Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-07 / 5. szám
Nemzeti kultúrával harcol a békéért és a szocializmusért a tótszentmártoni kulturcsoport Amikor ráborul a községre az este, a kulturotthonban kigyullad a villanyfény, A közelben lakók ilyenkor már fülelnek, várnak valamire. És valóban, nemsokára jól ismert ének lumg'jai csendülnek fel. Aztán még' egy dal, majd még egy... Mosolygós arcok liaUgaíják a délszláv _ anyanyelvűken messzire szárnyaló dalokat. Gyönyörű népdalok — Milyen jó is hallani ezeket a dalokat — mondogatják elégedetten az öregebbek, — fiát nem szén, hogy ezt is megérhettük'?... Bizony, szép ez. Különösen akkor, ha meggondolja az ember, hogy a felszabadulás előtt ezekért a dalokért még esendörszurony járt volna — ha nyiltan merik énekelni, i'•‘•dig nines bennük semmi „ lázi tó”. Egyszerű délszláv népdalok. De a nemzetiségieknek akkor „hallgass” volt- a a oviik. Most pedig bent a teremben- falait ilyen feliratok diszi- kk: ,'Zsivio Sztáttn!” — „Z*i- . .o Rákosi!'’, — egy sereg tótszentmártoni fiatal áll egymás mellett. Ők énekeluek, a tanító pedig csillogó szemmel vezényel. Most éppen a ,.V lice szó szálé na ja’ kez; [ü népdalt éneklik a fiatalok, s utána rövid pihenőt tarlónak. Ezt az átkaimat hasznújuk fel, hogy Pető József tanítóval néhány szót váltsunk. A mi csoportunk a legjobb — Ugyancsak kell készülődnünk — magyarázza —, már sürget az idő. — Milyen idő? u Kissé csodálkozva: — A járási knlturversenyé. Arra készülünk most már minden este. A körzeti bemutató műsorát akarjuk előadni — teszi hozzá Pető elvtárs magyarázóan. — A körzeti bemutató, amit itt, ebb.Ti a teremben rendeztünk jól sikerült és semmire sem vagyunk büszkébbek, mint arra. hogy éppen a mi csoportunk szerepeli vala- meanyi között a legjobban, A tótszentmártoni. körzeti bemutató hire valóban bejárta már az egész megyét és a határmeuti részeken élő dolgozók azt is megtudták, hogy a tótszentmártoni kulturesoport a délszláv népi kultúra ápolásával vonta marjára a figyelmet. Ezen a bemutatón a környékbeli délszláv községek kulturesoportjai vettek részt és valamennyi között csak az egy tótszentmártoni jött ki a népi kuliura egy-egy gyöngyszemével. Délszláv népdalok, népi táncok szerepeltek a műsorukon és — osztatlan sikert arattak ezzel. Most pedig estéről estére fokozódó lelkesedéssel készülnek a fiatalok a lebenyei járási bemutatóra, a nagy erőpróbára. Elmegyünk a szomszéd Községekbe — A legjobb tudásunkat akarjuk odavinni — szól közbe if,iu Tkálecz István, a kulturcsoport egyik lelkes tagja, — Megmutatjuk, hogy élünk azzal a joggal, amit Sikál»lányunk biztosit nekünk, délszláv nemzetiségüekuck. Időközben számos vendég érkezik, azaz olyanok, akik nem tartoznak a kulturcso- porthoz. de szemtanúi akarnak lenni fejlődé són ele. Ezek estéről estére itt vannak, végignézik a próbát és együtt örülnek a csoporttal, A műsorszú- mok egyre jobban mennek. Mert ez a fejlődés érzékelhető és bizonyos, hogy a 1 ót szent- ■mártóni kulturcsoport Lcte- uyén, is megállja a helyét. Ahogy beszélgetünk, valaki megemlíti, hogy a csoport a dóhzláv népdalokkal és népi táncokkal el fog járni a környékbeli délszláv községekbe. — Az ám — jegyzi meg a fiatal Rodek Mária. — Most voltunk Tótszerdahelyen, ott kezdtük. Úgy tetszett a népnek, amit táncoltunk, meg énekeltünk, hogy sehogysem akartak elengedni. Egyre csak azt kívánták, hogy még többel, még többel énekeljünk horvátul. Hát mi énekeltünk, megtettük a kedvüket. A többiek is jó leső n emlékeznek vissza, erre az estére, ami tulajdonképpen azt az elhatározást adta, hogy elmenjenek Petriventcrc, Molnáriba, Semjénházára is. Kultúrát- viszünk — Elmegyünk, el visszük a mi nemzeti kultúránkat — mondja Üller Balázs. — Azokban a községekben nagyon várnak minket és mi boldogan megyünk. — Kultúrát viszünk — veszi át a szót ismét Pető elv- társ. — Ez a mi népnevelő- munkánk, Szocialista kultúrával tanítjuk meg a délszláv dolgozókat a szocializmus, a béke szere le tere. így készülünk fel a járási bemutatóra. 'Vége a pihenésnek, az énekkar folytatja a próbát. Utána pedig a táncosok kezdik és sir gárzó jókedvvel ropják népi táncaikat.. ( hársfai) így néz ki Titoékuál — igy néz ki nálunk AZ ©TÉVES TERV Köszöntük az „Uj Élet“ i Szép kort megértem. Már közel járok a félszázadikhoz és most kezdem tapasztalni, hogy nem■ hiába dolgoztam. Különösen azóta nem, amióta Sztálin katonái nekem is el hozták a jobb sorsot. Valamikor még gondolni sem mertem, hoay nálunk kulturház lesz. azt még kevésbbé, hogy moziba járhatok. Nem is olyan régen avatták fel Zalaszent- iván község „Uj Élei” kulíur- otthonát. Hozzá is járultunk társadalmi munkával szinte mindannyian a faluban, Én magam is boldogan munkálkodtam, hogy mielőbb elkészítsük. Újévre mutatták be az első filmet ugyanott. Boldog voltam, midőn kis unokámmal együtt láthattam faiunkban elős. ör életemben mozit. Mindketten gyönyörködtünk „Ludas Matyi” sikereiben, Olyan élmény volt ez számomra, amely örökre felejthetetlen marad. Már alig várom a következő bem utazót. Úgy hallom, megint egy szép ma^ar filmet adnak, elő: Kis Katalin házasságát. Már előre izautok és jólesően gondolok az előadásra. Elbeszélgettünk többen idős asszonyok: Menynyivel más világ ez, mint a, régi „Döbrögi kor” volt. Munkánk után szórakozási lehetőségünk vom, de tanulunk is- Tudjuk, hogy ez csak kéz de, Jövőre mindig nagyobb es szebb lesz a, mi kiilturottho- nunk. Ezért is dolgozunk, ezért, teljesítjük államunkkal -‘zembeni kötelességünket és ezért nem csak beszélünk de ha kell. harcolunk is a béké- 'rt. Én is úgy érzem, a. felszabadulás óla legalább 10 esztendővel fiatalodtam. Úgy bizony. özv. ZS.iM.iR RENDELNÉ Zalüs entiván. Tito Jugoszláviájában uz elmúlt esztendőben tovább csökkent az ipari és a mezőgazdasági termelés, amit bizonyít az a tény is. hogy „ötéves tervüket“, melyet már az elmúlt évben kellett volna befejezniük, meghosszabbítják 1952 végéig. Ez azt jelenti, hogy csődöt mondott a „terv“. Mégpedig alapos módon. Teljes a gazdasági anarchia. A/ árak eszeveszettül emelkednek,. a munkanélküliség napról-napra nő. Az éhínség hasonlókép. Tito és pribékjei eladták az országot guruló dollárért az amerikai háborús agresszo- roknak. Kiszállítják a dolgozó nép kenyerét az országból, maguknak pedig ezek a gazemberek luxus autókat villákat építtetnek a juclás pénzbőlA jugoszláv dolgozó nép szemét azonban már nem lehet bekötni. Az utcák házfalain hatalmas belük hirdetik: .Vesszen Tito!“ Hiába dühöng a féktclek terror, hiába van működé-ben 3(Z UDB, a fa siszta Tito c-endőrkonó fatkája. A jugoszláv dől go- ó r.érc igazságát nem lehet a bőr tő nők rácsai mögé szorítani még a , Truman segély“ ker&s tében érkezett fegyverek segítségével sem. Nem kér az ilyen „amerikai segélyből“ a jugoszláv nép. Nézzünk csak szét ezzel szemben a magunk szűk kis hazájában: Zalában. A mi nagy Pártunk útmutatásával, ötéves tervünk első esztendei tervét, üzemeink jóval a határidő előtt teljesítették. A szociálisa munkaverseny, a műhelyek munkapadjainál, vagy kint a földeken, benn az irodában egyre inkább tért hódit. Uj üzemek: ruhagyár, tejüzem stb. létesülnek. Milliós értékű gépi beruházásokat kapott Zalaegerszeg. 35 kultúrotthon épül még ebben az esztendőben. Minden község el lesz látva telefonnal. Átadják rendeltetésének a letenyei kulfurotthont is. Cs k éppen egy-két k ragadott részlet a mi Tervünkből. Ezért drága nekünk « béke! Az eddigi eredményeinket és jövendő boldog életünket körmünk szakadtáig védelmezzük. Elütjük a magunk országát. de ha kel’, mocskos ormányára oda ütünk annak, aki megpróbálja veszélyeztetni kemény munkánk eredményeit. Termelőszövetkezeteink segítik egymást A palini József Attila-termelő- csoporf az elmúlt évben is foglalkozott dohánytermeléssel. Nemrégiben érkeztek el a dohánnyal kapcsolatos tennivalók befejező részéhez, a simításhoz és csomagoláshoz. Ebben a munkában ugyancsak lemaradt a csoport. A kanizsai Vörös Csillag termelőszövetkezet tagsága látta ezt és elhatározta, hogy a szomszéd csoport segítségére siet. A fiatalok egyik munkacsapata Döme Mária üzemi DISz-titkár vezetésével el is ment a palini termelőcsoporthoz, amelynek dolgozóit segítik lelkes munkájukkal. A Vörös Csillag isz-r.ek ez a segítőkészsége követendő példa legyen a többi zalai termelő- csoport számára. Társadalmi munkával orvosi rendelő létesül Bociöldén Bocföldén a tanács hathatós közbenjáráséra a község dolgozóinak régi vágya teljesül. Megkezdték a rendbehozását az egyik községi épületnek, amely eddig kihasználatlanul állt- A jövőben itt orvosi rendelő lesz és a község betegeinek rendszeresen meleg terem áll rendelkezésükre a várószobában is. A helyiségei; társadalmi munkával hozzák rendbe. A falu dolgozó parasztjai egy emberként segítenek a munkában, mert tudják hogy az orvosi rendelőt maguknak építik, ahol majd szakszerű orvosi vizsgálat 1 mellett óvják meg egészségüket, mert nálunk legfőbb érték az ember. Doniján Sándor felismerése I-| azafelé csúszkált a sáros úton. Dünnyögöít az orra alatt, mert a túlsó soron megpillantotta az utcafelelősi, amint éppen Vargáékhoz nyitott be, —, Mit keres ez itt? Mír megint valami zaklatás. Hirtelen eszébe utóit, hogy bizony a kukoricabe- gyüjtés nála is sebezhető pont. Az- án keményen megnyomta a szót- — Ahol nincs, az öreg isten sem talál, A kerítés mellett átlépett egy nagy tócsát. Bizony egy kicsit felengedett - a fagy, Befordult az ulvarra. Kis időre megállt. Az istállóból pára csapolt ki. Itatják a teheneket, A kóíerban ■vét kövér disznó röfög. Belépett a «onyhába, A feleség nem szívesen logadja. Tlát az új bútor után egy kis ruha kéne — mondja oda félvállról a férjének. Dómján Sándor 8 Toldás kírparasztnak. Sándor bátyául,- megszokta már. hogy az asszony szava határozat, mii mcgídlcbbezhcteíien. Vasárnap, 1051. Járj 7 — Jó, jó, nem mondom, van még egy kis kukorica, de az... Be sem fejezhette, amikor a felesége félbeszakította. - Látcm rajtad, hogy már megint spekulálsz. Az ami a kamrában van, elég lész az aprójószágnak, meg a disznónak, hát mi a fenét akarsz azzal, ami a padláson van. Látta az öreg, ho^y itt már nincs mp alkudjon Engedett. Legyen. Viszünk belőle a piacra. A kkorát kacagot; az asszony, ’ " hogy a mi emberünk még a fii lét is bedugta. — Még hogy a piacra, hát kinek kell az? Termett itten mindenkinek, — Nem úgy, nem úgy. hanem a város felé. — Hogy is ne. hogy úgy járjunk, mint Dömök Vv-?ef kulik. Szé- gyclnéiji is - így az aszszony. L; feketének, vedd tudomásul, Amíg így folyt köztük j vita, Ivozárí István tanácstag lépett be az ajtón, — Tudom én, szomszéd, hiszen a maga főid je egy dűlőben van az enyémmel, nem termett kevesebb, mint nekem, mégis beadtam a kötelezettségen kívül három és fél mázsát. — Rámutatott a villany- égőre, amely csak úgy szórta szét az áldást hozó fényt, aztán célzást tett arra is, hagy ezt az új házat Dómján Sándor ezelőtt egy évvel építette. A nyáron két ekét is vett. A bútor új a hálóban, de a konyhában is. A konyhába besietö asszony kezében gőzölgő fejőkéből elénk indul az édes tejszag, Domjánéknál nem divat a sok szó, néha egy mozdulat többet kifejez, mint a legcifrább mondat. így azlán csak vont egyet a vállán a házigazda. — Hát nincs. — Látja csak, így a kulák beszél. Az ő érdeke, örülne a fekete lelke, ha a mi községünk a kuko- rícabegyüjtésben lemaradna, Mit szólna ahhoz, ha most a tanács azt mondta volna,, hogy a községi utat végig kikövez teljük. aztán magú előtt ugyanolyan kátyú lenne, mint az elmúlt 20 esztendő alatt. Pedig uézzee csak ki, rn’ga előtt is éppen olyan gydnyö ü szép síma az országút, mint én előttem. Csakhogy én 210 százalékra teljesítettem a hazafias kötelességemet a nép államával szemben. A kis Pista gyereknek egy pohár frissen szűrt tejet nyújtott át az édesanyja. 14 így je el Kozári szomszéd, a gyermek a legnagyobb boldogság — simogatja meg Pista szőke fejét az anyja. — Azt hittem pedig 1945 március u‘ólján, mikor azok a piszkos náci hordák rabolva, fosztogatva pucoljak kifelé, hullott a bomba, hogy elpusztul ez az ártatlan« gyerek. Kozári pillanatnyi gondolkodás után válaszolt. — Nézze, szomszédasszony, én és meg rajtam kívül jócskán itt a faluban, túlteljesítettük a beadás , jegyeztünk békekölcsönt. Azcr\ hogy mégegyszer meg ne ismétlődjék az az eset, mint magukkal is a bombázások idején. Egyszóval ki kell állnunk nekünk mindannyiunknak a békéért Itt van a szomszédunkban ez a mocskos Tilo-banda. Aztán figyeljék, hogy A mer kában, Angliában hogyan késAil ek a háborúra. Akkoj hajthatjuk csak k nyugodtan a fejünk, ha béke van- Lássunk túl a saját portánkon! Fogjunk össze, ne maradjanak ki maguk sem a béke megvédésének Harcos táborából. Ifi van az új- esztendő. Köszönlsük úgy, hogy leíörleszti maga is tartozását a nép állama iránt. Ne szégyenkezzék a falu, a megye a mi mulasztásaink miatt. Ez legyen első dolga az újesztendöben. A házigazda szinte észrevétlenül osont ki a konyhából. Aztán lassú, kemény koppokat hallottunk a padlásfeljárón fel-le, Íel-Je. A ház csendjét a kora esti órákban csupán ez a lárma zavarja meg. Amint iramodik az idő, halk lépésekkel belép egyszeresük Dcmján Sándor. Széles mozdulattal leka- nyariníja a fogasról télikabátját. Az udvaron a nyitott nagy kapu felé fordítva rúdjival, ott áll 12 zsákkal megpakolva a szekér. lé uperedj a tetejébe Rozi- v kém le is, Kozári szomszéd, pedig, míg beadjuk a szövetkezetbe, eltartja szóval itt a áye-eket. Megvesszük neked is a ruhát, Pistának is azt a meleg mackót Lra- z* van Kozári szomszédnak, a bé* keharcból Dómján Sáu ’ov 8 holdas kispafaszt sem m-ite.Jhal ki. Túl lát a saját pcrfájén, Juhdst ir*r#. 1
