Zala, 1951. december (7. évfolyam, 280-304. szám)

1951-12-16 / 293. szám

1400 forint családipótlék safeibéri Újtelep egyik ut- l&Ja végén családi ház áll. A ház udvarát hangos gyermek.. Bánna veri fel. Hét lüsebb-na'- gyobb gyermek játszik boldo­gan. Kovács Laijos a Zalaeger­szegi Tatarozó Vállalat kőműves ezaknumkás'a gyermekei. Nem csak bét gyermeke van Kovács Lajoséknafc. A három Idősebb már középiskolás, Zala­egerszegen. Rozália tenitenő- iképzőbo jár. Gizella és Mária fi­nn ezőgazdasági technikumbral. jöten általános iskolában tanul­ásaik. A két legkisebb még ótk kton van. Ennyi gyerekkel bizony na«y volt n gond Kovácsét oá! * & -sok ruha, cipő és a sok éhes <SEaj naponta várta, hogy ehes­senek. Ebben azonban nem vök •hiány Kovácsoknál a i'elszabei Mániás után. Házat is tudtak ma­guknak építeni. A gyerekek mindannyian egészségesek, majd ki csattan az arcuk. Csak a ru­hával volt baj. A kerítésen könnyen szakad a ruha.- — Sokba kerültek ai gyerekek — mondja Kovács-nó — emint ránéz a körülötte lévő aprósá­gokra. — Da most már könnyebb lesz — mondja. — Az elmúlt napok­ban Í3 140ÖS84 forint családi pótlékot kaptunk az államtól. Rákosi elvtárs és a pártunk megint segített rajtunk. Nemi is igen tudom elmondani, hogy milyen örömöt éreztem, mikor hallottam Rákosi elvtárs beszédét. Megszűnt a jegyrend­szer, kaphatunk mindent, szabadon. Ejs ugyanakkor ilyen hatalmas összeget kapunk kéz­hez a férjem fizetésén kivüf minden hónapban >— szívből^ boldogan beszél. Lesz ruha, cipó. Az 'áriak sem. drágultak annyi­ra., ihoigy ne lehelne jm'egfeifcljí) árban vásárolni és (a gyerek holmik árai pedig egyáltalán, nemi emelkedtek. Az egyik is­kolás gyermek máris kapott egy öltözet ruhát. — A másiknak pedig most fo­gunk venni —- mondja Xovács- né. A gyerekek okos szemmel néz­nek az édesanyjukra, Látják, hogy róluk beszél. Kovács Lajoséfc még szebbnek látják az életet, jövőjüket Nem csak a pénz, hanem m, is boldo­gítja őket, hogy a Szocializmust építő országunkban a sok csalá­dos emberek külön megbecsülést érdemelnek. fiz életszimna! tükre egy marshallizált országban. As Olasz Munkaszövetség hi­vatalos kimutatása szerint az olasz családok háromnegyedrésze nem keres annyit, amennyi meg felelne a létminimumnak. Egy olasz emberre ötévenként jut egy pás’ cipő cs évenként egy pár ha 'rimg a. £4 koldusok jegyzékén 184,000 név szerepel, a valóságban a nagyuá rosolc, a kikötők forgalmasabb helyein mozogni is alig lehet a koldusoktól, áfák csengve nyújt­ják kezüket egy falat kenyérért iúgarcftavégért, néhány. ceitfCst- ,m örüli. EGY FÉLKARÚ MUNKÁS az USÄ-ban Rogersben, a Ford-gyárban dolgozik egy munkás, akit csak úgy emlegetnek, „balkezes“, mert a jobbkarját néhány évvel eze lőtt egy gyári baleset következ­tében elvesztette- A gyár „nagy­lelkűen" meghagyta munkahe­lyén. A futószalag mellé került, amelyre bonyolult alkatrészeket helyezett, ez volt a dolga. Tudta, horv csak akkor tartják meg, ha félkézzel — méghozzá a ballal — teljesíti azt az amugyis man,as követelményt, mit ép munkások számára állapítottak meg. Ki­használt minden másodpercet, t a 1 álék ony s á g äy al ínyek eze U könnyíteni munkáján, de igy is csak kinlódva és verejtékezve, nagy nehezen tudta elvégezni­Egy napon megfigyelők tele­pedtek le a félkezü munkás meL lé. Figyelték, hogyan dolgozik, feltérképezték minden mozdula­tát, azután eltávoztak, hogy le vonják a látogatás tapasztalatait Néhány nappal később már meg is jelent az ui intézkedés, amely a munkások normáját a korábbi 29 darabról “52 darabra emelte­És kimondták, hogy az uj norma mindenkire egyfor­mán kötelező, A félkarú rs 1st 55 December elsején munkások és parasztok milliói, ültek le a rádiók melle és feszült figyelemmel hall­gatták bölcs vezérünk, Rákosi elv­társ szavait. Ezen az estén gyor­san telteik a percek, az emberek mind jobban elmélyültek. Rákosi elvtárs szavainak hallgatásában. Zalaszentlás-zlón más történt. A község becsületes dolgozó pa­rasztjai meghallgat1!ák Rákosi elv- társ szavait, de a község vezetői nem értek erre rá. Egy részének lakodalomba kellett menni, a má­sik egyéb ügyeit intézte. Másnap reggel azonban valami'1 megtudtak a beszédből. Dézsi Gé­za már kora reggel a tanács iro­dájában ült. Ö vette át az új árak jegyzékét. De megérkezett a ta­nács elnöke -is, Horváth János majd nemsokára Németh József párttitkár. A rendeletet nem olvas­ták eb a beszédet nem hallgatták ínég, de amit hallottak, a« tettre késztette őket. Ez alatt Mikolás János, a íöld- nűí vessző vetkezet főüzletének veze­tője az árjegyzékkel és rende­lettel felkereste a lakodalom utáni álmát alvó Tarr Ferenc fióküzlet vezetőjét és átadva neki azokat, távozott. A tanács elnöke és az ügyvezető is biztiaigaíták Tarr Ferencet, aki miég csak ruháit szedte magára, hogy nyissa fel az üzletet. Hogy miért? Azt neki nem mondták. Kerékpáron vitte oda Mikolás ügy­vezető azért, hogy tervükét hama­rabb végrehajthassák. Az üzlet előtt már ott várta őket Dézsi ta­nácstitkár és Németh József párt- titkár. Felnyílt a vasroló és beléptek. Mint később mondták, céljuk az yolt, hogy az árut lel ározzák. ’ Néni ezt tették. Becsapták a nép államát, az egész dolgozó népet. Kaptak az alkalmon. Itt az idő, most olcsón vásárol­hatunk — mondották egymásnak- Németh József lépett elsőnek a pulthoz. Dézsi Géza azonban elsőséget kér t tu L:o.2‘-v. n u a'1 'red 3 méter s övetet, 4 méter lepedő vásznat, 1 méter sifout és másfél méter kartont. Ilyen körülmények között találta őkét az időközben’ BEVÁSÁROLTÁK odaérkező Mikolás János, a. főüz­let kezelője és Kovács Lajos nyil­vántartó, aki jő munkájáért éppen akkor kapott 300 forint jü almai és a „jó“ alkalomkor sietett elköl­teni. Együtt volt a díszes társaság, hetén az eladóval, aki végül ma­ga is „vásárolt”. Dézsi után Né­meth József állt a pult mellé és mérette le a 10 méter huzatnak alót, az 5 méter kartont, a két lepedőre való vásznat és vásáiolta meg az egy pár női magasszárú cipőt. Nyugodtan folytatták a munkát, arra gondoltak, mint előzőleg meg­beszélték, „ha -valami baj lesz, majd rá fizetünk”. Megnyugtatták ézzel Tarr Ferenc bol kezelőt is. Ketten már megvásároltak, most a többire került a sor, Horváth Já­nos tanácselnök Némethez hason­lóan 10 méter huzatnak valót, 2 méter zefirt, másfélnréter kartont és egy pár magasszárú cipőit ^vá­sárolt", Mikolás József ügyvezető 10 uréter huzatot, másfélméter kar­tont, egy pár női magasszárú cipőt és más egyebét — mint mondta, három méter „foltnak való'4 kar­tont. Kovács Lajos irodakezelő már csökkentette a mértéket, de csak egy kicsivel. Magát nem is érezte bűnösnek, mert ő akkor érkezett oda. amikor vásároltak. Elfeled­kezett arról, hogy kötelességé lett volna, hogy figyelmeztesse társait. Inkább kapott az atkáimon és vett egy pár bakancsot, égy pár gumicsizmát, két és félméter fla­nelt, 1 méter kantont. A vásárlás után, mint akik jól végezték munkájukat, összecsoma­golták az árut, egy zsákba rakva, amit a tanács elnöke „szintén meg­vásárolt". Há tikra vették és az ut­cán lévő dolgozók, láttára vitték. Híre ment a faluban. Tarr Ferenc boltkezelő végül le­méri. a maga részére 2 mé‘er nad­rágnak va.lót és ő is hazamén'. Kezdte olvasni az árakat és a rn T.te'-v, aiciból hamar rá lőtt, hogv j itt valami nem volt rendién. Ki­számolta az elvitt áruk külöiKő­zetét. és ebéd után elindult felke­resni. „vásárlóit". Dézsát és Ková­csol mégtalálta. Ezek kifizették a ■OT.y;. ',;%k különl>özét'ct, ami nem. mentesíti őketu következményektől', mért szándékuk, céljuk , nem ez volt. A többiek egy részé meg nyugodtan ment vadászni. Alig telt el egy pár nap, a kör­nyéken is híre ment a dolognak. December 6-án pedig elvesztve párttagságukat, melyre nem mél­tóik; állásukat, amelyet a nép adott nekik: szűk cellákban, rácsos ablak mögött gondokodhat'.ak ar­ról, hogy rendesen „bevásároltak.“ Most itt. ülnek a vádlottak pad­ján a zalaegerszegi bíróság élőt . ítéletre várnak. Semmi ké'Ségük nem lehet: a megye egész dolgozó népe és azok a becsületes dolgo­zók, akik megjelentek a tárgyald son, mély gyűlölettel vetik meg őket. Vallanak — de gerinctelenül —, az igazat egyikük sem akarja meg­mondani. Tagadnak, ellentmonda­nak. Itt is félre akarják vezetni a dolgozó népet, annak bírósága*. Kísérletük azonban hiábavaló. ítél a nép. Amíg a bíróság kivonul, arra gondol mindenki, amit Rákosi elv­társ mondott: megszűnik a speku­lánsok és a nép ellenségeinek ideje. Az ítélet rövid — igazságos. Horváth János fanácselnök egy és félévi fegyházbüntetést és 3 évi jogvesztést kapott. Néme h József párttitkár, Dézsi Géza VB-ti' kár és Mikolás József ügyvezető egy- egy évi fegyházbüntetést, Kovács Lajos írodakezelő és Mikolás Já­nos főüzlétikezelő 6—6 hónapi fegy- házat, Tarr Ferenc, a fióküzlet kc'zelöjü. pedig 3 havi börtönbün­tetést kapott, „A mi intézkedéseink serkentő­leg hatnak a termelésre... előnyö­sek a munkásoknak és dolgozó pa­rasztoknak egyaránt, ellenben sú­lyos csapást jelentenek a spekulá- j eiőra a népi demokrácia minden i rangú és rendű ellenségei r-’má. j ra'\ (K J.) TÉNYEK hasonlítsák össze ezt a mi bátor és magabiztos lipé shalKscgély „áldásait“ oly hosszú esztendők óta élvező (Rákosi Mátyás elvtárs november SOi beszédéből,) A kapitalizmus országaiban 1947-töl kezdve, amióta a Mar- shall-kerv életbelépett, a munka- nélküliek száma megdöbbentően szaporodott a nyugateurópai or­szágokban: Ausztriában több mint hétszeresére, Belgiumban és Nyu- gat-Németországban három- és fél­szeresére, Norvégiában háromszo­rosára,- Hollandiában és Francia- országban két- és félszeresére emelkedett. Olaszországban már olyan arányokat öltött a munka­nélküliség, hogy az amerikai mo­nopolisták ösztönzésére tervet dolgoztak ki. amely szerint a leg­közelebbi őHí-kak évben, évenként 201)—-400,000 munkanélkülit vándo­rdiáinak ki délajmeríkaí államok­ba, Ausztráliába és Uj-Zélandba, Az amerikai munkásság elégedet­lensége a sorozatos sztrájkokban tükröződik vissza. Az USA mun­kaügyi minisztériumának jelentése szerinlt 1948-ban 3.419, 1949-ben 3.606, 1950-ben 4.700 sztrájk volt, s a sztrájkok térén további emel­kedést mutat a most záruló esz­tendő is. Jugoszláviában a termelés csök­ken, az elmúlt évben az ipari ter­melés általános színvonala 21 szá­zalékkal, a polgári lakosság szük­ségleteire termelő iparágakban pe­dig 50 százalékkal csökkent. 1951- b;«n 170.000 munkást bocsátottak cl, Jugoszláviáról írva, még a New- York Times is kénytelen volt be­vallani, hogy ,,az életszínvonal úíabb csökkentése, amely már ed­dig is alacsony volt, nagyon ko­moly elégedetlenséget váltott ki’4 Mezőgazdasági helyzetkép A Római Nemzetközi Mezőgaz­dasági Intézet hivatalos adatai •szériát Kanadában a búzatermés kalászt ralis holdanként 6.9, Francia, országban 6=8, az Egyesült Álla­mokban — amelynek mezőgazda­sági fejlettségét hangos propagan­dával próbálták népszerűsíteni — mindössze 5.6, Spanyolországban 5,2, Angliában 2-4 mázsát hozott. Az Economist legutóbb erősen borúlátó cikket írt arról, hogy Anglia liszt, hús, szalonna, vaj és más fontos élélmicikkeinek tarta­lékai kíijierülőben vannak, A 6ű- lyos helyzet máris érezteti hatását az angliai közellá ásban: a hús­adag olyan kicsire zsugorodott, amilyenre még nem volt példa Nagy-Brítannía történetében, ez azonban még mindig nem jelenti a mélypontot, mert további csök­kentéssel is számolni kell, Ha a Távol-Keletet nézzük, meg­állapíthatjuk, hogy Japán mező- gazdasága is a teljes hanyatlás ké­pét mutatja, amióta amerikai ellen­őrzés és irányítás alá került, A rizs vetésterülete 3.2 millió holdról 2,9 millió holdra csökkent, azelőtt 10.5 millió tonna volt a rízste’r­A termelő més évi átlaga, az utóbbi években 8.5 millió tonnára esett vissza. Drágulás és árcsökkentés Angliában a háborús években sem emelkedtek olyan rohamosan az árak. mint most, 1951 március óta a cipőárak 30—35 százalékkal a fehérneműárak 15—20 százalék- kai léitek magasabbak, A szén két ízben drágult meg, 25—30 száza­lékkal felemelték valamennyi köz­lekedési eszköz és mindennemű közszolgáltatás tarifáját. A rekor­döt a gyarmatáruk tartják 300 százalékos drágulással, Franciaországban, a hős, a nö­vényi olaj kétszeresére drágult, a vaj ára 29, a kenyéré 65, a tojás 80 százalékkal emelkedett. Az iparcikkek közül a férfiruha ára több mint háromszorosára, a cipő kétszeresére emelkedett.. Háború és béke A kapitalista országokban a fegyverkezési hajsza következté­ben egyre csökken a polgári szűk ségletekrc termelő ipar teljesítmé­nye, közszükségleti cikkeket ter­melő üzemek leállnak s énnek kö­vetkeztében növekszik a munkanél­küliség. Az USA 1951—52. évi költség­vetésében a katonai kiadások el­érik a 81.89 milliárd dollárt, ami hetvenhatszor03a az 1939,'évi’ erre a célra fordíloftlt kiadásoknak. Az egyre növekvő katonai kiadások természetesen élesen befolyásolják a közszükségleti cikkek árának alakulását. Az USA munkaügyi minisztériumának hivatalos — de szépített — adatai szerint ezen a téren, több mint kétszeres az emel­kedés. Angi iái'ól ezeket a sorokat ve­tette papírra Ralph Parker haladó újságíró: „A fegyverkezési hajsza őrületében elmerült mai Anglia a leg'Szörnyűbb nyomortanya Euró­pában1’. A francia kormány naponként olyan összegeket fordít fegyverke­zési célra, amelyből 11 korszerű iskolát lehetne építeni, de csak fegyverkezésre van pénz, iskolákra nincs, ^Olaszországban az állami költ­ségvetés 60 százaléka Szolgálja a fegyverkezést. * Jugoszláviában 1949-bén a költ­ségvetés 30, 1950-ben 50, 1951-ben már 75 százalékát fordították hadi­célokra. Ausztriában 1951-ben. háborús célokra 181.2 millió fontsterlinget szavaztak meg, 23 százalékkal töb­bet, mint a megelőző évben/ MABE EM EN&LAKD Az „Economist“ című angol folyóirat iay ir azokról az ételek­ről, amelyeket az angol közellátás juttat a dolgozóknak: „Meglehet, hogy o halkolbász, a vizenyős burgonya, a főtt borsó és a férges alma elméletileg táp­láló. De ahhoz, hogy a bennük lévő kalóriát felhasználhassák, ezt az élelmet cl is kell fogyasz_ tani_ Má.rv-edig 1 a. kísérlet rend­szerint félbeszakad, mielőtt még a szervezet kalóriaszükséglete 'ki­elégítést nyerne, mivel egysze­rűen tehetetlen lenyelni aZolcat az undorító ételeket:, amelyekben ezeket a kalóriákat feltálalják. ELSZÓLTA MAGÁT 6 v“*rSP' if?- "*'•16 ■— Amerika gyalázatos rabszol­gauralmat támogat pénzügyileg ez angok francia és holland gyarmatokon —- jelentette ki Ma­lone republikánus szenátor, az USA szenátusában. Ha én munkás lennék a nyarmatok valamelyikén — fűz­te hozzá — és váteszterom ke1 te ne a {romirvnbnms és a gyár mat? mbszoteasán között, val*. színűién a kommunizmust vá­lasztanám, mint ahogyan e2t Ázsia népei teszik. ~.ríf “ Mindenki, aki a gyarmati rabságban sínylődik, azokat kő veti, akik helyzete javításáért küzdenek* Nem fog sikerülni a kommunizmus fc visszaszoritam j Ázsiában és Afrikában, mint hogy olyan rendszert tárnoga- tenh, amely elnyomja ezeknek a • ilágrérzeknek lakóit — fejezte he nyilatkozatát Malone szená­tor­Több őszinteséget igazán noai is várhatunk ISj*.

Next

/
Oldalképek
Tartalom