Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-08 / 81. szám

P A R 7 £ LEI * így kétszereződött meg a kemeiidollári politikái iskola létszáma Az előttünk álló feladatok, öt­éves tervünk sikeres végrehajtása megkövetelik tőlünk, kommunisták­tól. hogy elméleti tudásunkat fo­kozzuk. A gyakorlatot, ha kellő módon tudjuk párosítani az elmé­lettel, csakis akkor járhatunk élen a termelésben. Feltétlen, fontos tehát — mint ahogy azt Pártunk II. kongresszusa is fel­adatul tűzte' ki elénk — a poli­tikai munka megjavítása. Az eddiginél nagyobb gondot fordítsunk az oktatásra. — A kemendollári politikai is­kola átlagos látogatottsága. mondja Fazekas István elvtárs előadó — 65—70 százalék körül mozgott. Ez rányomta bélyegét a falu életére is. A terménybegyiij- tés vontatottan ment. Kiss Lajos, azután Egyed. Ferenc kulákok a tanácstitkár jóvoltából, nem utolsó sorban pedig a kommunista dol­gozó parasztok éberségének hiá­nyából elszabolták a terménybe- gyüjtést, Kezdetben a tavaszi munkák is feltűnő vontatottan indultak. — Már ezek miatt az események miatt is szükséges, hogy szívós harcot folytassunk a politikai is­kola lemorzsolódása ellen. — így beszélt Pesti II, József elvtárs, a helyi pártszervezet titkára az előadónak. Összeültek hát és meg­beszélték a tennivalókat, Az alapvető hiba az volt a le­morzsolódásnál, hogy sem a párt- szervezet vezetősége, sem az elő­adó nem foglalkoztak kellő módon a hallgatókkal. Nem látogatták őket, amikor egészen jelentéktelen ügyek miatt, különféle' ürüggyel nem jelentek meg a szeminá­riumon. Ez volt a véleménye Hor­váth István elvtársnak is. aki minden esetbén pontosan megjelent az iskolán. .— Meg kell győznünk az elma­radókat a politikai tanulás nagy jelentőségéről — mondta határo­zottan Fazekas elvtárs. — így is történt. Fazekas és Pesti elvtár­sak személyesen látogatlak meg minden elmaradott iskolahallgatót, Rámutajbíak az oktatás fontossá­gára. Most tűnt ki igazán, hogy a hallgatókkal való egyéni foglal­kozás az oktatási munka megja­vításának egyik fontos feltétele. Három héttel 'ezelőtt már meg­kétszereződött a szeminárium lét­száma, 14 helyett 26 párttag és a falu legbecsületesebb pártonkivüli kis- és középparasztjai legalább egy negyedórával az esti nyolc órai kezdés előtt már mind ott vannak a kulturotthonban. Nem 25, hanem 100 százalékkal ernel- ikedett a politikai iskola hallga­tóinak a létszáma. Ugyanakkor a népnevelő munka is megjavult a faluban. Leleplez­ték a kulákokkal címboráló ta­nácstitkárt, mint a dolgozó nép ellenségét. Megjavult a begyűjtés üteme is. Egyed kulák, mert el­szabotálta a beszolgáltatást, máris elnyerte méltó büntetését. Jól halad a tavaszi munka is. A kommunista dolgozó parasz­tok, a szemináriumra járó párton­kivüli kis- és középparasztok jár­nak élen mindenütt a feladatok teljesítésében. A tszcs is szépen fejlődik, Söjtör Sándor elvtárs tszcs-tag nemrégen tagja a csoportnak. így beszél: — Ha ezt tudtam volna három évvel ezelőtt, amit most tanultaim itt ' az iskolán, én lettem volna az első, aki a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépek. Itt ta­nultam meg, mit jelent a közös összefogás és azt. mit jeleni szá inunkra, dolgozó parasztok szá­mára a marxi-lenini elmélet el­sajátítása. Nem egyedül ö az, aki mór kis­előadásokat is tartott ezen az iskolán. Arra van tehát szükség, hogy a Vasárnap, 1951 ápr. 8. vezetőségi tagok, elsősorban a po­litikai iskola vezetői személyesen beszélgessenek a hallgatókkal, ma­gyarázzák az oktatás jelentőségét, akkor nem lesz lémorzsolódás. _ ______ (J. I.) Javiisuk ki a politikai munkát a Szabad Föld­kampányban is! Lassan a Szabad Föld kampány végéhez érünk. Vannak községek, ahol a népnevelők, a iömegszer- vezeti aktívák büszkén mondhat­ják el, hogy jó munkát végeztek. Zebeckén. csak 63 család lakik, mégis 30 uj előfizetővel szaporo­dott a lap előfizetőinek tábora, A népnevelők a tavaszi munkák fontosságára kezükben a Szabad Földdel mutattak rá. Nincs is hiba Zebeckén. Földben van már a ku­korica és burgonya kivételével minden tavaszi vetőmag. Jó ered­ményeket értek el az andráshidaí állami gazdaságban is. Pál elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára egymaga 30 előfizetőt gyűjtött. Ed­dig az eredmény 72 új előfizető. Pölöskén 72, Muraszemenyén 36, Petrivente délszláv községben 31, Tótszerdahelycn 26 az új előfize­tők száma. Különösen dícséretreméltóan dol­goznak a letenyéi járásban a DISz. fiatalok. Az elmúlt héten 104 új előfizetőt szereztek a Szabad Földre. A községi pártszerve’zetek sok községben nem irányítói a kam­pánynak, így van ez Zalatárnokon. ahol a párttítkár elvtárs naga is úgy gondolta, hogy csupán á tö- megszcrvezelek. feladata a lapter­jesztés i kampány. Eddig alig egy­két új előfizető van ebben a te­kintélyes községben, Nem különb a helyzet Molnáriban sem. A.z elkövetkezendő héten a párt- szervezetek népnevelői, tömegszer vezeti aktívák javítsanak ki min­den hibát és a békeívek aláírásá­val párhuzamosan vigyék sikerre a Szabad Föld-kampányt is. Egervár behozta a lemaradást: végzett a zal», árpa, mák és évelőtakarmány vetésével Vontatottan indult Egerváron a tavaszi vetés. A februári kedvező időt alig használták ki a község dolgozó parasztjai. A községi tanács és a DéFOSz-szervezet nem fordított kéllő gondot a ta­vaszi munkák előkészítésére. Mind­ezt Újvári Dezső elvlárstól, a tanács elnökétől tudjuk meg. — Egyrészben nem számítottunk arra, hogy már februárban alka­lom adódik a vetésre — mondja. — Másrészt a helyi pártszervezet­tel és a DéFOSz-szal nem beszél­tük meg a feladatokat, gondolván ráérünk. így aztán megkéstünk ■ a szervezéssel. Még is látszott ez eleinte az egész község munkáján. Lemaradtunk, az utolsók között voltunk. Nagy Józsefné elvtársnő, a párt- szervezet titkára a beszéd végére érkezik meg. — De’ csak voltunk — fűzi tovább Újvári elvtárs be­szédét. — Most már elvetettük a zabot, mákot, évelő takarmányt és az árpát. Jóval előbb elérhettük volna ezt az eredményt, de amig nem szerveztük meg, nem volt gazdája, irányítója a tavaszi mun­kának, nem is mentünk semmire. A pártszervezet útmutatásával indult meg már jól a munka köz­ben a szervezés. A legjobb dolgo­zók közül kerültek ki a határ- járók. A népnevelőket is körze­tekre osztottuk be és megindult a felvilágosító munka. Falugyűlést tartottunk, mondhatom, nagyon jól sikerült. A falu dolgozói versenyre hívták Vasboldogiasszony községet, ezenkívül megindult a dűlök kö­zötti verseny is. Attól a naptól kezdve a tanács rendszeresen ve­zeti „A békeharc biréí’‘-ítáblát. Beszélhetett ezután a kulákság, hogy nem alkalmas a föld vetésre, mert a jó felviiágositó munka meghozta az eredményt, A község dolgozói megértették, hogy a ta­vasziak időben való elvetése is a béke ügye. Jó munkával készül az Kiskomárom még mindig az élen A négyes számú sertéshizlalási akciónál kormányzatunk a íöld- művesszövetfkezetefcen keresztül az eddigi juttatásokéin kívül még komolyabb kedvezményeket biz­tosit dolgozó parasztságunk szá­mára^ Az a gazda, akii hízott serté­sét á.pr. 1 és aug. 31 között adja be, 100—120 kilóig az eddigi 40 fillér felár helyett 60 fillért kap. 127— 136 kilóig a 60 fillér helyett egy forintot, 137—150 kilóig a£ ed­digi 80 fillér helyett 140 fillért és a 157 kilograinQn felüli után pedig az eddigi 1 forint helyett 2 forint felárat tkap. A megye községei közül még Kiskomárom tartja az elsőséget a sertéshizlalási szerződéskötés­ben. egész község a békeivek aláirására. Sebestyén László 12 holdas kö­zépparaszt fia is belekapcsolódik a beszélgetésbe. — A zab- és árpavetésünkkel már februárban végeztünk. A lucernát, lóherét és burgonyát is elvetettük már. Apámmal együtt a lehető legjobb munkát végezzük, igy készülünk mi is a békeivek aláirására. Vidám az élet Dunapentelén Zalaegerszegi dolgozók jelentkezzenek A hatalmas arányú duaapen- belei építkezés mágnesként vonza a dolgozó fiatalságot. Akik már ott dolgoznak, boldogságtól ára­dozó leveleiket Írnak otthonukba családjuknak és ismerőseiknek. Nem győzik eléggé dicsérni gyö­nyörű lakásukat, a kifogástalan ellátást s azt a szép munkát, amelyet Dunapentelén végeznek; Mindent megtalálnak, amire szük­ségük van, mert a népbolt bősé­gesen ellátja ő&et mindennemű áruval. Könnyen vásárolhatnak, mert nagyon szép a keresetűk. Az egyik fiatal, alig 16 éves se­gédmunkás elmondja, hogy amióta Dunapentelén dolgozik, .eg kevesebb keresete 800—850 forint volt. A napokban Zalaegerszegen is megkezdődött a felvilárfositó munka. A megyei tanács munka- erőgazdálkodási osztálya tudato­sítja a város dolgozóival azokat az eddig soha nem tapasztalt (ked­vező lehetőségeket, melyek a dolgozók előtt (nyitva állnak, akik segítői akarnak lenni a szocializmus építésének. Duna- pentelcn a béke műve épül. Min­den hazáját szerető öntudatos dolgozónak kötelessége, hogy ebből a nagy, nemes ni unkából tőle telhetőén kivegye a részét. Az érdeklődők jelentkezzenek a Munkaerőtartalékok Hivatala kirendeltségénél, ahol a szerző­dést is megköthetik. Dicséret illeti az andráshidaí állami gazdaság dolgozóit Az állami gazdaságok tavaszi munkákban az elmúlt héten át­lagban 146.7 százalékot értek el. Az élen továbbra is a zalalövői állami gazdaság áll 171.5 száza­lékos t e l.i es itfn é n y ével. Második helyre került fel az erősen le­maradt Andráshida 155.1 száza­lékos eredménnyel. Harmadik a felsőrajki állami gazdaság, ahol az átlagteljesítmény 148.6 száza­lék. . A munkacsapatok versenyében győztes lett az audráshidai Szántó-munkacsapat. A szállítás: munkát 298 százalékban 'teljesí­tette. A tavasziakban végzett jó mun­kájukkal az andráshidaiak nö­vénytermesztési brigádja szerezte meg a vándorzászlót is! Zalalövőn szép eredményt ért cl Pintér Dezső, aki buzafogaso- láss-al 280 százalékot teljesített- Dómján József pedig trágyahor­dásban ért el 200 százalékot. A lemaradónak kövessék Zala- lövő és Andráshida példáját és hozzák be a tavasziaknál mutat­kozó lemarad á sokat. Ki penderítették a csoport ellenségét Bocföldén-—■ Tanító úr! Adja ide csak az iskola padlásának a kulcsát. Van ott még a termelőcsoportnak egy kis kukoricája — így szólt Simon József a-bocföidci térmelőcsoport állatgondozója a falu tanítójához. — Azt mondta a csoportelnök, hogy daráltassak a jószágoknak... Fel is mert őkigyelme úgy két zsákkal. A daráló helyett azonban a csoport vagyonából — mint az­előtt már nem egyszeí- — álcsem­pészett újból két zsákkal Frühvért Istvánnak, a falu kádárjának. Az árát pedig leeresztette a garaton. — Ez nem mehet így tovább! — mondták a tszcs tagjai. A tegnap- előtti csoportértekezleten az izgá­ga természetű, rendbontó, iszákos. hanyag szövetkezeti tagnak a lejé­re olvastak. Amikor szavazásra került a sor, egyhangúlag úgy döntöttek: ilyen embernek nincs helye közöttünk. A csoportértekezletca megjelent egyénileg dolgozó kis- és középpa­rasztok igen nagy helyesléssel fo­gadták a tagság egyhangú határo;- zatát. Az egyébként jól működő ter- mélöcsoport tekintélye ezzel is rendkívül nagyot nőtt, különösen a középparasztok előtt és közelebb hozta őket a nagyüzemi gazdálko­dáshoz, ahol a dologkerülönek, a lustának és rendbontónak semmi keresnivalója nincs. Pénzt kapni általában jó do­log. De különösen álékor jó. hai olyan pénzről van szó. amely vá­ratlanul toppan be ez emberhez. Az ember fogja a kezében ai szép lila százasokat, megforgatja', meg­számolja még egyszer, aztán el­gondolkodik a dolgokon, és min­den eszébe jut. ami ezzel a pénz­zel kapcsolatban van. Özvegy Némethné is megillető- dőlten nyújtotta át a 200 forintos kötvényét és halkan mondta: — Csak ezret akarok most fel­venni, a másik ezret bennhagyom. Tessék egy takarékkönyvei ki­állítani a nevemre: özvegy Né­meth Ferencné, Miháld. És csak állt ott egy helyben, amikor áLvette a tiz darab százast. Eltűnődött. Mi is járt vájjon az eszében? Körülbelül ilyen idő volt ak­kor, csak éppen nem áprilisban, hanem október elején jártunk. Népnevelők állítottak be özvegy Némethné házába. Az asszony akkor is dolgozott, de azért szí­vesen tessékelte be a népnevelő­ket és hellyel kinálta őket. Azok nem gokat kerteltek, elmondták jövetelük célját: — A tervkölcsönről van szó. • m Özvegy Némethné 2000 forintja Államunk kölcsönt kér a néptől, hogy sikeresen megvalósíthassuk a tervünket, ami jólétet, biztos életet ad valamennyiünknek. Özvegy Némethné hamar meg­értette, miről is ven szó és Jegy­zett teivkölcsönt 200 forintért. Pe­dig abban az időben lett volna más helye is ennek a pénznek de ö úgy gondolta, ez talán mégis fontosabb. Néhány hét múlva már el is felejtett^ a dolgot. Igaz. hogy tele is beszellek a fejét <a községbeli „jóíétlel'kek“, akik egyre csak azon sápitoztak, hogy „na. Né­met Tin é lelkem-, maga ugyan jó vásárt csinált. így kidobni a pénzt az ablakon!? Erre aztán már ke­resztet vethet“. Igaz lenne? Maga sem tudta. De vári. Most aztán alig akartai elhinni, mikor jöttek a hírrel, hogy nyert ■a húzáson 2000 forintot. — Nincs nekem olyan szeren csém — mondogatta és napirend­re akart térni a dolog fele* t Igen ám, de otthon csak nem hagyták békében. Mit volt mi tenni, be kellett menni Kanizsára. És most, lám csak. itt vannak a ropogós százasok, éppen tízszer annyi, mint amennyit ,.kidobott az ablakon“ és amire „keresztet vethetett volna“. Ee mi is legyen a sorsai a pénz­nek? Hiszen az istállót kell rend­behozni, meg aztán egyéb aprósá­gokat beszerezni. Adó? Nem. arra most nincs gondja. Özvegy Né­methné büszke rá. hogy az állam­mal szembeni kötelezettségét pon­tosan 'teljesítette eddig és teljesíti ezután is. Nemcsak az adóban, a termény beadásban is. Hanem ahogy a. pénzt és a va­donatúj takarékkönyvet nézi, a pénznél sokkal fontosabb dolog is jut az eszébe: a béke. A lerv- kölcsönnel annakidején a béke védelméhez is hozzájárult. Most pedig — igen, felvetődik benne a kérdés — most mit tesz a békéért? Jól tudja, hogy amit bennhagyott a takarékban, az az 1000 forint is közvetve a béke ügyét szolgálja. Da ez még nem minden. És a hat év előtti eseményekre gondol. Azokra a napokra, ami­kor Miháldon is megjelentek az első szovjet' katonák és meghoz­ták sí régvárt szabadságot. Üröm.; mei töltötték el őket ezek az ese­mények. és mégis szomorúak voltak. Mikor erre gondol, most is csak sírva fakad. Szép szál. derék fiára gondol, akit szinte az utolsó pillanatban hurcoltak el a nyilasok. A fiú nem érhette meg a szabadságot. Franciaországban, hadifogságban pusztult el. Miért? Az anya nem tud erre a kérdésre pontos feleletet adni, de érzi. hogy fia teljesen értelmetlenül halt meg. Maga elé néz, eztán lassan mondja: — Az én fiam meghall. Kiért, miért? Nem tudom. De azt tu­dom, hogy nem akarom, hagy­másnak a fia is ilyen céltalanul haljon meg! Én is békét akarok és ezért bármilyen áldozatot meg. hozok, Még többet, még jobban dolgozok, pedig eddig sem voltam rest, mert ez is biztosabbá teszi a békét. És — aláírok én is. Ta­valy is aláírtam a békéért, most is megteszem. Nézi a kezében az ezer forintot és a másik ezerre gondol, ami a takarékban van. Ezt viszi haza és mindenkinek elmondja: .Amit a kommunisták ígérnek, azt be is tartják, ezért velük efryttíí hatco. lunk a békéért/“

Next

/
Oldalképek
Tartalom