Zala, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)
1951-08-19 / 193. szám
Az alkotmány törvény a múlt ellen, törvény a jövő építésére A neszelei Dicsőség Sztálinnak-tsz története Kexdelben sok nehézséggel küzdöttek, Baba'fi József, Varjai Antal, Császár István és a többiek, akik már a tszcs alakulása óta üt dolgoznak, akik a tszcs-t alakitották, nem egyszer idézik vissza azokat a nehéz napokat, amikor azt sem tudták, hogyan fogjanak hozzá a munkához. A hiányös gazdasági felszerelés, a. fogathiány az előttük álló rengeteg munka nem egyszer vette el a kedvüket, és ingatta1 meg bizalmukat•— Akkor még kevés tszcs volt a megyében — mondja Babafi József, a tsz elnöke, — s a meglévők sem tudtak nagyobb eredményeket mutafni. Nekünk is mindig azt mondták a kívülállók: ..Hiábai is próbálkoztok, nem lesz semmi sem belőletek- Csak iái saját földjén tud jól dolgozni az ember'1. De mi a tszcs földjét a magunkénak éreztük, hiszen mi alakítottuk a csoportot s tudtuk, ha nehezen is, majd csak lesz valahogy s ha már egy kicsit megerősödünk, könnyebben tudunk segíteni magunkon. Az akarat a tszcs valameny- nyi tagjában megvolt, de hiányzott az összefogó erő, gyenge volt a közösségi érzés. — Sokat vitatkoztunk, veszekedtünk egymással — mondja Babati József. Ha nem volt elegendő iga, nem volt eke, vagy amire éppen szükségünk volt, nem arra gondoltunk; hogyha nincs, hát szereznünk kell valahonnan, hanem mindegyikünk azt [hangoztatta: itt még annyi jövedelmünk sem lesz, hogy abból szűkösen megéljünkA Párt azonban nem hagyta magára a fiatal tszcs-t» a Párt segített és ellátta őket tanácsokkal, útmutatással, bizalmat öntött beléjük és ők úgy látták, ha nem riadnak vissza a nehézségektől, legyőzhetik azokat. Amikor a földjüket felverte a gaz, a kulák gúnyosan jegyezte meg — Hát igy néz ki a tszcs földje? Ezért nem volt érdemes csoportot alakítani. — De hiába akartunk jó munkát végezni — jegyzi meg Major Gyula helyettes elnök — nem hirtunk földdel. Mindig elkeseredtünk. amikor a kulákot láttuk kövér ökreivel, vagy lovaival elhajtani a mi földjeink -előtt és talán úgyis ez az elkese. a-edés ébresztette fel bennünk az igazi akaratot, hogy mi azért mégis megmutatjuk: tudunk létezni, tudunk érvényesülni. Nekeresden is ebben az időben alakult a tszcs. A nehézségek onnan sem hiányoztak. Ha mostanában, Babati József visszaemlékezik azokra az időkre,- önérzetesen, büszkén mondja: — Azért mégis megmutattuk, hogy nem buktunk beje, mint ahogy azt .a kxüákok jósolták. A neke- resdiekkel megbeszéltük. mit 'kellene tennünk, ‘ hogy végre mehessünk valamire. jMegnéz- tük. hol van a hiba, hogy a mi földjeink gazosabbak, mint. másé, hogy a mi földjeink nem úgy teremnek, mint. ahogy kellene? A hibát a Párt mutatta meg. Össze keU fognunk és becsületesen dolgoznunk. Meg kell szervezni a munkát és az elnöknek vezetnie, irányítania kell a tszcs-t. Az államtól kapott segítséget, a hitelt helyesen kell felhasználnunk, mindig a közösség érdekét nézni és kemény munkával harcolni, hogy ez a föld, amely most már a mienk, valóban nekünk teremjen. Sokszor eszükbe jutott, hogy a felszabadulás előtt éjjel nappal gürcöltek azon a néhány hold földön, vagy pedig ;a kulák birtokán, mégis nyomorogtak. Most itt az alkalom, A demokráciái megajándékozta őket, csak tudni kell élni az Vasárnap, 1951. aug. 19. ajándékkal. — Es ők megpróbál, fák. Tavaly ősszel, amikor munkájuk kezdeLt már eredményesebb lenni, egyesültek a nekeresdi tszcs-vel és csatlakoztak hozzájuk a kaszaházi, egyénileg dolgozó parasztok is. így jött létre a Dicsőség Sztálinnak tíz. — Erősebbek lettünk — mondják — földjeink szaporodtak, de szaporodott a munkaerő is. A tsz ma 700 hold földön gazdálkodik. A tsz tagok gazdái lettek annak a földnek, ahol a, felszabadulás előtt a püspökség cselédei robotoltak, azok pedig, akik azelőtt rabjai voltak a föld gazdáinak, most a Szabad emberek öntudatos büszkeségével beszélnek az ő földjükről és eredményeikről, amit a jó munkával elértek. Segilett a gépállomás a traktoraival. Megszántolták a földjüket, az államtól műtrágyát kaptak s ők napról-napra. jobban magukénak érezték a földet, napról napra jobban megszervezték a munkát, eredményesen dolgoztak s így leküzdve a nehézségeket, elérték, hogy ma már csak a virágból és a kerti növényekből 1000—1100 forint a heti bevételük. — Az idén búzából 9 és fél rozsbóL pedig 12 mázsás átlagtermést értünk el — mondja Varjai Antal. — A csépiést augusztus 13-án befejeztük és 370 mázsás beadási előirányzatunkat 340 százalékra teljesítőt tűk és büszkék vagyunk arra, hogy a Zalaegerszeg egész földterületére szóló kivetésnek mi magunk 52 százalékát teljesítettük. Nem ig maradt ám el a jutalom, mert minden munkaegységre 3 forint értékű áru- utalványt kapunk, ami összesen 46 ezer forint értékű áruutalványnak felel meg. A tsz tagjai most már megtanulták szeretni a földjüket, ami jólétét, nyugodt életet ad nekik. A tsz-hez való ragaszko. dásukat ló munkával fejezik ki. Ezért nőnek napról-napra eredményeik, ezért lesznek egyre gazdagabbak. — Tavaly még csak 8 darab lovunk volt, ma már 30 darabot mondhatunk a magunkénak. — mondják. — A szarvasmarha- állományunkat a tavalyi 32-ről 80 darabra emeltük, tavaly még nem volt sertésünk, ma már 40 darabból álló förzstenyészettel dicsekedhetünk. Istállóikat építtettünk s még ebben az évben elkészül 50 darab sertés részére a fiaztató, 100 darab süldő részére a szállás és 50 szarvasmarha részére egy. másik istálló. — Ha visszagondolunk régi életünkre, vagy, ha eszünkbe jutnak a kezdet nehéz napjai — jegyzi meg Major Gyula — akkor azt látjuk, érdemes volt har„ colmmk, küszködnünk. Úgy dolgozunk, hogy még sokkal nagyobb eredményeket érjünk el, hogy a Dicsőség Sztálinnak tsz méltó legyen a nevéhez. T E Szocialista vállalásomat teljesítettem... Garai József, a lenti fűrésztelep sztahanovista dolgozója az éleiéről beszél: — Szegényparaszti családból származom. Heten voltunk testvérek. Apám hói az egyik, hol a másik uradalomba járt dolgozni, hogy kenyerünk biztosítva legyen. Amikor hazai szokott jönni a munkáról, alig ismertem rá. Visszaérniékszek, talán nyolc éves lehettem1, egy esős. hideg, őszi estén a konyhában ültünk a tűzhely mellett. Anyám énekelt» fiatalabb testvéreim már aludtak. Egyszercsak belépett apám. megtörten, fáradtan, megöregedve. Elmondja, azt a sok szenvedést, amelyet hat hónapon keresztül végigélt— Reggel négy órától este fiz óráig dolgoztam minden nap, de jóformán azt sem tudom miért. Dehát mit tegyek ... dolgozni kell — mondta apám. Rámnézett és könnyes lett a szeme. Később érlettem csak meg, hogy amikor ezeket a szavakat mondta apám. a fiai napi kenyerére gondolt. Elhatároztam, hogy ipari munkás leszek, ott nincs ennyi szenvedés és többet fizetnek. 1923- ban, 18 éves koromban a lenti fűrészüzembe jelentkeztem munkára. Azonban csalódtam. Ugyanolyan 'szenvedés és nyomor jutott osztályrészül, mint apámnak. A különbség csak az volt, hogy apámat ia földbirtokos, engem meg a gyáros fenyegetett a csendőrökkel. 1945-ben azonban megváltozott a helyzet. Eltűnt a gyáros, de eltűntek a csendőrök is 1945. után is a lenti fűrészüzemben maradtam és mint keretfürészes dolgozok most is. Miénké, a munkásoké lett az üzem. Amig a múltban szenvedtem és éheztem. most minden v meg van. Szabad vagyok! A dolgozó nép alkotmánya az emberi jogok mindegyikét biztosítja a számomra. és minden dolgozó számára. | Dolgozhatok, tanulhatok, éven- kint két hétig üdülni mehetek. És én ezt jó munkával akarom megköszönni Pártomnak. Szocialista vállalásomat teljesítettem, ezzel ünneplem augusztus 20-át. alkotmányunk évfordulójának ünnepét. Negyvenkilenc éves vagyok, de' szeretnék örökké élni és dolgozni. Hat hónappal ezelőtt az a kitüntetés ért, hogy sztaháno- vista lettem. Azóta is átlagteljesítményem 125 százalékon felül van. Most, amikor az ország minden dolgozója alkotmányunk méltó megünneplésére készül, apámra. cseléd sorsra, magamra és családomra, a múlt rendszer sok ezer szenvedő munkására gondolok. De ez a világ már nem jöhet- vissza, mert alkotmányunk biztosítja jogainkat, mi pedig örökre megvéd- jük alkotmányunkat! Itt. a jugoszláv határszélen, én azzal fejezem ki hálámat alkotmányunk adta jogaink és kötelezettségek iránt, hogy augusztus 20-a után is még több munkásnak, mint eddig, átadom sztahanovista munkamódszeremet és tovább fokozom az eddig elért átlag teljesítményemet. Több és jobb munkával védem a1 békét! Megyénk délszláv községeiben vendégszerepei a deszki délszláv kulturcsoport Zala megyébe érkezett a deszki délszláv kulturcsoport. A csoport tagjai nappal kulturagitá- ciót végeznek, esténként pedig a begyűjtésben élenjáró községek szórakoztatásáról: [gondoskodnak. Augusztus 15-én Tótszentmár- tonban, 16-án Petriventén, 17-én Tótszerdahelyen jártak, 19-én pedig Murakereszluron, 20-án Molnáriban keresik fel a délszláv községek lakóitPOLGÁR ISTVÁN: Törvénnyé vált a boldog élet — Az alkotmány ünnepére — Lombosodé fákként' nőnek a gyárak, terebélyesednek, virágzanak ott, ahol nemrég még romok okádtak hullaszagot a borult ég alatt. Raktárainkban tornyosul a búza — nemrég kifosztva álltak s rovarok, patkányok tanyáztak bennük megbújva, csupa penész volt minden sarok. Ho! nemrég még gi nyomor csontvázkarja söprögetté a glzgazos szobát, ma dalt dalolnak — sétálj el csak arra), látod: pozsgásak a ringó babák. A Balaton már dolgozóink testét ölelgeti s az iskolák ma, mind arra várnak, hogy zsibongva ellepjék padjaikat fiaink, lányaink. , . Nálunk törvénnyé vált a boldog élet, Alkotmányunknak minden mondata: mint kertben napfény — hasadozva érnek a vetett magok, hajt az almafa, pirulva érnek dolgos napjainknak gyümölcsei — Alkotmányunk ragyog. Aranykönyv. . . Vedd elő, olvasd, tanítsad! Vakítanak a forgatott lapok. Magasra tartjuk Alkotmányunk könyvét, feljebb és feljebb. Én 5g emelem. És mindazokhoz, kik máglyára vetnék, igy szól népem szava — üzenetem: — Nem bújhat büntetlen ellenség köztünk, feléjük Könyvünk ítélet szava. S amiért élünk, álmodozunk, küzdünk, megvalósul! Nem torpanunk soha! Lombosodó fákként nőnek a gyárak, raktárainkban nő a buzahegy — a törvénnyé lett boldogság eláradt prrosteít'ejü házaink felett. Úttörőkkel, köszöntésen Az esti szürkületben még folyik a cséplés Zalaszentmihályon. A terményraktár előtt még állnak a kocsik, de az Utcákon már lelkes úttörőbrigád siet köszönteni a beadásban élenjáró gazdákat. Kovács Istvánná 240 százalékban teljesítette kötelezettségét. A köszöntők a tszcs istállójában találnak rá, fejés ideje van. A vidám nótaszóra megjelenik Kovácsné az ajtóban, aki, mint a köszöntő úttörő mondja; „nem várta, hogy biztassák munkára, kiállt családjával a békearatásra'’. Kovácsné könnyes szemmel hallgatja a köszöntőket, nem várt ilyen ünneplést. Szólni sem tud a meghatottságtól, csak a könnyeit törölgeti örömében. Eleget tett kötelezettségének, túl is teljesítette. Most érti meg igazán, ahogy az úttörők csillogó szemébe néz, mit is jeleni ez? Egy úttörőleány virággal köszönti. Aztán újra nóta szól: ..IH az idő elvtárs, munkához kell látni: békebegyüjtéssel építővé válni.. Kovácsné csak ennyit tud mondani: Köszönöm, igen köszönöm De ebben az egy szóban bent van már az Ígéret is: Kovácsné mindig eleget tesz annak, amit a haza, a gyerekek jövője kíván tőle. Biró Györgyöknél nem találják a köszöntök a gazdát, de rigmusuk igazat beszél, amikor a gazdaasszonyhoz szól: „Én a háziasszonyt köszöntőm szívesen, Neki minden jóban. mindig része legyen. Mert mellette állóit mindig a párjának, segítője volt ő minden munkájának. Hogy Bíró György munkáját jól végezte, felesége ebben mindig segítette. Étellel, itallal mindenkor ellátta, pihenésre mündig tiszta házban várta. Így lett bevégezve minden jó időre, az aratást, begyűjtést így viHe előre“'. Biró György is elősiet a köszöntők hírére. Ilyen megtiszteltetés még nem érte házát. . — 175 százalékban teljesítettem kötelezettségemet. Elmondhatom, hogy minden szem feleslegemet a raktárba vittem. Jól esik ez az ünneplés, nagyon köszönjük min- den úttörőnek. Biczó József éknél vacsoráznak. A kis konyha megtelik a köszöntőkkel. Lukács Julika köszönti a gazdát: ,.Jókor szántott és vetett, nincs okunk panaszra, idejében aratott, meg is lett a haszna. A begyűjtésnél példával elöl járt kend szépen, nem volt ilyen gazdag termést errefelé régen. Ami az országnak járt, azt kend megadta rendben, az ország sem hagyja ezért gazduramat cserben. Példaadó gazda volt kend. jól rendezte dolgai, visszafizeti magának ezerszer az ország", Biczó József 226 százalékkal teljesítette beadási kötelezettségét. Most szinte egyenként ölelné m.eg a köszöntőket, valamennyit. Csak azon sajnálkozik, hogy nem tudta ezt előre, mert szívesen megven* dégelte volna őket. ■— Igyekeztünk már tavasz óta a munkával — mondja. — /gar, az időjárás nem kedvezett nagyon, de a munkánknak meg lett az eredménye. Jutott C-jcgyre elegendő gabona. Itt is virág kerül búcsúzóul a gazda kezébe. A köszöntők sietnek tovább, hiszen nem egy gazda teljesítette fúl kötelezettségét s azokat is felkeresik. Az utcán mind több lesz az érdeklődő. Kiváncsi szemmel kö- vetik a köszöntök útját, kihez térnek be? Kicsit irigykednek is rájuk. Mert nekik is van még egy kis feleslegük, de eddig halogat• fák a beadást. Valaki megkérdezi: — Ha én is beadom holnap a fc• lesi egemet, hozzám is eljöttök pajtások?, ,
