Zala, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-20 / 270. szám

Aac uj >ezeíőség ue esseu a mult hibáiba — legyen irányítója pártszervezetének Mindenki tegyen eleget beadási kötelezettségének A nagykanizsai IV- körzet pártszervczeének uj vezetősége .megtartotta első taggyűlését. Csomós elvtársnő, a pártszerve­zet ti-kára érezte a felelősséget, amikor u taggyűlésre felkészült. Mint mondta: kicsit „drukko.f“ is, még soha nem tartót1 titká­ri beszámolót, nem beszélt még ilyen nagy tömeg előtt. Beszámolója felölelte az alap­szervezet eddigi munkáját, nap­jaink kül- és belpolitikai ese­ményeit. Beszélt az oktatásiéi ij- Megállapította, hogy a IV- körzet politikai iskoláján nin­csen lemorzsolódás. — Van egy hibája körzetünk­nek- Az elvtársak nem mondják el véleményüket — mondta Cso­mós elvtársnő — pedig van pre- iiléma elegendő, melyek kiki- vállkoznak belőlünk és el is mondjuk őket, csak éppé# nem itt, ahol kell­A titkári beszámoló felett megnyitott vita igazolta (^ouiúi civtársuő iiiesxálJapi fását. V,agy hárman szólaltak fel mindössze, azok is olyan pro­blémákat vetettek fel, amik nél­kül a taggyűlés bátran lefcly hatolt volna. A tag- és tagjelöltfelvétel kö­vetkezett ezután- Horváth elvtárs a taggyűlés elnöke be­jelentette, hogy négy tagjelölt és két tag felvételi kérelme vár döntésre. Ezek közül azonban csak két tagjelölt jelent meg- Mindjárt felo’vassa az első tagjelölt felvételi kérelmét. Tó'h Ilona elvtársnő kérj felvételét. Javasolják a DISz és Csomós elvtársnő, a titkár. Az e’-ső felszólaló, Hegedűs Tibcrné kéri, hogy az elnök előbb á lapítsa meg, szavazat kcpcs-e a iajígjüics? Azonkívül ismertesse, ki java­solja a DISz-ből TóUi elvLárs- nőt? Az elnök, Horváth elvtárs vá­laszol: — Azelőtt mig Hegedűs elv­társnő volt a körzet propagan­distája, soha nem kérte a tag­gyűlésen, hogy állapítsák meg a szavazókká pességet- Kérem, mondja meg Hegedűs elvtárs­nő, mikor volt szavazatképes a kV. körzet taggyűlése? Tóth elvtársnőt különben az egész DISz-LizoUsag javasolja s mi­után nem jött el tőlük senki a taggyűlésre, levélben tették meg javaslatukat. Ezt —mondta az elnök — nem kell felolvasni a taggyűlésen­Hosszú ideig tartó vita után Molnár elvtárs javaslatára, aki mint a városi bizottság küldöt­te vet-1 részt a taggyűlésen, fel­vették Tó'-h Ilona elvtársnőt, majd a másik megjelent elvtár­sat is­A hozzájuk intézett kérdések alapján azonban nem jutottak túl az önéletrajz elmondatásá- nál- Nem tettek fel kérdéseket, a tagság is gépiesen szavazo k Pedig kérdést számtalant in­tézhettek volna a felvételüket kérőkhöz- A jelöltek példamu­tatóan végzik munkájukat a termelésben- Meg kellett volna kérdezni tőlük azt, mi ösztönzi őket a termelésben elért jó eredményekre s miért akarnak pártunk tagjai lenni! A taggyűlés elején Csomós elvtársnő említette, hogy van „egy“ hibája az aLapszerveze- nek- EzekUtán megálIanithal­juk, hogy kettő van. Hosszú idő óta egyetlen alkaloimun! sem tudták mozgósítani az egész tagságot- Erre kellett volna a vezetőség- választ taggyűlésnek határo- za'ot hoznia, hogy változtas­sanak ezen a gyökeres hibán. Többet kell foglalkoznia a bi­zalmiaknak a tagokkal. Élni kell a pártszervezet uj vezető­ségének a szervezeti szabályzat adta lehetőségekkel- Biztosíta­ni kell a fegyelmet a pártszer­vezetben.- adták ki a jelszót Zala szent mihály kommunistái, dolgozó parasztjai Megyénk a b: gyűjtésben az Az uj vezetőség válasz'ása óla nagyon sokan nehézség eket lái-nak a pártszervezet munkája előtt. A nehézségek megoldását nem látják biz ősitőltnak, mert a pártszervezet uj titkára nő. Az utóbbi időben különösen 1 el­ütötte fejét az a szokás a párt- szervezet tagjai közö t, hogy a vitás kérdések hamar szemé­lyeskedéssé alakulnak át- Ez látszott inog Horváth cl v társ válaszában is- Pedig nincsen igaza- A tagság valóban nem volt szavaza’képes. Az uj vezetőségnek e tekin­tetben következetesen ( harcolni kell azért, hogy pártgyülései- ken a tagság teljes számmal megjelenjen. Ha a régi vezető­ség hozott is döntést a tag- és f ag je löl tf el vételekben, an él k ül, hogy a taggyűlés szavazat ké­pes let* volna, aiz uj vezetőség­nek ncii) lelt volna sstabad ezt a „példát44 kövein*. még azzal az indokkal sem, hogy nem akarnak egyetlenegy Horváth Jozsefékuck három és fél hold földjük van- Ezt művelik és ezt Gondozzák sze­retettel, hoov minél többet tud­janak termelni. Tudják, ha jól megművelik a földet, az elsősor­ban az ő hasznuk- Nekik terem. A nyár utolján, műsor már a vetemények beíakamására ke -cült a sor. első dolpuk volt. hogy beadási kötalezettséoüket és «zen felül feleslenüket beadták, honv ezrei is segítsék üzemeink nyaraink, az egész ország épi- tését­— Első kötelesség a beadás, azt kell teljesíteni legelőször, — mondta Horváth Józsefné — az­tán, mikor látni, mennyi a fe­lesleg, akkor azt is beadni. így van ez rendjén- Mi is igy csi­náltuk- Ötszáz százalékon felül teljesítettük beadási kötelezett­ségünket. Azonkívül,hogy a sa­ját jólétünket segítettük elő, még jutalmat is kaptunk, 150 íorinlot Mondanom sem kell folytatja mosolyogva — nagyon jól jött a pénz. Habár egy ki­csit, szégyellem magam, mert eleinte bizony hallgattam az el­lenség szavára, hogy nem kell beadni a felesleget, meg a köte­lező beadást sem, mert később elengedik mindenkinek a tartó-1 zást és akkor az jár jól, ki nem] becsületes dolgozó'- tóm kés.él­tetni abban, hogy pártunk tag­ja legyen. Helytelen volt az is, hogy a tagság kérésére nem olvasnák fel a.' DISz-bizotiság javaslatát- A Lags ágnak joga van tudni az írásos javaslatok tartalmát és megkérdezni a személyes aján- Lói is a felvételt kérő személyé­vel kapcsolatban- Az uj vezetőség első taggyű­lésének tanulságait összegezve, használják fel a régi vezetőség tapasztalatait, de hibáikat, min’- a ma felbukkant -örökséget“, a taggyűlés szavazat képtelenségét, számolják fel szervezetükben- Az uj vezetőség uc tűrje a legkisebb fe—elmezetlenséget sem- Szigorúan lépjenek fel a rendbontók ellen. A tagság ad- ion segítséget a titkárnőnek, minden teltükben a pártunk célkitűzéseit kövessék- A személyeskedés helyet- fog­ják össze erejüket, és egvült oldják meg feladataikat. adott be semmit. De hamar rá­jöttem az iaazságra, hogy fél­revezetés az egész- Igyekeztem kipótolni mulasztásomat. — Sajnos még mindég vannak kik különböző okokra hivatkoz­va nem teljesítették az állam­mal szembeni kötelezettségüket- Pedig a beadás hazafias köte­lesség és ha valaki nem tesz eleget hazafias kötelességének, akkor az megérdemli, hogy megbüntessék. Ha én be tudtam adni feleslege­met, akkor tudja beadni más Is- Sokan azt mondják: igen, nekem nem kellett olyan sokat beadni, de azt elfelejtik, ahol Jnégegyszer ajinyit kell beadni, ott mégegyszer annyi a föld. a jövedelem is­Ez nemcsak Horváth József­né véleménye, ezt mondja mind­az a becsületes dolgozó paraszt, aki eleget tett beadási kötcle- áCitségéuek. Most, mikor me­gyénk harcot indít a begyűjtés teljesítéséért, joggal vetik fel a kérést a beadásukat teljesítő dolgozó parasztok: büntessék meg azokat, akik hátráltatják dolgozó népünket a beadás tel­jesítésében­utolsó helyre került. Zalaszent- niihály község gyenge begyűjté­si eredménye is hozzájárult eh­hez, meri tervüket ezidáig 50 százalékban telj.ee]toti-ék. Eddigi begyűjtésük is azt mutatja, hogy a pártszervezet és a tanács nem szervezte meg a népnevelő cso­portokat, s a begyűjtés a lelkes mozgató erő hiányában elakadt. Megíeóedkezfiek arról, hogy a fa­luban az ellenség ellen kemény karcot kell folytaim. A becsületes dolgozók érezték, hogy ezt a szégyent rövid időn belül helyre kelt hozni. A párt- szervezet és a tanács összehívta a népnevelőket én azokat a be­csületes parasztokat, akik a csép­lőgéptől és ,a földről mindjárt a begyüj tőhelyre vitték terményei­ket. A tanácsé linók elvDárs elmond­ta, hogy mi a feladatuk a nép­nevelőknek, hogy rövid időn be­iül teljesíthesse Zalasze xímihály község begyűjtési tervét, A nép­nevelők szerint is teljes ijhelő a község terve, mert van felesleg, de sok a spekuláns is, .akik 1945-től a „nyugaki-cso- dára‘‘ várnak. Fordulat jöhet, de csak az ellenségre, akikre még keményebben lesújtanak, hogy ne tudják rémhíreikkel félreve­zetni a becsületes dolgozókat. Monok István népnevelő, aki önként ment el szállítási szerző­dést kötni és beadását is 100 százalékon felül teljesítenie,, jog­gal mondta: *— Ha én idöeJiőtt tudtam teljesítsem kötelezettsé­gemet, akkor miért nem adja be Keglovics is, hiszen van miből eleget tegyen ő is. De spekulál, a szabadpiacra vár és azt lesi, hogy miikor feketézhet. Heggel elmegyek hozzá és megmondom neki, hogy teljesítse kötelezettsé­gét, mert mi nem fogunk helyet­te szégyenkezni, amikor becsüle­tesen eleget tettünk kötelezettsé­günknek. Az értekezleten egymás után leplezték le azokat, akik elver­melték a burgonyát, de kötele­zettségüket nem teljesítették. Szlánovicsék a hegyre rejfcétbék el a kukoricát. Tömpe István. Siklósi György is arra vártak, hogy másak helytállása szerzi meg nekik a kedvezményeket. Számításuk nem sikerüli, mert az idén maguk a becsületes dolgozók követelik„ hogv teljesítsék kötelezettségü­ket. A népievelöérbekozleten akadt siránkozó is, aki mint védő szó­lalt fel. Kevés a krumpli és sok a szerződéses hízó. Salamon elv- tára nem gondol arra, hogy ami­kor sajnálja Lukács Józsefet, — aki nem dolgozik, hanem mással dolgoztat és nem .akarja bevinni a felesleget — ezzel is gyengíti népgazdaságunkat. Salaimon elv- társat megbírálták ,a népnevelők: — Te beadtál mindent, ak­kor miért nem tudná Lukács is beadni? — Igazatok van és vállalom, h ogv elmegy elv négy olyan dol­gozóhoz, akinél kint van a fe­lesleg. A népn évelőé rtdkezlot lelkes hangulattal végződött Felosztot­ták maguk között az elmaradot­takat. A tanács kimutatta a hát­ralékot, hogv lássák a népneve­lők, mit kell beadni a késleke­dőknek. A népnevelők felvetették azt, hogy nem elég csak felkeresni a hátralékosokat, hanem beszélgetni in kell velük. Meg kell magyarázni, hogy bé­kénk megvédését, a szocialista építést hátráltatják. Megakadá­lyozzák, hogy több gépei és ipar­cikket kapjunk az ipari dolgozók­tól. De nem elég csak megma­gyarázni — mondta Horváth elvtárs —. hanem napközben -el­lenőrizni kell, hogy elegeit vesz­ne k- e köbeleze t fsé.güknek ? A pártszervezet álljon élére a begyűjtésnek. Menetközben segít­sék és -adjanak újabb érveket a népnevelőmunkához, hogy a be­gyűjtést sikeresen befejezhessük. MTT előadásai november 2l-én IV- kér- pór*szervezet Zala­egerszeg 18 óraikor: Alvás és álom, Veckó J­Magasépítő V. Nagykanizsa 17 órakor: Az elet keletkezése, Szollár G­Gelse állami gazdaság 19 óla­kor: Alvás és álom, BaráUi P­Petriveaite tsz- 19 órakor: Ab vés és álom, Magyar I. Nemesnép tsz- 19 órakor: Miért van tél, nyár, Hardi L­Rigó János Horváth Józsefné parasztasszoay véleménye.. A MURAPARTON TÖRTÉNT Hajnalodott. A sürü bozót bo­rította terepen még teljes volt a sötétség, de az ég, alig észrevehe­tően világosodni kezdett. Szél- csendes időben, a korahajnalí órákban távolabbról és tisztábban hallatszik a hang. A határőrök, akik már sok éjszakát töltöttek itt, ahol a szabadság földje vég­ződik s ahol az embertelen elnyo­más, Tito országa kezdődik — ki­finomult érzékre lettek szert, A hang színéből sok mindenre tud­nak köve keztetni. A Mura vizé­nek csobbanása egészen más este, mint reggel vagy a korahajnali órákban — A mai éjtszaka esemény nél­kül telt — mondta Z. Lajos őrve­zető bajtársának, aki a reáhajló bokor árnyékából élesen figyelte a terepet. — Múltával dicsérd az éjisza­kát — mondta emez és magában mosolygott_ Tetszett neki a köz- mondásból átformált szójáték. Elgondolását éppen közölni akarta bajtársával, mikor a Mura felöl csobbanás hallatszott — Ez nem haltól származott — súgta az őruezető. Többet nem beszéltek de kettőzött éberséggel figyelték a terepet. A bozótos ré­szen túl tisztás terült el. amely egész a Muráig húzódott, Az égen egyre jobban szétterült az enyhe világosság. — Ha jön, okvetlen erre kell jönnie — szólt az egyik bajtárs — A mocsaras részen nem iud át­menni, Besüllyed úgy, hogy a sa­ját erejéből soha sem jön ki on­nan. Ismét gyenge nesz hallatszott, mintha egy bokor ága csapódott volna. A fegyverek csöve sötéten meredt a Mura-part felé, Egy alak jött előre Néhány lépés után megállt, óvatosan körülnézett, aztán gyors léptekkel sietett egye­nest a figyelő határőrök felé. Ahogy közelebb ért, látszott, hogy hasig sáros. Tehát mégis a járha­tatlan terepen próbálkozott előre­jutni. Amikor néhány lépésre ért, fel­csattant az éles .,Állj“ kiáltás. A közeledő megállt, kezei a levegő­be emelked ek A határőröknek már több kém­mel vojt dolguk, de ilyennel még nem találkoztak. Ez az ember egy cseppet sem volt megijedve Mo­solygott és beszélt. Beszédét a határőrök nem értették, de ennyit megjegyeztek: „Miraljub Sztanko. vies’1. Ezt a hét szót ugyanis sokszor ismételte a hasig sáros, mosolygó ember Néhány perc múlva elindultak az őrs felé. Teljesen kivilágosc-dobt, amikor az őrsre értek. G, őrmester fo­gadta őket. — Na, megvan a jómadár? — kérdez e elégedetten — Nem tud­tunk meg tőle semmit, mert nem értjük a nyelvét, de ez az ember — szökött. Miraljub Szíankovics valóban úgy s>ökö t át, mégpedig Tito hadseregéből. Reggelit adtak ne ki. Az éhes ember az első pilla­natban tétován nézte az eléje ra­kott finom ételeket. Nem akart hinni a szemének, a bőséges reg. gs}i láttára Aztán elmondta, hogy odaát azzal ijesztege ik őket, hogy aki átszökik, azt a határ közelében kivégzik és mindjárt el is ássák. — Ezt nem hittem el — mondta Miraljub Sz'ankovicS a tolmács utján — viszont arra sem voltam elkészülve, hogy igy fogadjanak Odaát. rettenetes az élet. A kato­nák is éheznek, a polgári lakos­ság élete pedig egyenesen két­ségbeejtő. Nincs becsülete más­nak, csak a kulákeknak Odaát újra a gyárosok és a földbirtoko­sok lettek az urak. Szólni senki sem mer Aki panaszkodik, azt börtönbe zárják, vagy kényszer- munkára viszik Akit pedig Tito kényszermunkára visz. az búcsút mondhat az életnek. Elmondta Miraljub Sztankovics azt is, hogy akit rajt érnek, hogy a magyar rádiót hallgatja, azt nyomtalanul eltüntetik — A 36 órás szolgálat után a. tisz­tek dolgoztatnak bennünket, Az UDB tisztek nagyon kegyetlenek. ÜHk-verik a katonákat, Persze, nem mindegyiket, csak azokat, akik megbízhatatlanok. A pol­gári lakosság, a jugoszláv dolgo­zók gyűlölik a liszteket, de leg­jobban gyűlölik Tilot G. őrmester a tolmácshoz for­dult: — Mondja meg neki. barátok közé jö't, Mi a kémekkel szem­ben kérlelhetetlenek vágyjunk, de a becsületes, jugoszláv dolgozó népet szereljük TAKÁCS ELEMÉR

Next

/
Oldalképek
Tartalom