Zala, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)
1952-03-15 / 63. szám
wilJg proletárjai EGYESÜLJETEKi Minden nemet hasa fi örömmel üdvözli a szovjet kormdnx béke&scrzodést er veséiét Moszkva dolgozói •iOffysyülésen lillakozlak a baktérimtilegy ver alkalmazása elleti , i - - , ,, ------------ -------—a» 4E MDF ZAMMEDVÜI FÁRTBIZOTTSAeAN*« »»PII.APJA--------- --------------------■ ----------------— — ',nn1" ——— Vi li éviolvam 63. szám Ára 50 IfiIlei* 1952 március 15 Szombat Merítsünk erőt haladó hagyományainkból így készülnek a termelési értekezletre a nagykanizsai Üveggyárnál 104 évvel ezelőtt, 1848. március 15.-én irnduU el rövid, de dicsőséges útjára a magyar szabadságharc. A magyar dolgozó pép, i, föld népének akkori, igazi vezetői, Kossuth Lajos. Petőfi Sándor, Táncsics^ Mihály s még többen mások, először a, szó fegyverével küzdöttek a szabadságért, amit Iá szó'ag sikerül, is kivivníok. Az évszázadok ott elnyomás sla t élő dolgozó nép örömmámorban úszott, de hama. rosan rájött, hogy a szabadságnak ára — mégpedig nagyon mágus ára van. Évszázadok megaláztatása, évszázadok véres ver ri.qke nem vol-i elég a szsbadiás megváltására1848 március 15-én Petőfi Sándor a Püvax-kávéház előtt élsz. vüK a a „Talpra ma- gyt r’At,.. „Rabok legyünk,, vagy szabadok..— Megrázó szavak voltak ezek. A kérdés égetett, izzót; és zúgva lük etett az évszázadok ófa elnyomásban élő magyt rság ereiben... És a nép válasz ott, „Esküszünk, esküszünk.' . /* — zugot. fel a tömeg Petőfivel s hangjukban a dolgozó, szabadságáén rajongó nép rettenetes ereje zúgott: — „Rabok többé nem 1 eszünk!■* És mit tettek az elnyomók? Ugyanazt, aráK .ilyen ése ékben- stenni szoktak. Anarchisztikus állapotokat hozk-k létre s igy igye- kez ek összekuszálni a szálakat, amelyek segi ségéve1- a magyt r- ság szabad jövőjét ekarta épite. ni. Izgattak délen, izgattuk északon és izga tak keleten. A hor- vá'ok elszakad uk tőlünk és a magyar ,szc badságharc ellen for. dúltak. Hasonlóképpen cselekedtek a románok és a szászok is, Az osztrák kumarilla minden lehetőt elkövetett, hogy vérbe- íojtsa a magyar szabadságéért col. A magyarság és a dolgozó nép legádázabb és leg: Ijasabb eilen:ége. az osztrák császár rb r íegve húzódott palotája falai mögé. Ezen időben Európa több országában is fellángolt a szabadság tüze, a magyarság mégis, egyedül maradt, de elszigeteltségében is bá'ran és hősiesen vette, fel a harcot a hatalmas iuierőy ben lévő . elnyomó ellen., Dózsa György népe magára ébredt. A zsuppfedeles falusi házak udvurán kaszákat egyengettek, hogy ggyéb fegyver hiányában kaszával é? va?vi1láv'al áll járnak ellen az elnyomónak Ahol Kossuth beszélt, ahol Petőfi gyújtó verseit olvcS'ák. tömegesen álltak be a fiatal hadseregbe, léptek a honvédség soraiba és kezdetét vette az £ harc, cmely a szabadság:zere<ő népek örök dicsőségét és az elnyomók örök szégyené hirdei A honvédség, a nép hadserege győzelmei . győzelemre, di: dalt diadalra aratott. D-mjanich tábornok Szolnoknál verte meg a túlerőben lévő ellenséget, a lengyel származású Bem pedig Erdélyben -mért súlyosabbnál súlyosabb csapások-1 a császár seregeire. A nép megmu'a ta ereje! s a nép erejétől megremegett nemcsak az osztrák császári ház, hanem rettegés fogta el a világ vak mennyi elnyomóját- Az elnyomók, a kizsákmányolok a szabadság olfojtói — mint mindig a történelem során *— most is összefogtak. A közös cél vezet e őket: vérbefojtani a szabad ágot. . A cár, a legnagyobb tárnok, segítséget küldött az osztrák császárnak, s a magyar szabadság 1849 augusz us 13-án Világa náj Rüdiger cári tábornok lábai elé hullt. Az a szab dság, amiért Dózsa parasztjai h reol ak, az a szab.dság, amit a feudális urak iizes trónon hamvasztottuk ej- néhány év:zázad múlva ismét él-e re kelt. Rákóczi kurucai kék let ék életre. Dózsa és Rákóczi harcának folytatása volt az 1848- s szabadságharc. A szabadságért folyó harcokat mindig' dudál és dicsőség jellemezte, mert ezek a harcok a nép harcai voltak, mer. neme. •ek és igazságosak voltak, mei* az emberiség szebb jövőjéért folytak. Ma-, amikor a£ 1848-i sZab:d- ságharc ünnepét üljük, sokszoros hálával kell gondolnunk a hatalmas Szovjetunióra és sn- nak nagy és bölcs veze őjére, Sztálin elvtársra. Az a szabadságharc, & proletárforradalom, ami; Lenin és Sztálin e'v árgak 1917. októberében diadalra vittek, az egyetemes dolgozó emberiség boldog, bb jövőjéért indult s éppen azon a földön ahonn n a cár annakidején útnak indította az 1848-i ma gyúr sz bad- ságharc elnyomói., vérbefojtói Mi ápoljuk haj adó hagyományainkat, mi erőt merítünk hal-dó hagyományainkból éppen agy, mint Lenin és Sztálin élvtársak nagyszerű példáiból, dicsőséges harcaiból. , Rákosi elvlárs. amikor válaszolt a születésnapján elhangzott üdvözlő beszédekre, többek közÖ:t ezeket mondta: —- „Ne- kem. -. uz u. szerencse jutott osz- ályrészül,“ hogy közvetlen tanítványa lehe tem korszakunk két -legzseniálisabb tanítójának, a (fagy, Leninnek1 és az egész ha- 1- dó emberiség -bölcs veze őjé- nek, a magyar nép igaz barát iának, Sztálin ejyfársnak. Én tudatában voltam ann k, hogy ez a tanítás különösen kötelez és ez még külön erőforrás - vo! szál momra. A másik erőforrás volt az s tuda;, a reménynek uz a bizonyossága hogy a magyar , npp, amely évszázadok óta -min- Idénüft ott volt, .hol ■ forradalommal, szabadságharccal kellett küzdeni az emberi haladásér', begy az a masy.r nép. amely nemcsak szorgalmas, bá'oi\ öntud vos és hazaszerető, de haladó is, ha üt a történelmi óra nem fogja, elszalasztani azt az alkalmit,.-hogy rálépjen a győzelmes szocializmus építésének utjár-..’1 ( Az idő eljött s mi, a hatalma Szoyje unió Segit'égével megvalósítottuk azt, amiről Petőfi a szab dsáa lánalelkü köbőie cs . k álmodozhatott, ami ér* fia- al életé adta. A harc most már nem a sz: badság kivívásáért, hanem megtartásáért folyik és ezzel a h.rccal a szántóföldeken, és a munkaPadpk mellett kell győzedelmeskednünk. Ez a hűre éppen úgy igaz hazafis ágot követel, mint az s harc. amely a szabadság kivívásáéi* folyt Az a dolgozó paraszt, aki teljesiti be. dási kötelezet ségét, aki kel- 'ő időben elveti a magot, ez az mari munkás aki normáját tul- zárnyalva küzd a terv ultelje- nitécéér1, tonu=ágo tesz igaz hazaik ágáról s méltó u óda azoknak a hő-öltnek, akik 1348-ban életüket adták a szabadságért. 'Takács Elemér A nagykanizsai üveggyárnál szerdád délután összevont üzemi értekezletet tartottak, amelynek az volt a célja, hogy megbeszél jék a termelési értekezlet előkészítését. A pártszervezet vezetősége, az üzemi bizottság, az igazgató és a műszakiak mindannyian felkészülve, kész javallatokkal jöttek erre az értekezletre — Már csak néhány nap választ el bennünket a termelési értekezlettől — mondja Csábi elvtárs. a vállalat igazgatója —-, ezt a néhány napot használjuk fél arra, ‘ hogy .munkánk mellett minél többet foglalkozzunk a dolgozókkal Ha a dolgozóknak megmagyarázzuk, hogy a jó értekezlet mily nagy lenditője a gyár munkájának s hogy menynyire szükség Tan minden egj es dolgozó ja va$?atára. észrevételére, ha megértetjük velük, hogy nem csupán munkájukkal segítik teljesíteni a tervet, hanem az ó javaslataik is nagyon fontosak a tervtel jesités szempontjából, akkor nem fordul e!ö. hogy egyes dolgozók különböző kifogásokkal elmaradnak az értekezletről. — A pártszervezet, az üb és a műszakiak beszéltek már arról — folytatta Csábi elvtárs — mi okozta lemaradásunkat az előző két hónapban A dolgozók azonban nem foglalkoztak a kérdéssel. Úgy néz ki a dolog, mintha csak mi, tudnánk a hiányosságokról — , a magunk hibáiról és a dolgozók hibáiról, az objektiv nehézségekről és a munkafő- gyelem lazaságából folyó időszakos visszaesésekről. Úgy néz ki a dolog, mintha a dolgozók közömbösek lennének a terv teljesítése vagy nem teljesítése iránt. — Ha a dolgozókat jól élőké sziljük az értekezletre, akkor áprsl?* 1, iiszí elei ere a munkaversenv olyan méreteket ölt, amilyenre még nem volt példa a ml üzemünkben. A dolgozók tervezgetnek, hogy milyen munkai elaj án! ásókkal ünnepeljék a felszabadulás ünnepét. Egyre több szó hangzik el arról, mit jelentett nekik április 4. Mindjobban felismerik a felszabadulás ünnepének hatalmas jelentőségét. Magukon keresztül mérik a szabadságot, magukon ke resztül ismerik fel a béke felbe csülhetetlen értékét Ezért a sza badságért, ezért a békéért, amit a Szovjetuniótól kaptunk, jő munkával akarnak fizetni, de a mi feladatunk az, hogy segítsünk nekik, hogy jó szándékukat, hálájuk kifejezését valóra is válthassák Jamniczky József hutamester arról beszélt, hogy. az utóbbi Időben rilanylialj a imni ka verteil}'. — Nem tartottuk eléggé ébren a versenyszellemet — mondja. - I Ez egyaránt hibája a pártszerve zetnek, az üb-nek és a műszaki aknak. A kollektiv szellem pedig nemcsak hogy jaem javult, hanem egyenesen rosszabbodott Már az értekezlet előkészítésénél arra kell törekednünk, hogy rá vezessük a dolgozókat, mennyire fontos a termelés növelésének elősegítésénél a jó kollektiv szellem. Rá kell vezetnünk a dolgozó kát, hogy harcoljanak a kollektiv szellem megjavításáért es az értekezleten mondják el javasla taikat. Wilci Zsigmondié, az üzemi pártszervezet titkára elmondta, hogy az egyik üvegfúvó, amikor a selejttel kapcsolatban szólt ne ki, durva hangon azt kérdezte tőle: „Ki maga itt tulajdonképpen. Menjen a.,.“ és, meg is mondta hová menjen. — Ezt a fegyelmetlenséget nem tűrhetjük tovább — mondta Wild Zslgmondné. — A piirlszerve?el is aa«yon etűé/ő voll. Nem mindig lépett fel kellő erély- lyel, de hiba volt az is, hogy az üzemben» dolgozó kommunistáik, a szakszervezeti aktívák és a műszakiak nem mindig nyújtottak kellő segítséget a munkafegyelem megszilárdítására. Akik résztvettek ezen az értekezleten, valamennyien hozzászóltak. Forgács, Krasowszky és Németh elvtársak élesen tárták fel a hiányosságokat, de mindjárt javaslatokat is tettek arra, hogyan lehet és hogyan kell megjavítani a munkát s javaslatot •tettek arra is, hogyan foglalkozzanak a dolgozókkal, hogy a néhány nap múlva megtartandó termelési értekezlet valóban a termelés érdekeit szolgálja Békési József, az üb elnöke, amikor válaszolt a hozzászólásokra, többek között ezeket mondta: — Már az értekezlet előtt ismertetni - Jcell a dolgozókkal, mit jelent a tervfelbontás A dolgozó, ha a tervet felbont juk, nemcsak azt tudja, amit ma kell elvégeznie, hanem azt is tudja, mi lesz a holnapi és a holnaputáni munkája. Előkészülhet rá. Biztosíthatja a szerszámokat melyek a munka elvégzéséhez szükségesek. Ha valóban terv szerűen dolgozunk, nem fordul elő a lödörgés, megszüntethetjük íz üzemen belüli munkanélküliséget. A kollektiv szellemet is megjavíthatjuk, ha többet fog- 'átkozunk a dolgozókkal. Az összevont üzemi értekezleten foglalkoztak a munkavédelem kérd éheivel Is. Csábi elvtárs kifogásolta a «tegye! munkavédelmi konferencián elhangzott felszólalást, mely szerint az üveggyárnál a dolgozókat nem látják el munkaruhával — Én ki akar1 m adni a «runks ruhákat — mondja Csábi elv- társ- — A ruhákat már meg is vásároltuk, äß a könnyűipari minisztérium nem engedélyezte azok kiadását. Az üveggyárakban két évenként cserélik a munkaruhákat, a két év pedig még nem járt le a kiadás óta. A védőételeket rendesen megkap“ iák a dolgozók tehát szabályfa- lanságot nem követtünk el. Kifogásolták azt is az értekezleten, hogy a megyei munkavédelmi ' bizottságtól még egyetlea esetben sem jártak az üveggyárban. A SzOT is eléggé elhanyagolja őket. ígérik a látogatást, de az Ígéretet nem valósítják meg. A. legtöbb segítséget p szakmaközi bizottságtól kapják. Most, amikor termelési értekezletre készülnek, most, amikor úgy akarják előkészíteni a termelési értekezletet, hogy az se- gitse őket az előző havi lemaradás behozására, feltétlenül szükséges lett volna, hogy munkájukhoz a SzOT megyei elnöksége is több segítséget adjon Habár sok még a hiányosság, a «inio‘»éí»i munka az utóbbi időben ?e*ei»«ékemyeffi javait, Az összevont üzemi értekezlet, amely mintegy elöhangja volt a termelési értekezletnek, felszínre ‘hozta mindazokat a ‘kérdéseket, amelyek szorosan a termelés javításához tartoznak, amelyek kulcsává válhatnak a tervtelje3i- tésnek. Ehhez természetesen elsősorban az szükséges' hogy a ■ dolgozókat valójában úgy készít- j sék fel a termelési értekezletre, I mint ahogy azt itt megbeszélték! Fokozott gondot fordítsanak iskolabizottságaink a beiskolázásra Párfüt)k és kormányunk nagy rondot fordít, a jövő szakembereinek tanítására. Nem ehet közömbös senki számára, hogy kit javasolnak fetsőbb iskolákra. Éppen ezért, amikor a do gozók ryermekej. elvégezik az á latinos iskola nyolc osz’á yát. vá -•ásókban és községekben a pe* dagó^u ok és -z i«kolabizott?á- gok nagy a’aposs ággal kelé, '-ogv iavaso ja nak egy-cgy tanú lót a továbbtanu’ásra. Nézzük meg, g téren az andráshidai iskolában az iskolabizottság milyen munkát veszett, A községben 12 dogozó pa reszt gyermeke végezi el ez évben az álta’ános isko’a nyo'c iíztálvát. Ezek közül1 11 tovább tkar tanulón, egv pedig a molnár szakmát akarja elsajátítani Az iskolabizottság a pártszervezet titkárának jelenlétével egyejjr ként tárgyasa meg a tanulók felsőbb iskolákba való javas..a- tát. Figyelembe vették a szociális összeféte’t s nagy gondot for. ditottak arra, hogy azokat java- so'ják az iskolákra, akik jó szakemberré fognak válni, akik. re a párt és a kormány a jövő. ben biztosan számhhat. Az isko'iJbizottság hosszasan beszélgetett Nyakas István tanulóról- őrüknek annak, hogy á fiata' tanulónak nagy kedve van a molnár szakmához, azonban be szé’getésük közben elmondották, hogy az iskola egyik legjobb tanulója s megvan a képesség© arra hogy felsőbb iskolában is rnegá,’ja helyét. Ezzel a fiatallal ‘öbbizben foglalkoznak, hogy tanuljon tovább. Az iekolab'zotí- ság a tanulókkal és szü’őkkeF egyénileg elbeszélget s igv késsi^ tik el a beiskolázási tervei
