való gyönyörkö­désnél még nagyobb örömbe és cso­dálkozásba akarta részesíteni vendé­geit. Megindította a villany-géppel hajtatott öntözőt. A gép egyenle­tes zúgással hajtotta a vizet éa árasztotta el az előkészített csator­nákat. A küldöttek csodálkozva néz­ték a nekik még uj munkamódszert. Néhányau közülük a csatornában, lassan előretörő viz felé futottak és boldog örömmel gyönyörködtek a csatornában előretörő vízben, amely éltető erőt vitt a szomjas paprika- és káposzta vélemények­nek. — Elvtársak! —- Iiivta fel fi­gyelmét egy dolgozó paraszt többi társának. — Most értem meg azt mit jelent meghódítani, vagyis az ember hatalmába állítani a terme szetet. Hát képes erre egy egyéni­leg gazdálkodó ember? Nem. Ide több összetartó, közös erű kell. Küldött-társai egyet értettek vele- Ha. szóval nem is fejezték ki mindnyájan helyeslésüket, szívből arra gondoltak, hogy valóban egy ember semmi, gyenge. A szövetke­zésben van az erő, ahol közösen gi­gászi terveket tudnak megvalósítani és könnyebbé, boldogabbá tudják tenni az életet. A kertészet után a teheneket és n lovakat, majd a bognármühelyt és a darálót nézték meg. A lovaknak és a teheneknek itt csak. egy része volt, a többi a másik részlegen volt, de ez is élőén mutatta a közös mun­ka előnyét. Dömötör István maróéi dolgozó paraszt a bognármühely- ben és az ott elkészített' tárgyakban gyönyörködött. — F.n ezeket a munkákat mind egyedül végzem- Majdnem minden nap akad valami javítani való a szekéren. Persze azért is, mert elő­ző nap nem csinálom, meg rendesen/ Nem tudom megcsinálni, mert nem vagyok szakember és azért . sem, mert nincs rá rendesen időm. Itt amit megcsinálnak, biztos másnapra nem megy tőnkre, mert a bognár- mesternek a munkáját, nem kell abba hagyni fejes, vagy eteté3 miit. Ezek után én is tudom, merre* kell mennem, ha sötétbe me­gyek is, a jó utat tapogatom ki a lábammal, világos nappal nem akarok a sáncba menni. DÉLUTÁN a küldöttek. a neke- resdi részlegre mentek megnézni a tsz gazdaságát. Útközben a cukor­répát, burgonyát- és a kukoricát néztek meg. A cukorrépából legalább 150 mázsát várnak holdaukint a tsz tagjai. A vendégek csodálkozva néz­ték a szép zöldlevelii, sűrű cukor­répát. — Biztos öntözték, azért ilyen szép zöld és nagy ez a cukorrépa — jegyezte meg az egyik küldött. — Nem látott ez egy csepp ön­töző vizet sem — adta meg a vá­laszt Pércsi ’elvtárs. — Más volt ennek a titka- A-múlt ősszel meg­felelő mennyiségű trágyát kapott, ez! belcszántottuk, azután, misei mészszegény ez a talaj, meszet is kapott. Meg a mélyszántásról se feledkeztünk meg. A növényápolást is úgy végeztük, ahogyan azt megkí­vánta , A nyári vetésű burgonyához érve, elmondták a szövetkezet tag­jai, hogy itt a munkát zömében már géppel végezték. Gép végezte a vetést és a kapálást is. Június­ban került földbe a burgonya, de Nagy a sürgés-forgás a zala­egerszegi. vásártéren. Teherautók, társzekerek szállítják az. építő­anyagokat, muukásbrigáűok dol­goznak, készül a megyei mezőgaz­dasági és állattenyésztési kiállí­tás, mely mezőgazdaságunk fejlő­dését mutatja bo 5 éves tervünk döntő, idei évéig. A kiállítás szeptember 7-től 14-ig tart. A kiállítás nagyüzemi gazdál­kodásunk eddig elért eredményeit tükrözi vissza, melyen résztvesz. nek a megye legjobb termelőszö­vetkezetei, gépállomásai, állami és törzstenyésztő gazdaságai, vala­mint egyénileg dolgozó élenjáró parasztjai, akik bemutatják, hogy o, Szovjetuniótól átvett agio, és zooteehnikai eljárások alkalma­zása kimagasló mennyiségi és mi­nőségi terméseredményekhez ve­zet. A megyei kiállításon ÍJ állami gazdaság, 30 tsz és tszcs bizonyít­ja a nagyüzemi gazdálkodás íö­Még a tél folyamán, a múzeum megtekintésekor közölte Kázmér István zalaegerszegi géplakatos, hogy a kiállított boroskorsókhoz hasonló régi, feliratos és évszámos boroskorsöt látott a nagykulasi szőlőhegyen az egyik pincében. Be­jelenj ését feljegyeztem és juntas folyamán — egy gyüjtőutani alkal­mával — Nagyhutaira is ellátogat­tam, hogy a bejelentett korsót fel- ku'assa^m. Örömmel tapasztaltam, hogy a régi boroskorsón kívül egész sor múzeumi szempontból értékes tárgy húzódik meg a Kázmér Ist­ván á*tal megjelölt pince homályá­ban. Mindezek a tárgyak eredetileg a szőlőhegyi birtokosokból alakult hegyközség tulajdonában állottak. A hegybíró vezetése alatt állott hegyközség a mindenkori hegybíró pincéjében tartotta a hegyládát. Ebben őrizték a hegyközség iratait, pecsétnyomóját és ide zárták ej a büntetésekből befolyt pénzt is. Aki nem' tudta a büntetést megfizetni azt kalodába zárták. A hegyközségi elöljáróság nagy hegyi asztal mel­leit tanácskozott, utána pedig an­nál mulatozott. Persze boroskersó- ra is szükségük volt, melyet a hegy- pásztorok berjárandóságuk össze- szedésére is használlak. Felszere­lésükhöz tartozoft még a vas akó- péica, mely hiteles mértékegység volt és a hordók űrtartalmának mé­résére szolgált. Mindezek a darabok nrgtalá.ha­tók a nagykutas i hegyközségi anyagban is, A hegyi láda rossz állapotban van, erősen szurág’a, hi­szen nagyon, régen készüli. Tele veit régi iratokkal ezek a Me­gyei Levéltárba kerültek. Belü: kis fiókja' van, ebben tartották a bün­tetésekből befolyt pénzt, Íróeszközö­ket és a sárgaréz presétnyomói, szebb, mint máshol az áprilisi ve­tésű. Dömötör István maráei küldött is megerősíti ezt: — Én áprilisban vetettem az enyémet, de hol van ttüll’ Ha nem látnám a szemem; niel, hogy ilyen is \an, hát cl sem : liáné m. A kukoricatábláknál szintén ki­tört az őszinte csodálkozás moraja a küldöttekből. — Azt hittük, kevés kukorica lesz az idé’ii — mondogatták egy­másnak a küldöttek. — Du most már látjuk — tettek hozzá, — - bogy az u.j módszerekkel, a közös nmnkával ki lehet fogúi az aszá­lyon. A tsz hízóinak lesz mit en­niük a. téleu. A földekről ismét az istállókhoz mentek a küldöttek. Délelőtt már látták a liizókat, és süldőket, most pedig az anyadisznókat szemléitek meg. Különösen az ragadta meg őket, amikor hallották, hogy (-gy­ógy fialásra kilenc az átlag A tehenészet ugyancsak megnyerte vft. Iamennyiöknek a, tetszését, de a- lo­vaknál sem találhattak kifogásol­ni valót. Szinte sajnálták, amikor a láto­gatás befejezéséhez közeledett. Töb­bül elmondották, hogy napokig ei tudnának gyönyörködni a tsz ered­ményeiben SZEKERES JENŐ elvtár,-, a bö- deházi dolgozó parasztok küldötte lényét, A gépállomások felsora­koztatják a kombájnokat, a Bred- juk-módszerre átalakított cséplő- szekrényeket, kévekötő- és alta­tógépeket és mindazokat a mező- gazdasági eszközöket, melyek dolgozó parasztságunk munkáját könnyítik meg, használásokkal emberi erőt, valamint időt takarí­tanak meg. A keszthelyi Kísérleti Intézet ismerteti tudományos kutatásai­nak módszereit, a citrom és na. vanes meghonosításának eddigi si­kereit. Felvonulnak a kiállításon a kü­lönböző vetőmagvak és mezőgaz­dasági termelvények árusításával foglalkozó állami vállalataink, melyek nemesített vetőmagvakkal látják cl nagyüzemi mezőgazda­ságainkat, egyénileg dolgozó pa­rasztjainkat, Résztvesz ?- kiállításon a nagy­kanizsai Állattenyésztési Tcohni kinn, a pakodi és kehidai törzste­nyésztő állami gazdaságok s be. mely értékes darab, ugyanis évszá­mos és igy nagyjából az egész anyag korát meghatározza. A pe­csét. köz-epén Szt. Pál látható, a hegy egykori védőszentje, kétoldalt sző.őfűrt. A pecsét felirata: CVTTOSSI HEGY PETS.. 1728 ~ vagyis (kiegészítve és mai írásmód szerint): KUTÁSI HEGY PECSÉT­JE, 1728. A pecsét tehát 224 éves. A két méter hosszú hegyi asztal íeijisen fából készült, egyetlen vas- szeg sincs benne. Nagy régisége el­lenére még ma is használható álla­potban van. A megfelelő jelzések­kel ellátott vas ukópálca ugyan­olyan minit a hegyi pincékben ilt-ott még található fa akópálca, amely mind a hiteles vas akópá-ca után készült. A kalodnba zárták be azokat, akik a hegyközség szabályait nem tartották be, loptak, rendetlenked­tek, sőt még azt is, aki. káromko­dott, vagy tiltott napon (ünnepen) szőlőjében --dolgozni merészelt“. Nem a gazdag, hanem a szegény ember szenvedett benne. A kaloda ma már rendkívül ritka, ezért külö­nösen értékes ez a megszerzett pél­dány. Két darab — egyenként há­rom méter hosszú — egy másra he­lyezett tölgygerendából áll, a vé­gén ékkel és ‘apecekkel zárul. Az alsó gerendába nyolc négyszög van vágva. A kivágásokba helyezték a tehénért bűnöst lábainál fogva, utána 1'-zárták a kalodát és a meg­büntetett mindaddig nem szabadul­hatott, mig ki nem engedték on­nan. A mázas, kengyelei (füles) hegyi boroskorsó hatalmas darab és je­lenleg nyízeümufik legrégibb darab­ja. Díszített, felirattal és évs2ám* mai ellátott. Elől köíépen domború szivalaku keretben a földművelés alig- talált szavukat, annyira az élmények hatása alatt ’ volt. Las­san, megfontoltan beszélt, amikor mégeceyszer közösen megbeszélték a látottakat, de érezni lehetett, hogy valahonnan mélyről indultak ki be­lőle :i szavak m, gondolatok: — örül n szivem, amikor ilyent látok — mondotta.—. Láttam én ilyen nagy táblákat már. a múlt­ban is, de akket 'csak annyi jussunk: volt, a föjd'ái./, hogy a verejtékün­ket Imiin jt .mű ok 'á Most vala­mennyiünkké- ez a főid A munka most is kemény. V verejték most is bőven hull, de magunknak terem* Én még nem vagyok csoport lag, do ha innen hazamegyek, elmondom az egész ffüu népének, hogy mi* lát­tam. öt családom ran. Egy L'iara a Rákosi Mátyás Müveknél dolgozik, de biztos jövőt akarok a többinek is. Ezért nem nyugszom addig, mig nem idakul nálunk is odahaza termelőszövetkezeti csoport. Ugyanezek a gondolatok foglal«' koztatták a többi küldöttet ír. UjaE láttak itt a Dicsőség Sztálinnak ter­melőszövetkezetben. Látó g a t á«u k előtt kiváncsi Sággal, de még ide­genkedéssel gondoltak' erre a? új­ra. Az idegenkedő1 azonban me?(5 már megszűnt. Valamennyin látszott, hogy ezután a nap után minden küldött falujában eggyel több lesz az uj élet hirdetőinek száma. mutatják a fejlett állattenyésztést módszerek alkalmazásával kite, nyésztett faj-áila tokát. 3 mi i e v 1 étik egyénileg dolgozó parasztjainkkal ?, napi háromszori, valamint aa elektromos íéjé?, által elért magas tejhozamokat. A kiállításon bemutatott ered. menyek megmutatják dolgozó pa­rasztságunk számára a köve­tendő utat, a szovjet módszereket alkalmazó nagyüzemi, mezőgazda, säg sikereit és fölényét. Világosan bizonyltja a kiállítás, hogy a társas termelés boldog, biztos jövőt jelent dolgozó pa­rasztságaink, egész népünk szá­múra. A megyei mezőgazdasági és ál. lattenyésztési, kiállítás megmutat­ja nagy pártunk, a Magyar Dol­gozók Pártja vezetését, a Szov­jetunió segítségét szocializálódó mezőgazdaságunknak. N megírni, tatja, hogy a több termelés a bé­ke megvédésének egyik alapja, terveink teljesítésének biztosítéka. HANTOS ZOLTÁN jelképe; a faekéhez tartozó lapos­vas cs csoroszlya .álható diszito- elcmként alkalmazva. Kétoldalt El. irat, mellette cserépből kinövő vi­rág van a korsó hasán. Felirata — rr.'C.yet betűhíven közlök — as egyik oldalon: T sínyal tatot. 1794*. dik Esztendőben 27 november nagy kút ősi helségben TakáJs Gfy)örg(y) öreg bíró áltol. Aki esz(l) eltöri büntetése lészen Egy for ént“. —i másik oldalán: ••vasvári Gerentsefj Molnár Janos TsinyaHo". A fel-' iratból tehát pontosan megállapít-* ható a készüő neve és a készítés ideje. A pecsét-nyomó és az iratok mellett a korsó is bizonyítja, hogy, a nagykulasi hegyközségi anyag aP J70G-as evekből származik, A tanácsok megalakulásával 31 hegyközségi szervezet megszűnt, beolvad: a tanácsba. A nagykulasi községi tanács készséggel hozzá-* járult ahhoz, hogy a muzeális szerru pontból értékes anyag legjobb he« Ivére, a zalaegerszegi Göcseji Mrte zeumba kerüljön, sőt azt be is szál« Iktatta, múzeumunkba. Azóta ez aZ -értékes anyag múzeumi raktárunk« ban várja, hogy bemutatásra ke« rüljön és igy a népművelés szo*gá« latába álljon. A nagykulasi hegyközségi anyag megszerzése értékes tanulságokat; nyújt számunkra. Nyilvánvaló az, hegy mindnyájunk múzeumát csak közös munkával tudjuk kellően fej« .eszjení. Jelentse, be a -múzeumnak mindenki azokat a múzeáüs értékű tárgyakat, melyekről tud — úgy, mint Kázmér István tette — és segítse, támogassa minden tanács és egyéb közület megyeszékhelyünk múzeumát, a Göcseji Múzeumot “* hasonlóan a nagykulasi községi ta­nácshoz. Sz-enim'hályi Imre Gaál Pirosba, Készül a megyei mezőgazdasági és állattenyésztési kiállítás Ériéles hegyközségi anyagokkal gyarapodott a Göcseji Muzeum

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom