Zala, 1952. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1952-05-04 / 103. szám
NEGYVEN ÉVES A PRAVDA 1912 május S-én Pét érv. iron e‘indul(t utjárai egy uj lap: a Pravda. A cári Oroszország és az •egész kapitalista világ „okosai“ nem •tulajdoniíttott.ak fontosságot az uj lap megjelenésének. V'agy tudomást sem vesznek róla, vagy kézlegyintéssel intézték el. A burzsoázia- által kitartoitit kiadó- vállalatok egyetértettek abban, hogy a Pravda nem „konkurrens“ a tőkés lepek számára- A Pravda, négy, kis formátumú oldalon jelent meg, viszonylag alacsony példányszámban. Ilyen értelemben valóban nem jelentett konkurenciát. És nem jelentett abból a szempontból sem, mintha mondva csinált „szenzációk“ felfújásával ■akarta volna elhódítani kora többi újságjának olvasóit. Hírszolgálata, s stílusa, szerkezete, szervezete és felfogása merőben más volt, mint addig a napilapról 'szóló elképzelések „előírták“. Ebben az újságban nem hivalkodtak öles címek, nagy hirdetések. Ez az újság forradalmi újság volt', bolsevik uj-ság, A párt, Lenin és Sztálin elvtárs fektette le e lap alapját, irta és. szerkcs^t’ete szamait. Amennyire megindu 1 ás.akor nem tulajdonított fontosságot a kapitalista világ a Pravdának. néhány megjelenés u.án annál 'tajtékzóbb dühvei vetette rá magát a cári rendőrség és- állam- gépezet. Mert a Pravda volt! akkoriban az egyetlen olyan lap, amely igazat irts amelyen a. kapitalista szenny legkisebb foltja -sem éktelenkedett; az egyél len lap, amely a munkásosztály és a nép érdekeit szolgálta, a dolgozók felszabadul árának, ügyét hirdette, kérlelhetetlenül leleplezve az imperializmus rothadtságát', történelmileg halálraiitióltségét. A Pravda egyszeribe központja leiht a forradalmi mozgalomnak, a sa.ítómim- ka iskolájává vált az egész forradalmi munkának. Mint Sztálin elvtárs irja: „A munkások a Pravdát saját munkáslapjuknak iekin- Hették, nag)) bizalommal voltak iránta és éber figyelemmel hallgatták minden szavát, a Pravda minden példánya kézről-kézre járt, az olvasók tucatjait szolgál- ía, alakította osztály öntudatukat, ■nevelt, szervezett, harcra szólított“ 1 A Pravda első megjelenésének évfordulója, május 5: a Bolsevik Sajtó Napja. Annak a megbecsülésnek jele ez, amellyel a szovjet nép övezi a győzelmek pártját s ennek sajtóját. A Pravda együtt küzdött!; együtt nőtt a párttal, a küzdelmeket;, növekedésit maga is elősegítve. Az egykori „kis“ lapból a világ egyedülálló tekintéllyel bíró, legnagyobb sajt ószerv p lett, minit ahogy ha- sonlithsta-tlan tekintélye van a Szovjetuniónak, a Bolsevik Pártnak. Bárhogy szerették volna- és szeretnék a burzsoák meg nem történtté tenni £2 Októberi Forradalmat, a szocializmus országának létéit, bárhogy szenemének erről ha llgatni és másokat elhall - gaitatni — nem lehet, mert a Szovjetunió, a szovjet sajtó él és nap minit nap világraszóló sikereket ad hírül az egész világnak. Bizony nem lehet hallgatni a Szovjetunióról, a világbéke érdekében vívott harcáról, a kommunizmus győzelmes építéséről, amikor a Pravda, és a szovjet lapok közük Sztálin elvtárs béke. nyilatkozatait, a kommunizmust építő terv teljesítéséről szóló statisztikai jelentéseket, a szocialista tudomány és erkölcs térhódítását, az igazán szabaddá vált ember 1t győzhetetlen erejét. A Pravda azzal válit a világ legelső lapjává, hogy arról ir, úgy ír, amiről és ahogyan ,a világ dolgozóinak túlnyomó többsége: a becsületes emberek, p dolgozók, a békeh-s-rccsck gondolkodnak, ol- va:mi akarnak. A szovjet sújtó aiapelv- hén/t tartja maga előtt a lenini tenitást: ,,A sajtót a szenzációk szervéből, a burzsoá hazugság elleni harc szervéből át kell 'vál- ioztatnunk — és át is változtatjuk^— n tömegek gazdasági átívelésének eszközévé, olyan eszközzé, amely megismerteti a tömegekkel, hogyan kell a munkát uj módon megszervezni“. Ezért partja a_ szovjet sajtó elsőrendű kötelességének, hogy mindenekelőtt az építő munka eredményeit ismertesse, számoljon be az élenjáró módszerekről és dolgozókról, ostorozza a hibákat1, a bírálót- önbirálat legszélesebbkorü kifejlesztésének eszközévé váljék. Ilyen feladatot megoldani a sajtó csak a tömegek közvetlen közreműködésével képes. Azaz csak úgy, ha a lapot levelezők és tudósítók széles hálózata veszi körül üzemekből, szövetkezetekből, falvakból, intézményekből, iskolákból, hivatalokból, stb- A Pravd.a már első évfolyamában több mint II ezer munkás-levelet közölt. E példa nyomán az egé'z bolsevik sajtó alaptörvényévé vált az elszakíthatatlan tömeg- kapcsolat!. Vájjon melyik, mégoly „tekintélyes“ és „hatalmas“ 1 burascá lap dicsekedhet azzal, hogy oly nagy országból, minit a Szovjetunió, napont'a. ezrek keresik fel levélben és személyesen? Melyik burzsoá lap dicsekedhet •azzal, hogy évek és évtizedek múlva emlékezni fognak egyes cikkeire, tanulmányozni fogják őket, mint ahogyan a munkás- mozgalom örökbecsű alkotásoknak tartja Lenin és Sztálin elv- ti'ársnak a -szovjeti lapok hasábjain megjelent cikkeit, ideológiai munkáit, akár a gazdasági építeni unka, akár a nemzetközi helyzet. akár a tudomány egyes kérdéseiről szóltak azok. Ma, 10 évvel első megjelenése ül:án, az egész haladó világ üdvözli dicső példaképét & Pravdát, üdvözli az egész szovjet sajtót. Bár a számszerű adatok csak részben fejezik ki, milyen jeleai- tőségé van a Szovjetunióban _ a sajtónak, hadd álljon itt mégis néhány jellemző adat: 1946-ban a Szovjetunióban 70 nyelven jelentek meg újságok. A központi lapokon kívül .a szövetséges köztársaságoknak, területeknek, kerületeknek, városoknak, üzemeknek, kolhozoknak, intézményeknek, tudományos testületieknek 1946-ban 4774 újságuk jelent meg, ezeknek egyszeri példányszáma közel 25 millió volt, évi példányszámuk megközelítette az 5 milliárdoít. A háború utáni e'ső ötéve« terv alatt természetesen tovább növekedett a szovjet lapok hálózata, példányszáma. A számoknál is többet mond az a nemes tartatom, ami megtölti a szovjet lapokat, , legyen az gyermekű.jság, vagy tudományos folyóirat- Miközben az imperialista fenevadak már a gyermekekét és kamaszokat a sajtón keresztül öldöklésre és prostitúcióra tanítják, „tudományos“ folyóirataikban az atombomba hatásfokának emeléséről értekeznek, miközben a Collier’s című szennylap a ezovjetdlenes atomháború kilátásairól és módozatairól ir — ezalatt a szovjet lapok a szabad élet építésének, a dolgozó ember gazdasági és szellemi gyarapításának, a bélre meg' védésének magasszárnyalásu tanításait adják, a Novoje Vremja Pe' dig azzal válaszol a Collier's.nek, hogy azt dolgozta fel, hová fejlődnék az emberiség néhány esztendő alatt, ha a nagyhatalmai: békeegyezményt írnának alá! Ilyen példaképe van a népi demokratikus országok újságjainak, a magyar sajtónak is. Ezt tartják példaképnek testvérpárt- jaink a még elnyomott országokban, erre a sajtóra tekintenék reménykedve a demokratikus, bé- keszerstő eleinek az egész világon. A magyar sajtónak, a sajtó dolgozóinak, egész népünknek sok tanulnivalója van még a bolsevik sajtótól, hogy eszmei tartalomban, nyelvezetében, fömegkapcso- laítiaiban megközelítse példaképünket; hogy oly meggyőző erővel és messzehangzóan hirdesse Lenin, Sztálin, Rákosi elvtárs, a párt szavát, a szocializmus építésié és a kommunizmus győzelmének, a békénél: diadalát. nélkülözhetetlen az ogifácíós munkában [ AZ IGAZSÁG LEGYŐZI A HAZUGSÁGOT j\/| indenki előtt világos, hogy az amerikai imperialisták a Ko. rcai Népi Demokratikus Köztársaság megtámadását kezdetnek szánták cg>v a nagy Kínai Népköztársaság elleni agressziós háborúhoz, úgy tervezték, hogy ez lesz a harmadik világháború kezdete. Koreában már közel két éve rombolják az ipart, a hős nép kultúráját, patakokban folyik a vér, az amerikai tábornokok katonai biztonságukat embertelen kegyetlenkedéssel helyettesítik. Ebben a szörnyű szégyenteljes háborúban az amerikai és angol sajtű a vérebek undorító szerepét játsza. Az imperialisták főleg a sajtón keresztül folytatják háborús propagandájukat. Az Egyesült Államok háborús költségvetéséből dollárok százmilliói kerülnek a sajtómonopóliumok feneketlen zsebeibe. A kapitalista sajtó nagyobb mértékben, mint valaha, a népek megmegmérgezésé- nek, a népek rendszeres és aljas számításának eszközévé vált. Ez a sajtó nagy veszélyt jelent. Az amerikai repülő, aki hidegvérrel ledobja bombáit a békés koreai falvakra és szitává lövi a futó koreai gyermekeket, a baktériumfegyverek „tökéletesítő!'* és alkalmazói a nagy amerikai újságokat olvassák. Mi nem állíthatunk a népek bírósága elé minden amerikai katonát, aki résztvett és részt- vesz a koreai gyilkosságokban, de elérhetjük és el is kell érnünk, hogy az uszítókat és a hozzájuk hasonló háborús bűnösöket, a pestis-tábornokokat és kolera-politikusokat az emberiség elítélje és elkárhoztassa. Ahogy örökre elátkozta barátjukat, Göbbelst. XT a rámutatunk a hazúg háborús propaganda veszélyére, ugyanilyen erővel meg kell mutatnunk az érem másik oldalát is. Nagy a háborús propaganda veszélye, nagy az imperialista hazúgság- és rágalom- hadjárat, de mi látjuk azt is, hogy villámsebesen nő, erősödik az egész világon a hatalmas békemozgalom. Látjuk, hogy rövid idő alatt az emIrta: D. ZASZLAVSZK1J, a Pravda szerkesztőbizottságának tagja. k k beriség nagy többségét egy táborba tömörítette. Az embereket nem sikerült félrevezetni és megijeszteni. A demokrácia és a béke erői a „hidegháborúban" is erősebbek, mint a reakció és az agresszió erői. S mi büszkeséggel mondhatjuk, hogy az igazságnak a hazúgság feletti győzelmében nekünk, a becsületes, független, demokratikus sajtó munkásainak is szerepünk van. Mi eszmei fegyver va. gyünk S2abad népeink kezében és fegyverünk: az igazság élesebb, erősebb, mint az imperialisták tompa és rozsdás fegyvere: a hazúgság. Teljesen objektív akarok lenni eb- ben a kérdésben és ezért átadom a szót a demokrácia, a béke, a népek barátsága ádáz ellenségének. Átadom a szót a Reader's Digest cimü reakciós amerikai folyóiratnak. Lám, mit ismer be ez az amerikai folyóirat ,,Háború, amelyet elvesztettünk'' című cikkében. íme néhány részlet: „őszintén szólva, as amerikai életforma, eszményeinek (olvasd: a reakciónak) népszerűsítési kísérletei közben a világ minden országában teljesen vereséget szenvedtünk... Igyekszünk utat törni magunknak fenyegetésekkel vagy megvesztegetéssel... „Megengedhetjük-e Oroszországnak mi, akik az amerikai életformában hiszünk, hogy a jövőben is meggyőzze az emberiséget arról, hogy csak ö akar békét és mi háborút akarunk? Megengedhetjük-e Oroszországnak, hogy a jövőben is a széles tömegek egyetlen védelmezőjeként és barátjaként szólaljon meg? Megengedhetjük-e Oroszországnak, hogy a jövőben -is úgy mutasson meg bennünket az embermilliók szemében, mint az emberiség kizsákmányolóit?“ IT zekre a patetikus kérdésekre azt hiszem egyszerű a válasz: Nos, hát ne engedjék meg. Bizonyítsák bej hogy az USA kapitalistái — a békcgalambok valami új szektája* a morganok és rockefellerek előtt a nép tömegei kedvesek, hogy ők csak békét akarnak... Bizonyítsák be* győzzenek meg. De itt aztán a kapitalista sajtó ügyvédje leleplezi sajtóját is, önmagát is, méghozzá olyan cinikusan* hogy még azokat is leleplezi, akik hozzászoktak ahhoz, hogy az ameri-1 kai megvásárolható újságírás nem sokat teketóriázik. Ezt mondja: „Egyetlen üzletember sem fog hozzá olyan Programm megvalósításához, amely az oroszok erőfeszítéseinek semlegesítéséhez szükséges — ötmillióra dollárnál kevesebb összegért, Ismcrnek-fí valakit, aki kevesebbért vállalkoznék arra. hogy száz- és százmillió embernek beszéljen Ázsiában, Afrikában, Latin.Amerikában az amerikai életformáiról, olyan gyakran és olyan sikerrel, mint ahogy a kommunisták beszélnek magukról? Van-e ember, aki kevesebbért hajlandó lenne tudósításokat adni millió és millió embeá számúra Európában, kommunistáknak vagy a kommunisták híveinek, olya ni tudósításokat, amelyek képesek sem-, legesíteni öt-tízmillió pártmunkás misszionáriusi erőfeszítéseit és leküzdeni a sok kommunista újság hatását ?' ‘ XT ogyan lehet az, hogy ilyen szókimondó az amerikai reakciós folyóirat? Ez azért van, mert az: USA kormányától ötmilliáid dollárt követel háborús propagandára. Megijeszti a Wall-Street gazdáit, a dollárkirályokat: ne gondolják, hogy van a világon olyan újságíró, aki szívességből, eszmei lelkesedésből lenne hajlandó védelmezni az amerikai életformát. Ilyen idióta nincs. Nem tudjuk, kapnak-e az amerikai kapitalista sajtó megvásárolható urai újabb milliókat vagy milliárdokat. De ez amúgy sem menti meg őket újabb vereségektől, a szégyentől, az emberiség többségének megvetésétől. Tanulják meg végre: megvásárolt, hazúg, becstelen szavakkal nem lehet meggyőzni a népeket. GYÁVÁK ÉS BÁTRAK AKI AZT MONDJA I 65 “Áf’ ho§y szükség van. sa háborút nem lehet megakadályozni _ az hazudik. Aid azt mondja és irja, hogy az emberiségnek nincsen szüksége a háborúra, s az emberiség nem akarja megengedni, de meg is tudja akadályozni a háborút — az igazat mond és ir. Becsületes újságíró nem hirdethet uj háborút, mert uj háború nem kell a földkerekség egyetlen becsületes emberének sem. és csak hazug ember, az emberiség rágalmazója hazudliatja azt, hogy az embernek kell az uj háború. A béke ellenségei, köztük az uj háborút népszerűsítő ujság- irók, gyakran úgy igyekeznek feltüntetni a dolgot, mintha mi, a béke hívei, azért védelmeznénk a békét, mert félünk tőlük. Félünk kardcsörtetésüktöl, félünk attól, ahogyan készenlétbe helyezett bombákkal, vagy katonai képességeik bemutatására áhítozó amerikai tábornokokkal kérkednek. ÚGY VÉLEM Ill0gy ezcknek a 1 magukat .bátor embereknek, minket, a béke híveit pedig gyáváknak tartó háborús propagandistáknak aligha van igazuk. Úgy vélem, hogy éppen a béke hívei között találhatjuk meg Sztálin hadseregének katonáit, akik elfoglalták Berlint és felszabadították Budapestet, itt találjuk meg azokat az embe-1 reket, akik a nemzetközi brigádokban harcoltak Madridnál a fasiszta Franco ellen, itt találhatjuk meg azokat az embereket, Vasárnap, 1953 máj, 4. Irta; K. SZ1MONOV k k [ akik tíz esztendeig raboskodtak Dachauban, de akiket nem tört meg a német fasizmus, úgy vélem, hogy éppen a béke hívei között találhatjuk meg az ellenállás hadseregéből való embereket, akik Franciaországban és Olaszországban, Hollandiában és Belgiumban küzdöttek a fasizmus ellen; úgy vélem, hogy éppen a béke hívei között találjuk meg az Angliáért vívott légiharc egyszerű angol repülőit, akik Göring légikalózainak támadásától védelmezték országukat. Úgy vélem, hogy éppen a béke hívei között találjuk meg a kínai néphadsereg katonáit, akik 15 éven át harcoltak a japán hódítók ellen; úgy vélem, hogy a béke hivei között találjuk meg Japán bátor, haladó embereit, akiket sem Hí- rohitó börtönei nem tudtak megtörni, amelyekben eleinte ültek, sem Mac Arthur börtönei, amelyekben később sínylődtek. Végül úgy vélem, hogy a béke hivei között találhatjuk meg a hazájukat védelmező koreaiakat, akik a katona szótlan bátorságával hiúsítják meg az amerikai imperialisták hóditó reménységeit. Úgy vélem, hogy ami a bátorságot illeti, ez ma a mi kiváltságunk, a béke híveinek kiváltsága. MÁSRÉSZT/ abgha tarthatjuk a ■ bátorság jelének a fegyverkezésre való hisztériás felhívásokat, meg azt az ideges rikoltozást, hogy amíg még nem késő, a lehető leghamarabb ei kell kezdeni a háborút Úgy vélem, hogy amikor egy valóban nagy és erős ország naponta rekedtté ordítja magát arról, hogy ez az ország óriási és?' ultra-óriási, erői hatalmasak és ultra hatalmasak, hogy ez az? ország senkitől sem fél* mindenkit legyőz, szétver,* porrázuz cs meghódítja a3 egész világot, akkor ez a rikoí- tozás nem is annyira a bátorság! jele az én szememben, mint in-' kább a gyávaságé és a jövőtől való félelemé. A gyáva mindig' kiabál, amikor fél és saját hangjának erejével iparkodik elfojtani rémületét. A harchoz mindig bátorság kell. A békeharc is harc, ezért bátorság kell hozzá, bátorságot követel minden embertől, aki résztvesz benne, közöttük a békéért küzdő újságíróktól. Van egy régi jó orosz közmondás: „Bátorsággal várakat lehet meg- dönteni“. S ezt meg kell jegj'ez- nie a béke minden harcosának, különösen az újságíró békeharcosoknak. Bátorságunk, a békeharcosok bátorsága megdönt minden várat, megdönti a béke ellenségeinek minden erődítményét. ÖK HÁBORÚT AKARNAK | rájlk‘ * erőszakolni, mi rájuk erőszakoljuk a békét. Ez igy lesz, mert mi erősebbek vagyunk és azért vagyunk erősebbek, mert emberek vagyunk, mi vagyunk az emberiség, mert minden anya és minden apa világszerte a jövőre, gyermeke jövőjére gondol, áldja a béke híveit és átkozza a háború gyuj toga tóit. — DR. DREXLER MIKLÓST a Népköztársaság Elnöki Tanácsa egészségügyi miniszterhelyettessé nevesít hi.
