Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-15 / 291. szám

December 21-re tosísü párfszervezetet alakítanak a peinlcerosziuri llj Világ-fszcs dolgozói ■ BüdM mór tanító^ is belépett a csoportba - jól is halad a munkaegység számolás, jó a munkafegyelem .Mis három hónapja alakult meg Pelrikereszluron az Uj vl- íiág-iszcs. 23 taggal indullak ne- ' íki az uj életűek., Járta is a szó- áreszéd annak idején a. község­iben, hogy majd nem birnaik a (170 hold földdel, sosem végez­nek a vetéssel. Azt is mondták, [hogy majd nem értik meg egy­más!, veszekedés lesz köztük és ahogy megalakult a tszcs, úgy széjjel is mennek. Voltak nehézségek az igaz, de veszekedésről szó sem lehetett a Hermeiőcsoportban. Egy ember­iként fogtatk össze a tszcs tagjai és a vetéssel a községben első­ként végeztek. 55 hold rozs és búzaföldéi vetettek be. Most már a község dolgozói nagy érdeklő­déssel figyelik a termelőcsoport ltovábbi munkáját. Jól tudja ezt ia tagság es most, hogy az őszi munkákat már befejezték, bőven jut idejűik arra, hogy mind po­litikailag, mint szakmailag ké­pezzék magukat. A pártszervezet a tszcs szive Most is együtt vannak az isko- (lában és éppen a munkaegység számítással foglalkoznak. Budai Tibor, a község 'tanítója már befejezte az órát és most onég együtt maradnak, hogy icgyet-másit megbeszéljenek. Jakab István elvtárs viszi a Szót. — A csoportból négyen va­gyunk párttagok. Gérczi Miklós is fel van terjesztve lagjelöltség- re, meg ezen kívül még jóegyné- ihányan. Most az lesz a felada­ttunk, hogy megalak ills uk az üze- mi pártszervezetünket _ mégpedig .november 21-re! Mert jó munkát csak úgy tudunk végezni, ha mindenben a Párt útmutatásátkö Vetjülks Úgy kész -erős és életképes la csoportunk, ha az üzemi párt- szervezetnek irányitó ereje van. Számvetés jövőre Most Gérczi Miklós, a tszcs el­nöke veszi át a szót. — Megért­jük mi ennek a jelentőségét és azon is kell lennünk, hogy mi­nél előbb megalakuljon a párt­szervezet. — Jakab elvtárs veszi át a szót: — Jól indultunk, de a to­vábbi feladatok igen komolyak. LA sertéstörzs Állományunknak, lamely 24 darabból álí, ellát­mányra van szüksége. Tavasszal meglesz a tehéntörzsünk is. Itt nem lesz hiányosságunk, mert gondoskodtunk a takarmányról. Í0 hold rétet műtrágyával szór­tunk be, hogy ezzel megjavítsuk ;a jövő termés, minőségét is. Há­rom hold lucernát, három hold icsalamádöt és ugyanennyi tar­lórépát, ezenkívül négy hold ta­karmányrépát és 8 hold kukori­cavetést irányoztunk elő. Most Egyed Lajos szól közbe. — Meg kell kezdenünk a két terv- bevetit siló elkészítését is. Majd megnézhetnek minket jövő ilyen­korra. A mi munkánknak aztán meglesz az eredménye. —~ Meg ám — igy Czuppon Sándor. — Meri mi amellett, “°^.y dolgozunk tanulunk is. 1’ ej tesztjük a tudásunkat. Pél­dát veszünk a fejlett szovjet kolhozokról. A mi tanítónk is helépett a csoportba Budai Tibor, a község tanítója egy ideig figyelmesen hallgatja a lelkesen beszélő tszcs tagjait, aztán igy beszél: — Mostmár én is a tszcs tagja vagyok. Belép­tem a csoportba. Nekem is ér­dekem, hogy a mi tszcs.k jó' dolgozzon. Ezért tanuljuk estén- kint a munkaegység számítást és azt, hogy hogyan kell jól gaz­dálkodni. Tapasztalhattuk, a za- latárnoki gépállomás milyen ki­váló munkát végzett nálunk a vetésben és a mélyszántásban. Nekünk továbbra is a gépi mun­kára kell a fősulyt helyeznünk. Hanem a nyáron mikor szünetei a tanítás, ón is vetetek együtt dől gozom. Még hosszú ideig elbeszélgetnek arról, hogy a téli estéket jól kihasználják, sokat tanulnak és ezt majd felhasználják a lava-szi munkáknál. Délszláv kulfarcsopor! Molnáriban Esős, borongó« délután, Mol- ná.ri ifjú dolgozói lázas mun­kában vannak, nem törődnek a zuhogó esővel. Estére készí­tik a színpadot az iskolate­remben. Mert nagy ünnepre készül­nek. Alig pár perce, hogy a sáros ^ országúton begördült Molnáriba a népművelési mi­nisztérium kultur autó ja és el­hozta az ország egyik legjobb délszláv kulturcsoportját, a garai dolgozó fiatalokat. Estére zsúfolásig megtelt az iskolaterem. A molnári dolgo­zók csillogó szemmel, lelkesen, mosolyogva hallgatják a kez­dődő műsort. A garai dolgozó ifjak ajkán felcsendül a Köz- társasági és a DlV^z-induló, majd szebbnél-szebb népi tán­cokat járnak el, népdalok, sza­valatok hangzank el — s min­den horvát nyelven. A végén Glazsár Boldizsár, a kultur- csoport vezetője is horvát nyelven szólt a falu dolgozói­hoz. Beszédében kihangsúlyoz­ta, hogy népi demokráciánk­ban a délszláv dolgozók is — Alkotmányunknak megfele­lően — teljesen szabadok, s ma már nincs különbség magyar és délszláv dolgozó között. — Valamennyien egyenran­gúak vagyunk magyar ha­zánkban — mondta — és vala­mennyien kéz a kézben épít­jük a szocialista Magyaror­szágot a Párt útmutatása nyo­mán, Rákosi elvtárs vezetésé­vel. . A falu dolgozóinak nevében Svélecz Rémusz mondott kö­szönetét és biztosította vendé­geiket, hogy a molnári dél­szláv dolg'ozók keményen helytállnak a béke őrhelyén. Az idő közben elmúlt, a ga­rai fiatalok elbúcsúztak a mol­nári dolgozóktól. A hatalmas gépkocsi ismét utrakelt, s a bennülő fiatalok még sokáig integettek visszafelé az utcán álló fiataloknak. Boldogok voltak, hogy elhozhatták ebbe a határmenti délszláv község­be szocialista népi kultúráju­kat. Molnári és a többi község fiataljai, dolgozói pedig hálá­sak nekik, hogy odaadó mun­kájukkal néhány feledhetetlen órát szereztek számukra. Hertelendy Marianna, népm. ügyvezető, Fiíyehá'/a cm tikéi Qlaq 1/ k a n i 'zi áti JCazaktoiaL: Tlaixaiz az Oderán eitnii rtqtnyti&l Irodalmi anketot rendezett kedden a nagykanizsai városi tanács. Az ankéton Füsy Jó­zsef, az ismertnevü iró nagy­számú hallgatóság előtt ismer­tette _ Kazakevics: Tavasz az Oderán cimü regényét, amely a »Szovjet Hadsereg dicsőséges harcaival foglalkozik. Az elő­adó a regényből egy-egy rész­letet ragadott ki, s ahhoz fű­zött bővebb magyarázatot, így ismertette, milyen szerepük volt a Szovjet Hadseregben a párttitkároknak, akik szemé-- lyes példamutatásukkal lelke­sítették a harcosokat és segí­tették elő a sztálini hadsereg végső győzelmét. Rámutatott arra, hogy az egész regényen végigvonul a szovjet emberek­nek a Bolsevik Párt iránti szeretető és megbecsülése. Ez­zel kapcsolatban emlékeztetett a regény egyik alakjára, egy századosra, aki ugyan min­den izében lelkes kommunista, de mégsem tartja magát mél­tónak arra, hogy felvételét kérje a Pártba, mert úgy érzi, még nem szolgált rá erre. Több hozzászólás hangzott el a regénnyel kapcsolatban. Vágó Kálmán, az Olajközpout dolgozója néphadseregünk bar. cosainak figyelmébe ajánlotta Kazakevics művét, ami meg­mutatja: milyen bátor elszánt­sággal harcol a szocialista em­ber hazájáért, a szabadságért és a békéért. Ifjú Morvay Gyula, az Irányi Dániel álta­lános gimnázium tanulója is arra mutatott rá: a regény befejező mondanivalója, hogy a harcot tovább kell folytat­ni az emberiség békéjéért. Az ankéton felvetették, hogy a városi tanács rendezzen a jövőben is hasonló könyvis­mertető ankétot, s kérték, hogy legközelebb Azsájev: Távot Moszkvától cimü világhírű regényét tárgyalják meg. Néphadseregünk kuhnrgárdn /«vat szerepeinek a Vasvázas munkáltán*ni december 21-én A Vasvázas kulfurmunká- ban résztvevő ifjumunkás- leányait felkérték Néphadse­regünk Nagykanizsán állomá­sozó alakulatai, hogy vegye­nek részt abban a kultúrmű­sorban, amelyet honvédségünk szándékozik rendezni decem­ber 21-én, Sztálin elvtárs szü­letésnapjára. A vállalat ifju­munkásleányai örömmel vál­lalkoztak a feladatra és egy nyolcas gárda máris meg kezdte a készülődést. A fő­képpen iparostanulókból álló gárda táncszámokkal — ame­lyeket a honvéd tánccsoport tagjaival ad elő — és jelene­tekkel szerepel a műsoros es­ten. Misáit m a aipmi aenttt ütospiiiiaii és eisheá*! faj a kíncoriciieadás illeme Falusi ksiif&ircsopoa’Éokíst seg*it a kanizsai Táros! tanács A különböző falusi Jluitur- csoportok nagyban készülőd­nek a december 24—25— 26-án megTendezendő kultur­versenyre- amelynek során be­bizonyítják: melyikük végez jobb kulturmunkát. A nagy- kanizsai városi tanács a fa­lusi kulíurcsoportok segítsé­gére akar lenni olymódon. hogy egy-egy nyolctagú kul- turbrigádot küld pedagógusok vezetésével hozzájuk. Ezek a brigádok a kulturversenyre készítik elő a csoportokat. Ez ma még terv. amit a legrövi­debb időn belül meg is valósí­tanak. Alsónemesapáti község ed­dig csupán 45 százalékban teljesítette kukorica beadási kötelezettségét. A népnevelő munka hiányosságaival már foglalkoztunk, amely különö­sen a tömegszervezeteknél mutatkozik meg. így például a DéFOSz, amelynek 80 tagja van, csak 6 falunevelőt állí­tott be a begyűjtésre. Hasonló a helyzet az MNDSz és a DISz-szervezeteknél is. A pártszervezet nem tudja ösz­szefogni y faluneveiket. Meg kell javítani a politikai felvi­lágosító munkát, a pártszer­vezet legyen az irányító és a kezdeményező. a DéFOSz- nak pedig, amely a község legerősebb tömegszervezetét képezi, aktívabban kapcsolód­jon a begyűjtési munkákba. Ha a fennálló hibákat igy kijavít­ják, munkájuk eredményes lesz és kukoricában is elérik a 100 százalékot. előre viszik hátráltatják *"! termelési sraldéskilgsl Ha a tanácstagok jó járnak elől, az eredmény nem ma­rad el. Hibás politika vizét prédi­kálni és bort inni, mintahogy ezt BOLDOG EM1EREK 7\Ta£ykapornak főutcája egy ” völgykatlanban húzódik végig és a községet körülfogó dombokról szétszórtan épült há­zak piros zsindelye tarkítja a zöld mezőt. A egyik magaslaton hosszú, sárga épület emelkedik: a község kultúrotthon a. Amikor az est sötétje rátelep­szik a községre, a kulturolthon- ban kigyul a fény és ablakai messze világítanak a sötét esté­ben. Vidám csoportok igyekez­nek felfelé a kanyargós utón, fiatalok, öregeik, hogy a napi munka után tanulással, szórako­zással töltsék a hosszú téli eslé- ket. Hangok hallatszanak a. sötét­ben. boldog, szabad emberek vi­dám hangjai. — Meddig szomszéd? A kérdezett nem sokáig várat magára. — A kulturolthonba igyakszek. — Én is éppen, odam:gyek — válaszol az előbbi hang. — Va­lami jó olvasnivalót veszek ki megint a könyvtárból. Közelebb érnek az épülethez, .am-'lvnMr ablakain vidám zene­szó hangit szűrődik ki. A kill-. turoMhon kályhájában vidáman pattog a tűz, amely langyos me­leggel árasztja el a helyiségeit. Belül sokan vannak . Szívesen jönnek össze a község dolgozói, hiszen itt második otthonunkra találtak. A két beszélgető, aki most már elvegyült a vidám emberek kő zeitt, Panoch Mátyás a'z állami gazdaság dolgozója és Persztlegi Ferenc 5 holdas kisparaszt. ll/Tátyás bácsi — mert a fia­iyjL tállok csak igy szólítják Panoch Mátyást — leül a rádió mellé. Jó ideig hallgat a rádió hangja mellett, tekintete több­ször körüljár a helyiségben, az­tán halkan megszólal. — Rádió villany, kulturház. Hol volt ez annakidején, amikor én fiatal voltam. — Többen ülnek körü­lötte. Kovács Béla. Nagy Juliska, Miklós László. Fiatal arcuk kí­váncsian szsgezedik Mátyás bá­csira. Mintha cs,ak ^azl kérdez­nék, mivel töltötte ő a. fiatalsá­gát.’ De az öreg szűkszavú em­ber. Nagyokat hallgat, mig egy- egy mondat elhagyja^ a száját. Meg valahogy nem szivesen be­szél legényéletéről. A papoknál volt cseléd, mindenki tudja a fa­luban. Nem egyszer mondta már el rövid tömör mondatokban, hogv minden reggel 3 óraikor kolompolásra kelt és csak éjfél tájban feküdhetett le vackára. Ebből állt az „élete.“ — Most már máskép van min­den — szólal meg halkan. — A fiatalok figyelmesen hallgatják, nem sürgetik a beszéddel, isme­rik már Mátyás bácsit. . — Ti már tanulhattok, könyveket olvas­hattok, meg van pá a mód. Lát­tam a kuíhírcsoportot, szépen szerepelget a Téli Estéinken. így van ez jól fiaim! Tegyétek a fa­lu ügyévé a kultúrát. Cubosits János tanító, Biaján Márton fiatallal lép a be­szél getőlkhőz. Ők is leülnek, az­tán Baján Márton szólal meg. — A ,Páneé.lvonat“ot már színpadon próbáljuk ma. Nem akarunk le maradni az országos kulturver- senyben! Ugy-e? Nagy Juliska rögtön válaszol. —• Az lesz a legjobb. Maholnap itt van 21-e. Alaposan meg kell gondolnunk, hogy mivel készül­jünk a kulturversenyre még ezen kívül. Subosits János tanitó megértő­én bólogat. — Igen ez is nagyon fontos. Amit a szinjátszócsopor- tunk előad, annak legyen meg nevelő hatása, amellett keile. I mes szórakozást is nyújtsunk a I közönségnek. Még a mai nap I meg kell beszélnünk, hogy mi le­gyen a következő színdarab, amit a kulturversenyre betanu­lunk. Azonkívül ma megvitat­juk: „Az Októberi Forradalom és a Magyar Kultúra“1 cikkei. Készüljetek csak neki! Mátyás bácsi ott ül a fiatalok között. Nem szól közbe, de te­kintetében van valami, ami he­lyette beszél. Nézi a község fia­tal tanítóját, aki szívesen tarlóz kodik a dolgozó parasztifjuság körében. Segíti munkájukat. Szabó Fülöpöt zongorázni tank­ja, mert van hozzá tehetsége. — Kultúrműsor, kuTurgárda. Hej, hol volt ez valamikor? — mondja elgondolkodva. Jpeláll, hazakészül. Még az x ajtóból visszanézi A sa­rokban többen olvasnak, az asz­talnál pedig vagy négyen éppen arról vitatkoznak a sakktábla fe­leit, hogy az előbbi mattnak mf ehetett volna az ellenlépése. Már leért a dombról. még visszanéz az épületre, nézi a sö­tétségben világitó ablakait és ar­ra a fényre gondol talán, amely kulturofthonból kiáradva el árasztja az egész községet, be­lopódzik minden kis házba, ma­gával viv-e a tudást, az uj élet alapját. példával j Lukács József tanácstag csinálja Tóíszerdahelyen. Mint tanácstag, egyben ő a termelési felelős is. De hogyan végezhetett volna jó mun­kát, amikor ő maga rossz példával járt elől... Egyáltalán semmi terme, lési szerződést, nem kötött. Ugyanakkor Lukács István kö­zépparaszt, aki nem is tanácstag, nem is termelési felelős, olyan példával járt elől, hogy bármelyik tanácstagnak, még Lukács József» nek is becsületére vált volna Szepetneken is találkozunk ha­sonló esettel. Itt Papocsi György, aki tagja a járási tanácsnak, szin­tén arra az elhatározásra jutott, mint Lukács József: mások felé beszél és a saját házatájár nem cselekszik. Komárvároson a tanácselnök jaj­gatott a jajgatókkal, ahelyett, hogy felvilágosító munkával igyekezett volna a kételkedőket meg&vőzni a szerződéskötés előnyéről. Egészen más utat választott a kiskomáro mi tanácselnök feleségé, aki kötö't és négy és fél holdra köttetett ter­melési szerződést. Kiskomárornbm a cukorrépát már túl is teljesítet ték. Bala'onmagyaródon szintén rosszul állnak a rostnövények és zöldség­féléknél, viszont Hahóton, ahol a tanács jól dolgozik és jó munkát végez a termelési felelős, valamint a népnevelők, az eredmény nem maradi el. Péntek 1950. dec. 15. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom