Zala, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-05 / 3. szám

Tiakarékossági mozgalom az egerszegi Gépjavító Vállalatnál A régi, felszabadulás előtti világban az üzemek legna­gyobb részére jellemző volt a selejt magas százaléka. A gyá­rak udvarán magasra növe­kedett ócskavas-halmokat láthattunk. Nem számított. Amit a tőkés elveszitett az anyagon, megkereste a mun­káson. Népgazdaság? Hol volt akkor még ez. A gépek kihasználása? Éppen fordít­va: a dolgozók munkaerejé­nek teljes kihasználása, ezen volt a hangsúly. Jól tudjuk, tapasztaltuk a saját bőrün­kön. A felszabadulás óta nép­gazdaságunk hatalmas fejlő­dést ért el. Mi tette ezt lehe­tővé? A tervszerű munka: mind az anyaggal, mind a munkaerővel való helyes gaz­dálkodás. A Párt útmutatása! 15 liter petróleum megtakarítás egy gépállomásnál De nézzük csak még, mit mutat a valóság a zalaeger­szegi Gépjavító műhelyében. Az udvaron egy hatalmas, golyóscsapágyas, Jó vontatásé kocsi áll. Ügy néz ki, mint egy vaslemezből épült kisebb­fajta ház. Ez lesz Zalaeger­szeg város ü.i szemeteskoesi- ja, — 8 órával a kitűzött idő előtt készült el — mondja Vö­rös Kálmán elvtárs, ÜB. tit­kár. — Az anyaggal úgy ta­karékoskodtunk, hogy mén annyi lemez sem veszett kár­ba. melyből eyy asztali hamu­tartót lehetne előállítani. A hulladékot más célra használ­juk fel. Ahova éppen meg­felel. Odébb látjuk a Budapesti Talajjavító Vállalat gépét. Hatalmas Sztáhnyec. Nem sokkal ezelőtt teljesen szét­szedett állapotban volt és most már útra, munkára ké­szen áll. Vörös elvtárs _ el­mondja a Sztáünyec történe­tét is. Szép történet, amely; bői beszédesen domborodik ki a minisztertanács takarékos­ságról szóló határozata, — A gép tisztításánál 7.5 li­ter 'petróleumot takarítottunk meg. Egy uj eljárást vezet­tünk be. Ezelőtt mindjárt pet­róleummal kezdtük a tisztí­tást. Kihasználjuk tökéletesen minden gépiinket — Mi azonban takarékos­kodni akarunk. igy aztán ennél a. gépnél először minden alkatrészt letisztítottuk a sártól, olajtól, utána, adtunk, egy vízmosást és befejezésül petróleummal tisztítottuk át. — Nem vesz ez az eljárás több időt igénybe? — kéidőzzük. — Nem, vagyis az eltérés lé­nyegtelen. Hiszen az idővel is takarékoskodnunk kell. Czili Géza géplakatos pa­naszkodik, hogy a gyalugé­pet nem tudja teljes mérték­ben kihasználni. — Rossz a transzmisszió — mondja —. Erősebb kést kellene beléhe- yeznem s akkor sokkal gyor­sabban menne a munka. — A fúrógép áll. Persze ez is hiba. Vörös elvtárs elmondja az ál­lás okát: nem tudtak fúrófe­jet szerezni. Pestről kell meg­rendelni . De van még másik két fúrógép is. valamivel ki­sebbek az előbbinél. Ezek is állnak. Nincs tartalék fúró­fej! Tanai elvtárs, az uj üzemvezető máris intézke­dett. — A gépek tökéletes ki­használása is hozzátartozik az üzem. takarékossághoz — mondja. Gosztolai Jenő esztergá­lyos is szívügyének tekinti a gép teljes kihasználását. Ezt úgy éri el, hogy mindent elő­készít, Sokat olvas a szovjet sztahánovisták munkájáról. Amit tanul, átviszi a gyakor­latba. — Szükségünk volna egy szerszámlakatosra — mondja —, aki az előkészítést elvégezné. Észszerűbb berendezés Tanai elvtárs elismeri, hogy a gépek nincsenek úgy kihasználva, mint kellene, de a szakmunkáshiányra hivat­kozik: — Ha volna elegendő szakmunkásunk, két műszak­ban dolgoznánk. — Aztán em­lítést tesz a minisztertanács határozatáról, mely a mun- kaerőfelliaszn ál ás teriilétén mutatkozó pazarlásról is be­szél. — Ha mindenütt helye­sen gazdálkodnának a mun­kaerővel, nem lenne szakmun­kás hiány nálunk sem! Rózsás István elvtárs gé­pénél hosszú fémszalagok jel­zik, hogy jól működik a kés, de a kés kezelője is. — Kicsi a, gépem — mondja moso­lyogva. — Komolyabb gépet szeretnék, amelyen megmu­tathatnám, ha még nem is nagyok sztahanovista, de le­szek. A szerelőcsarnok melletti uj műhely már az anyagtaka- rákosság és a gépek helyes kihasználása jegyében ké­szült. 5 esztergapadot, hen­gert'űrét és gyalupadot hoz- 1 ak át ide. így mindkét he­lyen zavarta! anabbul és a selejt minimálisra csökken­tésével mehet a munka. Általános rty kelteit a dolgozók szeles tömegeiben a minisztertanácsnak az a leg" utóbbi rendeleté, amellyel szabályozta a cukor és a finomliszt for- gulmät. Dolgozóink előtt egy pillanatig sem volt kétséges, hogy ct az intézkedés éppen az ö érdeküket szolgálja azzal, hagy eleve meghiúsítja az ellenségnek minden olyan kísérletét, amellyel zavart akar kelteni a közellálásban. Jól emlékezünk még arra, amikor doh gozó népünk ellenségei feneketlen dühükben vásárlási lázt idéztek elő, ostobánál ostobább hazugságaikkal tévesztették meg és állították sorba a becsületes dolgozókat. Áruhiányról meséltek. Olyan áru_ hiányról amit ők maguk idézlek elő azzal, hogy lakásukban sokezer forint értékű közsziikségleli cikkel halmoztak fel. Az ellenséget akkor leleplezte a Párt és az öntudatos dolgozók ébersége. A nép előtt pedig világossá vált, kik idézték elő a köz- ellátásban annakidején, mutatkozott zavarokat. Azóta közellálásunk egyre jobb leit. s az áruhőség lett a legjobb ellenérv az ellenség minden rémhírével szemben. A dolgozók tudják, hogy a mostani in­tézkedés is csak az ellenség számításait huzza keresztül, hiszen a finomliszt és a cukor forgalmának szabályozása biztosítja minden dolgozó számára ezekből a cikkekből aít a mennyiséget, ami havi állagfogyasztásának megfelel. A minisztertanácsnak ez a határozata szükségszerűen maga ülőn vonta, hogy a szabadforgalom cukor és finomliszt ára a kői öt (for galmunál magasabb legyen. S az ellenség — akire ezzel az intézke­déssel újabb csapást mértünk — ismét megkísérli, hogy hátbatámad. ja dolgozó népünket. Rémhírekkel kísérletezik ismét Nagykanizsán az ellenség és min­denáron vásárlási lázt akar előidézni. Közelgő ínség fenyegető ré­mét festik a dolgozók elé és arról regélnek, hogy a forint elveszti értékét, s az üzletekből eltűnik minden áru. Ami mégis megmarad, az mind műanyag lesz. Ilyen és hasonló, sokszor ezeknél is vadabb rémhírekkel akarják megbontani eldolgozok egységét és akarjak meg­zavarni az áruellátást ott, ahol erre lehetőséget vélnek felfedezni. Persze a kanizsai dolgozók túlnyomó többsége mosl is tudja, ! honnan fuj a szél, kik azok. akik ismét a zavarosban szeretnének ha­lászni.. A sarokbaszoritoit ellenség egyre újabb és ujobb manőve­rekkel kísérletezik, s az orvtámadás újabb lehetőségeit keresi lázas izgalommal, tajtékzó dühvei. Kíméletlenül tovább kell folytatnunk har­cunkat a hátulról aljasul támadó ellenség ellen. Leheli leplezni, gyűlő letesse kell tenni őket. a dolgozó nép előtt, hadd lássa mindenki azokat. akik gyáva módon törnek a nép nyugalmára. Vegyék fel a harcot ismét népnevelőink és követekezetes keménységgel, szívós elszántság­gal küzdjenek mindenütt, mindenkor az alattomos ellenség ellen, bo_ kozott éberséggel kell folytatni ezt a harcot mint ahogy az ellenség is lázasan figyeli, hol támadhat ellenünk. Munkahelyen és magán­életben egyaránt kitartóan harcoljanak népnevelőink és harcoljon I minden párttagunk az ellenség zavarikeltő próbálkozásai ellen. Vegyék fel a harcot d népnevelők és magyarázzák meg a dolga- 8 zóknak, hogy ezúttal is a nép ellenségeinek dühödi támadásáról van í szó. amit éppen a felvilágosító munka eredményeképpen a dolgozók js fegyelmezettsége fesz sikertelenné. Teherautók száliifji, leesik hordják a cukrot Égerszögről vidékre Az egész szerkezet igy kicsi­ben. de nagyban is, igen egysze­rűnek Iá!szik. A neve: „gázégő. Az Üveggyár hutáiban ennek a szájából lövell ki a láng. TH azt mondjuk, hogy ez egy talál­mány, amely Bognár Aurél mér­nök, műszaki vezető, Medgyesi Zolián és Jamniczky József hu íarneslerek agyában fogamzott meg, esetleg érdekessé let lük a dolgot, de nem mondtunk sokai. Viszont, ha azt mondjuk, hogy ezzel a találmánnyal bevezetésekor 180 ezer forintot takarítóitok meg a magyar népgazdaságnak, évi 30 ezer köbméter gázt spórolnak meg az Üveggyár mai termelése mellett Nagykanizsa üzemeinek és hozzátesszük, hogy a gyár nagy gázfogyasztása és óriási hő­energiát követelő üzemét egész télen, a legkisebb fennakadás nél­kül ezzel sikerül biztosítani, ak­kor ez & találmány rögtön óriási horderejűvé válik mindenki elölt s különös jelentőséget ad a ta­lálmánynak a minisztertanács most megjelent határozata. — A találmány lényege az — mondj.' Medgyesi Zoltán —, hogy biztosítani lehet egy toló- zárszerii szerkezet segítségével és a levegő kiszámított adagolása mellett a csökkenő gázmennyiség esetében is az egyenletes magas nyomást, ezen keresztül elérni a megfelelő hőmennyiséget. Ezzel dolgozunk november óta és gya­korlatban kitünően bevált. Nem titok, hogy Nagykani­zsának. de különösen a kanizsai üzemeiknek téli időben, a megnö­vök: deli fogyasztás következté­ben hatalmas problémája a gáz- kérdés. — Nekünk ahhoz, hogy a léli időszakban 3—h- hónapra ne kelljen leállni, 130 ezer forint értékű beruházási, kellett volna végrehajtani — mondja Bognár Aurél. — Építenünk kellett volna egy kompresszor házat, be kellett volna szerezni egy szivógázkom- presszorl és minden olyan felsze­relési, amely a gás egyenletes^ magas nyomását, tökéletes elégését biztosította vol­na. Erre rendelkezésre is állt a minisztérium engedélye. De ál tudtuk adni az . összeget népgaz­daságunknak, mert az uj gázégő kot úgyszólván házilag állítottuk ele. És most itt kezdődik a minisz­tertanácsi határozat érvénye a kanizsai üzemekre. Számtalan­szor láttuk már, hogy a tégla­gyár kéménye mintha füstölne. Csalódtunk talán? Hiszen a gáz a zalai föld megfizethetetlen ér­téke, ha jól égetjük, füst nélkül ég el. — Van nekünk elcy gázunk — mondják e téglagyárban és büszkélkednek a külön vezeték kei. De mit jelentene, ha ezzel a gázzal takarékoskodnának is?! Erre a minisztertanácsi határozat kötelezi is .a magyar nép üzemeit. Milyen megtakarítást jelentene országunknak, ha a város egyik legnagyobb fogyasztója, a téglagyár átvenné az Üveggyárban bevált gázégőké1 és alkalmazná azokat. Az is je­lentene vagy 30 ezer köbméter!. Mindeddig azonban, bár az Üveg­gyár felhívta erre a válialatveze. tőség figyelmét, semmiféle intéz­kedési nem telt a téglagyár. Hát most tegyen, a. minisztertanács5 határozat szellemében, béke bar cunk érdekében. És ezt ajánljuk a Szeszgyárnak is. De itt van a Faiürógyár esete Éjjeli műszakban dolgoznak a kovácsok, mert nappal még egy drótfuró sem tűzesetük át, őt még éjjel is csak vörösen izzik a vas, pedig fehéren kellene. — Kicsiny a nyomás — panaszkod­nak a>z üzemben, de az Üveggyár­ban rendszeresített gázégőt, — bár bemutatták nekik —. nem vezet­ték be. Miért nem? Talán csak) nem azért, hogy akadályozzák saját üzemük termelését? Vagy ra­gaszkodnak a megszokj tthoz?! De ha a régi a termelés akadá Hozójává válik? A termelés csökkenését pedig egyetlen dol­gozó sem akarja a Fafurógyárban. Az ujíilás bevezetése nem jelent komoly ■ beruházást, s ha néhány forintba kerül: bizonnyal meg­• dj a Népköztársaságunk. Minden újítás, találmány a mi országunkban a nép javát szolgálja. Az újítók, a feltalálók hazánk­nak, a bókehaa'C bástyájának erő­södésére újítanak. Ezt vegyék fi nyelembe a kanizsai üzemek is és nem árt. ha felfigyel rá a Gázművek KV is. A zalaegerszegi Fűszer- és Édességkere^kedeimi VaUalat ezek­ben a napokban bonyolítja le fennállása óta legnagyobb forgal­mát. Megrakott teherautók szál­lítják a cukrot éjjel és nappal a raktárból. — Azt akarjuk, elérni ezzel, hogy mikorra a jegyekkel rendben lesznek, a cukor is min­denütt a helyszínen legyen, — mondja Róna Kálmán elvtárs, a vállalat vezetője. A raktárban hatalmas garmadákat képeznek a cukrc-szsákök, magasan felrakva a rizses zsákok. A disznóölésekre kináígatja magát a rizs. hogy íz let es hurka formájában hízeleg­jen a dolgozóknak jó munkáju­kért. amely lehetővé tette, hogy t Fűszer- és Édest'égkereskedelmi Vállalat raktára ily hatalmas áru bőséggel rendelkezzék. — Pártunk helyes politikájának köszönhet­tük. hogy igy állunk — magya­rázza Róna elvtárs, de mindjárt hozzá is teszi: — Természetesen köszönetünk elsősorban is a Szov­jetunió felé száll, mint a béke megdönthetetlen bástyája felé. Amit itt látunk, mind-mind a Kékés munka eredménye. Egv másik nagy helyiség zsú­folásig meg van rakva cukorká vaj. Arrébb rengeteg száraztészta _ Egy másik nagy helyiség zsú­folásig meg van rakva cukorká vaj. Arrébb rengeteg száraztészta és paprika, konzerv és minden ©O álls&iMé, 5 színliasiovisísa lírigád sa kanizsai Masraéégíitési V-nál A munka megszervezésének1 rekkel dolgozik a keszthelyi megjavítására irányuló törek­vés során a nagykanizsai Ma­gasépítési Vállalatnál sikerült eáy komoly hiányosságot kikü­szöbölni, az időszaki, egy-két napos brigádok nagy részét megszilárdítani, azaz állandó brigádokká szervezni. Eddig a pártszer vezet i r á n ym utatás' a nyomán a műszakiak bevoná­sával U0 állandó szét nem szá­ntható. rendes brigádszerző- désSel dolgozó brigádot szer­vezett meg a szakszervezet1' bizottság. A brigádok közül 5 sztahanovista munkamódsze­sulypontépitkezésen, Ugyan­ezen az építkezésen egy kom­plexbrigádot is szerveztek, '■'melynek a szakmák legjobb dolgozói a tagjai és résztvesz- nek benne műszakiak is. A műszaki osztály vállalta, hogy különösen a keszthelyi épít­kezésen. ahol megfelelő terü­let .áll rendelkezésre, minden eszközzel elősegíti a sztahá- nov módszerek széleskörű al­kalmazását, ezzel az ötéves terv második évének sikeres munkálását, a békebarc to­vábbi eredményeit. olyan közszükségleti cikk, ami életszínvonalunk beszédes sEná- masztója. Az utcán több kocsi áll. Falusi kereskedők jöttek velük, hogy elvigyék a cukrot és amire még szükségük van. Bedő István ke­reskedő Szentkozmadombjára igyekszik már vissza, mosolyogva foglal helyet az ülésen. — No, most majd megnyugosznak oda haza a faluban , — mondja derű­sen'. — Egyesek azt a hirt ter­jesztették. kevés a cukor és azért lesz jegy. Ezeknek akikor adom majd meg a választ, ha hazaér­tem. Nincsen itt semmi hiba, esetleg az áruh almozok részéről, akiknek ez az intézkedés elvette bizony a kedvét. Úgy kiáll nekik, MateUa Béla egerszegi keres­kedő is eljött. Nem viszi most el a cukrot Azt mondja, ráér hol n3p is. Alsónemesapátiban már szerdán ki is adták a jegyet. A lakosság aztán vitte a cukrot, de nem úgy. mint ahogy az ellenség ezt elképzelje. Nem sorakoztak. Sokán voltak, akik még a járan­dóságukat sem vitték el. — Mi­nek vigyünk többet, mint amenv -vire szükségünk van, — mond fák. Becsvölgyéről jt.t vannak a föld- müvesszövetkezettől; de itt van Varga Péter kereskedő felesége is, aki nem is tudja, hogyan szál­lítsa el azt a nagymennyiségű zukrot. — Valahogy azért éjszák Ttom, — mondja. — Meg akarom mutatni a faluban, hogy mennyi re nincs igazuk azoknak, akiket a cukorjegy megijesztett. Mo>t majd megmagyarázom nekik, hogy miért van a jegy. Ők megkapják a szükségletet, az áruhalmozói: deje pedig lejárt. Az egyik sof főr, ki épp most térj vissza a te­herautóval. meghallotta Vargánk utolsó szavait és utána mondta: — ügy van. Péntek, 1851, Jan. 5. 130 ezer forintot, évi 30 ezer köbméter gázt takarít meg az uj gázégő az Üveggyárban Alkalmazzák a többi üzemek is!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom