Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-06 / 181. szám

LENIN ES SZTÁLIN t A MUNKÁRÓL

OLVASTUK

Tartalmára nézve rendkívül gazdag, elméleti, politikai és gyakorlati jelentőségét tekintve szinte felbecsülhetetlen értékű az a gyűjteményes mű, amely közel fél ezer oldal terjedelemben most jelent meg a Szikra kiadásában, Lenin és Sztálin: „A munkáról“ címmel.

Lenin és Sztálin c. kötetbe felvett első írásai azzal foglalkoznak, hogy 'mily megalázó a munka osztályrésze, mily nyomorúságos a munkás helyzete, mennyire el van nyomva a munkásság és az egész dolgozó nép a tőkés társadalomban. A munkásság s ugyanígy a dolgozó parasztság fiatalja és felnőttje, a dolgozó férfi és a dolgozó nő, egyaránt be van fogva a tőke igájába, ha a városi, vagy falusi proletár — éhbérért kénytelen robotolni a tőkés vagy a föld birtokos parancsszavára, ha látszólag önálló kistermelő. — szinte állandóan nyomorral viaskodva kényszerül túrni talpalatnyi földjét, vagy küszködni munkapadja mellett a tőke gyilkos versenyének szüntelen nyomása alatt. A proletár és a félproletár sorsa a tőkés társadalomban egyaránt bizonytalan. Számukra csak a fokozódó elnyomatás, a korai halál, vagy a teljesen bizonytalan öregkor kilátása bizonyos.

Lenin és Sztálin ebből az időből származó írásainak alaptónusát annak a marxi igazságnak hangsúlyozása adja meg, hogy a munka, a tőkés társadalomban egyedül a tőkés haszonforrása nyomasztó nyűg a dolgozó embernek, amire az éhség korbácsa kényszeríti rá, amiben nem _ telhet öröme, aminek eredményében nem lehet öröme, aminek eredményében nem lehet érdekelve. De a kapitalizmus még ilyen megalázó feltételek mellei- sem képes munkát biztosítani valamennyi dolgozónak. A kapitalizmus elkerülhetetlen velejárója a termelési anarchia- A termelési anarchia nyo mában viszont állandóan oh ólálkodik a gazdasági válság, amely a munkások millióit fosztja meg a legelemibb megélhetési lehető- | cégtől. ,A tőke megszervezi és szabályozza a munkát a gyáron belül — mondja Lenin — a munkások fokozottabb elnyomása, saját hasznának növelése érdekében. Az egész társadalmi termelésben viszont megmarad és növekszik a zűrzavar, ami válságot idéz elő, amikor is a felhalmozott Javak nem találnak vevőre, mig s munkások milliószámra pusztulnak el és éheznek, mert nem talál rak munkát.

Ezen a talajon bontakozik ki r munkásosztály harca, előbb gazdasági téren, majd a tudományos szocializmus és a munkásmozgalom egybeolvadása nyomán — politikai téren, a fennálló viszonyok megváltoztatásáért és olyan uj viszonyok teremtéséért, amelyek között a munka felszabadul a tőkés kizsákmányolás és elnyomás alól. „A mai társadalom —■ irta Sztálin elvtárs — így két táborra hasad, mindegyik tábor különálló osztállyá szervezkedik, a köröttük elharapózó osztályharc napról-napra mélyül és erősödik és a két tábor köré gyülekezik valamennyi többi csoport*.

Lenin és Sztálin vezetésével, a mélyülő és erősödő osztályharc jegyében, a munkásosztály legjobbjai forradalmi szocialista munkáspártba tömörülnek, amely élére állt a munkásosztálynak, ma- gamögé sorakoztatta fel a társadalom valamennyi dolgozó rétegét és három forradalmon keresztül elvezette a cári birodalom elnyomott népeit előbb a cári önkény- uralom megdöntéséhez, majd a polgári demokratikus forradalom továbbfejlesztésével, a kapitalizmus megdöntéséhez és a proletárdiktatúrához.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom felszabadította a munkást a tőkés-földbirtokos iga alól- .Minden gyár.., minden föld... most és csakis most vált azzá a tevékenységi területté — irta,Lenin 1918- januárjában — amelyen a munka embere megmutathatja azt, ami lakozik benne, amikor kis:-é klegyenesitheti a hátát, felemelheti fejét, embernek érezheti magát. Évszázadokon át idegennek végzett munka, kizsákmányolok javára folytatott kényszer- munka után először nyílik lehetőség arra, hogy sajátmagának dolgozzék, méghozzá úgy dolgozzék, hogy a modern technika és kultúra minden vívmányára támasz- kodhatik.*

Am a kapitalizmus megdöntése és a munka felszabadítása önmagában véve még nem jelenti a munkásosztály előtt- álló feladatok teljes megoldását. Lenin mondja: .Minden szocialista forradalomban, azután, hogy & proletáriátus végrehajtotta a hatalom meghódításának feladatát és abban a mértékben, ahogyan lényegében és levonásaiban megoldódik a kisajátítók kisajátításának feladata, szükségszerűen előtérbe nyomul az az alapvető feladat, hogy a kapitalizmusnál magasabbrendü társadalmi alakulatom kell létrehozni, vagyis: emelni kell a munka termelékenységét, azzal kapcsolatban pedig (és e célból) a munkát magasabb színvonalon kell megszervezni“. Lenin utolérhetetlen meggyőzőerővel fogalmazta meg ennek az időszaknak főparancsát: „Tartsd számon pontosan és lelkiismeretesen a pénzt, gazdálkodj takarékosan, ne tétlenkedj, ne lopj, tarts fegyelmet a munkákban, — éppen az ilyen jelszavak, amelyeket a forradalmi proletáriátus joggal gúnyolt ki akkor, amikor a burzsoázia, mint kizsákmányoló osztály az efféle beszédekbe burkolta uralmát — az iiyen jelszavak most a burzsoázia megdöntése után. a jelen pillanat aktuális és fő jelszavaivá válnak*.

A kapitalizmus megdöntése után fel kell építeni a szocialista tervgazdaságot, ez pedig nagy erőfeszitéseket követel a dolgozó nép részéről- Az osztályellenség fokozódó ellenállásának tizében lépésről-lépésre le kell rakni az uj társadalom, a szocialista társadalom építésének alapjait, majd fel kell épiteni azt a társadalmat, amelynek jeligéje: aki nem dolgozik, az ne is egyék, amelynek elve: mindenkitől képességei szerint, mindenkinek munkája szerint. Misem természetesebb annál, hogy ez a munka uj módszereit követeli meg, s ez az uj munkamódszer — a munkaverseny. „A szocializmus, — mondja Lenin — nemcsak nem fojtja el a versenyt,»hanem ellenkezőleg, először teremti meg annak lehetőségét, hogy a versenyt valóban, tömeg-méretekb&n alkalmazzák, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be az olyan munkába, ahol megmutathatják, hogy mit tudnak, ahol kifejleszthetik képességeiket, ahol megnyilvánulhatnak azok a tehetségek, amelyek a népben, e frissen buzgó forrásban megvannak, s amelyeket a kapitalizmus ezer és ezer, millió és millió esetben eltiport, elnyomott és elfojtott*.

.A munka verseny ben — hangoztatja Sztálin — az a legjelentősebb, hogy az embereknek a munkáról vallott nézeteiben gyökeres fordulatot idéz elő, mert a munkát szégyelnivaló és súlyos te. herből, aminek ezelőtt tekintették, a becsület dolgává, dicsőség dolgává, érdem és hősiesség dolgává változtatja. Ehhez hasonló valami. kapitalista országokban nincs és nem is lehet,

Lenin útmutatása alapján. Sztálin elvtárs közvetlen irányításával indult meg az a gigászi történelmi épitőmunka, amely rövid történelmi időszak alatt a világ egyhatodán a szocialista társadalom diadalmaskodását, az ipari, a mezőgazdasági és a szellemi munka feltételeinek gyökeres megváltozását jelentette. A szocialista társadalomban a dolgozó .nem ki- zsákmányolóknak dolgozik, hanem önmagának, saját osztályának, a társadalomnak. Itt a dolgozó ember nem érezheti magát elhagyottnak és egyedülállónak. Forditva. nálunk a dolgozó ember országa szabad polgárának érzi magát.. • és ha jól dolgozik és megadja a társadalomnak azt, amire képes, a munka hősénekszámit, dicsőség övezi.* (Sztálin)

A Szovjetunióban egyszersmin- denkorra véget vetetlek annak, hogy ember az embert kizsákmányolja. Valóra vált a szocialista tervgazdaság, amely nem ismer termelési válságot, munkanélküliséget és nyomort. Ezen az alapon fejlődik egyre magasabb színvonalra és ölt egyre újabb formákat a munkaverseny legmagasabb válfaja a Sztahánov-mozgalom. amely uj távlatokat tár fel a munka előtt, mégpedig a szellemi és testi munka közti ellentét kiküszöbölésének távlatát, azon az alapon, hogy a munkásosztály kulturális és technikai színvonalát a mérnökök és technikusok színvonalára emel- jük‘- (Sztálin) Ez a távlat szorosan egybekapcsolódik a szocializmus betetőzésével és a kommunista társadalom felépítésével, amely a fasizmuson aratott világ- történelmi győzelem után közvetlen megvalósításra váró feladatként került a Szovjetunióban napirendre, s amelynek elve; mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.

A Szikra kiadásában most megjelent gyűjteményes kötetben egybefoglalt Írások kimerítő rész- íetességgei tárgyalják ennek az egész felvázolt fejlődésnek min- denegyes szakaszát. Ugyanakkor alapos tanulmányozás során nyomon követhetjük mindazokat a feladatokat, amelyeket Lenin és Sztálin a fejlődés egyes szakaszaiban a proletáriátus és ennek vezetésével az egész dolgozó nép elé állított.

Ennék a harcnak temérdek felbecsülhetetlen hasznú tapasztalata eleven erővé válik a mi országunkban is, amelyet a Szovjetunió fegyveres erői szabadítottak; fel, g amely a Magyar Dolgozók Pártjával az élén, Rákosi elvtáors bölcs irányítása alatt, indult el a szocializmus megvalósításának utján.

Mit vétett I*otter‘?

Anglia vezető körei egyre jobban félnek a világszerte kibontakozó békemozgalomtól. A „munkáspárt“ jobboldali vezetői már odáig jutottak, bogy a békeharcot „a párttagsággal összeegyezte • hetetlennek“ nyíl1vánito t iák*

Az elmúlt hónapban konferenciát tartott az angol vasutas szakszervezet és itj is, — ugyanúgy, mint más munkásgyülése- ken az atomfegyver betiltását követelő határozatot hoztak.

Anglia kapitalista sajtója riadót fújt a vasutasok határozata miatt, és különösen élesen támadja Főttért, a vasutas szakszervezet elnökét, Vájjon mit vétett Potter? Semmi mást, mint a konferencián is kijelentene, hogy „a szovjet munkások semmit sem akarnak inkább, mint békét.“

Ez* az állítását saját tapasztalataival támasztotta alá, mert Potternek alkalma volt arra, hogy hosszú időt töltsön együtt a szovjet vasutas szövetség küldöttségével. Ekkor szűrte le tapasztalatait.

A kapitalista újságok most Pottert „vaksággal“ és „naivság- gai“ vádolják. Közben elfelejtik azt, hogy elsősorban ők viselkednek vakok módjára, mert nem akarják meglátni, hogy az angol dolgozók egyre nagyobb többsége békét akar.

Tilkos hálósat

Régóta ismeretes, hogy az angol-amerikai megszállás alatti levő Nyugat-Németországban a hitlerista háborús bűnösök börtönei valóságos szanatóriumok. Delmer, i „Daily Express" tudósítója Veri városáb an meglátogatott egy börtönt, ahol Kesserling, Mannstein, Mackensen, Falkerihorst és más hitlerista tábornokok gondta lanul élnek, szórakoznak és szabadon érintkeznek a külvilággal.

Delmer azt is leírja, hogy a tábornoki kar Kesserling vezetésével az amerikai hadügyminisztérium számára megírja „Hadjáratunk történetét“. Mint Kesserling elmondta, nemcsak amerikai pártfogójukat látják el „katonai tapasztalatokkal“, hanem a nyugatném.etországi militarista szervezeteket is innen irányítják. A könyv megírása, közben lehetőséget nyújtanak e tábornokoknak arra is, hogy szabadlábon lévő „katonai kollé- gáikkal“ a legszorosabb kapcso latot tartsák fenn. Ilyenformán a börtön nemcsak szanatórium, hanem sajátos főhadiszállás is.

A könyvből azonban egyet, megtanulhatnak az amerikaiak, mégpedig azt, miképpen szenvedett csúfos vereséget a fasiszta német hadsereg, melynek egykori tábornokai ma az amerikaiak oktatómesterei.

Az „önreklámozás“ kudarca

Jh z Egyesült Államok kül> ügyminisztériuma a közelmúltban négy gyűlést tartott munkatársai számára, amelyekre meghívta a katonai vezetősé- ' gek és más kormányintézmények munkatársait is. A gyűléseken a külföldön folytatott amerikai propaganda fokozásának kérdése került napirendre. Az értekezleteknek lényegében egyetlen tárgykörük volt: „a propaganda és hidegháború”. Nem felesleges megjegyezni, hogy az Egyesült Államok ez évben óriási összeget, mintegy 40 millió dollárt fordít külföldi propagandára.

Mivel magyarázható, hogy az Egyesült Államok vezető körei iiyen megkülönböztetett figyelmet szentelnek a külföldi propaganda kérdéseinek? Az amerikai imperializmus külpolitikája egyik vereséget a másik után szenvedi. A világ népei mind határozottabban szembeszállnak az amerikai monopolisták terjeszkedésével, Az „amerikai életforma*' külföldi propagálásával szintén nem érnek célt, A népek nem kérnek ebből az életformából, amely valójában az amerikai imperializmus terjeszkedésének ideológiai álcázása. Layell Beggs, a háborús veteránok fasiszta szervezetének vezetője a közelmúltban például elkeseredéssel isméidé be, hogy „amikor a reklámtechnikát az Egyesült Államokban a tökéletességig fejlesztették — mondotta — az önreklámozás terén külföldön egészen gyengének bizonyoltunk. A reklám biztosítja a keresletet és lehetővé teszi, hogy a fogyasztók megismerjék a cégeket. Mi ideológusok, dicstelen kudarcot vallottunk a mi demokráciánk elhelyezésével a németeknél, a kínaiaknál és a balkáni népeknél" *,— mondta elkeseredetten Beggs.

Ä Wall-Street főkolomposai és engedelmes szolgái e kudarc ellenére állhatatosan folytatják az „amerikai életforma“ nropagálásáí. Az Egyesült Államok az állami költségvetésből és a Marshall-terv keretében 1948-ban több mint 30 millió dollárt, 1949-ben 47 millió dollárt, 1950-ben pedig csupán az állami költségvetésből 40 millió dollárt fordít a külföldön folyó ideológiai terjeszkedés fokozására. Ez a hatalmas összeg nem tartalmazza azokat a kiadásokat, melyek szintén meghaladják a 100 millió dollárt, de kívül állnak az állami költségvetésen és a monopóliumok propagandájára szolgálnak. Ezt a feladatot teljesítik a hatalmas monopolista távirati ügynökségek, a reakciós sajtó, a könyvkiadók és a filmek.

Természetesen nem kétséges, hogy az amerikai monopóliumok propagandistái „megnyerő formában“* igyekszenek bemutatni Amerikát. Különben nem is a nagytőke propagandáia volna. Arról azonban szó sincs, hogy az árut igazi képében mutatnák be.

»•. ha az imperialisták nem is akarják megmondani az igazat az Egyesült Államok életéről, az amerikai nép élenjáró, haladó képviselői, világosan, az igazsághoz híven, megvetéssel mondják meg a valóságot az igazi amerikai életformáról. Csupán Johannes Steel haladószellemű amerikai újságíróra utalunk itt, aki azt írta, hogy Amerikában a „hidegháború" a fasizmusba torkollik.

A burzsoá kultúra, irodalom és művészet a bankárok és gyárosok kezében a népíömegek erkölcsi bomlasztásának, szellemi leigázásának eszköze. A dolgozók ellenállásának csökkentését akarják ezzel előmozdítani az imperialisták támadásával szemben. R. Farch haladó amerikai író szerint az amerikai irodalom s filművészet igyekszik az olvasókból és nézőkből minden jóérzést kioltani, embergyűlöle- tet, a gyilkosságok, a gangste- rízmust, az őrültség és a nemi

elferdülések iránti érdeklődést nevelik bennük, tömeges arányokban népszerűsítik a reakciós eszméket.

Ennek az „amerikai életformának“ propagandája és reklámozása volt az Egyesült Államok külügyminisztériuma munkatársainak részvételével megtartott négy értekezlet programja.

Az egyszerű amerikaiak ön- feláldozóan harcolnak az an- gcl-amerikaí imperialista reakció ellen, leleplezik a nagytőke ragadozó merényleteit, lerántják a leplet a monopolisták által annyira reklámozott „demokráciáról", rávilágítanak a fasizmus útján haladó Amerika igazi helyzetére.

/& világ minden népe undorral veti el az amerikai imperialisták export propagandáját, a rothadó „kultúrát'* és „művészetet", minden eszközzel felveszi a harcot ellenük.

A világ népei fenyegető falként állnak az angol-amerikai háborús gyújtogatok útjában. A jóakaratú emberek milliói írják alá a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stockholmi ülésszakán kibocsátott felhívást az atombomba betiltásáról és annak a kormánynak háborús bűnössé nyilvánításáról, amely elsőnek használja az atomfegyvert,

A béke hívei napról-napra fokozódó ereje meghiúsítja a háborús gyújtogatok terveit, lehetetlenné teszi e tervek megvalósítását.

És bármilyen hatalmas összegeket fordítsanak is az amerikai monopóliumok az ideológiai terjeszkedésre, az egyszerű embereket ma már nem lehet félrevezetni kétes csillogású ideológiai „áruval", amit a Wall-Street irodáinak párnázott ajtói mögött kotyvasztanak.

Vasárnap. 1958, mg- 8.!

7