Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)
1950-09-28 / 226. szám
Harcolj a békéért — jegyess békekölcsönt! Magasabb teljesítményekkel, az őszi munkák gyors végzésével, a tanácsválaszlás jó előkészilésével készülnek (el a zalai dolgozók a magyar békekongresszusra Csak a vasárnap reggeli lapok közölték a „Megvédjük a békét“-mozgalom Országos Tanácsának felhívását, de már a délelőtti órákban erről beszélt minden dolgozó. Erről folyik a szó a gyárakban, üzemekben, a falvakban és a szántóföldeken. de erről beszélnek a hivatalokban, vállalataink irodáiban is másnap. Kevés olyan felhívás hangzott el eddig, amely rövid idő alatt ilyen hatalmas visszhangra tett volna szert- Érthető, hiszen legdrágább kincsünkről, további alkotó munkánk előfeltételéről, a békéről van szó. Ezért összpontosítja most minden erejét a termelékenység emelésére Kele Gergely, a lovászi üzem esztergályosa is. Elérem a 120 százalékot — Az elhangzott felhívás azt kéri tőlünk — mondja —, hogy a munkaverseny további fellendítésével, az uj normák túlszárnyalásával készüljünk a november első napjaiban összeülő magyar békekongresszusra. Én az uj normámat most 108 százalékra teljesítem. Pénzjutalomban is részesültem a minőségi munkámért. Tudom azonban, hogy annál méltóbban nem készülhetnénk november 4-re, mint hogy tovább fokozzam a teljesítményemet. Az én felajánlásom már készen is van. Vállalom, hogy erre a napra elérem a 120 százalékot. Ezt a teljesítményemet pedig a továbbiakban méginkább fokozni fogom. Mozgósítsunk minden becsületes embert Varga István elvtárs a zalaegerszegi városi békebizottság titkára is tudja, hogy hatalmas feladatok előtt áll, amikor kijelenti: — A békekongresszus méltó előkészítése békebizottságainkra hárul. Fokozzuk felvilágosító, népnevelő munkánkat. Az Országos Tanács felhívása megjelölte dolgozóink feladatait. A békebizottságok munkája az, hogy tudatosítsa ezeket a feladatokat, mozgósítson minden becsületes, hazájához, a munkásosztályhoz hű munkást, dolgozó parasztot, értelmiségit. kisiparost, kiskereskedőt a béke aktiv védelmére. Befejezzük az őszi vetést Balogh Józsefné elvtársnő, a vöcköndi „Béke“ tszcs mun- kaérdemrendes dolgozója is érzi, hogy keményen helyt kell állnia és a felvilágosító munkán kívül személyes példamutatásával is élen kell járnia a béketábor megerősítésében. — Mi eredetileg úgy határoztunk — mondja —, hogy a tanácsválasztás tiszteletére október 22 re végzünk az ősziek veté.Hirdessen a Zalában sével. A felhívás megjelenése után azonban ismét felmértük erőinket és előző határozatunktól eltérőleg, már október 15-re vállaltuk az ősziek vetését. Ugyanakkor azonban úgy döntöttünk, hogy az őszi mélyszántást már november lő re elvégezzük. Mi tszcs dolgozók, — de a még egyénileg gazdálkodó kis* és középparasztok is, — úgy tudunk legeredményesebben hozzájárulni béketáborunk erősítéséhez, ha a minisztertanács határozatának megfelelően, de ha lehet, még annál is előbb befejezzük az őszi mezőgazdasági munkákat. A dolgozók egységéért A néphez hű értelmiség semmivel sem akar elmaradni a közös erőfeszítésekben. Erről beszél dr. Hadnagy László elvtárs, a megyei tanács népművelési alosztályának vezetője. — Mi, a hivatalok dolgozói úgy készülünk fel a kongresszusra, hogy a szocialista építés még fokozottabb támogatásával járulunk hozzá tervünk első esztendejének győzelméhez. Még nagyobb aktivitással látunk hozzá a tanácsválasztás előkészítéséhez. Igyekszünk a legteljesebb egységbe összefogni dolgozóinkat, hogy sziklaszilárdan tömörüljünk Pártunk és az egész békeharcot vezető Szovjetunió mögé. A 2. békekongresszus tiszteletére: Kehilla október 15-re minden őszit elvet Kehida dolgozó parasztjai egyhangú lelkesedéssel fogadták Bi- hartorda versenyfelhívását. Úgy határoztak, hogy az őszi munkálatokkal a tanácsválasztás nagy ünnepére végeznek. Ugyanakkor versenyre hívták ki Kustány község dolgozó parasztjait. Megindult a nemes versengés a két község között az őszi munkálatok elvégzésében. Kehidán a ku- koricabehordással teljes egészében végeztek, szárat sem találunk már a határban. A kiadós esőzés után a rozsvetés is gyors ütemet vett- Egy-két napon belül elérik a 100 százalékot. Az őszi árpa is időben a földbe került. Mindent betakarítottam Sok szó esik mostanában a községben az őszi munkák időben való elvégzéséről, a tanácsválaszMegbélyegzík a dolgozók a népnju/6, árurejíegető kefegyárost Pii'os-kékre festett- kétabla- kos ház ékelődik be az Ady Endre-utca házai közé. Sűrűn lefüggönyözött ablakok mögött élt, spekulált és harácsolt a dolgozók kárára Cser Sándor kefeüzem tulajdonos. Két pazarul berendezett szobában és mellékhelyiségekkel jól felszerelt lakásában az összeharácsolt perzsaszőnyegek és két rádiója között vígan élte napjait. A munkásai gyalázatos kizsákmányolása után elégedetten hallgatta „Amerika Hangjának“ hazugságait, mi_ közben azt tervezgette, hogyan tudná még aljasabbul növelni amúgy is jelentős profitját. i ,,szocialista“ Könnyű jövedelemforrásának helye három rozoga kis műhelyhelyiségből álló kefeüzem. Ahogyan számára változtak a viszonyok, úgy változtatta munkásainak számát is. A felszabadulás után óvatos volt: mindössze négy embert- foglalkoztatott. Később felvirradt a feketézők időszaka, az infláció; az alkalmat nem szalasztotta el- Növelte munkásai számát, hiszen nem került neki sokba, mert értéket gyártottak neki, Cser viszont értéktelen papírdarabokkal fizetett. Ebben az időben már 15—16 munkást is foglalkoztatott. Felismerte magában ,,régi“, de soha nem létező szocialista érzelmeit, belépett a Szociáldemokrata Pártba, aminek természetesen csak a jobbszárnyával tartott kapcsolatot. Egyre jobban növekedett a Kommunista Párt ereje, ő pedig egyre jobban csökkentette dolgozói létszámát. Cser számított arra, hogy a dolgozók maguk kezébe veszik sorsuk irányítását és a hozzá hasonló burzsujokat oda küldik, ahová valók. Tehát leépített. Mostanáig hat embert foglalkoztatott üzemében. A kis üzem dolgozói gyűlölettel emlékeznek meg róla- A beszélgetésekből egyre inkább kitűnik Cser igazi énje: határtalan gyűlölet a dolgozó nép iránt és a letűnt tőkés vi lágot jellemző rothadt kapitalista szellem. Csak ígérgetett — Soha életében nem volt egy igaz szava sem — mondja Horváth László, az üzem egyik dolgozója. — Ahol csak tudott félrevezetett bennünket, ígérgetésekben nagy volt, de szavait soha nem váltotta be. Nekem 150 forint heti fizetésem volt- A kollektiv szerződés szerint 250 forint járt volna. Számtalanszor szóltam neki, de mindig elutasított. — Én sem kaptam meg tőle a kollektiv szerződésben biztosított összeget. Hosszú ideig 65 forint fizetésem volt, ké sőbb kilencvenre emelte — mondja Németh Imre marós. — Pedig a munkám után legalább 160 forint járt volna. Amellett még ki is használt. Szombaton délutánonkint munkaidőn túl 10—15 csomagot is kellett feladnom, amiért egy fillér túlóra dijat sem kaptam. De volt „mellékkeresetem“. Én hordtam el a vevőknek a fahulladékot a lakásaikra. Egy egy alkalommal öt hat forintot kerestem „borravalóból“. Cser sógora, Tóth Vince cinkosa volt a dolgozók nyu- zásában. Együt szőtték terveiket. A kefegyáros harácsolt értékeinek nagy részét nála dugta el— Négy házat, egy szőlőt a szentgyörgyvári hegyen és egy villát szereztek azon a pénzen, amit nem fizetéU ki nekünk — mondja ismét Horváth László. — Ravasz, számító ember és ez itt is megmutatkozott az infláció után. amikor házainak egyrészét nem saját nevére, hanem sógoráéra és Huber Sándor erdőmesterére Íratta, akitől a legjobb minőségű fákat kapta. Államosítást! Cser kebelbarátait igen kedvelte. Szinte állandó vendégei voltak és akkor folyt a bor, volt nagy dinom-dánom és Cser azt hifte, ez a jó világa örökké tart. Szerette a nőket is. Sokat tudnának mesélni erről női alkalmazotti, akikkel erőszakoskodni próbált. — Csak saját jólétével törődött mondja M’háczi Anna — A legkisebb egész- cégvédelmi berendezéseket sem csinálta meg az üzemben. Öltözőnk, mosdónk egyáltalában nincsen. Cser a fürdőszobájában nyugodtan fürödhe" tett, mi pedig munka után még kezet sem moshattunk, piszkosan, mocskosán kellett hazamennünk. De nála garmadával állt a pipereszappan. Kifogyhatatlanok a dolgozók a Cser által elkövetett gazságok elmondásában. Újabb és újabb aljasságairól számolnak be— Most már, reméljük, vége lesz kizsákmányoló rémuralmának — mondják szinte egyszerre a dolgozók. — Államosítsák végre az üzemünket. Szeretnénk végre a magunk gazdái lenni. Nem kérünk többet a Csérféle, csirkefogókból. Néhány jellemvonása került felszínre a dolgozók elbeszéléséből. Elkésve bár, de a dolgozók végre megszabadultak tőle. Oda került, ahová való: a börtönbe. Az országos munkaverseny mulihavi győztese: a Teherfuvar MV cserszegi üzeme A Teherfuvar Nemzeti Vállalat zalaegerszegi kirendeltségének dolgozói az elmúlt hónapban országos viszonylatban is kiemelkedő eredményt értek el. A 14 egységből álló gépparknak egy-egy tehergépkocsira eső átlag teljesítménye 480 óra volt. Az önköltségcsökkentés, az üzemanyag fogyasztás, a járművek karbantartása terén is jó munkát végeztek a Nemzeti Vállalat dolgozói. Mégis a legjobb eredménnyel Vass János és Németh Gyula gépkocsivezetők büszkélkedhetnek. A Teherfuvar NV. országos központjától most. érkezett az értesítés, amely szerint az országo san megindított munkaverseny múlt havi győztese: a Nemzeti Vállalát zalaegerszegi kirendeltségének dolgozói lettek Antos Gyula elvtárs szakszerű és körültekintő irányítása mellett. tásról, békeharcunkról. Borza Pé- tér 15 holdas középparaszt is erről beszélget Böröcz József és Átérne//» Lajos dolgozó kisparasztok- kal. — Mindent betakarítottam, elvetettem már az őszi árpát meg a rozsot is, mégcsak a búza van hátra, de holnap ez is a földbe kerül. így teszek én eleget a minisztertanács határozatának Most Böröcz József szól közbe; — Mindig jó munkát végeztél és ahogy mutatkozik, most is az elsők között leszel a faluban. Ott van Géza fiad. Nagy segítséget jelent. Igazán derék, talpraesett legény. Azt is szereti az egész falu. Büszke lehetsz a fiadra Péter, mert azt beszélik, hogy tanácstagnak jelölik. Nagy megtiszteltetés ez, tudod-e?! — Hát már hogyne tudnám — — így Borza Péter. — Hiszen azért végzem a munkámat becsülettel, mert tudom, hogy most magamnak dolgozom. Jó munkámmal békénket, jogainkat védem. Azért dühöngenek Títoék, meg az amerikaiak, mert tudják, hogy a mi fiaink vezetik — és ami még ennél is jobban bosszantja őket —, iól irányítják a dolgozó nép sorsát. így gondolkodik minden dolgozó középparaszt! Most megint Böröcz József veszi át a szót, miközben a zsebéből újságot vesz elő. — Olvastátok a „Megvédjük a békét“-mozgalom Országos Tanácsának felhívását? Figyeljétek csak, na itt ezt a részt felolvasom — mutat a „Zala" első oldalára. „Dolgozó parasztok! Készüljetek a békekongresszusra az őszi mezőgazdasági munkák időben történő elvégzésével/“ Na ez a rész nekünk szól. Meg is fogom a munka végét, hiszen a békénkről van szó. Nem vagyok tagja a Pártnak, de tudom, hogy a béke ügye az én ügyem is, mert az amerikai imperialisták háborús beavatkozása Koreában, a világ dolgozóinak békéjét fenyegeti A Párt segít nekem is munkámban, én meg segítem a Pártot békeharcában azzal, hogy az őszi munkálataimat 15-ére befejezem. Németh Lajos elvtársnak felcsillan a szeme. Hármuk közül ő tagja a Pártnak. Tetszik neki, ahogy Böröcz József beszél. A tanácsválasztás ünnepére... — Ez igen, Jóska — kezdi — így kell gondolkodnia minden becsületes dolgozó parasztnak.. Magam is így cselekszem, hiszen párt. tagságom is kötelez erre. De az egész falu így gondolkodik, amikor a béke kérdéséről vaJJ szó- Tudjátok mind a ketten, hogy én minden nap népnevelő munkát végzek. És így vélekednek a falu dolgozói: 15-ére mindannyian végeznek az őszi munkával. így harcolnak békénkért és készülnek nagy ünnepünkre, a tanácsválasztásra. Csütörtök, 1950. szept. gg.
