Zala, 1951. április (7. évfolyam, 76-100. szám)

1951-04-06 / 79. szám

A magyar kormány tiltakozása a (itoista merénylet ellen A zalaszenlgróti téglagyár dolgozói párosversenyre hívták a kanizsai téglagyárakat AZ m»P ZALAME6TEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VII.' évfolyam 79. szám. Ara 50 fillér 1951. április 6. Péntek Zala megye dolgozói újra megfogadták: „Hűek leszünk st felszabadító szovjet hősökhöz** Szovjetunió vzeLt.e búke laborba. I Ildiit állunk egij szálig a terem-1 io beké frontján. Ez lüktet a falúak javaszi műm kajában, az üzemek május els>c jel versengőben: Hűség és hála. Mi a bérharcban bizonyltjuk be, hogy méltó ördKöseiteK vagyunk Sztálin elvtárs távirata Dobi Istvánnak II üséff cs hála napja. Benne lí van o két szóban minden, <mú számunkra. 1945-ben szüle­tet:. Ez a két szó, amely légmel­lé bb ehhez az ünnephez. Igen, a megye dolgozói hűséggel cs há­lával. fordultak ezen a napon (őrt énei műnk legszebb, legboldo­gabb pillanata, felszabadulásunk hatesztendős évfordulóján legelő­ször a sirőtk felé, amelyet Zala­egerszeg, Kanizsa, Le\nti, a határ, széli délszláv községek kegyelete őriz. Gondozza, őrzi azonban eze­ket a drága sírokat a megyében minden község. A fejfáikon szin­tén vörös csillag emlékeztet hat esztendeje azokra, akik messze Távol hazájuktól mindenüket ad­lak a mi szabadságunkért. Legnagyobb nemzeti ünnepünk ez a nap. Ezt tükrözi Zalaeger- szegenj Nagykanizsán, a gyönyö­rű hősi emlékművet avató Zala- sZcntgrólon, a kis Bajosa dclszláv- községben, a határmenti Lebenye, Gáborján.házán, vagy Zoláiévá szövetkezeti községben a több ez­res tömegek fegyelmezett* hatal­mas sok-sok pászmában özönlő végeláthatatlan oszlopai, a felvo­nulók mélységes tudatossága, hegy a béke a boldogulás, a jövő érdekében rendezlek ilyen tömör- re, elszánllá soraikat. Harcolunk a békéért!“ — Csendül fel a kiáltás cgijanber- iként a gyönyörű diadaíkapuju- Ik.on ál haladó zaLaszentbalázsi dolgozó parasztok ajkúi'ól. Vörös zászlókkal a menet élén a tszcs tagjai haladnak. A lovászi, a ke- rettifefi olajm unit ások hangja át­forrósodik, szilaj keménység öt­vözi át jelszavaikat, amikor meg­fogadják, hogy a munkafrontján az eddigieknél még szilárdabban állnak őrt o ft lent a magyar jugo­szláv határszélen. A zalaszent- gróti járás sok-sok ezer dolgozó parasztjának léptét az a tudatos­ság foglalja erőteljes kemény illemmé, hogy a tavaszi munkák menetét meggyorsítva lelkesítsék, utat mutassanak a lenti, lelengci járásbeliek. Ezt 'villantja tekin­tetük. C zovjel, és magyar dalok. K Zengnék a■ békéről. „Éljen a Szovjet Hadsereg, amely a bé­két védi. meg“ — hallatszik a za­laegerszegi Magasépítési Vállalat dolgozóinak ajkáról. „A béketá- , bor legyőzhetetlen, a béke útja bízlos ul“ — szárnyal a dal a Za­laegerszeg MNDSz asszonyok aj­káról. ^ Velük cgyiítt énekelnek a kis úttörők, jövőnk reménységei: „..ha összetartunk rendületlen, legyőzzük végleg a háborúik Azok a tíz és tízezrek tüntet­lek. i t is Zolában a nagy Szov­jet unió, a Párt, n béke tábor, a szocializmus építése mellett, akik — csakúgy, mint minden becsüle tes ember a világon — aláír jak nevüket, becsületes nevüket a bé- kcfelhiuás alá. És ez a hatalmas és egységes izzó lelkesedésről fű­lött. tömeg azt üzente a háborús gyujlogaiókndjc, hogy a muldcá hon, majd a békéi vek aláírásá­ban Zalában is munkás, paraszt értelmiségi dolgozó pártállásra és vallásra vccló tekintet nélkül egy emberként sorakozik fel a Délelőtt) ikilenc órakor a vörös és nemzetis zinü zászlóerdőbori- totta Marx-'t’éren, a megyeszék­hely dolgozóinak hatalmas töme­ge gyűlt össze. Aztán rendezett, végeláthatatlan sorban zarándo­koltak el a szovjet hősi temető­be, hogy az ötágú csillagos obe­liszk talapzatán -elhelyezték a hála és ai -kegyelete«' megemlé­kezés koszorúit. A hosszu-hosszu 01a-ut zengett a harsány, diadalmas énekszótól. Élen haladt Néphadseregünk diszalakulata, a felszabadító hő sök példáját köve,tő, hazánkért, békénkért, minden ál­dozatra kész harcosok. Ott voltak az'éten a Megyei Párt­bizottság tagjai, szocializmus építéséért, békénk, a szovjet hő soktól (kapott örökség megóvásá­ért vívott harcunk zászlóvivői irányítói. A Pártiskola hallga­tói, a kis úttörők vidám fórra dalmi dalokat énekelve. Száz és száz kemény munkáskéz emelte magasra mögöttük a szabadság aizpiros zászlait. „Érctorkok har­sogva zúgják a szélnek felszaba­dítónk hősi nevét“ -- száll! a dal és felelet volt rá a fel-felcsapő „Éljen Sztálin/“ A szovjet hősök temetőjében sorakozott fel az obeliszk körül a sokezres tömeg. A pedagógia: gimnázium énekkara orosz és magyar nyelven énekelte el a szovjet Himnuszt, majd a Köz- társasági Indulót. Vejczi Ferenc elvtárs, a Városi pártbizottság titkára mondott rövid beszédei. Méltatta azt a kosi áldozatot, amit hat évvel ezelőtt a dicsősé­ges Szovjet Hadsereg hozott a magyar nép felszabadulásáért, uj életéért. — Dicsőség riskijelk szovjet elv­társak, akik életehk&l sem saj­náltátok a magyar nép felszaba­dításáért — mondotta. — Mi a munkánkkal, a bákghavcban bi­zonyltjuk be, hogy méltó örökö­Az ünnep előestéje van, április 3-a. A kanizsai utcákon vörös cs nemzetiszinu zászlókat lenget a csípős, ápriíiseleji szél. A város a nagy ünnepre készül. Egyszer­re csak megelevenednek az utcák és sürü sorokban jönnek az em­berek. Kanizsa dolgozói. Kezük­ben zászló, fáklya, vagy tábla. És mennek, mennek a Szabadság- térre, a Szovjet Hősök Emlék­műve «lé, ahol már rőt lángok­kal lobog a tábortűz és fénye vörösre festi a környező liáza- at. Ezer és ezer kanizsai dolgo­zó lepi el a Szabadság-teret. Lel­kesen ünnepük a Szovjet Hadse­reget, amely felszabadított ben­nünket a fasiszta elnyomás alól ünnepük a nagy Sz-tájjmt, aki hős harcosait elküldte hozzánk ünnepük a Pártot és Rákosi elv 'ársát, akiknek vezetésével élni udüunjk a hat évvel ezelőtt ka­pott szabadsággal. És éljenzé­seitek vagyunk. Azzal bizonyít­juk be, hogy nap, mint nap helyt­állnak a békefront ránkeső sza­kaszán és nem engedjük, hogy az uj háború ügynökei szabadsá­gunkat, békénket, eddigi erednie-• mjeinket nmgsssmmisitsék. Zala­egerszeg dolgozó népe nevében fogadom, hogy nem állunk meg a megkezdett utam, hanem még nagyobb lendülettel. még na­gyobb elszán sággal folytaljuk építő munkánkat, hazánk meg­erősítéséért, a béke biztosításáért vivőit harcunkat. Tudjuk, erre hätte leá bennünket a ti szellétne- ek, a ti örökséglek. A dolgozók küldöttségei ezután elhelyezték koszorúikat az obe- iszk talapzatán. Elsőnek a Me­gyei PártbiSDd'íiág nevében Dara­bos Iván elv társ helyezte el a Párt hatalmas, vöröscsillagos ko szoruját: -— Mélységes hálával, Icegyelefas megemlékezéssel he- igezeni el koszorúnkat, a Megyei Pártbizottság nevében — mon­dotta, a sorban következő ko­szorúk valósággal beborították az obeliszket. Este, a Városi Kultúrotthon nagytermében rendeztek emlék­estet. A termet zsúfolásig meg töltő hallgatóság előtt Véjezi Fe­renc elvtárs mondott beszédet, amelyben rámutatott arra, mi­lyen erőfeszítésekre, több és jobb munkára kötelez bennünket a mai feszült nemzetközi helyzet­ben felszabadulásunk évforduló­ja, a szovjet hősök emléke. A továbbiakban tartalmas kultúr­műsor szórakoztatta az ünneplő dolgozókat. Az MSzT .énekkar, a Magasépítési ér, a vasutas DISz színjátszói, népi tánccsoportjai, az uttörőzeaekar, a szakmaköz1 bizottság ének- és mandolinzene­kara, a honvédség táncosai és színjátszói növelték az örömün­nep fényét, nagyszerűségét. Az ünnepség az Intcrnacionáléval síik nyomán újra, meg újra vé- gigzug a -téren a diadalmas ki­állás: „Megvédjük a békét!“ ★ Reggel van. A honvédség hang szórós kocsija járja be a várost és ébreszti a dolgozókat. Az idő borongós, a szél is hidegen fuj. de Nagykanizsa dolgozói lelkes hangulatban köszöntik április 4-ét. az utcákon, ahol most örömtől sugárzó arcú, m egei ege­det t, boldog emberek járnak, ha.t esztendővel ezelőtt szovjet katonák indultak utolsó roham­ra a város szabadságáért, És most ennek a városnak a dolgo­zó; küldöttségeket indítanak a emelőbe, ahol a szovjet tőidtől messzeszakadjt harcosok a hisz ;zálk őrök álmukat abban a föld­ben; melynek szabadságáért a legdrágábbat, az életüket áldoz­ták. A küldőjtsegek pedig ke­„A Magyar Népköztársaság mi­nisztertanácsa elnökének, Dobi István urnák, Budapest. Kérem Elnök Ur, ti Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából fogadja üdvözleteimet cs jókívánságaimat a magyar nép további sikereihez. I. V. Sztálin.“ ★ Üdvözlő táviratot intézett a magyar nemzeti ünnep alkalmá­ból Nyikoláj Svernyik, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának *eí­gyeietes szavak kíséretében he­lyezik el koszorúikat a szovjet hősök temetőjének közepén fel- rnagasló obeliszk talapzatánál. ★ Délelőtt 10 óra. A város min­den részéből özönlenek már dol­gozók a Szabadság-tér felé. Jön­nek az isfkolák, a tömegszerve- zetiek, az üzemek és mindenütt a rengeteg zászló, transzparens. Lassan múlnak a percek és a Szaba-dság-téren • máris tízezres tömeg hullámzik. Időnként lel­kes éljenzés hangját sodorja vé­gig a szé; a téren, aztán ének-, majd zeneszó hallatszik. Az él­jenzés erősödik, amikor megér­kezik a térre a honvédség disz- zászlóalja, majd a beállott néma csendben felhangzik a Szovjet Himnusz és a Köztársasági in­duló. A zene utolsó foszlányai' is elvitte a szék, amikor az emel­vényen megjelenő F. Szabó Béla elvtárs, a kanizsai • Városi Párt- bizottság titkára üdvözli a megje­lenti dolgozókat és megkezdi ün­nepi beszédét. — Ügy érezzük — mondta .—, hogy ezen a nagyszerű évfordu­lón bátran és minőén elbizako doittság nélkül jelenthetjük ki, hogy Nagykanizsa dolgozó népe méltó a szabadságra, amit a Szovjetuniótól kap tűnik. Ezért most is, a jövőben is hálánk, forró szeretetünk és ragaszkodá­sunk száll a Szovjetunió és a drága Sztálin elvtárs felé. A nemzetközi helyzetről be- szélj- ezután és kiérni?!te. hogi nálunk, ahol a dolgozó nép ikezé- ben van minden hatalom, ahol a magunk boldog, biztos és szép lövőjét, a szocializmust) építjük, Sztálin elvtárs nyilatkozatának segítségével úgy vesszük a ke­zünkbe a béke megőrzésének ügyét, ha siker re visszük ötéves !ervünket; ha munkáid "at jobban adandóbban, lelkiismeretesebben végezzük: ha gyorsabbá és bizto­sabbá tesszük a szocializmus épí­tését és ezt minden belső és kül­ső ellenséggel szemben megvédel- mezziik; ha becsületes inunkéival Végrehajtjuk Póriunk II. Kon­gresszusának határozatait, a to­vábbiakban nagy gazdasági ered­ményeinkkel kapcsolatiban kani­zsai dolgozóknak az április _ 4-i mu nlk aver sen yb.en elért teljesit- ményeiről beszélt F. Szabó elv- társ, s ezzel kapcsolatban rámu­Április 4-étn, felszabadulásunk ünnepén avatta gyönyörű emlék­művet a zalaszentgróti járás dol­gozó népe. Ezt az emlékművet a hála emelte, az a szavakkal (ki nem fejezhető hála. mellyel a szabaddá lett dolgozók a Szov­jetunió hőseinek tartoznak. Az emlékművön, amely felett a nőké Rónai Sándor elvtárshoz, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökéhez; A. J. Vi- sinszkij elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere Kállai Gyiúa elv,társ, kül ügymünszterhez; Mao Ce Tung elv társ, a Kínai. Nép- köztársaság Központi Nemzeti Kormányának elnöke Rónai Sán­dor elvtárshoz; Kim ír Szén elv- társ, a Koreai Népköztársaság miniszternácsának elnöke Rákosi Mátyás elvtárshoz; ezenkívül a baráti államok vezető államférfiul a magyar államférfiakhoz. látott arra, hogy Nagyka.íizsa ipari munkássága is kezdi már minden téren követni a szovjet munkásosztályt, s egyre szélesebb 'körben alkalmazza az élenjáró szovjet sztahanovisták tapaszta­lai alt. Ezután részletesen foglalkozott F. Szabó elvtárs a fasiszta Tito- banda elleni harcunk (kérdésével. — Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Tito-banda Jugoszláviád a háborús gyújtogatás egyik leg­veszedelmesebb tűzfészkévé vál­toztatta —• mondta —,. s ezért nekünk itt a. határszélen fokozol tnbb éberségre., a Páni, és a Szov­jet un ló. ! rt e U ctli nairobii h al a! ián helytállásra van szükségünk. Beszéde befejező részében nép hadseregünkről szólott F. Szabó elvtárs, majd a következőkét mondta: —■ Hazánk felszabadulásának 6. évfordulóján megfogadjuk, hogy méltóik leszünk a szovjet hősök­höz, a Szovjetunió vezette le­győzhetetlen béke,táborhoz,' ami­nek most úgy adunk hangot, hogy egy emberként aláírjuk a Béke Világtanács berlini határo­zatát és követeljük az öt.nagyhata­lom közötti békeegyezmény Icí- re hozását.-k A beszéd elhangzott és a téren tízezer torokból zúgott fel az él­jenzés, a Párt, és Rákosi clviárs, a Szovjetunió és a nagy Sztálin ünneplésének liangonkánja. Ez­után sorra helyezték el koszorúi­kat az emlékmű talapzatánál a Párt Zala Megyei Bizottságának, a Városi Pártbizottság, a párt­szervezetek, a honvédség, a. rend­őrség, a tümegszerveZe,teiv. és az üzemek küldöttségei. Pár perc­cel később pedig a kanizsai hely­őrség disz-zászióalja dübörgő léptekkel, diszmenetben vonult el a lelkesen ünneplő kanizsai doV gozók előtt. * Este 7 órakor ünnepi díszelő­adás volt a Városi Színházban, itt Vukiits László elvtárs, a ka­nizsai olajipari üzemek pártbi­zottságának titkára mondott ün­nepi beszédet, amelyben április 4-e jelentőségét méltatta és a bé­kéért folyó harcban való részvé- 'elükről beszéli- Az ünnepi mü- ;or keretében a kulturversenyben résztvevő legjobb kanizsai kul- iurcsoportok léptek fel. földgömb áll s legfelül pedig az ötágú vörös csillag tündököl, ez a felírás la:,haIó: ,,l9’i5 március 28. felszabadulásunk emlékére és a. dicső Szovjet Hősök iránti há­la cs tisztelet feléül, a zalaszenl- qráti járás dolgozói.“ Az ünnepély 10 órakor kezdő- (FahjfQtás a 3. oldalon.) ért végef. Tízezres tömeg* jVagykaiiBÄSii felszabadulási ünnepségén Fclszabadiilásunkíit ünnepelve u zalasxcn^róti járás dolgozó népe emlékművet avatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom