Zala, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-03 / 52. szám

Rákosi Mátyás elvtárs zárszava n Kongresszuson: Amit a Kongresszus elhatározott, az javát szolgálja és ezért meg mind dolgozó népünk kell valósítani TISZTELT PÁRTKONGRESSZUS! KEDVES ELVTÁRSAK! Kongresszusi munkánk be­fejeződött, .napirendi pontja­inkhoz. melyek felölelték a magyar* népi demokrácia min­den fontos politikai, gazda­sági, kulturális kérdését, Pái*- tunk és a dolgozó nép legjobb­jai szóltak hozzá. Abból, amit elmondottak, újra kiviláglott hogy egységesen állnak Pár­tunk nagy célkitűzései, az öt­éves terv jó megvalósítása, a béke megvédése mögött és bow elszánt, öntudatos harco­sai a. _ Szovjetunió-vezette egész világot átfogó hatalmas békefrontnak. Ez az egysén, amely az egész dolgozó ■ma- 'fi par nép egységének tükre és kifejezője'; a mi erőnjc egyik legfontosabb forrása. Pajta leszünk, hogy ezt az egységet, .a munkás-paraszt szövetséget, a Magyar Függetlenségi Nép­front egységét a. jövőben to­vább ápoljuk és szilárdítsuk. A kongresszus folyamán el­hangzott problémákból néliá- nvat szeretnék újra kiemelni. Először ötéves tervünk és szo­cialista építésünk egyik leg­fontosabb feladatát, a fahi szocialista átépítését és a ter­melőszövetkezeteket érintem. Egész sor elvtársunk közölte, hogv kongresszusi felajánlás­ként elhatározták, hoev közsé­güket szocialista községgé ala­kítják át, vagy megfelelő szá­mú termelőszövetkezetet hoz­nak létre. Valószínű, hogy az ih'-eu felajánlások egy részé­nek meg vannak az egészséges előfeltételei, amennyiben az il­lető helyeken a. dolgozó pa­rasztság zöme maga is rálépett a szövetkezés útjára. De látat­lanban meg _ lehet mondani, hogy az iiyeu felajánlások e^vrésze csak úgy teljesíthető, ha rendkívül felfokozzuk a termelőszövetkezetekért főivé imitációt és propagandát, és ilyenkor mindig* megvan an­nak a veszélye, hogy a meg- gvezést több vagy kevesebb nyomással, vagy legalább eről­tetéssel kapcsolják össze. Már pedig nem lehet eF^é ismé- lehii. hoe-v a termelőszövetke­zeti mozgalom alapja és kiin­dulópontja u meg (idősödésből, f o k a ft ó ijn k én te s s é a. Amikor- Turkevén jártam és láttam, bow az ottani elvtár­sak milyen lelkesen cs lanka­datlanul dolgoztak a. termelő­szövetkezet érdekében, hogy epvés töprengő parasztokat 10 —15-ször is felkerestek egy hét folvamáu, akkor azt taná­csoltam nekik, hogy' az ilyen erősen tétovázókat inkább he-k egyelőre a szövetkeze, ten kivid. Azt mondottam az elvtársaknak, helvesebb. ha a- ibf,n töprengő parasztnak időt adunk arra, hogy még né­hány hónaoig kívülről tippel­je a szövetkezet munkáját és kételyeitől a jó munka ered. inényeképueu a szövetkezeten kivid szabaduljon meg. Ha a7 ilyen töprengő, kétségektől evő tört parasztot, hosszas rá- Iv^zélés után most be is agi­táljuk a termelőszövetkezetbe, előre lehet látni, hogy azokkal a. nehézségekkel kapcsolatban amelyek a legegészségesebb és legfejlődőbb termelőszövetke­zetek munkája folyamán is természetesen mutatkozni fog­nak összes kétségei újra fel­eiednek. Az ilyen kétkedő tag elégedetlen lesz, tlobog, a ká­kán is csomót talál, az ellen­ség rajta keresztül hallatja hangját a szövetkezetben, a belső meggyőződés hiánya miatt nem fűd lelkesen, ki­tartóan és áldozatkészen dol­gozni. Pornóiéra, hogy a tur- kevei elvtársak — cs a többi szocialista község termelőszö­vetkezeteinek vezetői is *— megszívleltek ezt a tanácsot. Pártunk javaslatára a föld­művelésügyi minisztérium rendeletét adott ki, amelyben közölte, hogy március 10-én túl őszig, a gabona.nemiiek leara- tásáig nem. erősítik meg újabb terme lő szövet keretek m ap­aiak idusát. Ennek a rendelke­zésnek az a célja, hogy uj ter­mel őszöve-| kezetek létrejötte és a vele elkerülhetetlenül kap­csolatos átszervezés ne zavar­ja a tavaszi vetést és egyéb mezőgazdasági munkálatokat- Ez az intézkedés nem akadá­lyozza meg' dolgozó parasztsá­gunkat abban, hogy ne alakít­son előkészítő bizottságokat, amelyek már a nyár folya­mán kidolgozzák és jól előké­szítik az uj termelőszövetkezeti csoportok megalakulását, meg­tervezik a csoport őszi munká­ját* stb. Azokat a dolgozó pa­rasztokat. akik már meglevő termelőszövetkezetbe vagy csoportba óhajtanak belépni, természetesen március 10-e után is fel lehet venni olymódon, bogy földjüket, állatjukat csak az aratás után viszik be a szövetkezetbe, de a közös mun­kába mindjárt bevonják őket. Az ilyen tag beletanul a szö­vetkezeti munkába, növeli a szövetkezet munkaerejét anél­kül, hogy a tavaszi vetéstervet és mezőgazdasági munkálatok menetét zavarná. Az uj termelőszövetkezeti cso­portok szervezéséig rendelkezé­sünkre álló hónapokat arra is fel­fogjuk használni, hogy az uj ter­melőszövetkezetek sorait rendez­zük. Az utolsó hetek gyors fejlődése e téren azt eredményezte, hogy helyenként megszédűbek a sike­rektől s elfelejtkeztek róla, hogy a munka neheze a termelőszövet­kezetek meg'alakítása után kezdő­dik. Pártunk és államunk egyik fontos feladata, hogy őszig segít­sék megszilárdítani az uj szövet­kezeteket, lássák el őket megfelelő káderekkel, szakemberekkel, gé­nekkel és igy biztosítsák. hogy utána egészségesen folytatódjék a falu szocialista átépítése, A másik kérdés. amire vissza kívánok térni, az előttünk álló ne­hézségek legyűrése és ezzel kap­csolatban a kommunista példamu­tatás és áldozatkészség. Azoknak az elvlársaknak a szavait, akik büszkén vállalták a ránk váró ne­hézségek elháritásának áldozatát, az egész kongresszus viharos he­lyeslése húzta alá. Hat év tapasz­talataiból tudjuk, hogy Pártunk, a magyar munkásosztály, de ezen túlmenően az egész magyar dol­gozó nép öntudatosan és a siker biztos reményében vállalja az ilyen áldozatokat, mert tudja, hogy eredményük népünk jólété­nek kultúrájának, biztonságának további erősödése lesz. Azt is tudja, hogy azt az elszántságot, melyet e kérdésben a kongresszus mutatott, az egész dolgozó nép megáévá teszi és újabb győzelmes tettekre váltja át. Kongresszusunk, és mindjárt hozzáíehetem. egész Pártunk, dol­gozó népünk, hálásan. lelkes örömmel fogadta testvérpáríjaínk- nak, élükön a felszabadító Szov­jetunió. Lenin és Sztálin nagy bol­sevik Pártjának küldötteit, (nagy taps), akik megjelenésükkel és fel~ szóhdásukkal emelték tanácskozá­sunk jelentőségét• A 25 testvér­párt képviselőinek itt elhangzott nyilatkozataiból kiviláglott nem­csak az, hogy milyen rokonszehv vei és megelégedéssel látják a si­kereket. melyeket népi demokrá­ciánk Pártunk vezetése alatt elért, hanem azt is, hogy a ma­gyar néni demokrácia sikerei az ö munkájukban is ui ö«1»'*önzést, ui erő forrását jelentik. Ezek a szá­munkra oly örvendetes megállapí­tások azt a kötelezet-séget rój ákl ránk, hogy további munkánkban egy pillanatra sem tévesszük szem elől cselekedeteink nemzetközi ki­hatását. A magyar népi demokrá­cia minden sikere tovább gyűrű­zik és erősiti a béke és a haladás nagy, nemzetközi frontját. Viszont minden hiba, amit elkövetünk, ugyanúgy kihat és nemcsak saját fejlődésünket gátolja, de vissza­veti, vagy megnehezíti annak a 800 milliós béketábornak a har­cát, amelynek tagjai Vagyunk. Ez a felismerés lebegjen szakadatla­nul szemünk előtt, fokozza fele­lőségünk tudatát, segítse erőfeszi- téseinket, és serkentsen bennünket újabb sikerek kivívásában. Végül, de nem utolsósorban szólni kívánok két olyan esemény röl, amely éppen Pártkongresz- szusunk tartama alatt a nemzet közi békeharc frontján történt. Az egyik az a jelentős árleszállí­tás, uinshjet a Szovjetunió há­rom nappal ezalatt végrehajtott. (Lelkes taps). Ez .az árleszállitá.5 ovább emeli a Szovjetunió népei­nek életszínvonalát és jólétét. Ezen fulmeciőleg azonban újabb világos és megcáfolhatatlan bizo nvitéka nemcsak a hatalmas Szovjetunió békevágyának, ha­nem magabiztosságának is. A mi szeretett vezérünk, a világbéke legfőbb őre, Sztálin elvtárs nem­régiben mutatott rá, hogy az ilyen gazdasági intézkedés meny­nyire elválaszthatatlanul szerves része és egyben bizonyi'óka a Szovjetunió békeszándékának é? békeakaratának. így is fogta fel ezt az uj lépést az egész világ nem utoisó sorban az imperialist 'a országok dolgozói. Ez az ár- leszállítás újabb hatalmas érv a béke mellett, uiabb jelentős hoz­zájárulás a békeharchoz. A másik esemény a Béke Vi 'ági árui csának felhívása arra hogy az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyezményt. az öt nagyhatalom nemzetközi hely zeíénéi fogva elsősorban felelős a béke megőrzéséért. Minden becsületes ember előtt világos, hogy ha ez az öt nagyhatalom .'gymással békeegyezménvt köt­ne, az rendkívüli jelentőséggel bírna a világ békéjének megőr­zése és megszilárdítása szemponh iáből. a béke híveinek sokszáz­milliós tábora most újra mozgó­sít a Béke Világtanácsana-k fel­hívása mellett. Minden országban megindulnak a béke sokmilliós jömegei, hogy aüáirás.ukkal ladt janak nyomatékot o Béke Viiág- ’•anács határozatának. Ebből a küzdelemből a. magyar dolgozó nép is méltón ki akarja remii a maga részéi. Újra meg kell mu­latnunk, hogy országunk egvem- berként. támogatja minden" nép közös ügyét, a béke védelmét. <Nagy taps,) Boldogan és fárad, hatatlanul fogunk küzdeni azért, hogy megmutassuk, hogy a ma­gvar nép követi nagy tanítójának, Sztálin elvtársnak tanácsát, ké­zébe veszi a béke megőrzésének ügyét és mindvégig kitárt mH- teí'e. (Viharos, nagy taps.) A béke megvédése, mely kon gresszusunk célkitűzései közöt1 az első helyen állott, legyen a Vivőben _is a legfontosabb felada unk. A’ tartós béke további bol­dogulásunk, egész jövőnk alap­ja. Kongresszusunkat nem fe jezhetjük be méltóbban, min! ' zzaf hogy újra hitet teszünk a íz óvj erunió-vezette hatalmas bé­két óbor szent ügye mellett és ígérjük. hoqy munkát. veretté két, áldozatot nem kímélve küz dűld; érte. Kongresszusunk kijelöli Pál­unk és dolgozó népünk felada halb Ezek a feladatok nagyok m részek és megvalósi'ásuk sok erőfeszítését, sok áidoza'os műn kát köve*el meg. Az elmúlt 6 ^sz'endő azonban megmutatja hc?v a nagy célokká! eevü nőtt az akarat is megvalósi'á sukra. Most sem Ießz máskén* Amit a Kongresszus elhatározol. az mind dolgozó népünk javát szolgálja cs ezért meg kell való­sítani. (Hosszantartó nagy lapsA A Magyar Dolgozók Pártja a biztosíték arra, hogy a kitűző' célokat maradék 'nélkül magáévá eszi ű magyar dolgozó nép és fáradságot, verejtéket. áldozást nem kiméivé végre is Hajtja. 'Nagy taps.) Éljen népünk vezetője és mo­torja, a Magyar Dolgozók Pártja! Viharos hossz.n'.ar'ó taps és ék ienzés.) Sióve a szocializmus utján uj sikerek, uj győzelmek felé! iY Majfjar Dolgozók Partja Központi Vezetősége Az MDP II. Kongresszusa a Központi Vezetőség és a Központi Ellenőrző Bizottság tagjává a következőket vál asz’ o11a: Tagok: RÁKOSI MÁTTÁS, Andics Erzsébet, Antal János-, Apró Antal, Badari László. Berci Andor, Biró Zoltán, Bottyánszky Pálné, CzoÜner Sándor. Dabronakl Gyula, DéJucs István, Dögéi Imre, Drahos Lajos, Erdei Mihály, Farkas Mihály, Friss István, Ga ló Ernő, Gáspár Sándor, Gerő Ernő, Győré József, Házi Árpád, llarustyák József, Hegedűs András, Hidas István. Horváth Márton, Jegy inak János, Jóboru Magda. Kádár János, Kábái Gyula, Katona Antal, Kiss Károly. Koczárta Gyula, Kovács István, Köböl József. Kristóf István. Mckis József, Molnár Imre, Molnár Erik, Nagy Imre. Nagy Mária, Nógrádi Sándor. Non György, Olt Káro'v. Papp Imre, Pataki János. Péter Gábor, Pester! István Piros László. Pougrácz Kálmán, rothornvik József. Föcze Tibor, Prieszo! József. Rafkó Anna, Révai József. Rónai Sándor. Somogyi Antal. Suhajda József, Schumeth János, Szabó István. Szabó László. Szász Ferenené. Sxobek András. Sziies Lajos. Tausz János. Vass Istyánné, Vas Zoltán. Várvölgyi Tibor, Vida Gyula- Zelei Ferenc. Zö'd Sándor, ZsofiayecY Mihály. Póttagok Áes Lajos, Bafa István, Benkc Valéria. Beden Oszkár, Czett József, Csikec? Józsefné, Dávid Ferenc, Döhrentei Jvároiyné. Harmati Sándor. Janza Károly, Keresztes* «Mihály. Köss a István. Molnár Ernő. Nagy Józsefné, ifi. Nvers Rezső. Sándor József, Sárfi Rózsi. Szirmai 1st vá n. Tat ír Kiss Lajos. /I Wíigyar iloiso/fllk Páibia Központi Ellenőrző ISizoiisága Tagok: Alapi Gyula. Bárd András, Házi Árpád, Kiss Káro’y, Konok Ferenc, Lakatos Dezső'. Maróti Károly, Nezvál Ferenc, Pécsi. József. Szabó Piroska, Szabó János. Póftagok: BermUh 1 ászióné, Vériéin Ferenc. A koiigresszns csütörtök délutáni tanácskozása i Csütörtökön az ebédszüne: dán Hidas István elvtárs, a Bu- lapesti Pár-bizottság titkára nyi ot’a meg az ülést. Elsőnek Bor '.sunyi István elvtárs, a váchaT- yáni Vörös ököl tszcs harcos idvözletét LEmácsoita. Fel-szó- alásábán a tszcs fejlődésével foglalkozott. yalaíuin! ráncra 'ott. hogy falun is tömegév:-! vannak a jó káderek. ak ke' -sak fel kell kü'afni Ezután Házi Árpád Hvtárs. az Állami Ellenőrző Központ elnö­ké szólal! fel. Házi ít*|iád elríárs felszólalása Házi Árpád ‘élvtárs felszólalá­sában az ellenőrzés kérdésével foglalkozott. Hiányolta, hogy a hibák mellett, nem -árja fel kel­lő mértékben az eredményeket, majd igy folytatta: Az ellenőr­zés nem állhat meg a hibák megállapításánál. Fel kel! kutatnia a hibák okait és a Javítás módját, meg kell állapítania a felelős személye­ket. Súlyos mulasztás terheli azok a a minisztériumokat és főha'ósá gokat is, akik néni alkalmazzák a fele'lösségrcvonást -sokszor még abban az• esetben sem. ha az -ellenőrzés a hibák mértéké' és a felelős személyek:-! meg­állapította. A Lőrinci Fonóról 7. ÄEK mm hónapokkal ozvio ‘ megállapította, hogy a rossz vál. !a!atvcz?iés népgazdasága oknak súlyos kár*oka* okoz. Ennek el­lenére érdemi intézkedés még a mai napig sem tör-ént ; minisz. ériumok részéről. Az ilyen és ehhez hasonló en­gedékenység jelentős mértékbe.i onnan ered. hogv a kádereke: *>zzal a hely leien módszerrel Szombat, 1951 máre 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom