Zala, 1951. május (7. évfolyam, 101-118. szám)

1951-05-04 / 102. szám

Ä Szovjetunió minisztertanácsa állami kölcsön kibocsátását hagyta jóvá Moszkva, TASzSz. a Szóvjel­unté miniszter,tái-jácsa- abból a célból, hogy a lakosság anyagi eszközeivel hozzájárulhasson a Szovjetunió népgazdasága továb­bi . fejlesztéséhez, elhatározta, hogy állami kölcsönt bocsát ki a Szovjetunió népgazdasága fej­lesztésére (1951-es kibocsátás) harminc milliárd rubel összegben húsz évi határidőre. A Szovjetunió minisztertanácsa jóváhagyta az állami kölcsön ki­bocsátásának a Szovjetunió pénz­ügyminisztériuma által beterjesz­tett feltételeit. A kiíISgyiiniszterhelyetfesek ianácskozása A (külügyminiszterhelyettesek tanácskozásának május 2-i ülésén a nyugati hatalmak képviselői újabb mesterkedésekkel próbál­koztak: választásra“ terjesztet, lek elő három uj napirendi vál­tozatot, az „A" változat Német­ország demililarizálásának kérdé­sét első h elv re teszi, s a Trieszt­re vonatkozó javaslatot is a szov­jet. küldöttség megfogalmazásá­ban veszi át. E kérdések elfoga­dását függővé teszik attól, hogy megegyeznek-e az egész napi­rendben. A 'továbbiakban vál­tozatlan a fegyveres erők csök­kentésének megfogalmazása, hiányzik belőle az Atlanti Egyez­mény, az idegen területeken lé­vő amerikai katonai támaszpon­tok kérdése, a „B“ .változat azt javasolja, hogy Németország d-e~ m'ilitarizálásáról szóló pont he­lyét a külügyminiszterek tanácsa határozza meg. A „C“ változat ködös kifejezésekkel próbálja meghatározni a napirendet. Gromlko elvtárs kijelentette: a Szovjetunió mindent megtett a megegyezés lényegében, a három hatalom képviselői pedig csak a szavakat változtatták meg, a lé­nyeget érintetlenül hagyták. Ez­után Gromiko elvtárs kifejtette véleményét a három változattal kapcsolatban, amelyek lényegé­ben megkerülik a legfőbb kérdé­sieket. LEGÚJABB HÍREK — AZ US A imperialistái egyre nyíltabban be akarják von­ni a fasiszta Francot az atlanti tömbbe. Franco a csatlakozást feltételhez köri: az angol kézen •lévő Gibraltárt adják át neki. Az USA külügyminisztériuma most mesterkedik, hogy teljesítse a fasiszta diktátor feltételét. — Ä FINN Központi Szákszer­vezeti Szövetség csalárlsorczattal megválasztott vezetősége úgy dön­tött, hogy szakit a, Szakszervezeti Vílágszöveséggel. A dolgozó mil­liók érdekeit szemelőttartó balol­dal erőteljesen tiltakozott a szo­ciáldemokraták újabb munkásáru. íása ellen. — KOREAI II ADI JELENT ÉS: a néphadsereg egységei a kínai önkénteseikkel együtt valamennyi arcvonalon folytatták a. kemény harcot, miközben emberben e's technikai felszerelésben nagy veszteségeket okoztak az ellenség­nek. a néphadsereg egységei a legutóbbi napokban vivőit har­cokban több mint 13 ezer ellen­séges katonát és tiszte/ semmisí­tették meg, sebesitettek meg és ej teltek fogságba. Nagy hadizsák­mányra leniek szert. A többi kö­zött 300 gépkocsit cs 30 harcko­csit zsákmányoltak. — A FRANCIA köztársasági tanács 210 szavazattal 100 ellené­ben ismételten elvetette a nemzet­gyűlés reakciós többsége által el­fogadott j'ogtipró választójogi „reformot“1, a nemzetgyűlés vá­lasztójogi bizottsága mindamel­lett nem veszi figyelembe ,a köz- •ársasági tanács döntését. —■ A ROMÁN Népköztársaság dolgozói hatalmas telkesed őssel, munkafelajánlásokkal készülnek május 8, a Román Kommunista Párt megalakulásának 30. évfor­dulója megünneplésére. — AZ AMERIKAI dolgozó tö­megek körében egyre szélesebb körű elégedetlenség tapasztalható az amerikai szakszervezetek — az AFL és a ClO — jobboldali vezetői, iránt, hogy kilépjenek, a bérrögziitési tanács és a háború előkészítő úgynevezett- „védelmi mozgósítás“ szerveiből. Egyre óbb szakszervezeti csoport tilta­kozik a vezetők árulása miatt. — a DÜSSELDORFBAN mű­ködő népszavazási főbizottság át­iratban kérte a Német Demo­kratikus Köztársaság miniszter­elnökéi, hogy .a Német Demo­kratikus Köztársaság kormánya és népi kamarája rendeljen el népszavazást Németország demi- lltarizálásáról és az 1951-ben megkötendő békeszerződésről. — A JUGOSZLÁVIAI bori réz­bányák termelése, amelyek az amerikai monopolisták ellenőrzé­se alatt állanak, februárban 50 százalékkal csökkent. A titoista lapok elismerik, hogy a bori bá­nyák az év efső negyedében több- mili'ió dinár kárt okoztak. A bá- nydszók nagy nyomorban élnek- mert a Tito-fasiszták a legelemibb intézkedéseket sem teszik meg a bányászok egészsége érdekében. — AZ ANGOL lapok árcU a papír drágulása következtében 50 százalékkal emelték. — IZRAEL miniszterelnöke szerdán Washingtonba repült, hogy Trumannal tárgyaljon. — AZ IRÁNI sah szerdán este aláírta az Iráni Olajipar államo­sításáról szóló rendeletet. — A LONDONI szakszerveze­tek Ö50 ezer munkás nevében til­takoztak a közlekedési bíróságnál a közlekedési viteldijak tervezett újabb emelése ellen, hangoztat­va, hogy a viteldijak emelése mái’ eddig is lényegesen megdrágítot­ta a megélhetést. — BARCELONÁBAN május 1-én a hata’mas rendőri megerő­sítések ellenére is több tízezer dolgozó sztrájkolt. Az egész or­szágban százezrekre emelkedett a sztrájkolok száma. Az Humanité leszögezi: Franco még sohasem félt ennyire saját hadseregétől, mint ma. amikor látja, hogy a ta­laj inog lábai alatt. — A NÉMET Demokratikus Köztársaság dolgozói táviratok, levelek és határosaitok tömkele­gével tiltakoznak az Adenauer- •bábkormány kísérlete ellen, amellyel el akarja nyomni Nyu­gat- N é m eí o r s z á g I aíkő s's ág á n ak szabad véleménynyilvánítását a háború és béke kérdésében. — A CSEHSZLOVÁK kormány megszüntette a zágrábi csehszlo­vák konzulátus működését. 17.160 forint | nyeremény esett egyenként az e heti [ 12 találatos I TOTO-szelvényekre í A MAGYAR IRODALOM FELADATAI A Magyar írók Szövetsége kon­gresszusán felszólalt Révai Jó­zsef elvtárs. Tegnapi számunk, ban közöltük felszólalása első részének kivonatát'. Ma a felszó­lalás befejező részének legfőbb mondanivalóit közöljük. A sematizmus és a műgond vi­szonyával kapcsolatban megálla­pította Révai elvtárs: hamis a „hagy irodalom“1 és az úgy neve­zed időszerű irodalom szembeál­lítása. — Az az író, aki igazán mélyen megragadja, ábrázolja, fejlődésében mutatja meg az idő­szerűt, rendszerint maradandót is alkot. Az az író pedig, aki a maradandót, vagy azt, ami neki maradandónak tűnik, felületesen ragadja meg — elszalasztja az idő­szerűt is, a maradandót is — ál­lapította meg Révai elvtárs. Majd a következőikbe1! arról be­szélt, milyen műfajokra van szükség. — Hadd mondjam «rre azt — mondotta —: népünk szá­mára, a magyar irodalom számá­ra még a legszélesebb, a rigmus­tól a trilógiáig terjedő skála is túl keskeny. Mindenre szüksé­günk van: rigmusra, csasztuská- ra, polititkai gunyversre, trilógiá­ra, úgynevezett nagv regényre. Minden kell, minden segít, ha jó, és hiba, ha a rigmus köl­tője lenézi a trilógia Íróját és még nagyobb hiba, ha a tri­lógia szerzője lenézi a politi­kai gunyvers íróját. — A következőkben a világiro­dalom legnagyobb haladó Íróitól való tanulás jelentőségét hangsú­lyozta, Révai elvtárs. — Sztálin elvtárs azt. mondotta egyik leg­szebb beszédében: „Legyünk olyanná, mint Lenin’“. Legyünk olyanná, mint Lenin — ez nehéz dolog. Erre a mai korban egy ember képes — ő maga. Sztálin. — Irodalmi nyelven ez azt .je­lenti, hogy tanuljunk és igyekezzünk megközelíteni Shakespeare!, Goethét, Balzacot, Tolsztojt. .Majd hangsúlyozta Révai elvtárs, hogy egyaránt ápolni, fejleszteni, segíteni kell nemcsak a zseniket, hanem a fiatal., fejlődőképes, s még természetesen nem hibátlan fiatal irodalmat, írókat. Ezután megállapította Illyés Gyula megfogalmazásáról: — ,.Nem tud időszerű lenni az, aki a jelenben nem látja meg a jö­vő elemeit“ —, hogy szóról-szó- ra igaz. Más dolog azonban úgy időszerűnek lenni, mint Móricz Zsigmond, Eötvös József, aikik tagadták a maguk jelenét és ez­ért mondtak igent a holnapnak, s megint más a mi követelmé­nyünk. — Mi igeint mondunk a jelennek, és erre az igenre épít­jük azt az igent, amit a jövőnek mondunk. Ami holnap időszerű lesz és marad, az csak azért' lesz és marad holnap is időszerű, mert a jelenben is az. — A következőkben Révai elvtárs kifejtette, hogy nem világos, egyetért-e Illyés Gyula ezzel a megfogalmazással . A baj Illyés­ről valami „kettős kötöttség“1. Az egyik: kötöttség bizonyos bará­tokhoz, akiktől nem tud megvál­ni, annak ellenére, bogy ezek a barátok < » szocializmust építő népnek hátátforditanak. A má­sik kötöttség: Illyés Gyula kötött­sége a magyar dolgozó néphez. Az utóbbi Illyést a néphez, a munkásosztályhoz, a Kommunis­ta Párthoz köti. De a kettős kö­töttség megvan és az egyiket fel kellene számolni. Nem kétséges, hogy melyiket. Hadd figyelmez­tessem Illyés Gyulát saját, esz­ményképére, akit jól választott, de nem mindig követ — Petőfi Sándorra, aki a baráti kötöttsé­geket könyörtelenül szét tudta vágni — bár bizonyára fájt- is neki —, ha többről vol-t szó: a néphez való kötöttségéről. Har­colunk Illyés Gyuláért. Harco­lunk. és harcolunk elsősorban ak­kor, amikor szókimondóan meg­mondjuk neki az igazat és ke­ményen bíráljuk. Ezután az úgynevezett „uli­Pén tek, 1951. máj. 4. társ“ írókról szólva megállapí­totta Révai elvtárs, hogy ők is változnak. Példaként említette meg Dar­vas Józsefet, Szabó Pált, akik nem párttagok, de bajtársak, túlléptek az utitársi állapot mesgyején, eredményesen tanulják a szocia­lista realizmus alapvétő elveit, lélekben és világnézetben a mi igazságunk mellé álltak. Ezután Veres Péterről szólva az alábbia­kat mondotta Révai elvtáü*: — Nincs a magyar irodalom­ban „Veres Péter probléma’1. Akik ilyent akarnak csinálni, mesterségesen csinálják. Megvéd- jük Veres Péter barátunkat is, ha korlátolt szektáriánusok bántani próbálják. Természetesen bírál­ói kell őt, bíráltuk a múltban is, és azt hiszem, segítségnek tekinti, ha megígérem, bírálni fogjuk a jövőben, is. Különösen bírálni kell őt, ha nem marad a kapta­fájánál és elméleti fejtegetésekbe bocsátkozik. Bár meg kell mon­danom, hogy az okos ember — és a kommunistának nem utolsó tulajdonsága az, liogv legalább igyekszik okosnak lenni — akkor is figyel arra, amit Veres Péter mond, amikor elméleti fejteget esek be kezd, mert mindig van abban is sok megszívlelendő dolog. — Rámutatok Révai elv’árs. bogv Veres Pétcr is közeledik ah­hoz a határhoz, amelyen túl az utitárs már nem utitárs többé, különösen kiemelte a „Pálya-mun­kások“ és a „Szolgaság“ ci'mü mü­veket, amelyekre büszke lehet egész magyar nép, kommunisták és nem -kommunisták egyaránt, — Sokan vannak — mondotta Ró, vai elvtárs —, akik azt hiszik, hogy a párttagsági könyvvel együtt a bölcsek köve is a zse­bükben van. Ezeknek azt mon­dom: bizony elmehetnének tanul­ni Veres Péterhez, hogyan kel] a dolgozó embert igazán, híven, ele­venen és szeretettel ábrázolni az irodalomban. A dolgozó ember szeretete — és ami attól elválaszt­hatatlan —: a hazaszeretete az, ami bennünket Veres Péterrel összeköt. — A következőkben Révai elvtárs élesen elitélte azo­kat a- szektariánusokat, akik szá­mára a proi'etárhege-mónia csak jelszó, s valójában csak frakciós kicsinyességet takar. — Ä kicsi­nyes hiúság, cinizmus, sztárvilág- nézet, egocentrizmus; ez mind, mind táplálja és tenyészti az elv­telen klikk-szellemet. Van ilyen- kommunista íróknál is. nem-kom­munista Íróknál is. Harcolnunk kell ellene. A következőkben Révai] elvtárs rámutatott, hogy a Párt nem ért egyet Gergely Sándor felszólalá­sával, amelyben Déry Tiborral szállt vitába az ellenség ábrázolá­sát illetően. Maid kifejtette ezzel kapcsolatban véleményét: — Nem vagyok híve annak — mondotta —. sőt ellenkezőleg, hogy a,z ellenség szabad szólásjo- ?ot kapjoni akár az irodalomban is és helves az a követelés, hogy az irodalomban ábrázolt ellen, ségnek egyetlen tételét se hagyjuk megcáf ólat la.mil. Másrészt azonban az is világos: ha egyáltalában ábrázolható az ellenség az irodalomban — és áb­rázolni kell, hiszen különben hol •a harc? — nem maradhat néma. Hai megszólaltatjuk ezt az ellensé­get. csak azt mondhatja, ami tőle telik és ami ültek h szájába. Kü 1 önben az irodalomban ábrázó-t ellenséggel vívott harcunk bok- '•zoló-szahnyelven, „árnvék-bokszo. lás* volna, amikor nem az ellen, féllej harcolnak a porondon, ha­nem a trérungteremben Saját ár­nyékukat ütik. — Mindezzel kapcsolatban: újra és uira fel kell vetnünk irodal­munk igazi egységének kérdését Pártunk TT. Kongresszusa ezt nemcsak felvetette hanem köve­telte is. Irodalmi egység szerve­zeti értelemben art jelenti egysé­ges i rósvüvelsé g, baráti-elvi eaTüUmöMkiés á kommunista és nenukonana- nisi"*, a szocialista realizmus utján haladó és az ehhez az úthoz talán még csak közeledő szövetséges és utitárs és kom­munista írók között, — De az irodalmi egység nem­csak szervezeti egységben jelenti kezik. Szellemi egységet is jelent, azt, hogy a magyar irodalom le­gyen egységes, haladó, demokrati­kus, szocialista-, vagy szocialistává fejlődő iroda-lom — mondotta Ré­vai elvtárs, majd arról beszélt, hogy nem céhirodalomra, szakmai irodalomra van szükség, hanem olyanra,, amely témájában, a hősök, tekintetében, stílusában maga a nemzeti élet. A* szov­jet irodalom már e’érte azt, ; mi még nem értük el. Az össznemzeti egységes irodalom kialakítását nem szabad akadá­lyoznia a proletárirodalom, ,a párt- irodalom szektán?, monopolista jellegű felfogásénak. A következőkben mint a szek- táns álláspont egyik példáját em­lítette meg az emigrációs irodalom viszonyát a hazai irodalomhoz. — Nem szabad lebecsülnünk az emig­rációs irodalom jelent őségét — hangsúlyozta Révai elvtárs — sze­retnünk kel], a, magyar irodalom- szerves részének, kell tekin tenünk ezt az irodaimat. — De kifejtette Révai elvtárs azt is, hogy a for­radalmi múlhatatlan érdemek hangsúlyozása, annak a kérdésnek felvetése: „Hát ti hol voltatok akkor, amikor mi ezt a szocialista forradalmi, emigrációs, proletár- irodalmat teremtettük?“ több kari okoz -a, magyar irodalomnak, mint amegnyit az emigrációs iro­dalom megbecsülésének használ. — Hol voltak! — folytatja Révai elvtárs. — Nemcsak az úgyneve­zett hazai irodalomé, Illyés Gyu­la könyve a puszták népéről. Ger­gely Sándoré te keli hogy legyen ez a könyv. És Darvas József is válaszolhat- erre a kérdésre: meg. irta „törekvő*-* megír te: az -Egy parasztcsalád történeté*-!-. Veres Péter könyve nem prolétárforra- dalmi. A könyv iRhon született, ennek az itthoninak minden, nyo­mora rajta feküdt az író lelkén és tollán — de az „A gvepsor* éop- ugy beletartozik a demokratikus magyar nemzeti irodalomba, mint ahogy beletartoznak a „Kárpáti rapszódia*. „Dóz-a-trilógia*. Kom. iálh Aladár és Gábor Andor ver­sei. Révai elv társ befejezésül a kongresszus legfőbb eredmé­nyéül említette, hogy a közvé­lemény figyelmét az irodalom kérdései felé fordította. — Bizonyos, hogy ebben az érte. lemben vannak eredményeink — folytatta. — Irodalmunk nem ká. véházi, nem melegházi irodalom, egyre inkább népi irodalommá lesz, a szónak abban a-z értelmé­ben is, hogy a nép figyel az írók­ra, rendel tőlük, ellenőrzi őket, beleszól munkájukba. Közüggyé kezd tenni nálunk az irodalom. —- Végül a következőket mo-ndotta Révai elvtárs a-z Íróknak: — Te­gyenek meg mindent, hogy az irodalom a kongresszus után va­lóban. százezrek ügyévé, egész né­pünk ügyévé váljék. Biztosítha­tom. a magyar Írókat s a Magyar írók Szövetségét, hogy , ami a Magyar Dolgozók Párt­ját illeti és — hadd tegyem ' hozzá: — ami Rákosi Mátyás elvtársat illeti: minden segít­séget megkapnak tőlünk. Az irodalmat eszméinkkel és nem felesleges beszólással akarjuk irányítani, hogy azzá legyen, amu vé minden igazi, komoly és — itt már használhatjuk ezt a szól — igazán nagy irodalom, hogy azzá 'egyen, aminek Petőfi akarta és hirdette és amit ez a jehzó icier, ki: „Előre hát, mind aki költő, a néppel tüzön-vizen. át* — Előre valóban a- néppel, elő. re a béketáborral, előre a Szov- ietumióva]! Legyen a mi magyar irodalmunk fegyver, jó és ele?, iobb 'és élesebb fegyver népünk harcában a jobb életért, a szocia­lista Magyarországért, a békéért? ZÁPOROK, ZIVATAROK. VárhMő időjárás: Váltox&n felhős idő, újabb zápor esők. ziva­tarok.. Mérsékeli a zaporesök. zi­vatarok idején megélénkülő dél* kéleli szél, A nappali felmelege­dés kissé mérséklődik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom