Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)
1952-06-08 / 133. szám
A Dunántúli Fűrészek AP lenti üzeme csatlakozott a DIMAVAG kezdeményezéséhez üzemünk május 21-én tartott aktívaértekezletet, melyen jelen voltak üzemünk sztahanovistái, műszaki vezetői, valamint a pártszervezet, a szakszervezet és a vállalatvezető. Ezen az értekezleten megtárgyaltuk a diósgyőri MA VÁG versenyfelhívását és elhatároztuk, hogy üzemünk is csatlakozik ehhez a kezdeményezéshez. Megtárgyaltuk üzemegységenként azokat a lehetőségeket, amelyekkel üzemünk termelékenysége emelkedik azáltal, hogy gépeinket jobban kihasználjuk. Ezt a feladatot nekünk végre kell hajtanunk, mert tőlünk ezt kívánja meg a béke. Az aktivaértekezlet egyhangúlag elfogadta a DIMÁVAG versenyfelhívását és a következő határozatokat bo£ta: 1. Eddig üzemünkben egy műszakban két keretfűrészre, két szélezöfűrészre, valamint egy vízszintes fűrészre kötöttünk szerződést a gépek jobb kihasználásának érdekében. Ezt úgy oldottuk meg, hogy műszakunkat három részre osztottuk. 2, Elhatároztuk, hogy a mozgalomhoz csatlakozó kerctfűrésztírre eső havi 170 óra helyett 190 órát biztosítunk. Szükséges bevezetnünk a három műszakot, ahol két-két keret fűrész dolgozik, míg egy keretfűrész váltásra készen áll. Ez azt jelenti, hogy napi 75 óra üzemi idő mellett be tudjuk tartani a 190 órás gépfutási időt. 3. E mozgalom keretében vállalatunk eléri azt, hogy havi 20 órával több munkaidőt tud biztosítani. Kc- retfürészeink elérhetik azt, hogy 5 százalékkal meggyorsulnak és a meghajtó erő száma 5 százalékkal emelkedik. Vállaljuk azt, hogy ezzel a mozgalommal a május és a június hónap folyamán 1000 köbméter gömbfát felvágunk. Ezt terven felül fogja elvégezni a lenti fűrészüzem. A békctalálkozó tiszteletére, május 31-én egésznapos békeműszakot tartottunk. Hámos Imre. A nagykanizsai Üveggyár valósifsa meg a termelési értekezleten elhangzott javaslatokat A nagykanizsai Üveggyár dolgozói május 4-én értekezletet tartottak, hogy megbeszéljék a termeléssel kapcsolatos, soron lévő feladatokat. Békési József, az üzemi bizottság titkára a nemzetközi helyzet ismertetésével kezdte beszámolóját. Helyesen vont párhuzamot a koreai hadifoglyok helyzete, a Tito ellen harcoló jugoszláv partizánok hősies küzdelme, a nyugatnémet keretszerződés s a nálunk folyó békés termelő munka között. — Néhány nappal azután, amikor Nyugat-Németországban megkötötték az új háború célját szolgáló „keret- szerződést" — mondotta —, jött a hír. hogy elkészült a Volga—Don- csatorna. JA VOLGA VIZE TALÁLKOZÓIT A DON VIZÉVEL — Ugyanekkor nálunk, a mi gyárunkban 19 dolgozó nem teljesítette május havi felajánlását, a feldolgozó üzemben pedig sokan még a normáljukat sem teljesítették. A beszámolóból kitűnt, hogy még te békeműszak alatt is voltak olyanok, akik nemcsak a felajánlásukat nem teljesítették, de még a 100 százalékos teljesítményt sem érték el. A lemaradás okát is mindjárt elmondta Békési József. Kötbéres árukat kellett gyártaniok s ezért fordult elő, hogy olyan dolgozók is, akik ezelőtt jóval túlteljesítették a 100 százalékot, most a normán alul ma- íradtak. Általános jelenség, hogy a termelési értekezleteken a hiányosságokat *— ha élesen tárják is fel — igyekeznek különböző indokokba pó- .lyázni s ezzel mintegy elkendőzik a felelősséget. Arról nem beszélt Békési elvtárs, hogy a kötbéres áruk gyártását miért éppen a békemüszak- ra hagyták. A fiatalok kevés gondot fordításiak a tisztaságra. A cserepet pedig a szemétbe szórják. Táblák hirdetik, hogy aki a cserepet a szemétbe szórja, 100 forint pénzbüntetéssel sújtják s ha ez sem használ, elbocsát. 5ák a dolgozót. AZ ERÉLYES INTÉZKEDÉS HELYES, He még helyesebb volna, ha szükségtelenné válna az erélyes intézkedés. Ha a párttitkár, a pártszervezet, az Üveggyárnál dolgozó kommunisták és a szakszervezet jó felvilágosító munkát végeznek, kétség- telem rövid idő múlva egy dolgozót sem kell megbüntetni azért, mért az üvegcserepet a szemétbe szórja. Szemléltető formában jól meg lehet magyarázni a dolgozóknak, mennyi megtakarítást érhetnek el, ha az üvegcserepet úgy kezelik, mint értékes nyersanyagot. Nekünk úgy kell dolgoznunk, hogy minél kevesebb behozatalra szoruljunk, már pedig az üveggyártáshoz szükséges nyersanyagok egy része külföldről kerül hozzánk. A beszámolóból az is kiviláglott, hogy a fizikai és a szellemi dolgozók között rossz a kapcsolat. Békési elvtárs szavaival élve, a „fizikaiakat és az értelmiségieket vastag kínai fal választja el egymástól." Ez természetesen súlyos hiba lenne, azonban a valóságban nem egészen így fest a dolog. Éppen az értekezleten résztvevő értelmiségi dolgozók hozzászólása mutatta meg az érem másik oldalát. — Mi elismerjük az adminisztratív dolgozók hiányosságait —- mondotta Friedrich Rezső. —• Nem fordítottunk elég időt a fizikai dolgozókkal való foglalkozásra. Azt azonban, hogy köztünk és a fizikai dolgozók között válaszfal van, nem ismerjük el. Ahhoz, hogy az összhang — ami a termelésre nézve sok előnyt jelent — teljesebb legyen, a jóindulatnak mindkét részről egyformán kell megnyilvánulni. HIBA VAN A FUTOLAPOK- KAL IS, amelyek téves adatokkal kerülnek be az irodába. A futólapok helyes kitöltésére meg kell tanítani azokat a dolgozókat, akik ezzel nincsenek még tisztában. A dolgozók egymásnak is segíthetnek. Persze, ez elsősorban az értelmiségiek és a művezetők feladata. Nálunk mind kevesebb lesz a különbség az értelmiségi és a fizikai munka között. A fizikai dolgozóknak arra kell törekedniük, hogy munkájukat egyszerre lássák a fizikai és a műszaki dolgozó szemével. A dolgozók akaratától, tanulási kedvétől függ, mikorra valósíthatják meg az Üveggyárban az önelszámolási rendszert. Május havi tervét az Üveggyár 106.6 százalékra teljesítette. Voltak kiemelkedő eredmények. Bednarik Béla 165, Stadler Antal sztahanovista fúvó 155, Békési József esztergályos és Schwarz Ferencné 152 százalékos átlagteljesítményt értek el. Kiemelkedtek Lázár Imre fúvó, Lázár Erzsébet csomagoló, Sárecz Ferenc üzemlakatos, Jamniczky Ferenc fúvó és Roth István csiszoló is. A gyár dolgozói a május hónapra tett 10.900 forintos felajánlásukat 36.783 forintra teljesítették. A békeműszakon a legmagasabb teljesítményt Bednarik Béla érte el, több mint 200 százalékos eredménynyel. Az eredmények mellett az értekezlet rávilágított azokra a hiányosságokra is, amelyek a munkaversenynél mutatkoznak. Kiderült, hogy sokkal eredményesebb munkát végezhettek volna, ha a műszaki vezetők, a műszakiak és a dolgozók a munkaversenynél jobb kapcsolatot teremtettek volna. Itt hasonló a helyzet, mint amelyről az értelmiségieknél beszéltek. A PÁRTSZERVEZET MINDEN EREJÉVEL HARCOLJON AZÉRT, hogy mielőbb kialakuljon az az egymást segítő viszony, amely rugójává válhat a termelésnek. Az értekezleten felhozták azt is, hogy a soronkiviili gyártást kísérleti csoportokkal valósítják meg s így a termelésnél nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Az Üveggyárnál egy ízben már felvetődött a munkavédelem kérdése. Ezen a téren hiányosságok voltak. Péntek János hozzászólásából kiderült, hogy a védőételeket még mindig nem kapják meg s a hűtőberendezéseket sem készítették el a követelményeknek megfelelően. Ez a hiányosság óránként egy-egy dolgozónál (a fúvóknál és olvasztóknál) 15 perces kiesést jelent. Dr. Bognár Aurél főmérnök biztosította a dolgozókat, hogy a hűtőberendezés nihány nap múlva elkészül. Persze hiba, hogy csak most készül el, amikor már bekövetkeztek a forró napok s a kemencéknél a hőség már- már kibírhatatlan. Mikszáti Kálmán elvtárs a minisztérium tervhivatala részéről szólalt fel. Rámutatott, hogy az üveggyár, bár májusi tervét 106 százalékra teljesítette, az első dekádban csak 60 százalékos teljesítményt ért el. — Rosszul gazdálkodtunk a munkaerővel és a munkaidővel — mondta A TERMELÉS EGYENLETESSÉ TÉTELÉVEL sokkal magasabb eredményeket értünk volna el s akkor nem lett volna szükség a hónapvégi rohammunkára sem. Vasas János olvasztó kifogásolta, hogy az olvasztáshoz — megfelelő előképzés nélkül — gyakorlatlan embereket állítanak. Jamniczky József hutamester felhívta a figyelmet, hogy az olvasztók pontosan írják be, milyen állapotban vették át a kemencét. Az értelmiségi és fizikai dolgozók közti viszonyról beszélve, rámutatott, hogy ezen a téren — a szépítés ellenére is — vannak még hiányosságok. Még számos hozzászólás hangzott el a dolgozók részéről. Nemcsak a hiányosságokat sorolták fel, hanem javaslatokat is tettek a hibák megszüntetésére. Az értekezlét jó volt. A beszámolót a dolgozók konkrét hozzászólásai és javaslatai egészítették ki. Az értekezlet azonban csak akkor kap reális- értéket, ha az itt elhangzottakat a vállalatvezetőség, a műszakiak, a párt- és a szakszervezet közös munkával meg is valósítják. Takács E. A mi életünkön könnyit... Az alsóborsfai DISz-szervezet is elhatározta, hogy kiveszi részét a vas- gyüjtésből. Belátták a gyűjtés fontosságát, hisz ők is falusi fiatalok, az ő életükön is könnyít, ha több traktor, arató- és cséplőgép dolgozik majd a határban. Felajánlották, hogy 20 mázsa vasat gyüjtenek_ A lelkes és öntudatos DISz-tagok, élükön a titkárral, Bet- len Gyulával túlteljesítették vállalásukat. Eddig már 28 mázsa fémhulladékot gyűjtöttek. ___ Va sárnap, 1952 jón, 8. Az eldugott, sáros Lasztonya község lakói, itt Tito Jugoszláviájának szomszédságában nagy lelkesedéssel készültünk a béketalálkozóra. Tudjuk, hogy a béke megvédésében harcosokra van szükség. A békeharcosokat pedig arról lehet megismerni, hogy élenjárnak ott, ahol munkáról, kötelességteljesítésről van szó. £n is elszánt harcosa akarok lenni a békének. Ezért június 1-re egész évi tojás- és baromfibeadásomat, valamint adófizetésemet teljesítettem. A növényápolást idejében, az aratást gyorsan, szemveszteség nélkül végzem, s a cséplőgéptől azonnal eleget teszek beadási kötelezettségemnek, így mérek csapást azokra, akik a béke ellenségei. Hobor József, Tudom miért dolgozok, tanulok Nem tudom kifejezni eléggé hálámat pártunknak, hogy engem erre az iskolára elküldőit. Néhány héttel ezelőtt még a lűtőházban dolgoztam s ma a zalaegerszegi pártiskola hallgatója vagyok. Csupán egy hónapja, hogy itt tanulok, de máris észreveszem a fejlődésemben. Most látom igazán, hogy milyen fontos a politikai képzés a dolgozóknak. A múlt rendszere elzárta előlünk a fejlődést. Az urak Magycirorszá ga dőzsölt. amíg mi szolgamódra dolgoztunk. Ma felszabadult országunkban magunknak dolgozunk, magunknak tanulunk. Nyugaton az imperialisták és csatlósaik uj háborúról ábrándoznak. Adenauer uj fasiszta Németországot akar létrehozni. Tervük nem fog sikerülni, mert a magyar nép és mindazok « népek, akik országukat a romokból építették fel, nem engedik meg azt. hogy ismét a zsarnokság, a rémuralom vegyen erőszakot rajtuk. A volt cselédek, a sárbaiaposotl parasztok nem engedik, hogy ismét igába hajtsák őket. 20 évig voltam én is urasági cseléd, 20 éven keresztül zsákmányoltak ki a földesurak_ a lökések, A párt története az osztályharcok története megvilágította előttem az utat. Tudom hogy miért dolgozom, miért tanulok. A Szovjetunió hadserege lerázta rólunk a múlt bilincsét és megadta számunkra az emberi életet. Ma a béke kötelez. Munkánkban, tanulásunkban kiváló harcosok- ká kell képeznünk magunkat. Gyermekeim jövője, családom boldogsága, boldog életünk ,a párt szerető gondoskodásának eredménye. igyekezem megállni a helyemet a tanulásban mert ezt elvárja tőlem a pánt, a dolgozó nép BÜKI ISTVÁN MÉRNÖKÖK A multhorában véletlen uti- társaktól hirt hallottam Suhai Imre felől. Úgy beszélték a hírhozó ismerősök-, hogy mérnök lett a lobogóba- ju, lobogó vérű Imre gyerekből, ,s találkoztak vele, amint egyik jövőt- formáló nagy épitkezésürűc felé rohant vele egy gyönyörű gépkocsi. Mint mondták — még fel is vette őket maga mellé a bársonyos ülésre, s az asszonyok nem győztek áradozni affelől, hogy milyen nagy „ur‘ ‘ lett az öreg Suhai fiából. Ez a Suhai Imre nekem gyerekkori játékospajtásom és ssivbéli jó komám volt. Anndkidején együtt riogattuk két határ szerte a madárfiókák csipogó nemzetségét, majd később, mikor saját bőrünk keserű tapasztalatai ráébresztettek bennünket az élet rendjének igazságtalanságára, együtt szidták a grófot, a püspököt, az istent és minden olyan megfogható és megfoghatatlan lényt, akit a mi nyomorúságunk okozójának véltünk felismerni. Ez a Suhai Imre napszámos ember fia volt és maga is napszámos lett már majdnem pendelyes korában. Sókszor gyilkoltuk együtt vele a csonttásült sziket a kicsorbult kapával, sokszor szívtuk vele testvériesen félig-félig az életveszélyes Hunnia-ci- garettát, s etjük az áludtejet déli pihenőkben az árnyékot csúfoló kopott fűzfa alatt. Minden a tenyértörő nyári vaká_ dókban történt, mikor belekényszeri- tettem a nyakamat az anyám áltál vont igába, hogy segítsék neki húzni a férfinak való terhet, amit bankok, uzsorások cs- a ..nemzeti“ állam gépezete akasztott özvegyasszo_ nyok, parasztemberek és munkások után, azokban az időkben, Mondom, szünidőkben történt mindez, mert anyám aprópénzre váltva ■ csorgatta ki ujjad között amúgy is verébugrásnyi■ „földbirtokunk“ ij. jcsztően fogyatkozó morzsáit, hogy vékony dong áju fiát megmentse a föld állati robotjától. így lett ds én am/ámhól ssegé- nyék-szegénye, s belőlem '■— ahogy akkor nevezték — a „nemzet napszámosa“. Néptanítónak is nevezget- ték akkortájt a magamfajta kopott- gunyáju pedagógust, erősen felhang- súlyozva a „nép“ szócska alacsony, rendű megvető izét. Emlcliszcl-e még Suhai Imre komám, mennyit nevetgéltünk azon, hogy végeredményben „egy szakmában“ dolgosunk,. Mind a kelten napszámosok vagyunk. Én a nemzet napszámosa, te grófoké és nagygazdáké, de végeredményben egy hadseregbe tartozunk: mindkettőnk „egyenruha“ -ján a nemtudom milyen színű, imádság óvta nadrágunkon szabályosam egyforma elütő folt kétféléi. Mi, akkor inapszámosok és tanítók egyforma sors igáját huztuk. És látod-e Imre barátom, milyen pontosan egyformán alakult további sorsunk is. Ma, — mint hallottam felőled — te építő mérnök vagy valahol ebben a forrongó, mustként ujuló országban és engem is mérnöknek nevezett valaki, dki pedig tudja, hogy mit érnek az emberek. A kultúra mérnökeinek hiv ma bennünket a nép szer etet e. Napszámosból mérnökké emelt bennünket népünk téged is, engem is. Látszólag nem egy , a munkánk. Te karcsú,, bőség forrást öntő gyárakat, meleg, puha fészkeket emelsz a tehetetlen, hideg anyagból, én érzékeny, puha emberi lelkeket edzek acélos akarattá, a szeretet és tudás fényes pörölyével. Más a te anya- gend, más o,z enyém. Más szerszámokkal dolgozol te és másokkal én. De egy a célunk, Imre Barátom, mint ahogyan mindig is egy volt a célunk, nekünk kétféle napszámosoknálc, kétfajta mai mérnököknek. Tudod te is, tudjuk mindnyájan: a szocialista haza. Egy volt a sorsunk a múltban, egy a sorsimk ma és egyforma fényes lesz a jövőnk. A ti felemelkedésetek a mi felemelkedésünk is. Hogy ti egykori kétkési napszámosok odaálltatok a rajzasztalok mellé, kezetekbe vettétek az ország szekerének rudját s felemeltétek szemünkről a fekete fátyolt, ez. csak ez tette lehetővé, hogy belőlünk a nemzet napszámosaiból a kultúra márnákéi váljanak. Ma, amikor a pedagógusnapon minket ünnepel az ország s a te kis fiad is bizonyára piros csokrot szorongat kezében, engedd meg nekem Suhai. Ivire barátom és engedje meg a többi munkás, volt napszámos, hogy én és a többi boldog pedagógus hálás kézfogással szorítsuk meg irányt és jövőt mutató kezeteket. EÉZSó BÁL ZalaszetUfijnáá. \ LEVELEZŐINK Amit vállaltam —- teljesítettem
