Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-05 / 3. szám
A párttithár elvtár» megmagyarázta..* A pártiiíkúr elvtárs, az alapszervezeti vezetőségi tagok és legjobb népnevelők ezen a reggelen azzal kezdték munkájukat, hogy jól áttanulmányozták, ami a lapokban megjelent a minisztertanács határozatáról a cukor és fi- Tiomlisztellátás szabályozásával kapcsolatban és megbeszélték azt a feladatot, ami ebből a pártszervezetre hárul: a tudatosító, felvilágosító munkát. — Minden dolgozóval át kell beszélnünk ezt a problémát — mondta a párttitkár .eivtárs. — Nem hagyhatjuk, hogy a dolgozók tájékozatlanságát akár egy napra is az ellenség lovagolja meg. — így kezdődött el aztán az agiíációs munka szerdán reggel a Vasvázasban. A párttitkár. Balázs Ferenc elvtárs maga is liyakába vette az üzemet. Mikor már elindult, arra a munkásra gondolt, aki olyan fiatal mint ő, de nem akart, vagy nem is tudott adni saját politikai képzésére eddig. ,.Az ilyen munkás az, aki hallgat legjobban az ellenség szavára.“ Emlékezett és mosolygott. .,Hát a demokrácia hatodik évében sem tudjátok biztosítani a lisztet, meg a cukrot“ — mérgelődött ez a inunkás néhány hónappal ezelőtt, amikor az üzletek előtt sorbanálltak a cukorért, lisztért. — Az ellenség szervezi a sorbanállást, akik mun. kanélküi is tudnak nagy pénzekre Szert tenni, azok vásárolják fel előletek — magyarázták meg akkor neki. De karácsony előtt aztán megint panaszkodott: —• Hiába minden, én csali négy óra, után megyek haza, akkor már nem jut a mi boltunkban. — így mondta akkor. Most ott ült a gumimü- helyben. Kése fürgén faragta a gumiabroncs felületét és arca komor volt. — Szabadság Modor elvtárs — igy köszöntötte a párttitkár és mosolyogva tette hozzá: — No. mi újság van? Modor János a fiatal gumi- mühelyi munkás felnézett, aztán dühösen legyintett a levegőbe: — Ugyan, hagyjatok! Most meg duplájára emelték a liszt meg a cukor árát. Nekem fiatal feleségem, két gyermekem van otthon, hogyan fogok ezeknek elég cukrot meg lisztet venni. Mi?! Meg ... eh ... — No, csak add ki ami a bögyödben van... — biztatta nyugodtan Balázs elvtárs. — Más nincs? — Nincs — hangzik kategorikusan a válasz. —- Szóval befejezted?! Akkor beszélgessünk. Olvastad mar a határozatot? — Nem. — Tehát nem tudod, hogy a hatósági finomliszt ára változatlan marad! — Nem... ezt most hallom. — Pedig igy van, csak te rossz helyről értesültél. — De elég lesz-e az? •— kételke- ' •... tt Modor János. — Miért, mennyi cukor és liszt fogy cl nálatok egy hónapban? — hangzott a kérdés. — Hát én azt nem tudom, de nem 10 kilószám az biztos — igy Modor János. — Öt kiló liszt és 3 kiló cukor elég-e? — Hát nemcsak liszttel, meg cukorral élünk, akad hús is meg miegymás is — mosolyodik el most először Modor János. — Hátha annyit kapunk, akkor jól van! Látod. Panaszkodtál, hogy négy óra után nem kapsz mindig. Most jegyedre bármikor be:mehetsz a boltba. Lesz. Nem elvtárs, ez nem jelent nadrág- szijszorjtásf Bál- ;1 koreai nép áldozatához képest az sem volna áldozat, ha szorítani kellene a szíjat. S mi mire nem volnánk képesek a békénkért, munkánkért?! Ez tervszerűség Modor elvíárs. Jobban gazdálkodni a mi érdekünkben, a dolgozók érdekében az anyagokkal. így mindenkinek jut olcsón elég, aki meg halmozni akar,, az. majd megfizeti jó drágán. Azt hiszem, hogy kétszer is meggondolja, akárki, hogy mázsaszám gyűjtse? — ÖsSzonevetnek. — A mi kormányunk. a mi nagy Pártunk mindig a dolgozók érdekében jár el, de előbbre lát mint az egyszerű dolgozók, hiszen azért is olyan biztoskezü vezető. És ő most szemünkfé- nyére, Néphadseregünkre is gondolt. Az vigyáz ránk az ö ellátását is méltóan kell biztosítania. Mert akkor még erősebb, sziklaszilárdabb lesz a békeharcban. Nahát igy néz ki ez a nagy probléma világosan — mondta lassan, egy kis mosollyal szemében a párt titkár és nyújtotta kezét- Modor János keményen markolta meg. kicsit zavartan nézett: — Bocsáss meg... de hát tudod ... szóval köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem — és jól megrázta Balázs elvtárs. kezét. Kése mintha kissé vidámabban mozgott volna a gumiabroncs felületén. A Pártkongresszus tiszteletére tvPeljesitf havi tervét a Deák csoport Lálogalás az egerszeyi gyaníagyárban Vannak üzemek, melyeik a 'termelés terén fontos szerepet visznek és mégis ismeretlenség veszi körül őket. Ilyen a zsák«, ■egerszsgi EMÉRT Gyanlafinomitó üzem is. A Petőfi-utcán végigmenve, amint elhagyjuk a vasutat,' egy kisebb méretű víztoronnyal ellátott bunker sz-erü építményt látunk. Hogy bunkerszerü, abban nem is tévedünk, mert amikor a gyantagyár dolgozóival beszélgetünk, megtudjuk, hogy valóban bunker volt. A fasiszták építették az amerikai bombák ellen. Amikor belépünk az épületbe, először hozzá kell szoktatnunk szemünket a sötétségnek is bátran neviezh&tő félhomályhoz és csak úgy tudunk tovább haladni az épület belseje felé. Még semmit sem látunk, de már erősen érezzük a gyanta illatot. Nem is keli lehunynunk a szemünket, hogy fenyőerdőbe képzeljük magunkat, mert a sötétség úgyis hozzásegít ehhez. Juhász Ferenc üzemvezető azonban megfoszt az illúziótól, felkaL tantja a villanyt és az örökzöld fenyők helyett gyantászsákokat és a terpentines hordók egész sorát látjuk magunk előtt. Hengeralaku bő nyílásokban sűrűn egymás mellé épített gőzcsövek húzódnak. Ez az előmelegítő, melyből a folyékonnyá vált gyanta a desztilátorba kerül, ahonnan a terpetin és a viz kiválasztása után a forró gyantát zsákokba öntik. A gyanta és a terpentin egyformán fontos iparcikk. A papirés a festékgyártásnál nélkülözhetetlen anyagok. Juhász Ferenc üzemvezető elmondja, hogy eddig rengeteg anyag veszett kárba. Ugyanis a szűrés után visszamaradó tűlevelek tele vannak ivódva gyantával. Eddig nem gondoltak . arra á gyantagyárakban, hogy ebből még nyerhetnek használható anyagot, ök egy újítási eljárással az ©deliig szemétre kerülő tűlevelekből évente 80 mc. tér mázsa harmadosztályú gyantát állítanak elő. Jól dolgozik a gyantagyár. Évi tervüket december 21-re, Sztálin elvtárs születésnapjára teljesítették, sőt cgv vagonnal többet is termelték az előirányzatnál. —• a Nagy Októberi Szocialista Forradalom- ünnepére is felajánlottunk egy vágón gyantát — mondja Bertalan Antal eivtárs. Miután csak később kapnak ismét. nyers gyantát, a meglévő készletet pedig már feldolgozták, a lel folyamán fűzvessző esirázta- tással és hántással foglalkoznak. Mindkét művelet -egyformán fontos. A vesszőhántolás export célra, a csiráz’talási pedig fásításra történik. — A múlt rendszerben, ha leállt valahol a munka, az utcára küldték a dolgozókat — jegyzi meg Bajsz László elvtárs —, mennyire máskép van ez demokráciánkban. —• Az üzemvezető elmondja, hogy a gyantagyár a megyei tanács felügyelete alá tartozik és a tanács gondoskodik a dolgozók állandó foglalkoztatásáról. Deák Andor és csoportja, a hűtők mesterei íi Vasvázas épülete mögött egy kis műhelyben dolgoznak, ha a munka éppen nem a szabadba szólítja őket. Vascsövekből nagy vízhűtőket állítanak össze. — Jobb úgy dolgozni, ha az ember ismeri a tervét — mondja Deák Andor. — Tudjuk, mi jut ránk a második lervcv első negyedéből. A csoport. Ács József, Etelvári József, Pintér Ferenö tanuló és Deák elvtárs megbeszélték tervüket egymás között és megbeszélték azt a nagy eseményt is, amire a Párt készül. — Mindannyiunk ügye a Pártkongresszus — mondták — és nagy ügyünk a iervtetje silés a békeharcban. Így született meg elhatározásuk, : összekapcsoltak a Pártkongresz- szust a tervteljesitéssel és elhatározták, hogy a második tervév első hónapjának rájuk eső előirányzatát túlteljesítik, — Két darab hökicserélö helyett négyet készítünk el, az egy lágy- vízhűtő berendezést idő előtt je« jezziik he —■ mondja a csoport vezetője — Munkával akarjuk Pártunknak bebizonyítani, hogy mögötte állunk. K. I. b útját. Lévé! Tifo-lugoszláviából mag-ára vette télika- kilépett a konyhaajtón, amikor a leyélkézbesitő bekanyarodott a kiskapun: — No, itt eg-y levél Imre bíicsi a sanyaruság országából, Jugoszláviából, az öccse küldte? Szegény, gondolom micsoda sora lehet. Úgy fél perc sem telt bele, az öreg visszalépett a konyhába. letelepedett a feleségével együtt a kacske lábú asztal melle, mind a ketten feltették a pápa szemet, aztán olvasták az angrijevicsi körzetből irt levelet. Gabonát, szerszátnfá! viszünk Olaszország leié „Megkaptam ón bátyám, valami másfél hónapra a keltezésedtől számítva leveledet itt-ott befeketítve: Úgy látszik nálunk az UDB szervek arra is gondolnak, nehogy tőletek egyetlen olyan sor írás is hozzánk jusson. amiből kiviláglonék milyen a helyzet ott, ahol már a dolgozóké a hatalom. Ezt a levelemet idehaza írom ugyan, de most egy szerelvénnyel tahin Olaszországba megyünk Bel- grádból, aztán valamelyik olasz városban adom postára. Úgy tudom, hogy gabonát és szerszám fát visz a szerelvényünk.’’' Összenéz a két öreg. A feleség szólal meg először: — Na látod-e? Azt hirdetik Titoék, hogy milyen szárazság volt, nincs termés és mégis itt írja Pista, hogy annak a szerencsétlen országnak a termését a munkások szájától Azelőtt a kulák szállítmányozók megalázotíai ma a BELSPED megbecsült dolgozói Ha valaki azelőtt Zalaegersze'gen költözködni akart, vagy a vasútról az árut be akarta szállíttatni, akkor először Rácz Jenő kuliknak kellett, hogy könyörögjön, aki aztán kénye-kedve szerint, vagy elfogadta a fuvart, vagy sem. Úgy „pofára’1 ment nála a dolog. Hajtotta viszont az alkalmazottjait, mint az állatokat. Fizetésükről persze sűrűn megfeledkezett.. Szociális intézkedései?... A dolgozókat az istállóban tartotta. Olt ebédeltek, ott pihentek le este lt órakor egy pár órára. igy garázdálkodott még Sommer Jenő is, aki természeténél fogva ném birta elviselni a dolgozók Magyarországát. így, hálás a dolgozó nép, hogy legalább megsza- szabadult tőle. Vágónk irakás: 3 és negyed óra Nagy változás történt azonban a múlt év májusában, amikor Rácz és Sommer kulákok helyett az állami vállalat vette át a szállítmányozások ügyét Egerszegen, Ekkor még csak 14 dolgozója volt a megalakult Belföldi Szállítmányozó Vállalatnak, amely végeredményben a vasút utánpótlását jelenti helyi viszonylatban. Mert az ö feladatuk kereskedelmi vonalon érkezeit darabáruk elszállítása — mégpedig kellő időben — a rendeltetési helyre. Egész december 4-ig órabérben dolgoztak. Ez a munkamódszer azonban nagyban hátráltatta a versenyszellem kialakulását. Ma viszont mindenki azon igyekszik, hogy a legjobban és legtöbbet tudjon teljesíteni tervelőirányzatából, mert teljesítménybérben dolgoznak! Somogyi István, az egyik • brigádvezető például az azelőtt ötórás vagonkírakást 3 óra 15 perc alatt teljesítette, — Más a fizetésünk., de az életünk is, mini a kulákoknál volt — mondja Reíszmüiler Károly, aki 140 százalékra teljesíti normáját. Meleg szoba, kultúrterem — Most milyen az életünk? Nézzen idé — mutat széles mozdulatokkal a kultúrteremben lévő gyönyörű rádiójukra. — Külön ebédlőnk is van! Meleg szoba vár bennünket és mindig tiszta terem, Ha valahonnan megérkezünk. Igyekszünk is jól dolgozni, hisz saját magunknak, országunknak használunk vele. Van azután gvö- nyörü futball- és röplabda-felszerelésünk. Én már 40 éves vagyok, de nagyon szeretem a sportot — mondja vidáman Somogyi István. — Igaz az a mondás, bogy ép testben van ép lélek. — Már a pályákat is készítjük, na meg y oingpong termet is rövid időn belül rendbehozzuk, persze kollektiv munkával. Szabad időnkben tanulunk és olvasunk — magyarázza lelkesedéssel a fiatal Sabján Károly. — Van itt azért hiba is még, eivtárs — jegyzi meg Farkas György. — Egyes vállalatoknál és a megyei tanácsnál igen sok időt kell eltöitcnünk. amíg a fuvarlevelet elintézik. Sokszor órákat kell várnunk! Ez persze nagyon hátrányos a mi munkánkban. Na meg az is, hogy a TÜZÉP és a vaskereskedelmi vállalatok telepén akkora a sári hogy nem tudjuk felrakni azt a szállítmányt, amit szeretnénk. Jó lenné, ha ezeket a nehézségeket megszüntetnék a vállalatok, mi mindjárt még jobban tudnánk a tervünket teljesíteni. Egy kis jóindulat és kész!.,. Ezután még jobb munkál végzünk! Valóban egészséges meglátásai vannak Farkas Györgynek. A vállalatok és a megyei tanács dolgozói a következőkben nagyobb gondot fordítsanak a BELSPED munkásaira, ne becsüljék le őket azzal is, hogy feleslegesen töltetik velük az időt, hiszen az ő munkájuk is fontos. Fontos bizony! A tervfelbontást Salamon Győző végzi. A tervet napokra felbontja és igy énnek is köszönhető — meg a versenyszellem nagyarányú kifejlődésének .—, hogy a negyedik negyedévi tervüket 140 százalékban teljesítették. Most a darabbérrendszér bevezetésével még jobban fokozzák teljesítményüket, igy egyre szebb eredményt érnek cl a zalaegerszegi Belföldi Szállítmányozó Vállalat dolgozói, (Kovács Anna) a kenyeret kiszállítják az országból. Micsoda bűnös intézkedés, — Fordít egyet a kópertán. A bélyeg olaszországi valóban. Be sem fejezhette mondóká- ját, jóformán amikor a föld- in iives szövetkezetből megérkezett Marika lányuk. A disznóöléshez vásárolt másfél küó rizst, paprikát, öt kiló sót, még két citromot is hozott. Nem tudta, hogy mit is jelent édesapjának az a kemény ökölcsapása az asztal közepére, Teljes vásári komédia! — Azok a gazemberek! így veszik rá csalással azt a jobb sorsra érdemes jugoszláv népet a „Marslull 1-terv” elfogadására. Olaszországból inog vándorol Nyugat-Ncmetor- szág felé a jugoszláv gabona. — Hiszen olvastam én is éppen a Szabad Népből, hogy a jugoszláv néppel azt a kariéi: elhitetni Tito és bribékjei, bogy lám, milyen nagylelkű- ek az amerikai kapitalisták, az éhenhalástól gabonaszál- litmányokkal mentik meg a j ugo,szláv dolgozókat — mondja az öreg házigazda, miközben tovább böngészi a szálkás írást. — Itt van ni, menynyire igaza van a mi lapunknak. megerősíti ez a levél is. ,,Hajón, meg tengelyen is, nem egyszer láttunk már ere* deti jugoszláv feliratú zsákokban érkezni hozzánk úgynevezett „amerikai" élelmiszer szállítmányt, csak ráírtál'. hogy a?: US^l kormánya kW dl ajándékba a jugoszláv névnek...” Csak a, nép nem lát abból egii grammot se. Titoék bandájáé! — Micsoda vásári komédia! A Tito-príbékek azért éliez- tetik odaát a magunkfajta dolgozó parasztokat, hogy minél több fegyvert kapjanak a háborús kapitalista Amerikától, Eladták az országot! Innen Molnáritól nem messze vaunak ezek az ocs- mány, háborúra készülő fenevadak... És ez komoly figyelmeztetés itt minden zalai dolgozó paraszt számára, összeráncolja homlokát az öreg, aztán igy folytatja: Veletek vagyunk, jugoszláv dolgozók étt — Össze kell fognunk, azért, hogy minél erősebb legyen a határunk. Mindegy ikünknok itt a határszélen_ a békefront egy-egy erős sziklabástyájá - nak kell lennie. A gabonabe- gyüjtést. a takarmány és a kukorica beadást ezért teljesítsük 100 százalékig! Megmutatjuk ezzel is, hogy erőiek vagyunk. — Ne féljenek a ma még Titoék elnyomása alatt szenvedő jugoszláv dolgozó paraszttestvéreink, mi ideálról üzenjük nekik, hogy velük vagyunk nehéz óráikban. A jugoszláv hazafiak, összeforrva az egész dolgozó néppel harcra kelnek a fasiszta banda megdöntéséért, a végső győzelemig. (Juhász,) Péntek, 1051. jan. 5.
