Zala, 1952. augusztus (8. évfolyam, 179-204. szám)

1952-08-20 / 195. szám

50» §• Hajdú Anna főtávirász lett A morse távírógép kattogása1 ^ tori meg a terem csendjét. Az asztal fölé hajolva dolgozik Hajdú Anna, a zalaegerszegi vasútállomás legjobb távirásza. Vidáman, jókedv­vel végzi a munkáját. Hajdú Anna 135 százalékos állagteljesitést ért cl. A vasutasnapra előléptették távirász- ból főtáviráss'zá. — Családunk ma boldog életet él — mondja —. Sokszor beszélünk megváltozott életünkről, arról, hogy belőlem, egyszerű bányászleányból hogyan lett. megbecsült dolgozó. Egy-egy estén, .amikor együtt van a. család, beszélgetünk azokról a bor­zalmas napokról, amikor még annyit sem keresett apám, hogy a családot eltartsa, nem volt arra lehetőség, hogy engem iskoláztasson. Nehéz volt az életünk, tele volt könnyel, keserűséggel. Anyámnak, apámnak dolgoznia kellett, de a kettőjük fi­zetéséből sem telett családunk meg­élhetésére. A bányásznyomor az 1939—40-es évben lépett tetőfokára, amikor nem tudtuk, .hogy másnap mit eszünk. Hajdú Anna a várpalotai bányá­szok akkori nyomor tanyáján nevel-, kedett. Apja hiába erőlködött, nem tudta számukra biztosítani az emberi életet. Hajdú Anna hol a nagyszü­leinél — vidéken —, hol pedig egyik-másik rokonánál, Várpalota környékén élte az akkori fiatalok keserves életét. — Iskoláimat Várpalotán végez­tem — mondja — Nagynehczen sikerült bejutnom a polgári iskola ba, kulákgyerekek közé, akik en­gem, bányászlányfc lenéztek. Sokszor sírva mentem haza és otthon elpa­naszoltam édesanyámnak. Anyám ilyenkor azt mondta: nem tudunk mi semmit csinálni, mert a törvé nyen is csak annak hisznek, akinek pénze, vagyona van. Mi olyanok vagyunk, mint a templomegere. — Emlékezetemben él még a kulák Mórocz és a Sallai csaladok gyer­mekeinek viselkedése. Ezek az ak­kori tanárok kedvencei voltak. Hiábavaló volt minden erőlködésem. Az iskolában jó eredményt értem el ugyan, de mégsem sikerült elhelyez­kednem vagy felsőbb iskolába men­nem. 1945-ben a Szovjet Hadsereg győzelmes előnyomulásának hírére Várpalotáról is elmenekültek a ku- lákok. Mi levonultunk a bánya mé­lyébe. Ott ért bennünket a felszaba­dulás. Nem tudom . kimondani azt az ölömet, amelyet családunk ekkor érzett. A felszabadító szovjet kato­nák az óvóhelyre • hozták hozzánk a zsírt, kenyeret, beszélgettek életük­ről. Ekkor ismertem meg a szovjet nép hősiességét, munkában való helytállását. 'Ocregtek az évek. Várpalota is kiheverte a háború borzal­mait és a bányák ismét megkezdték működésüket, de már nem azoknak, akik annakidején kizsákmányolták a dolgozókat, hanem magának, a dol­gozók államának. Hajdú Anna ismét iskolába járt. Sikeresén elvégezte a gyors- és gépiró tanfolyamot. Apja a várpalotai bánya legjobb dolgo­zója élmunkás lelt. —. Az 1951-es év fordulópont volt az életemben — mondja Hajdú Anna —A vasúthoz sok száz nő- dolgozót vettek fel és én is jelent­keztem. Adminisztratív dolgozóként alkalmaztak a veszprémvarsányi va­sútállomáson. Hamarosan Zala me­gyébe, a zalaszentiváni pályamesteri szakaszhoz tettek át. Jó munkám eredményeként a zalaegerszegi osz- tálymérnökségrc kérték az áthelye­zésemet. Itt az anyagraktárban dol­goztam hosszú ideig, de . néha-néha betekintettem a zalaegerszegi vasút­állomásra is. Nagyon megragadta a figyelmemet egy készülék. Szabad­időmben hosszú percekig el-elnéze- gettem. Kértem az osztálymérnökség vezetőségét: adják meg a lehetősé­get, hogy én is ilyen gép mellett dol­gozhassam. Vágyain teljesült. Jött az örömhír, hogy mehetek tanfo­lyamra. Boldog örömmel szorítottam magamhoz a tanfolyamra szóló be- hivójegyet. __ A tanfolyamon megtanultam a Si emens távbeszélő és táviró keze­lését. Szerettem volna megismerni a Morse-jeleket és a Morse-gép keze­lését is. A vasút dolgozói segítsé­gemre - siettek és alig néhány hét alatt megtanultam a Morse-gép ke­zelését. — A legnagyobb öröm akkor ért:, amikor március , elsején kineveztek hivatásos távirásznak. Az öreg vasutasok sokszor elmondották ne­kem, hogy ők 15—20 éven keresztül várták kinevezésüket, én egy év alatf távirásszá lettem. Nagy jövőt jósol­tak. De én ekkor már tudtam, hogy nem a jóslatok, hanem a saját aka­ratereje viszi előre az embert. Hajdú Annát az akarata vitte előre. A második vasutasnapon őt is az a kitüntetés érte, hogy sok- száz dolgozóval együtt soronkiviü előléptették. Boldogan vette át az előléptetést igazoló írást. Alkotmányunk biztosította a nők számára is az egyenjogúságot. Jól mutatja ezt Hajdú Anna főtávirász élete is. Meg csak 20 éves, de máris bebizonyította, hogy nő létére, nagy­szerűen megállja a helyét. — ígé­rem, hogy még jobb munkát végzek, hogy még hasznosabb tagja legyek a szocialista társadalomnak. Kattog a távit ógép. A vágányokon prüszkölő, dohogó mozdonyok gör­dülnek tova. Á teherpályaudvaron lázas ütemben folyik a ki- és bera­kodás. A vasút dolgozói a túlsúlyos vonatok továbbításával, a gyorsabb kocsifordulóval , harcolnak az őszi forgalom sikeréért. Ezért harcol Hajdú Anna főtávirász is a távíró­gép mellett. 48, §9 Rajzoló, festő dolgozok között A NAGYKANIZSAI Képzőmű­vészeti Kör tizenhat hallgatója — dolgozók, asszonyok, diákok és ka­tonák '— hajol a táblára: éppen uj modellt rajzolnak. Nagy Márton fes­tőművész festésre, Hanula József szobrászművész szobrászatra, kerá­miára tanítja a kis kollektívát, .amelynek megfelelő helyiség kell majd. Ez az első és tömény nehézsé­gük. Meg kell őket érteni: festészet­hez, rajzhoz ne kellene jó világítás? S miként minden munkának, úgy a művészeti munkának is műhely kell, •aminek műterem a neve. Amint be­köszönnek az őszi napok, távlattant, grafikát és ipar-művészetet is tanul­nak a hallgatók, amit még a mos­tani és művészettörténeti órákkal is megtoldanak. íme, egy képzőművé­szeti kör igényes elindulása. S lássuk a végzett munkát. •Szeptember első napjaiban kiállí­táson mutatkoznak be Nagykanizsán: most rendezik a lapokat. Ez lesz az első esemény, mivel a Képzőművé­szeti Főiskola és a Művészeti Gim­názium közülük viszi- majd magának a hallgatókat, hogy aztán talpukra állítva őket, szocialista képzőművé­szetünkét szolgálják. Másik eseményük a plakátpályá­zat. Az Olajvállalat pályázatot hirde­tett, hogy képzőművészeti alkotáson keresztül is elősegítse a tervet. ..Benzint a ' tervnek”, „Földünk kincsei”. „Telmelj többet!” — fel- ixásu, kész és léiig kész plakátok . mutatják, • hogy alkotó munka folyik •a körben. Mind a kiállítás, mind a plakát- pályázat a karikatúrával együtt (me- h®. Nagy Márton és több hallgató k«zit) gyakorlatilag is segíti ter­vünket. A lemaradókról, az élen­járókról a „Villámok”-ba, faliújsá­gokra karikatúrák, képek készülnek.- A SZOBRÁSZAT a Magasépítők­től állványokat vár - mondja. Hanula elvtárs. Szobrászmunkájukhoz az anyagot máshonnan szerzik be. Maga Hanula elvtárs ■ megbízást ka­pott a gépgyártól, hogy az üzem homlokzatára, szobrászati művet ké­szítsen, ■— Férfimunkás figurája lesz mondja a művész. Zakics kerá- mikus a Népművészeti Társulatnak dolgozik. Az őszi ..napok érkezésével újabb hallgatók érkezését várja, a .szobrászati osztály, amely ugyancsak 'műhelyt, illetve műtermet kér. A HALLGATOK SZAVA lelkese­dést és munkaszeretetei mond. Kecskés és Szabó katonatiszt baj társak pla­kátjukon dolgoznak. Röviden -áttér­nek a festés technikájának alkalma­zására. Szabó Julia iparművész lt*z, de ehhez is kell rajzismeret: rajzol is, otthon is elvégzi napi adagját. Érdi Miklós olaj segédmunkás régen rajzol, ezidáig nem volt irányítója. Ebben a körben ezt teljes mértékben megkapja. Szívesen rajzol karika­túrád Cser Károly Sztálinvárosban dolgozik, de onnan is résztvesz a kör munkájában és készül-a kiállí­tásra. A kórház Sztálin-képét festette Harangozó Ferencné, aki most a modellt (Seress Erzsébet, könyvtári dolgozó elvtársnő) rajzolja, akár­csak Zábráky Jenőné,; aki . már puha vonalakkal rakja fel a Modell váz­latát. Balassa Ilona tanuló. Most iskolájuk tantermében van a műte­rem. Balassa elvtársnő mind a pá­lyázatra, mind a kiállításra készül. Szolláf Tibor a másik tanuló; aki a szemben lévő Zrínyi iskolába jár. Lelkes és szorgalmas hallgatók: mappáikban lapok duzzadnak, ami elvégzett munkát, alkotást jelent. Kovács Józsefnét a másik teremben találjuk. Férje szívesen veszi, hogy j rajzolni, festeni tanul, édesanyját; meg majd meggyőzi, hogy orszá-1 gunkban, amely a szocializmust építi, a nő egyenrangú a férfivel. Kéthetes növendék Kovácsáé, de már biztosan megmondja a teremben el­lévő kép művészeti hibáit: rajzolásokat, az : alak beállítását, az elnagyolásokat, az arcvonalainak- ki­sebb szépséghibáit. CSALÁDOSOK, FIATALOK ES KÖZÉPKORÚAK egyaránt itt ülnek és csendben dolgoznak. A kis Föl­des György pedig, példamutatóan Szepetnekrői jár kerékpáron. Dicsé­retes szorgalma van. Anyagjuk, vezetőjük, munkaszere- "tetük van. A városi tanács segíti őket mun­kájukban. Most műtermet fog , majd számukra szerezni.. Most még. a ceruza van kezükben, de rövidesen vizfestékkel, temperá­val és olajjal is fognak dolgozni. A távlat, stb. ismerete után, illetve vele egyszerre érnek el a kompo- ziciós munkák megoldásához. Már érzik, hogy a figurális kompozíció lesz az, amely-mesterpróba elé áliitja őket. Tudják, hogy a színek, árnyé­kok, tónusok ismerete és alkalma­zása micsoda nehéz, de amellett szép munka lesz. Maguk művelésé­ből, tjnnulásból születik majd meg egy-egy képjük, szobruk- és művé­szeti kerámiájuk. , Ebben a körben máris dzellálódik tudásuk, látásuk, kezük munkája. Festő, rajzoló dolgozók — népi de­mokráciánk kuiturforradalmának al­kotói ezek a hallgatók. 5# fríUiU&f ... ,/L és Jonny Sm ith nek 46. §i A PIHENÉS JOGA NÁLUNK Piros! ruhás leány ül a zala- Annyi volt az esemény, nem tud­egersaegi Ruhagyár pártszerveze­tének helyiségében. A párt titkár elvtársnő érdeklődik, hogyan telt el az első üdülése. Fűzi Mária 17 éves. Még egy éve sincs, hogy a Ruhagyárban dolgozik. Ma már szt&hánovis-a. Két hete 'múlt, hogy ér lesi tet­ték, beutaltaié Lillafüredre üdül­ni. Most a pártszervezet helyisé­gében átgondolja, mi minden tör­tént vele az elmúlt hetekben, de igy is csak kérdésre tud felelni. ja, hol is kezdje elmondani. Egymásután hangzanak el a kérdések. Bármit is kérdeznek tő. le, mindig ugyanoda lyukad ki: az tizem. Alig* várja, hogy társai között lehessen, Az ő öröme a gyár többi dolgozójának öröme is. — É'rdemes volt jól dolgozni — ez Fűzi Mária véleménye. Maga kévését beszél de az üdülés utá­ni munkanap teljesitme hye annál többet, (Még nincsen két éve, hogy Matola József és közel 200 dél­szláv fiatal kelt útra: Sztálin- várost építeni. Ma róluk beszél az ország. Matola József a múltban nem gondolta volna, hogy számára a falu határán, Tótszerdáhelyen túl. is van élet. Az alkotmány jo­got adott az élethez a délszlávok- nak is.) Nemcsak egy Matola van; habár nekem éppen ez nőtt legjobban a szivemhez. Végtelen öröm és . büsz­keség látni, milyen tehetségesek, okosak, erősek és nagyra hivatottak a munkások és parasztok fiai. Ma­tola Józsi úgy jött ide, hogy amint megindulnak az első üzemek, beáll gépésznek, vágy lakatosnak. Ennyi volt csupán a vágya, a célja — A Román Népköztársaság uf alkotmány tervezetét öl MIT JELENT AZ UJ ALKOTMÁNY? A tenger pártján, ültem, két szta­hanovista bányász és egy kohász él- munkás társaságában, amikor meg­érkezett az újság az uj alkotmány tervezetével. Visszafojtott lélekzet-tel olvastuk mind a négyen, de tudtuk, hogy ismét és. ismét visszatérünk rá, mint olyan történelmi dokumen­tumra, amelyet nemcsak egyszer ol­vasnak el. Már az első olvasásnál éreztük, hogy az uj alkotmányterve­zet minden betűje egy egy alkotást jelent. És nem szabad soha elfelej­teni, milyen hangon, milyen nreg- il'letődéssel olvasták el az én bará­taim azt a szakaszt, amely a dolgo­zóknak az üdüléshez - való jogáról intézkedüt. A tengerparton ültünk, a napsugarak ontották ránk fényü­ket, azon a homokon járkáltunk, .'amelyen valaha bojárok . sétálgat­tak . .; Most kiváló vasutasokat, .sztaUánovista esztergályosokat,. a nagy szocialista gyávák élenjáró jiolgözóit, m nép nagy ügyével o&z­szefui rótt írókat, a , munka érdéin rendjével díszített művészekor lát­tuk magunk körül és valamennyien éreztük, hogy az alkotmány betű) mint válnak ereinkben vérré és mint töltik el a szivünket uj és friss ér­zelmekkel. l-Iosszabban beszéltem ezután ba­rátaimmal. Az egyik a Zsilvölgyből való és három gyermeke van. A legkisebb még általános iskolába jár, s a másik két fiú — ikertest­vérek — már az idén mérnöki ok­levelet kap. Mindkettő ezt a szép -pályát választotta. A 35 éves ' hu­nyadi bányász pedig nemrégiben volt pártiskolán. Ismét éreztem, hogy as alkotmánynak egyetlen szava sem egyszerű betű, minden szakasza az élet és a harc egy-egy fejezete. Az- újság-körül - egy- nagyobb ■ cső-, pörtosulás keletkezett és sohasem felejtem cl a pillanatot, hogy ami- 'kör Cgy *•' élvtársat' " megkérdeztem, honnan jött, nyomban -azt felelte; —- Az autonóm magyar terület­ről! Hz a felelet sokat mondott. Az alkotmány még mielőtt életbelépett volna, már a tervezettel bevonult az emberek életébe és tudatába. Este, vacsora után találkoztam művészbarátaimmal, akik szabadsá­gukat töltik a tengerparton, jövő feladataikra készülnek. Szót sem váltottunk még, már a tekintetükből megéreztem, hogy még lelkesebben, még erősebben harcolnak majd a művészet fegyvereivel hazánkért, amelynek alkotmánya gondoskodik a művészetekről és a művészekről is. És ezen a■ nyári éjszakán, a ten­ger hullámainak mormolása' mellett, a békés és .csillagos é,g alatt va­lamennyien ; munkások, ivók, művé­szek; akiket á népi demokratikus ál­ladó pihenni küldött, éreztük, ho­gyan acélozódík bennünk az erő a "jövendő' nágy-'-feládátailroz, "a to­vábbi győzelmes -m-feurkábözr ’ • amint mondani / szokták: 'perspek­tívája. Azóta sok minden történt (pedig 1950 októberétől mostanáig nem telt el két esztendő sem), megkapta a Népköztársasági- Érdem­rend V. fokozatát és a Népköztár­sasági Érdemérem bronzát. S ma már Matola Józsi elhatározása: az építészmérnöki pálya. Matöla kinőtt abból a mozgási körből,, amelyben eddig volt. Matolában annyi gya­korlati tudás és szervezőképesség gyűlt össze, hogy az már feszíti és követeli a tanulást, a műszáki kép­zettséget. Matola Józsi csak egyetlen okból habozik. Nem tud elszakadni Sztáiinváros- tói. Mikor jön ide az építészeti1 technikum? —- szokta, kérdezgetni. Mert innen hogy' is menne, el ? Egy» szer azt mondta, második szülő» - földje Sztáiinváros. Amikor idejött, csak nagy gödröket látott az első kockaházak helyén, egyébként sarat és szélben görnyedező fakó kuko­ricaszárakat. Azóta- felépített egy várost, amelynek ' minden szegleté­ire z kedves emlékek fűződnek. Sztáiinváros rendkívüli átalakító hatása elsősorban abban rejlik, lrogr itt az emberek alkotókká válnak. Ezek a Matolák megizlelik a terem­tés felséges érzését és tudását. Emberek, fiatalok, akik felébredt teremtő szenvedélyükkel gyűlölik a pusztítást, a halált. Milyen mély ér­telme van hát annak a ' felírásnak, amely ma is ol.va ’ ató a mechanikai javítóműhely falán: „Ez a mű — békemű!" - .. .(SÁNDOR AN DR AS 52táIiavárosí jegyzeteiből.)' SsörUe, íes&SáagAgfr; 58. §» A tói szerdahelyi délszláv fiatalok Sztálinvárosban

Next

/
Oldalképek
Tartalom