Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-02 / 177. szám

Aas állammal való megegyezés, a Népköztársaság iránti hűség és a teremtő béke mellett döntött a katolikus papok országos értekezlete

Kedden délelőtt kezdődött meg a 35 katolikus pap által Összehívott országos papi értekezlet. Az értekezlet színhelyét, a budapesti Tudományegyetem dísztermét, zsúfolásig megtol- \ lőtte az értekezlet többszáz ‘ résztvevője. Az elnöki asztalnál foglalt helyet Darvas József miniszter. P. Lombos László Ferencrendi szerzetes, apostoli helynök, dr. Széchy Antal pro- vikárius, budapesti esperesplébános. dr. Horváth Richárd cisztercita szerzetes és Rácz Károly szervita szerzetes.

Az értekezletet dr. Széchy Antal nyitotta meg. Az értekezlet résztvevői vele együtt el- imádkozták a Veni Sancte-t, a Miaíyánkot és az Üdvözlégyet, Széchy Antal dr. megnyitó beszédében többek között a következőket mondotta:

— Meg akarjuk vitatni annak a módját, hogyan legyünk segítségére kormányunknak abban a törekvésében, hogy a magyar dolgozó népnek, túlnyomóan a mi híveinknek, szocialista fejlődését biztosítsa. Állást akarunk foglalni a magyar dolgozó nép javára éppúgy, mint az egész emberiség érdekében ^ stockholmi béke* határozatok mellett.

Ismerjük és mindig tudni' fogjuk kötelességeinket, amelyek bennünket, mint felszentelt papokat terhelnek. Ezeket a kötelességeinket az utolsó lehelle- tünkig teljesíteni fogjuk.-— De ugyanakkor állampolgárai vagyunk édes hazánknak, amelynek soha nem volt nagyobb szüksége arra. hogy polgárai vele szemben fennálló kötelességüket lelkiismeret szerint is, minden áldozatra készen teljesítsék (lelkes taps).

A megnyitó után Horváth Richárd dr. tartott előadói beszédet.

Á múlt

nem térhet vissza

— Korfordulón állunk — mondotta többek között. — A múlt soha sem tér vissza. Hatalmas és sorsdöntő, ami elindult és ami valósul. Ehhez kell a magatartásunkat szabnunk. Meg kell vallanunk azonban, hogy ez a felismerés a papság körében eleinte csak alig néhány ember sejtelmeiben. érzéseiben volt meg. És nem fent, a barokk paloták hűvös szobáiban, haftem lent, inkább azok között az emberek között, papok és hívek között, akik benn állnak az életben. Elsősorban a legegyszerűbb szerzetesek és a falusi papok lelkében, valamint néhány igen magas kultúrájú katolikus értelmiségi ember, pap és világi meggyőződésében.

— Ilyeneknek a hangját azonban a felsőbbség valami egészen konok és elmaradott politikai . felfogással elnémította, vagy legalább is elnémítani törekedett. És jöttek a letiltások. a felfüggesztéssel való fenyegetések, a felfüggesztések. Pedig nekünk, papoknak és világiaknak egyaránt nem az elválasztó részeket kell keresnünk. hanem azokat a pontokat. amelyekben együtt mehetünk.

zunk magatartásának meg kell változnia Népköztársaságunkkal szemben, hogy kijussunk abból a zsákutcából, amelybe egyes katasztrófapolitikát folytató egyházi főnökök a haladás elleni elfogultságukban és értetlenségükben a régi rendszert visszahíva, katolikus egyházunkat juttatták. Azt kívánja mozgalmunk, hogy .ezzel egyúttal végeszakadjon annak az áldatlan gyakorlatnak, amely a lelkiismereti szabadságot semmibe véve elfojtott, üldözött és megtorolt a papoknál minden állás- foglalást, amelyek a népi demokrácia felé pozitívak voltak.

— Mozgalmunk a haladó gondolkodású papok nagy tö— Ismételten hangsúlyozzuk, amit Plojhar József, csehszlovák népjóléti miniszter legutóbb így szövegezett meg: ,,A külföldi propaganda címére újból kijelentjük, hogy római katolikus hívők vagyunk, és nem akarunk új egyházat alapítani. Mi a hit és erkölcs minden dolgában engedelmeskedünk a Szentatyá- nak‘‘. Hit és erkölcs dolgában a Szentatya nekünk a legfőbb és megfellebbezhetetlen tekintély.

— Különbséget kell azonban tennünk hit és erkölcs és politika, a Vatikán tanító tekintélye és a Vatikán politikája és a Vatikán bizonyos szervei; emberei, rádiója, lapja között.

Nekünk elsősorban saját népünk sorsát és érdekeit kell szemünk előtt tartanunk (nagy taps). Népünk boldogulását — ezt mi nem nézhetjük egyoldalú szemüvegen keresztül. Nem nézhetjük a nyugati kapitalizmus és az amerikai imperializmus érdekei szerint. Nem vagyunk kötelesek rosszul informált híreket és az Igazságnak meg nem felelő álláspontokat csalhatatlanoknak elfogadnunk és követnünk.

— Politikai dolgokban vatikáni embereknek a megnyilatkozásai, a vatikáni rádió és újság hírei és állásfoglalásai csak any- nyiban jók nekünk, amennyiben ezek népünk érdekeinek, a mi hazánk érdekeinek és főképpen az igazságnak megfelelnek. És mert tulnyomólag nem ezt követik, fogadjuk gyanakvásokkal és konkrét esetekben elutasitólag.

— Imádkoznunk is kell érte, meg is kell hirdetnünk a béke- g'ondolatot, de cselekvőleg is kell állnunk mellette és ha kell, harcolnunk is kell érette. Részt kell vekniink a békeszervezetek munkájában, külön papi békeszervezetet, bé- kebizottságbt kell alakitanunk. El kell ítélnünk a háborús uszítást, a terrorbombázásokat. az imperialista háborúkat, le kell lopleznünk és meg' kell bélyegeznünk a háborús bűnösöketEl kell ítélnünk az atombombát és meg kell bélyegeznünk minden spekulációt az atommal kí»ncsolatban, amely kereszlénytelen és istentelen, mihplyt <nem alkotásra, hanem pusztításra alkalmazzák. »

— Mozgalmunk lényege hűségesen együtt a néppel, népünkkel, amiből mi is jöttünk

megétől, azoktól, akik szociális gondolkodásúak és népünkkel egyek a szocializmus építésében, el fogja választani azt a kisebb számú csoportot, amely nem enged elmaradt reakciós politikai rövidlátásából.

— Nem vagyunk , egyedül. Testvéreink, a romániai, csehszlovákiai, lengyelországi papok ugyanúgy keresik az utat, mint mi. A lengyel papok és lengyel püspökök hivatalosan is megmutatták, hogy lehet tenni valamit. Az utat, melyen elindultunk, nekünk kell tovább törnünk. A 'gondolat nem új. Hiszen voltak legjobbjaink között, akik már régóta ezt követelik. És az egyház múltjában is minden megmozdulásnál voltak papok, akik a haladás élenjárói között voltak.

Horváth Richárd szerzetes ezután leleplezte a reakciós rá- galomhadjáratot, amely a katolikus papok békemozgalma ellen folyik, majd ezeket mondotta:

Ha azt kell észrevennünk, hogy akár hivatalps helyekről — így a Vatikánból is —. csak a kapitalista, imperialista világrendet hajlandók egyedüli üdvözítőnek elfogadni, ez nem kötelező ránk nézve, ez nem a keresztény felfogás és ebben nincsen még a szikrája sem a csalhatapanság- nak.

A nép melleit a helyünk

— Nekünk a "nép mellett a helyünk (nagy taps). Ahogyan felhívásunkban mondottuk: „teljes szivünkből, minden erőnkből kívánjuk an egypáz és az állam közötti megegyezést, az egyház és a néni demokratikus állam törvényeinek kölcsönös tisztelet- benfartását“. Nem kívánják üt a mi hitünket elvenni. Csak azt kívánják, .hogy a hitünket is állítsuk bele az alkotó munkába (helyeslés).

— A szocializmus sokkal közelebb áll hozzánk, mint a letűnő kapitalizmus. A szocializmus a társadalmi igazságosságon alapul és legfőbb értéke &z eiflber.

— Még egyről kell szólnunk, a béke kérdéséről. Ez az emberiség központi problémája. Hova álljon a pap, ha nem a béke gondolata mellé? És hogy a mi papságunk lelkiismerete erkölcsileg kikezdetien, azt épperí az mutatja, hogy amikor a stockholmi békenvilatkoza* aláírásáról volt szó. igazságos felháborodással állott a béke gondolata mellé és aláírta az iveket. És nem az 5 hibája, h3 ez a szép megmozdulás hirtelen megszakadt, hanem az egyházi /elsőbbség egyrészének szerencsétlen intézkedéséé, amellyel megtiltotta a békeivek aláírását papoknak, szerzeteseknek, apácáknak.

és ahová m|t is tartozunk. Együtt vele a szocializmus építésének utján, együtt vele a béke ügyének szolgálatában, együtt vele a megértésben egyházunk és hazánk között. A szocializmus meghozza mindazt, ami az ember szabadságát, boldogulását, jólétéi, örömét jelenti. De mindez evangéliumi élet is, keresztény élet. Amikor tehát én a szocializmust akarom és építem, akkor az evangéliumot is építem.

— így jutottunk el mi néphez hű papok a népi demokratikus államunk, dolgozó népünk iránti hűség dolgához. És igy született meg ez a mi mozgalmunk. És meggyőződésünk biztos, mert tudjuk, hogy mi járunk a jövő utján.

Szünet után az első felszólaló Faddy Oltmdr ferencrendi szerzetes volt. majd

Freész József budapesti heSb minamezői segédlelkész és Pozsgai Pelbárt minorita atya felszólalása után Balogh István szólalt fel.

Az Egyház eddigi hivatalos politikájával szakítani kell!

— Főtisztelendő Uraim! Közel három esztendeje annak, hogy a magyar katolikus egyház olyan politika nyomán, amely a külpolitikai helyzetet kétségtelenül tévesen ítélte meg, zsákutcába jutott. Az azóta elmúlt esztendők tanulságai elegendők voltak ahhoz, hogy ime nagyra nőjjön azok tábora, akik a megbékélés, az egyház és az állam együttműködésének nemcsak lehetőségét, de szükségességét is hangoztatják. De még mindig késlekedik, elsősorban a püspöki kar részéről, annak felismerése, hogy csak a leghatározottabb pozitiv fordulat, elfordulás az eddigi passzív, tartózkodó, bizalmatlan magatartástól, vezethet a helyes útra. Olyan fordulat' tehát, amely a magyar dolgozó nép érdekében minden félreértést kizáró módon kész együttműködni a népi demokrácia kormán yávai,

— A püspöki karnak az egyház és állam viszonyának rendezésében hosszú ideig az volt az álláspontja, hogy meghaladja hatáskörét és tárgyalásokat addig nem kezdhet, amíg arra a Vatikántól felhatalmazást nem kap. Hogy mennyire téves volt az az álláspont, ezt nem azzal kívánom bizonyítani, hogy ime most is tárgyal^ nak a Vatikán hozzájárulása nélkül, hanem bizonyítom a lengyel püspöki karnak saját kormányával kötött^ megegyezésével. amely ez év április

11-én jött létre.

— Az eddigi hivatalos egyházi politika életveszélyesnek bizonyult. Evvel szakítani kell. Ez amit a püspöki kar is kétségtelenül belátót*, amikor most végre odaüli a tárgyalóasztalhoz. Belátta ezt a magyar katolikus papság is, amikor a tárgyalások Sikere érdekében a mozgalmat megindította.

Azok a plébánosok, akik a* egyház és az állam viszonyát a magnk hatáskörében már évek előtt, vagy azóta szabályozták és népünkkel, híveinkkel, a helybe* hatóságokkal egyetértésben élnek és nyugodtan dolgoznak, a kérdést megoldották.

De még az ilyen helyeken is nem ritkán nehézségeket okoz az egyházi hatóságok különböző politikai magatartása.

— It* van a békeiv aláírásának ügye. Az egyik főpásztor megengedte, a másik megtiltotta. Az egyik teljes érdektelenséget jelentett be, mert mint nem egyházi, hanem tisztán állampolgári aktust bírálta el. A másik ugyanakkor retorziókkal fenyegetőzött. Természetes, hogy a helyzet felborult, a bizalmatlanság nőtt ön ^ nőtt. az egyház intézményei és személyei iránt. Ebben a stádi-' umban a felelősség az esemé-' nyékért mirídnagyobb mérték-' ben száll az alsópapságra is. í

—• Ennek a felelősségnek' érzése és megnyilatkozása tette aktuálissá mozgalmunkat. Mi támogatni akarjuk a kormányt a dolgozó nép életszínvonalán nak emelésében. Valóban kér-' ni kellene ezt a katolikus pap-, Ságtól? Nekünk magunknak kellene ezt követelnünk, ha a! kormány maga is nem tartanál egyik legfőbb feladatának-1 Vagy talán a békéért való harc volna nehéz egy pap számára? A stockholmi határozatokhoz lelkesedéssel csatlakozunk! A' békét egyházunk és hazánk békéjét, az egész emberiség békéjét akadjuk!

— Javasolom: alakitsuk meg a magyar római katolikus papok békebizottságát. mely aj

Jó katolikusok és jó hazafiak akarunk lenni

És ma mást gondolnak. Testvéreknek tudják az ottani embert, És ez holnap viszont is, rám is állhat és milyen jó ezt tudni. Erő van ebben és szépség, És ez nem más, mint a keresztény felebaráti szeretet. Vagy az ötéves népgazdasági tervünk sok gyönyörű és embert szolgáló eredmény: az épülő utak, hidak, bölcsődék, napközíotthonok, óvodák, iskolák, gyárak, kórházak, üdülők, több kenyér, könnyebb munka, gépesítések folytán emberségesebb munka és nagyobb eredmények, stb, stb.

— Ezekről van szó, kedves testvérek. Hát lehetünk mi ezekkel szemben elutasító állásponton? Ezekről van itt szó uraim, és ezért jöttünk mi itt össze, senkitől sem kényszerítve. sokaktól gáncsolva, lebeszélve és elijesztve, és csak kevesektől bátorítva, híva és akarva. Hogy mégis ilyen szép számmal jöttünk össze, ez mutatja, hogy ez a mi mozgalmunk a népből jövő, a néppel együtt merő, a néppel együtt akaró, a néphez hűséges papok megmozdulása spontán és autonom, a szónak annak az értelmében, hogy az idő és a józan ész és az Isten kegyelme érlelte ki bennünk.

— Mi egyszerre akarunk és tudunk is lenni jó katolikusok és jó állampolgárok (taps), jó hivő emberek és jó hazafiak. Hála Istennek, ez a felismerés most már papságunk körében és a hívők körében kezd mindig többekben és többekben feltámadni és mindig többekben és többekben öntudatosodni.

— Á jövő útja a szocializmus útja, és nem volt még a történelemben a kereszténység számára annyira vele rokon, egy lényegű, hozzá közelálló, új kort nyitó eszmeáramlat, mint éppen a szocializmus» Hogy csak 'néhány érintkező, sőt azonos pontra mutassak rá; a legfőbb érték az ember; minden ember egyenlő; embernek embertől való kizsákmányolása megszűnik: ez tiszta evangéliumi elv.

Áz ember-testvériség és emberszolidaritás gyönyörű valóságához napról-napra közelebb jutunk.

— Ilyen szempontból is tessék csak például most Koreára gondolni: kicsi nép, messzi ország, mit fájjon érte a szívem, gondolták még tegnap az emberek.

Az Egyház magatartásának meg kell változni

■— Mozgalmunk örömmel üdvözli a kormány és a püspöki kar tárgyalását és kívánja, hogy azt minél előbb és síké2

Szerda. 1950- au*, t.

résén befejezzék. Az a meggyőződés, hogy már régen kellett volna, amikor még nem jutottunk zsákutcába. De jobb későn, mint soha!

— Értekezletünk azért, jött össze, hogy kimondja: egyháKülönbséget teszünk a Vatikán tanító tekintélye és politikája közölt

Cselekvóleg álljunk a béke ügye mellé!