Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-30 / 228. szám

Levelek a Békekölcsön-jegyzést öl ,'Ennek a nagy és szép munkának én is részese vagyok Ju Amikor Népköztársaságunk kor­mánya dolgozó népünket felhívta a békekölcsön jegyzésére, arra gon­doltam, hogy a Szovjetúnió segít­ségével, a mi munkánkkal teremtet­tük meg az urak országából a dol­gozók hazáját, hatalmas eredmé­nyeket értünk el ötéves tervünkkel, Pártunk segítségével építő mun­kánk minden területén. Örömmel tölt el az a tudat, hogy ennek a nagy és szép munkának én is ré­szese vagyok. Tavaly, az Ötéves Tervkölcsön jegyzése idején 300 forintot jegyeztem. Akkoriban — emlékszem — az ellenség azt hi- resztelte kárörvendő ábrázattal, hogy a dolgozók sohasem látják majd pénzüket. Most azonban vilá­gosan látjuk, hogy a mi államunk betartotta adott szavát. Azt a terv- kölcsönt, amit egy évvel ezelőtt jegyeztünk, már százszorosán visz- szakaptuk. Amikor több ruha, cipő, szebb lakás, több élelem jut a dol­gozóknak, akkor is arra gondolunk, hogy életszínvonalunk is csak úgy emelkedhetett, hogy mi is kölcsön adtuk forintjainkat. Ötéves tervünk a béke ügyét szolgálja és minden­kinek becsületbeli kötelessége, hogy minden erejével részt vegyen Mint fiatal diákleány éltem át a háborút. Saját családom életén keresztül magam is tapasztalhat­tam az amerikai imperialisták kí­méletlen terrorbombázásainak ször­nyű hatását. 1944 őszén, amikor városunkat bombázták az imperia­listák, s mi házunk is telitalálatot kapott és rombadőlt. A dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadítása valóságos szabadságot hozott szá­momra. Nem kellett többet retteg­nünk az imperialisták kíméletlen bombázásaitól és mint nő egyen­jogú polgára lehettem hazánknak. Szabadon dolgozhatom. 1945 óta szemlátomást napról-napra maga­Azért jegyeztünk békekölcsönt, mert mi dolgozó nők nem akarunk háborúi. Hiszen alig múlt 5 éve a második világháború, még emlék­szünk a sok ártatlan ember és cse­csemő halálára, akiknek pusztulá­sát az amerikai légi terroristák idézték elő. Tudjuk, hogy a béke­kölcsönt hadseregünk fejlesztésére fordítják, mert a békét csak erős hadsereggel lehet megvédeni. Fel­Küzdűnk a békéért. Ez a béke nekünk szabadságot, függetlensé­get jelent, amiért évszázadokig küzdött a magyar nép és magára hagyatva elbukott. Most azonban sokan vagyunk, akiknek a Vörös Hadsereg meghozta a szabadságot s egyesült erővel harcolunk és győz­zük le a háborús úszítókat, akik Örömmel jegyeztem egy évvel ez­előtt ötéves tervkölcsönt, mert tudtam, hogy visszakapom majd sokszorosan. Bárha nem kerültem is a nyerők közé, mégis megkap­tam már, amit jegyeztem. Én, mint egyszerű hivatali segéd, látom és tudom, hogy mit jelent számunkra a béke. Nem felejtettem el az amerikai gengszterek, légi kalózok repülőbombáinak robbanását s ezek a gyilkos bombák békés asszonyo­kat. gyermekeket temettek a r0" mok alá. Azt—hiszem, ha vissza­emlékeznek ezekre a háborús idők­ebben az új országot építő munká­ban. Most én is a tavalyi 300 forintos kölcsön jegyzésem helyett 1.110 forint békekölcsönt jegyeztem. Tudom, hogy ezzel én is se-* gítem tervünk időelötti megvaló­sítását, hozzájárulok új iskolák, napközi otthonok, kultúr otthonok, üzemek és gyárak építéséhez. De családomnak magamnak is maga­sabb életszínvonalat biztosítok, mert amit most adok, azt kama­tostól visszakapom a nép államá­tól. Nem közömbös, hogy a béke megvédéséből ki hogyan veszi ki a részét, mint ahogy az sem közöm­bös, hogy kik úszítanak belső fron­tunkon is a békekölcsön jegyzése ellen. Leplezzük le nyíltan ezeket a vérszopókat, árnhalmozókat és mu­tassunk rá, hogy ezek kenyerünkre, gyermekeink életére, új háborúra spekulálnak. Ha ezt minden dol­gozó a szívén viseli, akkor a béke­kölcsön-jegyzés sikere újabb győ­zelmet jelent majd egész dolgozó népünknek. SZEKERES GYULA, az Erdőgazdasági NV dolgozója. sabb lett az életszínvonalunk. — Tönkre ment kis házunkat is rövi­desen újjáépíthetjük. A napokban teljesül egy tégi kívánságom is: Állami Vállalat alkalmazottja le­szek,így tehát teljes erőmmel szol­gálhatom az ötéves tervet. Ezért is jegyeztem örömmel a békeköl­csönt. Nem akarom, hogy az an­golszász imperialisták agyonbom­bázzák ismét kis házunkat, feldúl­ják családi életünket. Szabadságot és békét akarok én is és ezzel fo­rintjaimmal is hozzá akartam já­rulni. NÉMETH JULIANNA Nagykanizsa, Só-út 7/a. kérünk minden becsületes dolgozó nőt, hogy jegyezzenek békeköl­csönt, hiszen mi nők, tudjuk igazán mit kaptunk a népi demokráciától. Egyenjogúságot, munkalehetőséget, békés, boldog életet. Ezt meg kell védenünk. SZÁSZ MAGDOLNA és CSEH MAGDA, esztergályos ipari tanulók­az évszázadok átkát akarják visz- szahozni ránk és romokat, pusztu­lást. Ennek a harcnak sikeréhez járulok hozzá úgy érzem, amikor lejegyeztem a magam 800 forintját békekölcsönre. PALATÍNUS ISTVÁN Gépj. V, tartályépítő br. v. re, sokkal jobban tudják értékelni a békét, mint valaha. Lelkesedéssel jegyeztem 350 fo­rint békekölcsönt, egyhavi fizeté­semet, mert tudom, jó helyre adom. Ezzel a 350 forinttal is egy hatalmas ökölcsapást mértem az imperialista háborús úszítókra, akik arra törekszenek, hogy amit felépítettünk a hároméves tervben és az ötéves terv eddigi szakaszá­ban, azt lerombolják és országun­kat, hazánkat újra nyomorba dönt. sék. Ezt kell nekünk megakadá­lyoznunk. Ne sajnáljuk az áldoza­tot, ne sajnáljuk forintjainkat, mert a békekölcsönt — ha mind­annyian megtesszük hazafias köte­lességünket — ezerszeresen vissza­kapjuk. Nézzük csak meg a hős koreai népet, hogyan küzd a mi szabad­ságunkért és békénkért is. Nem hunyhatunk szemet az amerikai imperialisták és csatlósaik barbár támadása felett. Ezek a banditák nem a békét, hanem a háborút szomjúzzák. Újabb világégést akar. nak a világra zúdítani, szenvedést, könnyet, nyomort a dolgozókra. Mi ezt nem akarjuk és azon az úton akarunk haladni, amelyet Sztálin elvtárs, Pártunk mutat számunkra: a béke útján. ZSIGA JÓZSEF a járási mezőg. oszt. dolgozója. A mi jővőnkről Tan szó Mi a Dunántúli Ásványolajter­melő Vállalat dolgozói tudjuk azt, hogy a népgazdaságunkat csak úgy tudjuk fejleszteni, ha Békekölcsönt jegyzünk. Nekünk, ifjúmunkások­nak különösen nagy örömmel kell jegyezni, mert a mi jövőnkröl van szó. Most, amikor ifjúságunknak minden lehetőséget megad demo­kráciánk, mindenki hazafias köte- lességének tartja azt, hogy részt vegyen a Békekölcsön jegyzésében. Én a D. Á. T, ifjúmunkás dolgo­zója szívesen és örömmel ajánlok fel 500 forintot. Tudom, hogy ezt az összeget azért adom, hogy új üzemek, gyárak, ipartelepek, kul­turális intézmények felállítását se­gítsem elő, és nem utolsó sorban azért adom, hogy a béke megvédé­se érdekében korszerűen felfegyver, zett hadseregünk legyen. NAGY TERÉZIA, Dunántúli Ásványolajtermelő Váll. ifjúmunkás dolgozója. A szebb, jobb életért Egy évvel ezelőtt jegyeztük az ötéves tervkölcsönt. Mindannyian örömmel és lelkesen jegyeztünk, mert tudtuk, hogy saját magunk szebb és jobb életéért jegyzünk. Most a békekölcsön jegyzésénél még inkább áthat bennünket a lel­kesedés, hiszen az elmúlt év sike­rei bebizonyították, hogy tavalyi kölcsönünk jó célt szolgált. Most a béke megvédésének érdekében jegyzünk, azért, hogy végrehajt­hassuk ötéves tervünket, békés munkával emelhessük életszínvo­nalunkat. Nemet kiáltunk forint­jainkkal az imperialista háborús úszítóknak. Megmutatjuk vele, hogy minden háborús próbálkozá­suk ellenére végrehajtjuk erős nép­hadsereggel a hátunk mögött ter­vünket, megvalósítjuk a szocializ­must. SZENTESI GYÖRGY, a Gépjavító NV ifi esztergályosa. Sztálin elvtárs vezetésével Ma, amikor az imperialisták bru­tális gyarmatosító háborút folytat­nak a szocializmus útjára lépett és hazáját építő hős koreai nép el­len, nekünk magyar dolgozóknak elsőrendű kötelességünk, hogy mind a magunk, mind az egész vi­lág békéjét a nagy Szovjetúnió és Sztálin elvtárs vezetésével megvéd, jük. Ezért örömmel üdvözöljük bé­kénk egyik fő zálogát, a Békeköl­csönt. Megértettük Pártunk szavát és minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a béke megvédéséért vívott harcban élharcosok legyünk, VERECZKEI JÓZSEF és HÜVELI ÁRPÁD népnevelők. Békét és szabadságot akarok Még emlékszünk sok ártatlan ember halálára il béke nekünk szabadságot, függetlenséget jelent Ezerszeresen visszakapjuk Kíe feledkezzünk el többi feladatainkról! A be akaritás, őszivetés, a mélyszántás üteme nem a meg­felelő mederben halad Zalában. Kétségtelen, hogy a gyakori eső­zés akadályozza a munkálatokat, de főként oka a vetésben mutat­kozó lemaradásnak a hézagos, hiányos politikai felvilágosítás. Még mindig nem értették meg falusi pártszervezeteink és tö­megszervezeteink, hogy például a kukoricaszállitási szerződéskötés, a gabonabegyüjtés, a tanácsválaszlá- sok előkészítő munkálatai, vala­mint a békekölcsön jegyzés egy­mástól nem különálló feladatok megoldását jelenti. Lássuk csak a lenti járás pél­dáját. A szocialista, nagyüzemi gazdálkodás kiszélesítésében, uj termelőcsoportok megalakításá­ban, *, régiek kibővítésében pél­damutató munkát végeznek a já­rás dolgozó parasztjai. Ugyanak­kor nagyrészben ennek a járás­nak a gabona begyűjtés terén végzett rendkívül gyenge telje­sítménye miatt (C vételi jegyre a legtöbb község 50 százalékban teljesítette csak kenyérgabona beadási kötelezettségét) szégyen­kezik a megye az országos ver­senyben —• a múlt jó eredmé­nyeihez képest dicstelen 13—14-ik hellyel. Egyben azt is jelenti ez a lemaradás, hogy olyan közsé­gek, mint például Zalaszentmi- hály, ahol 300 százalék körül tel­jesítették a gabonabeadást, nem kapták még meg a dolgozó pa­rasztok a kétszeres gabonaőrlési kedvezményt, demokratikus kor­mányzatunktól. Pedig egynéhány megye büszkélkedhetik már ez­zel is. Vájjon iöbb termett-e ga­bonából Hajdu-Biharban, mint Zalában? Aligha! Csakhogy a megye falusi pártszervezetei, tö- megszerveze'ei ott jobb politikai felvilágosító munkát végeztek, mint nálunk. Zalaszentgrót község a termény- begyűjtés során még gyengébb eredményt mutatott fel, mint a lenti járás bármelyik községe. A békekölcsön jegyzés első napjá­nak déli 12 órájáig a népnevelők kimagasló eredményt érlek el. mert. 452 dolgozó összesen 242.450 forint értékben jegyzett békeköl­csönt. Ezek a kiragadott példák azt bizonyítják, hogy a mi járási pártbizottságaink és járási taná­csaink, falusi párt- és tömeg­szervezeteink nem! értették még meg, hogy feladataikat a maguk összességében vizsgálják meg egymástól, ne elvonatkoztatva, kampányszerűen. „Ha ebben a munkában — tegyük fel az őszi árpa vetésében — lemaradtunk, majd behozzuk a lemaradást és élretörünk egy elkövetkezendő „kampány“ gyors elvégzésében! igy — vagy úgy“. Jó példa erre a tarlóbuktatás esete. Országos viszonylatban elsőnek Zala me­gye fejezte be ezt a munkát. Most az ösziárpa vetésében a leg­utolsó megyék közt kullogunk. Határidő a minisztertanácsi ha* tározat szerint szeptember 22-« volt. Ma, még mindig csak 71 százaléknál tartunk! t* Mi hát a leendő? Az. hogy okulva eddigi hibáikon, ne kam­pányszerűen, hanem szívós poli­tikai felvilágosító munkával old­juk meg az előttünk álló felada­tokat- Az őszi munkák időben történő elvégzése, a jövő eszten­dei kenyér biztosítása. Több ga­bona, nagyobb darab kenyér, ma­gasabb életszínvonal, több, ol­csóbb iparcikk, boldog, gondta­lan, békés élet. Mindenki ez akarja ebben az országban? ó nem! Ennek a biz­tosítása komoly politikai har^ kérdése. A munkás-paraszt szö­vetség további elmélyítése, az osztályharc kemény, egy pillanat­ra meg nem torpanó vívása egyik döntő előfeltétele ennek. Itt uszit a szomszédságunkban az amerikai háborús agresszo- rok láncos kutyája, a fasiszta Tito banda. Eddigi eredményeink, alkotó békénk megsemmisítésé­re ugrásra kész. A hős koreai nép harca az amerikai háborús gyújtogatok ellen, ha távolságra roppant messze esik is tőlünk, de a szivünkhöz annál közelebb van. Az ő harcunk, a mi har­cunk is. És most, amikor a békekölcsönt; jegyezzük, gondoljunk arra. hogy a háborús tüzcsóváját éppen úgy elszórhatták volna *».' háborús uszító kapitalisták a mi orszá­gunkban is, mint ahogy lángra- gyujtották azt a testvéri koreai nép földjén. Ott ártatlan gyer­mekeket. anyákat bombáznak ezerszám amerikai repülőgépek­ről. Börtönökben vetik és váloga­tott kínzásokkal pusztítják el a szabadságukért, a mi békénkért még életüket is feláldozó koreai munkásokat, parasztokat, értelmi­ségieket. Nem érdeke-e minden, a hazáját igazán szerető dolgozó­nak. hogy megvédje a békét?! Elválaszthatók-e egymástól ezek * feladatok: a több termelés fokozá­sa, az őszivetés időben történő el­végzése, a nagyüzemi gazdálko­dás további kiszélesítés, vagy a gabonabegyüjtés teljesítése, a bé­kekölcsön jegyzése? Aligha. Tehát 2 békekölcsön jegyzése­kor gondoljunk arra, hogy az összes feladatok egységes megol­dása ad hatalmas erőt alkotó bé­kénk megvédésére. (J. I.) Jegyzéssel védjük a békét Az utóbbi idők eseményeit tag­laltuk a nagykanizsai Textilnagy­kereskedelmi Vállalatnál, összhang­ba hozva a békekölc' önnel. A kar­társak rámutattak arra — a koreai háborúval kapcsolatban, amely tö­kéletesen lerántotta a leplet az im­perialista agresszorokról —, amit Rákosi elvtársunk mondott, hogy a békét csak harc árán tudjuk meg­védeni. De harcolni nemcsak fegy­verrel a kézben lehet. Hogy a béke harcát sikeresen megvívhassuk, biztosítani kell annak gazdasági feltételeit is. Ennek az előfeltétel­nek egyik legfontosabb alappillére a Békekölcsön. Minden kartárs ki­jelentette, hogy szívesen jegyez bé­kekölcsönt, mert ezzel erősiti a Szovjetúnió által vezetett béketá­bort. Valamennyien elhatároztuk, hogy a jegyzésből kivesszük ré­szünket, mert így látjuk biztosítva hazánk szocialista építésének lehe­tőségét. FLEISCHMANN ANDOR. Textilnagykereskedelmi Vállalat dolgozója. Ez a kölcsön is visszatérül Az elmúlt évben hatheti fizeté­semnek megfelelő összeget, vagyis 1500 forintot jegyeztem az ötéves íervkölcsönre, mert tisztában vol­tam azzal, hogy ezt a pénzt töbo szőrösen vissza fogom kapni, s mert az ötéves terv beindításához a magam részéről is hozzá akartam járulni. A mostani húzás alkalmá­val ki is húzták egyik 200 forintos kötvényemet, amellyel 300 forintot nyertem. Persze, ennél sokkal töb­bet is nyertem azzal, ami az ötéves terv első évében már eddig megva­lósult. Most, hogy a kormány, felhívás­sal fordult dolgozó népünkhöz a békekölcsön jegyzésére, igyekeztem az elsők között ismét 1500 forintot jegyezni, mert jól tudom, hogy ezt a kölcsönt is többszörösen vissza fogom kapni, s mert ezzel az ösz- szeggel is hozzá akarok járulni a magam részéről a béketábor meg­erősítéséhez. Dr. BÜKI GÉZA járásbíró, Nagykanizsa. Szombat, 1950- szept. 3®,

Next

/
Oldalképek
Tartalom