Zala, 1950. december (6. évfolyam, 279-303. szám)

1950-12-24 / 299. szám

A munkások és tudósok összefogása fellendíti a mezőgazdasági tudományokat A- elmúlt héten kétnapos ta­nácskozásra jöttek össze a ma­gyar mezőgazdasági tudomány legjelesebb képviselői és a fal­vak term elésben élenjáró dol­gozói. Á tanácskozáson a za- larriegyei termelőszövetkezet i dolgozók képviseletében Soma. dl János elvtárs, a nagykani­zsai Vörös Csillag termelőszö­vetkezet munkaér dem rendes brigádvezgtője veit részi. Amikor magas kitüntetését megkapna a 120 mázsán felüli burgonyatermésért, a Vörös Csil­lag dolgozói azt mondták, hogy nála méltóbbat nem érhetett vol­na a kitüntetés. Amikor kézhez kapta a mezőgazdasági tudomá­nyos tanácskozásra szóló meghí­vót. általános volt a vélemény, hogy valamennyiültet legjobban képviselheti az, alci eddigi ered­ményeivel is megmutatta; élen akar járni a mezőgazdasági tér melésben. S azzal bocsátották _u* jára: ugv vegyen részt a tanács­kozáson, hogy a tapasztaltakkal majd a szövetkezet fejlődését se­gítse. Somod! elvtárs pedig felment Pestre, részt vett a. kétnapos ta­nácskozáson úgy, hogy abból haszna tegyen szövetkezetének és a megye más • termelő cso­portjainak is, meg sakszáz egyé­nileg dolgozó parasztnak: is. Mert ugv érzi, mezőgazdaságunk továb­bi fejlődnének javára fordíthatja újonnan szerzett tapasztalatiaát. — El sem mondhatom, milyen hálás vagyok a mi Pártunknak, amiért lehetővé tette számomra, hogy részívegyetk ezen a tanács­kozáson — mondja Somodi elv­társ. — Úgy érzem, ez allatt a két nap alatt rengetegeit tanul­tam; talán többet, mintha egy tanfolyamon vettem volna részt.- A tanácskozáson készült jegy zetei is — amelyben mezőgazda­sági szakkifejezések sorakoznak egymásután — erről bizonykod­nak, s amit elmond a tanácsko­zás lefolyásáról, kétségtelenné teszi a hallgató előtt: Somodi elvtárs nem tartja meg magának a tapasztalatokat. Máris kész terveket tud el­mondani; olyanokat, amelyek a tanácskozás alkalmával és azóta érlelődtek meg benne, s amelyek megvalósításukkal a Vörös. Csil­lag termelőszövetkezet fejlődését szolgálják. Terve Van nem is egy, s amikor ezekről beszél, nem mulasztja cl megjegyezni: — Tavasszal sok kísérletet akarok én is elkezdeni, mert a tanácskozáson arra buzdítottak bennünket tudósaink, hogy mi is kisér létezzünk, ahogyan ő'k is teszik. A tapasz­talatainkat aztán majd kicserél­jük és igy elősegítjük közösen mezőgazdaságunk szocialista fej­lődését. A számos kísérlet közül né­hányról hadd emlékezzünk meg. Talán legjelentősebb a szovjet példa nyomán alkalmazott jaro- vizáció (előcsi ráztál ás), ami a u-rméseredmények jelentős nö­vekedését segíti elő. Nem ke­vés bbé lesz fontos az a jövőre először alkalmazandó módszer, hogy az aratás után a tarlón vet­nek burgonyát. A termés, amit október végén, november elején takarítanak be, nem étkezési burgonya, hanem vetőbuygonya icsz, mégpedig olyan, ami a kö­vetkező évben dús termést ad. Somodi elv társ fel is szólalt a kétnapos tanácskozáson, a mag- n m-sitő csoportban. A szövetke­zetek vetőmag-ellátása körül mu­tatkozó zavarokat említette meg és te] is hozott néhány vaskos hibát. így például azt. amikor a Vörös Csillag Inoernamagöt kért és lucernával kevert lóher-m«- v,ív kapott. Vagy azt, amikor a ‘■alétamag egyszerűen nem kelt ki. Vagy azt, amikor a borai ká- |K>*kla magját késeivel beverték, s a kései káposzta magját repce ével. Mindezek olyan — a leg­többször fridőtlenségből szárma­zó — hibák, amelyeknek a köz, a dolgozó parasztság látja a ká­rát. Isméi másra tereli a szót és most lelkesült hangon meséli, hogy ezen az értekezleten vég­képp ledőltek a válaszfalak a magyar föld és a tudomány dolgozói között, mert elhatároz­tál-:, hogy a jövóbrn még jobban összhangba hozzák munkájukat mindnyájunk közös ügye, a szó cializmus építése érdekében. — Kértük, hogy el mehessünk tapasztalatszerzés céljából me­zőgazdasági tudományos kísér­leti állomásokra — mondja. — S kértük azt is, hogy a tüdősök jöjjenek el hozzánk és tudásuk­kal közvetlenül is segítsék a mi munkánkat. - Megegyeztünk a ta­nácskozáson, hogy ez a jövőben igy is lesz. „Az itt tanultakat a gyakorlatban hasznosítjuk !“ Záróvizsga az egerszegi háromhetes pártiskolában Újabb eredmények a sztálini műszakról A zalaegerszegi központi pártis­kolán csütörtökön fejeződött be a háromhetes tanfolyam. A hallgatók már napokkal azelőtt lázasan ké­szültek erre a napra. Sokat tanul­tak s mégis mindegyikük úgy érez­te, hogy többet kellett volna tanul­nia. Csak akkor jöttek rá valójá­ban, hogy mit jelent az elmélet, amikor eljöttek erre az iskolára. Feltárult egy eddig előttük ismeret­len terület, amit meg kell hóditaniok: a szocializmus klasszikusainak is­merete. Amikor eljöttek erre az iskolára, többen mondották: — Ez­előtt azt hittük, hogy már mindent tudunk és csak most jöttünk rá, mily kevés volt a tudásunk. Mint a záróvizsga is megmutatta, három hét alatt sokat tanultak, megtanulták azt is, hogy a kommunista minél többet tud, annál tisztábban látja, hogy még rengeteg tennivaló van előtte. A záróvizsgán a Megyei Pártbi­zottság részéről Kovács István és Pohánka Józseg elvtársak vettek részt. Kuzma Hong elvtársnő, az iskola vezetője beszédében hangsú­lyozta, hogy a hallgatók, akik most ismét visszamennek munkahelyeik­re, az itt tanultakat vigyék ki a gyakorlatba. Kuzma elvtársnő sza_ vait Pohánka elvtárs alátámasztva, rámutatott, mennyire fontos és szükséges az elméleti felkészültség, A háromhetes tanfolyam nagyon kevés, hogy mindent megtanuljunk, de ahkoz elég, hogy gyakorlati munkánknál utat mutasson és alapot nyújtson a további tanuláshoz Az iskolavezető kérdéseire kivé­tel nélkül helyesen válaszoltak a hallgatók, bizonyságául, hogy jól felkészültek a záróvizsgára, de ar­ra is, hogy az itt szerzett tudást, tapasztalatot jól fel tudják hasz­nálni a kellő helyen és kellő idő­ben. Druskóczi János elvtárs, az orosztonyi gépállomás fiatal dol­gozója mondja, ha visszagondol arra az időre, amikor bejött ebbe az iskolába, nem ismer magára. Más szemmel és tisztábban látja a dolgokat s csak most érti meg a munka igazi értelmét. Kovák Jó- zsefné elvtárs, akinek a férje olaj- muskás, így beszél: — A békéért vívott harcban most már valóban egyenrangú társa lettem férjemnek. —- Szommer Mária elvtárs, az alsó- rajki állami gazdaság dolgozója so­kai tanult, de még többel szeretne tanulni. Hasonlóképpen beszél Ko. vács Anna és Jakab József né is. A záróvizsga befejezése a'árt azzal az elhatározással hagyják el az is­kolát, hogy ez csak a kezdet volt. a kanizsai téglagyár­ban A Zakimegyei Téglagyári1 Egyesülés nagykanizsai tégla gyáraiban is sztálini műszakot tartottak a dolgozók. Az elért teljesítmények közül kiemelke­dik az I. számú telepen Nagy' József. Horváth Nándor. Mol­nár József kihordó 149 száza­léka. valamint a földforgatás- nál Csuti József Jakab János és Lábccz József 138 száza­lékos teljesítménye. A II. számú telepen Hor­váth Károly II., Sabján János. Kiss József' és Fábián József behordok 119, Madarász József és Kovács István rakok 119, Horváth Károly I. Farkas Ferenc, Andri József és Gam- pel György kihordók 102 szá zalékos eredménye tűnt ki. A III. számú telepen Nadrasics József Szenta József és Lu­kács József kihordók 135 szá­zalékot értek el. A FÉMÁRUGYÁRBAN A nagykanizsai Fémárugyár dolgozói Ígéretükhöz híven nagyszerű munkával ünnepel­ték meg Szí álin elvtárs 71-ik születésnapját. A napra vál­lalt kötelezettségüket csaknem valamennyien tulteljesitették, igy emelkedett az üzem telje­sítményét! aga «a vállalt 114 százalékon túl 148 százalékra. lakács István koszorús a vállalt 120 százalék helyett 264 szá­zalékot ért el. Tánczos János köszörűs a \ illáit 120 százaié*; helyett 214 százalékot ért c\ Balázs József reszel ős 160 he. lyetf, 200, Tofeji István 110 helyett 204, Lőczy István 140 helyett 212. Cseh István 130 helyett 171 százalékot teljesi* tett- Szerdahelyi István ko vács 125 százalékot vállalt 159 százalékot teljesített. Sí pos I- Sándor kovács, a városi tanács tagja 118 vállalt, száza­lék helyett 162 százalékot ért el. Sipos II. Sándor egyengető teljesítménye 169 százalékra ugrott. Horváth Mária egyen gető pedig 205 százalékos tel­jesítmény emeléssel ünnepelt' meg Sztálin elvfárs szül été napját. A VERSENYT A MAGASÉPÍTÉS! NYERI I A sztálini műszakra elír. dúlt Gépjavító V. és a nagy kanizsai Magasépítési V. közi párosversenyben a? üzemi át lagteljesitmények után a Ma gasépiitési Vállalat dolgozói é ték el a jobb eredményt. Magasépítési üzemi átlag;, ezen a napon 189.6 százalékra emelkedett, jóval megelőzve * Gépjavító V. 151.8 százaléké; üzemi átlagteljesítmény ól a'a jobb a nemrégiben a békemű szakon elért üzemi átlagnál. Vezetőségek ifraválasztása a termelScsoportokbaii Ezekben a napokban kezdődött meg megyeszerte a termelő- csoportok vezetőségeinek újraválasztása. Ez a nagyjelentőségű ese­mény újabb fordulópontot jelent terme 1 ócsoporíjaink éle ében és nagy. mértékben elősegíti azok további fejlődését A termelőcsoportok dolgozói is azzal a biztos tudattal készülnek fel csoportgyűléseikre, hogy azok a tszcs-k erősödését, egységük megszilárdulását jelen ik, mivel az új vezetőségekben már szóhoz jutnak azok a tagok is, akik ugyan nem régen léptek be, mégis méltók arra, hogy a vezetésben részivegyenek. Sztálinért, a Makszimenkó módszerrel Tizennégy nappal ezelőtt még csak e, pince volt készen. Ekkor az egerezegi Magasépítési Válla­lat. dolgozói őzt mondták: — Mi Sztálin elvtárs születésnapját azzal akarjuk ünnepelni, hogy december 21-re felépítjük az Er­dőgazdaság emeletek székhazát. — A kezdeményező '•'őrös Imre építésvezető volt, aki egy munka vezetői értekezleten jelentette be szándékát. Válaszként az ellenség hangja is megszólalt. Több hely­ről hallatszott ilyen kijelentés: „Lehetetlenséget beszél. Még a földszint sem készül el, hol_ van még az emelet;1* Azonban Vörös Imre tudta mit csinál. Bízott a sztahanovistákban. Horváth Ist­ván éppen ez időben járt D una- öen Is lép hogy átvegye a szőriét sztahánorista Makszimenkó módszerét. De Vö­rös építésvez,&tő bízott a Magas építési Vállalat többi dolgozói­ban is, akik lelkesedéssel fogad­ták a bejelentést és —• „Mesytesz, befejezzük*1 — kiáltásokkal erő- siüették meg azt. A munkásság, a dolgozók hangja szólalt itt meg. December 20. van. Tíz perc múlva lesz 6 óra, Az utcát és a fák csupasz ágait hó borítja. Csípős hideget lehel az esti szél. Az erős fényű viU-anyégők nap­pali világosságot árasztanak az építési területre. Amikor elin dúlunk a feljárón, megszólal a hangszóró és pattogó induló hangja mellett lépegetünk fel <az emeletre, ahonnan már csak né­hány tégla hiányzik. Köröskörül a falaikra tűzött vörös zászlók hirdetik a szocialista munka diadalát. Elől, az emelet magasságában hatalmas Sztálin-kép, felette a Vasárnap »9». *ee. «. Makszi­Felsmelő nappal felírás: „Sztálinért, a menkó módszerrel“. pillpnat ez. Tizennégy ezelőtt nagyon sokan a fejüket csóválták, amikor a felajánlás­ról hallottak és most itt áll mik a zalaegerszegi Erdőgazdaság székházénak az emeletén. A tégla és a habarcshordó lányok a hangszóróval együtt éneklik az indulót, a kőművesek boldogan rakják ;a téglát; hiszen megnyer­ték a csatát. A fiatal Horváth István is büszkén feszíti a mellét. Sztaha­novista. És ez 3Z emelettes épület sztahánov-módszerrei épült fel pontosan a nagy napra, Sztálin elvtárs születésnapjára. A béke erői hatalmasak, száklaszilárd *alajra építjük e szocializmus útját. Azt bizonyítja az az épület is. Azt fcázonyétjáfls a markáns, de mosolygó areok, a dolgozók, a kikér itt látunk -kö-rüi&TíüTik. szépen a csoport tagjainak. Az árát természetesen magának tar­totta. Ezeket a tényekét a csoport tag­sága elé tárták, a tagság pedig megállapította: Köíalvi György nem méltó arra, hogy továbbra is a csoport elnöke legyen. Le is vál­tották és helyére állították Novak Istvánt, egy volt középparasztot, aki már eddig is rászolgált a cso­port bizalmára. — Ezután, mint. elnök, még jobb munkát ftkarok végezni —• mondta, amikor megválasztották. — Az a célom, hogy eredményeink révén mutassuk meg: mi itt a határszélen egy pillánál ig sem szüneteltetjük harcunkat a Tito-fasíszták ellen. Bakács Istvánná, a most megvá­lasztott elnökhelyettes is, aki vala­ha surnmás volt, azt hangoztatta, hogy nekik kell megmutatni ország­világ előtt, mire képes az a szabad ember, aki munkájával a békéért, a dolgozó nép jólétéért harcol. V ezetoségrálasztás Bánoksztfntgyörgyön A bánokszeuígyörgyí termelőszö­vetkezet most készül a vezetőség újraválasztására. A tagság előtt nejn titok már*: az eddigi elnök, Kovács László elvtárs lemond tiszt­ségéről. — Én szerveztem ugyan a terme lőszövetkezeíet — mondja —, de most mégis lemondok az elnökség­ről. A Párt ugyanis megtisztelő fel. adatot bízott rám: a községi párt- szervezet titkára lettem. Emelje!: pedig nem tarthatom . meg — így érzem — a tsz elnöki tisztjét. A szövetkezet tagsága nv.. : olyant választ meg utódjául, aki valamennyiük között a legalkalma.- sabb lesz a vezetésre. A vezetőség­újraválasztó csoportgyűlésre külön, ben felajánlotta a tagság. h<. *• újabb tagokat szerveznek be Né­hány középparasztról máris tud­nak, akikről bizonyosra vehető, hogy rövidesen belépnek a tagok sorába. A gyűlésre pedig meghívták ) községbeli egyénileg dolgozó pa­rasztokat is, hogy ismerkedjenek meg a szövetkezet éleiével, s Iá - sák, hogyan érvényesül a demokrá­cia elve a vezetőség újraválasztá­sánál, A bánokszentgyőrgyi tenne- lőszSvelkezelnél Mzosyosre veszik, hogy ez u ssoportgyülés a tagság létez imán tik további n&Ycki&toévti, fog fáná. Tótszentmárton uj elnököt választott Pír nappal Azelőtt csoportgyü- lésre jöttek össze a tőtszemtmáxtoní ,FeLszabadulás“-íszcs dolgozói. Itt is a vezetőség, jabbanmondva a vezetők újraválasztásáról volt szó, bár nem abban a formában, mint- ihogy most megyeszer! e folyik Itt szorosan véve az elnök leváltásá­ról volt szó, így ez a g'yűlés lényé­gében nem tartozik a most folyó vezetőségválasztó gyűlések közé. Mégis érdemes vele foglalkozni, meri. figyelmeztetőül szolgálhat számos termelőcsoportunknak arra lézve, hogy mire ügyeljenek a veze- ;őségek újraválasztásánál. Tótszentmártonban ugyanis az volt a helyzet, hogy az elnök, ne­vezetesen Kőfalví György elégte­len munkát végzett, amin egyálta­lán nem lehet csodálkozni, ha fi- iyelembevesszük ezelőtti foglalko. 1 sását. Kőfalvi György korcsmáros ! ■ volt a faluban, így alig-alig értett a mezőgazdasági munkákhoz. Erre persze nem gondoltak akkoriban | — amikor a csoport alakult — a j tagok. Úgy látszott, hogy ő a leg­megfelelőbb erre a tisztségre. Mégsem annyira ezen csúszott el, mint inkább azon, hogy volt egy­két •— a kollekív szellemmel össze nem egyeztethető — tette. Például az, hogy a csoport egyik kecskéjét minden további nélkül levágta és elfogyasztotta, lévén ő az elnök. Meg aztán a szőlővel történt esete, A csoport ugyanis annak rendje és módja szerint leszüretelt annak­idején. A préselést Kőfalvi intézte, 1 akinek volt arra gondja, hogy a szőlő leve ne csurogjon ki teljésen. Í A megmaradt törkölyből — lévén volt korcsmáros — pálinkát, még­hozzá elég tekintélyes mennyiségű 1 pálinkát főzött, amit aztán eladott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom