Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-12 / 84. szám

A béliéért dolgosom — *sy ^tteiu sstahúnovisia _ mondta Farkas Zoltán sztahánovista épitesvezető — j,irpf*n alulról keveset lebet lá*ni. Nem lehet betekinteni az építkezést — mondja Farkas Zoltán sztahanovista építésvezető. Igaza van, mert a fáktól nem látjuk az erdőt> tehát elindulunk a félig kész lépcsőkön felfelé. Az első emelet födémén vasszerelők dolgoznak. Itt már semmi sem zárja el a kilátást és hatalmas méreteiben bontakozik ki előt­tünk a ruhagyári építkezés. A transzformátorház és a derítő máris kész. Május l-ire a hatal­mas irodaépület is elkészül szer­kezetileg. Szikrázva hűli a napfény a vas­beton födémre, ahonnan gyönyö­rű kilátás nyílik a városra, az egyre jobban fejlődő megyeszek- helyre. Látjuk az épülő bérházat g a bölcsődét, amelyre már a te­tőt is felhúzták. Innen a magas­ból jói látható mindaz, ami van és nem is kell nagyon megeről­tetnünk képzeletünket, hogy meg­lássuk azt is, ami't az ötéves tervtől kap Zalaegerszeg. De egyelőre ma­radjunk a ruhagyárnál, a Terv nagyszerű ajándékánál. Az állványoszlopok, főleg ott, ahol a felvonók készülnek, már­is széditő magast ágba emelkednek. Farkas Zoltán megjegyzi, Lop- a most látható legmagasabb osz­lopnál is még nyolc méterrel magasabb lesz a négyemeletes gyárépület. Ezt a méreteiben monumentális építkezést Farkas Zoltán építés­vezető irányítja, aki most , kapta meg a sztahánovista oklevelet. Tagadhatatlan, hogy vannak eredményeink — mondja Farkas Zoltán. — Boldog vagyok, hogy munkánkat megbecsüli és igazsá­gosan értékeli a dolgozók állama, boldog és büszke vagyok, hogy építkezésünknél heten lettünk sztahanovisták, de itt mindjárt előre kell bocsátanom, hogy a di­cséret és az elismerés valamennyi dolgozónkat illeti. Az ő jó mun­kájuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy hét sztahánovista kerüljön ki közülünk. Jó a kollektiv szel­lem. A dolgozók megértik, hogy csak ug‘y születhetnek szép ered­mények. ha az építkezés egvo’yan egységet, egy olyan kiterjedt kol­lektívát képez, ahol egyik dolgo­zó sikerének a másik is örül és igyekszik segítségére lenni munkatársának, mert tudja, hogy ezzel önmagát és az egész dolgozó népet segíti. — A műszaki értelmiség szo­rosan együttműködik a fizikai dolgozókkal — folytatja Farkas Zoltán. — A munkavezetőkkel minden este megtárgyaljuk a más­napi munkát. Gyakran, még este 10* órakor is itt vagyunl de örömmé' tesszük, mert ezzel biz­tosítjuk munkánk sikerét. — Köves! Mártonról, az épitésveze. tőhelyettesről, Ma-pancsics „^zsef ács és Szűcs István vasbetonsze­relő munkavezetőről kezd beszél­ni, de a többiekről sem feledke­zik meg, akik az építkezésnek lendületet adtak, akiknek öröm a munka. — Ha azt kérr'zték volna tőlem, hogyan lettem szta­hánovista — folytatja — csak így tudtam volna vá'aszolni: Sze­retem a munkámat, nem riadok vissza a nehézségektől, szeretem munkatársaimat; és tudom érté­kelni a munkájukat — és amit talán először kellett volna emlí­tenem, a békéért dolgozom és a békéért vívott harc magasz­tos gondolatát bele tudom vinni munkatársaimba is. A Párt útmu­tatása szerint történik nálunk minden és ebben rejlik eredmé­nyeink titka. — Ma reggel, a munkábaállás előtt az irodánál tolongott vala­mennyi dolgozónk. A békéivé! akarták aláírni. A kiegyülések uj erőt, lendületet adnak a munká­nak, mert ezeken a kisgyülése- ken nemcsak ez előadó, hanem a hozzászólók is élénk színekkel világítják meg, hogy a mi ha­zánkban minden munka a bék'ért folvik és ez a gyár is a békéért épül. így beszél Farkas Zoltán szta­hánovista épitésvezető a munká­iéról s a békéről, munkatársairól, akikkel együtt építi azt a szilárd bástyát, amely gátat vet a háború elé. Rövid levél, amelyet 13. I. Ka­pott; Csesztregen Jugoszláviában élő rokonától. De amilyen rövid, olyan sokatmondó. Benne van a jugoszláv nép nyomora szenve­dése, és mindenre elszánt gyű­lölete gyilkos uraival szemben. A levél igy kezdődik: „Szeretteit kedveseim! Hogy uagytcxk, mit dolgozitok? Nagyon szép az idő, lehet kint is dolgoz. ni. Igaz, hogy mi nagyon el va­gyunk foglalva, mert Ködmönt el­hajtották munkára. Disznóbőrö­ket szedetnek velük össze. Ná­lunk minden disznót le kell fej­teni. Hiába mégsem juthatunk cipőhöz. Ha van is nagy ritkán 6000—7000 dinár. Kálmán kere­setié pedig havi 3000 volt, míg cl nem hajtották. Sok az adó és mindent be kell szolgáltatni. De ezzel sem elé­gednek meg. a lovakkal egy hó­napig fuvarozni kell ingyen a Lublanai-hegyekbcn. .. Van még sok ehhez hasonló, amit ha meg­írnák még öt iv papírt is beitől tene.‘‘ Igen, vastag .könyveket lehetne irni a jugoszláv nép szomorú sorsáról, a háborúra készülő Tiito-banda aljas cselekedeteiről. Kizsarolják a dolgozó népet és ezt a sorsot szánnák nekünk is Tito és annak amerikai urai. Azért kell »keményen harcé' nunk a békéért, munkával cs megerősíteni békeakaratunkat a békeivek aláírásával, hogy be ne követJkezzék. Mindezt a jugoszláv aépért is tesszük. A jugoszláv ■ Íny ontott ipari munkás­ságéi'1!, a jugoszláv dol­gozó parasztságért, akik a íegnagyODD einyuiims, sauyarK«- tás közepette harcolnak a sza­badságért és bíznak a Szovjet­unió és a népi demokratikus ál­lamok és saját erejükben. A le­vél is ezt mutatja, amikor a sok panaiszkodás «tán harcossá vá­lik és írója is készül a végső csapásra, hogy szétzúzza annyi sok százezer dolgozó társával együtt azt a gaz rendszert. Az ellenállásuk egyre nő, az illegá­lis kommunisták vezetésével. „Papír nincs, meg ceruzát, cér­nát, tül, fésűt, zsebkést, cuk­rot. harisnyát, fejkendőt, vagy ezekhez hasonlót sem hehet kap ni. Nagyon kérlek benneteket, ha lehet küldjétek legalább lát és le­vélpapírt a kópéikéban. Most már búcsúzunk a viszonf- lálásig. Mert viszontlátjuk még egymást. Tudjuk, hogy ez a nagy ■szenvedés nem tart soká. Lesz. majd idő, amikor nálunk is trak­torok szántanak, úgy mint nála­tok, lehet kapni mindent mint nálatok és nem leszünk így lönk- reléve mint most*. De akkor Tjitot már a pokolba küldjük. Tiszt ellep m indannyiot oka t: Anna Egy célért harcolunk azokkal a jugoszláv dolgozókkal, akik nem tűrik az elnyomást- Ezért '.eljiesititk fül terveiket üzemi dol- fozóin<k, ezért tartanak békemű- szakakal s a békP gondolatával végzi a tavaszi munkáját dol­gozó parasztságunk. A jugoszláv' nép szabadságáért is harcolunk ió munkánkkal és minden dol­gozó aláírása a békeivre újabb csapásokat jelent Tito népellenes, ingadozó uralmára. Végleges időpont: A békeharc —- nem „rohammunka A békeivek aláírása szorosan összefügg a tavaszi munkál!: si­keres elvégzésével, a kulákság, a klerikális reakció elleni fokozot­tabb harccal és mindazzal, amia béke nagy ügyét segíti elő. Ezt természetesen elemi csak úgy tudjuk, ha a népnevelők, a bekebizottsági tagok szívós, kitar­tó. felvilágosító munkával értetik meg a dolgozókká!, hogy mit kö­vetel tőlük az, ha aláírják a bé­keivet. Zal aszentbalázson a békeivek aláírását megelőző napokban hat kisgyülést tartottak, ahol ismer­tették a falu dolgozóival a bé. kei vek aláírásának jelentőségét. Felkészültek a békeiv aláírásának első napjára, de súlyos hiba voR az. hogy a népnevelőkei nem készítették elő feladatuk jó vég­rehajtására. A békeiv aláírás helytelenül, versenyszerűvé vált és vasárnap délelőtt már a köz­ség több mint 50 százaléka alá­írta a békeivet. Helytelen! Jellemző, hogy mennyire hiá­nyos vop a politikai munka: Kiss Irén, DlSz-fiatal, rövid két éra alatt 27 dolgozó paraszttal irattá alá a békeivet. Az is hiba, hogy újabban jó munkájukkal kitüxut pártonkivüli kis és középparasz- tokat, p ar a szjassz o n y ókat nem vontak be a népnevelő munkába, pedig vannak ilyenek bőven. Hasonló helyzet fordult elő Fel. soraj kon, ahol a község a béké­si áir ásóknál versenyre hívta Al- sórajkot és Pötrétét. A népneve­lők egy része túlbuzgóén már ezombaton este megkezdte az alá­írásgyűjtést, gondolván, hogy igy könnyebben megelőzk a két „ver­senyre* hivott községet. Nagykapofnakon viszont a nép­nevelők hívták versenyre egy­mást és olyan gyors ütemben vé­gezték az aláírásgyűjtést, hogy vasárnap estig a község közel 80 százaléka aláírta a békefe'hivást. Meggyőzés helyett, helytelen „ro. bum munka*. Szívós ueveJőmimhál! A gyors rohammunkának meg Js van a visszahatása. Nem lehet és nem szabad engednünk, hogy egyeben dolgozó is úgy írja alá a békéi vét, gjnlg nincs tisztában eiynak Jelentőségével, ne tudná a nép állatna iránti kötelességé*. A népnevelőknek nem az a feladata, a llehető leggyorsabban „roham­munkát“ végezzenek az aláírás- gyűjtéssel. Egy-egy családnál hosszabb ideig beszélgessenek el, hallgassák meg, hogyan véleked­nek a békéért folyó harcról és minden esetben világosítsák fel őket. Ha a népnevelő szükséges­nek látja, látogasson el egy csa­ládhoz többször. Dolgozzák ki a békeharc helyi érveit és módsze­reit, ahogy Bucsuszentlászlón tet­ték: Egy táblán áll a tanácsház előtt, a fa'u háborús kára, a Terv eddigi ajándékai a község számá­ra. A békeiv aláírásánál a népne­velő akkor végez jó munkát, ha az a dolgozó, aki aláírta a béke­ivet, tudva ezzej járó kötelessé­gét, aiz üzemben jobb munkát vé. géz, magasabb százalékot ér el, falun pedig példamutatóan a ki­tűzött határidő előtt befejezi a tavaszi munkát. Ebben a szellem­ben dolgoznak Zalalövőn a nép. nevelők, A meggyőzés fegyverével győzhetünk e harcban Ezt az eredményt pedig nem lehet elérni egy-két nap alatt sem Zalaszentbalázson, Nagykaporna. kon, vagy Felsőrajkon, de me­gyénk egyik községében sem. Ép. pen ezért szükséges óit, ahol el­siették a békeiv aláírásokat, to­vábbra is fog'alkozzanak azokkal a dolgozó parasztokkal, akiknél már jártak és egy pillanatra sem feledjék el népnevelőink, hogy ebben a harcban is a meggyőzés fegyverével győzhetünk! Május 1-én nyitják meg a kanizsai könyvtárt Hosszú buza-voma után olyan állapotba jutott a kanizsai városi körzeti könyvtár, hogy már ki Iiilletett tűzni a nyitás végleges időpontját is. Eszerint május 1-én, a Munka Ünnepén ünnepé­lyes keretek között nyitják meg a városi tanács székhazának fölid- vzinti helyiségeiben elhelyezett könyvtárat. A városi könyvtár öbbezer kötete között a kanizsai dolgozók a legkülönfélébb köny­veket megtalálják, amelyek ér­deklődési körükét kielégítik. A könyvtár csekély kölcsönzési dij mellett adja ki a könyveket. Á városi könyvtár melleit olvasóter­met is rendeznek be. Ma este: Sevillai borbély Több hónapos szünet után ma ismét Nagykanizsán szerepel a Gördülő Opera együttese. A Vá­rosi Színházban 7 órai kezdettel mutatja be a MÁV Szimfonikus Zenekar kíséretével Rossini: Se­villai borbély című vigoperáját melynek címszerepét. Figarót Re­ményi Sándor énekli. Az előadás­ra a jegyek már napokkal előbb elkeltek. A jegyek szétosztásáról a városi tanács népművelési osz- álya gondoskodott, s igy elsősor­ban olyan dolgozók jutottak hoz­zájuk, akik eddig ritkán, vagy egyáltalán nem láttak operaelő­adást. Q alomváron lakik. Oda várja haza esténként a felesége és a kisleánya. Bár a kisleány még kpveset tud arról, hogy édesapja, Kerék József a Gépjavító Válla­lat egyik legjobb dolgozója, mert még nagyon fiatal, csupán egy hónapos. Annál jobban tudja Ke­rék József, miért végzi m;unkáját példamutatóan. Amikor megszól lal, hangjából sok millió apa hangja szól, amikor a békéről beszél, az egész nemzet vágya. akarata visszhangzik szavaiban. — A családom boldog életéért dolgozom, a kislányom szebb jö­vőjéért harcolok — mondja. — Az én fegyverem a szerszám és azt jól kezelem, becsületesen for­gatom. Kerék József nem tagja a Pari­nak, de. mint népnevelő jó mun­kát végez. — Még világosan emlékszem az elmúlt háború borzalmaira — kezdi — A fasiszta hordák gon doskodtak arról, hogy ómig élünk visszaemlékezzünk rájuk. Nem lehet elfelejteni azt a rettegést amif a szirénák hangja okozott az anyáknál, a gyermekeknél és mindenkinél, akiket a kegyetlen háború sújtott. í/- oreáról kezdünk beszélget­ni. Amerikáról, ahol milliói élete. vére árán akarnak maga­sabb hasznot plérni. ír palm nem. ismerve ölik halomra Koreá ban a gyermekeket és az anyá­kat, csak azért, hogy tőkéjüket: növelhessék. — A mi bőrünkön nem fognak profitot harácsolni. Ezért végzem én a lehető legjob­ban a munkámat — szól Kerék József — Április 4~re 110 száza­lékos teljesítményt vállaltam. Ezt ezért, tettem. mert arra gondol­tam, hogy én is a béketábor egyik tagja vagyok. — De Kerék József túlteljesítette felajánlását. 19. szá zalékkal többet termelt. Ékkor úgy érezte, hogy erősít et le a béketábori, szilárdabbá tette á béke frontját. Felismerte. hogy egy ember munkája is sokat je lent. Az egyből lesz a tiz, a szá? és a százmillió. Kerék József tud­ja, hogy az egy ember, az egy dolgozó része a S00 milliónak, an­nak a hatalmas erőnek, mely gá fiat emel a háború elé és békét boldog életet akar teremteni o 'öldön. Kerék József tudja, hogy a béke védelme nem cs.ak szavak­ból. hanem szívós. ki ártó műn kából áll. A szavak elszállnak, de a tettekből gyökereznek, ha a 'zavak alapját a jó munka képe zi akkor a szavak élnek, erőt adnak cs felemelnek másokat is TT ngem az élet. a múlt nyo­morúsága tanított meg arra . békéért hnPcoij'k szavak i és .,,wfékkel egyaránt Tr dóm, mit jelent a háború és a fel szabadulás óta megismertem azt az, áldásos békéi, amelyet a há­borúra nyíltan készülő nyugati imperialisták ismét lángba akar. nak bontani. Amíg beszél, keze a huzalokat rendezi, igazgatja. Ugylátszik most befejezte, mert kilép az autó bel­sejéből és a hűtőnek támaszkodva folytatja: — Sztálin elv társ sza­vait ólvmtam és meg is tanultam minden egyes szavát. Azt mondja Sztálin elvtárs: ..A béke fennma rád és tartós lesz, ha a népek ke­zükbe veszik a béke megőrzésé nek ügyét és végig kitartanak mellet’e „Én a békéért dolgozom és azért végzek népnevelő mun kát. hogy minden becsülefes em­ber a békéért dolgozzék. Amikor napról napra hallom. hogy az im- verialislák hogyan készülnek a háborúra, családom sorsára és gyermekem jövőjét gondolok '■mikor hallom, hogy Tito banda megint haiársértést követtek el olyan népnevelő munkát végzek hogy minél több dolgozóval és dolgozó paraszttal megértessem, miképpen kell nekünk harcolnunk ' óhorus uszítok ellen. N éhány pillanatra elhallgat, mintha kifogyott volna a mond anivalóból. Há+rasimitja szőke haját. uj jóival valamit raj- "Ol a. génkocsi fek'te lakkián le. ikódott finom porba, aztán újra kezdi: — Horváth Sándor a szom­szédunkban lakik. 4 holdas dől­gozó paraszt. Fia. katonatisztnek készül Horváth bácsi azt mondja, ő az eke szarva melleit harcot a békéért és tudja, hogy ez a harc eredményes lesz. mert fia fegy­verrel a kézben őrködik, hogy megvédje a mi munkánk gyümöl­csét. Elmondtam Horváth bácsi-, nak. hogy mi is ezt csináljuk az üzemben. így forrunk össze. igy leszünk egyek: munkás és dolgo„ zó paraszt a béke frontján. Kerék József elmondja, hogy odahaza a faluban mindenki örömmel és megnyugvással írja alá a békeivet, de akikkel ő be­szél. megmagyarázza, hogy az alá­íráson kívül jó munkával, a ta­vaszi vetések mielőbbi befejezé­sével és az u'ána következő mun­kák megkezdésével lehet csak jó békeharcot folytatni. A saját munkájáról is beszél. Május 1-re csoportjával garanciális munkát1 vállalt. Békemunkának nevezik, mert ez a munka lesz békeharcuk kifejezője. Olyan lesz, mint & ;elbeszéd: aki á'veszi. csak úgy tudja tovább adni üzenetüket, ha ő is jó munkát végez s ÍQÍI lesz egy ember harca a milliók bé­kéért való küzdelme s így teste­sül szilárdul az a hatalmas erő, mely legyőzi a háborút. (T. E.) Csütörtök, 1951. ápr. 18. EG YPÁR TONKIV E „Tito! a pokolba küldjük!“

Next

/
Oldalképek
Tartalom