Zala, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-30 / 76. szám

Iskolánk április 4-re késsül A Szovjet Hadsereg győzelme visszaadta függetlenségünket, le­hetővé tette, hogy a magyar mun­kásosztály, a dolgozó parasztság elnyomott népünk végre maga vegye kezébe sorsának irányivá sát. Üzemeink, bányáink dolgozói a Rákosi elvtárs születésnapja tisz­teletére indult verseny tapaszta­latait felhasználva készülnek újabb, az eddigieknél is nagyobb feladatok megvalósítására. Azok­ban a bányákban, Üzemekben ahol március 9-ig teljesítették vagy túlteljesítették a vállaláso­kat, újabb feladatokat tűztek ma­guk elé, hogy hazánk felszabadí­tásának nagy ünnepéhez méltó munlcagyözelmekkel, a szocialista kötelezettségvállalások teljesité- sével bizonyíthassák hűségüket és hálájukat nagy felszabadítónk, a Szovjetunió iránt. Nekünk, ta­nulóknak is az a feladatunk, hogy azokat a vállalásokat, amiket Rákosi elvtárs 60. születésnapjára tettünk, tovább fejlesszük, tanu­lási tapasztalatainkat egymásnak átadjuk. Osztályunk, a II/B. osztály kezdeményezésével az összes osztály között tanulmá­nyi versenyt indítottunk. A ta­nulók párosversenyben vannak egymással. Ez a verseny annyit jelent ^ hogy mindenki még job­ban tanul és igy még jobb ered­ményeket tudunk felmutatni. Felszabadulásunk ünnepére kul­túrműsorral készülünk, uj sport, pályát, építünk. Andráséit Margit Keszthely, Mezőgazdasági technikum. Szüli szer vezeti aktivált segítsége A Dunántúli Fű részeimet megja­vult a szakszervezeti munka, össze­hívtuk a szakszervezeti vezetőséget és megtárgyaltuk a hibákat, a tenni­valókat. A szakszervezeti aktívák ‘nagy segítséget nyújtottak az ápri­lis á.rc történő felajánlás megtételé. nel a dolgozóknak, akik vállalták, hogy április havi tervüket 2 nappal határidő előtt teljesitik. A tiltakozó nagygyűlésen a dol­gozók megvetették és elítéltek a bakíCtiumhabon* aljas szervezőit, Csaparios József. TERV UNKET TELJ ESITETTÜK A. lanti Fűrészüzemben a p Értcsoportok és a páríbizalmiak megválasztása után Iellendült a politikai munka. A bizalmiak szorosan együtt dolgoznak a csoportban lévő elvtársikkal és méq jobb teljesítményre buzditj ák a párdonkívüli dolgozókat- Rákosi elvtárs 60- születésnapjára tett felajánlásunk is a párt. csoport, bizalmiak jó megszervezésének az eredménye, a jó fel- világosító és nevelő munkájuk folytán dolgozóink vállalták, hogy ez első negyedévi tervüket 5 nappal előbb befejezik- Ezt a fel­ni árlásuckat teljesítettük is. Az április í-i felajánlásunkban a pÉribizalmieink és a tagjaink kellő felvilágosító, politikai mun. kávai szintén közreműködtek és így szt a vállalást tettük, hogy az április havi tervünket 2 nappal előbb befejezzük. Szabó Ferenc. JaDkapusztáról jelentik Mi, jankapusztai állami gazdaság- gépcsoportja dolgozói npr, -1, felsza­badulásunk 7. évfordulójának tiszte Jetére vállaljuk, hogy a gépi munkát 3 f-ü százalék átlagteljesítmény alap. ján fogjuk végezni. Folyó hő 17-től, a tavaszi munkák beindulásától kezdve a fentnevezetfc százalékot tartjuk". Csendes Ferenc. Mi, zala szombat fai dolgozók nagy lelkesedéssel készülünk április 4-éiiek méltó megünneplésére. A szombati gazdagyülésen Molnár István szólalt fel és mondotta: — Igaz, hagy még községünk határában egyes helyeken hó és víz van, de április 4-rc a ta­vasziak vetését elvégezzük. A hétfőn megtartott tojás- és ba. .romfibegyüjtés is azt mutatta, hogy a dolgozók átérezték felszabadulá. sunk ünnepét. A tojás- és barom«, beadást 100 százalékra teljesítették. Csekc Károly és Németh Józse^ tszes.tagok .egész évi tojás- és ba- xomfibeadásukat teljesítettek. Danes István Zalaszombatfa A gyautagyái* teli munkája A íéU foglalkoztatásra beálli. főtt fűzfaesirázta-tásrn berakott 05 mássá . fűzfavesszőt 16 nap matt hozzuk bán tol ásna kész állapotba a 21 nap helyett- A kirsirázott fűzfavesszőt április ~-ára exportképes állapotba hozzuk és kötegeljük. A liántolást és szárítást úgy végezzük, hogy a minőségi áru. uiál előírtnál is tökéletesebb árut állítsunk elő- A munkákat két brigádban és két műszak­ban végezzük s a dolgozókkal megismertetjük Kövécs Béla. Beledé István és Császár József m u n kamóds z er é t. Tóth József és Kovács József gépészek vállalták, hogy a csí­ráz tatáshoz szükséges gőzt a fűtőanyag legtökéletesebb fel- használásával biztosítják s napi 9 mázsa -szén helyett 8 mázsát fognak felhasználni. Juhász Ferenc UJ BOLGÁR FILMEK Ez év márciusában fejezi be a bolgár filmgyártás a „Danka" cí­mű bolgár játékfilmet, amely a felszabadulás előtti bolgár dohány­gyári munkáslányok és munkásnők életét eleveníti meg. Az „Iga alatt" és ..Mi földünk" című játékfilmeket is forgatják már. A „Mi földünk" a bolgár haza hű fiainak éberségé­ről, illetve a határőrök önfeláldozó hősiességéről szól. Készül az -Ének az emberről" cí­mű film is, amely Nikola Jonkov bolgár költő életét és forradalmi tevékenységét eleveniií meg. Előkészületben van a „Szep­emberiek" ciruóí játékfilm is, amely az 1923 évi bolgár munkásparaszt felkelésről szól. . A dokumentációs filmstúdióban „Szövetkezeti mezők hőse" és „Dol­gozók küldötte" címmel forgatnak filmeket. Az első Tito ellenes tar­talmával emelkedik ki, a második oedig a falusi népi tanácsok mun­káját ismerteti. Vasárnap, IÜ52. műre. 30. BÄKONAKON KEZDŐDÖTT T 936-ot irtak. Sokan azt hit- ték Nagybakónakon, hogy nem is lehetne máskép, mint ahogy azt Müller Károly plébá­nos és Kosa Sándor körjegyző ur mondta. Ami a községben tör­tént, kifelé úgy látszott, a faluért van, de kevesen látták azt, hogy mögötte aljas érdekek húzódnak. Érdemes belelapozni a Zalai Köz­löny 1936. julius 10-1 számába. A kis templom nem képes befogadni a hiveket, ezért szük­ség van a templom nagyobbitá- sára A plébánosnak segítségére van Kosa. Sándor körjegyző, aki teljes erejével támogatja a temp- lomcpitési mozgalmat _ Salamon Lajos és családjának 40 ezer tégla adományozása után csak­hamar jött a község többi la­kosa is. Zoltán Eoldizsár, Gál János, Varga János, Lukácsi Sán­dor, Zsiga János példáján felbuz­dulva, mindenki hozta a maga filléreit.”" Keserves fillérek voltak ezek. Vájjon mit mondanak ma a nagy- bakónakiak buzgóságulc szorgal­mazóiról ? Tíósa Sándor, mint körjegyző nem sietett filléreivel a templom- épitéséhez, De arra volt gondja, hogy aki hozzáhasonlóan fukar­kodott, arra mégegyszer annyi adót vetett ki. s be is vasalta az összeget. A Zalai Közlöny azt irta, hogy kanizsai munkások végzik az építkezést. Igaz, hogy szakmunkások onnan jöttek, de a segédmunkásokat, a fogatokat a községnek kellett állítani. In­gyen. Aki nem vállalta azt meg­látogatták a csendőrök. Vokosz- lovics Radonét háromizben is el­hajtották téglát és maltert hor­dárai. Kedli Mária sem volt keve­sebbszer. Amikor a munkát már mindenki unta, a csendőrök nem fukarkodtak a biztató pofonok kai sem. Müller Károly, akkori plébános mindezt áhítattal nézte. Azt mondogatta: csak dolgozza­tok híveim, majd a lusták meg- bünhödnek a másvilágon. Tp sténként szükkörü baráti vacsorákon a csendőrökkel beszélte meg, hogyan biztosítsák másnapja a munkaerőt. Kosa Sándor körjegyző ur hasznos ta­nácsokat adott. Tapasztalat teszi a mestert, s ebben nála nem volt hiány. Ha három dolgozó paraszt ügyes-bajos dolgával egyszerre kereste fel irodájában, röviden fejezte ki vélekedését róluk: _ Kettő azoimal menjen ki, me rt nagy büdösség van. A bakónakiak nem csoda, ha ha nem felejtenek. Sokat tűrtek, szenvedtek. A köves útról sem tudnak megfeledkezni. 1938-ban épült. Az állam kiutalta a pénzt a körjegyzőségnek s megkezdő­dött az útépítés. Kosa Sándor körjegyző akkor sem fukarkodott az ötletekkel. A munkaerőt a falu dolgozóiból biztosította. Ingyen. A kiutalt pénzből — ma már mindenki tudja miért — a dol­gozó parasztok munkabérére nem elett. A község dolgozóinak fel­tűnt, hogy a körjegyző ur abban az évben villát, szőlőt vett s rá­adásul egy uj gépkocsit. Ebből a pénzbői telett mindenre, az esti lakomákra is, melyeken a csendőröket igazi áhítattal, fele­baráti szeretettel Müller Károly plébános üdvözölte. Erről csak maguk leütött be­széltek a bakónakiak, mert a hangos szóért bcvonultatás, in­ternálás volt a válasz. A mikor Bakónakra betoppan- tak a szovjet katonák, a dolgozó parasztok félve fogadták őket. Kósa Sándor körjegyző ur híresztelése alapos munkát vég­zett. De ahogy eltűntek az utolsó német katonák, úgy foszlott szerte ez az ijedelem is. Amikor Kósa Sándor látta a dolgozó pa­rasztok „pálfordulását“, igyeke­zett elmenekülni. De ez nem si­került. Náci barátainak értéke­sebb volt saját bőrük megmen­tése s eléhez igénybevették a ba- kónakiak pénzén vásárolt autót is. Kósa Sándor körjegyző ur tak­tikát változtatott. Vokoszlovics- né, aki a szovjet katonák tol­mácsa volt, gyakran megjelent a községházán. Kósa Sándor úgy gondolta, hogy minden felejtve lesz, ha jóbarátságot igér s meg­osztja vele társaságát. Vokosz- lovicsné visszaemlékeztette arra az időre, amikor kidobatta az irodából. Kósa Sándor sirva kö- nyörgött, bocsánatot kért. Nem érezte magát biztonságban s Pécsre költözködött. „Tiszta- multu“ emberként szürke dolgozó lett a Borforgalmi Vállalatnál. Úgy gondolta, az évek elkoptat­ok a múltat, elkoptatták a ba­kónakiak emlékezetét is. Kósa Sándor és felesége most a nagykanizsai Borforgalmi Vál­lalatnál dolgoznak. Kosa Sándor műszaki vezető, akire rá van bízva megyénk borbegyüjtésének terve, annak megvalósítása. Nézzük meg röviden, hogy áll a horbegyüjtés. A kötelező beadás biztosítva van a tanácson keresztül, azonban a C-vétell terv — melynek telje sitése a vállalat, műszaki osztá- lyától függ — mindössze 14 szá zalékot ért el. Megyénk borbe- gyűjtése mindössze 57 százalékra van teljesítve. FA o ne feledkezzünk meg Kósa Sándor bakőnaki ba­rátairól sem. Gál János kulál; mindennel megpróbálkozik, hogy eltagadja a kulákságot.. Felaján lotta földjét, de igy scan sikerül a. kulákságbői kimosakodnia. Fiának már több sikerült, Buda­pesten a Rákosi Müvekben dol­gozik. ök örömmel fuvaroztak a templomépitkezésnél. s hajtottak másoltat is, de most a beadási szabotálják. Gál János kulák sem a tojásbeadásnak, sem a sertés leadásnak nem. tett eleget. Lukácsi Sándor, az akkori sze­keresek buzgó irányitója szintén elmaradt beadása teljesítésével. A múlt évi beadásával is tarto­zik, most az első negyedévi ba­romfibeadását sem teljesítette. Igyekszik ott. akadályozni a be­gyűjtést, ahol csalt lehet. Zsiga János példáján felbuz­dulva, mindenki hozta a magi- filléreit — irta a Zalai Közlöny. — Azonban most azt kell meg írni róla, hogy beadását nem akarja teljesíteni, a békekölcsön • jegyzésnél lebeszélte a dolgoz«/ parasztokat a jegyzésről azzal, hogy úgy sem kapják vissza Mást mond erről a napjainkban lezajlott tcivkölcsön negyedik sorsolása. \f arga János templomatyai ’ kötelességén kívül a rém­hírek tevékeny terjesztője. Nem tudni, neki mi a véleménye, de a nagybakőnakiak szerint c kettő nem fér össze. Nagybakónak dolgozó paraszt­jai egyre jobtí|an megértik pál­lunk szavát és leleplezik a köz ségben bujkáló ellenséget, a kle­rikális reakciót, akik az ünpe- rialista baktériumháboru gyilko­sainak szekértolói s a begyűjtés; uj életünk építésének akadályo zői. Nem feledkeznek meg arról az időről, amikor Kósa Sándor körjegyző ur teljhatalommal irá­nyította sorsukat S ebből az irányításból most sem kérnek — határozottan til­takoznak. Papszt László Petya Dubravin szorongva ült az iskola padjában és aggodalmaskodva figyelte Ivan FuMPjonovicsot, a ta­nítót, megírták a,fe első iskolai dol­gozatot, amelynek a tanító ezt a cí­met adta: „Elbeszélés magamról'*. — Magatokról, szüléitekről, ottho­notokról írjatok — magyarázta a tanító — hogyan éltek, hogyan vesz. tek részt az otthoni munkában! Petya nehezen látott a dolgozat írásához.’ Míg körülötte sereegtek a sebesen sikló tollak, a füzet első lapja előtte még mindig üresen fe­hérlett. A többinek könnyű írni, de milyen nehéz nekem — gondolta Petya —, hiszen alig tudok magam­ról valamit, csak amit a nagymama elmondott, £s eszébe jutott az is, hogy valahányszor a nagymama be­szélni kezdett a múltról, az emlékek­ről, mindjárt könny öntötte el a szemét. Aztán mégis megkezdte a dolgo­zat írását. Lesz, ahogy lesz — gon­dolta —, s amikor letette a tollat, érezte, hogy erre aligha kap kettes­nél jobb osztályzatot. Ezért ült most. olyan szorongva, mert tudta, ezen az órán kerül sor a dolgozatok ismerte­tésére. A tanító már meg is szólalt me­leg, baráti hangján: — Jól van, gyerekék, elég jó dob gozatot írtatok. Mondhatom tetszett az első munkátok _ Sok jó dolgozat van és a jók között is van egy. amely, de különben mit, 1 reszeljek róla — inkább felolvasom! Levette a legfelső füzetet, maga elé tette. Az osztály elcsendesedett és. a tanító megkezdte az olvasást: DOLGOZAT Irta: Viktor Petrov „A nagymamával élünk kettes­ben Petya meghallotta az első monda- tot és a szíve összeszorult, a feje zú­gott és a szeme előtt színes szivár­ványkarikák táncoltak. Hiszen ez az ő mondata, dolgozata első páT szaval A tanító olvasta, tovább; „A nagymamát Darja Eomanová- nak hívják, engem Pjotr Dubravin. nak. De lehet, hogy nem is Dubravin és nem is Pjotr vagyok. Ezt sem tu­dom, de nem tudja a nagymama sem. És senki az egész kolhozban. 194.S júliusában — ahogy nagymama el­mondta — amikor a fasiszták Voro- nyezshez értek és mindenki elhagyta a várost, a nagymama is elindult Kelet felé. Két asszony csatlakozott hozzá, az egyik bőröndöt cipelt és nagy batyut a hátán-, a másik egy kis gyermeket, aki a karjában aludt Ez a gyermek én voltam. Ilengcleg nép vándorolt az utcán, s ahogy a nagymama mondta-, a fasiszták re­pülőgépekről lőttek ránk és bombá­kat dobtak le... Arnika' Kovája Usz- many falu határába ériünk, -megint bombázott egy repülőgép. A nagy­mama kezén cs fején megsebesült, s amikor magához tért, fehér kórházi ágyban feküdt. Én is ott voltam mellette, mindkét lábamon megsebe- sültem ... Az asszonynak, akinek a karján aludtam, nyomaveszeit és nyomtalanul eltűnt társnője is, aki a bőröndöt és a batyut cipelte;- Ami­kor u nagymama fel gyógy ült, magá­hoz vett, elesett fia után Pjölrn-tíÍA nevezett és a Dubravin is a nagy­mama fiának neve. A -nagymama, ha kicsit hangos is, igen jó asszony. Mindenben segítek neki az otthoni munkában, még pad, lót is mosok. Jól élünk a nagy marná- val, mindenki gondoskodik rólunk, a kolhoz is, a falusi szovjet is. Anton Grigorjevics, a párttitkár olyan, mint. ha rokonunk lenne, gyakran ellátó, gat hozzánk és a nagymamát marná- nolle nevezi. Most valószínűleg 15 éves vagyok, Iskolába járok, szorgalmasan tanu­lok, nyáron pedig a kolhoz méhészé­nek segítek a méhek gondozásában. Ha elvégzem az iskolát, beiratkozom az egyetemre, mert szeretnék minél többet tudni. Nagymama azt -mond­ja, ha sokat tanulók, talán fel tudom kutatni az apámat. Sokszor mondo­gatja a nagymama azt is, hogy min­dennek a háború az oka, s azért kell erőseknek lennünk, azért kell harcol- n-unk a békéért, hogy ne legyen töb­bé háború. Anyámat is a háború ölte meg, a háború miatt maradtam anyátlanul és apátiamul... Pedig apám tálán cl, de hogyan tálaljul: meg egymást? Ha tudnám, mi az igazi nevem, könnyebben menne, de így — ki tudja, megtalálorn.c vala­ha? Hiszen én Pjotr Dubravin va­gyok és lehet, hogy ó. egy — Iván Yasaüjevet keress Az osztályban mély csend volt. Mindenki Pjotrra nézett, akinek sze„ me könnyesen fénylett. A tanító las­san letette a füzetet és. halkan eay. nyit mondott: — Te1yn._no.gygv. s?ép dolgoséi# ériéi Zalaszombatfa sem marad el

Next

/
Oldalképek
Tartalom