Zala, 1952. június (8. évfolyam, 127-150. szám)

1952-06-08 / 133. szám

A Dunántúli Fűrészek AP lenti üzeme csatlakozott a DIMAVAG kezdeményezéséhez üzemünk május 21-én tartott aktívaértekezletet, melyen jelen voltak üzemünk sztahanovistái, műszaki vezetői, valamint a pártszervezet, a szakszervezet és a vállalatvezető. Ezen az értekezleten megtárgyaltuk a diósgyőri MA VÁG versenyfelhívását és elhatároztuk, hogy üzemünk is csatlakozik ehhez a kezdeményezés­hez. Megtárgyaltuk üzemegységenként azokat a lehetőségeket, amelyekkel üzemünk termelékenysége emelkedik azáltal, hogy gépeinket jobban kihasználjuk. Ezt a feladatot nekünk végre kell hajtanunk, mert tőlünk ezt kívánja meg a béke. Az aktivaértekezlet egyhangúlag elfogadta a DIMÁVAG versenyfelhívását és a következő határozato­kat bo£ta: 1. Eddig üzemünkben egy műszakban két keretfűrészre, két szélezöfűrészre, valamint egy vízszintes fűrészre kötöttünk szerződést a gépek jobb kihasználásának érdekében. Ezt úgy oldottuk meg, hogy műsza­kunkat három részre osztottuk. 2, Elhatároztuk, hogy a mozgalomhoz csatlakozó kerctfűrésztírre eső havi 170 óra helyett 190 órát biztosítunk. Szükséges bevezetnünk a három műszakot, ahol két-két keret fűrész dolgozik, míg egy keretfűrész váltásra készen áll. Ez azt jelenti, hogy napi 75 óra üzemi idő mellett be tudjuk tartani a 190 órás gép­futási időt. 3. E mozgalom keretében vállalatunk eléri azt, hogy havi 20 órával több munkaidőt tud biztosítani. Kc- retfürészeink elérhetik azt, hogy 5 százalékkal meggyorsulnak és a meghajtó erő száma 5 százalékkal emel­kedik. Vállaljuk azt, hogy ezzel a mozgalommal a május és a június hónap folyamán 1000 köbméter gömb­fát felvágunk. Ezt terven felül fogja elvégezni a lenti fűrészüzem. A békctalálkozó tiszteletére, május 31-én egésznapos békeműszakot tartottunk. Hámos Imre. A nagykanizsai Üveggyár valósifsa meg a termelési értekezleten elhangzott javaslatokat A nagykanizsai Üveggyár dolgozói május 4-én értekezletet tartottak, hogy megbeszéljék a termeléssel kapcsolatos, soron lévő feladatokat. Békési József, az üzemi bizottság tit­kára a nemzetközi helyzet ismerteté­sével kezdte beszámolóját. Helyesen vont párhuzamot a koreai hadifog­lyok helyzete, a Tito ellen harcoló jugoszláv partizánok hősies küzdel­me, a nyugatnémet keretszerződés s a nálunk folyó békés termelő munka között. — Néhány nappal azután, amikor Nyugat-Németországban megkötötték az új háború célját szolgáló „keret- szerződést" — mondotta —, jött a hír. hogy elkészült a Volga—Don- csatorna. JA VOLGA VIZE TALÁLKOZÓIT A DON VIZÉVEL — Ugyanekkor nálunk, a mi gyárunk­ban 19 dolgozó nem teljesítette má­jus havi felajánlását, a feldolgozó üzemben pedig sokan még a normá­ljukat sem teljesítették. A beszámolóból kitűnt, hogy még te békeműszak alatt is voltak olya­nok, akik nemcsak a felajánlásukat nem teljesítették, de még a 100 szá­zalékos teljesítményt sem érték el. A lemaradás okát is mindjárt el­mondta Békési József. Kötbéres áru­kat kellett gyártaniok s ezért fordult elő, hogy olyan dolgozók is, akik ezelőtt jóval túlteljesítették a 100 százalékot, most a normán alul ma- íradtak. Általános jelenség, hogy a terme­lési értekezleteken a hiányosságokat *— ha élesen tárják is fel — igye­keznek különböző indokokba pó- .lyázni s ezzel mintegy elkendőzik a felelősséget. Arról nem beszélt Bé­kési elvtárs, hogy a kötbéres áruk gyártását miért éppen a békemüszak- ra hagyták. A fiatalok kevés gondot fordítá­siak a tisztaságra. A cserepet pedig a szemétbe szórják. Táblák hirdetik, hogy aki a cserepet a szemétbe szórja, 100 forint pénzbüntetéssel sújtják s ha ez sem használ, elbocsát. 5ák a dolgozót. AZ ERÉLYES INTÉZKEDÉS HELYES, He még helyesebb volna, ha szük­ségtelenné válna az erélyes intézke­dés. Ha a párttitkár, a pártszerve­zet, az Üveggyárnál dolgozó kom­munisták és a szakszervezet jó fel­világosító munkát végeznek, kétség- telem rövid idő múlva egy dolgozót sem kell megbüntetni azért, mért az üvegcserepet a szemétbe szórja. Szemléltető formában jól meg lehet magyarázni a dolgozóknak, mennyi megtakarítást érhetnek el, ha az üvegcserepet úgy kezelik, mint érté­kes nyersanyagot. Nekünk úgy kell dolgoznunk, hogy minél kevesebb behozatalra szoruljunk, már pedig az üveggyártáshoz szükséges nyersanya­gok egy része külföldről kerül hoz­zánk. A beszámolóból az is kiviláglott, hogy a fizikai és a szellemi dolgo­zók között rossz a kapcsolat. Békési elvtárs szavaival élve, a „fizikaiakat és az értelmiségieket vastag kínai fal választja el egymástól." Ez termé­szetesen súlyos hiba lenne, azonban a valóságban nem egészen így fest a dolog. Éppen az értekezleten részt­vevő értelmiségi dolgozók hozzászó­lása mutatta meg az érem másik ol­dalát. — Mi elismerjük az adminisz­tratív dolgozók hiányosságait —- mondotta Friedrich Rezső. —• Nem fordítottunk elég időt a fizikai dol­gozókkal való foglalkozásra. Azt azonban, hogy köztünk és a fizikai dolgozók között válaszfal van, nem ismerjük el. Ahhoz, hogy az össz­hang — ami a termelésre nézve sok előnyt jelent — teljesebb legyen, a jóindulatnak mindkét részről egyfor­mán kell megnyilvánulni. HIBA VAN A FUTOLAPOK- KAL IS, amelyek téves adatokkal kerülnek be az irodába. A futólapok helyes kitöltésére meg kell tanítani azokat a dolgozókat, akik ezzel nincsenek még tisztában. A dolgozók egymás­nak is segíthetnek. Persze, ez első­sorban az értelmiségiek és a műve­zetők feladata. Nálunk mind keve­sebb lesz a különbség az értelmiségi és a fizikai munka között. A fizikai dolgozóknak arra kell törekedniük, hogy munkájukat egyszerre lássák a fizikai és a műszaki dolgozó szemé­vel. A dolgozók akaratától, tanulási kedvétől függ, mikorra valósíthatják meg az Üveggyárban az önelszámo­lási rendszert. Május havi tervét az Üveggyár 106.6 százalékra teljesítette. Voltak kiemelkedő eredmények. Bednarik Béla 165, Stadler Antal sztahanovis­ta fúvó 155, Békési József esztergá­lyos és Schwarz Ferencné 152 szá­zalékos átlagteljesítményt értek el. Kiemelkedtek Lázár Imre fúvó, Lázár Erzsébet csomagoló, Sárecz Ferenc üzemlakatos, Jamniczky Ferenc fúvó és Roth István csiszoló is. A gyár dolgozói a május hónapra tett 10.900 forintos felajánlásukat 36.783 forintra teljesítették. A békeműszakon a legmagasabb teljesítményt Bednarik Béla érte el, több mint 200 százalékos eredmény­nyel. Az eredmények mellett az értekez­let rávilágított azokra a hiányossá­gokra is, amelyek a munkaverseny­nél mutatkoznak. Kiderült, hogy sokkal eredményesebb munkát végez­hettek volna, ha a műszaki vezetők, a műszakiak és a dolgozók a munka­versenynél jobb kapcsolatot terem­tettek volna. Itt hasonló a helyzet, mint amelyről az értelmiségieknél beszéltek. A PÁRTSZERVEZET MINDEN EREJÉVEL HARCOLJON AZÉRT, hogy mielőbb kialakuljon az az egy­mást segítő viszony, amely rugójává válhat a termelésnek. Az értekezleten felhozták azt is, hogy a soronkiviili gyártást kísérleti csoportokkal valósítják meg s így a termelésnél nem kerülnek hátrányos helyzetbe. Az Üveggyárnál egy ízben már felvetődött a munkavédelem kérdése. Ezen a téren hiányosságok voltak. Péntek János hozzászólásából kide­rült, hogy a védőételeket még min­dig nem kapják meg s a hűtőberen­dezéseket sem készítették el a köve­telményeknek megfelelően. Ez a hiá­nyosság óránként egy-egy dolgozó­nál (a fúvóknál és olvasztóknál) 15 perces kiesést jelent. Dr. Bognár Aurél főmérnök biztosította a dol­gozókat, hogy a hűtőberendezés ni­hány nap múlva elkészül. Persze hiba, hogy csak most készül el, ami­kor már bekövetkeztek a forró na­pok s a kemencéknél a hőség már- már kibírhatatlan. Mikszáti Kálmán elvtárs a minisz­térium tervhivatala részéről szólalt fel. Rámutatott, hogy az üveggyár, bár májusi tervét 106 százalékra tel­jesítette, az első dekádban csak 60 százalékos teljesítményt ért el. — Rosszul gazdálkodtunk a munka­erővel és a munkaidővel — mondta ­A TERMELÉS EGYENLETESSÉ TÉTELÉVEL sokkal magasabb eredményeket ér­tünk volna el s akkor nem lett vol­na szükség a hónapvégi rohammun­kára sem. Vasas János olvasztó kifogásolta, hogy az olvasztáshoz — megfelelő előképzés nélkül — gyakorlatlan em­bereket állítanak. Jamniczky József hutamester felhívta a figyelmet, hogy az olvasztók pontosan írják be, mi­lyen állapotban vették át a kemen­cét. Az értelmiségi és fizikai dolgo­zók közti viszonyról beszélve, rámu­tatott, hogy ezen a téren — a szépí­tés ellenére is — vannak még hiá­nyosságok. Még számos hozzászólás hangzott el a dolgozók részéről. Nemcsak a hiányosságokat sorolták fel, hanem javaslatokat is tettek a hibák meg­szüntetésére. Az értekezlét jó volt. A beszámo­lót a dolgozók konkrét hozzászólá­sai és javaslatai egészítették ki. Az értekezlet azonban csak akkor kap reális- értéket, ha az itt elhangzotta­kat a vállalatvezetőség, a műszakiak, a párt- és a szakszervezet közös mun­kával meg is valósítják. Takács E. A mi életünkön könnyit... Az alsóborsfai DISz-szervezet is elhatározta, hogy kiveszi részét a vas- gyüjtésből. Belátták a gyűjtés fon­tosságát, hisz ők is falusi fiatalok, az ő életükön is könnyít, ha több trak­tor, arató- és cséplőgép dolgozik majd a határban. Felajánlották, hogy 20 mázsa va­sat gyüjtenek_ A lelkes és öntudatos DISz-tagok, élükön a titkárral, Bet- len Gyulával túlteljesítették vállalá­sukat. Eddig már 28 mázsa fémhulla­dékot gyűjtöttek. ___ Va sárnap, 1952 jón, 8. Az eldugott, sáros Lasztonya köz­ség lakói, itt Tito Jugoszláviájának szomszédságában nagy lelkesedéssel készültünk a béketalálkozóra. Tudjuk, hogy a béke megvédésé­ben harcosokra van szükség. A béke­harcosokat pedig arról lehet megis­merni, hogy élenjárnak ott, ahol munkáról, kötelességteljesítésről van szó. £n is elszánt harcosa akarok lenni a békének. Ezért június 1-re egész évi tojás- és baromfibeadásomat, va­lamint adófizetésemet teljesítettem. A növényápolást idejében, az aratást gyorsan, szemveszteség nélkül vég­zem, s a cséplőgéptől azonnal eleget teszek beadási kötelezettségemnek, így mérek csapást azokra, akik a béke ellenségei. Hobor József, Tudom miért dolgozok, tanulok Nem tudom kifejezni eléggé hálámat pártunknak, hogy engem erre az iskolára elküldőit. Néhány héttel ezelőtt még a lűtőházban dolgoztam s ma a zalaegerszegi pártiskola hallgatója vagyok. Csupán egy hónapja, hogy itt tanulok, de máris észreveszem a fejlődésemben. Most látom igazán, hogy milyen fontos a politikai képzés a dolgozóknak. A múlt rendszere elzárta előlünk a fejlődést. Az urak Magycirorszá ga dőzsölt. amíg mi szolgamódra dolgoztunk. Ma felszabadult orszá­gunkban magunknak dolgozunk, magunknak tanulunk. Nyugaton az imperialisták és csatlósaik uj háborúról ábrándoznak. Adenauer uj fasiszta Németországot akar létrehozni. Tervük nem fog sikerülni, mert a magyar nép és mindazok « népek, akik országukat a romokból építették fel, nem engedik meg azt. hogy ismét a zsarnokság, a rémuralom vegyen erőszakot rajtuk. A volt cselédek, a sárbaiaposotl parasztok nem engedik, hogy ismét igába hajtsák őket. 20 évig voltam én is urasági cseléd, 20 éven keresztül zsákmányoltak ki a földesurak_ a lökések, A párt tör­ténete az osztályharcok története megvilágította előttem az utat. Tudom hogy miért dolgozom, miért tanulok. A Szovjetunió hadsere­ge lerázta rólunk a múlt bilincsét és megadta számunkra az em­beri életet. Ma a béke kötelez. Munkánkban, tanulásunkban kiváló harcosok- ká kell képeznünk magunkat. Gyermekeim jövője, családom boldogsá­ga, boldog életünk ,a párt szerető gondoskodásának eredménye. igye­kezem megállni a helyemet a tanulásban mert ezt elvárja tőlem a pánt, a dolgozó nép BÜKI ISTVÁN MÉRNÖKÖK A multhorában véletlen uti- társaktól hirt hallottam Suhai Imre felől. Úgy beszélték a hírhozó isme­rősök-, hogy mérnök lett a lobogóba- ju, lobogó vérű Imre gyerekből, ,s találkoztak vele, amint egyik jövőt- formáló nagy épitkezésürűc felé ro­hant vele egy gyönyörű gépkocsi. Mint mondták — még fel is vette őket maga mellé a bársonyos ülésre, s az asszonyok nem győztek áradoz­ni affelől, hogy milyen nagy „ur‘ ‘ lett az öreg Suhai fiából. Ez a Suhai Imre nekem gyerekkori játékospajtásom és ssivbéli jó ko­mám volt. Anndkidején együtt rio­gattuk két határ szerte a madárfió­kák csipogó nemzetségét, majd ké­sőbb, mikor saját bőrünk keserű ta­pasztalatai ráébresztettek bennünket az élet rendjének igazságtalanságá­ra, együtt szidták a grófot, a püspö­köt, az istent és minden olyan meg­fogható és megfoghatatlan lényt, akit a mi nyomorúságunk okozójának véltünk felismerni. Ez a Suhai Imre napszámos em­ber fia volt és maga is napszámos lett már majdnem pendelyes korában. Sókszor gyilkoltuk együtt vele a csonttásült sziket a kicsorbult kapá­val, sokszor szívtuk vele testvériesen félig-félig az életveszélyes Hunnia-ci- garettát, s etjük az áludtejet déli pihenőkben az árnyékot csúfoló ko­pott fűzfa alatt. Minden a tenyértörő nyári vaká_ dókban történt, mikor belekényszeri- tettem a nyakamat az anyám áltál vont igába, hogy segítsék neki húz­ni a férfinak való terhet, amit ban­kok, uzsorások cs- a ..nemzeti“ ál­lam gépezete akasztott özvegyasszo_ nyok, parasztemberek és munkások után, azokban az időkben, Mondom, szünidőkben történt mindez, mert anyám aprópénzre vált­va ■ csorgatta ki ujjad között amúgy is verébugrásnyi■ „földbirtokunk“ ij. jcsztően fogyatkozó morzsáit, hogy vékony dong áju fiát megmentse a föld állati robotjától. így lett ds én am/ámhól ssegé- nyék-szegénye, s belőlem '■— ahogy akkor nevezték — a „nemzet nap­számosa“. Néptanítónak is nevezget- ték akkortájt a magamfajta kopott- gunyáju pedagógust, erősen felhang- súlyozva a „nép“ szócska alacsony, rendű megvető izét. Emlcliszcl-e még Suhai Imre ko­mám, mennyit nevetgéltünk azon, hogy végeredményben „egy szakmá­ban“ dolgosunk,. Mind a kelten nap­számosok vagyunk. Én a nemzet napszámosa, te grófoké és nagygaz­dáké, de végeredményben egy hadse­regbe tartozunk: mindkettőnk „egyen­ruha“ -ján a nemtudom milyen szí­nű, imádság óvta nadrágunkon sza­bályosam egyforma elütő folt kétfé­léi. Mi, akkor inapszámosok és ta­nítók egyforma sors igáját huztuk. És látod-e Imre barátom, milyen pontosan egyformán alakult további sorsunk is. Ma, — mint hallottam felőled — te építő mérnök vagy valahol ebben a forrongó, mustként ujuló ország­ban és engem is mérnöknek nevezett valaki, dki pedig tudja, hogy mit érnek az emberek. A kultúra mér­nökeinek hiv ma bennünket a nép szer etet e. Napszámosból mérnökké emelt bennünket népünk téged is, engem is. Látszólag nem egy , a munkánk. Te karcsú,, bőség forrást öntő gyára­kat, meleg, puha fészkeket emelsz a tehetetlen, hideg anyagból, én érzé­keny, puha emberi lelkeket edzek acé­los akarattá, a szeretet és tudás fé­nyes pörölyével. Más a te anya- gend, más o,z enyém. Más szerszámok­kal dolgozol te és másokkal én. De egy a célunk, Imre Barátom, mint ahogyan mindig is egy volt a célunk, nekünk kétféle napszámosok­nálc, kétfajta mai mérnököknek. Tu­dod te is, tudjuk mindnyájan: a szocialista haza. Egy volt a sorsunk a múltban, egy a sorsimk ma és egyforma fé­nyes lesz a jövőnk. A ti felemelke­désetek a mi felemelkedésünk is. Hogy ti egykori kétkési napszámo­sok odaálltatok a rajzasztalok mel­lé, kezetekbe vettétek az ország sze­kerének rudját s felemeltétek sze­münkről a fekete fátyolt, ez. csak ez tette lehetővé, hogy belőlünk a nem­zet napszámosaiból a kultúra már­nákéi váljanak. Ma, amikor a pedagógusnapon minket ünnepel az ország s a te kis fiad is bizonyára piros csokrot szo­rongat kezében, engedd meg nekem Suhai. Ivire barátom és engedje meg a többi munkás, volt napszámos, hogy én és a többi boldog pedagógus há­lás kézfogással szorítsuk meg irányt és jövőt mutató kezeteket. EÉZSó BÁL ZalaszetUfijnáá. \ LEVELEZŐINK Amit vállaltam —- teljesítettem

Next

/
Oldalképek
Tartalom