Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-17 / 64. szám

„A pártonbeltili demokrácia a Párthoz tajtoz« tömegek aktivi­tásának emelése, a Párt egysé­gének megszilárdítása, a tudatos proletár párffegyelem erősítése.“ (Sztálin) Példaképünknek SZUK(b) Pártnak története megmutat­ja, hogy Lenin és Sztálin igen nagy jelentőséget tulajdoní­tottak a belső pártdemokrá­ciának és következetesen har­coltak érvényesítéséért. Szá­mos tanításukban megvilágit- jíjk. milyen anyagi erőt kép­visel a pártdemokrácia elve, mint a Párt fejlődésének egyik legfontosabb biztosítéka, mint a szocialista társadalom fej­lődését előmozdító más hajtó­erők, például a pártonkivüli tömegek aktivizálásának nél­külözhetetlen előfeltétele. I. Lenin az ujtjpusu proletár pártért folytatott harca során, 1904-ben „Egy lépés előre, két lcp^s hátra“ cimü müvében lefek­tető minden Kommunista Párt szervezeti törvényeként a Párt centrális felépítésének elvét. Mit jelent a Kommunista Pártok centralizmusa, mely elvben meg­különbözteti az összes többi pár­toktól? a) a Párt munkáját egyetlen központból irányítják; b) a Párt alsóbb szervei a fel­sőbb szervek határozatainak alá­vetik magukat; c) a Pártban v asfegyelem ural­kodik. A centralizmus elvein épülő uj üpusu proletár pártról mondotta Lenin: „Pártunk ezelőtt nem volt formálisan szervezett egész, ha­nem egyes csoportok összessége cs ezért eszmei hatáson kívül más viszony e csoportok között nem is lehetett. Most szervezett Párt lettünk és ez igenis hatalom léte­sítését jelenti, azt, hogy az alsóbb pártfórumok alá vannak rendelve a magasabbaknak.’* Ugyanakkor azonban megálla­pítja Lenin, hogyha a Párt legá­lissá válik, a pártszervezetek csak­is az alulról való demokratikus vá­lasztások alapján épülhetnek fel, a demokratikus centralizmus alap­ján. Sztálin azt tanítja, hogy a pro­letárdiktatúrát kivívni és megtar­tani, egységes vasfegyelemmel rendelkező Párt nélkül lehetetlen. Vasfegyelem azonban csak a tu­datos fegyelem lehet, a tudatos fe­gyelem pedig feltételezi —- a hatá­rozat meghozataláig — a kérdések kivitatását, a kritikát, a vélemé­nyek harcát. A kritikának, a kér­dések kivitatásának, a vélemények harcának jogát, a párttagok szá­mára csak a pártonbelüü legtelje­sebb demokrácia biztosíthatja. A centralizmus elve a kommu­nista pártok gyakorlatában azért jelenti erejüknek megsokszorozó­dását, mert a centrális szervezeti felépítés a legszélesebb párton- belüli demokrácián nyugszik. A pártonbelüü demokrácia érvé­nyesülése és előfeltétele — és egy­ben elsősorban ezekben nyilvánul meg —: 1. a párttagok öntudatos aktivi­tásának (ami előfeltétele a töme­gek aktivitásának), 2. a kritika és önkritika szabad gyakorlásának. Sztálin elvárs azt tanítja: „Az igazi demokratizmus abban rejlik, hogy a pártszervezetben a párt­tagság cselekedjen, a párttagság döntse el mind a pártkérdéseket, * mind az általános gyakorlati kér­déseket is, a párttagság hozza meg határozatait és kötelezze szer­vezetét, hogy a határozatokat meg­valósítsa.“ A pártdemokrácia akkor érvé­nyesül, ha minden párttag számára biztosított a pártszervek választá­sában, a pártmunka irányításában való részvétel. Tehát nemcsak azt jelenti, hogy a párttagoknak válasz­tási joguk van. hanem a cselekvés demokratizmusa érvényesül, azaz a párttagság maga dönti el a kér­déseket és maga cselekszik. A párttagok a pártdemokrácia eive alapján biztosított jogaikat elsősorban az alapszervezetekben gyakorolják mindenekelőtt a tag­A pártonbeltili demokrácia jelentőségéről gyűléseken. A rendszeres és jól előkészített taggyűléseken minden kérdést, amely vita alá bocsátható, a tagok elé kell terjeszteni és á legmesszebbmenően biztosítani keli a szabad birálat lehetőségét. Ez a biztosítéka az öntudatos pártfegye- lemnek, ez a módja a párttömegek politikai, gdasági s kuturális isme. rétéi növelésének, ez teremti meg azokat a feltételeket, melyek szűk. ségesek ahhoz, hogy a párttöme­gek lépésről-lcpesre uj aktiv mun­kásokat, uj vezetőségeket emelje­nek ki saját soraikból. A pártszervezeteken belül érvé­nyesülő demokrácia biztosítéka a tömegekkel való kapcsolat kiszé­lesítésének, a pártonkivüli tömegek aktivitásának is. Sztálin elvtárs 1926-ban a lenin- grádi szervezet előtt beszámolót tartott a Sz. U. gazdasági helyze­téről és a Párt politikájáról. Azt mondotta többek között: „Arról be. szeltem, hogy fokozni keli a mun­kásosztály aktivitását hogy a mun­kásosztály milliós tömegeit be kell vonnunk a gazdaságunk építésére, az ipar építésére. De a munkásosztály aktivitásá­nak fokozása komoly és nagy do­log. A munkásosztály aktivitá­sának fokozása céljából elsősor­ban magát a Pártot kell aktivi­zálni. A Pártnak határozottan és keményen rá kell lépni a pár- tonbelüli demokrácia útjára, hogy szervezetei az építés kérdéseinek megjavításába bevonják a Párt nagy tömegeit, akiknek alkotó­erejük dönti el Pártunk sorsát. E nélkül beszélni sem lehet a munkásosztály aktivitásáról-“ A termelés területén is világo­san megmutatkozott a pártcnbe- tüli demokrácia jelentősége, ami­kor összes partszervezeteink tag­gyűléseken megtárgyalták, meg­vitatták a Rajk-banda ügyét és a párttagság állást foglalt e kér­désben és az, ahogy a pártonki­vüli dolgozók a hároméves terv idő előtti 'teljesítésével állást fog­laltak, élő bizonyitéka a pártde- mokrácia, termelést és fejlődést előmozdító jelentőségének. A Nagybudapesti Pártbizottság határozatának sikeres teljesítése, a termelékenység fokozása, ami folytatódott a sztálini műszak­ban, az április 4-i felajánlásokban és elvezetett a magyar Sztahá- nov-mozgalom kezdetéhez, bizo­nyítják, hogy minél szélesebb azoknak a köre, akik megértik a Párthatározatok jelentőségét, an­nál biztosabb annak sikeres vég­rehajtása Ennek azonban az az előfeltétele, hegy a párttagok a kérdéseket megismerjék, megvi­tathassák magukévá tegyék. A most megtartott taggyűlése­ken, melyeken megtárgyalták, megvitatták a február KM Köz­ponti Vezetőség ülés határozatát, Rákosi elvtárs beszédét, p terme­lés területén elkövetett hibák is napvilágra kerültek, de egyben javaslatok hangzottak el, azok kijavítására. Ózdon n Durvahen­germű alapszervezetében tartott taggyűlésen tervbövitési fejaján­lást javasoltak és a párttagok lel­kesen ts egyhangúan elfogadták azt. A termelés kérdésével a leg­több üzemi taggyűlésen foglal­koztak a felszólalók. A nártonbelüli demokrácia jut­tatja kifejezésre a kollektiv veze­tést a pártszervezetekben olyan értelemben, hogy a határozatokat közösen hozzák és fogadják el. Azzal, hogy a határozatok meg­vitatásában, elfogadásában a párttagok részt vesznek, megér­tik a határozatok fontosságát, eredményesebbé válik a párt­munka, nő a felelősségérzés min­den párttagban, a végrehajtásért, a pártonkivüli dolgozók vezeté­séért, és kizárja azt, hogy a p árt szervezetek vezetése bürok­ratikus módon parancsolgatással történjen. A pártonbelüli demo­krácia érvényesülése lehetővé te­szi, hogy a funkcionáriusok szo­ros kapcsolatban álljanak azok­kal, akiket vezetnek, meghallgas­sák véleményüket és igy csökken a lehetőség a hibák elkövetésére. A belső pártdemokrácia bizto­sítja minden párttag számára azt a jogot, hogy a pártgyűléseken a Párt bármelyik bírálhassa Lehetővé teszi, a Párt vezető munkásainak állandó felülvizs­gálását és ellenőrzését a Párt szé­les tagsága részéről. A tömegek­ben hatalmas tapasztalatok gyü- lemlenek fel a szocialista építés során és alulról jövő kritikájuk formájában ezt is átadják. Lenin és Sztálin arra tanít, hogyha forradalmi marxista Párt hatalomra jut, kormányzó Párt lesz, a sikerek következtében fennáll az elbizakodottság veszé­lye, kedvező talaj keletkezik az ellenség számára s ezért különö­sen szükséges az önkritika. Az önkritika eszköz a proletárdikta­túra megszilárdítására, eszköz kádereink bolsevik nevelésére. Rákosi elvtárs beszámolójában rámutatott arra, hogy a pártde­mokrácia megsértése a bürokra­tikus módszerek alkalmazása, törvényszerűen magávalhozza az éberség eltompulását. Az ellen­ség igyekszik bejutni a Pártba és belülről támadni. Számos pél­da bizonyítja, hogy Rákosi elv- lárs figyelmeztetése mennyire időszerű. A Pártunkban megbújt ellenséges elemek több esetben megpróbáltak a most tartott tag­ellenünk fordítani. Például a kiskirályosodó titkárok megaka- gyüléseken a pártdemokrácia ad­ta lehetőségekkel visszaélni, azt dálvozt’ák a kritikát. Előfordult, hogy az ellenség túlhajtotta a kritikát. Például Inkén (Somogy m.) annyira támadták a titkárt, hogy az ily módon félrevezetett taggyűlés rögtön ki is zárta a Pártból. Lábad községben, egy felszólaló élve a pártdemokrácia által biztosított vélemény-nyilvá- nitási jogával az ujgazdák nevé­ben tiltakozott ?. TSzCs alakítá­sa ellen. Az utána felszólaló elv- társnő azonban leleplezte és visz- szautasitotta ezt, bejelentve, hogy az ujgazdák a TSzCs alakítás mel­lett vannak és kilenc család már be is jelentette ezirányu szándé­kát- Rábasömlyénber. a taggyű­lésen felállt Horváth István és azt fejtegette, hogy nem érdemes TSzCs-t alakítani, mert ő a nyá­ron látta a vasszilvágyi TSzCs-t és ott mindenkinek rongyos ru­hája volt. A taggyűlésen azonnal leleplezték és a felszólaló Németh Ferenc elvtárs elmondta, hogy Horváthct a pap biztatta fel és Vasszilvágyon soha nem járt. Bi­zonyos, hogy az ellenség minden eszközt meg fog ragadni, hogy a pártdemokrácia kifejlődése elé akadályokat gördítsen és ezt el­lenünk próbálja felhasználni. Egerbakta községben (Heves m.) egy apáca maga köré gyűjtve egy pár embert, kisgyűlést rögtönzött és többek között azt mondta: „a kommunisták azért gyakorolnak önkritikát, mert félnek a töme­gektől“. A jobboldali szociálde­mokrata elemek például Debre­cenben egy üzemben rágalmaz­ták a becsületes pártvezetőségi tagokat, vad-sztrájkot próbáltak kezdeményezni, stb. Jó egyné­hány községben a kulákok Rákosi elvtárs beszédével kezükben azt igyekeznek megmagyarázni, hogy íme mennyi baj van a Kommu­nista Pártban. A pártdemokrácia hatalmas fejlődést előmozdító je­lentőségét tehát az ellenség is felismerte és egy frontba tömö­rülve támad. Sztálin elvlárs rámutatott arra, hogy a helyesen és becsületesen keresztül vitt önkritika két ered­ménnyel kell, hogy járjon. Elő­ször fokozza a munkásosztály éberségét, fogyatékosságainkkal szemben és megkönnyíti ezeknek kiküszöbölését. Másodszor emeli a munkásosztály politikai színvo­nalát, fejleszti benne azt az ér­zést, hogy ő az ország gazdája $ igy megkönnyíti számára az or­szág igazgatásának elsajátítását. Ezen lenini-sztálini tanítást nyert igazolást a most megtartott taggyűléseken is. A pártdemo­krácia biztosította jogaikkal élve. a párttagság bírálta a vezetést, a pártélet sok hiányossága került felszínre, de ugyanakkor javasla­tot tett és határozatokat is hozott párttagságunk a hibák megszün­tetésére. Alapszervi taggyűlésen Nádasdon (Vas vm) a párttitkár elmondta- — a pártszervezetben szektáns szellem uralkodik, mert nem törődtek a tömegsser- vesétekkel, nem tartotték velük a kapcsolatot. Kerhenasscmjén- ben éle? bírálatot mondtak a ve­zetőség felett, mely nyele hónap­ja nem tartott taggyűlést. Nagy- kölkeden megbírálták 3 titkárt fiatal elvtársak, hogy elutasította a tagjelöltnek jelentkező fiatalo­kat azzal a megjegyzéssel, hogy „még nem elég éreüek“. Számos pártszervezetünk önkritikát gya korolt £ TSzCs megszervezésének elhanyagolása miatt és ott a tag­gyűlésen jelentkeztek oelépésre és hoztak határozatot a termelő szövetkezet, megalakítására. Pl. Egervölgy, Győrvár, Kissomlyó, Kemenesmagasi. Kemenespusztai stb. pártszervezetekben. A pártta­gok sok helyen leleplezték a Pártba befurakodott ellenséges elemeket. Mi biztosítja szervezetileg, a Kommunista Pártok belső demo­kráciáját? 1. A vezető szerveket választ­ják alulról felfelé. 2. A Pártszervek felelősséggé’ tartoznak a felsőbb pártszerveze­teiknek és beszámolási kötelezett­séggel tartoznak az alsóbb párt- szervezetek előtt is. 3. A pártszervezeteknek meg van az autonómiájuk olyan érte­lemben, hogy a helyi kérdések­ben maguk döntenek, ha. ezek a döntések nem állnak ellentétben a Párt határozataival. A Bolsevik Párt története arra tanit, hogy a pártellenes elemek állandóan harcoltak a Párt belső demokráciája ellen, megpróbál­ták a Párt ellen felhasználni. Trockiék r. parancsolgatás mód­szerét akarták a Pártban megho­nosítani. _A Bolsevik Párt 192i-ben meg­tartott X. kongresszusa határo­zatában foglalkozik * pártonbe­lüü demokrácia kérdéseivel s megállapítja, hogy ez a szervezeti forma biztosítja minden egyes párttag aktív részvételét 2 párt- épitésben. biztosítja a pártonbe­lüü kritikát, biztosítja « kineve­zések helyett .alulról felfelé való választást a párton belül stb. Sztálin elvtárs 1923-ban „A Párt feladatairól“ tartott előadá­sában elemezte a Trockiék által provokált általános pártvita kér­déseit. Ennek kapcsán foglalko­zott ?. pártmunka alapvető "fogya­tékosságaival is. Megállapította, hogy bár az előző kongresszusok által megszabott pártvonal he­lyes, de ?. pártszervezetek a gya­korlatban helytelenül alkalmaz­zák, s ez az alapja a pártélet va­lamennyi fogyatékosságának. A helyes pártvonal mutatja, hogy a Párt gyakorlatának legfonto­sabb kérdéseit — kivéve azokat, amelyek sürgősek, vagy katonai, diplomáciai titkok — pártgyűlé­sen kell megtárgyalni, a Pártban tisztségeket betöltő személyeket választani kell. a Párt tömegét állandóan tájékoztatni kell gaz­dasági szervek, vállalatok mun­kájáról stb. Gyakorlatban az tör­ténik, hogy a kérdéseket a párt- szervezetek nem vitatják meg, a tisztségeket viselőket sok esetben nem választják, hanem kinevezik és igy a párttömegek öntevékeny­ségének kérdése, háttérbe szo­rul. A kongresszusok által meg­szabott alapvető Pártvonal és a helyi szervezetek által követett gyakorlat közötti ellentét az alap­ja a pártélet valamennyi fogya­tékosságának. Lenin és Sztálin arra taníta­nak, hogy ahol a pártszervezetek a pártdemokráciát nem veszik fi­gyelembe, a funkcionáriusok választhatóságát semmibe veszik, rendszertelenül hívják össze a pártgyűléseket és igy elveszik a párttagoktól jogaik gyakorlásá­nak lehetőségeit, mellőzik a kol­lektiv pártvezetést, ott, lábbal tiporják a marxista-leninista párt szervezeti alapjait. Az imperialista ügynökök, Ti- toék felszámolták a pártonbelüü demokráciát, megszüntették a vá­lasztást, a bírálatot és önbirála- tot. a párttagokat legelemibb jo­gaiktól megfosztották, a vezetés Katonai tipikus trockista módsze­rekkel folyik. így érték el, hogy a jugoszláv párt megszűnt Kom­munista Párt lenni. Rákosi elvtárs számos példával mutatott rá és bizony it otfa be, "hol megsértik a pártdemokrá fa elvét; p. ve2ető3zerveket nem vfi- íszZtj&k, Bem. tartanak rendsze* ***** _ taggyűlést, a vetetők nem számolnak be munkájukról, a bí­rálókat ledorongolják, ott párt­ik ''étről szó sem lehet, ott az ut le­felé vezet. Rávilágított Rákosi elvtárs ar­ra, hogy a pártdemokráda elfoj­tása csökkenti a Part vonzóere­jét. Ha a tagok nem szólnak hoz­zá a kérdésekhez, ez növeli a ve­zetőségben a csalhatatlanság, ön­elégültség érzéséi, ez tompítja éberségükéi. A pártdemokrácia elvét párt­funkcionáriusaink egyrésze még i Központi Vezetőség határozata, Rákosi elvtárs beszámolója után sem értelte meg, vagy csak for­málisan látja. Pi 3 Lámpa­gyárban, ahol 2500 párttag van, összevont taggyűlést 'tartottak, amelyen kb csak 500-an vettek részt. Ezzel súlyosan megsértet­ek a Pártunk belső demokráciá­ját. elütötték a párttagjainkat jo­gaik gyakorlásától. II. A Magyar Dolgozók Pártja Szervezeti Szabályzata kimondja (i3. §a), hogy Pártunk a demokra­tikus centralizmus elvén épül fei cs a (h) pontja rámutat: a „párton­belüli demokrácia lehetővé teszi és megköveteli a szilárd párt fe­gyelmet, az építőjellegű birálat s ö.nbirálat széleskörű kifejlesztését, mely a pártszervezetek és párt­tagok (tagjelöltek) jó munkájának és fejlődésének egyik döntő előfel­tétele“. Rákosi elvtárs 1930 február hó 10-i Központi Vezetőségi ülésén tartott beszámolójában azt mon­dotta viszontválaszában: „Mi komoly fordulatot akarunk a pártdemokrácia, a bürokrácia el- 'eni harcban a tagok jogainak ér­vényesítése terén. Ha a párldemo- krácia terén nem tudjuk a hibákat kiküszöbölni, feltétlenül meglassuj Pártunk fejlődése". Rákosi elvtárs tanításában rámu tat a mi tennivalóinkra: „Nekünk most erősítenünk kell a Pártban az önkritikát, a demokráciát, hogy ezzel újra mélyebbre eresszük gyökerünket a tömegekbe és meg­szüntessük a tömegektől való el­szigetelődés veszélyét’1. Ezért ja­vasolta a Központi Vezetőségnek, az összes pártszervezetek vezető­ségeinek újra választását. 4 A vá­lasztásokkal friss vér kerül a ve­zetőségekbe. A régi vezetőség be­számolót kell, hogy tartson eddigi munkájáról és a fölött gya­koroljon önkritikát, a párttagság pedig bátran tárja fel és bírálja meg a hibákat. Felhívta az egész Párt figyelmét hogy a pártdemokrácia elveinek elméiyiíése nem kampány feladat, hanem állandóan biztosítani kell a taggyűlés, a választott szervek demokratikus jogait. Ha ezt elér­jük. ugrásszerűen fog javulni mun­kánk. Megvilágította, hogy a pártde­mokrácia, a kritika és önkritika alkalmazása ífiunkánk közben, har­cunk a bürokrácia ellen az éberség fejlesztéséért, összefüggnek és kölcsönhatásban állanak egymás­sal, magával a termeléssel is. Mi bizonyítja, hogy megértettük a pártdemokrácia jelentőségét, ve­zetőink erről szóló tanításait? Az, hogy a gyakorlatban helyesen alkal­mazzuk. Rákosi elvtárs beszámolója, szocializmus építő utunk hosszú szakaszát világítja meg. Párttag­jainknak, pártmunkásainknak új­ra, meg újra, tanulmányoznia kell nagy vezetőinknek tanításait a kérdésben- Csak ha a párídemo- krácia elvi jelentőségét megértet­tük, értjük meg hatalmas gya­korlati erejét. A pártdemokrácia jelentőségének felismerése a leg­főbb biztosítéka annak, hegy a pártmunkánk mindennapi gya­korlatává teszük. harcolunk leg­szélesebb érvényesítéséért és fel­lépünk megsértése ellen. Szurdi István *) IRODALOM: Bahríjev ,,A Bolsevik Párt centralizmusa és demokratizmu­sa“ cimü műből. ,.A demokrati­kus centralizmus a SzK(b)P szer­vezeti felépítésének vezérelve“ c. fejezet (Különlenyomat.) Javasolt irodalom: Sztálin: A kritikáról és önkritikáról“ c. müvéből ,Az önkritika jelszavá­nak eiáekéiyesiíéSé el'.eni; c. feje- sst. Rákűri Mátyás elírtáts beszé­de a Központi Vezetőség február 10-i ülésén.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom