Zala, 1951. február (7. évfolyam, 26-49. szám)

1951-02-20 / 42. szám

Éljen a békét védelmező, a szocializmust építő magyar nép vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja! Jó munkával üdvözlik a Pártkongresszust a zalaapáti állami gazdaság sertéstenyésztő brigádjának dolgozói Zalalövő szocialista mintaközség lesz Egy nap alatt 207 család 1250 hold tőiddel lépett a szocialista nagyüzemi gazdálkodás útjára A széles határ dimbcs-clombo$ lankáin üdén zöldéi az őszi valós. A községben, amelynek útjelző táblán büszkén hivalkodik a fel. ivat: Zalalövő mintaközség és úgy ül itt a domb oldalában, mintha uralkodnak a főideje felett, ezekben a napokban szárba szökkent a Párt hatéves vetése. 1951. február 18-án 207 dolgozó parasztcsalád­ra emelkedett, azoknak a száma, akik elhatározták, hogy rálépnek ama az útra, amit a Pánt mula­tott nekik. Sztálin eloldj's szólott, az ő nyi­latkozatát hozták vasárnap reg­gel a lapok. Ezt mondotta: A bé­ke fennmarad és tartós lesz, ha a népek kezükbe veszik a béke meg­őrzésének ügyét és végig kitarta­nak mellétbe. Zalai övön megmoz­dult a föld és megmozdult a föld népe, hogy válaszoljon Sztálin elpiársnaik: Még jobban akarunk harcolni a békéért és nincsen ha­talom, amely elválasszon tőle. Mert erősebbek lettünk, hatalma­sabbak lettünk, mert. összefog­tunk. 1250 holdat adlurüc már ösz- sze és még többet akarunk. Azt akarjuk, hogy Zalai öv ön minden becsületes, jó dolgos gazda a ml táborunkban legyen. Most igazán mintaközség akarunk lenni. Az u’ca színes pjakátján Rá­kosi elvtárs mosolygós arcára boldogan nevet fel .a fiatal pa- rasz'lány, lehetne Maszori Mag dús, vagy Kovács Erzsébet, vagy Gyarmati Margit, és ki tudja még hány Zalalövőrői, akik Rákosi elvtárs nagy családjában még szorosabban fogták meg egymás kézé: és a Kongresszusra ezt az üzenetét küldhetik a legjobb apá­nak: — Boldogok vagyunk, Rá­kosi elvtárs, sosem voltunk még ilyen boldogok. Azért, mert elfo­gadtuk tanítását és a Pártkon­gresszusra már mint uj élete: kezdő, tszcs parasztok küldjük el forró szeretetünket, hűségünket ön iránt, a Párt iránt. Harc volt az ut, 'amely idáig ve­zetett Zalalövőn, és nagy harc vár még a Pártra itt is és má •suti is, mig Zalalövő és más köz­ség valóban uralkodni fog & föl­dökén és végelvet a fölei évszá­zados uralmának az embereken. — Nagy a föld hatalmin', sok erő van benne. De le lehet győzni, ■ csak ki kell kezdeni az erejének a alapját — igy mondta ezt Nagy Boldizsár 10 holdas közép­paraszt a Ili. kerületben. Sok gondolkozás és talán ne­tt.• y álmatlan éjszaka is kellett. * óig Lóránt Kálmán mintagaz­— . <S holdas paraszt, ia községi • ••’ács tagja az alsócsödei kerü- l ben úgy határozott, hogy be­it Reggel otr állt kapujában i neplőben, ahogy vasárnap illik mi tagadás, ahogy az ciha rozáshoz illik. Vattáik Lajos v árs Csepel-motorja akkor áll ’ ;g a kapu előtt, .amikor kilé- ■ : . — Jó reggelt, bátyám — igy népnevelő és mosolygósán huz. ;a fel szemöldökét, amikor a rö­vid szó elhagyta az ajkát: — No? — Lóránt Kálmán mintha nem hallotta volna ezt, a köszönésre felelt. — Hát talán csak jó lesz ez a reggel. Határoztam. Adja csak ide azt a belépési nyilatko­zatai — Csak a konyháig men­tek be. Ott kerek, kemény hetük­kel vetette oda nevét Lóránt Kál­mán >d papir aljára. Legjobb érv s a személyes példa Együtt mentek el a népnevelő­vel Pordán István ókhoz, a tlégy és félholdas kisparaszthoz és a többiekhez. — Nézzétek — igv kezdte mondókájá” az öreg. — Engem ismertek. Tudjátok, hogy Hát azért jöttem el hozzátok, dől. gozzixak együtt... így lépett be Alsócsödéii Por­dán István és másik három dol­gozó patrasz:', Mikihez elment Ló­ránt Kálmán ezen a délelőtiön. Ilyenformán oszlott el még a név multrafeiejtkező hangzása is Sö­tétmajorról ezen a napon és vi­lágos, gyönyörűségesen világos lett. A házak, az udvarok, az era berek arca, akik mindannyian belép ek a csoportba, .amelyet va­sárnap megalakítottak és Rákosi elvíárs szeretett nevét szánták neki. Sokat gondolkoztak. A nép­nevelők beszél’ok nekik a béké­ről, amely biztosabb lesz, ha ősz- szefogot't erővel harcolnak érte a jobb életről, amit a tszcs jelent a parasztnak. Hej... nem könnyű dolog az igy máról-holnapra, meghat ki legyen az első. Ekkor álmen’ hozzájuk Lebics István, aki ezelőtt néhány hónappal 15 holdat vitt be a tszcs.he. A já­rási tanács tagja: — Én 15 hol­das középparaszt vagyok, min­denki ismer, ti is ismerek, hi­szen itt lakom köztetek. Bead am a földemet, most is azon járok, csak most már sokkal több van. A íáé'ek is megszaparodik, ha be­léptek. — Beléplek. Lebis István egyedül 13 uj belépőt szei'zett. Vasárnap ott gyűltek össze az is­kola apró tantermében, amelynek iskolatáblájára a kis 12 éves Tóth Anna, az egyik uj belépő — Tóth István — kislánya egy feliratöl is szerkesztett, nagy ökörszem betűkkel, „Szeretettel várjuk a tszcs.,t alakító elvtársat a szocia­lizmus építésében“. Tóth Istvánné az asszonyok közül mosolygott kislányára és az egész szobár fel melegítette kacagás®, amely öt tükröződött a többiek arcán és í komoly férfiakéra is mosoly' csalt. — Én úgyis brigádveze c leszek — ismerkedett az uj fo galmakkal Tóthné és ia többi el nevetve vágtáik vissza: — Hát t< annak is való vagy. Tudod kor dóban tartani az embereke'. — Miért léplek be? Tóthné ez mondj®: — Jobb életet akarunk Ezzel emelkedik az életszínvonal Petries Andrásáé igy toldja mc-g Az öregekről magunk gondoskodunk 75 esztendejének minden sulyá. val a vállán, ezernyi ráncával a; arcán állt a nevető tömegben Já noki Sándor. 24 unoka, 4 déduno ka: legdrágább kincsei. Ő is rao solygotf fehér bajusza alatt, ugx mondta huncutkósan: — Há gyerekkoromban árván, kidobot an a falu szegénye voltain, mos meg a tszcs szegénye leszek... A. szavaknak nem volt maradásuk a szobában, kiszorította őke’ c szapora beszéd: — Hogy gondo ilyet papa — szól hozzá Papi István és átfogta az öreg vállát — A tszcs-ben nincsenek szegé­nyek Az öregekről meg magunk gondoskodunk. — Két legidősebl: fia meg csak mosolygott. Az őrei alulról fölfelé nézett rájuk vidá­man ugráló szemmel, s ugv mondta: Azért... Kovács Józsefek az első kerü­letben laknak, a nagy-szobában vígan pattogott ia tűz, együL van az egész '.lépes család. Az asz al, nál egy parti „snapszlát“ ver az öreg Kovács, és a nagybajsza Németh István kibicel neki. — Tegnap délu'án három órakor léptem be — mondja Kovács Jó zsef 15 holdas paraszt, akit ugv ismernek a községben a sok Ko­vács között, mint Zsoldos. — Már régen beléptem volna ám, csak cnhozzám nem jött senki, nem kérdezett senki, há' aztán ima- gam meg nem mentein. Miért llát éuhozzám nem jön nek i: jm: v’lők. máshoz meg igen?! tegnap aztán vol'ak. Aláirtani, aztán megbeszéltem én is, meg fiam. a Józsi is. Németh kemám én jói gazdálkodtam idáig. L. £s beléptem. Azért, mert még jobbon akarok gazdálkodni. Magamnak nem akarok rosszat, természete­sen nektek som, hisz n i mertak. mai is. Igaz-e? Németh István 6 holdas dolgozó paraszt bólint neki. — Az, de én azért a magam féjitől gondoltam ug.y, hogv job­ban jövök ki, mintahogy vagyok. Azért merítem máma be a ács- házba, hogy hát adjanak nekem is egy belépési nyilatkozatot, — No, de azért nem léptél volna be, ha én nem megyek előre — veti fel gyorsan Kovács, de Németh bácsi, «azért is mondja: — Hát nem "üdom, nem-e. Van nekem Pesten egy vöm, az már sokat beszél1 nekem erről. — így évő- dik, nyakaskodik egymással vi­dáman a két „öreg“. Az ellenség próbálkozása Ünnep volt ez ia nap Zalalövőn, a győzelem ünnepe. Mosolygós arcok minden háznál, ahol már elhatározták magukat és komor gyűlölet sötétedett a kulák képén, akiit lelepleztek, ^amikor be pró- báp íürakodni. Kint várta a nép­nevelőket iá kapuban és úgy ci- 'áláa be 'ifj. Varga Jenő, a 80 holdas kulák fia. Valósággal ki­tépte a belépési nyilatkozató' a népnevelők kezéből, hogy aláírja. Kétszer is megtévesztene a nép­nevelőket, de leleplezték próbál kozását. Kulák kizs ákmányolóí:ak nincs helye a tszcs-ben. Este a győzelmet, az ellenség és a maradiiság feletti győzelme' ünnepelték kultúrműsorral a köz­ség dolgozó parasztjai és itt ad- ák át Lebics Istvánnak és> Pesti Józsefnek, a ’szcs légi tagjaknak most bevitt gyönyörű, törzsköny­vezett tehenükre az első xészle- !et, 1000—1500 forintot. — ügy gondolom, — mond’a Lebics 1st vén — hogy most csak úgy pénzt kaptam. Nem adtam el a tehene­met, hanem beadtam. Kaptam 1000 forintot, a "öbbi meg még öt hónapon belüi megkapom és a tehenem is megmaradt. Olt lesz benn a csoportban, magam is vi­gyázok rá. Festi József bevitt tehenének első részlete 1500 forint Pesti József meg ezt nxondo la, amikor átvette 1500 forintját: — Nekem erre a pénzre szüksé­gen! volt, de kinek nincs pénzre szüksége. Nem parolázgattam ku- pecekkel, meg kifélékkel a tehe­nem mi®'!, beadtam a Ill-ik !i- pusu csoportunkba, most egy szép tehénnel többünk lesz, ma­gamnak meg jócskán pénze. Kö­szönöm ezt a segítséget Pártunk­nak és kérem gazdatársaimat, hogy cselekedjenek úgy mint én, 'egyenek 'szcs tagok. Mert ott le­het csak boldogulni. Amit xneg államunk igéi*, ®zt — ebből is látszik — be is tartja. Zalalövö nagy napján 73 csa­lád lépett be a tszcs-be 400 hold­dal. De nem fejeződött be a harc uj belépőkéi”, azért, hogy Zala- iövő mintaközség szocialista köz­séggé váljék. Köves elv.árs, a Já rási Pártbizottság titkára mond­ta: Zalalövö példát muta'ol: me­gyénkben az összes öbbi közsé­geknek a mezőgazda-sági munkák­ban, a bagvüjlésben, mutasson példát azzal is, hogv szocialista községgé válik. Azzal, hogv szo­cialista község lasz, Ijlzonv • *-j-n be Pártunk és Rákosi elv'árs iránti szeretető., a béke megvédéséért érzett elszáni akaratát. Fogadják mag Zalalövö dolgozó parasztjai, hogy a Pártkongresszusig szívós népnevelő munkával meggyőzik az ingadozókat és minden becsű 'etes. jól dolgozó parasz tagja lesz a tszcs-nck. Igv formálódhat •V szocialista mm* községgé Zn­ia lövő. A Zi2'laapá’i állami gazdaság „Vörös Lobogó“ sertéstenyésztő brigádja az utóbbi napokban meg fokozottabb figyelemmel végezte munkáját. Elérkezett az elletés ideje és ez gondos munkát köve­tel a sertésgondozóktól. Németh István csoportvezető elmondja, hogy pár nap leforgá­sa ataitt 74 darab anyadisznó el­lett. A kismalacok száma 581. — A Kongresszusra felajánlást tel­tünk, hogy az ellési átlagot 6.7-rc emeljük. A jelenlegi eredmé­nyünk túlhaladj® a 7.8. at. Gondos ápolás Ilerczég Albert, arról beszél, hogy ezt a százalékot milyen módszerekkel érték el. — A bu­gát ás pál vigyáztunk, hogy legel- :e'tés alatt a kanok ne zavarják egymást. A fősulyt pedig arra fektettük, hogy a bugalás ne a legelőn, hanem itt, beim páron- kint különválasztva történjék. Ellenőrizzük azt is, hogy a ka­nok naponta kétszer, este és reg­gel bukassanak. Németh István elmagyarázza, milyen módon etetik m állatokul — Az anyadisznóknak 3 kiló ke verek a napi fejadagjuk, amit kötszerre kapnak meg. A keverék — mondja — olajpogácsából, ku­koricából, len- és hallisztből, ár- oadarából, takarmánysóból áll. A kismalacoknak első esetben pirí­tó lt árpát adunk, mert ez kóny- nyen emészthető, később árpád®. rát, túróval keverve. Gondosait ápoljuk' és tisztán tartjuk őkel Az anyadisznókat rendszeresen kihajtjuk a legelőre, csak a déli órákban kerülnek vissza szopta­tásra. A választómalacok átlagsulya 27’5 kiló — A kismalacok gondos ápolá­sától függ, hogy a választás ide­jéig milyen súlygyarapodást ér­nek cl — szól hozzá Fridecz Já­nos. — Mi minden igyekezetünk­kel azon vagyunk, hogy minél fejlettebbek legyenek vá'.asztóma- Latcaink, hiszen ezzel is gazdag­szik az országunk, meg azonkí­vül magunknak is hasznot jelent. Legutóbb 11 hetes korában 320 darab kismalacot választottunk, 'amelyeknek átlagsulya 27.5 kiló volt. Az előirányzatban 18 kiló körül van a váiaszlómalacok át- lagsulya. A túlteljesítésért i'ejcn- kint 125 forint prémiumot kap­unk. — A felszabadulás nekünk is nagy változást jelentett. Megbe­csült dolgozói lettünk az állam­nak. Heti keresetünk túlhaladja a 130 forintot és ha eredményes munkát végzünk, még külön ju­talomban is részesülünk. Mi az államinak ezért a gondosságáért jó munkánkkal válaszolunk. Mos1 azon igyekszünk, hogy a válasz­tásnál az átlagot gondos műn- kánkkal 30 kilóra emeljük. Mi is telj esitettük a felajánlást! Az Erdőgazdasági Gépiele]) kongresszusi felajánlásképen vál­lalta, hogy a februári terve': 28 helyett a Kongresszus napjára befejezik, .a szállítási tervet pe­dig 107 százalékra teljesítik, az üres járatot pedig 10 százalékkal csökkentik. Az Erdőgazdasági Géptelep dol­gozói komoly munkával foglak hozzá, hogy felajánlásukat min­den vonatkozásban a legnagyobb lelkiismeretességgel és pontosság­gal teljesítsék; Hogy a feladat fontosságát mennyire megértenék és mennyire magukévá lelték, azt tisztán "mulatják a februáx’ első hetében történt értékelés adatai. Farkas József és Vass Zoltán 152 százalékra teljesítették fel­ajánlásukat. Mindketten gépkocsi, vezetőik, úgyszintén Balogh Ru­dolf és Könnendi János is, akik 143 százalékot értek el. Tőlük csak 1 százalékkal maradiak le Gödör József és Söller Lajos gép­kocsivezetők! A Géptelep összteljesítménye: 107.3 százalék, pedig 1 kocsi tél­iesen 'kiesett a munkából, de az­ért a 8 kocsinál tett felajánlást 7 kocsival is túlteljesítették. Vannak a Géptelepen olyan dől. gőzök is, akik nem érték el a 100 százalékot sem. Ezeket a kon. gresszusi héten munkamódszer át. adással és egyéb útmutatásokkal úgy segítik, hogy valamennyien elérik a 100 százalékos teljesít­ményt, amit aztán később is tar­tani "-udmaik. Az üresjáratot 29 százalékkal csökkentették, amit ugv értek el, ha a gépjavitómühelyncl hirt kap­tak arról, hogy kint' az utón yű‘- lameiyik gépkocsi üzemképtelen lett. nem a hibás kocsit vontat­ták be, mely dupla üzemköltséget jelentett volna, hanem egy kis fogyasztású szerelőaulóval kimen­tek a helyszínre és a javítást olt végezték cl. Felajánlásukban ;iz áll. hagy az üresjáratot 10 százalékkal csökkentik, Az eddig e ért ered­mény mutatja, hogy a felajánlást máris 19 százalékkal túlteljesítet­ték. A Géptelep dolgozóiban a fel­ajánlás iránti lelkesedés fokozó­dik és igy meg van a lehetőség, hogy eredményeiket még jobban növelve, a Kongresszus napjára komoly mértékben kitűnjenek munkájuk! Üzemi kézimunkaki állítás a zataszenígróti téglagyárban Érdekes és figyelemreméltó kiállítást szervezett meg- ;i za- laszeiitgróti téglagyárban Te­mesvári Lajos, a vállalat egyik dolgozója, A kiállítás neve: üzemi kézimunkakiálli- tás. Lényege az, hogy a tégla­gyár dolgozói, különféle kézi­munkákat készítenek szabad, idejükben, melyet összegyűjt­ve állít ki a Kongresszus heté­ben az ü ein. Nagy jelentősége, abban vau, hogy számos uj te­hetséget hozhat felszínre, gya­rapítva szocialista művésze­tünk erejét. Jellemző erre a kiállítás nne.gremlczőjénrk ta- nnsJauita. V -rajiba; iv.mb.'zeit agv ilyen, üzem' kiáll Há.vt, ahol 2 dolgozóra figyeltek fel ts vittek el képzőművészeti is-, '■-’ára. A zalaszentgróti tégla­gyárban is megvan erre az es­hető,ség. Ilarpakker Károly, a vállalat, egyik dolgozója, aki­nek Gorkij mellszobrára fi­gyelt fel annakidején a megyei nártértekezlet. a kiállításra egy Sztálin portréval készült fel- Gál István, a vállalat kisgör* bői dolgozója egy gyönyörű fafaragásos tájképpel diszitatt művészi fadabozt, és a népköz-, társasági címert, Budis Irén pedig háncsból készült sza- íyort, kis tiidobozt készített a kiállításra. Egyébként a kiállí­tásra 35—40 dolgozó nevezett le. Jó lenne, lia felfigyelne rá :i megyei tanács népművelési alosztálya és dijakat is bocsá­tana rendelkezésre a legjobbak ki tüntetés éhe*,

Next

/
Oldalképek
Tartalom