Zala, 1950. július (6. évfolyam, 153-162. szám)

1950-07-07 / 155. szám

EL A KEZEKKEL KOREÁTÓL!

A Pravda julius 4-i száma Sztálin elvtárs nyelvtudományi cikkét közli „A nyelvtudomány néhány kérdéséhez“ címmel. A Pravda megjegyzi, hogy a cikk a „Bolsevik“ 12. számában jelent meg.

KRASENYINNIKOVA

ELVTARSNÖ!

Válaszolok az ön kérdéseire.

1. Kérdés: ön meggyőzően mutatja ki Cilikében, hogy a nyelv sem nem alap. sem nem felépítmény. Megfelelne-e az igazságnak, ha azt tartanánk, hogy a nyelv olyan jelenség, amely az alapnak is, a felépítménynek is sajátja, vagy pedig helyesebb volna, ha azt tartanánk, hogy a nyelv közbülső jelenség?

Válasz: Természetesen a nyelvnek, mint társadalmi jelenségnek, sajátja az a minden társadalmi jelenségre, köztük az alapra és a felépítményre is jellemző közös vonás, hogy a társadalmat szolgálja, ugyanúgy mint minden más társadalmi jelenség, köztük az alap és a felépítmény is. De ezzel tulajdonképpen ki is merítettük azt a közös vonást, amely minden társadalmi jelenségre jellemző. A továbbiakban komoly különbségek kezdődnek a társadalmi jelenségek között.

Arról van szó, hogy a társadalmi jelenségeknek e közös vonáson kívül megvannak a maguk különleges sajátosságai, amelyek megkülönböztetik őket egymástól, amelyek mindennél fontossabbak a tudomány szempontjából. A felépítmény különleges sajátosságai abban rejlenek, hogy a felépítmény politikai, jogi, esztétikai és más eszmékkel szolgálja a társadalmat és létrehozza a társadalom számára a megfelelő politikai jogi és egyéb intézményeket. Miben rejlenek már roost a nyelv különleges sajátosságai, amelyek megkülönböztetik más társadalmi jelenségektől? Ezek a sajátosságok abban állnak, hogy a nyelv úgy szolgálja a társadalmat. mint az emberek érintkezésének eszköze, mint a gondolatok kicserélésének eszköze a társadalomban, mint olyan eszköz, amely lehetővé teszi az embereknek, hegy megértsék egymást és megszervezzék a közös munkát az emberi tevékenység minden területén, a tanulás területén éppúgy, mint a gazdasági viszonyok területén, a politika területén éppúgy, mint a kultúra területén, a társadalmi életben éppúgy, mint a mindennapi életben. Ezek a sajátosságok csakis a nyelvre jellemzői; és mert csakis a nyelvre jellemzők, éppen azért a nyelv önálló tudó mány — a nyelvtudomány — tanulmányozásának tárgya. A nyelv e sajátosságai nélkül a nyelvtudomány elveszítené jogát az önálló létre.

Röviden: a nyelvet nem számíthatjuk sem az alapok, sem a felépítmények kategóriájához.

Nem számíthatjuk a nyelvet az alap és a felépítmény között álló „közbülső“ jelenségek kategóriájához sem, minthogy .ilyen „közbülső“ jelenségek nincsenek.

De talán lehetséges lenne a nyelvet a társadalom termelőerőinek kategóriájához, mondjuk a munkaeszközök kategóriájához számítani? Valóban, a nyelv és a munkaeszközök között van bizonyos hasonlóság: a munkaeszkö zők. akárcsak a nyelv, sajátságos közömbösséget tanúsítanak az osztályok irányában és egyaránt szolgálhatják a társadalom különböző osztályait, a régieket éppúgy, mint az újakat. Vájjon ez a körülmény ad-e okot arra, hogy a nyelvet a munkaeszközök kategóriájához számítsuk? Nem, nem ad okot.

Egy időben N. J. Marr, amikor látta, hogy ez a tétele — „a nyelv felépítmény az alapon“ — ellenvetésekkel találkozik, elhatározta, hogy ..átépíti magát“ és kijelentette, hogy „nyelv munkaeszköz“. Igaza volt-e N. J. Marr-nak, amikor a nyelvet a munkaeszközök

kategóriájához számította. Nem, semmiesetre sem volt. igaza.

A nyelv és a munkaeszközök között ugyanis az imént említett hasonlóságon kívül egyéb hasonlóság nincs. Ehelyett azonban a nyelv és a munkaeszközök között gyökeres különbség van. Ez a különbség abban áll, hogy a munkaeszközök anyagi javakat termelnek, mig a nyelv semmit sem termel, mindössze szavakat „termel“. Pontosabban szólva: az emberek, ha van munkaeszközük, anyagi javakat tudnak termelni, de ugyanezek az emberek, ha van nyelvük, de nincs munkaeszközük, nem tudnak anyagi javakat termelni. Nem nehéz megérteni, hogy ha a nyelv képes volna anyagi javakat termelni. a fecsegők lennének a világ leggazdagabb emberei.

2. Kérdés: Marx és Engels úgy határozzák meg a nyelvet, mint „a gondolat közvetlen valóságát“, mint „gyakorlati... valóságos tudatot“. „Eszmék — mondja Marx nem léteznek a nyelvtől elszakítva.“ Véleménye szerint milyen mértékben kell a nyelv- tudománynak a nyelv értelmi ol dalával, szemantikával, illetőleg örténelmi szemasziológiával (jelentéstannal) és stilisztikával fogkoznia, avagy egyedül a formának kell-e a nyelvtudomány tárgyának lennie?

Válasz: A szemantika (szema- sziológia) a nyelvtudomány egyik fontos része. A szavak és kifeje zések értelmi oldalának komoly jelentősége van a nyelv tanulmányozása terén. Ezért a szemantikának (szemasziológiának) méltó helyet kell biztosítani a nyelvtudományban.

A szemantika kérdéseinek feldolgozása és adatainak felhasználása során azonban semmiképpen sem szabad túlértékelni a szemantika jelentőségét, s még kévésbé szabad vele visszaélni. Néhány nyelvészre gondolok, akik a kelleténél jobban belemerültek a szemantikába és megvetően kezelik a nyelvet, min' „a gondolat közvetlen valóságát“, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik egybe a gondolkodással, elszakítják a gondolkodást a nyelvtől és azt állilják, hogy a nyelv elavulóban van, hogy nyelv nélkül is meg lehet lenni.

Vegye alaposan szemügyre N- J. Marr következő szavait: „A nyelv csak annyiban létezik, amennyiben hangokban jelentke zik; a gondolkodó tevékenység megjelenési forma nélkül is végbemegy. .. A nyelv (a hangos nyelv) ma már azon az utón van. hogy átadja funkcióit uj találmányoknak, amelyek feltétlenül legyőzik a. teret, a gondolkodás viszont felfelé halad a múltban felhasználatlanul hagyott tartalékainak és uj szerzeményeinek segítségével, s fel kell váltania és teljesen helyettesítenie kell a nyelvet. A jövő nyelve — a természeti anyagtól mentes technikával fejlődő gondolkodás. Sem miféle nyelv, még a hangos nyelv sem állhat meg előtte, ame'y mégiscsak kapcsolatban van a természet szabályaival.“ <L,ásd: N. J. Marr Válogatott munkái.)

Ha ezt a „munka-mágikus“ titkos beszédet lefordítjuk egyszerű nyelvre, arra az eredményre lehet jutni, hogy:

a) N. J. Marr elszakítja a gondolkodást a nyelvtől;

b) N. J. Marr úgy véli, hogy az emberek érintkezése nyelv nélkül is megvalósítható, magánál; „a természeti anyagtól“ mentes gondolkodásnak, „a természet szabályaitól“ mentes nyelvnek se gitségével;

c) N. J. Marr azzal, hogv elszakítja a gendokedást a nyelvtől, „megszabadítja“ a nyelvet „természeti anyagától“ — az idealizmus mocsarába süpped.

Vannak, akik azt mondják, hogy a gondolatok az ember fejében előbb keletkeznek, semmint őket a beszédben kimondják, vagyis nyelvi anyag, nyelvi burok

nélkül keletkeznek, úgyszólván meztelen formában. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Bármilyen gondolatok keletkeznek is az ember fejében, csak a nyelvi anyag alapján, a nyelvi meghatározások és mondatok alapján fejlődhetnek és létezhetnek. Gondolatok, amelyek mentesei; a nyelvi anyagtól, mentesek a nyelvi „természeti anyagtól“ — nem léteznek. .,A nyelv a gondolat közvetlen valósága“ (Marx). A gondolatok realitása a nyelvben nyilvánul meg. Csak idealisták beszélhetnek olyan gondolkodásról, amely független a nyelv „természeti anyagától“, csak idealisták beszélhetnek nyelvnélküli gondolkodásról.

Röviden: a szemantika átértékelése és a szemantikával való visszaélés N. J. Marrt az idealizmushoz vezette el.

Következésképpen, ha megtisztítjuk a szemantikát (szemaszio- lógiát) az olyanfajta túlzásoktól és visszaélésektől, mint amelyeket N. J. Marr és néhány „tanítványa“ követelt el, az nagy hasznára - válhat a nyelvtudománynak.

3. Kérdés: ön tökéletesen helyesen mondotta, hogy a burzsoá és a proletár eszméi, képzetei, szokásai és erkölcsi elvei egyenesen ellentétesek. Ezeknek a jelenségeknek osztályjellege feltétlenül vissza' ükrözedritt a nyelv szemantikai oldalán (olykor pedig a formáján — szótári készletén — is, amint a ttn cikke erre helyesen rámutat). Beszélhetünk-e a konkrét nyelvi anyag és elsősorban a nyelv értelmi oldalának elemzése során a nyelvben kifejezett fogalmak osztálylényegéről, különösen azokban az esetekben, amikor nemcsak az ember gondolatának, hanem a valósághoz való viszonyának nyelvi kifejezéséről van szó, vagyis amikor különösen élesen tűnik ki az ember osztályhovatartozása?

Válasz: Röviden szólva. Ön azt akarja tudni, hatnak-e az osztályok a nyelvre, beviszik e a nyelvbe sajátos szavaikat és kifejezéseiket, vannak-e olyan esetek, amikor az emberek ugyanannak a szónak és kifejezésnek különböző értelmi jelentést adtak osztáiyhovatartozásuktói függően?

Igen, az osztályok hatnak a nyelvre, beviszik a nyelvbe sajátos szavaikat és kifejezéseiket és néha különbözőképpen érik ugyanazokat a szavakat és kifejezéseket. Ehhez nem fér kétség.

Ebből azonban nem következik az, hogy a sajátos szavaknak és kifejezéseknek éppúgy, mint a szemantikai különbségeknek ko moly jelentőségük lehet az egységes nemzeti nyelv fejlődése szem pontjából, hogy képesek gyengíteni jelentőségét, vagy megváltoztatni jellegét.

Először is ilyen sajátos szó és kifejezés éppúgy. mint a szemantikában előforduló különbség olyan kevés van a nyelvben, hogy az egész nyelvi anyagnak alig egy százalékát képviselik. Következésképpen, a szavak és kifejezések, valamint szemanhká juk egész többi túlnyomó tömege közös a társadalom minden osz- tálya számára.

Másodszor, azokat a saiátos szavakat és kifejezéseket, amelyek nek osztály-árnyalatuk van a beszédben, nem valamilyen „osz- tály“-nyelvtan szabályai szerint használják, amely a valóságban nem létezik, hanem a létező és az egész nép által használt nyelv nyelv:ani szabályai szerint.

Tehát a sajátos szavak és kifejezések, továbbá a nyelv szemantikájában előforduló különbségek lénye nem cáfolják, hanem ellenkezőleg, igazolják az egész nép ál- al használt egységes nyelv létét és szükségességét.

4. Kérdés: Cikkében teljesen helyesen értékeli Marrt, mint a marxizmus vulgarizálóiát. Azt jelenti-e ez. hogy a nyelvészeknek, köztük nekünk, fiataloknak is. el kell vetnünk Marr egész nyelA SzOT elnökségének tiltakozása az imperialisták orvtámadása ellen

A SzOT Elnöksége julius 5-én rendkívüli ülést tartott, amelyen foglalkoznak az amerikai imperialistáknak1 a koreai nép ellen intézett támadásával. Apró Antal elvtárs ismertette a délkoreai hatóságok provokációs támadásának előzményeit, amelyek mögött az amerikai kormány áll. Ezért a felelősség is az amerikai kormányt terheli. Ezután foglalkozott az áruló amerikai szak- szervezeti vezetők szerepével, s hangsúlyozta, hogy

a haladó erők az effész világon tiltakoznak a koreai beavatkozás ellen.

Tehát a magyar dolgozóknak is fel kell emelni szavukat a koreai nép érdekében.

A beszéd után számos hozzászólás hangzott el, majd a rendkívüli elnökségi ülés határozatot hozott a koreai eseményekkel kapcsolatban, megállapítván, hogy az amerikai imperialisták fegyveres provokációjának elítélésével kapcsolatban a szervezett dolgozók táviratban fordultak a SzOT-hoz, hogy nevükben foglaljon állást a harmadik világháborút előkészítőkkel szemben.

Az Elnökség elhatározta, hogy a magyar dolgozók nevében táviratot intéz a Koreai Szakszervezeti Tanácshoz és a Szakszervezeti Világszövetséghez, amelyben

szolidaritását fejezi ki a koreai nép szabadságért

Az MNDSz és a

és függetlenségért folytatott harcával.

Az Elnökség egyúttal fel* hívja a szakszervezeteket, is* mentessék értekezleteken a koreai eseményeket, vegyék fel a kapcsolatot nemzetközi szakmai tagozatukkal, s javasolják a szakmai szervezet állásfoglalását. Felhívja továbbá a szak- szervezeteket, hogy

sajtójukban és kiadványaikban foglalkoznak az amerikaiak provokációs cselek* ményeikkel.

Egyúttal felhívja a figyelmet, hogy a dolgozók tiltakozását fel kell használni a versenymozgalom kiszélesítésére, a békeharc fokozására, a Szovjetunió iránti szeretet elmélyítésére.

A SzOT Elnöksége a Koreai Szakszervezetek Országos Tanácsához intézett táviratában elitéli az amerikai imperialisták és csatlósaik fegyveres beavatkozását, s

szolidaritásáról biztosítja a koreai hadsereget és kormányt.

Egyúttal azt a meggyőződését fejezi ki, hogy a koreai nép igazságos harca győzelemmel végződik.

A Szakszervezeti Világszövetségnek küldött táviratában kéri a SzOT, hogy a Világszövetség mindent kövessen el egy újabb világháborút kirobbantani szándékozó imperialista kalandorok gyilkos terve ellen.

EAISz tiltakozása

Az MNDSz a Koreai Nőszövetségnek küldött táviratában többek között ígéretet tesz. hogy még fokozottabb erővel folytatja munkáját és harcát közös célunk, a Szovjetunió vezette béketábor győzelméért.

A DISz Központi Vezetősége nyilatkozatot adott ki, amelyben leleplezi az amerikai imperialisták fasiszta módszereit, amelyekkel a békés északkoreai népre támadtak. A továbbiakban igy szól a tiltakozási — Mi, dolgozó és tanuló magyar fiatalok.

szolidaritást vállalunk a

koreai nép és ifjúság igazságos harcával. Követeljük, hogy a gyilkos imperialista csapatokat vonják ki Korea földjéről. Követeljük, hogy szüntessék be a gálád imperialista rablótámadást Korea szabadsága és függetlensége ellen.

Befejezésül a DISz forró testvéri üdvözletét küldi a koreai népnek, amely hősi harcát vívja minden békeszerető n•' • • közös ellensége, az elvetemül gyilkos, imperialista támadók és csatlósaik ellen.

vészeti örökségét, noha Marr.nak mégiscsak sok értékes nyelvésze i anulmánya van. (ezekről a vita során Csikobaba, Szanzsejev eH’ társak és mások írtak)? Atvehet- jük-e — ha kritikailag közeledünk Marrhoz — mégis azt, ami nála hasznos és értékes?

Válasz: Természetesen. N. J

Marr művei nemcsak hibákból állanak. N. J. Marr igen durva hibákat követett el, amikor eltör zi'ott formában vitte be a nyel vészeibe a marxizmus elemeit, amikor önálló nyelvelméletet próbált alkotni. De vannak N. J. Marrnak egyes jó, tehetségesen megirt művei, amelyekben megfeledkezve elméleti igényeiről, lel- kusmeretesen és. meg kell adni. hozzáértően tanulmányoz egyes nyelveket Az ilyen művekben szép számmal lehet értékes és tanulságos dolgokat találni. Világos, hogy ezt az értékeset és tanulságosat át kell venni N. J- Marrtól és fel kell használni.

5. .Kérdés: Sok nyelvész a szov je1 nyelvtudományban észlelhető pangás egyik okának a formaliz- must tartja. Nagyon szeretnénk tudni az Ön véleményét arról, hogy mi a formalizmus a nyelv- tudományban és hogyan lehet leküzdeni?

Válasz: N. J. Marr és „tanítványai“ formalizmussal vádolnak minden nyelvészt, aki nem osztja N. J. Marr „uj tanát“. Ez természetesen komolytalanság és e lenség.

N. J. Marr a nyelvtant üres .formaságnak“, azokat az embe ■ reket pedig, akik a nyelvtani szerkezetet a nyelv alapjának tartották, formalistáknak tekintetne. Ez már merő ostobaság.

Azt gondolom, hogy az „uj tan“ szerzői azért fundál ák ki a „formalizmust“, hogy megkönnyíti.:.; hsrcuka+ ellenfeleik ellen a nyelvtudományában.

A szovjet nyelvtudományt" n észlelhető pangás oka nem az > J. Marr és „tanítványai“ által kiíundált „formalizmus“, hanem az arakcsejevi rendszer és az ei méíeti fogyatékosságok a nyelv- udomány területén. Az arakcsejevi rendszert N. J. Marr „tanítványai“ teremtették meg Az el- méleti zűrzavart N. J. Marr és legközelebbi fegyvertársai vitték be a nyelvtudományba. Hogy megszűnjék a pangás, egyiket is, másikat is fel kell számolni. E fekélyeknek eltávolítása meggyógyítja majd a szovjet nyelvtudományt, kivezeti a széles országúba és lehetővé teszi a szovjet nyelvtudománynak, hogy az e’ső helyet foglalja el a világ nyelvtudományában. 1950 junius 29.

I. SZTÁLIN*

Péntek, 1950. julius 7.

A nyelvtudomány néhány kérdéséhez Válasz Je. Krasenyinnikova elvtársnőnek

Sztálin elvíárs cihhe a Pravda julius 4-i számában