Zala, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-20 / 270. szám

Aac uj >ezeíőség ue esseu a mult hibáiba — legyen irányítója pártszervezetének

Mindenki tegyen eleget beadási kötelezettségének

A nagykanizsai IV- körzet

pártszervczeének uj vezetősége .megtartotta első taggyűlését.

Csomós elvtársnő, a pártszervezet ti-kára érezte a felelősséget, amikor u taggyűlésre felkészült. Mint mondta: kicsit „drukko.f“ is, még soha nem tartót1 titkári beszámolót, nem beszélt még ilyen nagy tömeg előtt.

Beszámolója felölelte az alapszervezet eddigi munkáját, napjaink kül- és belpolitikai eseményeit. Beszélt az oktatásiéi ij- Megállapította, hogy a IV- körzet politikai iskoláján nincsen lemorzsolódás.

— Van egy hibája körzetünknek- Az elvtársak nem mondják el véleményüket — mondta Csomós elvtársnő — pedig van pre- iiléma elegendő, melyek kiki- vállkoznak belőlünk és el is mondjuk őket, csak éppé# nem itt, ahol kellA titkári beszámoló felett megnyitott vita

igazolta

(^ouiúi civtársuő

iiiesxálJapi fását.

V,agy hárman szólaltak fel mindössze, azok is olyan problémákat vetettek fel, amik nélkül a taggyűlés bátran lefcly hatolt volna.

A tag- és tagjelöltfelvétel következett ezután- Horváth elvtárs a taggyűlés elnöke bejelentette, hogy négy tagjelölt és két tag felvételi kérelme vár döntésre. Ezek közül azonban csak két tagjelölt jelent meg- Mindjárt felo’vassa az első tagjelölt felvételi kérelmét. Tó'h Ilona elvtársnő kérj felvételét. Javasolják a DISz és Csomós elvtársnő, a titkár.

Az e’-ső felszólaló, Hegedűs Tibcrné kéri, hogy az elnök előbb á lapítsa meg,

szavazat kcpcs-e a iajígjüics?

Azonkívül ismertesse, ki javasolja a DISz-ből TóUi elvLárs- nőt?

Az elnök, Horváth elvtárs válaszol:

— Azelőtt mig Hegedűs elvtársnő volt a körzet propagandistája, soha nem kérte a taggyűlésen, hogy állapítsák meg a szavazókká pességet- Kérem, mondja meg Hegedűs elvtársnő, mikor volt szavazatképes a kV. körzet taggyűlése? Tóth elvtársnőt különben az egész DISz-LizoUsag javasolja s miután nem jött el tőlük senki a taggyűlésre, levélben tették meg javaslatukat. Ezt —mondta az elnök — nem kell felolvasni a taggyűlésenHosszú ideig tartó vita után Molnár elvtárs javaslatára, aki mint a városi bizottság küldötte vet-1 részt a taggyűlésen, felvették Tó'-h Ilona elvtársnőt, majd a másik megjelent elvtársat isA hozzájuk intézett kérdések alapján azonban nem jutottak túl az önéletrajz elmondatásá- nál- Nem tettek fel kérdéseket, a tagság is gépiesen szavazo k Pedig kérdést számtalant intézhettek volna a felvételüket kérőkhöz- A jelöltek példamutatóan végzik munkájukat a termelésben- Meg kellett volna kérdezni tőlük azt, mi ösztönzi őket a termelésben elért jó eredményekre s miért akarnak pártunk tagjai lenni!

A taggyűlés elején Csomós elvtársnő említette, hogy van „egy“ hibája az aLapszerveze- nek- EzekUtán megálIanithaljuk, hogy kettő van. Hosszú idő óta

egyetlen alkaloimun! sem tudták

mozgósítani az egész tagságot- Erre kellett volna a vezetőség- választ taggyűlésnek határo- za'ot hoznia, hogy változtassanak ezen a gyökeres hibán.

Többet kell foglalkoznia a bizalmiaknak a tagokkal. Élni kell a pártszervezet uj vezetőségének a szervezeti szabályzat adta lehetőségekkel- Biztosítani kell a fegyelmet a pártszervezetben.- adták ki a jelszót Zala szent mihály kommunistái, dolgozó parasztjai

Megyénk a b: gyűjtésben az

Az uj vezetőség válasz'ása óla nagyon sokan nehézség eket lái-nak a pártszervezet munkája előtt. A nehézségek megoldását nem látják biz ősitőltnak, mert a pártszervezet uj titkára nő. Az utóbbi időben különösen 1 elütötte fejét az a szokás a párt- szervezet tagjai közö t, hogy a vitás kérdések hamar személyeskedéssé alakulnak át- Ez látszott inog Horváth cl v társ válaszában is- Pedig nincsen igaza- A tagság valóban nem

volt szavaza’képes.

Az uj vezetőségnek e tekintetben következetesen ( harcolni kell azért, hogy pártgyülései- ken a tagság teljes számmal megjelenjen. Ha a régi vezetőség hozott is döntést a tag- és f ag je löl tf el vételekben, an él k ül,

hogy a taggyűlés szavazat képes let* volna, aiz uj vezetőségnek

ncii) lelt volna sstabad ezt a „példát44 kövein*.

még azzal az indokkal sem, hogy nem akarnak egyetlenegy

Horváth Jozsefékuck három és fél hold földjük van- Ezt művelik és ezt Gondozzák szeretettel, hoov minél többet tudjanak termelni. Tudják, ha jól megművelik a földet, az elsősorban az ő hasznuk- Nekik terem. A nyár utolján, műsor már a vetemények beíakamására ke -cült a sor. első dolpuk volt. hogy beadási kötalezettséoüket és «zen felül feleslenüket beadták, honv ezrei is segítsék üzemeink nyaraink, az egész ország épi- tését— Első kötelesség a beadás,

azt kell teljesíteni legelőször, — mondta Horváth Józsefné — aztán, mikor látni, mennyi a felesleg, akkor azt is beadni. így van ez rendjén- Mi is igy csináltuk- Ötszáz százalékon felül teljesítettük beadási kötelezettségünket. Azonkívül,hogy a saját jólétünket segítettük elő, még jutalmat is kaptunk, 150 íorinlot Mondanom sem kell folytatja mosolyogva — nagyon jól jött a pénz. Habár egy kicsit, szégyellem magam, mert eleinte bizony hallgattam az ellenség szavára, hogy nem kell beadni a felesleget, meg a kötelező beadást sem, mert később elengedik mindenkinek a tartó-1 zást és akkor az jár jól, ki nem]

becsületes dolgozó'- tóm kés.éltetni abban, hogy pártunk tagja legyen.

Helytelen volt az is, hogy a tagság kérésére nem olvasnák fel a.' DISz-bizotiság javaslatát- A Lags ágnak joga van tudni az írásos javaslatok tartalmát és megkérdezni a személyes aján- Lói is a felvételt kérő személyével kapcsolatban- Az uj vezetőség első taggyűlésének tanulságait összegezve, használják fel a régi vezetőség tapasztalatait, de hibáikat, min’- a ma felbukkant -örökséget“, a

taggyűlés szavazat képtelenségét,

számolják fel szervezetükben- Az uj vezetőség uc tűrje a

legkisebb fe—elmezetlenséget

sem- Szigorúan lépjenek fel a rendbontók ellen. A tagság ad- ion segítséget a titkárnőnek, minden teltükben a pártunk célkitűzéseit kövessék- A személyeskedés helyet- fogják össze erejüket, és egvült oldják meg feladataikat.

adott be semmit. De hamar rájöttem az iaazságra, hogy félrevezetés az egész- Igyekeztem kipótolni mulasztásomat.

— Sajnos még mindég vannak kik különböző okokra hivatkozva nem teljesítették az állammal szembeni kötelezettségüket- Pedig a beadás hazafias kötelesség és ha valaki nem tesz eleget hazafias kötelességének, akkor az

megérdemli, hogy megbüntessék.

Ha én be tudtam adni feleslegemet, akkor tudja beadni más Is- Sokan azt mondják: igen, nekem nem kellett olyan sokat beadni, de azt elfelejtik, ahol Jnégegyszer ajinyit kell beadni, ott mégegyszer annyi a föld. a jövedelem isEz nemcsak Horváth Józsefné véleménye, ezt mondja mindaz a becsületes dolgozó paraszt, aki eleget tett beadási kötcle- áCitségéuek. Most, mikor megyénk harcot indít a begyűjtés teljesítéséért, joggal vetik fel a kérést a beadásukat teljesítő dolgozó parasztok: büntessék meg azokat, akik hátráltatják dolgozó népünket a beadás teljesítésébenutolsó helyre került. Zalaszent- niihály község gyenge begyűjtési eredménye is hozzájárult ehhez, meri tervüket ezidáig 50 százalékban telj.ee]toti-ék. Eddigi begyűjtésük is azt mutatja, hogy a pártszervezet és a tanács nem szervezte meg a népnevelő csoportokat, s a begyűjtés a lelkes mozgató erő hiányában elakadt. Megíeóedkezfiek arról, hogy a faluban az ellenség ellen

kemény karcot kell folytaim.

A becsületes dolgozók érezték, hogy ezt a szégyent rövid időn belül helyre kelt hozni. A párt- szervezet és a tanács összehívta a népnevelőket én azokat a becsületes parasztokat, akik a cséplőgéptől és ,a földről mindjárt a begyüj tőhelyre vitték terményeiket.

A tanácsé linók elvDárs elmondta, hogy mi a feladatuk a népnevelőknek, hogy rövid időn beiül teljesíthesse Zalasze xímihály község begyűjtési tervét, A népnevelők szerint is teljes ijhelő a község terve, mert

van felesleg, de sok a spekuláns

is, .akik 1945-től a „nyugaki-cso- dára‘‘ várnak. Fordulat jöhet, de csak az ellenségre, akikre még keményebben lesújtanak, hogy ne tudják rémhíreikkel félrevezetni a becsületes dolgozókat.

Monok István népnevelő, aki önként ment el szállítási szerződést kötni és beadását is 100 százalékon felül teljesítenie,, joggal mondta: *— Ha én idöeJiőtt tudtam teljesítsem kötelezettségemet, akkor miért nem adja be Keglovics is, hiszen van miből eleget tegyen ő is. De spekulál, a szabadpiacra vár és azt lesi, hogy miikor feketézhet. Heggel elmegyek hozzá és megmondom neki, hogy teljesítse kötelezettségét, mert mi nem fogunk helyette szégyenkezni, amikor becsületesen eleget tettünk kötelezettségünknek.

Az értekezleten egymás után leplezték le azokat, akik elvermelték a burgonyát, de kötelezettségüket nem teljesítették. Szlánovicsék a hegyre rejfcétbék el a kukoricát. Tömpe István. Siklósi György is arra vártak, hogy másak helytállása szerzi meg nekik a kedvezményeket.

Számításuk nem sikerüli, mert az idén maguk

a becsületes dolgozók követelik„

hogv teljesítsék kötelezettségüket.

A népievelöérbekozleten akadt siránkozó is, aki mint védő szólalt fel. Kevés a krumpli és sok a szerződéses hízó. Salamon elv- tára nem gondol arra, hogy amikor sajnálja Lukács Józsefet, — aki nem dolgozik, hanem mással dolgoztat és nem .akarja bevinni a felesleget — ezzel is gyengíti népgazdaságunkat. Salaimon elv- társat megbírálták ,a népnevelők:

— Te beadtál mindent, akkor miért nem tudná Lukács is beadni?

— Igazatok van és vállalom, h ogv elmegy elv négy olyan dolgozóhoz, akinél kint van a felesleg.

A népn évelőé rtdkezlot lelkes hangulattal végződött Felosztották maguk között az elmaradottakat. A tanács kimutatta a hátralékot, hogv lássák a népnevelők, mit kell beadni a késlekedőknek. A népnevelők felvetették azt, hogy

nem elég csak felkeresni a hátralékosokat,

hanem beszélgetni in kell velük. Meg kell magyarázni, hogy békénk megvédését, a szocialista építést hátráltatják. Megakadályozzák, hogy több gépei és iparcikket kapjunk az ipari dolgozóktól. De nem elég csak megmagyarázni — mondta Horváth elvtárs —. hanem napközben -ellenőrizni kell, hogy elegeit veszne k- e köbeleze t fsé.güknek ?

A pártszervezet álljon élére a begyűjtésnek. Menetközben segítsék és -adjanak újabb érveket a népnevelőmunkához, hogy a begyűjtést sikeresen befejezhessük.

MTT előadásai november 2l-én

IV- kér- pór*szervezet Zalaegerszeg 18 óraikor: Alvás és álom, Veckó JMagasépítő V. Nagykanizsa 17 órakor: Az elet keletkezése, Szollár GGelse állami gazdaság 19 ólakor: Alvás és álom, BaráUi PPetriveaite tsz- 19 órakor: Ab vés és álom, Magyar I.

Nemesnép tsz- 19 órakor: Miért van tél, nyár, Hardi LRigó János

Horváth Józsefné parasztasszoay véleménye..

A MURAPARTON TÖRTÉNT

Hajnalodott. A sürü bozót borította terepen még teljes volt a sötétség, de az ég, alig észrevehetően világosodni kezdett. Szél- csendes időben, a korahajnalí órákban távolabbról és tisztábban hallatszik a hang. A határőrök, akik már sok éjszakát töltöttek itt, ahol a szabadság földje végződik s ahol az embertelen elnyomás, Tito országa kezdődik — kifinomult érzékre lettek szert, A hang színéből sok mindenre tudnak köve keztetni. A Mura vizének csobbanása egészen más este, mint reggel vagy a korahajnali órákban

— A mai éjtszaka esemény nélkül telt — mondta Z. Lajos őrvezető bajtársának, aki a reáhajló bokor árnyékából élesen figyelte a terepet.

— Múltával dicsérd az éjiszakát — mondta emez és magában mosolygott_ Tetszett neki a köz- mondásból átformált szójáték. Elgondolását éppen közölni akarta bajtársával, mikor a Mura felöl csobbanás hallatszott

— Ez nem haltól származott — súgta az őruezető. Többet nem beszéltek de kettőzött éberséggel

figyelték a terepet. A bozótos részen túl tisztás terült el. amely egész a Muráig húzódott, Az égen egyre jobban szétterült az enyhe világosság.

— Ha jön, okvetlen erre kell jönnie — szólt az egyik bajtárs — A mocsaras részen nem iud átmenni, Besüllyed úgy, hogy a saját erejéből soha sem jön ki onnan.

Ismét gyenge nesz hallatszott, mintha egy bokor ága csapódott volna. A fegyverek csöve sötéten meredt a Mura-part felé, Egy alak jött előre Néhány lépés után megállt, óvatosan körülnézett, aztán gyors léptekkel sietett egyenest a figyelő határőrök felé. Ahogy közelebb ért, látszott, hogy hasig sáros. Tehát mégis a járhatatlan terepen próbálkozott előrejutni.

Amikor néhány lépésre ért, felcsattant az éles .,Állj“ kiáltás. A közeledő megállt, kezei a levegőbe emelked ek

A határőröknek már több kémmel vojt dolguk, de ilyennel még nem találkoztak. Ez az ember egy cseppet sem volt megijedve Mosolygott és beszélt. Beszédét a

határőrök nem értették, de ennyit megjegyeztek: „Miraljub Sztanko. vies’1. Ezt a hét szót ugyanis sokszor ismételte a hasig sáros, mosolygó ember

Néhány perc múlva elindultak az őrs felé.

Teljesen kivilágosc-dobt, amikor az őrsre értek. G, őrmester fogadta őket.

— Na, megvan a jómadár? — kérdez e elégedetten — Nem tudtunk meg tőle semmit, mert nem értjük a nyelvét, de ez az ember — szökött.

Miraljub Szíankovics valóban úgy s>ökö t át, mégpedig Tito hadseregéből. Reggelit adtak ne ki. Az éhes ember az első pillanatban tétován nézte az eléje rakott finom ételeket. Nem akart hinni a szemének, a bőséges reg. gs}i láttára

Aztán elmondta, hogy odaát azzal ijesztege ik őket, hogy aki átszökik, azt a határ közelében kivégzik és mindjárt el is ássák.

— Ezt nem hittem el — mondta Miraljub Sz'ankovicS a tolmács utján — viszont arra sem voltam elkészülve, hogy igy fogadjanak Odaát. rettenetes az élet. A katonák is éheznek, a polgári lakosság élete pedig egyenesen kétségbeejtő. Nincs becsülete másnak, csak a kulákeknak Odaát újra a gyárosok és a földbirtokosok lettek az urak. Szólni senki sem mer Aki panaszkodik, azt börtönbe zárják, vagy kényszer- munkára viszik Akit pedig Tito kényszermunkára visz. az búcsút mondhat az életnek.

Elmondta Miraljub Sztankovics azt is, hogy akit rajt érnek, hogy a magyar rádiót hallgatja, azt nyomtalanul eltüntetik

— A 36 órás szolgálat után a. tisztek dolgoztatnak bennünket, Az UDB tisztek nagyon kegyetlenek. ÜHk-verik a katonákat, Persze, nem mindegyiket, csak azokat, akik megbízhatatlanok. A polgári lakosság, a jugoszláv dolgozók gyűlölik a liszteket, de legjobban gyűlölik Tilot

G. őrmester a tolmácshoz fordult:

— Mondja meg neki. barátok közé jö't, Mi a kémekkel szemben kérlelhetetlenek vágyjunk, de a becsületes, jugoszláv dolgozó népet szereljük

TAKÁCS ELEMÉR