Zala, 1950. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1950-03-17 / 64. szám

Hívek leszünk 1848, nagy hagyományaihoz Lelkes hangulatban ünnepelt Zala ifjúsága március 15-én Az 1848-2S szabadságharc hő­seire való kegyeletes megemlé­kezés, mint minden esztendőben, az idén is impozáns keretek kö­zölt zajlott le Zalaegerszegen. A megyeszékhely dolgozói már a kora reggeli órákban ellepték a Csányi László teret, s már tiz óra felé járt az idő, de az üze­mek, földek és hivatalok dolgozói még mindig tömegesen áramlot­tak a tér felé. A szobor körül csoportosuló zászlóerdőt vidáman lengette a márciusi szél, s a vö­rös lobogók között mostmár a Szovjetunió segítségével kivívott szabadság levegője áram­lott. A téren összegyűlt mintegy 5000 főnyi tömeg ezen a napon nemcsak Petőfire, Táncsicsra és Kossuthra gondolt, hanem megem­lékezett a bennünket felszabadító hősies Szovjetunióról, a dicsősé­ges Vörös Hadseregről is. — Az 1848-as dicső kezdemé­nyezés, Petőfiék forradalma nem vezethetett sikerre — mondotta Simon Ferenc elvtárs, az ünnep szónoka —, mert az ellenforrada­lom erői sokkal nagyobbak vol­tak, semhogy a nem eléggé fel­fegyverzett és nem eléggé követ­kezetesen vezetett magyar sereg győzedelmeskedhetett volna a nemzetközi reakció felett. 1945 kellett ahhoz, hogy a magyar nép a Szovjetunió felszabadító harca nyomán végre lerázhatta nyakáról az elnyomók uralmát. — A Magyar Dolgozók Pártja ve­zette munkásosztály a dolgozó nép erőire támaszkodva most valósítja meg azokat a célkitűzé­seket, amelyek 1848 és 1919 di­csősége örökségül reánk ha- gyolt. Ebben a nagy országépitő munkában hatalmas segítséget ny .sjt nekünk a Szovjetunió Tömött sorokban vonult március 15-én délelőtt a nagykanizsai ifjú­ság a Deák-térre, ahol a Pelőfi- szobor körül sorakoztak fel. Mun­kás- és parasztfiatalok, diákok ün­nepelték lelkes hangulatban a ma­gyar szabadságharc megindulásá­nak 102. évfordulóját. A magyar és a szovjet himnusz eljátszása után a Párt, az ifjúsági szerveze­tek, az üzemek dolgozói megkoszo­rúztak a Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak képmásával ékesitett Pc- tőfi-szobrot, majd Kiss Imre elv- társ, az EPOSz megyei titkára mondott ünnepi beszédet. — Március 15-re emlékezni any- nyit jelent — mondotta —, mint a dolgozó nép harcára, a forrada­lomra emlékezni. Rámutatott arra, hogy mi valósí­tottuk meg, amit a 48-as ősök nem tudtak valóra váltani, ezért méltó örökösei vagyunk 1848 hagyományainak. Azt, hogy a száz év előtti terveket sorra valósítjuk meg, a Szovjet­unió diadalmas harcának, Pártunk vezetésének köszönhetjük. — 48 és 49 harcait a nemzetközi reakció összefogása hiúsította meg — folytatta. — Az ellenség ma is megvan, mely ellen küzdenünk kell. De ebben segítségünkre van a Szovjetunió és támogatása bizto. sitja győzelmünket. Kijelentette a továbbiakban Kiss elvtárs, hogy ifjúságunk ren­di fhrLí-ien Tilalommal halad a Párt és Rákosi elvtárs mögött a békéér vívott harcban, a szocializmus épi tésében. — Büszkék vagyunk arra — mondta beszéde végén, — hogy ezen az utón uj, egységes ifjúsági szerveze­tünkben népünk győzelmei szervezőjének vezetése mel­lett mehetünk. A beszédet minduntalan félbe­szakította az uj márciusi ifjúság lelkes s ünneplése. A Pártot és Rá­kosi elvtársat, a világ dolgozóinak nagy tanítóját: Sztálin elvtársat és a béke őrét, a Szovjet Hadserege^ ünnepelték viharos lelkesedéssel, tapssal, éljenzéssel. A kanizsai fia­talság harcos békevágya nyert ki­fejezést akkor, amikor újra, meg újra végigzugott a hatalmas téren a tömeg hangja: „Éljen a béke — harcolunk érte!“ A Párt, Rákosi elvtárs nevével együtt ünnepelték az egységes ifjúsági szervezet gondolatát. Kondor Rudolf ifjúmunkás záró- szavai tették teljessé a nagykani­zsai ifjúság béketüntetésévé vált márciusi ünnepét: — Ha kell, minden erőnkkel, fegyverrel a kezünkben is meg- Védjük békénket, függetlenségün­ket és győzelemre visszük vörös lo­bogónkat. Este a szakszervezeti székház. n. kultúrműsort rendeztek a fia­lok. Zászlói avattak a nagykanizsai honvédek A Néphadsereg nagykanizsai honvédéi egésznapos felemelő ünnepségsorozat keretében vet­ték át és ünnepelték a buda­pesti Gázművek KV dolgozói által adományozott csapatzász­lót. Az ünnepségek minden mozzanata azt a szoros, szét- téphetgtden kapcsolatot tükröz­te. amely néphadseregünk min­den katonáját, tisztiét és tá­bornokát a magyar dolgozó néppel összefűzi. Ez a kapcso­lat világlott ki a zászlóátadás] ünnepség káprázatos katonai Parádéjából, a díszebéden a fej-fclcsanó tapsorkánbó], ame­lyen a megjelent dolgozók ün nepelték a néphadsereget és a néphadsereg katonái 4 dolgo­zókat. az úttörők délutáni szó; rnkouű.ni+ó műsoréból. a./ esti műsoros előadásból. A magyar nép büszke katonaijaira, a hon­védek büszkék, hogy a magyar dolgozó, nép munka versennyel épülő szocializmusát védhetik. — Jónapot bajtár3ak! — A Honvédelmi Miniszter képvise­letében Réczei Ferenc vezér­őrnagy köszönti a honvédeket- A szurony- és rohamsisak- erdő zúgó hangon felel: Erőt. egészséget — aztán hosszan, egekigcsapó hangon dörög a hajrá, hajrá... — Bajtársak, felolvas^ a honvédelmi miniszter bajtárs levelét: — Engedélyezem, hogy q fővárosi gázművek KV dol­gozói által P'1''mányozott zász­lót elfogadja és hasznaim a Néphadsereg Nagykanizsán ál­lomásozó alakulata •.. — E zászlóban benne van a magyar nép évszázados köny- nye, verítéke. Benne van a Szovjet Hadsereg szabadsá­gunkért elhullott vére. benne van dicsőséges hároméves tervünk, benne van ötéves ter­vünk végeláthatatlan perspek­tívája — a helyőrség parancs­noka beszél —. ígérjük, hogy ez a zászló .amelyet a dolgozó nép bízott ránk, magasan fog lobogni, ígérjük, hogy akár utolsó csepp vérünk árán is megvédjük és győzelemre visz- szük. A fehérselyem zászlót, amely­nek közepén népköztársasá­gunk címere van. élmunkás- küldöttség hozta a budapesti gázgyárból- A zászlóanya Bak Mihályné élmunkásnő. Csengő han~‘- messze száll a Gábor Áron-laktanya udvarán a fel­sor,tkozott díszszemle felé. Őrizzétek meg, emeljétek magasra és legyetek tisztában vele. hogy ezt a zászlót a dol­gozó nép bízza rátok. A ti fel­adatotok. hogy ezt a zászlót, amely a békét és szabadságot hirdeti, minden külső é3 belső ellenséggel szemben megvédeí- mezzétek. Emlékezzetek és so­hasem feledkezzetek meg róla. hogy ezt a szabadságot és bé­két. amelyért 102 évvel ezelőtt Petőfi és Kossuth szabadság- harcosai szálltak síkra, életük, vérük feláldozásával a Szovjet Hadsereg katonái hozták el nekünk. A nagykanizsai általános iskolák úttörőcsapatai verseng­tek délután, hogy minél jobb, minél szórakoztatóbb műsort adjanak az ünneplő honvédek­nek. A honvédek hálásan, hosz- szantartó tapssal köszönték meg a kis úttörők igyekezetét, akik valóban olyan -kitűnő mű­sort adtak, bogy a felnőttek tanulhatnának tőlük. A MAOKT-dalárda énekszá­ma után a Városi Mozi helyi­ségében tapsorkán viharzott fel: — Éljenek a dolgozók. — A honvédek éltették a dolgo­zókat. A MAOET-dalárda sem hagyta magát és a kottatartó kezek tapsraverődtek, a „ci­vil“ közönség átvette a szót és versenyre kelve a honvédek hangjával, hosszan, sokáig zú­gott az — éljen a népi hadse reg. Mindenki lelkesen örömtől csillogó szemmel éljenzet- Tudták, egymásra vannak utalva, mint a munka és a békf*... Újabb felajánlások április 4. unneper© Ezer és ezer jel arról tanús­kodik, hogy Zala megye ipari munkásai, az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezeti cso­portok dolgozó parasztjai, az egyénileg gazdálkodó parasz­tok, haladó értelmiségiéi nk legszeretettebb, szivükhöz a. Icg közelebb álló ünnepnek érzik április 4-ét, a Szovjetunió iránti mélységes hálának, az elroulb atat!an magyar-szovjet barátság ünnepének. Még keményebb helytállás­sal, harcban a termelésért ün­nepelnek dolgozóink- Külső megnyilvánulásában és belső tartalmában olyan imp lesz ez, amilyen eddig még nem volt ebben a megyében. A zalaszentgróti Téglagyár NV üzemi dolgozói csak név hány nappal ezelőtt vállaltába hogy április 4-re óránként 2000 téglát és 2200 darab csere­pet hoznak ki. Most büszkén jelentették, hogy a tegnapi nyolcórás műszakban cserepet gyártottak. Ez a vál­lalt mennyiségnél óránkén^ 100 darabbal jelent többet- A jó idő folytán folyamatos lesz az égetés is, így április 4. he­lyett már április másodikén, tehát két nappal a vállalt ba­táridő előtt végednek az első tégla égetéssel. A további ége­tés folyamatosságát is bizto­sítják. Higyác község Mépművelési Bízottsággítna k versenyfelhívása Az utóbbi időben Rigyác 1 község szorgalmasan dolgozó parasztsága politikai é,s gazda­sági, valamint kulturális téren komoly eredményt mutatott fel. Nem kismértékben járult hozzá a sikerekhez az a körül­mény. hogy a falu dolgozói rendkívüli nagy érdeklődéssel kísértek minden kulturális megmozdulást is. Művelt nép boldogabb. Igaz ez a mondás Rigyác községre vonatkoz­tatva is. A kultúra hatalmas jelentő­ségét felismerték a kisközség dolgozói. Erről tanúskodik eme versenyfelhívásuk is a megye többi községeihez: „Tudjuk, hogy a szocializ- mus építésében és a szocia- lista embertípus kialakításá­ban még vagy feladatok vár­nak ránk. Mi Rigyác község népművelési bizottsága ebből a munkából komoly részt ké­rünk és vállalunk. Mivel a Szabad Föld Téli Esték a tavasz beálltával meg­szűnnek, a folyamatos kulTur- munkát haladószellemü szín­darabok rendezésével kíván­juk szolgálni. A reakció ellen egyik legjobb fegyvernek a kultúrát tarvjuk, ezért a me­gye válamennyi községéi ver­senyre hívjuk az alábbi felté­telek melled’: A következő télen megin­duló ,,SzFTE'‘ előadások meg­kezdéséig minél több haladó- szellemű színdarabot játszunk le. A betanult szindc.rcbok-t minél több községben adjuk elő. Lejátszás elö^t minél jobb politikai felvilágosító munká­val szervezzük meg, tesszük lát'Qgatoitabbá az előadás . A verseny kezdete 1950 áp­rilis 4, a felszabadulás emlék­ünnepe. Felhívjuk megyénk vala­mennyi Népművelési Bizott­ságát, hogy kezdeményez ésün- kev, illetve versenyfelhívásun­kat tegye magáévá, hozzájá­rulva ezzel is a falu szocialista fejlődéséhez. A rigyáci népművelési bi­zottság tagj°á: Kele József, Gerencsér Já­nos, Ebergényi József, Südi István Uj földmtfvesszövetkezetek alakulnak a megyében Péntek, 1950 mine. 17, 3 Megyeszerte újabb és újabb földmüvesszövetkezetek alakul­nak olyan községekben, ahol bármilyen okból kifolyólag erre eddig nem adódott alka­lom. Nem egy esetben fordult ugyanis elő, hogy a kulákság aknamunkája meghiúsította a dolgozó parasztság ilyenirányú törekvéseit. A földmüvesszövetkezeti ala­kuló közgyűlések mindenütt nagy lelkesedéssel folynak le, s a dolgozó parasztok felszóla­lásaikban hálájuknak adnak kifejezést, amiért a Párt segít­séget nyújtott nekik a szövet­kezetért folytatott harcban. Lelkes hangulatban alakult meg Zalamerenyén is a föld- müvesszövetkezet. A közgyűlé­sen a dolgozó parasztok kije­lentették: azon lesznek, hogy minél előbb megalakíthassák a termelőcsoportot is, hogy a szocializmus építése még ered­ményesebb legyen falujukban. Részivett a közgyűlésen Láber Miklós, a község plébánosa is, aki kijelentette: — A szövetkezés útját tar­tom a.z egyedül helyes ütnek; a dolgozó parasztság számára. Most, hogy ráléptek erre az útra, soha ne térjenek le róla. A plébános felajánlotta a. fö'dmüvesszővé' kezelnek a plé­bánia 60 hold földjét, állatait és gazdasági felszereléseit mert — mint mondotta — megkapja a fizetéséi és sémim szüksége sincs erre a birtokra. A község dolgozó paraszti örömmel üdvözölték a plébá­nos ajánlatát. Füzvölgyön is most alakult, meg a földmüvesszövetkezet. Pölöskefőn és Gelsén a fejszo- veikezet tartott közgyűlést, amelyen a kulákok és kupecek kisöprése után kimondták, hogy a tej szövetkezet beolvad a földmüveszövetkezetbe. Fordítsanak több gondot a megyeszékhely álcáinak tisztaságéira Zalaegerszeg megyei város egyes utcái és terei köztié? la- sági szempontból komolyan kifogásolhatók. A város szívé­ben van például a Kovács Kú- ro]y-tér. Enyhe szót haszná­lunk. amikor azt írjuk, hogy szeméttelep- Vagy nézzünk vé­gig csak a Tüttősi-utcán, a vármegyeháza és az újonnan megépült modern bérház kö­zött elhúzódó Tompa-utcán- Csont, állati hulladék szenny­víz teszi egészségtelenné a környékek Ugyanez a helyzet a Kert-utcában is. A város arra illetékes szer­veinek. valamint a dolgozók fi­gyelmét is felhívjuk, hogy közegészségügyi vonatkozásba sokkal nagyobb gondot fordít' sanak 3 megyeszékhelyre. JBjhaf ahogy ez-1 eddig tették. Ne té­vesszék szem elől. hogy a dolgozó nép .egészre st,Úe£- féltettebb kínos. / Elsen a béke • harcolunk érte! és a Pártunk, Rákosi elvtárs ve­zetésével váltjuk valóra Petőfi, Táncsics és Kossuth nagy törté­nelmi hagyatékát. Ezután Kása Lajos, a MINSz megyei titkára beszélt a márci­usi ifjúság történelmi szerepéről és hangsúlyozta, hogy a mai fia­talság büszke lehet arra, hogy Petőfi és társai méltó örökséget hagytak az újkori fiatalságra, amely már szabad, független "ha­zában építi boldogabb, derűsebb jövőjét. — Igazán csak akkor válhatunk az országépités hasznos tagjaivá — mondotta —, ha Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja útmuta­tásai nyomán haladunk és még inkább szorosabbra vonjuk soiaínkal a béke megvédése érdekében. Ifjúságunk csakis akkor válhat hasonlóvá a hős lenini Komszo- molhoz, ha egységbe tömörül és megalkotja az egységes ifjúsági szervezetet, amely a megnöveke­dett feladatokkal majd sikeresen meg tud birkózni. A téren gyakran felzugott az ünneplők viharos tapsa, s mind­annyiszor a Szovjetuniót, Sztálin és Rákosi elvtársakat, a Vörös Hadsereget éltette percekig tar­tóén. Az általános gimnázium énekszámait ugyancsak lelkes taps kisérte, majd ezután az em­lékmű megkoszorúzása követke­zett. Az üzemek, hivatalok dol­gozói, honvédség, rendőrség, is­kolák és tömegszervezetek egy­másután helyezték el koszorúikat a szobor talapzatán, fogadalmat tévő, hogy hívek lesznek 1848 nagy hagyományaihoz. — A ha­talmas lelkesedéssel kisért ün- j népség az Imtemacionálé hang- I jaival ért véget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom