Zala, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1951-09-09 / 210. szám

A nagykanizsai Vörös Csillag termeíőszöve'kezet két év alatt milliomos szövetkezetté fejlő, dött. A nagyszerű termésered­mények több mint kétszázezer forintos állami támogatást hoz­tak. A csoport, tagjainak száma ma már 116-ra szaporodott, de n-a. ponta újabb és újabb dolgozó parasztok kérik felvételüket, mint Bedenek József 9 holdas kö­zépparaszt. aki amint a képen látjuk, éppen aláírja; a belépési nyilatkozatot. Somodi Jánosné csoporttag, akinek a férje mun­kaérdemrenddel kitüntetett bri_ gádvezető és Táncos elvtárs. a csoport elnöke mosolyogva kö­szöntik az uj tagot, aki 9 hold föld, pár malacka gazdájából most már 710 hold jó föld, 44 szarvasmarha. 67 növendék ál­lat, 23 pár ló, 23 anyadisznó. 67 süldő, 2800 baromfi és 53 méh­család büszke tulajdonosa lett a csoport többi tagjával együ'-t. Termelőcsoportjaink minden támogatást megkapnak népi ál. lamunktól, hogy a kezdeti ne­hézségeket minél gyorsabban le tudják küzdeni. A beesehelyiek is azért tudtak ilyen gyönyörű anyakocákat kinevelni, mert meginduláskor azonnal segítsé­get kaptak disznó és szarvas­marha törzstenyészet kihelyezésé­vel államunktól. Ä 20 sertésből álló törzs azóta már 175 darabra növekedett, köztük 50 hizó vár­ja: az elszállítást, hogy minél előbb megoldódjanak a húsban és zsírban jelenleg, fennálló át­meneti nehézségeink. Termelő- csoportjaink ilyen nagyszerű eredményekkel hálálják meg a nép államának támogatását. Kustor József a becsehelyi Rákosi termelőszövetkezet állat­tenyésztő brigádjának tagja ez­előtt kéí hold soványka kis föld­jén gazdálkodott. Soha nem ál­modta. hogy Ilyen szép lovak boldog .tulajdonosává viliké Eg is a munka a keze alatt. Ebben az évben már 340 munkaegysége van, ami a terményjárandóságon felül alacsonyan számítva is leg­alább 10.000 forint jövedel­met jelent számára. A zalaszentbalázsi Kossuth termelőszövetkezet is sokat fej^ iődöU egy év alatt. Nem csak terméseredményeik emelkedtek, hanem a csoporti;agok száma is megkétszereződött. Az idén csu­pán árpából 230 mázsát takarí­tottak be, kenyérgabonából is már eddig több van a magtáruk­ban mint tavaly, pedig a csép- lés még folyik. A bő termés eredményeképpen jóval több lesz az egy főre eső munkaegység is. A fejadagon a termés részesedé­sen kívül 20—25 forint jut min­den egyes munkaegységre. Pél­dájuk a falu iöbbi dolgozó pa­rasztjait egyre nagyobb szám­ban győzi meg arról, hogy a kö­zös gazdálkodás gondtalanabb életet, nagyobb jövedelme; bizto­sit a dolgozó parasztság szamára. A bezerédi Szabad Nép ter­melőcsoportban jól kiveszik ré­szüket az asszonyok is a munká­ból- Cziklin Ernőné igazgatósági tag §ppen azt beszéli meg a cső. port égjük női brigádjával, ho­gyan lehetne még gyorsabb ütem­ben végezni a munkát a csoport kenderföldjén, ahol háromszor nagyobb mennyiségű kendert ter­meltek. mint a község egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai. A csoport asszonyai példát mulattnak az egyéni gazdálkodók, nak is. összefogásukkal bebizo- nyitoititák, hogy a társasgazdál- kodúsba az asszonyok is jó mun­kát végezhetnék, hogy nagyüzemi gazdálkodás a falu dolgozó asszo­nyainak is uj, megbecsült élétet teremt. Parasz-küldötteink saját sze­mükkel látták a követendő példát, a Szovjetunió szocialista mezőgazdálkodását. Bekő József elvtárs bánokszentgyörgyi kö­zépparaszt. aki a zalai dolgozó parasztok küldötteként vett részt az egyhónapos tanulmány­úton, hazatérése után azonnal hozzáfogott a csoport szervezésé­hez. mert amint a képen látható, kisgyülésen is mondottam a Szov­jetunióban megmutatták számá­ra a helyes utat a virágzó kolho­zok nagyszerű terméseredményei, fejlett áilalltenyésztése, a mo­dern gépek, ai békéért harcoló hős szovjet kolhozparasztok. SZÁMVETÉS 1QQCÍ Esteledik Alsókon. Lőczi József ku- 1.Z7*J<U> udvarán cselédek sietnek az ál­latetetéssel. Úgy látszik, nem elég a kuláknak az igyekezett, mert most is harsogva száll feléjük a hang: — Áz anyátok kögyelmes úristenit! Miért eszitek a kenyeremét, ti kutyák! Nem tudtok job­ban mozogni! — A cselédek, a fiatal szolgagyere­kek nem válaszolnak semmit — pedig forr bennük az indulat. Az idősebbik Szabó gyérekre pár nap­ja kést emelt a „gazda", mert a szemébevágta: — Nem vagyunk mi kutyák, tudja meg, ha szolgagyerekek vagyunk is, — Hallgatnak és siet­nek. Hadd múljon ez az átkozott élet. Éjjel a két Szabó gyérek együtt kuporog a szalmából készült vackon. Állandóan az jár az eszükben, amit a falusi parasztok mondtak nekik, mikor Lőczi „uramhoz11 szegődtek: — Nem esztek meg nála egy kiló sót az év­ben. — Úgy is volt. Leheteti szénakaszálás vagy aratás, egyformán rossz kosztot főzött Lőcziné „asszonyság”. A káposztából kiették a húst, mi­előtt a mezőre vitték a kaszásoknak. A nagy sző­lőből nékik soha nem jutott bor. Kaptak helyette almabort, amit mások ecetnek használtak. De nem kapott jobbat a kulák menyé sem. Azt is lenézte Lőczi „uram”, mert csak középparaszt lánya ju­tott a fiának. Hajnali félkettőtől éjjel 11-ig tartó munkáért egy- öltöny ruha meg 120 pengő járt egy évben. Használt ruha —- keservesen megszolgált pengők. És ki kellett tartani az év végéig, mert aki előbb kiállt a munkából, az nem kapott semmit. Ezek a gondolatok altatták el minden este Szabó Lajcsit, a szolgafiút. 'S Szabó Lajos már nős ember. Három “ f gyerek sír a kenyérért. Az asszony- nyal téglavetéssel öt szájnak keresnek. 1 Q4, K április—-május. Szabó Lajosok 6 hold föld tulajdonosai lettek. Most már szívesen emlékezik az ember, az asszony egy­aránt. — Nehéz volt az első év munkája — néz Szabó Lajos az asszonyára. — Egyedül6 dolgoztam a 6 holdon. Az asszonyt lefoglalták a gyerekek, nem volt kire hagyni őket. - Soha nem tudtam, hogy olyan érzé3 is van, mint ami az első aratás­nál eltöltött. Magunknak arattunk — nekünk csé­peltünk, vittük az első termést a malomba. Amikor az asszony megszegte az első kenyeret s a gyere­kek ott álltak körülötte, mindkettőnek torkát foj­togatta valami.. "1 O/IQ Hat hold föld, hat gyerek — gon- dok, Ez mind Szabó Lajosé és fele­ségéé. Jó ez a hat hold föld, saját gazdájuk lettek ők is. Még sincs rendjén a dolog. Akárhogy igye­keznek, csak máról holnapra élnek. — így volt 1949 decemberében is —- emlék­szik Szabóné —, elfogyott a kenyerünk, a burgo­nyánk. Netn tudtuk mit eszünk holnap. Szabó Lajos azon az estén sokáig elmaradt. Áz asszony éberen várta a kocsizörgést, Minden zajra felfigyelt. Végre! Hazajött az ember. Ahogy kinyitja előtte az ajtót, zsákokkal megrakott ko­csit lát az udvaron. Szabó Lajos már emelgeti le a zsákokat. — Négy mázsa hetven kiló gabona, három má­zsa burgonya — mondja keményen — holnap meg hozom a szénát is a lónak. A tszcs-ből. Szabóék másnap beléptek a tszcs-be. Bev itték a lovat is, a szekeret is, Meg a maguk kétkéze munkáját. Szabó Lajos a tszcs kocsisa lett. — Bent van az én lovam is. De egyformán bánok valamennyivel. Mintha az enyém lenne mind — hiszen magunknak dolgozunk véle. Tavaly 348 munkaegységem volt, 6.282 forint volt a keresetem.-— De az idén jóval több lesz — szól közbe Szabóné — májusban megnyílt a napköziotthon s azóta már én is dolgoztam. Nekem is van már 60 munkaegységem. Nem tudjuk mennyire gyűlik az elszámolásig, de most kettőnknek 274 munkaegy­ségünk van. Ha csak 22 forinttal ís számítjuk az idei munkaegységet, már eddig több mint 6000 fo­rintot kerestünk. Azonkívül most kaptunk egy te­henet a háztáji gazdálkodásba. Van tej bőven a gyerekeknek. A télre hízót kapunk, — Nem számítottuk a gabonarészesedést — veszi át a szót Szabó Lajos —, amit a fejadagon felül kapunk. Ezt megőrölhetjük és szabadon el­adhatjuk. Szabőék nem győzik elmondani, amit a termelőszövetkezettől kaptak. Egymást igyekeznek megelőzni az asszony meg az ember, hogy ő mond­hassa el azt a sok újat és jót, amiben részük van, — Ui lakásba költöztünk — toldja meg újra az asszony. — A kicsinyek a napközibe, a nagyob­bak az általánosba járnak.-— A tízenöíéves lányom -— szól büszkén Szabó Lajos — az Ásványolaj Vállalatnál ipari tanuló. Szabó Lajos elhallgat, A hat gyerek boldogan kanalazgat a tányérból — ebédeznek. Van már miből. — Megtaláltuk a számításunkat a termelőszö- . vétkezetben. Mikor kezdtük, nem volt semmink sem, tavaly már gyarapodtunk, nőtt a kereset. Az idén még erősebbek vagyunk. Jövőre... Szinte beleszédül az ember a számokba, amik a nagykanizsai Vörös Csillag termelőszövetkezet fejlődésének útját jelzik. Boldog emberek halad­nak ezen az úton. Szabó Lajos és felesége már nem fiatalok, de ahogy szemük- megcsillan a. hat gyerek feje felett, azt bizonyítja: az új élet kárpótolta a szenvedésért, a nélkülözésért, boldog emberekké tette őket BenkS EárrJy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom