Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-10 / 82. szám

KÉPEK A BÉKEHARCOS ZALÁBÓL AZ aláír a'sgyüjtés első napján Százmilliók legfoj'óbb vágya, a a csecsemője fölé hajoló anya mosolya cs betűkbe nehezen for­málható gügyögése, derűs jeleli, melynek i nébében a ragyogó, napsugaras, boldog jövő fogam- zik, hangszereit húrján kacagó dal: — Béke. .. Csengő üllőkön csattanó kala­pácsok, gépek zenéje, Iraki or ok dübörgése, a bányalámpák fényé­inél felcsillanó fekete gyémánt, fürge csillék gördőlése, prüszkölő mozdonyok rohanása, a szántó- vetők dala, suttogó erdők, zöl­ddé mezők: — Béke... A munka öröme, biztos holnap és gondtalan jövő, félelem nél­küli élet, jog és szabadság, a fa­jok közli válasz falak ledöntése, a nemzetek közli kölcsönös megbe­csülés, a gyűlölet megszüntetése, az élet értelme: — Béke. Április S Százmilliók kezében screen a toll, százmilliók aka­rata, követelése■; — le a háborús usziíókkah ., Békéi akarunk! Az enyhe tavaszi napon az id­eákon hömpölyög a nép. Derű és mosoly mindenütt- Moszkvában és Budapesten, Berlinben és Lon­donban, Parisban és Washington­ban, Ankarában cs Szöulban egyetlen akarat halja át a dolgo­zók százmillióit: — Követeljük: az öt nagyhatalom kössön béke- egyezményt! Telnek az ivek ás percről-perc­re hatalmas méretekben növek­szik a béketábor ereje, pcrcröl- pererg kisebbedig, törpül a há­borús uszítok hatalma, percről- percre halványabb lesz a háború tüzcsóuáfa, hogy egy lobbanással végkép Icialudjón. Megyénkben eddig még soha nem tapaszt,alt lelkesedéssel ír­jál; alá a dolgozók a békeiwket. A hékebizoRsúgok tagjai járják a városok és a falvak házait. Út­juk diadalut, mindenütt öröm­mel fogadják őket A népnevelők ezrei keresik fel a csalánjait. Az ívek belelnek és uj ivek kerülnek elő, mert ez az aláírás a legszebb, a legnemesebb akarat kifejezője, a béke követelése. A Magyar-utca 19 a békére szavazott A ház kopottan, szürkén ier- peszkedik a Magyar-utca elején. Falán néhány golyóűtölU? seb az elmúlt háborúról panaszkodik. Panasz? Nem! Tanulság. Olyan ■tanulság, melynek nyomán a Ma gyár-utca 19. vasárnap a béke egyik kis erődjévé vált, A kapu.felett egy felírás — — „Éljen április A hazánk fel­szabadulásának ünnepe“ — és -két kép. Azoknak a képei, akik ve­zetőink a békéért folyó harcunk­ban, s aikik a Magyar-utca 19. békeharcosait is vezetik, Sztálin és Rákosi elvlársak képei moso­lyogtak le vasárnap délelőtt, arra ■a két népnevelőre, akik beléptek ■ebbe a házba és megkezdték az aláírások gyűjtését Reggel volt még, vasárnap reggel De a ház már talpon volt ég a népnevelőiket pillanatok alatt em- hergyürü vette körül. Miért jöt­tek? Senki nem kérdezte, hiszen valamennyien tudták, hogy a békéről van most szó. De a népnevelők mégis beszéltek a békéről és a Magyar-utca 19, lakói figyelmesen hallgatták őket. — Megvédeni a békét? Igen, ez a célunk — jegyezte meg csen­desen Szentesi András, miikor a népnevelők elhallgattak. — De kötelességünk is megvédeni és megtartani azt, amit népi demo­kráciánk eddig teremtett. És kezébe vette a tollat, alá­írta az íve;, örömtől ragyogott, az arca, amikor felegyenesedett. Tekintem azt mondta: „Csalá­dom, népein érdekében cseleked­tem most“. Közben a tol! már körbenjárt, egymásután nyúltak érte a ke­zek. Egyik könnyeden, másik ne­hézkesen vetette a papírra a he­tüket, melyeik .mögött négy ra­gyogó betű fényiéit: BÉKE. Most éppen két fiatal leány irta aiá: To mas its Mária és Anna. Az egyik a Magasépítésinél dol­gozik, a másik a gépállomáson. Mindketten szabadságharcoson. — Mi a szocializmusért dolgo­zunk — mondja büszkén Mária — cs ha kel!, hát fegyverrel is megvédj ük a békét. 'A toll folytatja útiját a Ma­gyar-utca 19. békeharcosai kö­zött. Éppen Szőke Antal kezében van. Aláírta az ivet, aztán kö­rülnéz. Úgy érzi, valamit neki is keli mondania. Mit is mondhat­na egyebet, mint legbensőbb gon­dolatait: — Szükség van >az aláírásra. Aki dolgozik, az nem akar há­borút, mert tudjuk, hogy a szo­cializmust és utána a kommuniz­must csak békében lehet felépí­teni. Az ivet mindenki aláírta. Az emberek boldogan, büszkéit te­kintenek egymásra. Most ug.y ér­zik, egy családdá forrtak össze. A békéért való harc forrasztotta őlket eggyé, mint ahogy száz és százmilliókat, kovácsol eggyé ez a mindent elsöprő erejű küzde­lem. „Nekünk különös kötelességünki6 Délszláv dolgozók között az aláírásgyűjtés első napján JJelenyei járás. Déli szélén ezüstösen csillog a Mura a tavaszi fényben. Odakanyarodik a közsé­gek alá, zajosan rohan tovább. A túloldalon halotti némaság a táj itt a községekben ünnepi a han­gulat. 61 népnevelő, a legjobb dolgozó parasztok járják Mura- kereszlurt. kezűikben a békeivek- fcel. Ki ne írná alá? — ismer­jük mi jól a háborús uszít ókat — mondta Kovács Vendel dolgozó paraszt. —- Legal]asabhjuk talán egy kilométernyire van ide. Mi meg mutatjuk nekik aláírásainkká, és a munkánkkal Is, hogy rajtunk ki nem foghatnak. Párosával mennek a népneve­lők a tótszerdahelyi utcán, be a házakhoz. Nein sietnek. Egy-egy dolgozó panasznál hosszan időz­nek. Elmondják neki, hogy mj az értelme az aláírások gyűjtésé- ncik és arra is rávilágítanak, mi­vel tudjáik megerősíteni a tót­szerdáhejyi délwitö'ok aláírásu­kat. A tavaszi. njfagfef fokozásáról besfeniyk, arról ii kihívásról, amit Zalalövő intézett a megye dolgozó parasztjaihoz, jól dolgozó parasztok, a párt- szervezet tagjai ezek a népneve­lők, de hol vannak a tanácsta­gok? Kevés tanácstag vesz részt a felvilágosító munkában. Ünneplőbe öltözött, vidám legé­nyeik énekelnek a muraszemenyei téren. Kóbor Eérnie 9 holdas dolgozó paraszt is velük dudo- rászna, ha most nem a loll ke­mény kezébe nehezen illő vé­konyka szárával bajlódnék, — Na — mondja, amikor készen van aláírásával. — Az én nevemet is olvashatják a háborús uszítok. De én nemcsak a nevemet bigy- gyesz;ettem oda, hanem a mun­kámat is odateszem a béke mellé. Ez meg nőivel)), aki itt élek a Tito határ melleit, különösen nagy kötelességem. Azért cl is vállalom, hogy 11-ig minden ta­vaszi munkámat, a kukoricave* '■ést is befejezem. tAr Lelkesén, boldogan írják alá a bé k elvesbe t To rnvis zen i m i ki óso»■. Tudják, hogy minden aláírás -gy-cg.y tégla abban a bástyában, amely a háborút megakadá­lyozza. Do nem tudhatják a dol­gozó parasztokat, hogy a tavaszi munkán kívül a begyűjtésben is hogy harcolhatnak a háború el­len. Nem ismerik a népnevelők és nem is magyarázzák meg az 5Les gazdasági év begyűjtési tervét. Hiányolják is ezt a dol­gozó parsztok. Nemcsak itt, ha­nem más községekben is. Ezért népnevelőink ilyen vonatkozásban is jól 'készüljenek fel és tájékoz­assák dolgozó parasztjainkat, mi­lyen módon tudják béke aláírásu­kat majd megerősíteni, békénket munkájukkal biztosítani. * ünnepi ülést tartott a párt­szervezet. aztán a végrehajtó bi­zottság Pusztamagyaródon. A VB ülésén számos pártonkivüli dolgozó paraszt is megjelent. Megbeszélték a békeegyezmeny. követőid aláírások ügyét, a vele kapcsolatos munkát. — Mi azt hisszük, hogy a békealáirásunk- nafc jobban tudunk nyomatékor adni, ha a közös gazdálkodás út­jára lépünk — jelentette ki az egyik dolgozó paraszt és még öt társának elhatározott szándékát adta tudtuk ★ — Zalaiévá békövetési versenyt indított — terjedt el a hír Szentlisztó szövetkezeti község- bán és a felelet egyszeribe meg­született a felhívásra. — Mi nem­csak aláírásunkkal harcolunk a békéért, hanem igenis mun­kánkkal. Mi is befejezzük 12-re a tavaszi vetést a kukorica kivéte­lével — határozták el és ezt még írásba is foglalták. békeagi< ációval sikerre viszik I tavaszi munkákaf. ★ PÖLÜSKE Lelkes hmQülzthm kezdődül! meg az aláírásgyűjtés a Kanizsai äzeaeaeea Hétfőn, reggel már korábban benn voltak a dolgozók a 'kani­zsai üzemekben, mint más napo­kon. Siettek minél előbb elfog­lal ú munkahelyeiket, hogy a bé­keivek aláírásának megkezdése­kor már mindannyian együtt- le­gyenek. Lelkes hangulat töltötte el a dolgozókat, örömmel és iz­gatottan várták a népnevelőket, akik hozták az íveket, amelyek­nek aláírásával köve telik az öt nagyhatalom közötti íbékoegyez- men y m - gkő i csőt. A KANIZSAI FÜT0HÄZ dol­gozói aemcsak aláírták az ivet, hanem nevükhöz odaírták azt is, mit éreznek az aláíráskor, és ho­gyan akarják megerősíteni saját munkájukkal is a 'béketábort. Kosa József mozdonyvezető eze­ket irta az ívre: ,,örömmel cs-av lakozom én is a Béke 'Világtanács határozatához és teszem maga­mévá Sztálin elvtárs nyilatkoza­tát, úrnőig v alame nyiünkmk meg­mutatja a.z illat a béke védelmé­ben. Én a termelő munkáimmal is a békéért harcolok, ezért vál­lalom, hogy az eddig eléri ered­ményeimet 10 százalékkal növe­lemVarga József elvtárs, szta­hanovista főmozdonyvezető a kö­vetkezőket, irta: „Békét akarunk és követeljük az öt nagyhatalom megegyezését, mert békében élni őröm az embernek, hiszen a béke ad Jólétet és biztos Jövőt. Ezért harcolunk, $ ezért, dolgozunk megfeszített erővel'. Fonó Má­tyás elvtárs, többszörös ujit-ó ío- inozdonyveztő ezt -irta: ,,Har­minc év kemény munkájának gyümölcsét, kis családi házama: egy pillanat alatt söpöntic el a föld színéről egy amerikai bom­ba, Én azért kívánom a békét, hogy inás elvtársaim ne járjanak úgy, mini én. s hogy az emberi­ség boldog legyen. A békét azzal is kívánom erősíteni, hogy a széntnegiiakardúsban eddig eléri eredményemet további 10 száza­lékkal fokozom, mozdonyomon a kisebb jaintásokat magam végzem el, s újításokkal 'segítem dolgozó társaimat, ötéves lérvünk sikeres megvalósítását AZ ÁSVÁNYOLAJ GÉPJA­VÍTÓ VÁLLALATNÁL is »agy lelkesedéssel kezdték meg a dol­gozók a bék&ivek aláírását. A népnevelők célul tűzték ki, hogy nem a gyors aláírásra töreked­nek, hanem arra, hogy aki alá­írja az ivet, az a beiké bátor har­cosa is legyen, tehát alapos fel­világosító munkát végeznek. Az ivet aláíró dolgozók közül na­gyon sokan munka-felajánlásokat is tesznek. Sajnáljuk a jugoszláv pajtásokat- mondja Vlasies István tótszerda helyi úttörő Mi, {óhzcrda,helyi úttörők kö­szönjük a dicsőséges Szovjet Had­seregnek, hogy felszabadított bennünket. Köszönjük Rákosi pajtásnaik a könyveket, melyeikre azért adol\t, hogy tanuljunk be­lőlük. Köszönjük az anyanyel­vűnket, melyet most szabadon használhatiudc és köszönjük Rá­kosi. pajtásnak, hogy horvát nyelvű nevelő pajtást is adott mellénk, aki anyanyelvűnkön ta­ni!; kénünkét. Van újságunk a mi nyelvünkön és van gimnáziumunk is Fújó szivei gondolunk a sze­gény jugoszláv pajtásokra, akikel megfosztottak minden széptől, jótól és hasznostól. Mi, tótszerda­helyi un:örök, üzenjük THónak, hogy gyűlölettel és megvetéssé gondolunk reá és az egész, aljas bandájára. Bennük a szerencsét­len jugoszláv pajtások hóhérait, gyilkosail. látjuk. Rákosi pajtásnak pedig azt ígérjük, hogy amit tőle kaptunk, azt meg fogjuk hálálni a dolgo­zók államának azzal, Jiogy az is­kolában jól. tanulunk, innen ki­kerülve pedig a munka hősei akarunk lenni. Most jó tanulás­sal, később pedig munkánkkal harcolunk a békéért. Előre a Magyar Népköztársa­ságért, a békéért: VLaSiCS ISTVÁN, VII. oszt. tanuló Tóiszerdahely. Végig­ZALASZENTMÍHÁLY a megyeit szövetkezeti községben az úttö­rők készítették el a békeiveket s a békegyülésen adták át a nép. nevelőknek. Kér,fék u népnévelő­ket és a- béke-bizottsági tagokat, hogy a békeharc tudatosításával is erősítsék a- béketábort és épít­sék .a fiatalok boldog jövőjét. PACSA szövetkezetj községben a népneve­lők félkészéi1 ve és nagy lelkese­déssel: indultak felvilágosító mun­kájukra, A beketv aláírást nem kampánynak tekintik. Minden aláírót kidön-külön győznek meg az aláírás jeientős-égérő' és a békeagitáeiót összekötik s tavaszi munkák sikeren Wáiéj érésének Fontosságával. A község dolgozói elhatároz­ták, hogy a zab és árpa vetésben mutatkozó lemaradást behozzák, ezzel is erősítve békelrtrcunkaí. BUCSUSZENTLÄSZLÖN Mar‘kó Péter elvtárs Köz társasa., gi Érdemrenddel kitüntetett pe­dagógus nyitotta meg a békeiv aláírásoknak ünnepélyes kezdetéi Beszédében hangsúlyozta. — Olyan felvilágosító munkáit végezzünk, hogy a békeiv minden egyes alá­írója tisztán lássa mi a feladata a békéért folyó harcban és uj erővel, végezze .munkáját. A békeivet elsőnek Hoványi .TánOí. a békeb’zottság elnöke ir. '■a alá. 18 pár népneve’ő megin­dult felvilágosító munkájára és mindennap ogyvsfy családot lá­togat meg. Elhatározták, hogy a szövetkezeti község a. békeiv alá­írásának első napját munkával Ünnepelte. A községben tartott a .trágyahordás, alászántás, vetés, László István, a Kossu th_ terme- főcsoport elnöke a megnyitó ün­nepségen a következőket mondot­ta. — Elfogadjuk Zala’övő szö­vetkezeti község versenyfe1 hívá­sát. Fogadjuk, hogy 12-re a ku- körien kivételével mindég, tava ■ szí vetésre! végzünk. A békeivet elsőnek a pártszer­vezet titkára irta alá, majd pél­dáját követték a népnevelők és így indultak a község dolgozó pa­rasztjai közé a’áirásgyüj lésre. ★ ZALATÁRNOKON is megkezdték a népnevelők a békeiv aíáirásának gyűjtését. Fontos, hogy a tavaszi munkák­ban mutatkozó liemaradást mi­előbb behozzák. Világosítsák fel a falu dolgozóit, hogy aláírásaik csak úgy teljes k, ha a község minden egyes dolgozója munkája* vaf, ja tavasziak időben,, való el­vetésével helyt áll a béke front­ján-. Egy körzeti békeirodán A nagykanizsai zeneiskola eme. 1-eti terme az úttörők énekétől hangos. A földszinten a‘ békebi­zottság székel az egyik szobában. Az ajtó tárva van & rejt beáram­ik a tavasz illata, mely megtölti a szobát. De nemcsak a derűs, áprilisi nap jelenti -az uj, a szebb élet kibontakozását, hanem az a rengeteg, aláírásokkal telt iv is, amely a népnevelők kezében lo­bog. — 240 népnevelő ment ki tő­lünk — mondja Kurtán Ferenc elv,társ, a III. körzeti pártszerve­zet vezetőségi tagja. — Az ivek hamar betelnek s állandóan jön­nek ai népnevelők, hogy uj ivet vigyenek magukkal. Amikor egy-egy ivet leadnlk, .elmondják, bárhová mennek, alig juthatnak szóhoz, mert már ké­szifik is a tollat, hogy mielőbb aláírhassanak. Utána aztán elbe­szélgetnek a békéről, arról a bol­dog jövőről, melyet a béke biz­tosit mindannyiunk számára. Amikor a népnevelő megkapja az uj ivet, siet, mer.t ez a nap ünnep a népnevelők számára is, ily sok derült, boldog arcot nem minden nap látnak. Dobriban, Várföldén fél, a lenti fárásbasi rosszul halad a burgonyaszáüítási szerződéskötés A burgonya szállítási szerződés továbbra is vontatottan halad a megyében. Laza a népnevelő munka. Nincs tudatosítva kellő képpen a dolgozó parasztság kö­rében a burgonyaszállitási szerző­dés jelentősége. Meg is mutatko­zik az eredményen. A megyei átlag csak 24.8 százalékos. A leg­jobb a letenyei járás 46 százalék­kal, a kanizsaiban 37, a szent- gróti járásban 24.7, az egerszegi- ben 23.3, Egerszeg városban 23 és Kanizsa városban 19.5 százalékos a teljesítmény. Legrosszabb a lenti járás: csak 11 százalékos a telje­sítményük, A letenyei járás eredményeihez hozzá járult a földmüvesszövetke- zetek és a tanácsok jó felvilágo­sító munkája, példamutatása. Ott, ahol a tanácsok is bekapcsolód­tak a burgonyaszállitási szerződés tudatosításába, jó ütemben is ha­lad a munka. Például Dobri, Csör- nyeföide. Várfölde és Lispeszent- adorján teljesítése már 100 szá­zalékos, Pusztaszentlászlőn és Tófejen is hasonló az eredmény. Zalaszéntmihály szövetkezeti köz­ségben Pető István a tanács el­nöke legutóbb is 250 kiló burgo­nyára kötött szállítási szerződést. A földművesszövetkezetek, a ta­nácstagok példát mutatva javítsak meg a burgonyaszállitási szerző­déskötés ütemét. Ketlö, ISS1 ápr I».

Next

/
Oldalképek
Tartalom