Zala, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-18 / 217. szám

Vonják be a jólteljesitő gazdákat a népnevelőmunkába Ui lendületet vesz a begyűjtés Ortaházán isi „Gyarmat a föld alatt” Hatalmas érdeklődéssel nézik az életükről szóló filmet olajüzemeink dolgozói Örtaháza, kenyérgabonából _ még 26, takarmánygabonából pedig 50 százalékkal maradt le a terv tel. jesitésétől. A községben pedig bő. ven v^n gabona, de rosszul dol­goznak Ortaházán. a népnevelők. Cs3k a párt titkár, a tanácselnök és a tanács titkára dolgozik a be­gyűjtés sikeréért, csak ez a bá­rom ember fáradozik azért, hogy a község teljesítse az állam irántj kötelezettségét. A községben 7 párttag van. Ezek részben ipari munkások, akik csak munka után térnek vissza a községbe. Erre hivatkoz­va, nem is végeznek otthon nép- nevelőmunkát. de nem dolgozik a többi népnevelő, sem. Pedig & jó népnevelőmuníkára n-3gy szükség van Ortaházán. A tanácsnál a rosszul teljesbe gazdákról külön nyilvántartást vezetnek. Ez ® nyilvántartás vi­lágosan mutatja, hol van szük­ség a népnevelők jó munkájára'. Vajm-I Gvörgv. akinek 1 mázsa bűzét és 245 kiló rozsot kellett volna- leadnia még 53 kiló gabo­nával .adósa .a>z államnak. Vajmi Imre 69. Borosán Károly közép­paraszt pedig 218 hilóval adott be hevesebbet, mint amennyi a kötelezettsége. Czigány István is még mindig a padlásán heverteti azt a 250 kiló kenyérgabonát, amelynek pedig már rég az állam raktárában vol­na a helye, úgyszintén Kovács János is adósa az államnak 294 kiló búzával és 119 kiló rozzsal. Tóth Ferencnek 415 küó búza és 219 kiló rozs feleslege van. de azért hátralékát, mely búzából 36, rozsból pedig 109 kiló, még min­dig nem szállította raktárba. A községben szép számmal akadnak példamutató gazdák. Cse­resznyés Ferenc 5 holdas gazda, kötelezeftségét 374 százalékra tel­jesítette. Cseresznyés Pál, ugyan­csak 5 holdas dolgozó paraszt több Ízben is vitt gabonát a rak­tárba. mig végül is teljesítése 369 százalékra növekedett. Koczkán Istvánnak az előírás szerint 10 mázsa és 13 kiló gabo­nát kellett volna beladnia, do Koczkám István becsületbeli kötie. 1 ességének érezte, hogy feleslegét az államnak adja s C\jegyre még 12 mássa gabonát szállított a raktárba. Kötelezettsé­gét 213 százalékra teljesítette. A tanács dicsős égtábláján azonban Takács Károly neve áll 3z első helyen. Neve. és a- neve után álló 1120 százalék példát mutált Vajmi Györgynek, Borosán Károlynak és a többi rosszul teljesítő gazdá­nak, hogy amit az állam kér tő­lük, azt minden különösebb meg­erőltetés nélkül lehet teljesíteni. Az ortaházsi dolgozó parasztok egy része tehát becsülettel telje­sítette kötelezettségét. Ezeknek a gazdáknak a segítsége sokat je­lentene a népnevelő munkánál. A jólteljesitő gazdák közül egyedül Koczkán István veszi ki részét a népnevelő munkából. Fáradságot nem ismerve járja a házakat. Fel. keresi azokat, akik még a köte­lező gabonamennyiséget nem ad­ták be s igyekszik megmagyaráz­ni, hogy Ortaháza, az orta-házai rosszul teljesítő gazdák is hibá­sak abban, hogy megyénk orszá­gos viszonylatban a 9-ik helyen áll. holott egy kis igyekezettel, egy kis jóakarattal sokkal jobb. sóik­kal megdszí előbb helyet érhet­nénk eb Az orfcaliázai tanácselnök és a párttitkár pedig szívlelje meg, hogy nem akkor dolgoznak jól, ha ők miaguk végeznek el min­dent hanem ha a tanács tagjait, a jólteljesitő gazdákat is bevon­ják a munkába. Szombaton este díszelőadáson mutatták be a Megyei Filmhét egyik legnagyobb eseményét a Gyarmat a föld. alatt“ cimü uj magyar filmet, A magyar és szovje;; himnusz elhangzása után Papp Károly élvtárs, -a Dunántu. li Ásványolaj Vállalat vezérigaz­gatója Ismertette ai film jelentő­ségét, azt', hogy milyen segítséget jelent ez a film az olajbányászok munkájában. — Azelőtt, mig a németek há­borús céljait szolgálta a magyar olaj, addig teljes erővel mind tőb- bet termellek a MAORT akkori vezetői. — mondotta többek kö­zölt Papp elvtárs- — Amikor a Szovjetunió hadserege féls&abadi- tóttá hazánkat. a. MAORT vezetői a jobboldali szociáldemokraták támogatásáviail és felhasználásával gátolták a termelést. Azt számol­ták, hogy 1951-re leállítják az egész gyárat, a munkásokat pedig elbocsátják De mi, a MAORT vezetők híresztelésével ellentét­ben, megmutattuk, hogy van olaj 0, föld alatt és a Szovjetunió se­gítségével uj és ujüibb olajmező- keb tártunk fel, melyen keresztül soha nem látott, fejlődésnek indutf az olajtermelés. 1948-óta nem el- őocsájtás volt, hanem 25 százalék­kal nőtt a munkában foglalkozz latoltak szárna. Ma már ott ál., lünk, hogy a Szovjetunión kivűl, nincs a világon még egy hely. ™el}J olyan eredményt érne él az olajkutatás terén, mint mi- Ez <c fűm megtanít bennünket arra, hogy hogyan kell nekünk itt Tito szomszédságában dolgozni, arra figyelmeztet bennünket, hogy ezentúl még fokozottabb éberség­gel, még fokozottabb odaiadásstal végezzük munkánkat.'4 Papp Károly elyí'árs beszéde után az Olajmunkás énekkar a kuKurversenyjen nagy sikert ara- totfi énekszámait adta elő, majd a Dunántúli Ásványolajt'«:* meló Vállalati tánccsoportja szó­rakoztatta a megjelent dolgozó­kat. A kultúrműsor után levetí­tették @i „Gyanpat 3l föld alatt“ c. filmet. Dolgozóink érdeklődése mind­jobban növekedik a film. iránt. A, film tartalmi ismertetésére vissza­térünk. Viselje gondját a Gazda-mozgalomnak a bázakerefiyeí olajtizem vezetősége! Vasvázasból — Ásványolaj Gépgyár ezt adta az állam a kölcsönadott forintokért Két éve történt. A jegyzés még nem kezdődött meg, de az Ásvány olaj gépgyár — akkor még Vasvázas —, dolgozói már megbeszélték egymás között, hogy ki, mennyit jegyez. Unger Ferenc elvtárs azt mondta: egy ham fizetését adja kölcsön az ál­lamnak. Nagyon jól tudta 6, mi­ért van szükség a kölcsönre­Amikor munka után hazament családjához, elmondta az asszony­nak is. Ungerné helyeselte — bár ne­ki its voltak tárvei. A lányának ruhát és cipőt akart venni. Ha tervkölcsönt jegyeznek, várni kell a vásárlással. Vártak. Aztán megvették a ru­hát is, meg a cipőt is. A második hónapban már nem is vették ész. re a levonást, ami a kölcsönre mern­ie — Nálam nem. jártak 'népneve­lők — mondja Unger Ferenc elv­társ. — Magam is népnevelő va­gyok. 19-^6—47-ben hóban, sárban jártam a göcseji falvakat. Na­gyon sok háznál megfordultam. Az ország romokban hevert & mi, népnevelők hirdettük, hogy a romokat eltakarítjuk s megkezd­jük a hatalmas újjáépítésit, — Amikor aztán a tervkölcsön jegyzés elkezdődött, eszembejwtot- tak azok a napok, amikor 46-ban a göcseji falvakban jártam.- örömmel és boldogan jegyeztem egy havi fizetésemet- Boldog vol­tam, hogy az állam tőlem is kért s boldog voltam, hogy adhattam. Örültem, hogy forintjaimmal én is segíthetek, hogy a dolgozók or­szágát szebbé, virágzóbbá, boldo­gabbá tegyük.-k A jegyzés óta nagy változás ■történt az Ásványolaj Gépgyárnál is, ahol Unger elvtárs dolgozik. A gépjavítóból gépgyár lett. Az asztalosműhely, ahol ő, mint bog. nár dolgozik, kibővült. Rövide­sen uj gépeket is kapnak. E~ előtt csak javítási munkákat végeztek az üzemben, most ttj motoralapo. kát, szállítószalagokat Jcészite- nek- Hatalmas transz par tör őket adnak az épitő-iparnak, egymás­után készülnek a ' hatalmas him- baszivattyuk, a mélyfúró beren­dezések. Ezt mind az tette lehetővé, hogy a dolgozók segítségére si­ettek az államnak forintjaikkal. A~ Ásványolaj Gépgyár ma már szovjet mintára készíti a fúrótor­nyokat, A kororrígyári berende­zéseket is ők készítik. ★ — Amióta a tervkölcsönjegyzés történt, a fiatalság százai tanul­ják nálunk a vasesztergályos, a hegesztő, a motorszerelő és az asztalosszakmát — mondja Unger Ferenc elvtárs, — Azelőtt egyet. len nő sem dolgozott a munka­padnál, most bármerre nézünk, iht is. ot\t is nőket látunk. 30-on felül szabadultak néhány nappal ezelőtt a tanulók közül s a válla­lat máris 200 uj tanulót vett fe^ Épül az uj öntöde, épül az uj laka- tosmühcly is. Ezt adta nekünk az állam kölcsönbe \adott forintja. inként* ★ Az állam azonban még ennél is többet adott, ment nyeremé­nyekkel is jutalmazta azokat a dolgozókat, akik forintjaikkal se­gítették a tervet, a fejlődést. A jutalmazoftak közé pántozik Un­ger elvtárs is, akinek 3 kötvénye van s az egyikkel, amit kihúztak, 100 forint hijján visszakapta, amit az államnak adott. A sorsolás ideje alatt az aszta­los műhelyben, amikor az újság megérkezett, mindig együtt néz. ték át a nyeremény list át. Unger Ferenc egyik dolgozótársa vállán át nézte a számokat, aztán egy­szeresük felkiáltott: — Mutassátok csalt azt az új­ságot! A sorozatszám egyezik. — Ebben a pillanatban lépett a műhelybe Molnár elvtárs a terv- kölcsönmegbizott és harsány han. gon kiáltotta: — Unger elvtárs 500 forintot nyert. — Mindjárt gratulált is. Nagy volt az öröm. Együtt örültek Unger elvtárssal azok is, akik most még nem nyertek. Mindenki látni akarta a számo. kaf. — 0650 — mondogatták. — A vége 4-es. — Még két kötvényem maradt — mondta Unger elvtárs — és már nyertem is 500 forintot­★ Unger elv'ár s még sohasem várta úgy a munkaidő végét, mint ezen a napon. Szerette vol­na mielőbb közölni családjával az örömhírt. A szerelőcsarnok felől a hegeszlőpisztolyok kékes, vakí­tó fénye vibrált a szemébe. El­haladt az esztergályosok, és a gumijavVók műhelye előtt. A magasba elhelyezett hangszóró­ból induló kísérte lépteit és ő boldogan sietett a kijárat felé. Amikor hazáért, leánya a nya­kába ugrott. Az öröm hire meg­előzte Unger elvtársit- . — Most aztán megvesszük az átmeneti kabátot meg az akstatás. kát — mondta Kató, a leánya, örömtől sugárzó arccal. — Tudod, a gimnáziumban sok könyvből ta­nulunk s jó nagy táska kell, hogy beleférjenek. Ungerné alig tudatú szólni az örömtől, de a legboldogabb mégis Unger elvtárs volt, aki ebben a pillanatban már nem is az 500 forintra gondolt, amit nyert. A Gépgyár járt az eszébe — az, hogy az d forintjai is segítettek abban. hogy a Gépjavítóból Gép­gyár lett. A bázakerettyei olaj üzembe a nagy lendülettel indult ezelőtt két hónapja a Gazda-mozgalom. A dolgozók javaslatokat tettek, hogy saját munkakörükben miben és hogyan lehet takarékoskodni. A kezdetj lendület azonban csak fellobbanó sziaiLmaláng volt. Az utóbbi időben igen vissza­esett Bázakerettyén a Gazda.moz. g>a(lom. Pedig lenne mivel takaré­koskodni. Példa erre Kiss István MSzT csőszerelő brigádja, mely­nek tagjai a hulladékanyag legna­gyobb részét már felhasználják szerelés közben. Kiss István bri­gádját azonban még távolról sem követi az üzem többi dolgozója. A dolgozók mostanában nem igen keresik fel ötleteikkel az irodát, — mert a, vezetőség már „levette a napirendről“ az anyegtakarékos­sági mozgalom kifejlesztését. A dolgozók javaslatait meghall­gatják — több azonban nem tör­ténik. Pedig érdemes lenne a sok más munka mellett erre is időt szakítani. Ha azokat a kezdemé­nyezéseket, amelyeket a dolgozók ezelőtt két hónappal tettek, fel­karolta! volna a vezetőség, sokezer forint megtakarításról számolhat­nának be. így azonban nemcsak az ezer forintok vesznek el, ha­nem az üzem dolgozói is elvesz­tik kedvüket. Bázákerettyén az anyagtakaré­kosságnak ezer és ezer lehetősége van. A vezetőség fogjon hozzá a Gazda-mozgalom területén fenn­álló hibák kijavításához. Karolja fel a dolgozók kezdeményezését és biztosítson tág teret az első ma­gyar mozgalom kifejlődésének. A jövőről beszélgetnek az uj udvari uj tszcs tagjai n Este, amikor összeültek az újonnan a.akulf uj udvari tszcs tagjai, ,a jövőről beszél­gettek. Tervezgettek. — Jövő ilyenkor csodájára járnak a mi csoportunknak — mondta Kovács István, a tszcs elnöke. — Gondoljatok csak arra; a vas­útvonal a mi birtokunkon halad végig Terüle­tünkön két megálló, két berak odóhieily lesz! Mindenféle Saá'Uiitást könnyen, kevés költség­gel tudunk végezni. Birtokunkat a Principális- csatoma határolja. Tudjátok, hogy egy ilyen csatornát hogy ki tudnak használni a szovjet kolhozok. Nohát mi is kihasználjuk. A Princi­pális lesz a mi aranybányánk. Mindenkor ad nekünk bőségesen vizet az öntözéshez. Olyan gazdag termésünk lesz, amilyent még sohasem láttak az ujudvariak. — Én is mereng állítani — mondja Takács József — , hogy jövőre, ha mindegyikünk olyan lelkesedéssel dolgozik, mint ahogy most itt be­szélgetünk. ju'.'teszünk a zalaszentbalázsi tszcs.n. — Pedig azok szép eredményt értek el az idén is — szól közbe Horváth Lajos, aki 10 hold földdel lépett be a tszcs-be. Aztán a zalaszentgrótiakról folyik a beszélgetés. Megállapítják, hogy búzából és rozsból egyaránt jó volt az átlagtermésük Őszi árpából is 11 mázsát értek el holdanként- 1 vagon gabonát adtak be „C“ jegyre — kaptak is elég sok vásárlási utalványt — jegyzi meg Méhes Kálmán. — Kiss János, is azzal dicseke­dett, hogy a (munkaegysége ui'tán körülbelül 1500 forint értékű utalványt kap. Amikor az­után pénzre volt szüksége, felvett a tszcs-től 2078 forint előleget. Szó nélkül adtak neki Ez az előleg csak kis része annak, amit Kiss János majd az évvégi elszámolásnál kap. Hátha még azt is felszámítjuk amit természetben juttat, nak nekik. Például Kiss János 4 é-, fél mázsa árpát is kapott a munkaegysége után s októ­berben is kap még an ovit. A fejadagra is ad­tak neki 14 mázsa gabonát. — Amikor a csoport megalakult csak 14 tehenük volt — mondia valaki az ajtó mögül, aztán Harangozó József veszi át a szót: — A szarvasmarháik száma már 45-re emelke­dett, pedig adtak is már el belőlük. 3 darab növendékbikár,a 15.000 forintot kaptak. Lovuk is csak 2 pár volt s most már 5 pár szép lóval dolgoznak. Baromfiólat is ép if telnek, amit 30.000 forintba került, most pedig silót és sertésfiaz- iató't akarnak építtetni. Jól megy már nekik. 25—30 forintos munkaegységre számítanak. — Jövőre már mi is számíthatunk. .— talán még többre is — szól valaki a hátrébb ülők közül. A vasárnapi tszcs-vásár óta már aiz ujud- vari tszcs is gazdagodott. Ezen a vásáron ad­ták el a lovaikat, teheneiket és a gazdasági felszerelésüket. Ma már 24 darab szarvasmar­hája, 12 tova. 3 csikója és 4 sertése van az Uj Ele,t fszesznek. A tagok mindegyike ad be egy pár választómaTacot s ügy a sertésállo­mány máris 100-on felül emelkedik. Újudvaron eddig 63 család lépett, a cso­portba 100 taggal, 200 hold földet tagositottak, de birtokuk máris közel' 300 hold. Az ujudvari uj tszcs tagjai azonban nem­csak tervezgetnek — dolgoznak is. A 10 hold őszi árpa alá a földet, már elké­szítették. Közösen vetnek, közösen aratnak a nyáron már — a maguk földjein. Vasárnap a tszcs-vásár alkalmival a tagok vidáman hajtották lovaikat, marhájukat a vásárra. Sok pénzt kaptak állataikért és a gazdasági felszerelésért, ugyanakkor növelték a tszcs vagyonát is. Ezen ,a napon közel 20.000 forint cserélődött el iparcikkért, cipőért, kar­tonért, zománcos edényért, tűzhelyért és ke­rékpárért. Az uj udvariak azonban tudnak takarékos­kodni, csak azt vásárolták a vásáron, amire éppen szükségük volt. — A többi jó lesz a ta­karékba —- mondották. Az ujudvariak a jövőt építik, aki pedig épit, annak takarékoskodni is kell tudni. Újudvaron uj értelmet kapott az élet. a község képe. ha még nem is változott, az em. Derek megváltoztak. Vidámabbak mosolygób­bak lettek. _ ' Az utcán úttörők haladnak. Harsában hangzik üdvözlésük: — Előre! Újudvar elindult, előre a szebb, a boldo­gabb élet felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom