Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-24 / 223. szám

Tiboláné cs Simon János a fanácsba való

liickovatlumos jő munkával tliine pli a töncnelmi napot

Kukoricával megrakott szekerek gördülnek be a lickova- damosi országúiról sürü egymásutánban a faluba- Jó volt a termés. A szemerkélő eső nem zavarja a mezei munkát. Pezseg a határban az élet. A község dolgozó parasztsága vállalta, hogy október 22-re teljesen befejezik az őszi vetést, a mélyszántással pedig november 30-ra végeznek.

Határidő előtt

Küszöbön a községi tanácsok tagjainak megválasztása és ennek a tiszteletére ez a lázas munkaverseny. A ter- ménybegyüjtés során is jól teljesítette a nép államával szemben a kötelezettségét a falu szorgalmas dolgozó parasztsága. Közel 200 százalékos az eredményük.

Dömötör Ferenc három és fél holdas kisparaszttal a falu bejáratánál találkozunk. Két zsákot szorongat a hóna alatt.

— Kiürültek, mert ma délre elvetettem a géppel még a búzámat is. Eddig is jó példával jártam elől a faluban minden munkában, hát most, annak a napnak a tiszteletére, amikor én is közvetlenül beleszólhatok az állam ügyeinek intézésébe, jó kommunistához illő munkával készülök. Az őszi árpát,

rozsot,, ma pedig a búzát is

elvetettem.

A vetőgép most Horváth Lajos 12 holdas középparaszt földjén szórja az acélos magot a földbe- Csávázott, tiszta- buzát, bánkutj nemesitett magot vet. Ő is holnap, tehát több mint három héttel a vállalt határidő előtt teljesiti felajánlását. Hogy miért? így adja meg a választ:

Elöljártak a munkában

— Kettős ünnepet jelent a számomra október 22: A tanács megválasztását és az őszi vetés befejezését. Jól meg kell nézni, hogy kiket küldünk a tanácsba — vélekedik. — Először is olyat, aki már eddigi munkájával is bebizonyította, hogy hűséges tagja a mi államunknak. Olyan dolgos legyen, mint teszem azt, Tibola Lajosné. Talpraesett, a mi érdekeinkért minden alkalommal kiállt. A gabonabeadáskor például nemcsak mint népnevelő, dolgozott jól, de úgy 300 százalék fölött teljesítette a beadását. Én, mint pártonkivüli ember, bizony szívesen látnám a mi községi tanácsunk élén. Vagy ott van Dömötör Ferenc. Minden őszi munkáját elvégezte már.

A tanácsok megválasztása a

legdemokratikusabb alapon történik. Pártállásra, foglalkozásra való tekintet nélkül titkos szavazattal választják meg a község arra legmegfelelőbb dolgozóit.

Horváth Lajos középparaszt földje mellett hazafelé menet több dolgozó paraszt halad el. Köztük van Simon János 14 holdas is.

Méltók a bizalomra

— Ott van - mutat rá Hor váth Lajos —* középen halad, pártonkivüli létére János is élen jár mindenütt, ahol a demokráciát kell épiteni. Díszoklevelet kapott a jó termény- begyűjtésért. Mi most a jómunkáját úgy jutalmazzuk meg, hogy beválasztjuk a községi tanácsba. Ott a helyeJó munkával készül tehát a község dolgozó parasztsága október 22 re és meg vannak arról győződve, hogy a névsorba szereplő tanácstagjelöltek méltók lesznek a bizalmukra. A legszorgalmasabb asszonyokat, dolgozó parasz- tokat-fiatalokat választják a helyi tanácsba, akik a rájuk bízott feladatokat minden egyes alkalommal a dolgozó nép javára becsülettel látják majd el.

* (J. J.)

Békebizottság a Tárház-utcában

rA Tárház-ntea egyik vége a vasntl vágányokra néz, a másik pedig a C5sengery-utcára nyílik. A* utca rövid, kevés házból áll. Ennek a néhány háznak és még néhány közelinek van egy békevédelmi bizottsága. Ez tartja ébren a békeharcot ezen a vidéken és tudatosítja a dolgozókban: a béke nekünk mindennél fontosabb a szocializmus építéséhez, eizért minden áldozatot meg kell hozni a békéért. Harcolni is kell érte. A gyárban, a földön, az ÍróasztalnálVarga Károly a titkár. Különben a Vásározó Vállalatnál dolgozik. Sokat van falun; ha pedig otthon van. akkor is későn kerül haza. Későn? Ilyet nem ismer Varga elvtárs. Igaz. néha úgy érzi, hogy fáradt, kimerült, De ez most nem számit. A békéért áldozni kell. Felkeresi a békevédelmi bizottság tagjait, megbeszéli velük tapasztalataikat, tanácsokat ad nekik; egyszóval állandóan irányítja őket munkájukban. Gyakran ő is elindul, jár lakásról-lakásra és beszélget a dolgozókká] problémáik ról, a békéről. »Olyan feladattal bíztak meg a környékbeli dolgozók — mondja —, ami valameny- nyiünk szívügye. A békéről, a békéért való harcról pillanatig sem szabad elfeledkezni.*

„Örülök, hogy a békevédelmi bizottság taQ3a lehetek“ — mondja 'Ádám Antalné, aki csak nemrégiben lcapta megbízatását. — „örülök, hogy harcolhatok a békéért, az ellenség ellen. Nem könnyű feladat, az biztos, de nekünk a békés élet mindennél többet ér. Ádámné a mait rendszer bűnös háborújában veszítette el a férjét, most pedig néhány ember parancsnoka abban a harcban amelynek célja: megakadályozni újabb imperialista háború kirobbanását. Szoros kapcsolatot tart fenn a dolgozókkal, órák hosszai is elbeszélget velük a. békéről ami ötéves tervünk biztositéka jólétünk alapja és záloga a szocializmusnak.

Gyakran tart kisgyüléseket Is Varga elvtárs- Mindé n kisgyülés remek alkalom arra. hogy a környékbeliekkel alaposan megtárgyalják problémáikat és természetesen a békehíre kérdéseit. Legutóbb az egyik gyűlésen felvetették a kérdést: .Miért sem

dolgozik Nádasdi Bezsőné, hiszen őt is megválasztottuk*. — „Vagy talán neki nem fontos a béke, nem érdekli őt ez a kérdés?* — fűzte hozzá egy másik hang. Nádasdiné másirányu elfoglaltságaira hivatkozott. „Ez nem lehet kifogás“ — mondta Ádámné. — „Valamennyiünknek van más elfoglaltsága- de a béke ügye mindennél előbbre való. A békéért folyó harcot nem engedhetjük lankadni.“

„Nehéz a munkánk“ — jelent!

ki Varga Károly elvtárs. — De a Párt irányt mutat munkánkban. Ez pedig nagyon sokat számít ahhoz, hogy feladatunkat sikeresen oldjuk meg". Ádámné megemlíti, hogy az utóbbi hetekben alig észrevehetően ugyan, de lanyhult a munka. „Most azon leszünk, hogy a fellelt hibákat mielőbb kiküszöböljük. Nagy feladatok állnak előttünk, sikeresen akarjuk megoldani őket.“ A Tárház-utcai békebizottság meg is fogja oldani a ráváró feladatokat mert segítségére van a Párt.

Hogyan élnek az öregek a kolhozokban?

Irta: Sipos Ernőné, a Szovjetunióban járt zalai parasitküidóH

Elindulásunk előtt történt, hogy Baktüttösön az öreg Szabó Tóni bácsi és még vagy tizen, tizenöten nagyon megkértek: haza jövet számoljak be nekik részletesen arról, hogy milyen is hát valóban az idős kolhozparasztok élete. Hogyan és mit dolgoznak, úgy igaz-e minden, ahogyan arról az újságokban olvasnak.

Kiváncsi voltam és megkérdeztem, hogy miért éppen ez érdekli őket.

— Azért, lányom — válaszolta az egyik, névszerint Kovács János 59 esztendős dolgozó kisparaszt, — mert annyi mindent beszélnek össze-vissza az emberek. Azt is hallottam már, hogy ott 60 éven felül enni sem kapnak az öregek, Persze nem hiszem én se, tudom, hogy a Szovjetunióban minden hatalom a dolgozóké. Ott mindenki számára biztosítva van. a megélhetés. De hát mégis kiváncsi vagyok no, hogyan gondoskodnak az öregekről?

Én meg is ígértem az öregnek, hogy jól áttanulmányozom ezt a kérdést és beszámolok nekik a tapasztalataimról. ..

Nagy tisztelet a harcos munka öreg hőseinek

A Szovjetunióban, eltöltött egy hónap alatt sok alkalom kínálkozott arra, hogy hű képet kapjak arról: sehol a világon nem tisztelik, szeretik és becsülik a harcos munka öreg hőseit, mint a Szovjetunióban. Láttam a vasútállomásokon, színházakban, áruházakban, hogy a legnagyobb tömeg is utat nyit az öregek előtt, A fiatalok udvariasak velük. A leningrádi vasútállomáson láttam, ahol már a mozgásban lévő vonatot leállították, mert egy öreg kolhozparasztasszony —- akinek a mellét a Szocialista Munka Hőse kitüntetés ékesítette — kissé megkésve érkezett és másképpen nem tudott volna már fellépni a vonatra.

Lőrincz elvtárs nyert, Tóth elvtárs nem és mindketten százszorosán kapták vissza

pénzüket

A tervkölcsön sorsolások alkalmával a nagykanizsai fűtöház dolgozói közül többre rámosoly- gott) a szerencse. Az egyik nagyobb, a másik kisebb összeget nyert. Volt olyan, akinek ezerforintos nyereményt húzott ki a kis utiörőleányka. volt. olyan,

akinek háromszáz forintos nyereménnyel került elő a szerencse- kerékből a kötvényszáma. Ezek közé tartozott a kazánlakatosok közül Lőríncz Imre.

Az idő már lassan felette is eljár. Hosszú szikár alakja, mindig ott tűnik fél, ahol a legjobb szakmunkásokra van szükség. Gyorsan és jól dolgozik. Hamar végez a szükséges javításokkal, mert tudja, hogy az őszi csúcsforgalom idején minden perc drága.

— Nem számítottam arra, hogy én is a nyertesek között leszek — mondja mosolyogva. — Tavaly ősszel, amikor a jegyzés vol1, örömmel jegyeztem az ötszáz forintomat. Tudtam, hogy az ötéves Tervünk sikerére adom a pénzt. Nem bántam meg, ezt igazolja az a sok beruházás, ami ebben az országban az elmúlt nyolc hónap alatt történt.

Lőrincz élvtárs elmeséli, hogy négy gyermeke van. A legidősebb Imrét most vették fel az ipari technikumba. Jancsi éltanuló, de szépen tanul a kis llus, meg a Lacika is. A tanév megkezdése előtt 400 forintot kapott tanszerekre a Párttól és a Szakszervezettől.

— Már akikar visszakaptam a

pénzem — mondja. — Nem is tudom, hogyan háláljam meg a Pártnak és a szakszervezetnek azt a figyelmességet és segítségét. A tervkölcsöusorsoláskor most újabb 300 forintot kaptam. Ez mind a gyermekekre megy ..,

★

Tóth I. József és Bogdán János mozdonyvezetők nem voltak a szerencsés nyertesek között. Mosolyogva hallgatták végig Lőrincz elvtárs szavait. Szivből örültek neki, hogy nyert.

— Bár az én kötvényemet nem húzták ki — mondja Tóth I. József elvtárs —, mégis úgy érzem, hogy én is a nyertesek között vagyok. Én 1500 forintos kölcsönt írattam. Tudtam mire kell az államunknak a kölcsön, az ötéves terv sikerére, a békés, boldogabb j övömre. Erre * befektetésre nem sajnáltam a pénzemet.

— De én sem sajnáltam rá egy havi fizetésemet — szól közbe Bogdán János elvtárs. — Hiszen az ötéves terv keretében már eddig is ezernyi juttatásban részesült a mi kis fűtőházunk is. amiben az én kölcsönöm is benne van.

Valóban. a vasutas napközi otthon építéséhez, a modern higiénikus villamos-hegesztő és egyéb műhelyek felállításához, az uj esztergapad beállításához Bogdán Tóth I. és a többi fütőházi elvtársak kölcsönei ugyancsak hozzájárultak.

— A régi rendszerben csak az urak üdülhettek. mi dolgozók csak robotolgattunk látástól va- kulásig .— mondja Tóth I. elvtárs. — A gyermekeink sorsával csak üres szólamokkal „törődtek“. Idén elment a kisfiam Ba- latonberénybe nyaralni, a kislányom utána ment meglátogatni, azt is ottfogták: hadd nyaraljon ő is. Én azelőtt sohasem nyaralhattam, gyermekkoromban csak a legmerészebb álmaim közé tartozott a nyaralás, mos,t pedig két gyermekem üdülhetett.

A munkában is sokat segített az ötéves terv és ezen keresztül a tervkölcsön. Erre világítanak rá Bogdán elvtárs szavai:

— A falvak villamosításával azelőtt nem törődtek. Nekünk mozdonyvezetőknek éjjelente szinte botorkálnunk kellett egyik állomástól a másikig. A villanyvilágítás megkönnyíti a mi munkánkat is. Különösen most a háromnapos kocsiforduló idején. Nagyobb sebességgel haladhatunk az állomások között, mert a villanyfényt messze meglátjuk. Azelőtt a kis petroleum „bakteri- lámpákat alig vettük észre és mindig szerencsétlenségtől kellett irtanunk.

Tóth és Bogdán elvtársak -zinte kifogyha'atlanok azokból a felsorolásokból, amit az ötéves tervnek köszönhetnek.

— Megérte, jó befektetés volt — jegyzi meg Tóth elvtárs, Bogdán elvtárs helyeslőén bólint rá.

Ha az utcán meglátnak egy csomagot cipelő idősebb embert, ismeretlen fiatalok odamennek hozzá és átveszik a terhet. Roppant érdekelt, honnan ered ez a közvetlen, szívből jövő szeretet, ami az öregeket a szocializmus országában körülveszi. Több szovjet emberrel beszéltem erről és megvallom őszintén, először érthetetlenül tekintettek rám, hogyis lehet ilyet kérdezni.

Tisztelik bennük a tudóst, hősi elszántságot

— Nálunk — magyarázta meg tolmács utján egy moszkvai villamosvezető — mindenki a saját testvérének tekinti dolgozó embertársát, hiszen mindannyian a szovjetek nagy családjához tartozunk- Az öregekben tiszteljük azt a hősi elszántságot, amellyel diadalra vitték a forradalom ügyét, tisztel j j tik azt a szívós fáradhatatlanságot, amellyel megkezdték a szocializmus építését. Tiszteljük az öregekben azt a nagy tudást, milliónyi hasznos tapasztalatot, amelyet most mi hasznosítunk a kommunizmus építésében.

És valóban a kolhozokban is alig láttam olyan öreget, akinek a mellét ne díszítette volna valamilyen kitüntetés, amelyet harcban, munkában érdemelt ki.

A Sztálin-kolhozban két 85 éven felüli öreggel beszélgettem. Az egyik a Szocialista Munka Hőse érdemrend büszke tulajdonosa volt. Elmondták, hogy ez a kolhoz azelőtt a cári urak birtoka volt. ök mint béresek itt robotoltak. Az ő verejtékük öntözte ezt a földet. A kolhoz alapító tagjai mindketten. A gépek minden nehéz munkát elvégeznek kint a földeken. A kolhozparasztokra csak a könnyebb munka vár.

Gondtalan, nyugodt élet

— Én is — mondta az idősebb, — aki becsületes munkámmal járultam hozzá, hogy milliomossá tettük ezt a kolhozt, beteg lennék, halálos rokkant, ha most 88 éves fejjel nem dolgozhatnék. Ezeket a gyümölcsfákat mind mi ültettük öregek — mutatott a kolhoz gyönyörű gyümölcsösére. Elgondozom úgy mint a fiatalok. Ezeket a? állatokat mi neveltük, hát nem az lenne-e a legnagyobb büntetés számomra, ha nem engednék megsimogatni az istállókban, azokat az apró kis borjakat ha nem nevel hetném. Hiszen itt minden a énk, a dolgozóké. Öregeké, fíata lóké. Biztosítja ugyan a kolhoz ne. künk, öregeknek a gondtalan meg élhetést, ha nem dolgoznánk is de keserű lenne az a kenyér. K húzta magát fiatalosan: Gondtalan öregkort biztosított számunkra mi nagy Pártunk, a mi Sztálinunk ezért ilyen boldog a mi életünk Ilyen legyen a tietek is odahaz:

Igen, a kolhozban külön alar. biztosítja az öregek megélhetése' Bőven meg van mindenük. Egésa ségesek, jól élnek, csak úgy fesziraj tűk a ruha.

Eszembe jutott odakint, hogv milyen szomorú helyzetük volt a? öregeknek nálunk a felszabadulé - előtt. Az öregek elmehettek ko' dúlni. Amíg tudták, kihasznál iá az urak, tőkések a munkást, b megöregedett, nemi volt rájuk szűk ség tovább. Jött a koldusbot, ha csak nem volt családja, aki eltartsa

A népi demokrácia, a szocializmus mindvégig biztosítja valamennyi dolgozónak a bőséges j< létet, nyugalmas öregkort, mer ma’ legfőbb érték az ember.

Vasárnap, 195®. seept, 24-