Zala, 1951. május (7. évfolyam, 101-118. szám)

1951-05-20 / 115. szám

Az üzemen belüli párosverseny eredményei a kanizsai Magasépítési Vállalatnál Az üzenten belüli párosverseny ezelőtt inkább csak formális va­lami volt, mintsem elevenen élt volna 5. nagykanizsai Magasépítési Vállalat dolgozói között. Termé­szetesen lehetett hallani arról, hogy az egyik brigád párosversény- ben áll a másikkal, hiszen a kihí­vás megtörtént. De hogy azután mi volt, azzal már keveset törőd­tek. A kihívásban tehát általában ki is mérült a párosverseny, ami­nek tulajdonképpen a munka egyik fontos lendítőerejének ktl- lett volna lennie. A Pártunk Kongresszusa tiszteletére indított munká- verseny természetesen ezen a téren is megváltoztatta a helyzetet a kanizsai Ma­gasépítésinél. Ekkor kezdett egyre elevenebb Jenni az üzemen belüli párosver­seny, amelynek első. igazán komoly megnyilvánulási formája volt, hogy a vállalat egyes munkahelyei párosversenyre léptek egymással. Ezek a párosversenyek azóta is egyre erőteljesebbekké válnak'. A munkahelyek közötti verseny természetesen nemcsak papíron lévő valami, mert a különböző építkezések dolgozóit ugyancsak érdekli, hogy milyen eredménye­ket érnek el a versenytársak. És ezt állandóan nyilván is tartják, s ehhez mérik saját teljesítményei­ket. Ez a párosverseny nagyban hozzájárul, hogy a munka­helyeken az eddiginél sok­kal jobb minőségű munkát végezzenek a dolgozók, s ezzel együtt emelkedjék a munkahelyi átlag is. A legutóbbi tíznapos kiértékelések arra mutatnak, hogy legtöbb mun­kahely átlaga melkedett a páros­versenyek hatására. Ennek kövét- keztében ért el a böhönyei építke­zés 184 százalékos munkahelyi át­lagot, s így lett az Ihárosberény- nyel párosvérsenyben álló nagybe- reki építkezés munkahelyi átlaga 156.5 százalék. A Kossuth-téri építkezés Keszthellyel van páros- versenyben és ennek hatására emelkedett a munkahelyi átlag 143 százalékra. Ezek az eredmények más szavakkal azít jelentik, hogy az építkezések dolgozói ezzel elő­segítik, hogy a határidőket nemcsak pontosan betartsák, de' meg is rö­vidítsék. A munkahelyek között folyó pá­rosverseny mellett egyre szélesedik a brigádok közötti párosverseny is, ami különösén most kezd nagy len­dületet venni. Most folyik ugyanis az építésügyi minisztérium1 egyik legutóbbi rendeletének végrehaj­tása: a brigádok kötelező megszer­vezése. Ez gyakorlatban azt je­lenti, hogy a most megszervezett brigádok ezután mindig egy egy­ségét alkotnak, aminek biztosítani fogják mindenkor a megfelelő mun­katerületet és nem is fogják szét­szakítani, mint ahogy ezelőtt a brigádokkal nagyon is gyakran megtörtént. Az újonnan szervézett brigádok nagymértékben elősegítik az építőiparban dolgozók munká­jának megjavítását, A kanizsai Magasépítésénél 121 brigádot szer­veztek meg, s ezek a brigádok pá- rosversenybén. is állnak egymással. A párosversenyek szabályszerű szerződés alapján folynak. Ilyen szerződést kötöttek egymással a lovászi és a kerettyeí munkás- szálló építkezésének brigádjai, amelyek elvállalták, hogy az épít­kezést a kitűzött határidő előtt 5 nappal befejezik, új munkamódszereket ve­zetnek be és megjavítják a népnevelőmunka színvona­lát, A brigádok közötti párq^verseny hatására jobbnál jobb eredmények születnek. Legutóbb Magai Lajos 8 tagú segédmunkásbrigádja volt az élen 205 százalékkal. Egy százalék­kal maradt le mögötte Laki Ferenc 2 tagú segédmunkásbrigádja. Kocsis János 4 tagú ácsbrigádja pedig 203 százalékot ért el. A párosver­senyben álló brigádok között szá­mos olyan van, amelynek teljesít­ménye jóval a 150 százalék felett van. Horváth József, a szakma legjobb gépkocsivezetőj e A gópkocsiiavitó műhelybe^ bakokon nyújtózik az uj aiváz. Azazhogy légi. mert sok roncs között már régóta hevert ott a Vasvázas udvarán. Az eddigi al­vázhoz képest azonban uj, mert ha a 184 ezer kilométer a motort nem is viselte meg annyira, de az alváznak bizony megártott a nehéz terep. Elfáradt, végül már töredezett. Hegeszteni már nem érdemes. A pótlást megtalálta Horváth Józsiéi, most régi motor­jához uj kocsit faragtak és megy tovább régi motorral az uj alváz, terepei, hegyen-völgyön, sárban, fagyban. Tovább a 200 vagy még ennél több ezerig. ★ Horváth József, a szakma leg­jobb gépkocsivezetője, mint aPa a gyermeke betegágyánál, xosto­kol itt a gépkocsijavitóban és irányítja a javítást. — Úgy sze­retem ezt a kocsit csaknem, mint két gyerekemet — mosolyogj — Hozzámnőtt 47 májusa óta. Nem hagyom itt most se. Hadd lás­sam minden porcikáját: jól van-e? —- A szerelők már a dif­ferenciáin ál tartanak, a rugók is fent vannak már a vázon, az. asz­talosok már csinálják az uj rako­dóiért. — Nálunk a fúrásnál na­gyon igénybe veszi a terep, meg a nagy súly a kocsit, hiszen tud­ja. A zökkenők faragják, marják a rakodóteret és hát a motort... De lehet rá vigyázni. ~k — 3 tonnás Chevrolet a kocsim. 9000 volt benn, amikor átvettem. 4 év alatt futottam véle 184 ezret generál, nélkül, ezért kaptam a szakma legjobbja elmet. Mikor 110 ezer volt benn, akkor intéz­tem versenyfelhívás t a 200 ezer- éj-:. az összes gépkocsivezetőink­hez. Eddig még más ne-m érlP el. Itt, látja, pz a Chevrolat fiata­labb. mint az enyém, de már volt motorcseréje. Az én motoromnak még raincs semmi haja, megfutom még a 200-at, de azt hiszem még többet is. Mi a módszerem? Sze­retni kell a motort, akkor min­den megy. Különösen, ha az em­ber azt is látja, mi a cél a keve­sebb moitorcserévs'l. ★ — Szóval ott kezdem, hogy van­nak sofőrök, akiknek első dolguk, ha megkapják a kocsit, leszerelik a regulatort. Én meghagytam. Hadd szabályozza az a megfelelő fordulatszámot. Aztán sosem kí­nozza az ember a motort. Sose higyje: na, még ez: a dombot ki­bírja. Akkor csak úgy szuszog, hörög, erőlködik a motor, inig felviszi. Inkább pörögjön a mo­tor, mint erőlködjék. Tehát ne sajnáljon az ember visíz&kapcsAi­ni. Mert ha erőlködik a motor, nagy a kormozódás, ikátrányozás. Bekormozódnakazolajzógyürük.ia csapágyak, nem kapnak megfele­lő kenést, betegedik a motor. Hát ez az egyik, amihez önfegyelem tell, meg a motor szerkezetének, működésének jó ismerete. ★ — De aztán van egy másik s. Ne legyen az ember haragban a vegyészeikkel. Vizsgáltassa meg olaját, milyen a viszkozitása,. Csi­náljon pontosan, rendszeres olaj­cserét. Magam megkérdeztem Ke Pettyén mindig a vegyészeket: hány kilométer1 bír ki az olajam, mennyi idő alatt fárad el. Ami: megmondták, ahhoz tartottam magamat. Jól is tetem és azt hi­szem. minden sofőr jól 'tenné, ha ig.y csinálna, Nálam ez volt a nyitja az eredménynek, b'ztos másoknál is ez lenne. ★ Horváth József, az olajipar legjobb gépkocsivezetője' ilyenfor­mán mondta el munkamódszerét. Elért eredménye olyan, amivel kevés gépíkocsiveze'ő dicsekedhet az országban, s bizony nem a motor hibájából. Hiszen nagyobb igénybevétele nincs egy motorngk sem, mint egy terepjáró gépko­csinak. — Ha az ember szereti a motort és ismeri a célt. a béke- harc erősítését.'. — ezt mondta Horváth József. Ezen induljanak el a :öbbi gépkocsivezetők is. A magyar haza délszláv fia Hátát egy vastaglörzsü iának vetve állt már percek óljai. A fa törzse hideg volt és a szél zúz­marát szórt az ercábai Tekinte­tét a Murán túlra vetette. A parti fák is fehérek voltak a zúz­marától, amely néha felporzott, ahogy a szél végigsildott a csu­pasz ágak közölt. Mosít keit a nap, melynek fényében gyémántpor­ként sziporkázott iái zúzmara. Csil­logott a Mura vize. Lukács Márton, tótszerdahelyi dolgozó paraszt, szemeit szinte megerőltetve nézett a. határon túl­ra. A reggeli fény, a Mura vizének csillogása és bi zúzmara sziporka . zása zavarta látását, de azért jól kivette, mi történik odaát. Néha hangfoszlányok ütötték meg a fülét. Három alakot látott. Kö­zülük kettő katona volt, a har­madik pedig egy civil férfi, aki rongyos ruhában, görayiedten ment a katonák előtt. A rongyos férfi néha elöreugrott. Ahogy kö­zelebb értek. Lukács Márton lát­ta, hogy at rongyos alak valamit visz a vállán és a katonák időn­ként hátba lökik. Most már a ká­romkodás is tisztán kivehető volt. — Milyen jó, hogy a fa mel­lett állok. így nem látnak meg •— gondolta Lukács Márton. — Ezek a vadállatok épesek volná­nak rámlőni. Kényszermunkára viszik ezt a szegény embert — fűzte tovább a gondolatát:. Aztán észrevette, hogy nem csak egyedül figyeli a brutális jelenetet, mert a Murán innen, egy nagy, zuzma- rás bokor mögött magyar határ­őröket látott. Ez megnyugtatta. \ aaárna p, 19JÉ máj. 20. Bensőjében szétáradt a bizton­ság érzése, aztán ő is elindult a dolgán# Ezen, ai hideg reggelen azonban nem csak ennyi történt, hogy Lu­kács Márton ismét meggyőződ­hetett a jugoszláv dolgozó nép szenvedéséről, ezen a reggelen történt az is, hogy a békeharcosok tartalékcsapatából egy kiváló har­cos elindult, hogy megkötesse he­lyét m, elgő vonalban. Ugyanis ezen a reggelen határozta el Lu­kács Márton, hogy minden erejé­vel harcol azok ellen, akiket az elébb odaát látott: a békéért dol­gozik. a békéért küzd, hogy ne le­gyenek elnyomott népek, ne legye­nek nyomorgó koldusok cs kény­szermunkára hajtott szerencse ti e_ nek. Öreg szüleire gondolt, akik­nek 12 hold földjük volt, amit amikor már munkaképtele­nekké váltak, felosztottak öt gyermekük között, ö 5 holdat ka­pott, mert ő tartja el ez öregeket. Aztán eszébe jutott a felszabadu­lás <-15111 idő, amikor a 12 hoj/d föld nem volt elegendő ahhoz, hogy fehér kenyeret egyenek. Kukoricakenyéren élő nemzetiség voltak s rettegtek, amikor Horthy kakastollas csendőrei kevélyien, dölyföse-jn végig mentek a falu ut­cáján. Eszébe jutott az előbbi kép. — Odaát most még a csendőrö­kön is túltesznek — gondolta. Amikor Kukuruzsnyák Ró- mussal találkozott, már magában kialakított egy tervet, amit meg akm valósítani — Te Rémus — szólt, miután üdvözölték egy­mást —, ugylátszik odaát mind kegyetlenebb lesz az élet. Az 'előbb láttam, meghat egy szeren­Megyei kul t urverseny-kritika —önkritika A Zala május 16-i számában a kullurverseny- megyei döntőjével kapcsolat ban megjelent cikk Írója birálalot gyakorolt az állami ze­neiskola kulturcsoportja feleit. Tekintettel arra, hogy a bírálat tisztán a látszat alapján történt* szükségesnek tartom a való hely­zet lerögzitéséf. Kulturcsoporlunk — mint a versenyben részlvevő csoportok egyike — örömmel vállalkozott arra, hogy hétfőn délután Kiska- nizsán vendégszerepei. Azt az utasítást kaptuk, hogy fél 5-kor & mozi elől indulunk autón, amely ebben az időben pontosan meg is érkezett. Ekkor folyt Q kultur- verseny eredményének ismerteté­se is, amelyet lati túr csoportunk minden egyes tagja nagy érdek­lődéssel hallgatott. A kritika ránk vonatkozó részének elhang­zása után távoztunk, ám ekkor az autó már elment azzal, hogy rö­videsen visszatér. így várakozás­ra kényszerültünk. Nem helyt­álló fehát a cikknek olyan, beállí­tása, mintha mi nem bírtuk vol­na a kritikát és tüntetőleg tá­voztunk. Kétségtelen, hogy ai bíráló bi­zottság döntése kulíurcsoportunk egyes tagjainál nagy elégedetlen­séget váltott ki, amit mi a leg­teljesebb mértékben helytelení­tünk és el is ítélünk. Jó felvilá­gosító munkával igyekszünk a kulturcsoport minden egyes tag­ját meggyőzni a bizottság dönté­sének helyességéről annál is in­kább, mert a bizottság zenei szak­értője a döntés indokolásában külön kiemelte ai zeneiskola ének­karát, amely különleges helyzeti előnyénél, s igy fölényénél fogva más helyezést nem nyerhetett. Ami pedig a „Szabad szél“ bírá­latát illeti, azt teljes egészében elfogadjuk, de kérjük Baksa Soós László elvtársit, nyújtson nekünk segítséget abban, hogy hibáinkat — amelyek szerinte a polgári szín­játszás módjára emlékeztetnek — minél előbb kijavíthassuk, már, csak azért is, hogy tervbe vett. falujárásainkon már a szocialista realista, művészetiét nyújthassuk. Amikor a kulturversenyre bene­veztünk, a kulturforradalom ügyét akartuk szolgálni, s ha ed­digi munkánkban valami hibát követtünk volna el, minden igye­kezetünkkel azon leszünk, hogy azokat kiküszöböljük, s hogy jobb munkánkkal minél eredmé­nyesebben harcolhassunk a, szo­cialista kultúráért és a békéért. HORVÁTH JÓZSEFNÉ, öi nagykanizsai áll, zeneiskola kulturcsoport pol. felelős. A novai Vörös Zászló termelőszövetkezet megtisztította magát a kulákoktól Regen felfigyelt már a novai Vö­rös Zászló-tsz vezetősége, hogy egyik-másik tagja nem dolgozik rendszeresen a tsz-ben. Amikor közelebbről megvizsgálták a dol­got, kiderült, bogy Németh Feren­cet, aki 1951 augusztusában 5 hold földdel belépett a tsz-be, az a gon­dolat vezette, hogy ezáltal kibúj­hat a magasabb adózás alól és, mint a termelőszövetkezet tagja feltűnés és akadály nélkül .gátol­hatja a tsz munkáját. Ö maga azonban továbbra is egyénileg gaz­dálkodott azon a 16 holdon, amit nem vitt be a csoportba. Szabó György 21 holddal lépett a termelőszövetkezetbe. Csak utó­lag derült ki, hogy Szabó György megtévesztette, félrevezette a tsz vezetőségét, ugyanis évek óta nem fizette az adóját s tsz-be való be­lépéssel akart hátralékos adójától megszabadulni. Ö sem vitte be minden földjét a tsz-be s a kint lévő földjének, megművelésére cse- lédet tartott. Kürtös Nándor a múlt rendszer­ben csendőr volt, majd nyugatra menekült. 1950 augusztusában, a tagosításkor azért lépett be a tsz- be, hogv ott megbújjék és aljas aknamunkával zülessze a termelő­szövetkezetet és hátráltassa annak munkáját. A termelőszövetkezet vezetősége leleplezte a kulákokat, dolgozó népünk minden bájjal megkent el­lenségeit és a termelőszövetkezeti értekezleten egyhangú döntéssel kizárták őket. . A novai Vörös Zászló példáján okuljanak a többi termelőszövetke­zetek, termelőszövetkezeti csopor­tok s vizsgálják meg lelkiismere­tesen, nincs-e soraik között Szabó Györpv és Kurtics Nándorokhoz hasonló ellenség s ha ilyent talál­nak, kíméletlenül söpörjék ki onnan. R. J. esetlen embert vertek. Munkára hajtották. Én úgy gondolom, ne­künk is lennünk kell valamit... többet, mint eddig. Úgy értem, többet kell tevékenykednünk és jobban kivennünk a részünket az államunk erősítéséből. Kukuruzsnyák Rémus pilla­natig elgondolkodott, aztán azt mondta: — Hát hiszen te jól dol­gozol. Tavady is időben vetettél és bőségesen arattál. — Többet akarok ennél — mondta kurtán Lukács Márton s ezzel már indult is. de azért niég visszaszólt: — Elmegyek Euna- psntelére. — Hát a földet, a fe­leségedet meg ai két gyerekedet itthon hagyod? — Itthon bizony, merthogy nem megyek a világ végére, csak éppen oda, ahol -a béke egyik várát építik, a Dunai Vasmüvet. — ... És az ötéves terv második événjük első napján Lukács Márton tekintete már nem ai sebessodru Murán, hanem a Duna fenséges víztükrén pihent s csak a gondolata járt a Muránál és a Murán-tulon. A hatalmas építkezésen ál látta a távlatokat, a példátlanul álló szovjet építke­zéseket és a népi demokráciák lendületes előretörését, fejlődését. Szokatlanul hatott rá a rengeteg dolgozó, akiket mindig m:aga' körül látott. Mennyire máskép van it't minden, mint az ő fsilujokban. Odahaza mindenkit ismart és itt... Nem fűzte tovább ezt Q: gondolatot, mert hirtelen ügy érezte, ha. ennek a rengeteg munkásnak a nevét nem is tudja, ismeri őket. Valamennyien a dolgozók nagy családjába _ tartoz­nak. Munkások. Egy a célja va­lamennyinek: építeni a szocializ­must, erősíteni a béke bástyáját. Még egy hét sem teli el.. « Ing­jobb brigádok egyikébe osztották. A szocializmus felé haladó 'társa­dalomban igazságos mértékkel mérik a munkát. Az értékek nem kallódhatnak el. Lukács Márton, néhány hónap múlva sztahanovis­ta lett. DunapenüaRén élte át éle­tének legszebb pillanatát, amikor megkapta a: sztahánovista okleve­lét. Büszke és boldog volt. ö most már nem egyszerűen Lukács Már. ton délszláv dolgozó, hanem Lu­kács Márton sztahánovista segéd­munkás, ai dunapentldlei építkezés dolgozója, a magyar haza megbe­csült fia. Amikor eljött a, tavaszi vet és ideje, egyre-másra küldte a leve­leket feleségének: — A vetéssel el ne maradjatok. — Igyekszünk — irta a felesége, de Lukács Már­tonnak ez nem volt elég. Néhány napi szabadságol kért és ő, a sztek- hánovista, a vetésnél is példát mutatott, aztán a Pariba való fel­vételét kérte. A pártszervezetnél örömmel fogadták, Íriszen ilyen emberekre van a Pártnak is szük­sége. mint Lukács Márton. Ami­kor megkapta a tagjelölt igazol­ványt, azt mondta: — Nem tudom eldönteni, mikor voltam boldo­gabb: akkor, amikor szlahánovis- t,a lettem, vagy most. amikor a tagjelölt igazolványt tartom e ke­zemben. Mindkettő egyformán nagy kitüntetés és a kettő együtt erre már nem is találok sza*- vaka't. Eszébe jutott az a téli kép w két jugoszláv katonával és a sze­rencsétlen jugoszláv dolgozóval s úgy érezte, az ő nagy boldogságá­ból egy kis fénysugár oda is át­vetődik. a sivár murántuli me­zőkre és a börtönszagu városokra. (TAKÁCS ELEMÉR.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom