Zala, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-26 / 198. szám

Kerkafalva — szocialista község K.ét község — Kerkané- metfalu és Kerkapéníckfalu — egyesüléséből jött létre Kerka­falva. Ami itt történt néhány nappal ezelőtt, az országos je­lentőségű dolog. Kerkafalva uj- tipusu község a megyében, szo­cialista község, ahol a község egész dolgozó parasztsága meg­alakította a maga egységes ter­melőszövetkezetét. Azon a környéken eddig nem is volt termelőcsoport. Nem is nagyon próbálkoztak vele. Csak itt-ott hallottak egy-egy csoport eredményeiről és arról, hogy megváltozott azoknak az élete, akik a csoportban dolgoznak. Ezen a vidéken viszont nem volt kimondott nagybirtok. Akik pe­dig itt élnek, már évtizedek ke­serves küzdelmeiből a maguk bőrén ismerhették meg az egyé­ni gazdálkodás minden nehézsé­gét. Ez volt az előzménye an­nak, hogy Kerkafalva dolgozó parasztsága egyik napról a má­sikra teljes egészében a szocia­lizmus útjára lépett. Azzal kezdődött tulaj­donképpen, hogy Kovács Ká­roly 3,5 holdas kisparaszt a ker- kakutasíaktól hallott a vasszilvá­gyi termelőszövetkezetről. Na­gyon megragadta őt az a sok szép eredmény, amit ebben a szövetkezetben elértek a dolgo-. zók. De még jobban megragadta az, hogy nekik már nem kell ezeknek az eredményeknek az elérésére önmagukat tönkre­tenni az örökös robotolással. „Nekem kevés földem van __ mo ndta Kovács Károly —, ezen pedig, akárhogy is töröm ma­gam, nem tudok létezniEl­ment a szomszédokhoz, Tóth Jenőhöz, Simon Pálhoz, őr Elekhez, meg Kovács Jenőhöz és elmondta nekik, amit hallott. Azok is úgy gondolkoztak, mint ő, ezért nem volt volt nehéz megegyezésre jutni: „Megalakít­juk a termelöcsoporlot.” Ez au­gusztus 14-e körül volt. Akik kezdeményezték a dol­got, elmondták tervüket néhány szomszédjuknak: „Hiába robo­toltunk évekig, a sorsunkon ez nem sokat változtatott. Most mi változtassunk a sorsunkon az­zal, hogy termelöcsoportot ala- kitunkb Hogyan is javulhatott volna az élet olyan kis földbői, mint amekkora Kovács Károly- nak is volt. „Éppen, hogy a ke­nyerem megvolt — mondja —, másra nem igen gondolhattam. Hogy mégis megéljek valahogy, hát napszámba kellett járnom.” Kerkafalván hasonló volt a többi kisparaszt sorsa is. Ebből pedig csak egy kivezető utat láttak: a szövetkezést. A múlt hét köze­pén ezért alakulhatott meg 18 család részvételével a termelő­csoport. Ez volt a jel Kerkafal­ván. Akik már benn voltak a csoportban, nem akartak szólni senkinek sem. Úgy okoskodtak, hogy aki az ö oldalukon van, az úgyis eljön. Jól gondolták ezt, mert két nappal később már 28 kerkafalví család lépett be mindenestől a csoportba. Belé­pett már Tóth Emil és Gonbos Jenő is. Mindketten középpa­rasztok, akik szinte sértve érezték magukat, amiért senki nem szólt nekik a termelőcso­portról. „Hogyan, hát minket ki akartok hagyni ebből ■—• mél­tatlankodtak —, hogy nem is szóltok róla?” Beléptek ők is és velük együtt jöttek még sokan mások is. Mire pedig elérkezett Alkot­mányunk ünnepe, a gyűlésen már az egész község belépett a termelőszövetkezetbe. Mert ak­kor már szövetkezetről volt szó, nem csoportról, hiszen 81 csa­lád lépett be 236 taggal és 750 hold földdel. Minden dolgozó paraszt benne van a termelő- szövetkezetben, de . mégsincs benn mindenki. Mert van né­hány gazda, akikről még nem tudták eldönteni, hogy vájjon középparasztok-e, vagy kulák- nak számítanak. És ott van még Virág István is, a községi DéFOSz-szervezet titkára, aki magatartásával szinte szembe­helyezkedett a szövetkezettel. Görbe szemmel is nézik az em­berek emiatt, beszélni még sem mernek róla, mert ,,félnek tőle“ Az ő magatartása azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy Kerkafalva dolgozó pa­rasztsága ujtipusu szövetkeze­tei alakított és a községet át­formálta termelőszövetkezeti községgé. A szövetkezet dolgozói pedig bizakodva kezdik meg néhány nap múlva közös erővel a munkát. „Boldogulni fogunk — mondja magabiztosan Ko­vács Károly, az „Április 4(‘ ter­melőszövetkezet elnöke. — Mun­kás nép lakik itt, mindig igye­kezett, most is törekedni fo­gunk, hogy megmutathassuk az egész országnak: a mi közsé­günk valóban szocialista köz­ség!” Kerkafalva példája ragadós volt. Mert ott, ahol eddig jele sem mutatkozott a szövetkezeti mozgalomnak, most egymásután alakulnak át az egyszerű köz ségek termelőszövetkezeti köz­ségekké. Alsószenterzsébet Fel- sőszenterzsébet, Ramocsa és Magyarföld mind azon az utón akar haladni, amin már Kerka­falva is elindult. Ezek a közsé­gek néhány kilométerre a jugo­szláv határtól termelőszövetke­zeti mozgalmunk erős bástyái akarnak lenni, szocialista köz­ségek akarnak lenni. A minisztertanácsi határozat ismertetésével adjanak népnevelőink újabb lendületet a terménybegyüjtési versenynek Ismeretes hogy Hajdú, Bé­kés, Szolnok és Heves me­gyékben, ahol dolgozó pa­rasztságunk Alkotmányunk ünnepére részleteiben is tel­jesítette begyűjtési kötele­zettségét, a minisztertanács határozata értelmében fel­emelték a .,0“ vételi jegyre beadott gabona után az őröl­hető mennyiséget. A rendelet szerint az öt hold alatti kis- parasztok a „C“ vételi jegyre eladott gabona minden má­zsája után nem egy, hanem két mázsára kapnak vámőrlé­si engedélyt. 5—25 hold között minden mázsa után egy má­zsát. 25 hold felett pedig 50 kilogrammal őrölhetnek töb­bet. Népköztársaságunk^ kor­mánya ezzel is kifejezésre juttatta elismerését a kötele­zettségeiket becsülettel telje­sítő megyék dolgozó paraszt­sága felé­A rendelet értelmében azon­ban a belkereskedelmi mi­nisztérium ezt mindazokra a megyékre kiterjesztheti, ahol a begyűjtés részleteiben is el­érte a 100 százalékot­Az átlagot véve alapul me­gyénk túlhaladta ezt a szá­mot, részleteiben azonban még nem érte el. A—B ke­nyérgabonára már a 136 szá­zaléknál tartunk, de a .,0“ ke­nyérgabonára még csak 80, ta­karmánygabonára pedig 85 százalékra teljesítettük köte­lezettségünket. Népnevelőink ^ a termény-be­gyűjtés agitációjában tudato- sitsák a minisztertanács fenti határozatát, használják fel a végső győzelem érdekében, hogy megyénk dolgozó pa­rasztsága is mihamarabb tel­jesítse „C“ vételi jegyre és takarmánygabonában is 100 százalékig begyűjtési kötele­zettségét. i A kisparasztok mellett megmozdult a középparasztság is Újabb tömeges belépések fszcs-ínkbe Újabb győzelmekről érkeznek jelentések megyénk községeiből. Forr és erjedőben van dolgozó parasztságunk. A népnevelőink és régebbi szövetkezeti tagjaink helyesen használják ki dolgozó parasztságunk megnövekedett ér­deklődését a tszcs gazdálkodás felé. Az egyéni agitáció, a sze­mélyes meggyőzés, a konkrét ér­vek .hatására minden nap újabb és újabb tömegek keresik fel szövetkezeti csoportjainkat, hogy végleg kikössenek a szövetkezed gazdálkodás mellett. A kispa- rasztok mellett megmozdult a középparasztság is. Látják, hogy sem terméseredmények, sem jö­vedelem, sem a fejlődés dolgá­ban nem tudják felvenni a ver­senyt tszcs-inkkel A szerdai nap folyanján a lenti járásban 34 család 61 tagja, összesen 190 hold területtel lé­pett be a már meglévő csopor­tokba. Nován ugyancsak a szer­dai napon 5 középparaszt 56 hold földdel erősítette a íszcs-t. Kerkaöarabáson két középpa­raszt lépett be 20 hold területtel. A letenyei járásban, pedig 80 család 121 tagja 241 holdat vitt be a szövetkezeti gazdálkodásba. A fenti járások példája nyo­mán kell erősítenie munkáját a öbbieknek is. hogy konkrét vi­lágos, meggyőző munkával minél több dolgozó parasztcsaládot győzzenek meg a termelőszövet­kezeti csoportba való belépésre. Jut rádióra, kerékpárra és kihásasitásra Stefkóék elszám Vidáman, jókedvűen lépett be a konyhába. Leült az asz­talhoz és mosolygó arccal fi­gyelte a vacsorát készitő fe leségét. Hallgatott, de arca elárulta, hogy valami nagy mondanivalója van. Nagyon szerette volna feleségének megmondani az örömteljes hirt; de úgy gondolta, jobb lesz megvárni, mig a gyere­kek is bejönnek a munkáról­2$ ezer forint Már villanygyujt-ásra került a sor. amire Stefkó István családja körülülte az asztalt. Az egész család a vöckönöi „Béke“-tszcs tagja. A napi munka után mindig elbeszél­getnek egy ideig, Stefkóná már azt is kiszámolta, hogy mennyi lesz az évvégi. elosz­tásnál a keresetük. Összesen 25 ezer forint körül számolt. Ebből aztán majd mindenre jut — gondolta. Többször is említette férjének, hogy már nekik is elkelne egy rádió, így folyt le mindig az esti beszélgetésük. Végül Stefkó István elhatározta, hogy vesz egy rádiót. Most,_ hogy a család együtt van, minden bevezetés nélkül me^mgyzi. — Vasárnap már hallgathat­juk a rádiót- Vettem egyet e szentiváni szövetkezetben Úgy gondoltam, hogy majd kérünk előleget és abból ki­fizetjük. A feleségének megcsillant a szeme, a gyerekek is egyszer­re hangosabbak lettek. — Mi­lyen jó lesz esténként a rádiót hallgatni. Mindenről tájékoz­tatva leszünk — mondja öröm­mel Józsi, a család legfiata- labbja. Azt is megbeszélték. hogy hova helyezik el a rá- liót. Régen és most Mariska lányuk arról beszél, rogy jól dolgoztak, egy rá­diót igazán megérdemel a család. 7“ ^Nem is tudom, hogy mit csinálunk a 25 ezer forinttal, ha majd évvégén megkapjuk Erre Stefkó István jóízűen elneveti magát. Az anya pe­dig igy oktatja a lányát. — Hogy hova tesszük? Elő­készítettem már én annak a helyet. Nézd meg a bútorun­kat, milyen ósdi, hát majd kicseréljük ezt is. Mert én nem úgy voltam ám, mint te, hogy alig vagy 16 éves, aztán már a stafirungod jórésze már megvan- Semmi nélkül kerültünk össze az apáddal, aztán úgy is maradtunk vol­na. ha a felszabadulás nem jön. Az én lánykoromat a tie­dével össze se hasonlíthatom. Te itt a tszcs-ben egy évben megkeresed a 4—5 ezer forin­todat, meg a gabonádat. Én meg tudod miért dolgoztam egy évig? Megkerestem 10 méter ruhaanyag árát. meg két mázsa gabonát. Egész lánckor ómban nem kaptam annyi ruhát, mint te abból a 7 ezer forintból, amit kaptunk az évvégi elszámoláskor. Bú­tort veszünk, ágyneműt, az­után mindannyian jól felöltö­zünk. Rádió, kerékpár, bútor az előlegből — Ugy-e, édesanyám —.szó­lal meg Pista —, ha jól kiszá­moljuk, meg nekem egy ke­rékpár is jut. — Meg nekem is — toldja meg Jóska. — Álljunk csak meg -- mondia nevetve a házigazda, — nehogy elkerülje a kordély a szamarat. Azt nem. kérdezi­tek, hogy jut-e rá? Na, majd mindjárt meglátjuk. Kiszá­moljuk, hogyan is állunk. Papír, ceruza kerül elő, aztán a család számolni kezd- Lisztre nincs gondunk. Évi gabonánk már megvan. Három disznó hízik a hidasban. így a zsir sem okoz gondot. Számoltak- Bútor. mind- >""Hk '-’-ereiknek cipő, ruha. — Na, ad hik csak össze — mond­ia a gazda. — Most maid meglátjuk, hogy jut-e kerék- írre. — A két gverek feszül­ten figyel. Az apjuk számol, aztán mikor felnéz, csak any- nyit mond. — Hát ha jól be­osztjuk, mindegyiktek vehet kerékpárt, meg még a Mariskának is bővíthetjük a etafirunvlát. — Aztán még elgondolkozva hozzáteszi: rá­dió, ui bútor, ruha, kerékpár, hát gondolhattam ón erre a múltban?... '(Siklós.) — A nagj'kanizsai Petőfi-utcai általános iskola „Dolgozók Iskolá­jába“ szeptember 5-ig lehet je­lentkezni. Megnyílik az V—VI., hetedik és nyolcadik osztály. A dolgozók iskolája ingyenes, a hall­gatók csak a tankönyvet és a tan­szereket szerzik be. A tankönyv­rendelést szepleinber 5-én jelent­sék be a hallgatók- A tartás szép. (ember 18-án kezdődik. „Teljesíteni hazafias kötelességünket“ Termelőcsoport alakítására készül Sag-puszta Azt szokták mondani erre mifelénk, hogy „Ság-pusztára még madár is alig repül el”, mert, hogy olyan félreeső völgyben fekszik. Pedig akik ezt mondják, azoknak nincs igazuk. Ma már nincs a pusz­tában - '-eilen olyan ujgazda sem, aki ne volna tisztában a világ folyásával, aki ne tud­ná, hop')/ mi történik ezekben a sorsdöntő napokban Koreá­ban. A Párt szava, a Párt ta­nítása nálunk is termékeny talajra talált■ Hiszen a Párt harcolt annakidején azért, horni mi szabad emberek le­gyünk szabad hazában. Földet adott nekünk a de­mokrácia. Ezt mi jó mun­kánkkal. a terménybeadás idő­ben való teljesítésével háláljuk meg. Ság-pusztán is megvan a jó munka eredménye■ Az el­múlt napokban a ságpusztai ujgazdáíc becsülettel teljesítet­ték kötelességüket a dolgozó nép államával szemben. Nap mint nap 5—6 szekér gabonát vittek be a. Úszói terményrak- íárba. Tudjuk, hogy minden szem gabonába1 újabb csapást mérünk a háborús uszitókra, ezért szállítottuk be a mai napig összes feleslegünket és adtuk el a földművesszövet­kezetnek. Mi bebizonyítottuk, hogy élni tudunk szabadságunk­kal. Csak egy dolgot említek meg. Amikor még a földesuré volt ez a föld — jól emlékez­nek rá, az öregebbek — a holdankénti átlagtermés alig haladta meg a négy múzsát. Most.' amikor az ujgazdák a sajátjukként kezelték és mű­velték a földeket, megadta Kohljától a —10—11 mázsát is. T ermészeiesen segített ne­künk a dolgozó nép állama eredményünk elérésében: mű­vágyával, vetőmaggal, gépek­kel Be azért akárhogy is szá­moljunk. mégsincs annyi jö­vedelmünk, mint a termelő- csoportbelieknek. Olvastam a, Zalában, hogy g neszelei cso­porttagok hogy meggazdagod' tak alakulásuk óta, meg azutáh most egyesültek a nekeresdiekkel. Termelőszö­vetkezetté lettek. Mennyi lesz majd a jövedelmük jövőre! Hiába, nekünk is csak ez _ az ut lesz a helyes. Meglehet, hogy az ősszel már mi is a kö­zösben leszünk, de lehet, hogy előbb is. Mi. kommunisták azon vagyunk, hogy nálunk minél előbb meggyőzzük vj- z a zdatársavukat a csoportúin- kitásról Ezt pedig hamaro­san megcsináljuk. Az lesz még csak igazi nagy csapás a há­borús uszitókra és a Htoista ügynökökre! Szabadság! KORONCZ JANOS Liszó-Ság puszta. VÁROSI MOZGO NAGYKANIZSA szombat, vasárnap Eudapesttel egyidőben EL A KEZEKKEL KOREÁTÓL Kisérő műsor: Béke legyőzi a háborút. Előadások kezdetei; Hétközna­pokon délután 6 és 8 órakor, — Vasár- és ünnepnapon délután 3» 5. 7 és 9 órakor. Pénztárnyitás: Hétköznap kez­dés előtt 1 órával. Vasár- és ün­nepnapon délelőtt 11-től fél l-ig és kezdés előtt 1 órával«:

Next

/
Oldalképek
Tartalom