Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1950-03-19 / 66. szám
Hatalmas csoportosulás van itt a palini határban a Nagykanizsa felé vezető országukon. Mindenkinek a tekintete a közeli domb felé irányul. Németh Gyula 3 holdjára hatalmas pöfögéssel vonul a Szovjetunió ajándéka,: a Szt-á- linyec. — No most mutassa meg, hogy mit tud az a gép. Évek hosszú során át csak karisz- toltam ozt fent a teheneimmel. Majd megszakadtak, de magamról is cs°k úgy dűlt a veríték. így beszél Németh gazda a többiekhez. A gyakorlati példa a legjobb meggyőző erő Papp Kálmán pedig megerősíti a szavait: — Igazad van GyulCi, csak kínoztad magadat. Meg a,z állataidat is- Jó termést onnaft bizony sose arattál. Legyintett egyet a kezével, majd igy folytatta: — Abból ugyan semmi se „Olyan erős, A Sztálinyecck lesz, hogy az a masina oda felmásszon. Nemhogy jó munkát végezzen. É,s az egész csoport ezen a véleményen volt. De nini! Csak úgy falja a métereket könnyedén a Sztali-« nyec. Belekapaszkodik a domboldalba lánctalpaival és fölfelé is csak úgy szeli a 8 levelű eke a barázdát. — Csak kicsi neki az a parcella, összekén’- rakni — jegyzi meg valaki. Hogyne lenne kicsi a parcella a Sztálinyecnek. Valahol messze a'Szovjetunióban, ahol ezeket a gépóriásokat a szovjet munkások gyártották a parasztoknak, már mindenütt nagyüzemi, gépesített mező- gazdaság járja. A gép nekiiramodik, elvégzi egy csapat ember munkáját. Az állatok még szépen legelésznek, vagy az istállóban híznak, adják a maF éledékeny ség ? snsni maga a Szovjetunió“ bemutatják » «»épi munka fölényét gas tejhozamot, gazdagítják a kolhozparasztpt; A szovjet rónákon már nem látni tehenet. Nem is tűrnék meg az igát a nyakukon. De Papp Kálmánék még nem láttak jlyet. Ilyen munkát még álmunkba se láttunk Egymásra néznek az emberek. Papp Kálmán egy kicsit restelli is magát, hogy igy lebecsülte a gép erejét. Hiába no, nehéz az újat megszokni... Apja is, ő is csak igaerővel piszkálgatták a földet. De most, előtte a példa. — Olyan erős ez a gép, mint maga a SzovjeTunió — magyarázza széles . mozdulatokkal Lippai János. Láxják-e, hogy a hatalmas erkölcsi segítség mellett micsoda anyagi támogatást is kapunk tőle. Egy ujud- vari fejkendős paraszt asszony határozott lépésekkel indul a körülbelül 100 méterre vígan szántogató Sztálinyec felé. Az egész csoport megindul után- na. Most hossz irányban harapja a gép után akasztott eke a földet. Egy pillanatra sem veszik le tekintetüket a dübörgő masináról. Ilyen munkát álmukba se láttak. Németh Gyula gazdánál alig van boldogabb ember most a megyében. Ott ül az öröm az arcán. Hirtelenében csak eny- nyit tud mondani: Köszönöm a Szovjetuniónak, Sztálin elvtársnak. >.. Ebben az esztendőben végre biztosan tudom, hegy jó aratásom lesz. En 2V2 hold taiajmüveléste szerződök! Papp Kálmán és Lippai . János gazdákat már hiába kéressük itt a csoportban. Eltűntek. Már bent vannak a palini gépállomás vezetőjénél és Hor- _váth Jakab elvtárs írja; Papp Kálmán 2 hold. Lippai János gazda 2 és fél hold szántásra szerződött. .. — 60 kilométerrel gyalogolok kevesebbet én is, meg az álla'ok is, aztán mig szánt a gép, nyugodtan befejezem a vöröshere vetését — moso„Harc a bürokrácia ellen“ Te, nagykanizsai dolgozó, ki ezekben a napokban az Ady Endre-utcában jársz, s mint annyiszor elnézed a város u.j büszkeségét, a poníházat és nem látod bevakolva, nem látsz bejárati ajtót, nem látsz a földszinten festett falakat, és nem látod betemetve a csatornának, gáznak, vízvezetéknek ásott gödröket, de látsz kovács. fujtató mellett szorgoskodó munkásokat, erkélykorlátot festő embereket, ne .hidd, hogy nincs készén a ház,' vagy nem volna beköltözhető- Készen van az, be is költözhető. Ha nem hiszed, kérdezd meg a Magasépítési NV-nél. Ott erőteljes bólintásokkal adják tudtodra. hogy elseje és 25-e elmúlt, tehát készen van a ház, c^uk éppen nem akarnak beköltözni a lakók, nem tudni, miért. Van egy adag igazság abban, amit a Magasépítési >. V dolgozói mondanak. Ok elkészítették határidőre az épületet. Belül szépen kimeszelték, ajtókat, ablakokat befestették, arról már nem tehetnek, hogy később, mindezek után jutott eszébe az építtetőnek, hogy ]ó lenne a gáz. És amikor már az is meglett, még valami eszébe jutott az építtetőnek, hogy vájjon hogyan tud ebbe " a házba egy idegen bejutni, tekintve, hogy pines csengő. Egyszóval ismét leverték az emeleteken a vakolatot, hogy minden lakásba' csengőt vezessenek, a kapuhoz is és a lakásajtóhoz is. És. oly sok ,,.balszerencse1’ közt, oly sok viszály után elérkezett 15-e is. Alul meg 13-án is mázolnak a festők, de a felső emeletek már várják a lakót. A. Magasépítésinek nem jelentett anyagi veszteséget a késedelem, mert az utólagos költségeket fel tudják számítani az építtetőnek. Mivel azon. ban az építtető sem tőkés, a nemzetgazdaságnak nem kis veszteséget okozott ez a szerencsétlen feledékenységsorozat. r gazi József, a kanizsai traktorgyár fiatal esztergályosa lassú léptekkel térült ki a gyár kiskapuján és jobbrafordulva a gyalogláshoz szokott ember egyenletes lábemelgetésével indult hazafelé. így távolról nézve nem látszott rajta semmi különös. Egy munkás, aki fiatalabb, mint a többiek, arca szegletes, kemény munkásarc, a szeme, .-a szemén látszott nincs jó hangulatban. Borús, befelé néző szem volt. Megállt... — De réteges volt az anyag — mordul ki a hang belőle, a szeme azonban nem villan fel. Rágódik. — Én vagyok a hibás, nem az anyag! — a kézlegyintés, ami a szavakat kiséri keserűséget áraszt, — Mit csinálsz,- te, magadban beszélsz?! — riad rá egy vidám hang kollégájától a szomszéd pad Mihálykájától. — Hagyj! „Eltól- tam“ 100 csavart. Téged nem bántana? Ezt valahogy helyre kell hozni — buzog fel belőle a szó, aztán önmagába mélyed ismét. — Te, Józsi! Bent vagy az újságba, hogy selejtet csináltál — fogadja otthon felesége és elébe teszi az ételhez mellékelve a Párt lapját. Igazi pem eszik. Végigolvassa a cikket. Egyeszer, azÖntudat tán mégegyszer. — Hm, jól meg- irlák, igazuk van! Igazi Józseffel másnap találkoztunk az üzemben. Nyíltan, vidámabban nézett. — Elvtárs, felelni fogok a cikkre majd. Egy ujitással, ami kiküszöböli a selejtet a csavarnál... ★ Tyuhaj Edgár a kanizsai traktorgyár meglettkoru esztergályosa utolsót futtat a késsel a bronzperselyen, ránéz az órára és megelégedetten vakarja meg fü- letövét: — Hm, jól kitoltam az. időmérővel. Ezen is elértem 200 százalékot. — A jóleső vakoród- zás után hóna alá csapja a kész perselyeket és elindul vele a revízióba. — Ejnye szaktárs ez megint nem pontos — néz ki szemüvege mögül szigorúan a revizor és kérdően teszi hozzá: — Mi van magával Tyuhaj szaktárs. Egy ilyen idős szakmunkásnak, hogy lehet ennyi selejtje? Tyuhaj nagyot köp az olajos padlóra, komótosan elsikálja, megvakarja a fülerlövét és felel: — Ugyan hagyjon már békében. A Minisztertanács februári határozata a közigazgatási apparátusban jelentkező uj bürokratizmus veszélyére hívta fel a figyelmet. Pártunk Központi Vezetőségének február 10-i ülésén maga Rákosi elv- társ is foglalkozott — bár inkább csak a Pártra vonaikoEz a munkaverseny. Sokat is meg jót is, még mi nem kellene. — Kilép az ajtón, padjához siet, azt már nem hallja, amikor munkatársa megjegyzi mögötte a revizornak: — Selejtgyáros! Valahogy lejár a műszak, Tyuhaj motorjára pattan, hazasiet. — Juj. — de éhes vagyok, tudod ez a munkaverseny. .. maga elé veszi a levest és villámgyorsan kanalaz. Minden cseppjére vigyáz. — Te, benntvagy az újságban, hogy néha selejtes a munkád — szól az ebéd után felesége és a kis cikkre mutat a Párt megyei lapjában. — Miii?! Hol? Az anyjuk. .. Tyuhajjal másnap a szerkesztőségben találkozunk. Magából kikelve, vörösen szaval: — Vegye tudomásul, hogy lemondom az újságot. 5 évig voltam pontos előfizetője, de a kenyeremre törnek! Ilyen lapot én nem fizetek elő. Csupa vád, sértődöttség, ijedelem volt a hangja. ★ Persze ilyesmi a kanizsai traktorgyárban nem fordult elő, mert nincs és a MAORT-nál is több az Igazi, mint a Tyuhaj. H. S. b ürokrat izmu s kártev ése ivei. Lenin elvtárs mondotta: ,,Államapparátusunkat a legteljesebb takarékosság szellemében kell berendeznünk. Ki kell küszöbölnünk belőle a pazarlásnak minden nyomát..’' S a munkásosztály híven követte ezt az iránymutatást. Elsőnek az üzemekben, gyárakban ho.- nosodott meg a munkához való uj, szocialista viszony s a munkások példáját a dolgozó parasztok széles tömegei is követ- lék. Csak a közhivatalokban nem talált még teljesen otthonra az uj szellem• Fennáll az a veszély, hogy a közigazgatás eltávolodik a dolgozó néptől és öncélú, bürokratikus szervezetté válik. A bürokráciának elrettentő példáit szemléltetően mutatja be a Pénzügyminisztérium vándorkiállítása, amely március 27-én érkezik Zalaegerszegre és három napon keresztül áll a dolgozók rendelkezésére. A tanulságos kiállítás célja, hogy minden közigazgatási dolgozó — beleértve a vos- tásokat, vasutasokat és a nemzeti vállalatok dolgozóit is — megtekintse és erőt merítsen belőle a bürokrácia elleni harchoz. Erre a harcra kötelez bennünket népi demokratikus kormányzatunknak bizalma és megbecsülése is, amely legutóbb a közalkalmazottak fizetésrendezés ében" is megnyilvánult Ma már a dolgozó néo fiai ott működnek a hivatalokban és ők kell hogy irányítsák a hivatal egész munkáját. — szil. — zóan — a helyenként fellelhető Ötvennégy éves már Borsos bácsi, de igy ahogy végignézünk roskadt, meggörbült termetén, hatvan-hatvanöt esztendősnek is néznénk s ha nem erősítené váltig, hogy még csak most, a tavasszal töltötte he az ötvennegyediket, el sem hinnénk neki. — Ne lessék csodálkozni — szűri a hangot a pipa mellől —, a mi időnkben nem volt olyan dolga a parasztembernek, mint mostanság. Hja, minket nemcsak az uzsora húzott le, hanem az uraknak végzett robot is, no meg a. nincstelenség, nyomor és kilátástalanság. Most? Itt vannak Lentiben a gépek, az életünket, megkönnyítő traktorok. Innen, Rédicstől, alig egy kődobásnyira. Hiába, ma egészen más az élet!- Pillantásunk kutatóan szalad körül az udvarban. Borsos bácsi valahogy röstelli is magát, hogy minden olyan össze-visszaságban van R azután a tetőről a szól idestova kezdi odáibbvinni a zsuppot. Mert hát nincs arra pénz, meg hát különben is nem érdemes már. az ilyen G8 éves házra pocsékolni, amikor hiszen a 8 holdas gazdaság éppen hogy csak a megélhetés költségeit fedezi. — Nem megy ez igy sehogy sem — szövi tovább az öreg a beszéd fonalát —. Tehénnel számtani, küzkodni a földdel... eh, látom én, hogy nincs ez igy jól Gondolkodtam pedig már rajta, hogy belépek a csoportba, de hallok itt a faluban kigyót-békdt és aztán a kidákok olyan híreket terjesztenek, hogj/ majd háború lesz.'Márpedig én nem kívánom a háborút, mert még az első Borsos bácsi ■világháborúból magamban hordok egy szilánkot és ez figyelmeztet engem mündig, akárhányszor ilyen kósza és zavaró híreket hallok.. Az öreg aztán egyszerre határozottá válik, kiegyenesedik. Ezek, a Titoék is ilyenben törik a fejüket, de csak vigyázzanak, mert beletörik a bicskájuk- A mi falunkban is itt vannak az ellenség ügynökei és próbálják elhitetni velünk, hogy a háború jó dolog. Ilyen őrültséget! Az agyaíágyultak, a gonoszok... —- kel ki dühösen magából Borsos bácsi cs pipája szárával nagyot suhint maga előtt. Csontos arcán egyszerre elsimulnak a ráncok, a homlokán is kiegyenesednek a. redők s meleg pillantással méri. vógtg a falu cs^'idés utcáját-' Látszik rajta, hogy megenyhült haragja s valami egészen más érzés foglalja el a bensőjét. — Ni, milyen csendes, békés most a mi falunk. Bezzeg, ezelőtt 5 évvel dörögtek itt is az ágyuk, halálos golyók röpködtek fejünk felett, bombák robbantak ... Jobb nem emlékezni ezekre a napokra, pedig nem árt felabalygatni azoknak az emlékeit, akik végigélték ezeket a vérzivataros időket és akik még mindig hallgatnak az imperialisták, Tito legényeinek uszítására. Szeme most a szépen zöldelő vetések felé téved 9 valami gondolat megint megfogamzik csárdásra csapott, kalapja alatt. — Látja itt ezeket a vetéseket? Én mindig azt szoktam mondani, hogy ha a bennünket fel- szabaditó Szovjet H a d s e r e g nem jött volna el hozzánk, akkor ma itt nem kelne és zöldelne ilyen szépen az uj _ élet. Ezt csak a kommunisták tudták megcsinálni, hogy a háború után alig 5 évvel minden helyre jött, megjavult az élet. Bizony az enyém is! Hol vagyunk mi már a régi öregektől, akik csak hébe- korba, láttok traktort, akkor is csak Eszterházy földjein.. - Én csak azt mondom — bár nem láttam Rákosi elvtársat —, ő a mi igazi barátunk, ,, a mi javunkat akarja. Amit ő mond, az úgy i» van,- amit ígér, az szent. Megígérte az itteni TSzCs-nck is, hogy kapnak uj lakóházakat. Úgy is lett, most fognak hozzá majd az építkezéshez. Hát Titoéknál? A parasztnak nincs jussa a magáéban, a. kulákok dirigálnak. aztán úgy iák ki o szegény paraszt okát, ahogy akarják. Ezt 'szeretnék, behozni hozzánk is?! Abból ugyan nem lesz semmi, mert mi a, békénkét, nemcsak szóval, hanem tettel is megvédjük■ Elvégezzük becsületesen a tavaszi munkákat, versenyben is vagyunk egymással^ én magam is azon igyekszem, hogy határidő előtt vessünk el.-És tudom, hogy ezzel erősít jük a békénketv Azután még mosolyogva, kissé huneutkásan hozzáteszi: — No, még gondolkodom, meg az asszonnyal is megbeszélem a dolgot, s aztán az ősszel már mi is a csoportba leszünk! lyogja el magát a bajusza alatf Kálmán gazda. Lippai Jánosnak is van ám néhány szava: — Beszélhetnek nekem ezután komám a kulákok, a saját szememmel győződtem én meg a gépi munka nagy fölényéről a göthös tehénigáéval szemben. Rendet teremtek én is a magam portáján Nyílik a gépállomás irodájának ajtaja, az ujudvari parasztasszony, Mikéné lép be rajta; — Traktoros elvtárs, nekem ~'is állítson már ki egy olyasféle cédurkát, amire az én négy holdamat is felszántja a masina, Belátom, hogy magam ellen vétenék leginkább, ha a látottak után le nem szerződnék. Jószivvel megfizetek ám. Azután meg a minisztertanács határozatát én is valóra aka- rpm váltani a magam portáján. (Juhász)
