Zala, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-21 / 220. szám

Hetczeg Zoli háza — és az ország Egy a sok közül. Nevét csak falujában, Zalaszentivánon is­merik s ott is csak úgy emle­getik, hogy a Herezeg Zoli, a molnár“. És ebben nincs is té­vedés/molnár ö. még hozzá a javából. A legkisebbik a Her- czeg-család nyolc, már most Saját szárnyára nőtt fiókájá­ból. Zoli maradt utolsónak, de már ő sem szíveli el, ba va­laki kétségbe vonná legénysé­gét. Emberré vált. meglett férfivá. Amióta a Cságoly- féle malmot államosították, többet is keres, meg hát a biztosra jobban lehet tervez­ni s ami a jövőt illeti, elkel­ne már az^ asszony is lassan az épülő fészekbe­Uj fészekrakás előtt — Mert hát úgy áll a dolog ‘— röstelkedik egy kicsit —, hogy ha ketten összefogunk, mégis többre megyünk, mint igy én egy kézzel. No, nem arról van szó. hogy valami nem volna rendjén. Megvan nekem mindenem, az életem sorára igazán nem lehet pa­nasz, csak hát az ember ki­csit előre is gondolkodik. Zolit meg nem abból a fából faragták, aki megtorpan a nehézségek előtt. Ki hinné el. hogy egymaga kis hijján már fel is épített a faluban egy takaros kis házat, majd az lesz az uj otthon. Cement kel­lene még. aztán akár meg is tarthatják a lakodalmat. Há­rom év kemény munkája fekszik benne, de megérte. A kölcsön: biztos befektetés — Sokszor elnézem a ma­gam során v gondolkodik el, r— körülbelül ilyen lehet az ország építése is, mint itt. az enyém. Sok gonddal, költség­gel jár ugyan, kicsit össze is kell huzni a nadrágszijat, de- hát mégis csak szemlátomást épül. Valahogy erre gondolok most, hogy ezer forintot én is visszakaptam a nép kölcsöné­ből. Tavaly. amikor jegyez­tem 200 forintot, láttam, hogy az országépités nem megy csak úgy magától. Uj üzeme­ket. gyárakat, gépi berende­zéseket és még ki tudja, mit kellett beállítani gazdálko­dásunkba. — Egyszóval bőven megté­rülő áldozatot kell vállalnunk, ha azt akarjuk, hogy még többre jusson, még jobban él­jünk. Láttam én ezt egy éve is, azéi't is adtam a mi ál­lamunknak 200 forint köl­csönt. Tudtam. ennél jobb helyre nem adhatnám. Most kihúzták a számát. A 0089—0743 számú kötvényével ezer forintot nyert. A nép állama állja a szavát — Hogy ezret? — bökken meg Zoli és elcsodálkozik. — Hát az a ház micsoda, amit már ide s tova felépítettem? Az is a magunk kölcsönéből van. Tökéletesebbek a mi mal­munkban is a berendezések, többet keresünk, többre jut. Ez sem jött magától, be kel­lett osztani — no, meg a nad­rágszijat kicsit összébb húz­ni — és meglett. Úgy va­gyunk. mint egy nagy család, úgy gazdálkodunk jól. ba nerű esszük meg a jövőt. (Ezt ma­ga mondta igy.) Azért terme­lünk többet; nem 33 mázsát egy műszak alatt, hanem negyvenet. Zoli komolyan összeráncolja a homlokát, valami nagyot készül mondani. Egy ideig A nagykanizsai MNDSz már készül az egy hónap múlva el­következő nagy ünnepre, a ta­nács-választásra. A körzeti és az üzemi szervezetekben új­ból megszervezik a Nők^ Lapja olvasását. Szeptember * 26-án békenapot tartanak az MNDSz- szervezetek, amelyek a követ­kező időkben még jobban be­keresi a ^ szavakat, azután ilyenformán kezdi; — Én ugyan nem emlékszem rá — az apámtól hallottam többször, amikor elbeszélge­tett velünk a családi körben, — hogy az első világháború után is bocsátottak ki köl­csönköt vényeket. így emleget­te mindig ..háborús adóssá­gok“... Abból bizony soha nem látott semmit, meg abból sem, amit a takarékba berakott- Ottveszett minden pénze, so­hasem látta. A mi államunk persze állja adott szavát. De hol állunk mi már attól!? Most mindenki nyertes ebben az országban. Én éppen úgy, mint azok is, akiknek nem húzták ki a számát. Megsimogatja a kezében tartott^ kötvényt. Úgy vi­gyáz rá. mint a szeme fényé­re. Ez fejezi ki becsületét, azt, hogy egy téglával ő is részt vesz az uj ország építé­sében. — Nem akarom, hogy újra háború legyen. Egy bátyám már úgyis odaveszett a múlt háborúban. Tudom. hogy a béke ügye elválaszthatatlan a tervkölcsöntől, s ez a tégla amit én adtam, erősiti a mi frontunkat! Herczeg Zoltán még nem tagja a Pártnak. De minden vágya, hogy kiérdemelje ezt a kitüntetést, a nagy megtisz­teltetést. hogy a békeharc és az országépités vezető Párt­jának tagja legyen. (SÍ) kapcsolódnak a békevédelmi- bizottságok munkájába A ta­nácsválasztással kapcsolatos agitációs munkába való be­kapcsolódásra aktivizálják a nőnevelőket. Az MNDSz vá­rosi titkárságán már az októ­ber 22-i kultúrműsort is ösz- szeállitották nagy vonalakban. Felkészül a kanizsai MNDSz a tanácsválasztásra A volt botosispán agitált a tszcs ellen Takács Pál mégis az újat választotta Petrik eresztúron is megalakult a tszcs. Tizenöt család 23 taggal lé­pett be. Nem ment ez olyan köny- nyen. Hosszú, kitartó felvilágosító munka előzte meg. Régi vágya volt a termelőcsoport megalakítása Jakab István elvtárs­nak, a helyi pártszervezet titkárá­nak. Sokszor beszélgettek err& Gerecséi Gyula 15 holdas közép­paraszttal, aki szintén a termelő­csoport megalakítása mellett fog­lalt állást, így szokta mondani: „Csak már ott tartsunk, negyedma- gammal lépek be, aztán úgy élünk, mint a kiskirály. Még egy rögnyi földet sem tartok meg magamnak. Bevíszem a csoportba én bizony, külön nem vesződöm vele“, A szovjet kolhozok mintájára.., Jakab elvtárs meg Gerecsei Gyula sűrűén meglátogatták isme­rőseiket és el-elbeszélgettek a ter­melőszövetkezet előnyeiről, a Szovjetúnió hatalmas, gazdag kol­hozairól. Felvilágosító munkájuk nem maradt eredménytelen. Mind többen és többen álltak ki amel­lett, hogy meg kell alakítani a cso­portot náluk is. Végül elérkezett az alakuló gyű­lés. Huszonketten jöttek össze és megalakították a termelőcsopor­tot., De valaki hiányzott, ez mind­járt feltűnt Jakab elvtársnak. — Hol van Takács Pál? — kér­dezte Gerecsei Gyulától. Az sem tudta megmondani. Pedig hát Ta­kács még tegnap is arról beszélt, hogy alig várja, hogy a csoport­ban dolgozhasson. A gyűlés végén Jakab elvtárs és Gerecsei Gyula elhatározták, hogy megnézik Takácsékat. Még az úton is arról tárgyaltak, vájjon miért maradt távol. Takács még gondolkodik... Mikor beléptek az ajtón, mind­járt rájöttek, hogy honnét fúj a szél. Takács Pállal szemben Pék Miklós ült. Éppen nagy hadonáz- va magyarázott, — Hallod már, Pali legyen eszed, én mondom ne­ked ... de itt elakadt a hangja. Meglátta a belépőket, behúzott nyakkal kisurrant az ajtón. Jakab elvtárs összeráncolt szem, öldökkel nézett utána, miközben a gazdától megkérdezte: — Hát ez meg miféle előadást tartott neked? Takács Pál egy-kettőt hümmö- gött, közben az asztalhoz húzott két széket és hellyel kínálta a ven­dégeket. — Üljetek csak le, mert ezt állva hosszadalmas lenne el­mondani. — Aztán beszélni kez­dett. Elmondta, hogy Pék már teg­nap este is nála járt és minden­áron le akarta beszélni a szándé­káról. Azt mondta, hogy be ne lépjen a csoportba, mert ében pusztul. Meg hogy gondoljon arra, hogy jönnek az amerikaiak, akkor aztán lesz haddelhadd. Jakab elvtárs megkérdezte: — Na, aztán hogy döntöÜél, Pali? — Takács zavartan nézett maga elé, miközben a tarkóját vakargatta, nagynehezen kinyögte: — Tudjá­tok. én úgy gondolom, hogy még várok. Uszít a volt botosispán, de... Gerecsei Gyula nem állhatta to­vább, beszélni kezdett. — Hát te nem láttad, hogy kivel beszéltél. Gondolj csak vissza a múltra, mi­kor a Pék mint botosispán hajszolj benneteket a munkára. Jól tudha­tod, hogy az urak kiszolgálója, a szegényember sanyargatója volt. Jól tudót, hogy engem nem érintett, mert a 15 hold földemből valahogy csak eltengődtem. Mégis gyűlölöm, mert a nép ellensége. A mi ellenségünk. Hát nem látod, hogy a kárunkat akarja? Gondolj arra, hogy én 15 hold földemet viszem be. És tudod miért? Mert még jobban, gondtalanabbul akarok élni. Nahát, amit én akartam, azt megmondtam. Most aztán úgy cse­lekszel, ahogy jónak látod. Takács Pál tekintetét az asztal lapjára szegezte. Nem nézett fel, csak úgy mormogta. — A kutyafájat majd, hogy nem eltévedtem. — Aztán felnézett, ke­ményen Jakab elvtárs szemébe, majd Gerecséire esett tekintete. — Belépek én is, adjatok egy be­lépési nyilatkozatot. S boldog mosollyal írta alá ne­vét. (Siklós) Csütörtök. 1950 szept. 21. Eddig 120 nyertesnek 57 ezer forintot fizetett ki a Takarék Egerszegen Országszerte hatalmas érdek­lődéssel figyelték dolgozóink az ötéves terv nyereménykötvé­nyének húzását. Izgatottan fi­gyelték a rádiót, újságokat és üzemekben, utcákon otthonuk­ban erről folyt a beszéd. Mind többen és többen újsá­golták, hogy kihúzták a számu­kat. Boldog örömmel vitték köt­vényüket az Országos Takarék- pénztárba, hogy felvegyék a nyert összegeket, A zalaegerszegi Takarékpénz­tárhoz is egymásután érkeztek a nyertesek és voltak köztük olyanok is, akik nem hittek a saját szemüknek sem. Mint pél­dául Lányai Mária zalaegersze­gi lakos sem, akinek 82 darab 100 forintost számoltak le. A zalaegerszegi Takarékpénz­tárban a forgalom állandóan fokozódik. A dolgozók azzal a gondolattal veszik át nyeremé­nyeiket, hogy újabb csapást mértünk a nép ellenségeire, akik a jegyzés ideje alatt azt híresz- telték, hogy „aki jegyez, az töb­bet sohasem látja a pénzét“. Újabb vereséget szenvedtek. Hazúg ámításuk megint romba dőlt, mert a Párt most is, mint mindig teljesítette ígéretét. Iga­zolja ezt, hogy a zalaegerszegi Országos Takarékpénztár két nap leforgása alatt 120 nyere­ményben részesült dolgozónak több mint 37 ezer forintot fize­tett ki. Eddig 120 egerszegi dolgoz® kapta meg nyereményét, de a többiek is mindannyian nyer­tesnek érzik magukat. Életszín­vonaluk állandó emelkedésén érzik, hogy forintjaik, mellyel az ötéves terv beindításához já­rultak hozzá, már eddig is ezer­szeresen kamatozott. — Ötéves tervünk beindulásával, a terme­lékenység állandó fokozásával a dolgozó nép állama felszá­molta a munkanélküliséget. Rö­videsen pedig újabb nagyarányú építkezés indul Zalaegerszegen. Felépítik a ruhagyárat, amely újabb munkalehetőségeket biz­tosít. Még ebben az évben kez­detét veszi a budapesti föld­alatti gyorsvasút építkezése, amely szintén a dolgozók érde­keit szolgálja és újabb diadalát, jelenti ötéves tervünk sikerének. Zalaegerszeg dolgozói is lát­ják az eredményeket és élvezik ötéves tervünk, ajándékát. Meg­ingathatatlanul bíznak a Párt­ban és a Szovjetúnió oldalán termelésünk állandó fokozásá­val védik szabadságukat, béké­jüket. Tudják, hogy az Ötéves terv minden esztendeje új aján­dékokat osztogat a dolgozók­nak és ennek kivétel nélkül min­den becsületes dolgozó nyerte­se. Jó helyre adtuk pénzünket, megvan a gyümölcse Annak idején — nem taga­dom — sokat törtük a fejün­ket, hogy mire fordítják azt a rengeteg pénzt, ami a terv- kölcsönből az ország kasszá­jába befolyt. És igen hamar bebizonyosodott, hogy a pénz valóban nagyon jó célt szol­gált. Ma már nem hiszem, hogy van az országnak olyan Üzeme vagy faluja, de még dolgozója sem, aki ne érezné az ötéves terv első évének áldásos hatását. Rákosi eívtárs meg­mondta: ez az ország a nép állama, minden gyümölcsét a nép javára fordítják. Nézzünk csak szét, hogy az első esz­tendő, amit a mi pénzünk in­dított el. hány egészségház, hány bölcsőde, de az a. sok kilométernyi bekötőút szol­gálja már a falu érdekét és köti össze a várossal. De néz­zünk szét ,az üzemekben. Pél­dául a mi üzemünk gépműhe­lyében. Olyan gépek vannak, amilyeneket a múltban csak legmerészebb álmainkban tud­tunk elképzelni, hogy nálunk lehetnek, Aztán a szomszédos üzemek, a téglagyár, az üveg­gyár mi mindent kapott az első évben, ami a munkások dolgát segíti elő. De ezek a példák csak egy kicsiny há­nyada annak, amelyek az öt­éves tervkölcsönből származ­nak. És még nem is merítet­tük ki az első évet Ezekért az értékekért érdemes dol­gozni, ezek mind kézzel fog­ható bizonyítékai, hogy jó helyre adtuk pénzünket, mert meg van és meg lesz a gyü­mölcse. Palafinusz István lakatos. Ezen a húzáson mindannyian nyertünk Ezelőtt egy éve. amikor Pártunk kezdeményezésére megkezdődött a tervkölcsön- jegyzés, az ellenség is kezdett dolgozni és megragadott min­den eszközt, hogy a dolgozó­kat, bennünket munkásokat is a jegyzés, az áldozatvállalás ellen hangoljon. Arra számí­tott, hogy nálunk még mindig erős a múlt maradványa és nem gondolunk semmi másra, csak a mi anyagi hasznunkra. De megadjuk neki a választ a Párt felvilágosító munkája és saját józan eszünk után és ötven százalékkal túljegyezte a magyar nép az előirányza­tot. Ezzel megmutattuk az im­perialistáknak és azok ügynö­keinek, hogy bízunk a Párt' ban és egy emberként állunk mögötte. S mint sohasem, most sem csalatkoztunk Pártunkban. A jegyzés és a sorsolás között egy év telt el. Ezalatt az idő alatt az ellenség egy pillanat­ra sem aludt, de nem aludt a munkásosztály és élcsapata, a Párt sem. Nekiláttunk ö1 éves tervünk végrehajtására és hatalmas eredményeink!: •• ismét vereséget mértünk ellenségre. Bebizonyítottuk hogy amit a kommunisták ígérnek, azt teljesítik is. ün nép vol't a tervkölcsönjegyzé ünnep volt az első húzás is. mert ezen a húzáson is mind­annyian nyertünk, mint aho­gyan nyerünk minden nappal minden évvel, amelynek mun­kájával közelebb jutunk öt­éves tervünk teljes megvaló­sulásához, a szocializmushoz. Salamon László hegesztő. felhívás Felhívjuk Zalaegerszeg összes békevédelmi bizottságának elnö­két és titkárát, hogy folyó hó 21 én, csütörtökön este 7 órai kezdettel a volt megyeháza nagy­termében értekezletet tartunk. A tárgy fontosságára való tekintet­tel pontos megjelenést kérünk. VÁROSI BÉKE VÉDELMI BIZOTTSÁG.

Next

/
Oldalképek
Tartalom