Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-04 / 2. szám

Minden órában uj és uj harcosokat állítsunk a béke arevonalába Alapi Gyula elvtárs Nagykanizsán Az előadói asztal melleti iskolai tábla. Rajta térkép, amelyen hatalmas vörös tömb, így térképen is erőt sugározva: 800 millió szer­vezett békeharcos arcvonala. Messziről alig látszik az a kis félszi­get ott q keleti oldalon: Korea. Egy ország — alább a nagyobb térképen jól látható —, amelyre a világ dolgozói mélységes tiszte­lettel és szeretettel gondolnak több mint hat hónap óta, s amelyet úgy gyűlölnek a kapitalisták, a Wall Street urai, hogy Trumanjuk atombombát dobna rá, ha meg nem akadályozná az a hatalmas erő, mely a népből, a becsületes milliók békevágyából fakad. Az előadói asztal előtt Alapi Gyula elvtárs, a budapesti állam­ügyészség elnöke áll és beszél. Mintha a nép bírósága előtt mondaná el hatalmas vádbeszédét az imperializmus ellen. Világos okfejtéssel, fölényes tisztánlátással leplezi le a vádlottat, a legaljasabb gyilkost, amint az egy egész világ életére tör. A vádbeszédet nemcsak azok hallgatják, akik zsúfolásig megtöltik a nagykanizsai szakmaközi szék­ház nagytermét. hanem rajtuk keresztül eljut a város összes dolgo­zóihoz: hogy ne szüntessék, sőt napról-napra, óráról-órára fokozzák harcukat a béke érdekében, a háború aljas erői ellen. Ez a felhívás az alapja Alapi elvtárs beszédének. Azért jött Nagykanizsára, hogy ismertesse a koreai nép harcát, leleplezze az imperialisták minden szándékát és rámutasson feladatainkra. — Hat hónapja múlt december 25-én, hogy a koreai nép harcot folytat az imperializmus, de mondjuk meg világosan, az imperializmus vezető ereje az Északamerikai Egyesült Államok imperialistái ellen — moodja,';— Az imperialisták áttér­tek a hidegháború melegháboruvá változtatására és szeretnék azt ki­terjeszteni az égész világra. Az imperialisták nem semmisültek meg — A koreai háború, az a há­ború, amely az amerikai imperia­listák hadserege és csatlósai, vala­mint a szabadságáért küzdő koreai nép között folyik, nem cél, hanem eszköz. A cél más. Az amerikai imperialisták a koreaiakkal úgy vannak, mint a betörő, aki be akar hatolni a pénztárba, de előbb kulcsra, feszitővasra van szüksége. Korea az a kulcs, az a feszitővas, az a kapu, amely a pénztárhoz: Kínához vezet az imperialista rab­lók számára. Évszázadokon keresz­tül Korea volt a betörés kapuja Kina felé a rablók, a japán impe­rializmus szemében. Most Koreán keresztül akart betörni az US Mandzsúriába, Kina legértékesebb területére. Csak jellemzésképpen említem meg. hogy a shantungi medence annyi szenet tartalmaz, amely elég lenne egy évszázadig az egész világ szénellátására. S ez a kincsestár már a kínai nép, nem pedig az amerikai szolgák kezében van — mondja többek közt. — A továbbiakban ismerteti az egész kérdés történelmi hátterét, az im­perialisták szépen felépített ter­veit. amelyek egy csapásra omlot­tak össze a kínai nép győztes for­radalmával. Imperialista lapok el­szólásaiból idézve leplezi le az amerikai támadók terveit, a för­telmes hátteret, amelyből kiindult az amerikai támadás, melyet most sorozatos csapásokkal szőrit visz- sza a néphadsereg és a kínai ön­kéntesek. Kina kormánya jóelöre figyelmeztette az amerikai impe­rialistákat: a 38-ik szélességi fok átlépése barátságtalan lépésnek számit Kina ellen. — Az amerikai imperialisták ez­zel a vereséggel nem semmisültek meg. Sok kellemetlen percet okoz­hatnak nekünk, ha nem vigyázunk éberen. Necsak elmélkedjünk a béke kérdéséről, hanem az a kö­telességünk, hogy megfeszítsük erő­inket, Bennünket is fenyegetnek az imperialisták, a sakál Tito, aki állandó provokációival bizonyítja he. hogy hajlandó elvállalni Euró­pában Li Szín Man szerepét. Erő­sítsük néphadseregünket, minden órában uj és uj harcosokat állít­sunk a béke arcvonalába, éberen vigyázzunk az ellenségre, a jobb­oldali szociáldemokratákra, a ku- lák és klerikális reakcióra. Az a kötelességünk, hogy kövessük azt a harcot, melyet a Párt és Rákosi elvtárs vezet a nagy Sztálin út­mutatásai alapján a békéért, a szo­cializmusért. A jegyek : az ellenség eileui karc eszközei A felszólalások azt brionyito'- ták, hogy a város dolgozói tudják ezeket a kötelességeket és meg is felelnek nekik. Terényi Imre fő­hadnagy azt mondotta el, hogy a néphadsereg a pártszervezetek új­raválasztásával, most meg a DISz­szervezetek átszervezésével erősiti sorait, — A dolgozó nép bizhat abban, hogy a fiatal Néphadsereg helytáll a békeharcbau a Szovjet­unió oldalán. Rámutatott arra, hogy az ellenség hazánkban is dol­gozik. A közellátási vonalon pró­bált nemrégiben is akadályokat gördíteni a felvásárlással szocia­lista építésünk útjába. — A most bevezetett liszt- és cukor jegyekkel az ellenség ilyen próbálkozását semmisítjük meg. Minden dolgozó A nagykanizsai vasutas dol­gozók számtalan teltükkel bi­zonyították már be eddig is hogy tántoríthatatlan harco­sai a béke nagy ügyének. Az őszi csúcsforgalom lebonyolí­tásában- való sikeres részvéte­lük, a kocsiforduló idejének eredményes csökkentése, a dol­gozók kimagasló teljesítmé­nyei, számos sztahánovistájuk ékes bizonyítékai békeharcuk­Az elmúlt bérhét, eredmé­nyei alapján a megye állami gazdaságai között tartó mun­kaversenyben átlagos 345 szá­zalékos teljesítménnyel az al­sói.akosiak kerültek az első helyre. Csanádi Lajos dugvány répa földelésben 346 százalékot ért el. Napi keresete 46 forint 18 fillér volt. Az andráshidai állami gaz­daság dolgozói is ugyancsak kitettek magukért, Az üzem átlag-normateljesitménye: 301 A nagykanizsai Magasépi- I tésinél jutalmat kaptak azok a dolgozók, akik a legutóbbi bérhetekben, valamint, a sztá­lini műszakon kiemelkedő tel­jesítményt értek el­A vállalat legjobb brigád­jának kijáró vándor zászlót a 45—49-ik bérheti 223 százalékos átlagteljesít­ményével Flinger József kőművesbrigád.ia érde­melte ki. Ez a brigád a varászlói épít­kezésen dolgozik. A vándor­zászló mellé a brigád 300 fo­rint jutalmat is kapott,. Az üzem legjobb dolgozója címet és a vándorzászlót Szé­lig László, a böhönyei építke­zésen dolgozó kőműves érde­melte ki. Szélig László a 45— 49-bérhéten 162 százalékos át­laggal bizonyította be. hogy eredményesen harcol a bé­kéért 200 forint pénzjutalmat is kapott. tisztában van azzal, hogy orszá­gunk cl van látva hosszú időre liszttel, cukorral és a jegyek biz­tosítják, hogy senkinek se legyen alkalma elvásárolni a dolgozók elől ezeket az árukat. Boros Lajos, a tüzoltótanosz- tály hallgatója arról beszélt, hogy ha valakit tüzcsóvával látunk kö­zeledni a házhoz, minden eszköz­zel megakadályozzuk gyújtogatá­sát. Ha mindnyájan jól dolgozunk és összefogunk, ki fogjuk csavarni az imperialisták kezéből a háború felgyujtásának tüzcsóváját. Hor­váth László elvtárs mondta: — A békebizottságok nem végeztek elég jó munkát .Ez az oka annak, hogy r.em öntudatos, aktív békeharcos még az a 7 és félmillió ember, aki hazánkban aláírta a békeivet. Meg kell léhát javítani a békebi­zottságok, a békeharcosok munká­ját. A ma hallottakat vigyük ki a széles dolgozó tömegek közé és egy pillanatra sem szűnjünk meg tudatosítani: van családunk, van boldog, nagyszerű jövőt épiiő ha­zánk, van mit védenünk. A nagysikerű gyűlést az Inter- nacionálé hangjai mellett fejezték be. nak. A vasutas dolgozóknak a munka frontján elért ered­ményei mutatják legjobban, milyen elevenen él bennük a béke szeretető. Ma délután bé­kenagygyűlésen tesznek hitet ismét a béke ügye mellett a vasút kanizsai dolgozói. A gyűlést a vasúti békebizoítsá- gok rendezik a Csengeri-utcai szakszervezeti székházban dél­százalék. Molnár Lajos gyü­mölcsfaültetésnél a gödör be­húzások munkájánál 378, Né­meth János 388 százalékot ért el. Az előbbinek 47 forint, az utóbbinak 48 forint 28 fil­lért tett ki a napi keresete- Ezen a bérhéten az állami gazdaságok Zala megyei köz­pontjának a legjobb brigádja az alsófakosi Dózsa“, legjobb munkacsapata szintén ennek az állami gazdaságnak „Béke“ nevű munkacsapata volt. A sztálini műszakban elért kimagasló eredményéért a ko- vácsmühely Cziegler József vezette brigádja 500 az asz­talosüzemben Németh István II. és Gazda Imre brigádja 200, a lakatosüzemben Szobo- csány Lajos 6-tagu brigádja 300, Farkas Lajos ifibrigádja 200, a kiskanizsai építkezésen Neumajer László segédmun­kásbrigádja 300 forint, Szabó József portás 100 forint ju­talmat kapott. A keszthelyi épitkezésen Szabó Lajos kő­művesbrigádja 300. Szántó István segédmunkásbrigádja fejenkint 100—100 forint, a lovászi építkezésen Horváth Irén segédmunkásbrigádja, Vlajh István segédmunkásbri­gádja. Barbarics József bri­gádja tagonként 100—100 fo­rint jutalomban részesült. A, jutalmakat a termelési érte­kezlet keretében osztották ki. A dolgozók lelkesen ünnepel­ték az élenjáró munkásokat. Viasiiti dolgozók béke nagy gyűlése Nagykanizsán után 4 órakor. Az alsófakosi állami gazdaság dolgozói az elmúlt bérhéten 345 százalékos átlageredményt érlek el Szélig László a lasiizsai Magasépítési ieglobii dolgozója Dolgozók közellátásunk biztosításáról . A m;.gye dolgozói nagy meg­nyugvással, a nép ellenségei pe­dig fogvicsorgatásisial vették tu­domásul a cukor, és lisztcllátás szabályozásáról szóló miniszter- tanácsi rend Hetet. Az utóbbiak íehet-etln dühükben itt-oW meg­próbáltak ezzel kapcsolatban kü­lönféle rémhírekéi terjeszteni, mint például Zalaegerszegen és Csesztregen is történt. Rosszul számítollak. A népnevelők meg érhették nyomban a dolgozók­kal. hogy ;a közellátás a szocia­lista' épitőmünka fontos frontsza- kasza és dolgozó népünk állama mindent meglesz, hogy biztosít­sa népünk zavartalan ellátását. A rendelet egyes-apásra megszün­teti a sorbanállást a cukorért és a lisztért. Szabó Vendel cseszi regi tanács­tagtól tegnap délután érkezett levél, amelyben a következőkről számol be.: „IU a faluban a minisztertaná­csi rendelet megjelenése után ndn mondom, kicsit tanácstalanul álllak az emberek. Különösen pe­dig asszonyok. Nem ismerték fel nyomban a rendelkezés igazi cél­ját, Mi is elkövettük azt a hibát, hogy csak délután kezdtünk hoz­zá a fel világosit ó munkához, ami­kor már a kukázók is kezdtek mozogni. Ill-oll már hallottuk a hangjukat. Most győződtünk meg (UTÓI, hogy ahol mi nem va- gyunk, hát olt van az ellenség, összeülniük, mi tanácstagok, a pártszervezet népnevelőivel ala­posan megbeszéltük a dolgokat, aztán megkezdtük a liáziagitáci- ót. Lörincz imréné. aki elembe ugyancsak bizalmatlanul fogadta a rendeletét, miután beszélgettünk vele igy nyilatkozott: — Na lám, az egyenes beszédei értjük int, igy már más, népszerű intézke­dés ez. A mi érdekünket szolgál­ja. csőik világosan, egyszerűen magyarázzák meg a céliát. Nem kell ezután sorbciállnunk, aztán meg a terhesanyákról is, — mint ahogyan mi a saját gyermekeink­ről —, úgy gondoskodott a Párt. A szoptatósanyák is magasabb fejadagot kapnak. Helyeslem a rendelkezés minden szakaszát. SZABÓ VENDEL tanácstag, Csesztreg.” De idézhetnénk itt a levelek egész sorát, amelyek szerkesztő­ségünkhöz már eddig is beérkez­tek, annak bizonyságául, hogy _ a megye dolgozói nemcsak várták, hanem szükségesnek tartották ennek a két fontos közélelmezési cikknek a szabályozását. C.aál Sándor, ramocsai dolgozó paraszt többek között azt írja: „A fejadagok nem egyformák? iqy van ez jól, aki nehéz testi munkát végez, az több cukrot és több finomlisztet érdemel. Igaz­ságosnak tartom, hogy többet kapjanak azok a dolgozók, akik a termelőmunkában élenjárnak, sztahánovislák. Teljesen igazsá­gos, hogy a tudósok , az írók, akiktől mi igen sokat tanulha­tunk, akiket a Párt és kormány, zatunk kitüntet, ugyancsak töb­bet. kapjanak." Bánokszentgyörgyről Íródott a következő levél, amelyből idé­zünk: ..Ár bizonyos, hogy nálunlc könnyebb itt a faluban az élet, mint példáid Szombathelyen és Budapesten. Saját házunk van legtöbbünknek, villamosra, autó­buszra nem költünk, olcsóbban jöuünk ki a lüzclőszerrel is. ön­ellátók vagyunk nagyrészt a liszt szempontjából. Az, bogi/ mi 55 dkg cukrot kapunk személyen, ként, az elegendő, mert a faluban bőven van méz is, azután cukor­répát termelünk és ezért termé­szetben kapunk cukrot. Ezeket a körülményeket is begyük figye­lembe. Az a fontos, hogy nem vagyunk kiszolyáltatva a fekete­piac hiénáinak, mint ahogy Nyu­gat-Németországból irta az egűik rokonom a minap, hogy ott mi­csoda fekeldzcs dühöng. KOVÁCS ISTVW’NÉ Bánokszentgyörgy ,,Én a szomszédos községből járok, be dolgozni Zalaegerszegre— kezdi levéléi Mályás Ferenc. a Magasépítési Vállalat dolgozója. Ugyanannyi cukrot és finomlisz­tet kapok, mint a velem egy munkahelyen azonos munkakör­ben dolgozó munkások. 1 kilo_ gramm a fejadagom, finomliszt, bői pedig 2A0 kiló. De ha a ren­delet bármelyik szakaszát veszem is elő mindegyikben ott látom Pártánknak a dolgozókról történő nagy gondoskodását. „Mi fegyelmezetten támogatjuk kormányzatunkat minden munká­júban, most is a jobb közellátás biztosításában, de ugyanakkor nem tűrjük, hogy bármilyen ürüggyel is egy-egy feketéző csir­kefogó egérutat vehessen magá­nak, — írja Horváth István szta- hánovista kőműves. Zalaegerszeg­ről Népközt ársas águnk mi n i s zt e r t a. nácsanak rendelet© a cukor- és finomlisztellátás szabályozásáról megyeszert© nagy megnyugvást keltett. ,,Igy fogalmazta, ezt meg a maga szavaival Fekete Viktor, a csőszt regi termelőcsoport egyik dolgozója: Ez a rendelet a dolgo­zó parasztsággá szövetkezett munkásosztály hatalmát mutatja, amely nem tűri az ellenség ga­rázdálkodását, egyetlen területen Sem." A „Május 1“ tszcs az állattenyésztés fejlesztéséért A pusztaszeri tlászlói „Május 1.“ tszcs a tavasszal alakult, a közös munkát azonban augusztus 1-én kezdték meg. — Nehéz volt az indulás — mondja Belső Károly csoport­elnök. — Igaz. a hét lovunk a gépek mellett elég volt a föld megmunkálásához. Ekko­ra gazdaság nem lehet állat- állomány nélkül. Helyesen mutatott rá a minisztertanács határozata, hogy fejleszteni kell az állattenyésztésünket. Horváth János arról beszél, hogy jelenleg csak két tehén­nel van dolga. De a tavaszra már meg lesz a lutri darab törzstehenüiik, amit előirá­nyoztunk. Ez lesz a tehénál- 1 omány u n k alapj a. Sbü] Vilmos’ közbevág: — Négy" heréltlovat átcserélünk anyakancára. Ezenkívül hu. szonöt darab sorté-koca van előirányozva a jövőévi terv­ben. Átlagszámítás szerint az őszre legalább 150 malacunk lesz. így indulunk, igy gyara­podunk. Megvannak a tervein! és ebből nem engedünk égi tapodtat sem. — De nem ám — erősíti Belső Károly. — Földjeinket már úgy vetettük, hogy bizto­sítsuk fejlődő állatállomá nv u nk f akar má ny s z ükjs égi été t. Hét hold ' lucernát és 15 hold bíbort vetettünk. Van 8 hold jómihőségü rétünk, az összes legelőinket pedig műtrágyává' szórtuk be, hogy javítsuk a minőségét. A 15 hold ősziárp biztosítja sertésállományurd: takarmányellátását. Horváth János jókedvű:-: jegyzi meg: — Lesz majd a teheneknek is takarmány, mert a tavasszal még eh e­tünk négy-öt hold csalamádéf és ugyanannyi tengeriszárt. A mi célunk: követni a Párt. a minisztertanács útmutatását mert tudjuk, hogy munkánk így eredményes lesz. Csütörtök, 1951. Jan, 4,

Next

/
Oldalképek
Tartalom