Zala, 1950. július (6. évfolyam, 153-162. szám)

1950-07-14 / 161. szám

MOST RAJTATOK A SOR! Bognár bácsi vitte be Nován elsőnek, de jutalom még* másokra is vár Nova községben is felbugtak a gépek. Az előlegcséplés után most teljes lendülettel kezdő dött meg a sorcséplés. Boldo­gan méregeti a gazda szeme az asztagokat és öröm lelj es szivvel hallgatja a cséplőgép zenéjét. Az egész évi munka gyümölcse fekszik itt, Bognár János 10 holdas dolgozó kis- paraszt udvarán, ebben van minden gyönyörűsége, öröme. Látszik is rajta, hogy szinte kicsattan belőle a vidámság, amikor ott sürög-forog az asz- tag körül. Hiába, mégis csak nagy ünnepe a gazdának a cséplés, de nagy ünnepe az or­szágnak is. Ebből lesz a jövő­évi kenyér. Bognár bácsi csendesen szemlélődik egy ideig, azután mégsem állhat ja meg, hogy ki ne mondja azt, ami a szivén fekszik. A Párt segített — Ami a szivem, az a szá­mon is - fordul oda szomszéd­jához. — Én néni szoktam ma­gamban tartani a véleménye­met. Most is csak azt mondha­tom, hogyha nem lett volna ebben az országban felszaba­dulás és nem segítést vobia munkánkban a Párt, akkor nem állnánk itt, ahol állunk. Büszke is Bognár bácsi első­ségére. Az ősszel — jól emlék" szik — még alig vetettek, de neki már földben volt a gabo­nája. Az aratást és a behordást is elsőnek végezte el. Most meg elsőnek csépel nála a za- latárnoki gépállomás gépe. — Hiába, a Pártra hallgatni min­dig csak jó dolog — ismeri el, bajuszát elégedetten jobbra, meg balra pödörgetve. — Vigyázzon János bácsi — figyelmeztették társai —, mert még lepipálják a terménybe­adásban. Csépelnek ám másutt is... Bognár bácsié az elsőség — Engem-e? — hökkent meg. — Csak azt szeretném én meglátni! Még ő siettette Bognár elvtár­sat, hogy noszogassa már meg azt a gépat. Ö szeretné minél előbb a szövetkezetbe vinni, ami­vel a nép államának tartozik. Eljött annak is hamarosan a sora. Nem is várt percet sem, hanem sebtiben felrakta a zsákokat a fellobogózott tehe. nesszekérre és nagy igyekezet­tel elindult a szövetkezet felé. Úgy ült ott a deszkán Bognár bácsi, mint a cövek. Kihúzta magát, lássák csak meg, ki az első a faluban! A szövetkezet előtt már ün­nepélyesen várták őt a község dolgozó parasztjai. Mégiscsak nagy dicsőség, hogy éppen Bog­nár János volt az első, aki egyenesen a cséplőgéptől hozta be a gabonáját a raktárba! Ez volt ott mindannyiuk véle­ménye. Volt ebben egy kis örömmel kevert irigykedés is. Fogadkoztak többen, hogy csak csépeljenek el, majd megmu­tatják ki lesz végül is az első. 120 százalék! — Halljátok-e — szólt ki a magtárból Bognár bácsi —, ezt már nem ugathatja el tőlem senki, hogy én jöttem elsőnek- Itt van ni — mutatott a mér­legre —, 76-os a hektólitersu- lya a rozsomnak. De az sem kuJya, hogy 120 százalékban teszek eleget begyűjtési kötele. zettségemnek- Most aztán raj­tatok a sor, mutassátok meg, mit tudtok! ... Ez azután mindannyiuknak érzékeny pontja. Ki ne verse­nyezne az elsőségért? De majd végén csattan az ostor. Elvá­lik, hogy ki ad több gabonát a dolgozó nép államának. Bog­Zalabéren is javában folyik mar a cséplés. A község há­rom helyén zúgtak fel ezelőtt egy héttel a gépek. Azóta sza­kadatlanul ontják a g-abonát, a jövő évi kenyerünket. A. türjei gépállomás cséplő­gépje Szilasi János 4 holdas kisparasztnál csépel. Bohár József főgépész egy terebé­lyes fa alatt jóizüen falato­zik. Lenyeli az utolsó falato­kat, megtörli bicskáját, aztán igy kezdi a beszédet: — Rend­ben megy itt minden, elvtár­sak. Igaz, hogy a. cséplőmun­kásokból nem állitotium ösz- sze népnevelő csoportot, de ez nem számit. Én azért elvég­zem a magam feladatát. A cséplés megkezdése előtt is alapos felvilágosító munkái végeztem a cséplőmunkások között. Meg mindig beszélge­tünk erről is, arról is, ha egy kis szabad időnk van. Ez elég is a felvilágosító munkáihoz- Nagyobb baj az, hogy 28 vá­gón cséplést vállaltunk, de ha igy megy, még a 18 vagont se érjük el. — Aztán mentege­tőzve hozzáteszi: — De ez nemcsak rajtam múlik. A siker alapja A dolog valóban ugy^ áll, hogy nemcsak Bohár elvtárson múlik a cséplési munkák si­kere. De a sikernek az alapja a jó felvilágosító munka és a szervezettség. Erre komolyabb súlyt kell fektetni. Erről beszél Derzsi Bálint is. Most végzi az agrártudo­mányi egyetem mezőgazdasági szakának harmadik évét. ^ A nyári szünetben a türjei gép­A cséplés folyamatosságá­nak biztosítása igen fontos feladata gépállomásaink ve­zetőinek, s ezt csak gondos előrelátással, fokozott terv­szerűséggel, nyugodt, biztos intézkedésekkel tudják elérni. Ezen a vonalon azonban hiányosságokat tapasztalunk a palini gépállomás vezetősé­génél, Az egyes cséplőgépek­nél dolgozó elvtársak vetik fel, hogy sok esetben kapko­dás tapasztalható' a cséplőgé­pek utrabocsátásánál, az eset­leges hibák kiküszöbölésénél. Hosszú Sándor, a „Vörös Csillag“ termelőszövetkezetnél dolgozó cséplő gépkezelő fel­vetette, hogy szerszámokat es a motorhoz tartalék gyertyá­kat nem biztosítottak, s eset­leges üzemzavarnál P alánba kellene menni, hogy kiküszö­bölhessék- A Zalaszentbalá- zson cséplő gépállomási gép­hez többszöri sürgetés utáin kanták csak meg, több# napos késéssel az elevátor szíjat. Az eltört dobtengelyt Zalaeger­szegen négy napig csinálták- s amikor elkészült, nem tették le Zalaszentbalázson, hanem előbb beszállították Palinba, s nár János már megkapta szer­ződéses rozsáért a jutalmat, de a jutalom még másokat is vár. Nem is marad el a verseny­ben egyetlen novai dolgozó pa­raszt sem. Erről kezeskednek és hát a becsületszóra adott kezesség nagy szó! (Őszi) Nincs I Lemaradtak népnevelőmunka | az előirányzat mögött a zalabéri ÁMG cséplőgépénél, de azért a fögépész elégedett Jamison munkáján a palini gépállomás állomáson dolgozik, bpgy az egyetemen tanultakat átvigye a gyakorlatba. Jól ismeri a dolgozó parasztság munkáját. Szülei az ^ Alföldön laknak, Balmazújvároson. A felszaba­dulás előtt béresek voltak. Ö is erre a sorsra került 10 éves korától kezdve. A felszabadu­lás után aztán földet kaptak. Derzsi Bálint megértette a Párt bivó szavát. Tanult, si­kerrel letette a szakérettségit. Helyrehozzák a hibákat Most itt áll előttünk egész­ségesen, barnára sült arccal. Vidám, jókedvű, csak akkor komolyodik el az arca, mikor a népnevelő munkáról esik szó. —Nem megy minden úgy, ahogy kellene — világosit fel bennünket. — Egy hete va­gyunk kint és ez alatt az idő alatt csak egyszer hozták ki aZ' újságot. így nem vagyok képes nyomon követni a poli­tikai eseményeket. Ez nagy mértékben akadályozza az agitációs munka sikerét is. — Mikor tudomására hozzuk a koreai néphadsereg sikeres harcát, szeme felcsillan. — Ez a harc a mi harcunk is — mondja határozott hangon. — És nekünk ezt a harcot jó munkánkkal kell támogatni. Munka után erről fogok be­szélni a cséplőmunkásoknak. Ha megkapom minden nap az újságot, rendszeres sajtóbe­számolót tartok. Helyre kell hoznunk ha­nyagságunkat, ezt elvárja tő­lünk Pártunk és dolgozó né­pünk. (SIKLÓS) onnan kellett ismét kihozni, ami ismét egy napos kiesést jelen­tett- A gépállomást illető ter­ményt nem tudják elszállí­tani, mert a palini vezetőség nem biztosított megfelelő mennyiségű zsákot. Amikor az ellenőr többször telefonált érte, akkor ingerülten vála­szolta a palini központ: — Ne telefonálgasson, ha kell va­lami, jöjjön be érte. — Amit persze nyugodt, meggondolt, tervszerű m.unka esetén nem mondott volna, hiszen min­denki tudja, hogy az ellenőr egy pillanatra sem hagyhatja ott a gépet. A cséplés még csak most kezdődött el. Van ideje tehát a palini gépállomás vezetősé- aénck, hogy változtasson ed­digi munkamódszerén, pótolja a hiányosságokat, vigyen több tervszerűséget, nyugodt­ságot munkájába. Ezzel tudja eddigi jó hírnevét továbbfo­kozni, segíteni dolgozó pa­rasztságunkat a cséplési harc sikeres megvívásában. Péntek, 1950. jjlius 14­Tanulmányút a Szovjetunióba 'T'öbb mint öt esztendeje, hogy a hatalmas Szov­jetunió fegyverei kivívták el­nyomott, kizsákmányolt mun­kásosztályunk, dolgozó pa­rasztságunk, egész népünk ré­szére legdrágább kincsünket; a szabadságot. Mint ajándékot adták kezünkbe azt, amit sa­ját erőnkből, a sok próbálko­zás ellenére <em tudtunk soha tartósan kivivni a magunk szá­mára. Óriási lehetőségek nyíltak meg előttünk. Pártunk vezeté­sével éltünk is ezekkel a lehe­tőségekkel. Munkásosztályunk saját tulajdonába vett-e a bá­nyákat, gyárakat, üzemeket. A földreformmal megszün­tette a nagybirtokot és a dol­gozó parasztság kezébe adta a földet. Ezzel azonban még nem szűnt meg sem mezőgaz­daságunk elmaradottsága, sem a falusi kizsákmányolás lehe­tősége. A kulákság még meg­maradt, Megmaradtak, mint a falu kizíákmányolói, a dolgozó parasztság vérszopói, teljes fel- szabadulásának akadályozói. A paraszti gazdálkodásban megmaradt a kisárutermelés és nem tudtuk még döntően megváltoztatni mezőgazdasá­gunk évszázados elmaradott­ságát. A Szovjetunió ekkor ismét segítségünkre sietett. Megmutatta, hogy a felszaba­dító harcok után is szivén vi­seli a fejlődő magyar népi de­mokrácia sorsát, önzetlen, ba­ráti támogatása lehetővé tette, hogy az elmúlt nyáron nyolc- vantagu magyar parasztkül­döttség ismerkedhessen meg a helyszínen a világ legfejlettebb mezőgazdaságával. Azzal, amelyben teljesen megszűnik a kizsákmányolás lehetősége, a dolgozó parasztság számára soha nem álmodott jólétet te­remt, ugrásszerűen emelkedik i termelés színvonala, amelyik napről-napra uj vívmányokkal ajándékozza meg az emberisé­get és követendő példa a mi falusi dolgozóink előtt. Ismerjük az eredményeket, amit ez a tanulmányút magá­val hozott. A résztvevők be­számolóik és saját élményeik alapján teljesen szétverték aa ellenség hazug rágalombadjara­iét a termelőszövetkezeti moz­galom ellen. Ennek nyomán ugrásszerűen emelkedett ná­lunk a termelőszövetkezeti cso­portok száma. Falvaink rálép- tek a szocialista fejlődés út­jára. rézzel azonban nem me- rült ki a Szovjetunió baráti segítsége. Ebben az év­ben ismét lehetővé tette, hogy nem nyolcvan, de 200 dolgozó mezőgazdasági dolgozó láthat sa, tanulmányozhassa a szociá­lis^ mezőgazdaság korszerűsí­tésének kérdéseit. Zala megyé­ben öten részesültek abban a kitüntetésben, hogy néhány hé­tig élvezhetik a hatalmas Szovjetunió vendégszeretetéi, átvehetik a harminc éves szo­cialista országépitéa tapaszta­lata tainak legjavát. A múltban csak a nagy urak­nak adatott meg, hogy kül­földre járjanak. Ott aztán el dorbézolták az elnyomó1! miilókból kipréselt hatalmas összegeket. Munkás, vagy dol­gozó paraszt csak akkor me­hetett külföldre, ha idegen ér­dekekért háborúba haj tói iák, vagy a nyomora kivándorlásra kényszeritett-é. Ma ez is meg­változott. Elindul a vonat pa­rasztságunk legjobbjaival az annyira látni vágyott Szovjet­unióba. Nem nyaralásra men­nek. hanem komoly, felelős­ségteljes munkára. Hosszabb tanulmányútra. 7V*ülönös hálával gondo- lünk ezekben a napok­ban azokra, akik ezzel is be­bizonyították, hogy egyen­rangú. baráti államként kezel­nek bennünket. A mi szocia­lista fejlődésünk útját egyen­getik. Tudják milyen hatalmas segítséget fog jelenteni ne­künk. ha a tanulmányút végén ismét 200 kiművelt ember száll harcba nálunk a falusi maradiság ellen. Hálájukat fe­jezzék ki a küldöttek úgy, hogy a szerzett gazdag tapasz­talatokat felhasználják a ma­gyar szövetkezeti mozgalom megerősítésére és továbbfej­lesztésére. „A szovjet irodalom a béke szolgálatában" Madarász elviárs előadása Zalaegerszegen Az MSzT zalaegerszegi bi­zottságának rendezésében ma- gasszinvonalu előadást tartott Madarász elvtárs, az MSzT központi kiküldöttje. Az elő­adás a szovjet irodalomról szólt, mely a béke szolgálatá­ban áll. Részleteket olvasott fel a szovjet irodalom remekei­ből. Hangsúlyozta, hogy a szo­cialista irodalmi művek fegy­vert jelentenek n dolgozó nép kezében. Ha olvassák, nagy hasznát veszik a békéért ví­vott harcunkban. Ezért fontos, hogy olvassuk a szovjet iro­dalmat. Az előadáson megjelentek száma nem ütötte meg azt a mértéket, melyet a nivós elő­adás megérdemelt volna. En­nek főoka, hogy az MSzT ve­zetősége nem fejtett ki kellő szervezési és propaganda mun­kát. Ha a jövőben hasonló előadást tartanak és a fennálló hibákat kiküszöbölik, az elő­adásokat sokkal nagyobb szám­ban hallgatják majd végig a dolgozók, mert Zalaegerszeg közönségét is érdekli a szov­jet irodalom és a békéért ví­vott harcunk. „Minden fe5esleges gabonám a nép allamae 14 mázsa gabonára kötött zállítási szerződést Sogs Jó­zsef garabonci 12 holdas közép- jaraszt, s ezt a gabonáját köz- etlen cséplőgéptől szállította a erménybegyüjtő helyre, Kisra- lára. Kidíszítette kocsiját vö- ös és nemetiszínű lobogókkal is egész családja fent ült a ko­sín. Soós felesége kezében egy ábla volt a következő felirat- al: ,,Minden felesleges gabonám i munkásoké. Éljen a munkás­paraszt szövetség!" A gabonás szekeret a ház­tól a közigazgatás dolgozói kö­zül Srágli Lajos elvtárs kísérte el. A cséplőgépnél dolgozó mun­kásoknak Srágli elvtárs beszé­det mondott az elindulás előtt. Felhívta őket arra, hogy ahol ezután csépelnek, hívják fel a dolgozó parasztokat: minden gazda kövesse Soós József pél­dáját a terménybegyüjtés becsü­letes elvégzésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom