Zala, 1951. augusztus (7. évfolyam, 177-202. szám)

1951-08-26 / 198. szám

Ilyen a Harcos-tsz élete I. A kastélyt nagylombú árnyas fik veszik körül, Ez volt Herte­lendi Józsefné rezidenciája, A szép ház hivalkodóan nézett le a gaz­dasági épületekre és a nyomorú­ságos cselédlakásokra. Szűcs Pál, a pacsa—-andorházi tsz egyik legrégibb tagja még jól emlékszik azokra az időkre, ami­kor Hertelendiné irányította itt a nincstelenek életét, de még azokét is, akiknek volt ugyan néhány hold földjük, de abból megélni nem tudtak s igy az ura­ságnál kellett napszámért könyö rőgniök. — Hintóval járta a határt — mondja Szűcs Pál, — Úgy paran­csolt, úgy hajtotta a cselédeit, hogy ezzel a képességgel akár őr­mesternek is elmehetett volna Horthy hadseregébe. Fiai, mert három fia és leányai is voltak Her- telendinének, lóháton vágtattak mindenüvé, ahol a cselédek dol­goztak, Pálfalvi József, Hertelendiné in­tézője, ha valaki néhány percet késett a munkábaállásnál, kímélet, lenül levont egy félnapot, arról azonban megfeledkezett, hogy a napnak nemcsak fcezdete, hanem végé is ván. Ha a cseléd vagy a hozzátartozója beteg volt, orvos csak akkor jött, amikor már nem sokat ért a segítség. Az ember, a dolgozó, aki a kastélyon kívül, a cselédviskóba lakott, nem számított egyébnek, mint igavonó állatnak. II. A Hertelendi birtok cselédéi is, a földet, ami jog szerint csakis őket illette, megkapták népi de­mokráciánktól. A Párt kinyújtotta feléjük segítő kezét. A kastély, a gazdasági épületek, a felszerelés, az állatok: mindeti az övék lett. Olyan hirtelen jött a szabadság, hogy az első időben bizony nem tudtak okosan élni vele. Olyanok voltak, mint a sánta ember, aki hirtelen járni tud, bizonytalanul, té- továs léptekkel. Nem volt elegendő állatuk. A majorból a gazdasági felszerelés nagy része eltűnt s így nagy nehézségbe ütközött a föld megművelése is. Lassacskán azon­ban mégis csak helyre jöttek, de látták, hogy a legjobb munka mel­lett sem érhetnek el magasabb eredményt elaprózott földjeiken. — Amikor a Hertelendinek dol­goztunk, jobban termett a föld — mondogatták. — így született meg bennük a gondolat, hogy újra egyesítik, egy tagba a földeket, hogy most már nékik hozza a gaz­dagabb termést, számukra biztosít­sa a szebb, életet. 1949 decembe­rében az elhatározás valóra vált és a volt cselédség 12 tagja, akik előbbreláttak, mint a többiek, megalakították a tszcs-t. Ettől az időtől fogva egyre jobb lett az életük. Kevesebb lett a gond, jobb terméssel fizetett a föld. Az aratást tavaly még egyé­nileg végezték, az eredmény mégis összehasonlíthatatlanul na­gyobb volt az előző évinél. Ekkor határozták el, hogy a munkát a szántástól kezdve’ a jövedelem el­osztásig most már közösen végzik. Hodics István, Szabó Jenő, Vass József, Szűcs Pál és a többiek, betartva a III. típusú tszcs alap­szabályait, kezdtek a munkához. Ekkor kezdődött a tszcs gyors fejlődésének időszaka. III. A pacs*a—andorházi III. típusú Harcos tszcs ma már, mint önálló szövetkezet dolgozik. 303 hold földjük van, ami most még 77 holddal szaporodik, mert 11 csa­lád, akik annak idején ugyancsak a Hertelendi birtokon dolgoztak, most belépnek a tsz-be. Már bán­ják, hogy nem sokkal előbb gon­dolták meg magukat. Amikor tizenketten megkezdték a közös gazdálkodást, még lovuk sem volt és alig volt néhány szarvasmarhájuk. Ma már 3 pár szép lóval dolgoznak, 25 darab szarvasmarhájuk, 19 anyasertésük, 130 darab gyönyörű süldőjük van. Tavaly még 30 forintos napszámot fizettek az egyénileg dolgozóknak, az idén a jobb munkaszervezés ré­vén, a gépállomás segítségével ön­maguk is el tudták — még pedig jól — végezni a munkájukat, Jó értéke is le#z az idén a munkaegy­ségnek, Úgy számolják, hogy majd­nem háromszorosa lesz a tavalyi­nak, 28 _30 forintra számítanak és a terményekből is olyan bőséges rész jut, amit egyéni gazdálkodás­sal soha sem érhettek volna el. Nem okoz gondot a sertéshízlalás és lesz miből etetni azt a rengeteg kacsát, libát, csirkét, melyek való­sággal ellepik a tsz udvarát. Az idén már építkeztek is. Uj siló készült. Teljessn re'ndbehoz­ták az istállók és a magtár tetejét és elkészítették az istállók vakolá­sát, most pedig megkezdik egy fiaztató építését 30 darab anyaser­tés részére. Az államtól máris kap­tak pénzt kultúrotthon építésére és rövidesen sor kerül egy szép gyermekotthon létesítésére is. Ilyen a Harcos-tsz élete. Takács E. A kulák három, zsák búzája A vasboldogasszonyíak begyűj­tési tervüket 87 százalékra telje­sítették. Jó volt a termés, nem is panaszkpdnak. Jut a beadásra, lesz jó vetőmag, elegendő kenyér is. Bőven jut a C-jegyre is. Mégis, ma 24-én, alkotmányunk ünnepe után, csak 87 százaléknál tarta­nak. Nincs nagy lendülete a be­adásnak. Nem dolgoznak a népne­velők, de dolgozik a 26 holdas kulák, Sándor Márton. Nem is egyedül. Nála Takács Ferenc és Bradics László géptulajdonosok csépeltek. Azóta is halogatta a beadást, Fel­keresték a tanácstól. — Nem tudok többet beadni, miből? Hiszen nem termett — mondogatta. A disznók előtt rozs volt a vályúban, a kacsák is azt taposták az udva­ron. Jutott a feleslegből minden­hova, csak a dolgozók asztalára nem, Most, hogy leleplezték, került elő 3 zsák búza is a szomsZédasz- szony kamrájából, Tóth Gergely- nétől, a ,,3 holdas parasztasszony­tól1', aki nem régen még 40 hold­ról szedte össze jövedelmét, A két cséplőgéptulajdonos évek óta Tóthné kamráját használja nyáron át, ott gyűjtik össze a gépkerése- tet. Most „különös véletlen" foly­tán a kulák is odavitetett 3 zsák búzát „vetőmagnak", ment „nem fért meg" a padlásán. Ezt a há­rom zsák búzát Kiss Kálmán el­lenőr szerint a két géptulaj denos vitette át a szomszédasszony kam­rájába, mint géprészt. Összesen 202 kilót. Pedig csak 84 kiló járt vol­na nekik. Donnán Lajos és Bertók Géza nyársolók vitték át a három zsá­kot, mert megkérte őket erre Sándor Márton. Ők úgy tudták, vetőmagot visznek, Tóth Gergelyné úgy fordította rá a kulcsot a kam­raajtóra, hogy ott a géptulajdo­nosok keresetét őrzi. A kuláknak így sikerült össze­keverni a dolgot a három zsák bú­za körül, megtévesztette a dolgo­zókat is, akik segítették a rejte­getésben. De akadt köztük ellen­ség is, aki tudva segítette a kulák tervét. Néhány dolgozót sikerült kijátsza­ni — de nem sikerült a falut fél­revezetni. Sándor Mártont lélep­lezte a tanács ébersége. Ez a pró­bálkozás nem sikerült, A kulák — ha nem is Sándor Márton — má­sutt fog próbálkozni, Most egyik géptulajdonos sincs itt a gépnél, valahol az ország­úton viszik a géprészit (de jó lett volna megmérni) Vasvár felé, Dormán Lajos, Bértók Géza vál­lat vonnak a „dolog'1 felett, — A gabona le volt mérve. Mi közünk ahhoz, hová viszi a gazda azután? — mondogatják. Ez a vé­leménye Szökröny Imre felelős gépvezetőnek is, A cséplőgép minden egyes dol­gozójának, legyen az ellenőr, gép- vezető, vagy nyársoló, őrködnie kell az ország kenyere felett! Donnán Lajos, Bertók Géza jóhi­szeműen vállukra vették a kulák zsákjait — nem gondolkodtak azon, miért kell Sándor Márton­nak azt a szomszédba szállítani. Pedig elég nagy a padlása. Elfe­lejtették, hogy azt a terhét, amit a kulák vállukra rakott, már hat éve- leráztuk magunkról. Ezzel a 202 kiló eldúgott gabonával is ar­ra a világra spekulált a kulák, ahol a Dormán Lajosok, Bertók Gézák, Szökröny Imrék s a töb­biek újra a kulákiga alatt nyögnek. A vasboldogasszonyi dolgozók számára legyen Sándor Márton kí­sérlete ébresztő az éberségre, a kulák elleni harcra. Válaszoljanak Sándor Mártonnak azzal, hogy bő termésükből jóval túlteljesítik a község beadási tervét. BeiLkő Károly. Minden faluba eljutnak az idei könyvnap könyvei Hetedszer rendezzük meg fel- szabadulásunk óta ai szabad Könyvnapokat. Üzemek, vállala­tok, termelőszövetkezetek, állami gazdaságaink készülnek szerte az országban kulturális életünk e nagy eseményének megünneplé­sére. Méltó lesz ez az ünnep egy­re diadalmasabban kibontakozó kulturforradalmunkhoz. újjá­éledt irodalmunkhoz és méltó dolgozó népünkhöz. amely — mint Révai elvtárs mondotta — ,,o]vasó néppé lett- olvasva és ta­nulva építi a szocializmust Budapesten augusztus 31—szep- lember 1-én, a vidéki városokban és falvakban pedig szeptember 8—9—10-én rendezik meg a könyvnapokat. Már megyénkben is folynak 0I könyvnapi előkészü­letek. Az állami Könyvterjesztő Vállalat, a DISz. MSzT. MNDSz. íz Úttörők, a Honvédség, a Rend_ őrség készülnek könyvnapi sát­rak állításával. De készülnek az üzemek és vállalatok is. Vala­mennyien kiveszik részüket a kultúra. a könyv ünnepéből- A termelőszövetkezetekben és a me­zőgazdasági területeken a SZÖVOSZ állítja a könyvsátra. Két- ;-r. Az ezévi könyvnapok méretei­ben meghaladnak minden meg­* előzőt. Ezévben nem lesz olyan falu, ahova ne kerülne el a Könyv- napokon a könyv, hogy azután ott is maradjon, hogy világossá­got, tudást terjesztve elűzze a magyar falvakra ezer éven át ránehezedő szellemi sötétséget. Több mint 1500 földművesszövet­kezeti könyvsátor hirdeti majd szeptember 8—9—10-én kult.ur. forradalmunk újabb győzelmét — a magyar falu kulturális fejlő­dését. Ezek s számok, adatok arról beszélnek, hogy Pártunk követ­kezetesen. keményen és ered­ményesen harcol a sztálini taní­tás megvalósításáért: „Mi minden munkást és parasztot kulturált­tá. műveltté akarunk tenni — és ezt meg is tesszük.” A marxizmus-1 eninizmus klasz- szikusainak, Pártunk, népünk ve­zetőinek művei a, könyvsátrak legszebb diszei lesznek. Mellet­tük felsorakoznak a szépirodal­mi, tudományos és ifjúsági mű­vek. — magyar, szovjet és hala­dó nyugati írók és a világiroda­lom nagy klasszikusainak írásai. A könyvek várják a dolgozó­kat s biztos, hogy a dolgozók őszinte, jó- barátokat találnak bennük. Pötoske uj vállalása: 130 százalék A pölöskei dolgozó parasztok az aratás megkezdésével ígéretet tet­tek Pártunknak: az alkotmány méltó megün­neplésére, a cséplési munká­kat augusztus 15-re befejezik és augusztus 20-ra. alkotmá­nyunk ünnepére beadási köte­lezettségüket 120 százalékra teűjesitik. A naptár augusztus 10-et mutat. A faluban az elcsépelt szalmakaz­lak jelzik, hogy befejeződött a cséplés Pölöskén. A dolgozó pa­rasztok öt nappal a határidő előtt teljesítették ígéretüket. Augusztus 15. helyett 10-én fejezték be a cséplést. Lassan közelgett augusz­tus 20, alkotmányunk ünnepe. A terményraktár előtt nap mint nap a kocsik egész sora várakozott, hozták a beadásra szánt gabonát. A dolgozó parasztok igyekéztek teljesíteni vállalásukat. Nyolc nap telt el a cséplés befejezésétől, a dolgozó parasztok már 120 száza­lékra teljesítették beadási kötele­zettségüket, és még két nap vá­lasztotta el őket az alkotmány ün­nepétől. A dolgozó parasztok még tovább fokozták a begyűjtés üte­mét. Augusztus 20-ra beadási kö­telezettségüket 122 százalékra telje sitetíék. Pölöskei dolgozó parasztok' már sok mindent kaptak az ötéves tervtől. Többek között kaptak vil­lanyt, kultúrházat felszereléssel, mikrofont. Most, mikor harc folyik minden szem gabonáért, a pölöskei dolgo­zó parasztok sem nézték tétlenül, hogy felesleges gabonájuk a pad­láson légyen és ott az egerek pusz­títsák, ők meg adósok maradjanak a nép államával szemben. Uj vállalást tettek: beadási kötelezettségükét augusztus 31-re 130 százalékra teljesítik. Azok a dolgozó parasztok, akik ugyan teljesítették beadási kötele­zettségüket, de még van felesle­gük, most szállítják nap mint nap a beadásra szánt gabonát. Horváth János 5 holdas dolgozó paraszt a beadási kötelezettségen felül 450 kilót adott be. Kapott is 350 forint értékű vásárlási utal­ványt, a megmaradt feleslegére meg őrlési engedélyt, Budrovics Kálmán nyolc holdas dolgozó paraszt az előirányzott 491 kiló helyett 720 kilót adott be, A beadási kötelezettsé­gét 157 százalékra teljesítette. Ezért kapott 225 forint értékű vá­sárlási utalványt, 160 kiló gaboná­jára őrlési engedélyt. De nem győznénk felsorolni azokat a dol­gozó parasztokat, akik becsület­tel teljesítették haza iránti köte­lezettségüket, A község eddig 126 százalék­ra teljesítette beadási kötele­zettségét. A dolgozó parasztok' igyekeznek' teljesíteni újabb vállalásukat. — Ha időben teljesítjük beadási kötelezettségünket és a feléslegün- két becsületesen odaadjuk a hazá­nak, magunk is jól járunk, mert minden C-vételi jegyre beadott gabona után 75 forintos utalványt kapunk és még őrlési engedélyt is — mondta Gergely Ferenc hét hol­das dolgozó paraszt. ő maga is 220 kilót adott be C-vételi jegyre. — Augusztus 31-re újabb válla­lásukat a dolgozó parasztok nem­csak teljesíteni fogják, hanem túl is teljesítik — mondta Jakabfi Jó- zsef tanácselnök elvtárs. Bajcsa őrt áll a békén Csodálatosan szép vidé3!. Maga a falu széles utcáival, szép házaival, rendezőit udvaraival csak emeli a táj szépségét. Baj­osa délszláv község. Szorgalmas, munkmzerefő emberek lakják. Olyan emberek, akik a múltban nein jutottak a tanuláshoz, szó­rakozáshoz, az élet szépségeihez. Dolgoztak másnak, az uraknak, a kizsákmányolóknak. Bajcsa község dolgozói jól tud­ják, mit hozott számukra a fel­szabadulás. milyen lehetőségeket biztosit számukra a nép állama. Azt' is tudják-, hogy ezekkel a le­hetőségekkel úgy tudnak élni a legjobban, ha béke van. itt a ha­tár mentén éppen nekik kell a legtöbbet lenni a békéért A köz­ség határától csak néhány kilo­méterre van a jugoszláv határ. A határon túl Tito ugrásra ké­szen, gazdái parancsára bár­mikor hajlandó megkísérelni el­pusztítani eredményeinkéit, épülő gyárainkat, falvainkat, békés, nyugodt életünket. Ezért lőnek át a határon szolgálatukat tel­jesítő ha-tárőreípk^e. és dolgozó parasztjainké. Igyekeznek min. den módon megzavarni azt az építő munkát. mely kivezette dolgozó népünket a nyomorúság­ból, melyben a jugoszláv nép még ma is él. Ezt az építő munkát támo­gatta és segíti Bajcsa dolgozó parasztsága felesleges gabonájá­nak beadásával. Ezért teljesí­tenék túl évi beadási tervüket a község dolgozói í22 százalékra. A Minisztertanács elismerő ok­levele hirdeti helytállásukat, melyben élenjár Pintér józsefné 4 holdas parasztasszony 253 szá­zalékos teljesítésével. — Beadtam minden szem fe­lesleges gabonámat a békéért. Odaát lerongyolódva éhezik a jugoszláv nép, mind rosszabb lesz Polgár Teréz 2 és fél holdas dolgozó parasztasszony 400 szá­zalékon felül tett eleget a haza iránti kötelezettségének. De élenjár azóta is minden mező- gazdasági munkában. — Én a b&kealáirásómmal és a munkámmal már választattam, Békét akarok! a békét védem ak. kor is, amikor minden munká­mat időben s jól elvégzem. De nemcsak Pintér Józsefné cs Polgár Teréz, minden dolgozó békét akar Bajosán. Békét akar Székelyhídi János 9 holdas kö­zépparaszt is, aki 9 mázsa gabo­na helyett 18 mázsát adott a hazának. Köztük harcol Madár János is 53b százalékos beadásá- uaL Bajcsa község teljesíti kö­telességét. De a nép állama sem feledkezett meg róluk, a három­éves terv adott telefont a falu­nak. Most alkotmányunk ünne­pén gyűlt ki a villany fémje a házakban. Nem kell többet vet. koskodni a bajosai dolgozóknak, ha munkájuk után hazamennek. Ebben a fényben forgatják már az augusztus 29-án kapott 120 kötetes könyvtár könyveinek lap­jait öregek, fiatalok. A kultur- otthonban rádió hozza el hozzá­juk is az ország, a világ esemé­nyeit. Jövőre még szebb, uj kul­tur ott hont é pitének. Az 5 éves terv tovább fejleszti országunkat, falvainkat. Nyomá­ban lesz országunk mind erősebb támasza a béketábornak, mely­nek egyik szaloaszát jól vigyáz­zák munkájukkal a bajosai dolgo­zó parasztok is­az életük. Mi szabadon, nyugod­tan élhetünk. Ezért az életért adtuk be én is, meg a falu is minden felesleges gabonánkai.; Rigó J. Vasárnap, 1951. aug. 2A 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom