Zala, 1952. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1952-07-06 / 157. szám

B. ÉKE ARATÁS EGY ÉVBEN KÉT TERMÉS Irta: N. P. POROHNAVEC Nálunk, Káfpátukrajnában régeb­ben nem ismerték a taríóvetést. Te­rületünkön mi voltunk az elsők, akik gondosan tanulmányoztuk a kelctuk- rajflai, kaukázusi, krími, továbbá rosztovi és sztálingrádi területen lé­vő kolhozok tarlóvetési módszereit és eredményeit. Három évvel ezelőtt, 1949 tava- Bzán az egyik kolhozvezetőségi ülé­sen vetette fel a másodvetések kér­dését Fjodor Midi brigádvezető. — Arassunk egy és ugyanazon te­rületről két termést egy évben — mondotta a jelenlévők nagy csodál­kozására. _ Hogyan? — kérdezték. _ Egészen egyszerűen. Ha például learatjuk majd az űszibúzát vagy őszirozsot, szántsuk fel nyomban a tarlót s vessük beléje gyorsan fejlődő növények magvait, például kölest, hajdinát, tarlórépát. Sokáig vitatkoztunk, végülis az ag- tonómushoz fordultunk magyará­zatért. — Vájjon beérik-e a másodvetés? — hangzott az első kérdés. — Nézzük meg például a kölest és a hajdinát — kezdte az agrono­mics. — Tenyészidejűk 70—90 nap. Ennyi meleg napunk feltétlenül lesz, hiszen az őszivetésü gabonafélékét június végén vagy július elején már aratjuk. Tegyük fel, hogy a tarlóve­tést július 15-ig elvégezzük. Hány meleg hónap áll még előttünk? Jú­lius fele, augusztus és szeptember s majdnem a teljes október. Tehát van 5>0—100 napunk a reggeli fagyokig­_ No és hogyan leszünk a talaj­nedvességgel? _ A köles jól tűri a szárazságot — f olytatja az agronómus. — Egy mázsa búzaszem kicsirázásához 55 li­ter víz szükséges, egy mázsa köles csíráztatásához csak 25 liter. Ennél azonban jóval több nálunk a talaj- nedvesség. Azokon a területeken; ahol taríóvetést végzünk, természete­sen kétszer annyi szerves- és műtrá­gyával kell majd trágyáznunk. Néhány nap múlva már Uzsgorod- "bi utaztunk és elmondtuk tervünket « kerületi pártbizottság titkárának, Hodák elvtársnak. A terv igen jő. Minden segít­séget megadunk — mondotta. Junius végén kezdtük az ara­tást. Minden munkaképes férfi és asszony pirkadattól sötétedésig a mezőkön dolgozott. Először azokon a táblákon arattunk, amelyeken má- sodvetást akartunk végezni. A szán­tást traktorokkal végeztük, 18—20 centiméter mélységű barázdákat szán­tottunk. A boronák az ekék nyomá­ban haladtak. Julius 3-án már vetet­tük a kölest és a hajdinát-'A vető­magszükséglet kölesnél 18, hajdiná­nál 100 kilogramm volt. A magokat 3—5 ccntiríiétcrre munkáltuk be a talajba, kétszer végeztünk gyomir­tást a kölestáblákon. A köles 70, a hajdina 80 centiméter magasra nőtt. Kölesből 16, hajdinából 11 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés. Szeptember végén, jóval a fagyok előtt, megtörtént a betakarítás. —- Keveset vetettünk — sopánkod­tak a kolhozparasztok —, miután ki­számítottuk, hogy ahol a köles ter­mett, ott előzőleg hektáronként 32 mázsa rozsot takarítottunk be, ösz- szesen tehát 16 mázsa rozsot és 16 mázsa kölest fizetett egy-egy hektár ugyanabban az évben. Ahol hajdinát termesztettünk, ott egy-egy hektáron 24 mázsa búzát és 11 mázsa hajdi­nát gyűjtöttünk be: összesen tehát 35 mázsát! A következő évben már 57 hek­táron termeltünk másodvetésű kö­lest, 35 hektáron hajdinát, 45 hek­táron csalamádét, 5 hektáron ubor­kát, 10 hektáron káposztát és tarló- répát- Csalamádéból például mint­egy ezer tonna zöldtömeget takarí­tottunk be. Kolhozaink már azon vannak, hogy egy évben három dohányter­mést, két burgonya-, uborka-, ká poszta- és hagymatermést is betaka­rítsanak. Az „egy évben két termés" nálunk már valóság. Tyimirjazev, a nagy orosz tudós mondotta: „Az az em­ber, aki két kalászt termeszt ott, ahol csak egy nőtt, megérdemli az egész emberiség háláját". Ilyen em­berek a szovjet emberek, akik a nagy Sztálin vezetésével építik új életüket — a kommunizmust. AZ ORVOSSÁG (Kis jelenet. Szereplők: Gábör gazda, Terka felesége, Péter nép­nevelő, csasztuskabrigád.) Szin: Gábor gazda konyhája- Nyári este­Szinen: Gábor és Terka. Terka: (Mosogat. Vacsora után vagyunk.) Bolond vagy te Gábor. Minek ennyi húz a-von a. Ládd a többiek mind teljesítettek, ügy is be kell adnod azt az árpát. Gábor: Hagyd csak rám. Tudom hol. az eszem. Fia nem adom, nem adom . .. Majd meglátom, mit ad a többi- Úgy adok én is. Terka: Gábor, Gábor, nem lesz ez igy jó. Balog sógor is verte az asztalt, aztán elsők között adta be az ősziárpát, a géptől vitte a rá­adást is. Gábor: A sógor bolond. Engem ugyan nógathatnak- Azt csinálok, amit én akarok. Jöhet ide népneve­lő száz is ... (Kintről kutyaugatás. Terka ki­néz az ablakon. Gábor is felfigyel az asztaltól.) Terka: Ha nem is száz... Be egy már jön. .. A Péter. Gábor: A keservit, hát már nyu­godni sem hagyják az embert .. (Gondolkozik). Hamar Terka a tö­rülközőt... Hadd kötöm a lábam. Leestem a létráról -.. Érted . .. Összetörtem a lábom . . . Érted . •. Mozogj már. . •' (Kutyaugatás erősödik. Gábor kapkodva tekeri magára a törülközőt.) Gábor: (Szimulálva.) Jaj, jaj, jaj ... Péter: '(be) Jóestét kivánok! Gábor: Jaj, jaj, jó estét! (Int a féleségének, hogy hall­gasson.) Péter: Mi baj van Gábor gazda? Gábor: Jaj, oda a lábom! Lees­tem a létráról. .. Péter: Ilyen dologidőben. £z már baj. (Csend. Az asszony oda-oda pis­log. Gábor szimulál.) Gábor: Hej, ha máskor történik, sebaj, de most járni sem tudok. Ha csak rálépek, úgy nyilalik, hogy azt hiszem belehalok. Jaj, nem tu­dok semmit som csinálni. P.éfcer:, Ha csak erről van szó, se .git-ek én magának. ­Gábor: Mindig' mondtam, rendes gyerek voltál- (Gondolkozik)’ ... Kö­szönöm, de nincs már miben segíte­ned. Péter: Hát a beadási Már min­denki teljesítette. Csak maguk van­nak néhányan, akik szégyenbe akarnak maradni a falu előtt. . . No de ha csak ez a baja, elvi­szem azt én maga helyett­Gábor: Jaj, jaj, jaj .. .­Terka: Nyughass már . . .­Gábor: Kuss! (Elfelejtkezik a bajáról)- (Rájön erre) Jaj, jaj, jobb szeretem én azt, ha látom, ki mit adott... ...mert ón többet akarok adni. Jaj, jaj ... Péter: Ettől ne fájjon a feje, tudom én azt kividről is. A Balog pl. •.. Gábor: Hagyd el öcsém, a Ba­log, annak van miből. Annyi az árpája, hogy. .. Nekem ahhoz kell igazodnom, amit a többség ad- Mert nem annyi van, mint ahogy gondoljátok. Péter: Balog már két napja be- adta. Maga meg ma délután esett le a létráról? Gábor: Jaj... de éreztem- Meg- kezébe nyomja.) álmodtam előre, hogy baj lesz. Azt tessék ... Ki se mertem mozdulni a házból. Azt mégis itt a baj. Péter: (Kifelé indul). Hát ha mindenáron maga akarja beadni. A«ja, ha felgyógyul (Ajtóhoz ér, Kintről ének) Csasztuska brigád: Vannak, akik még nem szívlelték meg, hogy pon­tos beadással szolgálják a tervét. Gábor gazda is biztos azt gondol­ja „Mit érdekei engem niásnak gyomrai ‘ (Tol a Tiszán faragnak az ácsok . - . (Gábor felpattan, félrelöki Pé­tert és kivágja az ajtót) Gábor: A fene a fejeteket. Hát már nyugodni sem hagyjátok a be­teg embert. Majd meghalok a. fáj­dalomtól, nem állok a lábamon, oszt itt óbégattok ... Ha meggyó­gyulok, ne féljetek, én leszek az első ... (Terka szégyenében beszalad a szobába. Péter megérti a helyzetet- Elkezd nevetni. Gábor észreveszi magát. Zavarában hűl ki, liól Pé­terre pislog). Péter: Amint látom, jó gyógy­szert használ Gábor gazda. Ilyen hamar felgyógyult... Na de most aztán vigyük ám az árpát. (As os­tort leakasztja a falról, Gábor Gábor: (magadé-) Nem mondóm jó gyógyszer,... ... csasztus­ka. ,. Na gyerünk! (Ki). — Függöny — Kulturagitációs hírek A lenti járás kulturbrigádjai jól segítik az aratás munkáját \ hét folyamán 25 kulturagitációs brigád dolgozott rendszeresen A já­rás területén 25 olvasóbrigád LÖ alkalommal tartott aratási ebéd­szünetben sajtó-ismertetést. I ★ A zalaszentgróti járásban 22 községben folyt a hét twráa rend­szeres kulturagitáció. 'Ar Gutorfóidén 25 dolgozó paras-z t kapuját díszíti dicsérő.tábla, ök azok, akik élenjárnak az aratásban.- ................... ~k Cse sztregen a dicsóségtablán a jól teljesítők neve mellett ered­ményük és fényképük is szerepel. Beeselielyen a kulturbrigád ün nepélyesen kísérte a begyüjtökély­re Tizedes János dolgozó paiaszt kocsiját, aki elsőnek teljesítette őszi­árpa beadási kötelezettségét 200 százalékra. TótszcrdaJielyen a község élenjáró dolgozóinak fényképe a szövet­kezeti bolt kirakatában is szerepel. .. . * .. ,A 'zslaégeríségl' Járási kufturíiáz 12 kulturbrigáddal támogatja $ járás aratási, begyűjtési munkáját. Részletek Galina Nyikolajevna AZ ARAIÁS c. regényéből ,., Esténként Jefroszinya odasi- mult Valentyina vállához és húsán mondogatta: — Jaj, Valenyka, de furcsán va­gyok én... —Beteg vagy? — Dehogy is vagyok beteg. Min­den blúzom repedez rajtam, — Hát mi bajod? — Misa Bujanov, a vörös táblán ' repülőgépre rajzolta az én arcké­pemet. De szeretnek repülni! — Nincs abban semmi lehetetlen. Elég leány repült már, csakhogy előbb a magad dolgában mutasd •meg, hogy mit tudsz! Lyuba csoportjával nemsokára túlszárnyalta Fraszját és leszorítot­ta a repülőgépről. — Önáluk vannak a brigád legjobb kaszásai! — panaszkodott F rósz ja Valentyinánák. — A kombájn csak a jövő héten jön mikozzánk, és amíg a mezőn kaszáló géppel meg kaszá­sokkal dolgoznak, Lyubova lever bennünket­— Próbáld meg inkább ésszel, 'mint erővel! — tanácsolta Valen­tyina megfontoltan. — j fejeddel! — Hogy-hogy a fejemmel? —- Amikor a népnevelő fölolvassa ■az újságot, te a varjakat számlálod. Hány leány kezeli nálad a kaszáló­gépet? Hat! Hárommal nem boldo­gulnál? , — De hogyan? — Megint: hogyanÍJ Mondom neked: figyelj jobban a népnevelő re, akkor magádtól is rájöspz! — kötekedett Valentyina FrosJkávglj — Nagyon is lehetséges néhány leányt a kaszálógéptől átdobni, aj kévekötéshez. Akkor^egyszeriben él-j hagyod Lyubovát­Másnap Mihail Bujanov, a nép­nevelő egy újságcikket olvasott föl a mezőn dolgozóknak a gyorsított kcvekötésről, ami olyan módon tör­ténik, hogy a munkafolyamatot há­rom különböző műveletre bontják­Froszka kirántotta az újságol Bujanov kezéből' és maga olvasta végig a cikket. Felemás színű szeme felvillant. — Lányok! — kiáltott fel. — Ne legyen Froszka a nevem ha nem csináljuk meg ezt a gyorsítást. A szalmakötelet jóelöre elkészítjük. Te, Lipa, te leszel az. első ssávi: neked kell a nyalábot egyenesre ••igazítani- Kátya, te leszel a máso­dik szám: te szeded rá a kötelet■ Akkor jövök én harmadiknak, meg kötni.. Hárman csináljuk hat he­lyett. Mi leszünk a gyorsítók. Miért, mi rosszabbak vagyunk mint azok, akikről az újságban imák? — Kihirdeted, vagy fogjunk be­le előbb anélkül? — kérdezték a leányok. — Kihirdetem hát!.., — felelte kicsit borrongva Froszka. — Juj!..- és ha nem sikerül? — Tudjátok, előbb kétes te titok ban gyakoroljuk, azután egyszerre csak kihirdetjük és dobra ütjük! — Dobszó nélkül Froszka nem is lett volna Froszka. Petro! Intézd úgy, hogy meg­kezdhessük a gyorsítást ! — adta ki az utasítást Petránál:. — Még mit nem! — ellenkezett Petró. Hogyha ezt a dolgot valaki más hozza szóba, Petrát bizonyára nagyon érdekelte volna. De Jefro• szinya nagyon a bogyóban, volt. Mert ha ez a lány Aljósának még úgy ahogy szót fogadott is, de Pét. rónái mindig övé volt az utolsó szó. Lám, most is — eszébe sem ju­tott megismételni kívánságát, egy­szerűen hátat fordított Petrának cs csak annyit vetett oda: t — Majd boldogulok nélküled is! A lányok két estén át készítették elő a szalmakötelet és gyakorolták magukat suttyomban. Harmadnapon Froszka mindenki­nek fülehallatára kinyilatkoztatta: — Elkezdtem a gyorsítást!... Bujanov rádión kihirdette ezt az egész kolhozban. Vaszilij és Valentyina délben ki­mentek a földekre megnézni, hogy halad az újsütetű gyorsítók dolga­. .. Messziről fejkendők integet, tek. F rósz ja szakaszán javában folyt a munka- Petro olyan volt, mint egy fotonegativ, fekete képével és fehérre fakult szemöldökével és ha­jával. A kaszálógcpen dolgozott, in­ge nyitva, ingujja feltűrve- j kis tömzsi kaszálógcp mellel ment neki a gabona magas falának cs a kalá­szok alázatosan meghátráltak előle, nagy, súlyos hullámokban esték, sző­nyegként terültek lába elé. Mögöt­te jöttek a kévekötő lányok. Csak a barna kezek surranása látszott a ka. löszök között és minduntalan, fel­harsant Froszka csengő hangja; — He, harmadik szám! hol ma­radsz? — No nézd, ezek meg is vannak számozva! — nevetett Vaszilij. -— Valóságos gépfegyver üteg!-— Te harmadik ott! Jobban szo­rítsd meg a kévét! Mért olyan gyenge az a csomó? — porolt Froszka. lányok gyors és sima munkájában­— Hé, Petró! Add már azt a markot! — kiabált Froszka __ a sar kadra lépünk. — Petró visszanézett és nevetve törillgetfe veritékes homlokát­' — Egészen meghajszolták a lá­nyok est a szegény lovat — pa­naszkodott tréfásan VászUijnak. — A fele munkát előre elkészítettem, de ők mégis utolértek. — De sokat beszélgettek! — ripakoélott rá Froszka- — Gyerünk, gyerünk, ne tarts fel! Apró gyöngycseppek gurultak a homlokán, csüngtek a szemöldökén felemás szeme fölött, se hallott se látott, egyáltalán ügyet sem vetett Vaszilijra és Valentymára, egy gép pontosságával, a kedvenc szerepét először játszó színész lelkesedésével, az ellenségre támadó harcos elszánt súgóval dolgozott- Ma először inu tatta meg a kolhoznak, sőt ta-'un az egész kerületnek, hogy 'k>, is az a Jefroszinya Blinova és mire képes Hol Petrát hajtotta: „Gyerünk, gyerünk‘1! Hol pedig vissza sem fordulva kiabált hátra: ,,Sicsstlek lányok“! Vaszilij, ahogy nézte, még krákogott is gyönyörű .égében — Ej ha!... micsoda derék lány ez!. ■ . A kévék miulnu e fchibil nőttek volna ki a kévekötő lányok nyomán­Peregtek a percek, egyik a másil. után, de Vőszülj és Valentyina még mindig ott álltak és nem tudták le­venni szemüket a gyorsítók vidám munkájáról. Végre Petró elkiáltotta magát: — Ebéd! Egyre jobban izzadt a lovacska, egyre sebesebben támadt a kaszáló­gép a gabona-tömegre, Vaszilij és " Valentyina pedig ott álltak és nem győztek gyönyörködni a kévekötő ■' " — " I ' W Vasárnap, 1953 jui. 8, > Ott is ebédeltek a mezőn, a mozgókonyhánál Petró a kaszáló gépen babrált. A kévekötő lányok kiegyenesítették elzsibbadt hátukat ás szakadék közelében a bokrok alá telepedtek. Vaszilij és Valentyina odamentek és közéjük ülték. — Ez igen, kislányok, ez már munka! — mondotta elragadva Va­lentyina. — Mától fogva elmond­hatjuk, hogy megkezdődött nálunk az igazi verseny­— ügy bizony! — hagyta rá elégedetten Vaszilij. — Lám már gyorsítóink is vannak a kolhozban!, — cs mindjárt önmagát is megdi­csérte egy kicsit: — A mi kerüle­tünkben eddig még nem volt és nincs is még egy ilyen gyorsító ké­vekötő csoport! Nem kéne meg tele­fonálni az újságnak? Hadd fényké­pezzék le a mi Jef rossinyánkat! ■.. — Hát csak fotografalják őket ha akarják! — mondta a lányok felé leereszkedően Froszka­— Csak ne bízd el magad olyan nagyon! — incselkedett véle Pet­ró, — A te egész vívmányod csak az első kombájnig tart- Két nap múlva itt a kombájn. — Akkor mi marad a te rekordjaidból? — Csak hatvan százalékra tervez­ték a kombájnok való begyűjtést. H többi negyvennek elkel wAg az én rekordom is. Hadd lássák, ho­gyan dolgoznak itt ma! — mondot­ta Valentyina. — Nem mindig mi tanulunk tő­letek, egyszer ti is tanulhattok mi- tőlünk! — nevetett Froszka. — Hát aztán?! Az nevet, aki utoljára nevet. — .. — ÉRTESÍTÉS! A MEGÉRT Vállalat értesíti az állami gazda­ságokat, gépállomásokat és terme­lőszövetkezeti csoportokat, hogy a 9-es telepén minden nap este 8 óráig a sürgős rendelések teljesí­tésére ügyeletéit tart. Este 8 óra után a telephelyen kifüggesztett cí­men a vállalat megbízottja későbbi időpontban is átveszi a halasztást nem tűrő megrendeléseket. A MEGÉRT Vállalat budapesti köz­pontja (Bp. Bajcsy Zs.-ut 57.) éj­jel-nappali ügyeletet, tart- A me­gyei 'telepen nem teljesíthető meí- re$delcsck miatt 113—619 teleíon- ezamon bármikor faltivkaté,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom