Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)
1950-12-02 / 280. szám
Jól sikerült az elméleti pártnap Zalaegerszegen és Kanizsán A kanizsai Vasöntöde dolgozói befejezték ezévi tervüket AZ MWP ZALAMEOYG1 PÍRTBIZOTTSÁGIaAK NAPILAPJA VI. évfolyam 280. szám. tfra 50 fillér 1950. december 2. Szombat A békéért, a népek szabad életéért Egy esztendő egy ember életében nem hosszú idő, még ke vésbbé hosszú népek életében. De egy esztendő mégis elég hosszú idő ahhoz, hogy elhatározóba döntő jelentőségű legyen az emberiség számára. Napjainkban a világpolitika eseményei kergetik egymást és ezek az események egvre közelebb hozzák a végső döntést: a békeszerelő embermilliók diadalmas győzelmét a háborús uszitók lelett. A napokban múlt egy esztendeje, hogy nyilvánosságra hozták a Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája magyarországi tanácskozásának ha. tározalait, amelyek történelmi jelentőségüknél fogva hosszú időre megmutatták: mik a Leendőink a béke megvédése érdekében, a munkásosztály egységének megszilárdítása érdekében, az áruló Tito és bandája elleni harcban. Ez az egy esztendő eppen a Tájékoztató Iroda határozatainak következtében a legjelentősebb a második világháború befejezése óta eltelt időszakban. „Csak a népek legnagyobb ébersége, kemény elszántsága, hogy minden erejüket latbavelve, minden eszközzel küzdjenek a békéért — csak igy lehet meghiúsítani az uj háború gyujtoga- tóinak bűnös szándékait“ — mondta egy esztendővel ezelőtt a határozat és azóta az egyszerű emberek milliói meg is mutatták: nincs az az áldozat, amit meg ne hoznáinal: a teremtő béke, a szabad élet érdekében. Az elmúlt esztendő eseményei világosan megmutatták, mennyire igaz a Tájékoztató Iroda határozatának megállapítása, hogy „minél reménytelenebb az imperialista reakció ügye, annál dühödtebb ez a reakció, annál jobban nő a háborús kalandok veszedelme". Hangsúlyozzuk, egy esztendő telt el a történelmi szavak elhangzása óta. Vájjon ki is tudta volna előre, bogy alig félesztendő múlva véres kalandba bocsátkoznak az amerikai imperialisták, s lángbaboritják egy szabadság- szerető nép békés hazáját? A kommunisták világosan látták,: hogy a talaját vesztett imperializmus semmitől sem riad vissza, csakhogy szennyes uralmát fenntartsa. És ime: amire a Tájékoztató iroda határozata egy esztendővel ezelőtt figyelmeztetett, az véres valósággá vált Koreában. Koreát lángbaborilották a dol- lurimperialisták, s most aljas háborújukat Kínára is ki akarják terjeszteni. Világos a céljuk: uj világháborút, szeretnének kirobbantani, mert — úgy képzelik — csak ilyinódon tudják biztosítani világuralmi törekvéseiket, s dönthetik rabigába a szabadság- szerető emberek tiz és száz- inill-ióit. De mi már előre meg- nvágtathatjuk őket: sötét terveiket nem tudják valóraváltani soha! Elég emlékeztetni a Tájékoztató Iroda határozatának arra a megállapítására, hogy „a tör lénél mi''helyzet ma gyökeresen különbözik attól a helyzetiül, amelyben a második világháborút készítették elő: a mai nemzetközi viszonyok közölt a háborús ’■’juj logotoknak összehásonl it hatatlanul nehezebb valóraváltani véres terveiket". Világos, hogy az idő nekünk, a béke táborának dolgozik, s az imperialisták lába alól mindjobban kicsúszik a talaj- A Tájékoztató Iroda határozata egy esztendeje még 600 milliós béketáborról beszélt. Ma már 800 millió ember sorakozik a béke zászlaja alatt, amelyet a nagy Sztálin emel magasba. Ma 800 millió, holn-ap egy milliárd, holnapután már másíéi- milliárd ember sorakozik szilárd, megbonthatatlan egységben azzal a kemény elszántsággal, hogy a békét, az életet adó békét megvédelmezi és a háború halálmadarainak egyre kisebbre zsugorodik az a reménye, hogy ezeket az embereket egymás ellen ugrasztliatja, s uj, minden eddiginél pusztitóbb és véresebb háborúba döntheti üz emberiségőt. „A népek nem akarnak háborút és gyűlölik a háborút", ezért lesz napról-napra egységesebb, erőteljesebb a tiltakozás: szüntessék be az atomfegyvert! kezdjék meg a lefegyverzési! nyilvánítsák háborús bűnösnek, aki háborút kezd! A népek látják, kik azok, akik romlását akarják, ezért növekedik napról- napra az a tábor, amelyet a hatalmas Szovjetunió vezet. A népek látják, hogy az amerikai imperialistáik a békét veszélyeztelik, ezért készek minden eszközzel megvédelmezni azt a békét, ami számukra mindent jelent: az életet, az alkotást. Ezért írták alá százmilliók a stockholmi békefelhivást, ezért jegyezte olyan túláradó lelkesedéssel a mi dolgozó népünk a békekölcsönt, ezért harcol most már bosszú hónapok óta szabadságáért, függetlenségéért Korea hősi népe. A béke eszméje diadalmaskodik, hiába is bör- 'önözik be Henri Martint, hiába üldözik Geraldine Chalmerst, hiába kárhoztatják szótlanságra Paul Piobesont, s hiába akarják alüzni a békét Shefi'ieldből, Angliából, Amerikából!... A béke eszméje nem ismer határokat, a béke eszméje legyőzhetetlen. A Tájékoztató iroda egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott határozata — mint mondottuk — utat mutatott, hosszú időre megjelölte előttünk a járható utat; de megmutatta kötelességleinket is, amelyek elsősorban a kommunisták pártjainak kötelességei. ,.A harc a szilárd és tartós békéért, a béke erőinek szervezéséért és tömörítéséért a háború erői ellen — ez álljon ma a kommunista pártok és a demokratikus szervezetek egész tevékenységének központjában" — szól a határozat és most, egy esztendő múltával elmondhatjuk: a kommunista pártok, a demokrácia, a haladás erői mozgósították és szüntelenül erősitik a béke erőit, azokat az erőket, amelyek legyőzik a háborút. Az emberek millióiban pedig ennek a harcnak következtében mind elevenebben él, hogy a béke védelme — a világ valamennyi népének ügye. S valóban, a világon soha nem volt még mozgalom, ami ilyen egységessé telte volna a szabadságszerető népeket, mint éppen a béke mozgalma. Ebből is tapasztalhatjuk, hogy világ méretekben is helytálló Rákosi elvtársunk megállapítása: „Soha a magyar dolgozók ilyen össze- kovdcsoltan és lelkesen nem áll tak ki egy eszme mellé, mint most", amikor ,.a fő jelszó az volt: Békét akarunk!“ Igen, a mi Nagyszerű eredményeinkre!, népi demokráciánk egyévi fejlődéséről készé!! az Országgyűlésen Dobi István, a minisztertanács elnöke Az Országgyűlés második napi ülésén megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a MDP főtitkára, Rónai Sándor dvíárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a miniszter- tanács elnöke és a minisztertanács tagjai. Ott volt J. D. Kiszel- jov elvtárs szovjet nagykövet is. Az ülést Drahos Lajos élvtárs, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Dobi István, a minisztertanács elnöke tartotta meg beszámolóját. Dobi István beszámolt az 1951. évi költségvetés hatalmas beruról-napra emelkedő jólétén keresztül is lemérhető, mit jelent a falu népe számára a munkásosztály segítsége, a Magyar Dolgoházásairól. Külön foglalkozott a dunai vasmű nagyarányú építkezéseivel. Ilyen hatalmas arán3m építkezést — mondotta — nem ismer országunk történelme. Dolgozó népünk ifjúsága, azok, akik számára elsősorban készül a Dunai Vasmű, óriási lelkesedéssel fogadták az építkezés liirét. Ifjúságunk különös kitüntetésnek, becsület és dicsőség dolgának tekinti a Dunai Vasmű építkezésén való részvételt» zók Pártjának vezetése — inon dotüa. A liála hangján emlékezett meg a Szovjetunió felbecsülhetetlen értékű támogatásáról, amellyel ebben az évben újra kétszáz dolgozó parasztnak tét' te lehetővé, hogy személyes tapasztalataik alapján győződjenek meg a közös gazdálkodás előnyeiről s hogy Kár- pát-XJkrajnából kolhozparaszt' küldöttség jöhetett hozzánk tapasztalatátadásra. A továbbiakban állami gazda ságaink eredményéiről és hiá nyosságairól szólt, majd kiemel, te, hogy lényeges fejlődés !a paszbalhatő az egyénileg dolgozó parasztok munkájában és gondolkodásában is. Az itt lapaszlal ható hiányosságok közül megem litette, hogy az állammal kötött termelési szerződésnek nem mindenül} t&tAek hiánytalanul eleget. Hangsúlyozta, hogy az 1951. évi költségvetés hatalmas összegekkel biztosítja mezőgazdaságunk fejlesztését* mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés és erdőgazdaság területén. Adatokat is mentetett a mezőgazdasági szakoktatás további kiépi'iésérőí. Belkereskedelmünkről megállapította, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelem az 1950. évben az összkiskereskcdelmi forgalom több mint ötven százalékát bonyolította le. Aláhúzta a szocialista szektor mellett a magánkereskedelem tevékenységének jelentőségét. Egészségesebb, műveltebb nép Ezután így folytatta: — Közegészségügyünk színvonalának emelkedése is mutatja népünk életszínvonalának emelkedését, országunk fejlődését Csecsemöhaladóságunfe a háború előtti 13.1 százalékról 9.6 százalékra csökkent, a tbc. halálozások száma 14.2 százalékról 9.9 százalékra. A továbbiakban köznevelésünk, és népművelésünk fejlődéséről be szélt, majd a helyi tanácsokró emlékezett meg. Helyi tanácsaink fontos feladata az állami fegyelem, a népi fegyev lem megszilárdítása — mondotta — ezen a téren mutatkozik még hiányosság, nemtörődömség, a közösségi tulajdon lebecsülése, a tervek be nem tartása, a költségvetés áthágása, felsőbb szervek határozatainak végre nem hajtása» az. állammal szembeni kötelessé* gek laza kezelése stb. Tanácstagjaink egyik legfontosabb kötelessége, bogy ezen a területen is segítsenek kormányzatunknak. Legyenek szigorú őrzői az átjárni népi fegyelemnek s ezen keresztül biven Lássák el hiA költségvetés a nép érdekét szolgálja A minisztertanács elnöke ezután kiemelte, hogy a mi költ ség vertesünk a béke költségvetése Utalt arra, hogy a kapitalista országok kormányai költségvetésük tárgyalását — amelyek a háborús készülődést szolgálják — a bizalom megszavaztatásával kötik össze. A bizalom, amit megszavaznak számukra, azonban nem a nép bizalma. A mi költségvetésünk a nép érdekét szolgálja, a dolgozó nép jólétét segíti elő. Ezért élvezi kormányzatunk a dolgozó nép bizalmát. Dobi István ezután az 1950. évben állami életünk minden terű-! Még több épitőmunkást! A továbbiakban szénbányászatunk fejlesztéséről beszélt. Mc állapította, hogy a bányászok nagy lelkesedéssel fogad'ák a minisztertanács és a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége közösen hozott határozatát és a bányászértekezlet napján 169.1 százalékra teljesítették előirányzatukatAz építőiparról szólva elmondotta, hogy annak termelése az 1949. évinek két és félszerese. Igen nagy eredmény — mondotta —, hogy az építőipar idényjellegét megszüntettük. Ennek bizonyítéka, hogy építőiparunk még a téli hónapokban is munkaerőhiánnyal küzd. Az 1950. évben hatvanezerrel több épitőmunkást foglalkoztattunk. mint 1949-ben. 1951- ben a munkáslétszámot egy- harmaddai kell növelni. Megemlékezett arról, hogy építőiparunk fejlődése annak köszönhető, hogy a Szovjetunió A Szovjetunió hatalmas segítséget nyújtott dolgozó parasztságunknak — Dolgozó parasztságunk napiétól! elért jelentős teredmények kel foglalkozott Megállapította, hogy a szocialista munkaverseny fejlődése, a Sztahánov-mozgalom erősödése bizonyítja, hogy dolgozó népünk vezetője, nagyszerű munkásosztályunk példamutatóan teljesiti kötelességét szabad hazája» a béke szent ügye érdekében. Elmondotta, hogy nehéziparunk az 1951. évben uj nagy sikereknek néz elébe. A nehézipar termelési értéke az 1950. évi várható termeléshez képest 28.8 százalékkal emelkedik. rendelkezésünkre bocsátotta élenjáró építő munkamódszereit. A következőkben beszámolt Dobi István közlekedésünk fejlő déséről. ahol szintén a Szovje'- unió támogatása révén sikerült komoly eredményeket elérni. Közölte, hogy az ötszázkilométeres mozgalom eddig 28 millió forintos megtakarítást eredményezett A könnyűipar fejlődéséről szólva elmondotta, hogy a gyáripar ezlen a területen is teljes egészében a dolgozó nép kezébe ment át. A további feladatok sikeres megoldása azt kívánja, hogy továbbfejlesszék a munkaverseny uj formáját, az anyagtakarékos- ságért folyó versenyt. Ezután külkereskedelmünk ada tait ismertette, majd rátért a mezőgazdaság kérdéseire. Rámutatott, hogy az állatállomány és a legtöbb növényféleség termésének növekedésével együtt gyorsan emelkedik a falu jóléte isnépünk, de az egész világ dolgozó népe js békét akar és mélységesen elítéli azokat, akik vele szembehelyezkedve a háborúról beszélnek, a háborús gyujtöga- ók szekerét tolják. A mi népünk békét akar. De nemcsak akarja a békét, hanem kész bármilyen áldozatot is hozni érte. Béke! Ez az egy szó hat át bennünket. amikor a szocializ musról, hatalmas terveinkről, növekvő jólétünkről, boldog életünkről van szó. Mindez olyan dolog, amiért érdemes küzdeni, amiért érdemes áldozatot hozni. És most, egy esztendővel a Tájékoztató Iroda határozata után tovább folytatjuk eltökélten harcunkat a békéért abban a szellemben. amint azt a határozat, megszabta: ..Most az a feladat hogy még jobban fokozzuk a népek éberségét a háborús gyújtó- gutákkal szemben, szervezzük t?s tömöriisük a széles néplömege- ket a béke ügyének cselekvő védelmére a népek alapvető érdekeiért, életükért, szabadságukért."
