Zala, 1952. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1952-02-10 / 34. szám

A zalaíárnoki gépállomás vezetősége megfeledkezett a verseny nyilvánosságáról 'Ö’épáHoütiáft'airtfc dolgozói. va­)iamennyi©n teffek fete járásokat Rákosi elvtárs születésnapjá- ;nak tiszteletére és most egymás­sal vertsenyezve igyekeznek tel­jesíteni vállplásEdkaiW melyek­nek serkentője a verseny rend­szeres értékelése. A zalatárnoki gépállomáson is lelkesen tiették meg a do.gozók Íéj3 jáni’ ásaikat és mímel m ere Jükkel igyekeznek, hogy aafc telije- riteék is. Akaratok erejét bizonyítja az. amivel wltmermyien büsz­kén dicsekednek: az ekéka. 21 nappal a vállalt határidő, feb­ruár 25-e élőit kijavító.fák. Borsos elvtárs, a gépállomá> veze'ője és Tóth elvtárs, a fő- gépész elmondják sorba, eredmé­nyeiké; és hibáikat, kifogásolják az éDii kezéseksí. _ . — Nincs elég helyünk a tavi tásra. meg a'ka'részhiánymnlí is van és ez akadályozza mun­kánkat — mondja Tóth elvtárs — De eredményeink is vannak, üzemképes Megjavítottak már 4 cséplőgépet is, pedig ezeket utoljára hagyják, inert később lesz rájuk szükség. Az eddigi eredményeik az1 bi­zonyítják, hogy a zalatárnoki gépállomás dolgozói jó munkát végeznek és teljesíteni akarják Ígéretüket. — A brigádok versenyeznek egymással — mondja Borsos elv. -árs. — Külön működik a diffe- rendál-szerelő brigád és a spe- ciál-szerelő brigád, egymá-® 1 versenyben. De versenyben van­nak a céplőgépsecrelő brigád tagjai is. Borsos elvtárs ismeri ki-kivel van versenyben Mind ezt egy jó vezetőnek ludni is keli; mert es:k igy tudja ellenőrizni a verseny helyes menetét. Egyről azonbun elfeledkezett Bor-'os elvtárs. Nehezen tudj azt megmondani, hogy mikor is volt értékelve a verseny. Erre csak annyit mond: — Ezt a munkalapok alapján értékeljük a bérelszámoláskor Ha nem mondatná, hogy van verseny fel el ős is a gépállomáson nem venné észre senki. mert a munkája nem látszik meg. A gépállomás faliújság járói az eső, a hó még a felé­ket is levitte, mert nem volt ami azt megvédje. Az elhagyod lábLa emlékezte arra, hogy if kellene foglalkozni s versennyel A verseny ábláról, melynek ni vatűíp. hogy a- dolgozók legújabb eredményeit mutassa és az el­maradókat sei-kenf.se s hogy mindenki ismerje a gépállomás élenjáró dolgozóit; nem Ind senki seujmii. Borsos és Tóth elvtársiknak nagyobb gondo* kell for dir'.ni a versenyre, amely az igére; telje­sítésének alapja. A gépállomás pártszervezete és vezetőrége adjon több segi?- ?égef a dolgozók egészséges kez­dem ényezéreihez, értékeljék a versenyt rendszeresen és ezze] biz tori fsak © dolgozók lelkesedé séfnek és munkájának további eredményeit. ' EGY KOREAI VASUTAS Egy alkalommal vasutasokkal találkozott a Koreában járt ma- gyár nőküldöttség, Szerényen kérték a delegációt, hogy adja át forró üdvözletüket a magyar vasutasoknak Egyikük — Hon Jen Szip mozdonyvezető — mel­lén kitüntetés csillogott: az ,,Ál lami Zászlórend“ I. fokozata. Vájjon miért kapta ezt a magas kitüntetést? Elmondta. Törté. nete a koreai vasutasok minden­napi munkájának története. így dolgoznak ma valamennyien. Nemrégiben egyedül kellett el­vezetnie eqy 26 kocsiból álló lő­szer. és fegyverrakományt a front­ra. Nehéz feladati de senkii, som tudfak mellé adni. Nem nőit ember. Hon Jen Szip vállalta az utat. A hosszutestü fénytelen festé­sű mozdony rohanva húzta a va­gonsort. Hon Jen Szip a hold sápadt fénye mellett alig látott valamit. A csillogó, kanyargó sínpárt figyelte. Nem egyszer megtörtént már vele, hogy rövid­del érkezése előtt szétbombázták a sint és ha nem veszi észre messziről, beleszalad a bomba­tölcsérbe. Úgy vigyázott cnind'g a gépére s a fontos rakományra, mint a szeme fényére. Több puskalövésf hallott. Ez ■zel jelezték az ellenséges repülő közeledtét. Hon Jen Szip félné, zott az égre- A halvány fény­ben is jót látszott a mozdony úszó füstje. — Csak észre ne ve­gyék— gondolta magában —, mert ha egy vagont is eltalálnak, sorra felrobban az egész. Hirtelen ejtőernyőn lógó világi- tógyertya gyulladt ki a feje fe­lett. Aztán méqegy. majd a har. madik. Az amerikai repülő meglátta a vonaffüstöt. Nappali világosság támadt a kornyéken. Most cnit tegyen? A gépkocsid: ilyenkor mozdulatlanul megállnak, vagy behajtónak a fák alá, kukoricásba. Eggyéolvad- natc a környezetükkel• AZokaj ritkán veszik észre. De mit te­gyen 6. aki oda van kötve a sí­nekhez? Ha megáll. jazonnal el. találják. Eqy megoldás van: ro. hanni, ahogy bírja a mozdony, így is biztosan látják. de ha sze­rencséje van nem találják el. De újra két világ’}ó gyertya lobbant jel előtte, talán egy kilo­méterre. Üldözi ez az átkozott dögkeselyű! Már a fél szerelvény átszaladt ff. gyertya alatti ponton, amikor éles sivitási hallott s már rob­bant is, mintegy harminc méter. re a szerelvény mögötst. Aztán újabb robbanás. Tudta. erezte, hogy a repülő ott van éppen fö. lőtté­re pülő ledob fa a harmadik. Megfordult. Mos-t vélte csak észre, hogy hátulról a harmadik kocsi ég. Mindig erősödtek, ma qasabbra nyúltak a lángnyelvek. A szél kezdte átcsapni a tüzet a mögötte lévő kocsira is. Most mit tegyen? Még csap, a ponyva ég, de néhány perc múl­va felrobbanhat a lőszer is• Nem szabad továbbmennie? Rácsapott a fékre. Hosszan csuszoiht a moz­dony, amíg megállt. Leugrott a gépről és rohanni kezdett hátra­felé. Az amerikai repülőgép azonban ismét megjelent. Újabb világitó. qyertya gyulladt ki. Most már jáfszva eltalálják .a vonatot gondolta keserűen. Nagyszerű célpont az éqő kocsi, a füstölgő mozdony, a kivilágított szerel vény. De rohant tovább­Hirtelen géppuska kattogást hallott. Felnézett A vUágitógO- lyók nem a földről szálltak, ha­nem magasan, vízszintesen úsztak a levegőben. Ujjongó kiáltás fórt ki belőle: hurrá! a mi repülő­ink Megmenekült a vonat! mellette. Megpróbálta a lángoló ponyvát lerántani, de azonnal ab. bahagifta- Nem bír] vele, a láng nyelvek már a fába is belekaptak. Odaugrott az égő kocsi mögé. Le kell kapcsolni a mögötte lévő két vagont! A fűz közvetlen közelről perzselte az arcát. Csak még néhány percig ne robbanjon, mert akkor mindennek vége! Hiába várnák a ka/onák a löszért. A vaskapocs majd IcvHfe az ujját, amikor szétpattant. Neki- nyomta a vállát a kéf kocsinak és tolni kezdte visszafelé. A lej­tős utón eqy re gyorsabban gu­rult a Icát kocsi — sebaj — gon. dolfa — két kilométeren belül megáll. Visszaszaladt az égő ko. csiíioz. Felkapott egy lapos fada­rabot és a hátsó kereke alá tette nehogy az is leguruljon. Az fán az égő vagont lekapcsolta a töb­bitől. Sikerült. Rohant a mos- donyhoz, A fáradságtól szinte ráesett az inditókarra. A moz. dony valósággal elöreugrobt és száguldani kezdett. Alig ért 2 t elhívás a Göcseji Gyűjtemény támogatóihozI (Mars tár 1), hogy segítségükkor a hiányzó adatokat pótold ős igv a korábbi gyűjtések auvagáf 1«: leltározni és kiállítani Ichos sen. Békebizottságaiuk muuká;árói nem tesznek eleget, szigorúan bün­tessék meg. Lakatos Ferenc azt mondta: — Itt az ideje, hogy a késlekedőket is megtanítsuk az ál­lampolgári. kötelezettségek betar­tására. A békegyűlós résztvevői foga­dalmat tettek, hogy Rákosi elvtárs születésnapjára 85 köbméter kavi­csot bányásznak es abból a köség mellékutait megjavítják. A teibe- SToIgáltatást 20 százalékkal tűl.el- jesítik. Németh Rózsi boldogsága Az Állami Könyvterjesztő Válla lat zalaegerszegi boltjába benyit egy leány és mosolyog. Megáll a pult előtt, lehúzza kesztyűjét és megszólal: — Kérem Kalinin: Kommunista nevelés; Zisz: Kommunista erkölcs és Makarenko: Uj ember kovácsa című könyveket,' — Csak nem valami könyvtár részére vásárolja ezeket? Látogatás a novai Vörös Zászló A novai Vörös Zászló iermeiö- szövctkezelben serényen folynak a tervkészítési munkák. A nö­vénytermesztési tervben szerepel a gumipitypang, a ggapof is, mert a nagyüzemi gazdálkodás, ban ez is lehetővé vált, hogy több nyersanyagot termeljenek fejlődő iparunk számára. Ma. ha, valaki uégignéz a"on a 346 hold földön, ahol a korszerű agrotechnika alkalmazásával a határban a legszebb keresztsoros vetésű búzát találni, el sem hiszi, hogy ez a föld valamikor sok apró parcellától színesedett. Pál Jánosné, a csoport elnöké­nek felesége jól emlékszik arra az időre, amikor 1949 augusztu­sában 12 család elindult a szövet­kezeti gazdálkodás utján, 105 hold földön, amely szerte a ha. tárban 9l darabban, egymástól távol volt. — Ha eszembe jut az első évi aratás, amikor már közösen dol­goztunk — mondja Pál Jánosné — eszembe jutnak legnehezebb nap ja ink a kezde ti nehézségekkel Kevés vop az igaerő is .Vetésünk keljünk, de mire kiértünk már sokszor hevesen tűzött a nap és fáradtan fogtunk a munkához. Lassan haladtunk. — A csoport tagjai szívósan dolgoztak, elvégezték az aratást, a behordást. Kevés volt az állat, állományunk. nem volt elegendő igaerő, amivel behordjanak. — Mire kettőt fordultunk, ki­fáradtak a lovak és este lett mondja Pál Jánosné — igy kény­telenek voltunk segítségül hivni a község dolgozó parasztjait a be. hordás idejére­Ilyen körülmények közt folyt az első évben minden munkája a novai Vörös Zászló termelőszö­vetkezetnek. A nehéz munka, a fárasztó gyaloglás ufón nem tud­tak olyan eredményeket elérni, mint ahol a földek egytagban voltak. Ennél: ellenére a novai dolgozó parasztok látták, hogy a közös gazdálkodás mégis ered. ményesebb. mint az övüké. En. nek nyomán 16 család kérje fel­vételét a termelőszövetkezetbe. A belépők a bevitt földjeikkel még jobban széttagolták a sző. vetkezet földjét. 1950 szeptemberében egy tagba csatoltál: földteihet. Uj erővé’ indult a munka, egyre \ eredményesebbé válj gazdálkodó suk. 195Í volt az első év. amikor j valamennyien együtt dolgozhat tok, brigádokban■ munkacsapatok. I kai tanulok. És milyen boldogság átadni a többi munkatársamnak mindazt, amit tudok. Ez különbért kötelességem is. Hát ezért veszek én most könyvet, ezzel ünnepelem' az én' nagy boldogságomat. Épül a be^pilelt színpad Csapén Hideg északt szél hordja a ha vat, mindenki házába húzódik, csak a csapi kulturotthonban fo lyik lázas munka. A község fia­taljai szorgialmßS^n dolgoznak. Beépített színpad készül* Egyik a kőműves mb lefl dolgozik, a másik hatalmas gerendát farag, a harmadik kályhát épít. Meg mozdn't a község. Ki mit tud, ed az építéshez, mert társadalmi munkával készül a hatalmas be* épite3* színpad- Három hatalmas fagerendára van szükség. Sorba ajánlják fel az emberek, hiszen a miénk marad, hiszen fl mi gyermekeink fognak a szinpa dón játszani — mondják. A fiatalok minden este össze­gyűlnek a ku'turoMhon helylsó féljen. Színdarabot és regi helyi táncokat tanulnak. A körzeti kuüurvErsenyre készülnek. február 10 én lesz Csapin Ide jön Zalaujlak és Galambok szín- játszó és tánccsoportja is. Nagv dolog ez, alig várják a csapiak ezt a napot. A fista'ok szorgal I másra dolgoznak, fanulnrk, mert fti ban, megnövekedőtt taglétszám­mal, közös erővel. Ebben az év. ben a sok fárasztó gyaloglás he. lyextt vidáman, egijüft aratták a dús qabonát. Földjeiket a trak­torok könnyedén szántották, nem kellett egész nap forogni az ap. ró parcellákon. Ebben az évben már teljesen átférlek a belterjes, nagyüzemi gazdálkodásra. A ké­zimunka nagyrészét is á. gépek végezték cl és megnövekedett ál­latállományuk is — Ma már van kilenc lovunk, 52 szarvasmarhánk. 186 serié, süni: ™ mondja Pál jánosné — és elértük, hogy a beadott 18 má­zsa sertés között 32Ü kilós is volt. Van méq a hizlaldánkban 25 ser­tés, amit márciusban adunk el, 21 anyakocánk most fog le mala, cozni. A. tér melőszőve/kezet nek ezen kívül van baromfi állománya is. Ebben az évben 500 darab lyukat és 150 darab pulykát fognak ne­velni, csak továbbtenyésztés cél­jára hozatnak törzsállományt. A közös munkában alkalmuk volt megismerni azokat az embe­reket is, akik nem szeretnek dől. gozni. Ezeket az ősz folyamán ki­zárták a szövetkezeiből, hogy a becsületesen dolgozó tagság mun­káját ne hátráltassák és az 1952 évi termelési fprv ráeső részét jj minden tag teljesítse Konyecsni István ; ők a kultúrával }s a békéért her .. | colnak, 7 r KOVÁCS SÁNDOR, ■ dolgozó paraszt Csépi

Next

/
Oldalképek
Tartalom