Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)

1952-06-18 / 141. szám

Az alsófakosi DISz=fiatalok tulteljesitették vállalásukat Dolgozóink örömmel és lelkesedés­sel kapcsolódnak be a munkaverseny­be. Ennek tudható be, hogy 40 hold cukorrépánk egyelését, mellyel el voltunk maradva, a békehét alatt elvégeztük — irta levelében Téglás Dezsöné, az alsófakosi állami gaz­daságból, — A versenyben részvevő DISz-fiatalok átlag 150 százalékos teljesítményt vállaltak, melyet 212 százalékra teljesítettek. Szemlélte­tően mutatta be Molnár Mária mun­kacsapatvezető a verseny lendületét. Hétfőn 185, csütörtökön pedig már 238 százalékban teljesítette normá­ját Szép eredményt ért . el Simon Teréz, László Ilonka és Tóth Gyulá- né is. A másik növénytermelési munka­1 csapat, melynek feladata a trágya kihordása volt, már régebben vál­lalta, hogy a normáját átlag 100 százalékra teljesiti. Vállalását a bé­kehét tiszteletére 200 százalékra emelte és azt 29 százalékkal tultel­jesitették. A munkacsapatban pél­dát mutattak Foki Antal DISz-tit- kár, Palkó József, Hancz József és Cseh Gyula DISz-fiatalok. Példás lendülettel dolgoznak a mis- kei baromfitelep DISz-tag lányai, akik vállalták az ólak körülmeszelé- sét és a madárkár elleni fokozott védekezést, melyet úgy oldottak meg, hogy ebédidő alatt felváltva őrködtek. Vállalásaikat ők is telje- sitették. A Komárom megyei tanács versenykihívása Mint ahogy Házi Árpád elv társ, ’belügyminiszter a megyei tanács­elnökök őszére tartott értekezle­ten elhangzott beszámolójában is­mertette, tanácsaink előtt az el­következendő időben komoly és nagy feladatok állnak. Az elkö­vetkezendő időben kell a növény- ápolás, aratás, cséplés, behordás és terménybegyüjtés teendőit pártunk vezetésével és irányiíásá- val tanácsainknak végrehajtani. Ezeket a feladatokat azonban csak akkor lehet jól elvégezni, ha munkánkban az eddiginél sokkal fokozottabban és nagyobb mérték­ben támaszkodunk a széles dol­gozó tömegek segítségére, ellenőr­zésére, ha kiépítjük tanácsaink tö­megkapcsolatait. A tömegkapcsolatok kiépítésé­nek egyik legfontosabb eszköze a tanácsülés. Ezért a Komárom me­gyei tanács végrehajtóbizottsága a juníus havi községi tanácsülé­sek sikeres megszervezésére ver­senyre hívta ki megyénket is, a következő versenypontokkal: 1. Hány százaléka jelent meg a községi tanácstagoknak, 2. hány százaléka maradt iga­zolatlanul távol, 3. hány százalékkal jelent meg több vendég, mint amennyi a megválasztott községi tanácsta­gok száma, 4. az összes megjelenteknek hány százaléka szólalt fel, vagy tett versenyvállalást, felajánlást ? A versenyvállalás tanácsainktól lelkes odaadó munkát igényel, mert csak a tanácsülések jó elő­készítésével kerülhetünk ki győz­tesen az országos versenyből. A még hátralévő községi tanácsülé­sek megszervezésénél tanácsaink legyenek figyelemmel a verseny­kihívásra és mindent kövessenek el annak érdekében, hogy me­gyénk a versenyben jó helyezést érjen el. A tömegkapcsolatok megterem­tésével vigyük sikerre tanácsaink előtt álló valamennyi feladat vég­rehajtását, segítsük elő ezzel is felemelt ötéves tervünk mielőbbi befejezését, szocializmusunk fel­építését. Jövőre egy egész kataszteri hold zöldborsóra kötök szerződést — mondotta Üherpacker István zalaapáti dolgozó paraszt A zalaegerszegi MeZÖKER Válla­lat dolgozói mindent elkövetnek, hogy munkájukkal minél nagyobb hasznára legyenek népgazdaságunk­nak, a termelőknek és a fogyasztók, nak egyaránt. Jó munkájuk bizo­nyítéka, hogy második negyedévi gyümölcstervüket junius 15-ig 115 százalékra teljesítették, Naponta in­dítják a gyümölccsel megrakott va- . gonokat Budapest felé. Szombaton és vasárnap 4—4 vagon, hétfőn pedig 7 vagon cseresznyét szállítottak Bu­dapestre s ezenkívül hétfőn még a nagykanizsai Szeszfőzde Vállalatnak is küldtek 2 vagon cseresznyét. ­Amig ezelőtt a hullott gyümölcs túlnyomó része kárbaveszett, ■ a MEZőKER .dolgozói a felvilágosító munka révén elérték, hogy az álla­mi gazdaságok, termelőszövetkezeti •csoportok s az egyénileg dolgozó pa­rasztok a hullott gyümölcsöt ma­radéktalanul összegyűjtik s a MEZőKER utján értékesítik. A kon­zervgyárak a még éretlen, hullott gyümölcsből készítik a konzervgyár- tásmál nélkülözhetetlen kötőanyagot, a pektint. A MEZőKER nagy súlyt fektetett arra, hogy minél több dolgozó pa­raszttal szerződést kössön zöldborsó és egyéb zöldségfélékre. Szívós és lelkes munkájuk eredménye jelentős hasznot jelent a termelőnek, a MEZöKER-nek, népgazdaságunknak egyaránt. Erre jó példával szolgál Üherpacker István zalaapáti egyéni­leg dolgozó paraszt esete. Nehezen akarta megkötni a szerződést. — Ezzel a zöldborsó-szerződéssel úgyis csak ráfizetek — mondta. Végű) mégis megkötötte a szerződést ' 300 öl zöldborsóra. Hogy nem fize­tett rá, arról az alábbi levél ta­núskodik : „300 öl zöldborsóra kötöttem szerződést a MEZőKER.rel. Amikor a szerződéskötésről volt szó, vona­kodtam, most pedig én hívom fel a gazdatársaim figyelmét, kössenek ezerződést, Megéri, Kekem a 300 négyszögöl földön 404 kilogramm zöldborsó termett. 800 forintot kap­tam érte a MEZöKER-töi. Ha job­ban igyekeztem volna, ezelőtt egy­két- héttel 4400 forint lett volna a 300 öl földön termett zöldborsó ára. Az idén tanultam s jövőre már nem­csak 400 ölre, hanem egy egész ka­taszteri holdra fogok szerződést köt­ni. Legtöbb ember a maga kárán tanul. Engem a MEZőKER megta­nított az észszerű gazdálkodásra. Most másodnövényt vetek, mert tu. dom, hogy az is jó hasznot biztosit majd számomra.“ Überpacker István levele csak egy a jsok közül. Azok a dolgozó pa­rasztok, akik zöldségfélékre szer­ződést kötöttek, nem bánták meg. Ez abból is látszik, hogy most már ők igyekeznek gazdatársaikat meg­győzni a szerződéskötés . hasznossá­gáról és fontosságáról. Miért hanyagolja el mm újításokat a Éalamegyoi Téglagyárak ES? Pogácsás Géza anyagnyilván­tartó, aki a zalaegerszegi Magas­építési Vállalatnál dolgozik, már­cius 18-án újítást adott be. Az újítás segítségével lényegesen gyorsabbá tehetnék a téglagyá­raknál a nyerstégla-kihoi'dók munkáját s a munkaidölerövidi- téssel jelentó's megtakarítást ér­hetnének el. A Magasépítési Vállalat újítási bizottsága az újítást elfogadta s azt, értékelés végett még március­ban átküldte a Zalamegyei Tég­lagyárak ES-hez. Az ujitó vár a válaszra, az újítás pedig arra vár, hogy a tervteljesités szolgálatába állítsák. A Zalamegyei Téglagyárak ES fordjtson több figyelmet az újí­tásokra. A NAGY TALÁLKOZÁS MOSZKVA ÖT TENGER KIKÖTŐJE Huszonnégy milliárd köbméter víz töltötte fel a cimljanszkajai ten­gert és napok alatt, a Balatonnál négy és félszer nagyobb öble hatalma­sodott a Donnak. Ötszáz méter hosszú beton duzzasztógát és 12.8 kilo­méteres földgát 26 méterrel emelte fel a Don szintjét. Az uj viziuton több mint 2000 lóerős Diesel motoros expressz hajók közlekednek majd. A 100 méter hosszú háromfedélzetes, 500 hálóhelyes hófehér hajók a Fehér-tenger jéghegyeitől a Káspi tengerig egységes vi­ziuton szállítják az utasokat Moszkvába, öt tenger kikötővárosába. Ké­pünkön a Volga-Don csatorna uj hajójának modelljét láthatjuk a terve­zőkkel. Évszázados álom teljesedett be 1952 május 51-én. A nap, amelyen a Volga és a Don találkozott, ünnep­ként vésődik a szovjet népek emlé­kezetébe. A kommunizmus nagy épít­kezéseinek első alkotása Sztálingrád­tól délre érkezett el a beteljesülés­hez. A történelmi földön, amelyen a forradalom győzelme után a vörös gárdisták harcoltak Cáricinért, ne­gyedszázaddal később pedig döntő vereséget szenvedett a világot láng­ba és vérbe borító fasizmus — most megszületett a béke nagy alko­tása. A két folyó egyesítésének gondo­lata 'már évszázadok ófa kísértett. 1696-ban Azov erődítményeinek el­foglalása után Nagy Péter is elha­tározta, hogy egyesíti a Volgát a Dqnnal. . Harmincötkor - ember, állt munkába — lapáttal és a földet zsá­kokban hordták el. Három év alatt 650,000 köbméter földet emeltek ki, ami az akkori körülmények között szép teljesítmény volt- Aztán a svéd háború miatt abbamaradt a munka és Golicin herceg, a nagypéteri ter­vek makacs ellenzője fölényesen je­lentette ki; — Esztelen gőg arra törekedett, hogy megváltoztassuk a folyók med­rét, folyását, amit Isten akarata hatá­rozott meg... Nemcsak a munka maradt abba, de a terv is elaludt. A földesúri, bur- zsoá Oroszország gazdasági és tech­nikai elmaradottsaga különben sem tudott volna ilyen nehéz feladattal megbirkózni. Uj világnak, tíj embereknek kellett eljönni, hogy 3 hataL más terv újra felbukkanjon, de most már — meg is va­lósuljon. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomban megszületett szovjet hata­lom egyik legfontosabb népgazdasági feladatnak tűzte ki a Volga és a Don egyesítését. Még javában dúlt a pol­gárháború, amikor a fiatal szovjet hatalom szakembereket küldött a két folyóhoz. A szovjet hatalom első éveiben ki­dolgozott csatornaterv hiányos volt, mert a Volga—Don kérdéssel egyol­dalúan csak a szállítás szempontjából foglalkozott, holott ezt a kérdést az aszályos sztyeppék öntözésének, új villamoserőmüvek emelésének, a me­zőgazdaság villamosításának és a do­rn hajózás megjavításának kérdésével ?gyütt kell megoldani. Sztálin elvtárs lángeszű terve mind­ízeket felölelte. A gyönyörű tervet az építkezések :örténetében páratlanul 'álló lendü­lettel valósították meg. A Volga— Don-csatorna építői állandóan érezték a sztálini gondoskodást, a párt, pedig a nagy építkezést a szovjet népek érdeklődésének kö. képpontjába emelte. A gépeket és az építési anyagokat másfélezer gyár, üzem és vállalat szállította. A Volga—Don-csatorna építői olyan műszaki felszereléssel dolgoztak, amire még nem volt pél­da. Minden feltételt megteremtettek az óriási feladat sikeres teljesítésé­hez, s ez párosulva az építők lelkese­désével, bátor kezdeményezésével és eredményes munkájával, lehetővé tet­te, hogy az eredeti tervben megjelölt határidőt két évvel megrövidítsék, 1951 volt a nagy építkezés döntő éve- A csatorna medréből 35 millió köbméter földet emeltek ki és több mint egymillió négyzetméternyi par­tot köveztek ki. A csatornához tar­tozó építményeknél közel 700.000 köbméter betont használtak fel. A csatorna építésén 185 különböző faj- l ta exkavátor, 536 földásógép, 125 földegyengető, többezer gépkocsi és traktor, - többszáz különböző daru, számos földszivattyú, automatizált betongyár, betonszivattyú és sok egyéb gép és berendezés dolgozott, A munka nem könnyű tereped folyt. A vizet szivattyúk, csatornák^ csövek segítségével vezették a Don­ból, hatalmas víztárolókat, messze a sztyeppébe nyúló öblöket kellett léte­síteni. 1 1952 február elseje fagyos regge­lén a Don elérkezett a karpovkai szi­vattyúállomási g. Április 3-án már a marinovkai szivattyúállomás kezdte meg működését. Április 4-én kezdték megtölteni a bereszlavszki víztárolót. Május 24-én az építők eltávolították a zárógátat, a május 30-ról 31-re vir­radó éjszaka pedig a víz áthaladt azí 5. számú zsilipen. A 4, számú zsili­pig — két és félkilométer távolság — félóra alatt tette meg az utat. Még ennyi időbe sem telt, hogy a. víz a 3. számú zsiliphez érjen. Újabb tízméter eséssel a vízáradat a Volgád tói másfél kilométerre épült . 2, sz- zsilip felé hömpölygőit. Itt a csator­na kiszélesedik, hogy -a hajók kitér­hessenek. Egy óra 35 perckor a doni vízára­dat áthaladt a 2., zsilip kamráján ér, ugyanebben az időben az 1. számú zsilip felől feltűnt a tavaszi áradások következtében 8 méterrel. magasabbra duzzadt Volga vize. A Don vize sárgás-zavaros. Szád kilométeres utat tett meg a víztáro­lókon, csöveken keresztül. Szemben hatalmas erővel közelednek a Volga, habos hullámai. ’Pontosan t óra 55 perckor elkövetkezett a nagy pilla« nat: a két folyó habzó őr« vényléssel egyesült. Olyan volt, mint két testvér bői-* dog találkozása. Sokezer ember — a csatorna építői és Krasznoarmejszk város lakói —1 leírhatatlan lelkesedéssel üdvözöltél a történelmi pillanatot. • 4 A Volga örökre egyesült a Don­nal, (Sz. Rugyenko cikke nyomán.)’ AZ ELSŐ HAJOK ÁTHALADNAK A VOLGA-DON CSATORNA EGYIK ZSILIPJÉN Gyújtsd a gyógynövényekéi Hazai gyógyszerellátásunk szempontjából nagyon fontos az, hogy bégyijjtsük vadon termő gyógynövényeinket. Népgazdasá­gunk építése érdekében iparunk számára biztosítanunk kell a szükséges nyersanyagot, gyógy- szeriparijuk számára a gyógynö­vényekéi. Dolgozó parasztságunk a gyógy- növénybegyüjtéssel, termeléssel nemcsak hazai gyógyszerszükség­letünk biztosításához járul hozzá, hanem inás fontos iparunk nyers­anyaggal való ellátását is előse­gíti, mert a külföldre szállított gyógynövényekért nélkülözhetet­len nyersanyagokat kapunk cse­rébe. A gyógynövények termelése hazánkban még nem tekinthet nagy múltra vissza, azonban ami­óta a Szovjetunió eredményeit megismertük, e téren is eredmé­nyesen haladunk. Szerda, 1S52 .jiiulua 1&, ' Több vidékünkön nem ismerik , határúit gyógynövényeit, pedig » régebben mindenütt azzal győgyi- • ioíták magukat, A vadon termő gyógynövények 1 gyűjtése jó mellékkereseti lehelő séget nyújt, éppen ezért e mun­kát dolgozó parasztságunk 2 min­dennapi ténykedésével is jól Ősz- szekangolhatja. Júniusban a hársfavirág gyűj­tése idó'szerü. A gyűjtéskor a fákat kíméljük, legcélszerűbb galynyitó ollóval vékony, virágos ágakat levágni. A földmüvesszöveíkezet a be­vitt hársfavirágot azonnal, kész­pénzzel fizeti (Hársfavirág ezüst, kilónkint 3 forint, nyers állapot­ban — kohárs, orvosi — 4 forint).

Next

/
Oldalképek
Tartalom