Zala, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-28 / 72. szám

t A K i T L t 1 A magyar és szoviel nép közötti barátság eitnetyuesenek ujabb láncszeme volt a szovjet birkózó-válogatott egerszegi látogatása Vasárnap Zalaegerszegre már a reggeli órádba:» szekerek, te­herautó érkeztek. Nótaszólól viszhangzott a megyeszékhely. A város és a környék dolgozói a megyei tanácsház felé tartot­tak, Á házaik feldíszítve, kLobo­gózva. A tanácsház előtt az olajipari dolgozók zenekara for­radalmi indulókat játsszott. A hangulat üimpélycs volt ós mind nagyobb tömeg igyekezett a ta­nácsház felé. Felvonultak a honvédség, ren d őrség, szabadságharcosok, az üzemek dolgozó i, hogy Iá Ihassak legkedvesebb vendégeinket, a Szovjetunió kiváló sportolóit. A szovjet és a magyar birkózók fél tizenkettőkor érkeztek a tanács­ház elé, ahol zászlód iszben. ha­talmas éljenzéssel fogadták őket a megyeszékhely és környékének dolgozói. Darabos Iván elvtárs, a Megyei Párt'bizotjjság tbikára fogadta a vendégeket, majd Farkas József elvtárs. a megyei tanács elnöke üdvözlő szavai következtek. Be­szédében a szovjet és a magyar nép elszakíthatatlan barátságát méltat/ta. Foglalkozott azzal, hogy a Magyar-Szovjet Barátsági Hónap milyen nagy jelentőséggel bir dolgozó népünk életében. Köszönetét mondott a szovjet és magyar élsportolóknak, hogy el­jöttek vendégszerepelni Zala­egerszegre, és így Zala megye dolgozói gyönyörködhetnek az élenjáró szovjet sportban. A meleg, baráti fogadtatást V. Nyikityin, a szovjet sportkäl- döt'-sóg vezetője köszönte meg. Beszédében hangsúlyozta, hogy ma gy a r o r s z ú g i tartó zk o d a s uk alatt mindenült érezték és érzik a magyar dolgozók szere te téliek megnyilvánulását a Szovjetunió ránt. Ezután kedves jelenet követke­zett, amikor Darabos Ágnes út­törő orosz nyelven üdvözölte a szovjet birkózókat, Lukács Ru­dolf utkörő pedig a magyar ver­senyzőket. A hatalmas tömeg a szovjet és magyar birkózókkal az élen a zene üteme mellett megindult a verseny színhelyére, a pedagó­giai gimnáziumba. Az utón él­tették példaképünket, a nagy Szovjetuniót, valamint a szovjet és a magyar versenyzőiket. A pedagógiai gimnázium tor­natermét zsúfolásig megtöltő t- lék a megyeszékhely és a kör­nyék dolgozói, hogy szemtanúi legyenek a szovjet sport hatal­mas technikájának, fölényének. A mérkőzések alatt kidomborodott a szovjet versenyzők tudása és mindegyikük magatartása víssza- 'ükrözto a szovjet embert. A bemutató jellegű merkőze- ■ek alatt számtalan esetben tört i a lelkesedés, amikor a doígo ók tapssal jutalmazták egy-egy szovjet, vagy magyar birkózó ki- v áló teljes Ítmény ét. A mérkőzést a szovjet csapa’ "ölenyesen, 8:0 arányban nyerte neg. A megyeszékhely és a kör­nyék dolgozói azonban érezték hogy ez nem a vereségét jelenti a magyar csapatnak, sőt a szov­jet versenyzők tapasztalatait át­véve, uj győzelmek felé viszik az egész magyar birkózó sportot. Jugoszláv parasztok éneke — vád a Tito-banda ellen: „Rongya sorsunk, börtönben élünk, sorsunk kegyetlen” ciós módszerük az is, hogy ki­éheztetett kutyákat uszitlstoaík ót a határon. Mindezt a sok gaztettet azért is követik el a Tilo-brigantik, mert remegve félnek salját — egyre for- nadaimasodó — dolgozó népük­től. Muraezemenyo dolgozó pai- raszf jai a közelmultibain a mező­kön száraz füvet, gazt gyűjtögető, lerongyolódott, elcsigázott jugo­szláv parasztokra figyeltek fel. Ezek a szerencsétlenek kénytele­nek iái már félig elrothaidt kapar é. kokait gyűjteni, mert elrabolnak minds int tőlük. Állatot, terményt egyaránt a. Tito-bandiiák. Rabló­gazdálkodást folytainak iae erdők­kel és Olaszországba szállítják ki a fát is. A jugoszláv dolgozók munka közben igy énekellek: ,.Rongy a sorsunk, börtönben élünk, sorsunk kegyetlen“. Átcsap a határon at vontatott, gályara­bok énekéhez hasonló mélaibus, keserves ének. Provokációk a soviniszta uszitas szolgálatában A provokációk az ilyen nyo­mor közepette ezt célozzák, hogy ujabb soviniszta uszításra adjanak lehetőséget Tito Jugoszláviájában. Azért provokálnak a TitO-bandi. ■fák, mert dühítik őket a szocializ­must építő magyar nép hatalmas eredményei. Azt szereltnek elérni, hogy romhalmazzá váljék Miat- gyarország, hogy a magyar anyák könnyükkel áztassák drága föld- dünket, hogy ismét árvák és se­besüllek jájszavia ha fessék hogy a halottak ezrei borítsák a földet, hogy akasztóiakkal tűzdelhessék tele hazánkat. Nem lennél kivétel te Sem, aki mh még talán ingado­zol. Hiszen emlékezzünk csük 1944-re zalaiak... A bomba, b gránát nem válogat.., gyermek, tehetetlen agg, gyermeket váró anya .*.. nem számit barát vagy ellenség'... Tiíoék gaz terve aeon_ bán nem sikerülhet. Államvédel­mi határőreink dolgozó népünkre, néphadseregünkre támaszkodva biztosain verik visszai a provoká­ciókat. SZEBELKÓ IMRE. Verseny a muraszemenyeí, kerkaszentkírályí és dobri fermeiőcsoporlolí brigádjai közöli Lendületes ütemben haladnak I a tavaszi mezőgazdasági munkák a határmenti községekben, me- .yeknek dolgozó parasztsága a határon tűi élő, a fasiszta Tito zsarnoki elnyomása alatt nyögő jugoszláv parasztoknak jó mun­kájukkal akarják megmutatni hogyan dolgozik a felszabadult ember. Ezekben a községekben ■» teranelőcsoportok járnak elől jó példával a tavaszi munkák végzésében. A muraszemenyei .Kér kamen ti“-termelőcsoport nö­vénytermesztő brigádja példamu ató módon versenyre hívta a lobri „Kerkamenti Viharsarok1', valamint a kerkaszentkirályS „KerkavülgyL termelőcsoportok növény termesztő brigádj ait ápri­lis 4-e megünneplésére azzal a feltétellel, hogy ugyanakkora földterületen többet és jobbat fognak termelni. A másik két termelőcsoport brigádjai öröm­mel fogadták a versenykihívást és kijelentették, hogy a ‘ermé- nyek betakarításánál eldől majd, melyik brigád végzett eredmé­nyes munkát. A muraszemenyiei termelőcso ooi't tagsága felajánlotta külön ben hazánk felszabadulásának C. ^’fordulója tiszteletére, hogy el­vetik a zabot, az árpát és a lent, ■alamint 2 hold cukorborsót és 1 hold hagymát. Egy nap alatt 26 mázsa burgonyát gyűjtött a dohri földművesszövetkezet Molnári, Muraszemenye, TóL Ezerdahely délszláv községek, de a zailiad dolgozók mindannyian vi­lágosan látják, mi <a szándékuk az (amerikai zsoldban álló Tito-jani- csároknak. Ezért nagyobb áldozatvállalás. BaiL harcolnak a békéért, az eddi- Shnél sokkal keményebb munká­val viszik győzelemre a tavaszi vetés, tat begyűjtés munkáját. Még eohai nem látott lelkesedéssel ké­szülnek április 8_ra, amikor ha­tározottan, egységben bizonyítják be a békeivdk (aláírása során, hogy délszlávok, magyarok egyember- kénfc követik Pártunkat, eu világ­béke legfőbb őrét: <ai hatalmas SzovjeLuniót. Fokozott munkával, tállal iát kezükben, de ha kell fegyverekkel is sziklaszilárd’am őrt állanak a zalai b élve végeken. Dolgozó népünk védelmében A magyar kormány március 16-án isméiében tiltakozását fejez­te ki a jugoszláv követségnek, mert jugoszláv haitárőrszervek több provokációt l-:öveitek el a Magyar Népköztársaság államha­tárai ellen. A titoista provokáto­rok azoktól az amerikai imperiai. lintáktól tanulnak, akik éppen a közelmúltban követtek el orvgyil- kosság'ck'aít és emberrablást a Német Demokratikus Köztársaság területén. Az amerikai „mesterek“ iá: sugalmazol a fitoisták provoká­cióinak. Ezért hatoltak be a kö­zelmúltban Albánia haltárain is UDB-ügynökök és ezért gyilkol­lak meg orvul a titoista janicsárok a közelmúltban a bolgár határon négy bolgár határőrt. A Tilo-bandilák provokációjá. Timik fő formája a kémügynökök ravaszul előkészített átdobása. A kémek és gyújtogatok átdobásá­nak kisérletei mellett egyéb pro­vokációkat is követnek el & tito­ista fasiszták. Többször előfordult, hogy átlövcldözMk halárainkon Egy másik hatórőregység sávja bűn, ahol a £Au közvetlenül a határ mellett terül el, Tito jani­csárjai gyűjtólövedékekkel, raké­tákkal lövöldöztek át, hogy fel­gyújtsák' dolgozó parasztságunk házait, szalma kazlait. LerongyolódoH ugosztav parasztok enenemek Gyakori eset, hogy & Tito ban­diták trágár és durva sértegető szavakat kiabálnak ált. De van, timikor ravasz módon baráti h:<n- go' ütnek meg. Előfordult esz is hogy fasiszta propagindaanyagct dobáltok át, hogy félrevezessék dolgozó népünkéi. iYv?gtgyesszék határőre iriké'.. Kedvenc pro ttoké­A dobri íÖídnniYCsszövetkeze burgonyaszáilitási szerzödésköié ű és burgonyaszállitád vsrsanv- '.-e hívta a letenyei földnüivesszc va’kezs'e/. azzal, hogy a szerzi léskötések előirányzatát 125 szi­lákra eljes tik áprib 4 : zarződéskö.ések meg'.;ötéra ■ uedménves munkái végeznek a népnév Jók, akiknek segítségével egyetlen nap leforgása alatt a ervbevett 20 mázsa helyett 26 lázsa burgonyára kö'öf.ek szer- ődést. A burgonyas.zállitásra rzőclö t párnáz ok még aznap •: áll i tolták felajánlói hugo- • újukat a tanács ud’.nrái a. Szerda 19S1 ttiZtv. 28 A kongresszus anyagának feldolgozásával javítsuk meg a káderoktatási Megyénkben az uj oktatási év­ben komoly javulás mutelkozik a káderek polílík=A képzésében. Különösen jelentős a közép és fel­sőfokon tanuló elvtársaik fejlődé­se. Ennek a megállapításának igazságát legjobban az mutatja, hogy a gyakorlati munkában, a feladatok végrehajtásában. azaz kint az életben a közép és felső fokon tanuló elvtársak alkalmaz­ni tudták az áltb.luk feldolgozod elméleti anyagokat. Megfordítva pedig az elénk táruló feladatokkal lépést tartották elméleti vonalon, tanulmányozták a feladatok gya­korlati. sikeres végrehajtásának politikai módszerét. A falu szocia­lista/ átszervezésében a Párt pá­rását politikájának 'tanulmányozá­sa és helyes alkaflmazása nyomán tudták végrehajtani a fordulatot a középparasztság felé, tudták azt ia hulláktól elválasztani, a szocializ­mus útjára vezetni. Párt és gazda­sági funkcionáriusaink, de az egész, széles párttagság tanulmá­nyozta a munkával kapcsolatos anyagokat, a Szovjetunió kolho­zainak szervezését, és működését, s hozzá nagy gondot fordítottak a szovjet szépirodalom tanulmányo­zására. Különösen sokan olvasták el az „Uj barázdát szánt az eke“ cirnü könyvet. Pártunk II. kongresszusa után elvtársaink közül sokan lazonnal hozzáláttak ja kongresszusi beszá­molók, hozzászólások és határosa tok feldolgozásához és ki-ki a maga munkaterületére vonatkoz­tatva jelölte meg eizokatt a felada­tokat, istmelyeket Rákosi, Gerő és a lobbi elv társak vételiek fel szabtak meg. Ez kétségkívül ered­mény. Ezzel azonban nem eléged­hetünk meg. Akad éppen elég j:a vitiainivaló oktatási munkánkban, s ezt éppen a Párt II. kongresz- szusáriak határozóba veti fel vilá­gosom. Számos pártszervezetünk­ben nem tudták leküzdeni azt a magatartást, amely & politikai ok­tatást másodrendűnek tartja, lé­tesüli vele együtt az oktató ká­dereket. Példa erre nem egy akad. Hogyan végez például jó munkát a letenyei tanács úgy, hogy 15 tagja egyáltalán nem vesz részt politikád oktatásban. Faluvégi György, az Ásványolaj Gépjavitó V. igazgatója, Papp Károly az Ásványolaj]termelő V. vezérigaz­gatója pedig egyenesem lehetet­lennek tartja saját részvételét po­litikai oktatásban és közben a sok munkára hivatkozik. Nem csoda. Végezhet-e teljesértékü munkát •az, aki politikai oktatásban nem véve részt, nem látja tisztán a feliajdaitokait, azok megoldását, nem vezeti vezérlő csillogunk, a maK- ista-leninista’ elmélet. Ha az ilyen módon viselkedő elvtársak jól ismernék, feldolgoz­nák maguk számára «• pártkon­gresszus anyagát, sokkal inkább rádöbbennének hibáikra — mint •ahogyan a fenti elv társak is ráéb­redlek — a kongresszus anyagá­nak segítségével küszöbölnék ki azokat. A kongresszus vezette rá ■a zalaapáli pártszervezetünket is arcai, hogy kollektívát ek/kü ói­nak, amely egyénileg beszélve a lemorzsolódott politikai iskolahall-, gatokkal, vezette vissza őket tu ta ­nuláshoz, sőt 25 százalékkal meg­emelte « politikai iskola hallgatói­nak ereddti létszámát. Hasonló módszerrel akadályozták meg a további lemorzsolódást a nagykau rúzsai fütőházban is. Használjuk tehát fel következő munkánkban politikai iskolákon a kongresszus anyagát, módszeresen , dolgozzuk fel észt Ez ad segítsé­gét módosított ötéves tervünk si­keres végrehajtásához, szocializ­must építő munkánkhoz. ORSÓS ANTAL. „ Orom dolgozni, Toborzott munkások — munkájukról Néhány héttel ezelőtt ünnepé­lyesen indították útba őket a ka­nizsai vasútállomásról. Lehettek vagy névén öten, férfiak és nők vegyesen. Rohamosan fejlődő bányavárosunkba, Tatabányára utaztak, az ottani fclagasépitési Vállalathoz szerződtek egy évre. Megérkeztek, munkába álltak cs — amint meg is Ígérték itthon — megmutatták, hogyan dolgoznak a kanizsai munkások. Most jöt­tek haza családjukhoz elsőizben távoli munkahelyükről. Persze nagy érdeklődéssel fogadták va­lamennyit és ők szinte (kifogyha­tatlanul mesélték élményeiket. Kazincki István például nagyon sokat beszélt arról, hogy milyen körülményiek között dolgoznak, s örömmel újságolta, hogy az egyik brigádnak ő Lelt a vezetője­— Természetesen valamennyi­en kanizsaiak vagyunk — ma­gyarázza. — Remek a hangulat közöttünk és ez meglátszik a munkánkon, eredményeinken is. Hamarosan 127 százalékos átla­got értünk el. Most az-, tűztük ki célunkul, hogy ezt az ered­ményt tovább fokozzuk. így akarjuk meghálálni mindazt a tát, amiben ott részünk van. Sokat tud beszélni munkájuk ról is. A négytagú brigád fel­adata, hogy az épülő házakon a szakmunkások keze alá hordják az építő anyagokat, amelyeket tábbemeletnyi magasságba gépi erővel szállítanak fel. Alig győ­zi hangoztatni, mennyire meg­könnyíti a munkások dolgát a sokféle gép, ami oft dolgozik és segíti az embereket. — Én mondom, öröm ott a munka — jegyzi meg végül Kazincki István. Aztán itt van két ifjumunkás- lány. Testvérek: Büki Erzsébet és Büki Gizella. Együtt dolgoz­nak, együtt örülnek megválto­zott életüknek, a munkában elért eredményeiknek. Büszkén újsá­golják, hogy mindenki meg van elégedve a munkájukkal, bár vsak most kezdenek beletanulni, őket az ragadta meg legjobban, hogy mindenféle szórakozási le­hetőség biztosítva van számukra. Újságok, könyvek, mozi, rádió, ulturmüsoroik — mindezek az ő szórakozásukat biztosítják. — Nem bántam meg, hogy el­mentem — mondja Büki Gizella. — Jó oh dolgozni, mert az em­bert füti az a tudat, hogy a int államunk segített ehhez a mun­kához, mi pedig a hazánkért, a békéért a legjobb munkát vé­gezzük. A kan zsaí kn’*nrcsopor*ok seregszemléje voll a vasárnapi és hétfői bemutató Vasárnap és hétfőn zrjlott le í (gykainizsán az üzemi és városi 1 erületi kulturcsoportok bemuta­tja az országos t-vaszi kVfurver orra kér? ében. A két nap al A b! irren legjobb sziniáts:/«' v-~n" fel a I. körzeti DlSz-szerv:-;zs! kultúrtermének színpadán és mu­latták hosszú hónapok lelkes és odaadó munkájával szsrzeít tudá­sukat. A bemutató során színvona­las, legtöbb esetben művészi elő- dákbrm volt része a nagyszámú Anns.égnek. A kulturverreny ka. niz39i bemufatjáncCk méliatís’ra lápunkban még vir?i»a;érönk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom